Új Szó, 1956. augusztus (9. évfolyam, 213-243.szám)

1956-08-02 / 214. szám, csütörtök

AZ OSZTÁLYTANÍTÓ MUNKÁJA ISKOLÁNK igazgatósága ás üzemi szervezete azzal bízott meg, hogy oktató-nevelő munkám tapasztalatait átadjam csehszlovák barátainknak. Szívesen vettem ezt a felelősségteljes megbízatást. Az iskolaév elejétől az ötödik osztály vezetőtanltója vagyok. Amikor rám bízták az osztályt, meggyőződtem rőla, hogy az osztálytanítóra bonyolult és sokoldalú feladat vár. Minden negyedévben összeállítjuk az oktató-nevelő munka tervét. Ezt az Iskola igazgatósága hagyja jóvá. A terv az osztálytanító és az osztályban tanító összes tanítók munkaprogramja egy negyedévre. Munkámban nem állok egyedül, mindig a tanítók kollektívájára támaszkodom. Sok fáradságomba került, amíg elértem, hogy a tanítók egyforma követelményekkel lépjenek fel a tanulókkal szemben és egyformán bánjanak velük. Szoros kapcsolatban vagyok az orosz nyelv, Irodalom, történelem, és más tárgyak tanítóival. Segítségért fordulok hozzájuk, mint tapasztaltabb elvtársakhoz, ők viszont hozzám fordulnak különféle kérdésekkel. Oktatómunkámról konkréten az alábbiakat mondhatom. Az iskolaév elején egy diáksarkot készítettünk az osztályban. Itt elhelyeztük a „tanulók magaviseletéről szóló szabályzatot", az órarendet, a szolgálati beosztást és a tanulók napirendjét. A gyermekeket nagyság, látási, hallási' képességük Szerint helyeztük el a padokban. A gyűlésen megválasztottuk az osztály bíróját és az egészségügyi hármas-csoportot. A bírónak, az egészségügyi csoport tagjainak és a szolgálatosoknak kijelöltem kötelességüket. Az osztályban 34 tanuló van, ebből 12 fiú, 22 leány. Valamennyien pionírok. Harcolnak egy olyan példás kollektíva megteremtéséért, amely képes megbirkózni a tanulás nehézségeivel és segít a gyengébb diákoknak a tanulásban. Amikor gondjaimra bízták az osztályt, gondosan és sokoldalúan kezdtem tanulmányozni a tanulók érdeklődési körét, hajlamait, gyengeségeit és lakásviszonyait. Az egyes tantárgyak tanítóinak segítségével felfedeztem minden tanuló gyenge oldalát és megkerestem a módot az akadályok eltávolítására. Minden héten „osztályfőnöki órát" tartok, ezen értékeljük a pionírok előmenetelét és magaviseletét Minden négyes osztályzat szigorú megvitatás alá kerül az osztályban és a tanulók intézkedéseket hoznak a hibák orvoslására. Osztályunk vegyes nemzetiségű. Az orosz nemzetiségűek mellett vannak grúzok, örmények, ukránok, görögök és abhizok. Ezek a tanulók nem ismerik egyformán az orosz nyelvet. Amikor megvitattam ezt a kérdést az orosz nyelv 6s irodalom tanítójával, elhatároztuk, hogy minden nap kiegészítő tanítást végzünk. Ezt a kiegészítő tanítást Gerasimova tanítónő és Jerkomasvili, a francia nyelv tanítónője irányította. HOGY Jö EREDMÉNYEKET érjünk el az oktató-nevelő folyamatban, osztályunk barátságot kötött a IX. osztály komszomolistáival. A kilencedik osztály legjobb tanulói rendszeresen és egyénileg segítenek osztályunk gyengébb tanulóinak. Igy például figyelemmel kísérik az osztályok elhelyezését és bennük a tanulók elhelyezését, velem együtt ellátogatnak a szülőkhöz, stb. Szabad időm nagy részét az osztállyal töltöm, hogy mélyebben behatoljak érdeklődésük és terveik világába, hogy közelebbről és jobban megismerhessem jellemüket. Az osztályban egységes, összetartó aktíva fejlődött, amely nagy segítséget nyújt nekem. Az iskolaév kezdetén Gondarova tanulót választottuk meg az osztály bírójává, de tévedtünk választásunkban. A diákleánynak fejébe szállt a dicsőség, nagyra tartotta magát, durván kezdett beszélni a tanulókkal, rosszul tanult, és így nem volt tekintélye az osztály előtt. A figyelmeztetések után elhatároztuk, hogy új bírót választunk. Az első negyedév végén