Új Szó, 1956. augusztus (9. évfolyam, 213-243.szám)

1956-08-21 / 233. szám, kedd

<2W helzk cl pfáikűlui báaiújt TV'Jár közepén Práskolesbe utazott * a katonai művészegyüttes, hogy a szövetkezeti tagokat munkájuk közben szórakoztassa. Autóval gyorsan megtették az utat, és Brabeček közkatona ünnepélyesen jelentette: — Jobbra a práskolesieket láthatjuk aratási harcban! A búza]ui.deken szorgalmasan dolgoznak a szövetkezeti tagok. Nincsenek sokan. Az autó megáll, és a katonák gyorsan leszállnak. Brabeček már a távolból vidáman kiáltja: — Isten segítsen benneteket. Fejjár néni kiegyenesedik, csípőre teszi a kezét: — Isten helyett inkább ti segítsetek! . — Uram bocsáss, úgy látszik, a búcsú csak cselvetés volt, — szaladt ki Brabeček száján. — Öcsém, czót se szólj, ne hozz szégyent ránk, — sziszegte halkan Lumír szakaszvezető, az együttes vezetője. — Fiúk, lássunk munkához! Jó pár percig eltartott, míg Fejjár néni szóhoz engedte jutni az elnököt. — Ne féljetek, fiúk. Búcsú lesz nálunk. Mindnyájan örülünk, hogy este előadás lesz. De ha már itt vagytok, minden segítő kéz jól jön. A fiúk várják, mit mond erre Brabeček. De ki tudja, hol van már ó. Hirtelen eltűnt, mint a kámfor. Lumír megkérdezi az elnöktől, vajon van-e olyan nagy termük, ahová az egész falu bejér. — Hogy-hogy az egész falu? — vág a szavába Fejjár néni. — Hisz csak nekünk, felvégieknek fogtok játszani, és mi beférünk a mi vendéalőnkbe. Az alvégiek közül senki sem fog eljönni, és hívni sem fogjuk őket. Mikor a szövetkezetet megalakítottuk, hallani sem akartak róla. Az volt az örömük, ha látták, hogy valami nem sikerül nekünk. És ma, mikor a szövetkezet már talpraállt, és 20 koronát ad egy munkaegységre, szívesen jönnének a készbe. De mi nem_ engedünk kulákokat a szövetkezetbe. — ĽasSaban — fékezi a nénit az elnök —, hiszen a fél faluból kulákot csinálsz. Egy kis igaza azonban van Fejfár néninek. — Hogy-hogy, elnök? Vajon még tavalyelőtt az alvégi Klepitko bácsi nem kiabált rám: „Lám, Fejfár elvtársnő kolhoztag!" Az elnök hiába igyekszik Fejfár nénit csillapítani, és megmagyarázni a katonáknak, hogy mi a helyzet a községben. r ássuk azonban, hova tűnt el ^ Brabeček közkatona. Felháborodásában, hogy szombaton brigádra csalták ki, a falu felé lopódzott, hogy egy kis sört igyék. Az első háznál ujját szopogtatva észrevette őt a kis Pepi, a legkisebb Fejfár. — Mit nézel, nem láttál még felderítőt? — kiabált rá Brabeček. — Hol van nálatok a vendéglő? — A miénk be van zárva, borsót tartunk benne. Az alvégi ott lent van — fújja a megijedt Pepi. És így Bra- beček tovább folytatja vándorútját a sörért. Mikor végül elérkezik az alvégiek vendéglőjébe, észreveszi öt Klepitko apó, régi kiszolgált katona, aki évekkel ezelőtt kisbíró volt. Éppen a kertben a méheknél dolgozott. Lekapja sapkáját a szögről, és siet a fészer felé. — Václav, — kiabál a legjobb alvégi gazdára, — hagyd a búzát és gyere velem. A vendéglőbe egy katona ment be azok közül, akiket a felvégiek meghívtak. Mit szólnál hozzá, ha elrontanánk a mulatságukat? Brabečeket ünnepélyesen üdvözölték. Klepitko sört rendelt. Brabeček fellelkesült az alvégiek vendégszeretetétől. És ekkor Klepitko apó előállt tervével: — Nem játszanának nekünk ma este a mulatságunkon? — Dehogynem, hiszen azért jöttünk — mondja Brabeček. Nem is sejtette, hogy milyen bajt okozott hozzájárulásával. Nem tudta, hogy a felvégieket az alvégiektől „demarkációs" vonal választja el. Még a volt községi halastavat is kettéosztották alvégire és felvégire. A sok liba és kacsa, amelyek tudatlanságból átlépték azt a vonalat, életükkel fizettek szemtelenségiikért. Klepitko elbúcsúzott Brabečektol, azt mondta, hogy el kell szaladnia valahová. Beszaladt a házába, és a kamrából