Új Szó, 1956. augusztus (9. évfolyam, 213-243.szám)

1956-08-19 / 231. szám, vasárnap

A Szueze-csatornáról tárgyaló londoni értekezlet harmadik ülése London, augusztus 17. — (ČTK). — A londoni Laneaster palotában augusztus 17-én délután tartották a Szuezi-csatornáról tárgyaló értekezlet harmadik illését. Elsőnek C h. Pineau francia külügyminiszter emelkedett szólásra. Beszédének bevezető részében kijelentette, hogy a francia kormány nem tagadja meg az egyiptomi kormánytól jogát az államosításra, mivel, hogy egyes vállalatokat maga is államosított. A továbbiakban azonban Pineau ismételte azon állítását, hogy ebben az esetben „nemzetközi érdekű" vállalat államosításáról volt szó és ezért az államosítás szerinte nem volt jogos. Az egyiptomi kormány azon kijelentését, hogy a csatorna igazgatósága által alkalmazott idegeneket csakis rendes felmondás alapján fogják elbocsátani, Pineau. „a személyzet államosításának, kényszermunkának és az idegenek egyiptomi területen való tartózkodási kényszerének minősítette, ami ellentétben áll a nemzetközi joggal". Pineau beszédének további részében elégedetlenségét fejezte ki afölött, hogy az egyiptomi akciót csaknem valamennyi gazdaságilag elmaradott ország támogatja. Kifejezte azt a nézetét, hogy a nyugati hatalmaknak arra kellene törekedniök, hogy ezen országoktól megvonják a nemzetközi gazdasági segítséget. Pineau arra az álláspontra helyezkedett, hogy a csatornán nemcsak nemzetközi ellenőrzést kell létesíteni, mert ez állítólag elégtelen volna és közölte, hogy a francia kormány ragaszkodik a csatorna nemzetközi igazgatásához. A nemzetközi szerv az Egyesült Nemzetek fennhatósága alatt működne. Pineau a pénzügyi kérdésekkel kapcsolatban kijelentette, hogy a nemzetközi szerv nem azzal a céllal alakulna, hogy a jövedelmet maga használja fel, hanem a nyereséget szétosztaná a régi társaság részvényesei és az egyiptomi kormány között. 12 év múlva az egész jövedelem az egyiptomi kormányt illetné. Beszédének befejező részében Pineau nyilatkozott arra vonatkozólag, hogyan kényszerítse az értekezlet Nasszer ezredest, hogy határozatát elfogadja.' Pineau kijelentette, hogy az erőpolitika híve. Lan g e külügyminiszter, a norvég küldött ugyancsak tagadta a Szuezi-csatorna államosításának jogosságát. Állást foglalt azon javaslat mellett, hogy a csatornát nemzetközi szerv igazgassa és kijelentette, hogy kormánya helyesli a Dulles csütörtöki beszédében foglalt elveket, amelyeket a három nyugati hatalom dolgozott ki. Ezután D.T. Sepilov külügyminiszter, a Szovjetunió küldöttségének vezetője beszélt. Beszédét az alábbiakban közöljük. A pénteki ülésen még a Német Szövetségi Köztársaság, Űi-Zéland, Japán, Dánia, Törökország és Spanyolország küldöttei szólaltak fel. Art a j o külügyminiszter, spanyol küldött kijelentette, hogy nincs szükség olyan nemzeti szervre, amely a Szuezi-csatornát igazgatná. Nézete szerint a csatornát használó államok képviselőiből ellenőrző szervet kell létesíteni, melynek legfelsőbb fellebbezési intézménye az Egyesült Nemzetek Szervezete lenne. Brentano bonni külügyminiszter támogatta a Szuezi-csatorna nemzetközi igazgatására irányuló nyugati tervet. Kijelentette, „intézményes biztosítékokra" van szükség a csatorna hathatós használatának garantálására. N u r i Bi r g i, a török küldöttség vezetője kijelentette, támogatja a nyugati tervet „mint építő és pártatlan vitára szolgáló alapot". Sepilov elvtárs beszéde a londoni értekezlet pénteki ülésén A Szovjetuniónak meggyőződése, ha tiszteletben tartják az államok szuverén jogait és az idők szellemének megfelelően, az egyenlőség és a belügyekbe való be nem avatkozás alapján fejlesztik a nemzetközi együttműködést, megoldható a Szuezi-csatorna kérdése is. Az adott esetben is tárgyilagosan és elfogulatlanul kell közeledni az ügyhöz. A Szuezi-csatorna