Új Szó, 1956. augusztus (9. évfolyam, 213-243.szám)

1956-08-20 / 232. szám, hétfő

Ecuador állandó ENSZ-beli képviselője Szlovákiában Szombaton, augusztus 18-án az esti órákban Tatranská Lomnicába érkezett dr. Jose Trujillo nagykövet, Ekuador ENSZ-beli állandó képvise, lője, az ENSZ-ben lévő latinamerikai országok csoportjának elnöke, aki e napokban Václav Dávid külügyminiszter meghívására hazánkba látogatott. Megérkezése után a Praha Grand Hotel dísztermében a Vysoké Tatry városi nemzeti bizottságának alelnöke, Koloman Hrnčiar és dr. Rudolf Gašparik, a Megbízottak Testülete elnökségi hivatalának dolgozója üdvözölték a vendéget. Dr. J. D. Trujillo, akinek kíséretében van dr. Gejza Mencer, a külügyminisztérium dolgozója, Szlovákiai tartózkodása folyamán megtekintette a Tátra természeti szépségeit, ellátogatott a Banská Bystrica-i és a nyitrai kerület egyes részeibe, és augusztus 19-én este Bratislava fővárosba érkezett. A Lúčnicával Északon „Memiink Északra, a Skandináv államokba". Az ember el sem hinné, mi minden van a rövid kijelentés mögött, hogy a CsehszlovSk Hiúsági Szövetség Központi Bizottsága mellett működő „Lúčnica" népi ének- és táncegyüttes a Skandináv államokba utazik vendégszereplésre. Megpróbálom elmondani. ' Hát először is: mögötte vannak a külföldön elért kimagasló sikerek (Berlin, Bécs, Bukarest, Moszkva, Kijev, Budapest stb.), azután itthon a 7 éves kemény munka, az impresszáriókkal való hosszadalmas tárgyalás, sok, sok egyéni izgalom. Bizony izgalom, mert mikor június 20-án a bratislavai állomáson elbúcsúztunk együttesünk 46 tagú csoportjától — mely Dél-Amerikába ment képviselni népművészetünket, és azóta kimagasló sikereket elérve, meghódította a dél-amerikai közönség szívét — nem tudtuk, hogy e rövid idő alatt sikerül-e összeállítani a majdnem teljesen átdolgozott új műsorunkat. Ezért volt szükség még elindulás előtt 15 napos kemény munkára Svitben, a gyönyörű Magas Tátra alján elterülő gyárvároska festői környezetébin. Ha e napok alatt betévedtél volna, kedves olvasó, a vegyiipari iskola épületébe, meglepett volna a nagy sürgés forgás. Az épület, mely pár nappal ezelőtt még teljesen kihalt volt, szinte feléledt együttesünk fiatal tagjainak jelenlététől. Napfényes délelőttökön vidám zongoraszó és pattogó lábdobogás ütemes zaja szüremlett ki az intézet tornaterméből az udvarra. Itt tartotta próbált az együttes tánckara J. Antalik és M. Rajčok vezetésével. A lá'nyok fehér ingvállban, kék szoknyában, a fiúk kék melegítőben, csizmában ropták a táncot: „A tavaszi viz"-et, mely az észak-zempléni lányok és fiúk vidám, szerelmes, húsvétját ábrázolja. A tánckar az új, átdolgozott műsorban ezenkívül a Betyártánccal, Zempléni csárdással, Gyetvai tánccal és a Lupákkal szerepel. No de menjünk tovább. Látogassuk meg az énnekkart, mely Dr. S. Klimo karnagynak, az együttes művészeti vezetőiének irányításával dolgozik. Távolról ismeretlen, fülbemászó dallam hallatszik. Menjünk közelebb, és hallgassuk meg, mit énekelnek. Sunk, synki alarma flygande storm dü • • •> — svéd éneket arról a fiúról, akit a tenger elválasztott kedvesétől. Tehát a hazai énekek mellett az énekkar az északi népek dalait is fogja énekelni, hogy így is közelebb kerüljön a hallgatók szívéhez. Három helyiséggel távolabb a zenekar gyakorol Mirko Smíd karmester vezetésével. Bizony keményen dolgoznak a fiúk, hiszen egész műsort — az ének és a táncszámokat — nekik kell kísérniük. így azután szorgalmas munka közben elérkezett a nagy nap: a fellépés Svitben. Ez a szereplés számunkra pre mier volt, hiszen új műsorral léptünk fel megkissebbedett együttesünkkel: 32 tagú énekkarral, 25 tagú zenekarral és 9 táncospárral. A műsort az énekkar kezdte. Nincs jobb érzés agy bemutatón, mint amikor már az