előszedte régi dobját. Ünnepélyesen felpróbálta a tükör előtt, és elindult. Csakúgy verte a dobot. Az összes alvégieknek tudtára adja*. Ijogy ma este az alvégi vendéglőben nagy mulatság lesz a katonák közreműködésével. j katonák és a szövetkezeti tafi gok már régen befejezték a brigádmunkát. Kihordták a vendéglő nagyterméből a borsót, és a felvégiek már gyülekezni kezdtek. Egyszerre kirohan Fejfár néni, alig jut szóhoz: — Emberek, emberek, epeömlést kapok! Képzeljétek el, a felvégiek is valami katonamuzsikát hívtak meg, hogy bennünket bosszantsanak. Klepitko kidobolta nekik. Bosszul vagyok a dühtől... — Hogy a járás két együttest hívott volna meg? — csodálkozik Lumír. Meg akart győződni róla, de az alvégiek vendéglője felé vezető úton találkozott Brabečekkel. — Szakaszvezető elvtárs, már minden rendben van. — Mit beszélsz ? — Már mindent megbeszéltem az alvégiekkel. A terem már tele van emberekkel, már csupán a katonamuzsikára várnak. Lumirban elhűlt a vér. — No, ezt elintézted, az alvégiek és felvégiek is várnak a muzsikára. Most mit csináljunk? — Legjobb lesz, ha elszaladunk — tanácsolja Brabeček. — Aki elfut, az megnyerte az ügyet. Lumír visszatért a felvégi vendéglőbe. Az már zsúfolásig tele volt. Szólót trombitált, és bejelentette, hogy a mulatságot áthelyezték a falu végére, hogy a program után kényelmesen táncolhassanak. Az együttes gyorsan autóba ült, és az alvégiek vendéglőjébe sietett. Legjobb ideje volt, mert ott az a hír kezdett elterjedni, hogy a katonák nem jönnek... Brabeček jelentette be, hogy a mulatságot a tánc miatt a jalu végére helyezik át. És így a felvégiek és az alvégiek gyülekezni kezdtek a halastó mellett. Mindnyájan eljöttek, Fejfár néni és Klepitko apó is. Mindnyájan meghökkentek, amikor meglátták egymást. De már szólt is a zene. És még hozzá milyen jól! Na, most mit csináljanak? Vissza már nem mehetnek. Az asszonyok már dobolták a ritmust, de a körbe senki se lépett. A katonák egymásra kacsintottak, s aki közülük nem játszott, fogta a legközelebbi asszonyt és táncolt. Brabeček Fejfár néni fii* lébe súgta: — Néni, maga úgy táncol, mint egy fiatalasszony! — Ugyan menjen már, hízelgő — pirult H a néni, és balra forgott a polkánál. , . Később Klepitko apó, a katonák és Brabeček tanácsára, bátorságot merített, és táncra kérte Fejfár nénit. Nem volt könnyű dolog. Éz volt életének legnehezebb pillanata. Feltételeztük, hogy kosarat kap, és minden a régiben marad! De nem így történt. A ttörték az első gátat. Hosszú idő óta ismét együtt táncoltak az alvégiek a felvégiekkel. JIŔI VOREL. DÉNES GYÖRGY. A POLITECHNIKAI NEVELÉS SZABÖ IMRE aug. 15-én megjelent cikke „A politechnikai nevelés néhány kérdése" időszerű, és valóban kívánatos megvitatni, miként értelmezzük a politechnikai nevelést, valamint a gyakorlati megvalósítás kérdéseit. Először az említett cikk tartalmához néhány megjegyzés: Túlzás azt' állítaná, hogy min-1enki a saját íze szerint értelmezi a politechnikai nevelés fogalmát és célját. Különbség van a fogalom értelmezése és a gyakorlati végrehajtás, valamint a végrehajtás körülményei között. V. I. Lenin müveiben eredeti magyarázatot kapunk a politechnikai nevelés fogalmát és célját illetően. Csak annyi fáradságot kell vennünk, hogy a fogalmat és célt a jelenre és a jelen követelményeire vonatkoztassuk. Tehát mindenki helyesen értelmezheti a politechnikai nevelés fogalmát és célját, aki a nevelés kérdéseivel foglalkozik. A nevelési irányzatok célját, tehát a politechnikai nevelés célját is a társadalmunk fejlődésével összefüggő és abból származó követelmények határozzák meg. A cikk írója kritikusan emlékezik meg egyes törekvésekről (pl.) trdekkörösdi). ami helyes ugyan, de nem ironizálható. Kérdem azt, hogy