kérdésének két oldala van— hangsúlyozta Sepilov: — a Szuezi-csatorna Társaság államosítása és a csatornán folyó hajózás szabadsága. Az első kérdés kizárólag a szuverén egyiptomi állam belső illetékességére tartozik. E kérdés nem vitatható meg semmiféle értekezleten sem, ha tiszteletben óhajtjuk tartani a belügyekbe való be nem avatkozás elveit. A második kérdés számos államot érint. A nemzetközi jog szempontjából törvényes lépés olyan területeken fekvő tulajdon államosítása, amelyre az állam jogszolgáltatása kiterjed. Egy ország államosíthat tulajdont attól függetlenül, hogy e vagyontárgyak birtokosai a szóbanforgó állam polgárai-e, vagy pedig külföldiek. A nemzetközi jog ezen tételét az ENSZ közgyűlésének 1952-ben hozott határozata is megerősíti. Ügy véljük, — jelentette ki Sepilov —, hogy az egyiptomi kormány, midőn államosította a Szuezi-csatorna Társaságot, a nemzetközi jogszabályok ke- i retében járt el, e kérdés a szuverén egyiptomi állam belső illetékességére tartozik, s nem képezheti vita tárgyát sem a jelen értekezleten, sem bárminő más nemzetközi értekezleten. A Szuezi-csatorna — mondotta Sepilov — vitathatatlanul Egyiptomé. Ugyanakkor nem tagadható, hogy más államok nagymértékben érdekeltek a Szuezi-csatornán folyó hajózás szabadságában. A Szuezi-csatorna különösen nagy jelentőségű az európai-, közel- és közép-keleti, valamint a délkelet-ázsiai országok gazdasága szempontjából. Számunkra igen érthető, hogy olyan országoknak, mint Franciaország, és különösen Anglia, érdekük fűződik a Szuezi-csatornán folyó hajózás szabadságához. A Szovjetunió szintén igen érdekelt a Szuezi-csatornán folyó tengerhajózás szabadságában, a csatorna rendes működésében. Sepilov emlékeztetett Nasszer elnök arra vonatkozó nyilatkozatára, hogy Egyiptom a jövőben is biztosítja a Szuezi-csatornán folyó hajózás szabadságát s hogy a csatorna a korábbi módon zavartalanul szolgálja majd a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokat. A Nyugaton olyan hangok hallatszanak, hogy bajos megbízni a jelenlegi egyiptomi kormányban és az egyiptomi állam fejében, Nasszer elnökben. A nemzetközi ügyek ilyetén felfogása — szögezte le Sepilov — nem más, mint egy másik állam belügyeibe való beavatkozás politikája. Az adott esetekben az idegen jogokba, egyiptomi tulajdonba való illetéktelen beavatkozás ürügyéül szolgál. A tények azt bizonyítják — folytatta Sepilov —, hogy egyesek arra hajlanak, hogy a jövőben is a Szuezi-csatorna külföldi kézből történő irányítása fenntartásának útján haladjanak és ettől elüssék Egyiptomot. A Szovjetunió az ENSZ alapokmányában foglalt elvekből, a 29 ázsiai és afrikai ország részvételével lefolyt bandungi értekezlet határozatából, valamint a nemzetközi jogszabályokból kiindulva nem egyezhet bele, hogy Egyiptom területének egy részét, amelyen a Szuezi-csatorna áthalad, olyan területnek tekintsék, amelyre nem terjednek ki Egyiptom szuverén jogai. Egyiptom egyetlen és teljhatalmú gazdája saját területének. A „Szuezi-csatorna irányítására alakult nemzetközi szerv létrehozása ténylegesen a korábbi Szuezi-csatorna Társaság helyreállítása lenne, azonban más cégér alatt és bizonyos más államok részvételével. Csupán úgy találhatunk olyan megoldást az államok közt fennforgó nézeteltérésekre, amely összhangban állana az egyetemes béke érdekeivel, valamint az államok közti egészséges és rendes kapcsolatok megteremtésével, ha szuverén jogok tiszteletbentartásával helyesen egyesítjük az államok nemzeti érdekeit és a nemzetközi gazdasági együttműködés érdekeit. Ezt figyelembevéve el kell érni a Szuezicsatornán való szabad hajózás reményteljes garanciáinak biztosítását és mint szabad, nyílt és biztonságos tengeri út effektív kihasználását. Arról van sző, hogy a fennáló rend értelmében — Egyiptom feltétlen bevonásával — olyan intézkedéseket