első szám után felcsattan a taps, és érezzük a nézőtérről felénk sugárzó tetszést. Jól esett és lelkesített minket. Ez a taps később tapsorkánná fejlődött. és nem szűnt meg az utolsó szám befejezése után sem, úgyhogy nagyon sok számot ismételnünk kellett. Nagyon szépen és nagyon jól akartunk énekelni, táncolni, muzsikálni. Azt hiszem, ez várakozáson felül sikerült it. Mindnyájunkat örömmel töltött el az a tudat, hogy jó munkát végeztünk. Mire e sorok megjelennek, már úton leszünk. Augusztus 18-án indultunk, és első fellépésünk Norvégiában, Bergenben lesz. Itt próbáljuk először meghódítani a hidegvérünek tartott északi közönséget. Tehát a viszont írásra Bergenből. Tölgyessy György Az SZLKP KB és a Megbízottak Testületének levele az SZLKP Bratislavai Kerületi Bizottságához és a KNB-hez Tisztelt elvtársak! Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a Megbízottak Testülete örömmel vette az önök hírét arról, hogy a bratislavai kerület 1956. augusztus 18-án 6 órakor a gabonabegyűjtés! tervet 100.1 százalékra teljesítette. Az önök által elért siker annál is örömtelibb, mert a szövetkezeti tagok, az egész kerület kis- és középparasztjainak hatalmas ^kezdeményezésére támaszkodik, amellyel elősegítették a gabonabegyűjtés kitűzött határidejének 28 nappal való rövidítését. A gabi nabegyüjtést a múlt évvel szemben 7 nappal előbb fejezték be. Ebben főleq Trnava, Somoria. Galánta. Sered, Pezinok és Bratislava-város járások szereztek nagy érdemet. Ezek a járások a gabonabegyűjtési tervet a mai napig magas mértékben túlteljesítik. Szerencsekívánatainkat fejezzük ki önöknek e pompás sikerekhez és elvtársi köszönetünket nyilvánítjuk valamennyi szövetkezeti tagnak, kis- és középparasztnak, valamint a pártszervek és szervezetek dolgozóinak és funkcionáriusainak, a nemzeti bizottságok, a GTA-k, az állami gazdaságok, a begyűjtési apparátus valamennyi dolgozójának és mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy az önök területe a :öztársaságban elsőként teljesí ette a gabonabegyüjtési tervet. A gabonabegyűjtésben elért eredményben része volt elsősorban a bratislavai és a nyitrai kerület között folyó, tömeges alapokon nyugvó egészséges munkaversenynek és a mezőgazdasági dolgozók öntudatosságának, akik hazafias lelkesedéssel fogtak hozzá a CSKP országos konferenciája határozatainak teljesítéséhez. Az SZLKP Központi Bizottsága és a Megbízottak Testülete meg van qvőződve arról, hogy önök mindent megtesznek azért, hogy a bratislavai kerület úgy mint eddig is. a széna, repce, a gabona és egyéb mezőgazdasági termények begyűjtésében teljesítse és túlszárnyalja až 1956-os évre megállapított termelési és begyűjtési tervet. A legfontosabb feladat most az, hogy minden egyes mezőgazdasági üzem idejében száz százalékra teljesítse beadási feladatait. A bratislavai kerület mezőgazdasági termelésének fejlődése nagy jelentőségű hazánk mezőgazdasági termelésének fokozása szempontjából és gy a nép életszín1 vonalának emelésére is. Hisszük, hogy minder. erőfeszítést megtesznek az EFSZ-ek továbbfejlesztésére és szilárdítására, amelyek — amint azt az idei gabonabegyűjtesi eredmények megmutatták - a legbiztosabb kezesség köztársaságunkban mezőgazdaságunk termelése emelkedésének. Oj győzelmeikhez, körületük fejlesztésében sok sikert kívánunk önöknek! Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága A Megbízottak Testülete A csehszlovák sajtónap előkészületei Az idei csehszlovák sajtónap szept. j Pravda és Oj Szó olvasóinak előfize21-e, amikor először jelent meg a Rudé tői számát tovább szaporítsák. BraPrávo, Csehszlovákia Kommunista Pártja alapítása 35. évfordulója időszakába esik. Már most teljes ütemben folynak az előkészületek a kerületi, járási pártszervezetekben a csehszlovák sajtónap ünnepségeire, ^mikor megemlékezünk a pártsajtó, főleg a Rudé Právo és a Pravda nagy jelentőségéről a CSKP győzedelmes útjával kapcsolatban. Egyes pártszervezetek már most foglalkoznak a sajtókérdésekkel. A dubnicai K. J. Vorosilov-üzem üzemi pártbizottsága értékelte a pártsajtóterjesztés eddigi eredményeit és megállapította, hogy egyes szervezetek az utóbbi időben lemaradtak. Feladatukul tűzte ki a helyzet boncolását, a sajtóval végzett munkát; intézkednlök kell, hogy a csehszlovák sajtó napja alkalmából a Pravda előfizetőinek száma gyarapodjék. Az összüzemi bizottság dicsérő elismerésben részesítette Motuch elvtársat, aki mint üzemi lapterjesztő, ötéves munkájával nagyban hozzájárult a sajtó terjesztéséhez. A kerületi pártbizottságok a csehszlovák sajtó napjára különféle kezdeményezésekre készülnek, intézkedéseket tesznek a pártszervezetek aktivitásának fokozására, hogy a Ahol mindenki a nagy család tagia Jó pár éven keresztül alig esett szó a lévai járásban levő nagyodi szövetkezetről. Hallgattak róla a járásban is, különösen hallgattak az úgynevezett „idegenek" előtt. Azt tartották, nincs mit "mutogatni Nagyodon. Nincs ott egyetértés, rosszul megy a munka, , nincs jövedelem, elégedetlenek a szövetkezeti tagok. Tagadhatatlan, Nagyodon még pár évvei ezelőtt több volt a baj, mint a vaj. Igen nehezen tudtak zöldágra vergődni. Olyanok akarták irányítani a munkát, akik keveset értettek a gazdňlkodáshoz. Ha pedig egy tapasztalt középgazda szót emelt a rossz gazdálkodás ellen, könnyen megkaphatta a kulák nevet. Forrt akkor a falu, akár a hordóban az újbor. így tartott ez éveken keresztül, míg valamennyire kiforrta magát. Rövid idővel ezelőtt a véletlen öszszehozott Henzsel Mihály alsószecsei agronőmussal. Többek között szóba került a nagyodi szövetkezet is. Henzsel Mihály a szövetkezetről így nyilatkozik: — A nagyodia*k lassan lábra kapnak, egy-két dologban már mi is tanulhatunk tőlük. Nézzük hát meg, mi igaz mindebből. Szóljunk az eddig agyonhallgatott faluról. A falu semmivel sem különbözik a Garam-menti többi községtől. Odalapul a folyó partjához, mintha édes testvérek lennének. Azt mondjuk olyan, mint a többi Garam menti falu! Vajon így van-e egészen? Nincs, nincs egészen így. Igaz, utcája ugyanolyan poros nyáron, vagy ugyanolyan ragadós esőzés esetén, mint a többieké. Házait is fehérre, vagy sárgára meszelték. A templom is a falu közepén épült. Hát mégis, mi a különbség akkor? Az, hogy a faluban kivétel nélkül mindenki egy nagy családhoz, a szövetkezeti családhoz tartozik. Közösen művelik a földet, közösen örülnek, ha jó a tero 0 J s z ö 1956. augusztus 20. més, közös a bánatuk, ha elemi csapás sújtja a határt. A szövetkezet irodájában Kovács Árpáddal, a szövetkezet elnökével találkozom. Komoly tekintetű, szálfanövésű ember. A szövetkezet megalakulása előtt 7 hektár földön gazdálkodott. Jó gazdának ismerték akkor is, jó gazdája most is a szövetkezetnek. Kovács Arpád előtt hatalmas Ivpapír hever, a kezében pedig a szövetkezet bélyegzőjét tartja. Lassan, egymás után nyomogatja a papírra a bélyegzőt. — Sörjegyeket készítek az aratóünnepélyre, ott tartjuk meg a falu közepén a nagy fa alatt. A nevezetes napot augusztus 11-ére tervezték. Az említett napra befejezték a cséplést. Az utolsó szem gabona is zsákba került. Honpolgári kötelezettségüknek is eleget tettek. Teljesítették gabonabeadási kötelezettségüket. Teljesítették? Túlteljesítették! Előíráson felül még két vagonnal adtak, pedig rájuk, az ő határukra nem volt valami kedvező időjárás az idén. Annyi azonban termett, hogy a beadási kötelezettség teljesítése, a munkaegységek után járó jutalmazáson felül, még terven felüli eladásra is jutott. A szövetkezet irodája előtt most nagy robajjal traktoros pótkocsi