melyik iskolában valósították meg a politechnikai nevelést teljes mértékben? Tény az, hogy a politechnikai nevelés kivitelezése fejlődésben van, s téves azt gondolni, hogy máról holnapra egy szabvány szerint lehet majd megvalósítani. Határozott tervszerűség szükséges ahhoz, hogy a politechnikai nevelés ütemesen és helyes irányban fejlődjék. Figyelembe kell venni azt, hogy minden iskolában a környezeti adottságok és a pedagógusok képességai határozzák meg e nevelési irányzat fejlődésének fokát. Nézetem szerint a politechnikai nevelés tartalmának és módszerének megvitatása sAikséges főleg mennyiségi és minőségi szempontból. Az előírt tananyag mennyiségét illetően tapasztalatból állíthatjuk, hogy ez nagymértékben befolyásolja a fejlődés ütemét. Felelős feladat hárul azokra, akik az általános tananyagot fogják meghatározni. Az eddigi tantervünk nem veszi kellő mértekben figyelembe tanulóink fizikai idejét és értelmi fokát. Tankönyveink pedig csak magyarázatokat és leírásokat tartalmaznak.' A REÄLIS tantervhez olyan tankönyvekre van szükség, amelyek az elméleti magyarázatokon kívül gyakorlati útmutatásokat is tartalmaznak. Tapasztalati tény, hogy akkor sajátítja el a tanuló a tananyagot tökéletesen, ha azt minden érzékszervével érzékelheti. Az anyag szerkezetére vonatkozó magyarázat után például tartalmazzon a tankönyv olyan útmutatást, melynek alapján a tanuló sajátkezűleg, otthon és önállóan meggyőződhet az elméleti rész helyességéről. Ilyen módszerrel nem csak kézügyessége fejlődhet, de megismerheti a technológiai eljárások alapelmeit. Ebben az esetben lehetne kristályosításokat alkalmazni a szövegmagolás helyett. A szemléltető eszközök kivitele tekintetében is újabb követelményeink vannak. Olyan szemléltető eszközöket kívánunk, amelyekkel nemcsak azt mutathatjuk be, hogy működhetnek például egyes gépek, hanem bemutatható legyen a működés is. Például a robbanómotorok szemléltetéséhez alkalmazott fából készült festett „léckonstrukció" már nem felel meg. Ezen a hengert és a dugattyút megfestett lécek, a gyertyát pedig egy kis izzó jelképezi. Ennél jobb szolgálatot tesz egy jól méretezett kép. De ez nem elegendő. Elönyösebb szemléltetni egy valóban működő és könnyen szédszedhető NV 21 típusú 2 ccm motorral. Ennek beszerzési ára sem nagyobb, mint a „léckonstrukcióé", Szemléltető eszközeink között több ilyen alkalmatlan „darab" található, mint az említett robbanómotor famodellje. Működő modellekre van szükségünk, amelyeken a gyakorlati alkalmazás is bemutatható (már amennyire lehetséges). MÉG NEM ismerjük a bevezetésre kerülő kézi- és műhelymunkák tartalmát és terjedelmét, de reméljük, hogy ezek tárgya elsősorban lesz a tananyaggal összefüggésben és a mindennapi élet követelményeivel. Választ várunk arra a kérdésre is, milyen anyagi előfeltételek szükségesek ezen újítások megvalósításához. Bonyolult feladatnak mutatkozik a politechnikai nevelés intenzivebb megvalósítása, de hisszük, hogy közösen niegoldjuk majd ezt a kérdést is. SZABÖ FERENC. Zsellér János Zsellér János lótott-futott, mégis dögrovásra jutott. Az idő megállt felette, elszólította örökre. Jó neki, könnye elapadt, nem szorítja vak akarat. Nem köt belé a gond vigaszt, benne a halál sem riaszt. A paraszt-föld fel se sóhajt, mit is érne itt a Sóhaj. Felszállna, mint a buborék és elnyelné a tenger-ég. nak az antifeudális és antiimperialista forradalomban fegyveres erővel kivívott győzelme biztosította. Más volt a forradalom lefolyása Jugoszláviában, ahol a fasizmus elleni partizánháború egybeolvadt az áruló burzsoázia és földbirtokosok elleni polgárháborúval. Békés úton valósult meg a szocialista forradalom hazánkban is a háború után adódott előnyös helyzet folytjn. Sajátos módon, de