Új Szó, 1956. augusztus (9. évfolyam, 213-243.szám)

1956-08-18 / 230. szám, szombat

A Szuezi-csatorna Társasáéról tárgyaló londoni értekezlet (Folytatás az 1. oldalról.) A Szovjetunió, jóllehet a londoni konferenciát — amint az a szovjet kormány nyilatkozatából kitűnik, mind a konferencia részvevőinek összeté­tele, mind pedig jellege és céljai foly­tén nem tartja képesnek bármilyen ha­tározat meghozatalára a Szuezi-csator­na kérdésében, küldöttséget menesz­tett Londonba, hogy elősegítse a Szuezi-csatornán folyó hajózást érintő kérdések olyan megoldását, amely az új körülményekre való tekintettel el­fogadható volna mind az egyiptomi állam, mind pedig a többi érdekelt ál­lamok számára. A. EDEN brit miniszterelnök rövid üdvözlő beszéde után a konferencia el­nökévé SELWYN LLOYDOX, Nagy­Britannia képviselőjét választották meg. Még mielőtt a kérdések érdemleges I ajánlott és a Szovjetunió küldött­megtárgyalásába fogtak volna, a kül- ségétől támogatott elvet, amely sze­döttségek véleménycserét folytattak a | rint ez a konferencia, amely nem kép­procedurális kérdésekről. D. X. SEPILOV, a szovjet küldöttség vezetője kijelentette, hogy a szovjet küldöttség a tárgyalások megfelelő stádiumában kifejti a szovjet kormány­nak a Szuezi-csatornával kapcsolatos álláspontját. A csütörtöki ülésen a szovjet képviselő továbbá számos hoz­zászólást fűzött a konferencia meg­szervezésének és munkamódszerének kérdéséhez. Meg keli állapítani, hogy a konfe­rencia eljárási módozatainak kérdésé­ről folytatott véleménycsere nem kö­vetelt sok időt és nem volt éles vita tárgya. Általánosan elismerték az In­dia, Indonézia és Ceylon képviselői által visel elég államot, nem hozhat a na­pirenden szereplő kérdésben határoza­tokat és nem kell határozott eljárási szabályokat megállapítani. K. MENŐN, India képviselője, akit J. F. DULLES, az USA képviselője támogatott, szin­tén abban az értelemben nyilatkozott, hogy a konferenciának nem kell meg­határozott napirendi programmal bír­nia, mert valamennyi küldött ismeri a konferencia céljait és feladatait. Elha­tározták, hogy a konferencia napirendi program nélkül fog dolgozni. A délelőtti ülés végén elhatározták, hogy a konferencia részvevői a prob­léma lényegének megtárgyalásét a dél­u'ám ülésen kezdik meg. A londoni értekezlet csütörtök délutáni ülése A szovjet küldöttség mindent elkövet, hogy megkönnyítse az értekezlet feladatait London, augusztus 16. (TASZSZ) — Mielőtt több államnak jelenleg Lon­donban egybegyűlt küldöttségei hoz­záfognának az érdembeni eszmecseré­hez a Szuezi-csatornán folyó hajózás helyesen rendezzék a szuezi kérdést, és a csatorna zavartalanul működjék. Az értekezletre mindazonáltal nem kaptak meghívást az arab országok: Szíria, Libanon, Szaúd-Arábia, Jordá­szabadságának biztosítását célzó in- j nia, Szudán, Líbia, Jemen, Marokkó és tézkedésekről, a szovjet küldöttség I Tunisz. szükségesnek tartja, hogy az érte- j értekezletre nem hívták meg a kezlet munkájának megszervezését és | Szuezi-csatornát olyan gyakran hasz­rendjét illetően észrevételeket^ tegyen náió országokat, mint Lengyelország, , —• Bulgária. Románia, Barma és Finnor­szág. Engedjék meg, hogy a szemléletes­ség kedvéért néhány tényt és számot idézzek. Őszintén üdvözöljük, hogy az értekezleten részt vesznek Etiópia és Pakisztán képviselői és ezt teljesen normálisnak tartjuk. Etiópia