bukdácsol a hepehupás, rosszul kövezett úton. A pótkocsi teli zsákokkal van megrakva. Vajon hová vihetik? — A beadást teljesítettük. A vetőmag is a raktárban. Most már a tagok kerültek sorra. Egyesek annyi gabonát kapnak, hogy igazán... — mondja a szövetkezet elnöke és kissé hamiskásan villan meg fekete szeme. » Könyvet, nem is könyvet, olyan naplószerű valamit tesz az asztalra. Nevek, utána számok. Gazdagságról, szép jutalomról árulkodó számok. Ez a könyv azt mutatja, hogy az egyes szövetkezeti tagok az első félévben szerzett munkaegységek után most mennyi gabonát szállítanak haza a szövetkezeti szérűről. A nevek mögött számok, rideg-merev számok, mégis sokat érők azoknak, akiknek a neve után lapul. Bagócsi Árpád 24 mázsa, Menyhárt Kálmán 11,5 mázsa, Kaszala József 18 mázsa és így tovább. A sorok azonban tovább futnak. Üjabb nevek, újabb számok. Az egyiK lap vége felé ez áll: Kovács István 36 mázsa. írni akarom, de az elnök szava megállít. — Nem kell azt felírni, inkább mást. •> — Az egy olyan kulákféle. 20 hektárral lépett a szövetkezetbe. Igaz, úgy gondolkozik, hogy sokan példát vehetnének tőle. Nem csak ő. de a családja is. Négyen dolgoznak a álövetkezetben — de mégis. Vajon valóban kulák-e Kovács István? Ha kulák, miért tűrik meg a szövetkezetben ? Kovács István esetét alaposan fontolóra kell venni. Tagadhatatlan, hogy 20 hektár földje volt, ezek szerint nyugodtan lehet kuláknak nevezni. De ha csak ezt csinálnánk, ha csak a földterület terjedelmét vennénk figyelembe. hibát követnénk el. Figyelembe kel! venni azt is. hogy Kovács István idegen munkaerőt csak abban az időben tartóit, amikor családja méq apró volt. de ő akkor is versenyt dolgozott a munkásokkal. Amikor a szövetkezetbe került, ott is kifogástalan munkát végzett. A közösben végzett munkájáról Nagyodon sokan példát vehetnének. Az egész családja szorgalmasan jár munkába. Törekednek, iparkodnak és nem akarják megbontani a szövetkezeti rendet. Miért ne lehetne tehát Kovács István nevét említeni? Miért ne lehetne megírni, hogy 36 mázsa qabonát kapott az ö és családja szorgalmának jutalmaként? Kovács elégedett mostani 60rsával. Hasznos tagja a nagyodi szövetkezeti családnak. Ez a példa azonban nem jelenti azt, hogy az osztályharc véget ért. hogy meqalkuvő politikát folvtatunk a kuIákokkal. Azokat a kulákokat. akik ellenségei méq ma is társadalmi rendszerünknek másképpen bíráljuk el. Szarka István tislavában megrendezik a pártsajtó ünnepi estjét, amelyet a sajtóhét előz meg, amikor az agitátorok munkahelyeiken, az egyes családok körében a sajtó jelentőségéről fognak beszélni és újabb előfizetőket nyernek meg. A kassal kerületben kerületi ünnepséget, a járásokban pedig járási ünnepségeket rendeznek a pártsajtó terjesztése érdekében. Banska Štiavnicán, Mikuláson és Breznón a járási pártbizottságok pártkonferenciákat rendeztek, amelyeken megtárgyalták, hogy mennyire használják fel a pártsajtót a járásban, beszéltek a sajtó munkáiról a falvakon és az üzemi szervezetekben, valamint az előfizetők számának növeléséről. A breznói értekezleten köpök előfizetőinek megnyerésére. Trenčínben, Trnaván, és másutt is konferenciákat és aktívákat rendeznék, amelyeken részt vesznek a Pravda és Oj Szó szerkesztőségeinek képviselői is. A Pravda kiadóvállalata, a Pravda és Oj Szó előfizetői számára propaganda röpiratokat készít elő, amelyeknek szelvényeit kisorsolják. A szerencsés nyerők között több mint 2500 díjat osztanak ki, így egy Skoda 440-es autót, Jawa 250 motorkerékpárt, jégszekrényeket, mosógépeket, rádiókat, stb. A Csehszlovák sajtónap ez Idén azt a célt követi, hogy a sajtó és a dolgozó tömegek között szorosabb kapcsolat alakuljon ki. Nagyon helyes lesz, ha ezt az időszakot a pártszervek és szervezetek és a