ugyancsak polgárháború nélkül győzött a szocialista forradalom Bulgáriában, Romániában, Magyarországon, Lengyelországban és a többi népi demokráciákban is. Lenin kora óta tehát a világhelyzet lényegesen változott és az új feltételek, a változatlan elvi marxi-lenini szempontokból kiindulva, e fontos kérdés új formulációját teszik lehetővé. A nemzetközi helyzet mélyreható változásának fő tényezője, mint mondottuk, a szocialista államok hatalmas és egyre fejlődő rendszere, valamint a kapitalista országok munkásosztályainak fokozódó szervezettsége. Mivel manapság egy ország sem fejlődhet elszigetelten és más országok bizonyos befolyásától mentesen, érthetővé válik, hogy a jelenlegi feltételek mellett az egyes országok számára a szocializmusba való békés átmenetnek valóban reális lehetősége nyílik. A békés átmenetnél sem változik azonban a folyamat azon kardinális követelménye, hogy az állam irányításának a munkásosztály kezébe kell átmennie, hogy a munkásosztálynak nemcsak szervezetileg, hanem politikailag és elméletileg is készen kell állnia a szocializmusért való harcra, hogy a munkásosztály nem elégedhetik meg a tőkések részleges engedményeivel, de meg kell nyernie a többsénet, magához kell ragadnia a hatalmat és likvidálnia kell az alapvető termelőeszközök magántulajdonát. Továbbá le kell szögezni, ho~y a kapitalizmusból a szocializmusba való mindennemű átmenet a társadalmi viszonyok alapvető fordulatát jelenti, tehát mindenkor forradalmat jelent, melyen akár kiéleződő, akár kevésbé éles formában minden nemzetnek át kell esnie. Ezért nem lehet a forradalmi fejlődés békés útjának lehetőségét a reformizmussal összekeverni, mert a forradalom akár békés úton, akár fegyveres úton keletkezik, mindig forradalom marad. A szocializmusba való békés átmenet feltételei A békés átmenet alapvető feltételét, mely a mai helyzetben objektív szükségszerűségként jelentkezik, a munkásosztály egysége képezi. De ezen egység sem elegendő, hanem a munkásosztály és a többi dolgozó tömegek haladó mozgalmának egységére van szükség. Más szóval, a munkásosztály ,és a többi dolgozó tömegek haladó erejének széleskörű egysége nélkül nem lehet a szocializmushoz eljutni, legyen az út bármilyen formájú. Melyek azok a körülmények, amelyek reális lehetőséget teremtenek egyes országokban az egységes, illetve népfront megalakításához? A jelenlegi helyzet egyik jellemző alapvonása abban áll, hogy egyes országokban a szocialista forradalomért vívott küzdelem egybefonódik számos szocialista és nem szocialista irányzat nemzeti felszabadító harcával és ezen áramlatok különböző irányokból ássák alá a kapitalista államhatalom alapjait. A szocializmus eszméinek vonzóereje folytán rokonszenveznek vele olyan pártok, csoportok és politikusok, akik ugyan nem marxisták, de készek harcolni az imperializmus ellen és a dolgozók érdekeiért. A kapitalista országok politikai harcainak középpontjában tehát olyan kérdések állanak, mint a béke védelme, a háború elhárítása, a demokratikus szabadságjogok és a nemzeti önállóság védelme. Ezért sok esetben az eltérő nézetek háttérbe szorulhatnak, ha kialakul a közös •érdek a kapitalista elnyomás ellen s a szabadság és a demokrácia védelmére. Ebben a helyzetben a munkásosztálynak és pártjainak lehetőségük van arra, hogy egységes és demokratikus alapon maguk köré tömörítsék a nemzet túlnyomó többségét. A háborús veszély elleni harc közös érdeke megkívánja, hogy érintkezési pontok találtassanak és ezen az alapon teremtődjék meg az eoyüttműködés lehetősége a szocialista mozgalom azon köreivel is, amelyek a szocializmusba való átmenet formáit illetően a kommunistáktól eltérő nézeteket vallanak, mivel e helytelen nézetek az együttműködést nem gátolhatják