lobogója alatt 1955-ben 26 324 tonnányi, pakisz­táni lobogó alatt pedig 150 466 tonná­nyi űrtartalommal haladtak át hajók a Szuezi csatornán. De ebben az eset­ben miért nem hívták meg Szaúd­Arábiát, amelynek lobogója alatt 1955­ben 382 957 tonnányi űrtartalommal haladtak át hajók a Szuezi-csatornán. Miért nincsenek itt Lengyelország és Csehszlovákia képviselői ? Hiszen len­gyel lobogó alatt 1955-ben 856 427, ju­goszláv lobogó alatt 180 380, csehszlo­vák lobogó alatt pedig 118161 tonná­nyi űrtartalommal haladtak át hajók a Szuezi-csatornán. Uraim! E tényeket tekintetbe véve feltétlenül el kell ismerni, hogy a je­len tanácskozás összehívásakor több­szörösen 'súlyosan megsértették sok szuverén ország törvényes jogait, hogy ezen értekezlet összehívásának mód­szere ellentétes a nemzetközi szuvere­nitás érdekeivel és elveivel, amelyek megszabják az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának tartalmát. A szovjet kormány idejében felhív­ta a figyelmet ezekre a körülmények­re és előterjesztett több olyan javas­latot, amelyeknek elfogadása repre­zentatívvá tette volna a jelen tanács­kozást. Sajnáljuk, hogy erőfeszítéseink nem találtak az angol kormány támogatá­sára. — kezdte beszédét Sepilov külügy­miniszter. A szovjet kormánv, mivel követke­zetes és eltökélt harcosa a nemzet­közi feszültség, s többek között a közel- és közép-keleti feszültség to­vábbi enyhítésének, követve azon megmásíthatatlan politikáját, amellyel a békéért harcol, valamint híven a nemzetközi viták és konfliktusok békés úton, tárgvalásokkal való megoldásá­rak elvét követő állandó politikájá­hoz, beleegyezatt abba, hogy részt regyen a jelenlegi értekezleten. Egyetlen céllal érkeztünk ide, az­zal, hogy más államok képviselőivel együtt ol'an módozatokat igyekez­zünk találni, amelyek a közfigyelmet magára vonó kényes kérdés békés megoldásához vezetnek. A Szuezi-csatornán folyó nemzetkö­zi hajózás rendjét az 1888 -bari kelt konstantinápolyi szerződés szabta meg. A jelen értekezletet azonban csu­pán az 1888. évi szerződés két rész­vevőjének, Angliának és Franciaor­szágnak, valamint a szerződésben részt nem vevő Epvesült Államoknak határozata alapján hívták egybe. Az 1888. évi szerződésben részvevő többi állammal pedig, nem is szólva a Szuezi-csatornán folyó hajózásban érdekelt más államokról, nem ta­nácskoztak. Sajnálatra méltó, hogy a döntést az egyiptomi kormánnyal való elő­zetes tanácskozás nélkül hozták, jól­lehet — mint ismeretes — a Szuezi­csatorna egyiptomi területen halad át és egyiptomi szuverenitás alatt áll. Sepilov ezután rámutatott arra, hogy a meghívottak között az J883. évi szerződésben részvevő több állam nincs jelen, többek között hiányoz­nak Ausztria—Magyarország jogutó­dai. Azt állítják — mondotta ezzel kap­csolatban —, hogy Magvarország és Ausztria lemondott az Osztrák-Ma­gyar Monarchia fennállásából fakadó jogokról és jogalapokról. Ezen állí­tások ellentétben állanak az igazság­gal. Kérem önök \ ismerkedjenek n eg a trianoni békeszerződés 217. cikkelyével. A cikkely felsorolja a volt Osztrák-Magyar Monarchia által kötött szerződéseket, amelyekhez Magyarországnak továbbra is alkal­mazkodnia kell. A felsorolás .megem­lékezik az 1888. október 29-én kelt, a Szuezi-csatornáról szóló szerződés­ről. Ugyanezt írta elő a St. Germain-i békeszerződés 234. cikkelye Ausztria tekintetében. Feltétlenül