posta újságkézbesítő szolgálata az eddigi eredmények kiértekelésére és arra hasztelezettségvállalásokat tettek 361 nálja fel, hogy a kommunisták és párPravda és Oj Szó előfizetőnek 58, j tonkívüliek soraiból számos dolgozót Pártélet előfizetőnek és irtás pártla- I megnyerjenek előfizetőknek. M Az Uj Szó postájából IFJÚ BRIGÁDOSOK A Rozsnyói Magyar Pedagógiai Iskola tanulói ez év júliusában egyhónapos mezőgazdasági brigádon vettek részt. Kilencven tanuló a Perbenyíki és Kistárkányl Állami Gazdaságban segített a termést betakarítani. Negyvenöt tanuló pétiig a hegyvidéket választotta munkahelyéül, a Vlkovai és Zakovcei Állami Gazdaságban a kapásnövények munkáinál és a széna betakarításánál segédkeztek. A brigáO ideje alatt szoros barátság fejlődött ki a brigádosok és Vlková lakosai között. A falu szlovák dolgozói a brigádosok segítségére voltak az eddig ismeretlen munkák elsajátításában. A brigádosok köszönetül kultúrműsoros búcsúestet rendeztek, s egész estet betöltő műsorral szórakoztatták szlovák barátaikat. Vasárnaponként az állami gazdaság teherautójával kirándulásokat rendeztek a Magas-Tátrába. Oj élményekkel gazdagodva, szinte fájó szívvel váltak el a szép vidéktől. A kellemes szórakozáson kívül anyagi hasznuk is volt. Átlagos keresetük 475.— korona, de a legjobbak 600—620.— koronát is megkerestek. Egész havi munkájukkal és magaviseletükkel iskolájuknak olyan vidéken szereztek jó hírnevet, ahol annak létezéséről azelőtt nem is tudtak. SÍPOS BÉLA, ISKE. Takarékoskodó ifjúság Még néhány nap van hátra a nyári szabadságból s azt jól kihasználva, szeptember elsejével megkezdődik a tanítás a frissen festett, megszépített iskolákban. A tanítók nemcsak írni, olvasni, számolni tanítják meg a gyermekeket, hanem már az iskola padjaiban takarékosságra is nevelik őket. A szenei járásban az 1955/56-os tanévben a takarékossági verseny értékelésénél az első helyet az Oj Világ Nemzeti Iskola foglalta el. Az iskolának mindössze 20 tanulója van, akik összesen 10 970.— koronát takarítottak meg. A verseny második helyezettje a Pavlicei Nemzeti Iskola, itt 47 tanuló 23 601.— koronát takarított meg. A Nagygurabi Nemzeti Iskolában 132 tanuló takarékosságának eredménye 63 022.— korona volt. A nagyobb iskolákban élénk volt az osztályok közötti verseny. A Szenei 8éves Középiskola 16 osztálya közül a IV. osztály lett a győztes, ahol 39 tanuló a tanév folyamán 8732.— koronát takarított meg. Gombos Zoltán osztálytanító jó nevelőmunkát végzett, sikerrel buzdította tanulóit takarékoskodásra. A tanulók az új iskolaév kezdetén a nyári szünidőben megtakarított koronáikkal fogják növelni betétjeiket. (Levelezőnktől.) Nincs közönség? A Csemadok rimaszombati járási helyi csoportjai kúltúrbrigádokkal látogatják községeinket, hogy a nyári nehéz mezőgazdasági munkák idején szórakoztassák, neveljék a falvak dolgozóit. Ilyen kultúrbrigád ment július 15-én a délutáni órákban Rakottyásról Zsip községbe, ahol előzetes megbeszélés szerint az illetékes vezetők vállalták a kultúrbrigád fellépésének előkészítését. Amikor azonban a kultúresoport a megbeszélt időre megérkezett, a HNB vezetői közül egy sem volt jelen, aki a fellépéshez helyet, és nézőközönséget biztosított volna. A kultúrbrigád tagjai, akik az EFSZben és az állami birtokon dolgoznak, pihenésre szánt éjszakáikat áldozták fel a műsor betanulására, melyet más községben örömmel fogadtak volna. Csak Zsip község vezetői nem vettek annyi fáradságot, hogy előkészítsék az előadást. Reméljük, hogy a hiába kifizetett autóbuszköltség emlékeztetni fogja arra a zsipi HNB illetékes vezetőit, hogy a kultúra terjesztése is kötelességeik közé tartozik és nem elég, hogy ígérnek valamit, de az ígéretekért helyt is kell állmok. Gacsó István, Csemadok-instruktor,