meg. Ezzel kapcsolatban elsősorban a szociáldemokráciáról van szó, mélynek helyzete némely kapitalista állar ban megváltozott. A burzsoázia ugyanis némely államban úgy véli, hogy eljött az az idő, amikor a szociáldemokráciát leválthatják, a párt vezető személyeit kicserélhetik, vagy átmenetileg háttérbe szoríthatják és helyükbe a katolikus társadalmi, és politikai mozgalmat állíthatják. Az együttműködés természetesen nem jelenthet ideológiai engedményeket. A szocializmusba való átmenet polgárháború nélküli békés lehetősége a mai körülmények között nem azonos a szociáldemokraták „békés átmenetével", hanem forradalmi utat jelent; ezen átmenet a proletárdiktatúra útján valósulhat csak meg és az átmeneti idő államformájának lényege mindenkor a proletárdiktatúra lesz. Azon országokban, ahol a helyzet érett e megoldásra, arról lesz tehát szó, hogy a munkásosztály egvségfrontjának megszilárdítása céljából a reformizmussal való kompromisszum nélkül kell utat keresni a kommunisták és szocialisták közeledésére és együttműködésére. A parlamentáris út kihasználásának feltételei A jelenlegi új helyzetben sok országban kialakulhat olyan szituáció, amikor a munkásosztály, élén kommunista pártjával, maga köré tömörítve a dolgozók és haladó erők többségét, a forradalmi mozgalom folyamán a parlamentet az igazi demokrácia szervévé változtathatja. Ez a lehetőség azért adódik, mert ott, ahol a munkásmozgalom erősen fejlett, és ahol a belpolitikai helyzet nem szilárd, a burzsoázia a parlament fokozatos mellőzését kívánja, nem veszi már tekintetbe, hogy a parlament a nép képviseleti szerve, illetve az államhatalom és igazgatás szerve, továbbá a parlament lénfegének megváltoztatására törekszik, sőt annak fokozatos leépítésére készül. A burzsoázia azonban egyszerre és nyíltan nem tudja eltávolítani a parlamentet, mert ezt a közvélemény többsége megakadályozná. Ebből az következik, hogy ilyen helyzetben némely országban maga a burzsoázia is látja már, hogy a parlament ma megfe'. ' j eszköz lehet azon pártok kezében, amelyek a társadalom szociális megváltoztatására törekszenek. Ugyanakkor hangoztatni kell azt a tényt is, hogy a parlamentet alapvető szociális változások megvalósítására csak ott lehet felhasználni, ahol igen erős munkásmozgalom létezik, melyet a szocializmusba való átmenetnek jól átgondolt programjával és perspektívájával rendelkező nagy és erős párt vezet. Ahol ez a feltétel adva nincs, ott a kommunista pártnak a dolgozók többségének megnyerésére irányuló türelmes és kitartó munkájával kell e feltételt megteremtenie. Befejezésül hangoztatni kell, hogy a parlament kihasználásának lehetőségét nem lehet visszamenőleg és mechanikusan érvényesíteni vagy utólag belemagyarázni olyan politikai eseményekre vonatkoztatva, melyek az elmúlt, régebbi korszakban játszódtak le. Ha tehát ma a legális utak kihasználásának lehetőségéről beszélünk, úgy azt csak a forradalmi munkásmozgalmaknak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta szerzett tapasztalatai alapján tehetjük, valamint abból a tényből kiindulva, hogy a szocialista államok rendszere a jelen időben megváltoztatta a világhelyzetet. Az elméleti és politikai kérdéseknek az SZKP XX. kongresszusán történt felvetési, megoldási és indokolási módja a gvakorlat marx-lenini módszer útján való alkalmazásának, a marxizmus-leninizmus alapvető tanítása dialektikus értékelésének és új, elvi jelentőségű megoldások kidolgozásának felbecsülhetetlen értékű iskolája. Innen kell tudást merítenünk ahhoz, hogy az SZKP tapasztalatait saját helyzetünk analízisa alaoián és a helyesen alkalmazott lenini módszer segítségével alkotó módon érvényesíthessük a gyakorlatban. VIETOR MÁRTON 0 J_S Z Ö 1956. augusztus 21. 5