kell kidolgoznunk, amelyek ilyen garanciákat biztosítanának, figyelembe véve Egyiptomnak, mint szuverén államnak jogait és érdekeit. Felvetődik az a kérdés, hogy figyelembe véve az új körülményeket és az idő szellemét, szem előtt tartva Egyiptom szuverén jogait, az 1888-ban kelt szerződés helyett új nemzetközi egyezményt, vagy pedig az 1888-as szerződéshez pótegyezményt kell kötni, hogy megszilárdítsák a Szuezi-csatornán való hajózás szabadságának garanciáját. A szovjet kormány véleménye szerint a következő alapelvek képezhetnék egy nemzetközi egyezmény alapját. Minden állam és nép érdeke megköveteli, hogy a Szuezi-csatorna kérdésében fennálló nézeteltérések és súrlódások békés úton, a nemzetközi jog normáinak, az Egyesült Nemzetek Szervezete elveinek betartásával, békés eszközökkel rendeződjenek. Ehhez teljes . egészében el kell ismerni az egyiptomi kormánynak a Szuezi-csatornát illető eltulajdoníthatatlan szuverén jogait és figyelembe kell venni a Szuezi-csatornának, mint a nemzetközi kereskedelem és nemzetközi kapcsolatok fontos láncszemének jelentőségét, mivel a csatornát sok állam használja és ezek az államok érdekeltek a csatornán való hajózás szabadságának fenntartásában. A Szuezi-csatorna mindenkor szabad lesz -és nyitva lesz minden állam kereskedelmi és hadihajója előtt a navigációs kikötőilletékek és a hajózás minden más kapcsolatai terén való egyenlőség alapján. Egyiptom, amelynek tulajdonában és szuverenitása alatt van a csatorna, a következő kötelezettségeket vállalná: minden intézkedést megtesz a Szuezicsatornán való hajózás biztosítására és a csatorna védelmére, valamint a berendezések karbantartására és a hajózás szabadságának bármiféle megsértése ellen. A csatornát megfelelően karbantartja, hogy a hajózás minden feltételét biztosítsa és megfeleljen a korszerű technikai színvonalnak. Megfelelő munkákat hajt végre a csatornán való hajózás feltételeinek megjavítására, ami szükséges a Szuezicsatorna áteresztő képességének növeléséhez. Meg kellene vizsgálni az 1888-ban kelt szerződés részvevőinek fennálló kötelezettségét, hogy ne folyamodjanak olyan akciókhoz, amelyek megsérthetik a Szuezi-csatorna sérthetetlenségét, vagy pedig anyagi kárt okozhatnak a berendezésekben, hivatalokban, építményekben és a csatornán folyó munkálatokban. Meg lehetne vitatni az egyiptomi kormánnyal azt a kérdést, hogy milyen — Egyiptom számára elfogadható — formákban lehetne megvalósítani a nemzetközi együttműködést, a Szuezicsatornán való hajózás szabadságáról szóló egyezmény teljesítésével kapcsolatos ügyekben. Mindenesetre mi úgy gondoljuk, hogy Egyiptom közvetlenül érdekelt abban, hogy a csatornán biztosítsák a normális és zökkenőmentes hajózást és erre Egyiptom kellő figyelmet fordít. A vita békés úton, tárgyalások útján való rendezésének szükségszerüséotböl kell kiindulni. Ha ezen az értekezleten az eszmecserék eredményeképpen kirajzolódnak egyes általános, elfogadható elvek, akkor e kérdés konkrét rendezésére össze kellene hívni egy konferenciát, amelyen az államok képviseltetnék magukat. Augusztus 12-én Egy;ptom kormár^a javaslatot tett közzé egy széleskötü nemzetközi konferencia összehívására, amellyel az 1888-ban kelt szerződés aláírói és mindazok az államok, amelyek használják a csatornát, megvitatnák a Szuezi-csatorna kérdését. A szovjet kormány támogatja ezt a javaslatot, I mivel megfelel az ügy érdekének. A Szuezi-csatornáról tárgyaló londoni értekezleten baloldalon az USA küldöttsége, első balról J. F. Dulles, mellette jobbra a Szovjetunió kUldöttsége D. T. Sepilov vezetésével (harmadik balról), utána J. A. Malik szovjet nagykövet és egészen jobboldalt Selwyn Lloyd brit külügyminiszter látható. A VIT a kölcsönös megértést segíti elő Moszkva, augusztus 18. (TASZSZ) — G. Sahai, az Indiai Ifjúsági Szövetség vezetőjének elnökletével