már olyan aktívám volt az osztályban, amelyben nyugodtan bízhattam. A tanulók elhatározták, hogy Dsibladze Éterit, az osztály aktivistáját választják meg bírónak. Ez az erélyes pionír rövid idő alatt tekintélyre tett szert a tanulók körében és meg tudta szervezni a munkát. Az osztályban jó a fegyelem. Az iskolában és a tanulók otthonában nem fordult elő nagyobb fegyelemsértés. A tanulók jól viselkednek az iskolán kívül is. Az előmenetel a második negyedévben az első negyedévhez viszonyítva javult. Ha az osztálytanító csak a saját erejében bízik és csupán tekintélyére támaszkodik, nem ér el nagy sikert a tanulók megszervezésében, a baráti kollektíva megteremtésében és a nevelőmunka szervezésében. Az osztálytanító nevelőmunkájának sikere elsősorban eszmei meggyőződésétől, politikai öntudatának színvonalától függ. Ezért a kommunista öntudat az osztálytanító nélkülözhetetlen tulajdonsága. Makarenko kiváló szovjet nevelő mondotta, a gyermekekre nagy hatással van a nevelő biztos és érett tudása, rátermettsége, kézügyessége, tömör előadásmódja és állandó munkakészsége. A NEVELÖMUNKÁBAN fontos szerepe van a jól Irányított pionlrmunkának. Minden pionír egy alakulatban tömörül, amely négy csoportból. áll. A pionlralakulatnak vezetője van. Amióta Galja Marahovská, a 9. osztály tanulója lett az alakulat vezetője, az osztályban az egész nevelőmunkát közöseá végezzük. Nem volt kétirányú a iievelés, csak egyirányú, amely az osztálytanítótól és a pionlrvezetőtől indult ki. A csoportgyűléseken rendszeresen jelen voltak a 9. osztály komszomol-tagjai. Csoport- és alakulati gyűléseket rendezünk. Látogatásokat rendezünk a múzeumokba, mozikba és a város történelmi nevezetességű helyeire. Nemrégen láttunk két gyermekművészfilmet, köztük a „Pedagógiai költeményt". A művészfilmeken kívül fllmriportokat is megnézünk, amelyek a tanítással foglalkoznak. Igy például nemrégen védnökségi üzemünk klubjában Indonéziáról tartottak filmelőadást. A film jellemezte Indonézia gazdasági életét, amiről én előzőleg beszéltem a gyerekeknek. A^klub vezetősége elhatározta, hogy dijakkal jutalmazza azokat a tanulókat, akik az Indonézia című film tartalmát a legjobban megírják, kiemelve az ország gazdasági helyzetét. Osztályunk tanulói Jihlava város pionírjaival leveleznek. A gyermekek j nagy lelkesedéssel beszélnek a levelekről és ajándékokról, amelyeket csehszlovák barátaiktól kaptak. Azzal az iskolával is levelezünk, amelyet j nemrégen építettek Szibériában. Az j 5. osztály tanulói a Szovjetunió KomI munista Pártja XX. kongresszusának tiszteletére egész iskolánkkal együtt szépirodalmi könyveket küldtek a szibériai dolgozók gyermekeinek. • Fentebb már említettem, hogy iskolánkban különböző nemzetiségű gyermekek tanulnak. Munkánkban nagy figyelmet fordítunk a gyermekeknek az Intenacionálé szellemében való nevelésére és szilárdítjuk a Szovjetunió nemzeteinek megbonthatatlan szövetségét. VÉGÜL PEDIG a gyermeknevelésben komoly szerepet játszik a család és az Iskola szoros kapcsolata. Munkámban a szülők segítségére támaszkodom. Az osztályban-rendezett szülői értekezleteken (negyedévenként kétszer) és a szülőkkel folytatott beszélgetések keretében válik világossá, hogy a családban milyen figyelmet kell fordítani az önzés és egyénieskedés tüneteinek eltávolítására. Ha ellátogatok a tanulók otthonába, tanácsot adok a szülőknek olyan kérdésekben, amelyek érdeklik őket. Ajánlom nekik Makarenko kiváló pedagógus „Könyv a szülők részére" című müvének és „A család és iskola" című folyóiratnak az olvasását. Szilárd szülői aktíva megteremtésén dolgozom. A szülői aktíva 3—5 emberből áll. Az aktíva tagjai nagyon hasznos munkát végeznek. Feladatuk a napi munkarend ellenőrzése. A legközelebbi időben megszervezzük, hogy a szülői aktíva tagjai egyéni védnökséget vállaljanak az egyes tanulókörök felett, melyeknek munkáját a szülők nem ellenőrzik kellőképpen. A tanulók szüleit meghívjuk a pionírgyűlésekre is. A 9. osztály tanulói drámai és dalkört szerveztek. A szülök segítségéve! működik a tánckör is. MUNKÁNKBAN természetesen még sok a fogyatékosság, de azt a hasznosat, amit az oktató-nevelő munka megjavításának érdekében tettünk, igyekeztem itt leírni. Jó volna, ha megírnák nekünk, hogyan folyik önöknél az oktató-nevelő munka. Én földrajz-tanító vagyok, 1953ban a Harkovi Állami Gorkij Egyetemen végeztem tanulmányaimat. Remélem, hogy a jól kezdett munkát tovább folytatom. A tapasztalatcsere segítségünkre lesz abban, hogy az ifjú nemzedék az önzetlen hazaszeretet szellemében fejlődjék. Sok alkotó sikert kívánok önöknek gyümölcsöző munkájukhoz. Georgij Barszecsjan, Batum. Budapest énekel és táncol — Bratislavában „Budapest énekel és táncai" cím alatt négy kiváló magyar müvén*. Németh Marika, a Fővárosi Operettszínház primadonnája, Csinády Dóra, a Magyar Operaház prímabalennája, Ráthonyi Róbert, a Fővárosi Operettszínház táncos komikusa és Hónai Viktor, a Magyar Operaház első szólótáncosa, a Magyar Rádió szia...naias vonósnégyesével szép és kellemes estet, jó szórakozást nyújtottax'a bratislavai könnyűzene-kedvelő közönségnek. Tarka és változatos volt a háromórás műsor, melyben egymást váltogatták a balett-jelenetek, operettdalok, kettősök ós zenekari számok. Csinády Dóra és Rónai Viktor nyitották meg a műsort Strauss Kék Duna-keringőjével. Légiesen kecses táncukkal hűen tolmácsolták a Strausszene játékosan könnyed vidámságát. A többi táncjelenetekben betetőzésképpen a Csárdáskirálynő tüze3 csárdás-betétjében a két fiatal művész megmutatta, hogy a hagyományokban gazdag, nagymúltú magyar opera új balettgárdája magas színvonalú művészetével megérdemelt sikert aratott Moszkvában és másutt. (Kár, hogy a balettjeleneteknél zavaróan hatott a háttérben középre felállított zenekar, amely rontotta a hatást és nem hagyott eléq helyet a táncosoknak.) A Fővárosi Operettszínház dlvlalutat bejért és 300 előadást megért Csárdáskirálynő című darabjának két főszereplője: Németh Marika és Ráthonyi Róbert eljöttek Bratislavába. hogy ízelítőt adjanak Kálmán Imre örökifjú klasszikus nagyoperettjéből. A valóban gyönyörű megjelenésű Németh Marika kellemes hangjával, kitörő temperamentumával egymás után nemcsak énekelte, de valóban kitűnően megjátszotta a legszebb, már halhatatlanná vált operettrészleteket. Kálmán, Lehár, Huszka nagyoperettjeiből. Az est fénypontja és élménye volt az igen népszerű és tehetséges Ráthonyi Róbert. Már puszta megjelenésével megnyerte a nézőket. Ellenállhatatlanul természetes és őszintén áradd jókedvével úgyszólván magával ragadta a közönséget. Arcmimikája, mozdulatai, szellemes rögtönzései igazolják hírnevét. Ehhez járult még Ipen jő hangja és kitűnő tánckészsége A kísérő vonósnégyes zeneklsérete és egyes számai kellemesen kiegészítették a négy művész szép műsorát. Csak kívánni lehet, hogy a jövőben a kölcsönös kultúrkapcsolatok még jobban elmélyüljenek. Breuer Ilona. I rp ollforgató Tihamér zilált lelkiál•*• lapotban lépett ki a ködös éjszakába. Agyában nyugtalanító gondolatokzajos árja kavargott. A gondolatok egymásnak verődtek, csikorogtak, nyögdécseltek, jajveszékeltek és szégyenkeztek egymás előtt, mert lerítt róluk, hogy ők a világ legbadarabb gondolatai. Elégedetlenkedtek is amúgy istenigazában, hogy ha már megszülettek, legalább valamely lángelme szülte volna őket, nem pedig ilyen közönséges, gömbölyű, kissé kopaszodó és többnyire üres koponya. Szegények, nem sejtették, hogy Tollforgató Tihamér megírandó regényének sematikus alapgondolatai