Moszkvában, augusztus 14-én kezdődött a Vi. Világifjúsági Találkozó nemzetközi előkészítő bizottságának alakuló ülése. Ez az ülésszak auousztus 16-ig tartott. Az ülésen 59 ország 126 küldötte és megfigyelője vett részt. A plenáris üléseken G. G. Jantorno argentínai küldött, volt úszóvilágbajnok, dr. Állad egviptomi küldött, a legfelsőbb sporttanácsa tagjai és Jacques Denis, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség főtitkára elnököltek. A Világifiúsági Találkozó előkészítésének kérdéseit megvitató plenáris üléseken 37 küldött mondott beszédet. A vita a szabadság, őszinteség és kölcsönös tisztelet légkörében folvt. Valamennyi részvevő igyekezett közös nézetre jutni a VIT előkészítésének kérj déseiben. A felszólalók kifejtették gondolatai? kat és szempontjaikat, amelyek gyakran eltértek egymástól, azonban egyhangúlag jóváhagyták a VI. Világifjúsági Találkozót, mint olyan akciót, amely az együttműködést, a kölcsönös kapcsolatokat és a kölcsönös megértést segíti elő. Az előkészítő bizott-' ság elhatározta, hogy a VI. Világifjúsági Találkozót Moszkvátfan, 195/. július 28-tól augusztus 11-ig a világ valamennyi országa 30 000 fiataljának részvételével tartja meg. A különféle bizottságok részletesen megvitatták a VIT közös programját. Megalakították a nemzetközi előkér szítő bizottságot, melynek taq.iai. a nemzetközi és népi ifjúsági szervezetek vezető dolgozói, ismert kulturális dolgozók és sportemberek, és a közélet kiváló tényezői. Az irreális tervektől az ésszerű elvekig O

J szo 1956. augusztus 19. (A Rudé Právo kiküldött tudósítójától). A mai reggeli londoni sajtó a konferencia megnyitó ülésének „meglepően sima lefolyására" hivatkozva eléggé derűlátóan mérlegeli a nyugati tervek kilátásait. A tárgyalás rendjéről kapcsolatos kérdésekről szóló vita valóban nem húzódott el. Ennek oka azonban nem az volt, hogy valamennyi küldöttség egyetértett a nyugati hatalmak szándékával, hanem azért történt, mert a tárgyalás rendjének kérdései ezen a konferencián nagyon csekély jelentőségűek. Ez elsősorban abból ered, hogy ezen a konferencián nem hozhatnak semmilyen messzeható határozatot. A legtöbb lap Dulles tervének első „elvét" úgy értelmezte, hogy „a csatorna irányításáért felelős nemzetközi szerv" fogalma alatt lényegében a régi Szuezi-csatorna Társaság felújítása értendő. Csupán formáját változtatnák meg egy kissé és kibővítenék az állam részvételét a társaság igazgatásábap. A konzervatív „Daily Telegrapň", amely az úgynevezett szuezi válság kezdetétől fogva buzgón állást foglalt a katonai intervenció mellett Egyiptom ellen, most könnyedén és gyorsan azt a következtetést vonja le, -hogy az értekezleten résztvevő államok két dolog között választhatnak: Vagy támogatják, vagy pedig elutasítják Szuez nemzetközi ellenőrzését. Á „Manchester Guardian", amely eddig mérsékelt álláspontot foglalt el, ma bejelentette, hogy brit nézet szerint a „Szuez nemzetközivé tételének" tervét tekintet nélkül arra, hogy az értekezlet jóváhagyja-e vagy sem, „Egyiptom elé terjesztik és ha szükséges lesz, e tervet rákényszerítik". Ez a verzió jelentősen különbözik Dulles tegnapi bizony gat ását ól, amelyben azt állította, hogy Egyiptomnak nem nyújtanak át semmiféle ultimá« tumot. Az egész világ különböző részeiből ideérkezett újságíróknak, akik azért jöttek Londonba, hogy országuk közvéleményét tájékoztassák az értekezlet lefolyásáról, ma nagyon mozgalmas napjuk volt. A hosszú londoni távolságok, amelyeket még hosszabbá tesz valamennyi utcának óriási forgalma, — és ebben a forgalomban egyik követségéről a másikra kell sietniök, egyik sajtóértekezletről a másikra, azt jelentik, hogy napjuk legnagyobb részét úton töltik. Az értekezleten résztvevő küldöttségek személyes találkozóinak egész sora után az értekezlet délelőtt és estefelé két ülést tartott, amelyeken