ók, melyek arra vannak hivatva, hogy bimbókból a zsenialitás pompázó virágaivá nyílva elindítsanak egy szürke kis embert, Tollforgató Tihamért, a siker, a dicsőség, a népszerűség, az irodalmi babérok, a Parnasszus (az államdíj), a világhír felé. Az éj elnyűtt koromfekete palástján a hullócsillagok okozta szakadásokon már átderengett a sejtelmes hajnalpír és az éjszaka fakuló sötétsége már látni engedte a házak körvonalait. A fáradt nap vörös korongja lassan a láthatár fölé emelkedett és sugarai leszaggatták a menekülő éj palástjának foszlányait is. Virradt. A köd, mely álmosan terpeszkedett el az ébredő város felett, versenyre kelt a nappal és apró felhőkre szakadozva emelkedett a tündöklő kéken világító magasság felé. Ám Tihamér mindebből nem látott semmit és őt sem vette észre senki, hiszen körülötte állandóan az ismeretlenség elnyűhetetlen, lerázhatatlan köde terjengett, válaszfalat vonva közte és az irodalmi sikerek elismert vámszedői között. Tihamér tudta, hogy ez a köd fojtogatja, szemébe vihog, tehetségét bilincsbe verve tartja, elvágja előtte az érvényesülés útját. De nem csüggedt. Mert azt is nagyon jól tudta, hogy az igazi tehetség, a SÁGI TÓTH TIBOR: 3€if*ándulᣠaz életbe lángész előbb-utóbb utat tör magának, eljön az idő, amikor Tollforgató Tihamér neve üstökösként fog felragyogni a civilizált világ irodalmának egén. Ebben a boldog tudatban nyitott be a kisváros egyetlen, meglehetősen elhanyagolt állapotban lévő kávéházába, hogy ott folytassa a hetek óta tartó regényírást ebben a korai órában, amikor az egyébként is kihalt kisváros még a szokottnál is csendesebb, s az író zavartalanul ölelkezhet a Múzsával, Néhányszor a kávéház kissé elvirult, de még mindig nem csúnya pénztárosnőjét kívánta múzsájává tenni, hogy annak a mosolya legyen a legédesebb inspirációja, azonban ezek a kísérletei — sajnos — eredménytelenek maradtak, lévén a pénztároskisasszony szíve engedékenyebb a hadsereg, mint a civil élet szürke képviselői iránt. 'zen az ébredező őszi reggelen azonban kivételes szerencséje volt Tihamérnak. Zsuzsika, a pénztároskisaszony szokatlan kedvességgel fogadta. Tihamér pedig az elmaradhatatlan fekete mellett, időnként bátortalanul Zsuzsika igéző szemébe tekintve rótta a sorokat, irányította emberek sorsát, akiket soha nem látott és tulajdonképpen elképzelni is csak egészen homáli/osan volt képes. Mire a nap állása delet mutatott, egy újabb fejezet végére tett pontot Tihamér. az irodalmi vándorútok fáradhatatlan vándora, aki eltelve sematikus gondolatainak tökéletességével, nem vette észre, hogy irodalmi vándorbotját fehérre festette az élettől való elszakadás és igy e bottal az írói vakság nyaktörő útjain topog egyhelyben, a Parnasszus lábánál. Mire lehullott az első hó, idézve a E

z tél romantikáját és jégvirágos varázsát, Tollforgató Tihamér oiüve elkészült, s egy zimankós téli nap délelőttjén a művével elégedett szerző bekopogott a kiadó egyik rettenthetetlen, diktátori szigoráról ismert lektorának ajtaján. Tihamér fáradtan támolygott minden szerzők rettegett ítélőbírája elé. Tömött aktatáskája kimondhatatlanul megerőltette fejletlen izomzatú, csak a múzsák ölelésé r hez szokott karját, pedig a regénynek, amelynek kézirata a táskában volt, alig volt valami súlya. Nem is az, hanem az atyatáskában alattomosan'meglapuló sematizmus, a plakátízű frázishalmazok és a lapos papírfigurák nehezítették a táska súlyát. De Tihamér, szegény, róluk nem tudott semmit. Ez az oka, hogy rendkívül elkeseredve, egy egész világot vesztetten vette tudomásul, amikor kitavaszodván, az első ibolyák illatával, a bakfislányok utánozhatatlan bájos tavaszi kacsintásaival és az ébredést lehelő föld mámorító illatával együtt eljutott hozzá a hír, hogy regénye, az időszerű falusi problémákat fejtegető remekmű teljes egészében selejtnek minősíttetett. A lektor véleménye lesújtó volt: az élet ismeretének legteljesebb hiánya teszi a regényt oly könnyűvé, hogy a kritika mérlegének serpenyőjét szinte csaknem mozdulatlanul hagyja. Feltétlenül át kell dolgozni, életszerűvé tenni az egészet. — Egy kis kirándulás az életbe, barátocskám, egy kis falujárás, szemlélődés, nyitott szemmel fürkészés a világban: ez kellene neked! — veregette meg nem éppen barátságtalanul Tihamér roskadozó vállát a lektorok lektora, kezdő és haladó írók rettegett, „minőségi ellenőre", képletes kifejezéssel élve: Irodalomország hétfejű sárkánya. rVihamér szótfogadott. Egy nyá•*• rí reggel útrakelt, hogy két hosszú hónapot töltsön egy kedves dunamenti falucskán. S a két hónap nem repült el nyomtalanul. Tihamér sok-sok kedves falusi emberrel ismerkedett meg, akik ugyan regénye hőseihez egy mákszemnyit sem hasonlítottak, de lelkesen dolgoztak, megosztották egymás gondját-baját, s iparkodtak szebbé, jobbá tenni az életüket. Tihamér csodálkozással állapította meg, hogy ezek az emberek nem mondanak nagyokat, hanem nagyotmondás helyett a munka ég a kezük alatt. Tihamér csakhamar igen-igen megszerette a falut, a kedves embereket, a vidám fiatalokat, azoknak is a hosszúhajú, csacsogós szájú részét. Forgolódott körülöttük istenigazában és elismeréssel állapította meg, hogy a legformásabb lábikrák, a legkarcsúbb derekak, a legszebben feszülő blúzok tatán nem is a város aszfaltján, hanem itt láthatók. Tette is a szépet az igéző szépségű, természetadta bájaikkal bűvölő csinos lányoknak, menyecskéknek, hízott a kiadós falusi koszton, hatalmas sétákat tett a szövetkezeti rónák távolbavesző útjain és a falucska határában. Élvezte ezt a boldogító szabadságot, a természet leírhatatlan szépségét, a minden realitása mellett is romantikusnak tűnő falusi életet. Sok levelet irt a fővárosba ismerőseinek, barátainak, de még a könyörtelenségéről ismert lektornak is, aki regényét elutasította, de akinek voltaképpen ezt az egész falusi kirándulást köszönhette. Gyorsan teltek a napok, száguldott az idő, ám Tihamérnak eszébe sem jutott, hogy regénye átdolgozához lásson. A két' hónap elrepült, Tihamér-ismét a kisváros utcáit rótta és a sudár, délceg falusi lányok helyett csak Zsuzsika kissé elhízott, puha derekát ölelgette borús őszi napok mogorva estéin a kávéház homályos különszobájában. S miközben nem volt egyéb gondja, szorgalmasan, csaknem hetenként tájékoztatta a fővárosi lektort regénye átalakításának mozzanatairól. Hogy a levelekben egy szó igazság sem volt, az nyilvánvaló, hiszen regénye kéziratát gondosan elzárva őrizte íróasztala egyik fiókjában. S egy napon, amikor .újra szállingózni kezdtek a leheletfinom fehér hópelyhek, Tihamér megjelent a magas követelmények, erős kritikák és irodaloméleti dogmák formalizmussal felvértezett bősz lektoránál. Alig egy hónap múlva Tihamér viszszafojthatatlan jókedvvel és harsány kacagással olvasta a lektor vélemé' nyét: Regényed kiadását tervbe vettük. Szívből gratulálok. Hőseid az átdolgozás után sokkal életszerűbbek, igazi hús-vér emberek. Látod, nem ártott mégsem az a kis kirándulás az életbei 711 i történt ezután ? A regényt valóban kiadták és egy szép napon megjelent a kisváros könyvkereskedésének kirakatüvege mögött is, hirdetve Tollforgató Tihamér dicsőségét és azt, hogy vannak még lektorok, akik az életet ugyan nem Ismerik, de ismernek néhány „divatos" irodalmi dogmát, melyek hangoztatásával és formalista alkalmazásával kertészkednek az irodalom virágos kertjében, s munkájuk nyomán szagos rózsák, illatozó, pompázó virágok helyett idétlen, szagtalan, satnya vadvirágok nyitnak. C J sz

o -j 1956. augusztus 2. "