számos küldött szólalt fel. Az esti lapok, amelyek itt már délután jelennek meg, a fő figyelmet Sepilov szovjet külügyminiszter felszólalásának szentelik. Egyes londoni sajtókommentárok azt mérlegelik, vajon ä küldöttségek közül hány szavaz majd a nyugati javaslatra. Sepilov beszéde azonban újból megmutatja, hogy az ilyen számítások teljesen hamisak. Ha annak ellenére, hogy egyes küldöttségek még most sincsenek teljesen tisztában e konferencia lehetőségeivel, már most a szavazás kérdésére akarják a fő figyelmet terelni, ez azt jelenti, hogy üres szalmát csépelnek. Sepilov, a Szovjetunió külügyminisztere, aki már számos fontos személyes megbeszélést folytatott e konferencia több jelentós tényezőjével, a konferencián kívül is, beszédében teljes világossággal rámutatott, hogy ezen az értekezleten — tekintetbe véve Egyiptom szuverenitásának tiszteletbentartását — miről lehet és miről nem lehet tárgyalni. Mindazok a javaslatok, amelyek beleavatkoznának a Szuezicsatorna Társaság államosításának fényébe, nem jöhetnek számításba. A konferencián azonban meg lehet vitatni a Szuezen folyó szabad hajózás biztosításának kérdéseit. Azok az elvek, amelyeket a szovjet küldöttség vezetője beszédében kitűzött, lehetővé tennék olyan illetékes nemzetközi értekezlet összehívásának reális előfeltételeit, amely a szabad szuezi hajózás új biztosítékairól tárgyalna. A hattagú szerv, amelynek létesítését a szovjet küldöttség javasolta — megtárgyalhatná egy ilyen értekezlet konkrét feltételeit. Ma délután beszédet mondott Pineau francia külügyminiszter is. Beszédének tartalma jelentősen eltér a konferencia reális lehetőségeitől. Jóllehet Pineau egyrészt javasolja annak elismerését", hogy a csatorna és berendezése Egyiptom tulajdona, ezzel egyidejűleg teljesen leplezetlenül azt ajánlja, hogy engedélyezzék a régi társaságnak akár új cégér alatt legalább további 12 évi működését. A mai véleménycsere megmutatta, hogy az értekezleten két felfogás áll egymással szemben: az egyik, amely mindeddig nem akarja tekintetbe venni Egyiptom szuverén jogait, a másik pedig, amely e jogokat teljesen tiszteletben tartja. Nagy érdeklődéssel várják Krisna Menonnak, az Indiai küldöttség vezetőjének holnapi felszólalását. Az indiai küldöttség vezetőjének felszólalása jelentősen elősegítheti azt, hogy az értekezlet ne vesztegesse idejét, egyes hatalmak irreális terveinek védelmével, hanem térjen át azoknak a kérdéseknek a megvitatására, amelyek nem lépik túl lehetőségének határait. Ez végeredményben megfelelhet azoknak is, akik kezdettől fogva arra törekszenek, hogy ez a konferencia a lehető legrövidebb ideig tartson. A Times mai vezércikkében a nemzetközi jog egyes „hiányosságai" f e- • lett elmélkedik. Ezeket a „hiányosságokat" a lap abban látja, hogy a nemzetközi jog a magántársaságoknak nem nyújt semmilyen védelmet az államosítás ellen. A „Times" azt a nézetét hangoztatja, hogy ebben az értelemben ki kell egészíteni a nemzetközi jogot. Emellett érdekes, hogy a nagy brit szakszervezetek éppen ezekben a napokban erélyesen követelik további brit kulcsüzemek államosítását. A mai tárgyalások befejezése után az amerikai küldöttség köreiből az a hír terjedt el, hogy az amerikai képviselők elégedettek a tárgyalások fejlődésével és továbbra is hisznek a konferencia sikerében. Örvendetes tény volna, ha ezt a hírt nem csupán a köztársasági párt választás előtti szükséglete diktálná, annak a pártnak az érdeke, amelyet Dullesnak itt figyelembe kell vennie. A most folyó tárgalások sikeréhez csupán egy dolog szükséges: Tegyenek le minden balga tervükről, amelyek ilyen, vagy amolyan formában az elavult gyarmati privilégiumok megőrzését célozzák és induljanak ki az egyedül helyes elvből — valamennyi ország szuverenitása tiszteletbentariásánaic elvéből. London, augusztus 17. JlRl HOCHMAN