említeni kell még Csehszlovákiát is, amely a volt Ausztria-Magyarország területének jelentékeny részét foglalja el. Jugosz­lávia hivatalosan megerősítette, hogy törvényesen öröke' 'e a volt Osztrák­Magyar Monarchiának a szóban for­gó szerződésből fakadó jogait. Németországnak csupán egyilc ré­szét, a Német Szövetségi Köztársa­ságot hívták "meg, nem kapott meg­hívást azonban Németország másik része, a Német Demokratikus Köz­társaság. Ez nem tekinthető normális helyzetnek. Az a tény, hogy až értekezleten nincs jelen egy olyan nagyhatalom, mir.t a Kínai Népköztársaság, okvet­lenül gyengíti fz értekezlet nemzet­közi tekintélyét és súlyát. Semminő alap nincs arra, hogy az arab államokat megfosszák a Szuezi­csatornán folyó hajózás szábadságáről tárgyaló értekezleten való részvételtől. Az arab államok területileg Egyiptom közeli szomszédai. Politikailag és gaz­daságilag ezen államoknak rendkívül íorlos érdekük fűződik ahhoz, hogy tomi állam, mind a többi érdekelt ál­lam számára elfogadható lenne. Tekintettel a jelen értekezlet kor­látozott, és hogy úgy mondjam, elő­zetes jellegére, nem volna célszerű, ha az értekezlet munkáját valamiféle szavazási eljárással bonyolítanók. Felhívom az érdekelt államok itt összegyűlt tisztelt képviselőit, hogy ne az értekezlet ügyrendi kérdéseire összpontosítsák figyelmüket, hanem inkább egyesítsék erőiket annak meg­akadályozására, hogy a közel-keleti helyzet tovább élesedjék. Minden lehetőt meg kell tenni annak érdekében, hogy az érdekelt államok képviselőinek ez a találkozása egybe­hangolt véleményt alakítson ki egy nemzetközi konferencia vagy más nemzetközi eljárás előkészítésére vo­natkozólag, a Szuezi-csatorna szabad hajózásának megvitatására Egyiptom szuverén jogainak tiszteletbentartása alapján. A Szovjetuniónak — mondotta végül Sepilov — nincsenek különleges ér­dekei a Közel- és Közép-Keleten. Nincsenek kizárólagos jogai vagy pri­vilégiumai az Arab-Kelet egyik or­szágában sem, és nem is tart számot ilyenekre. Egyedül azt akarjuk, arra törekszünk és arra is fogunk töreked­ni, hogy a Közel- és Közép-Kelet a tartós béke, a népek haladása és a London. (ČTK) — A Szuezi-csator­náról tárgyaló londoni konferencia csütörtök délutáni ülése 15 órakor kezdődött. Elsőnek J. F. Dulles, az USA ál­lamtitkára szólalt fel. Beszédében új­ból szemére vetette Nasszer egyipto­mi elnöknek, hogy a csatornát „egy'p­tomi nemzeti érdekek céljaira" akar­ja felhasználni. Elismerte ugyan, hogy Nasszer elnök nyilatkozatában bizto­sította a csatornán való szabad hajó­zást, de sértő módon tudomására ad­ta, hogy nem hisz Nasszernek. Dulles beszéde további részében a valósággal ellentétben azt a látszatot igyekezett kelteni, hogy a csatornán való hajózás szabadságáért nem az egyiptomi kormány volt felelős, ha­nem a régi Szuezi-csatorna Társa­ság. és azt állította, hogy most, a csatorna államosítása után Egyiptom különféle furfangos módszerekkel fé­kezheti, vagy meghiúsíthatja a hajók és teherszállítmányok áthaladását a csatornán. Továbbá kijelentette, hogy a Szuezi-csatorna Társaság államosí­tása megrendítette a nemzetközi bi­zalmat, amely szerinte a „jövőben oly komoly következményekkel járhat, aminőkre még csak gondolni sem me­rünk". J. F. Dulles ezután a következő in­tézkedéseket ajánló javaslatot ter­jesztette elő: 1. A Szuezi-csatornát vonják ki Egyiptom szuverén igazgatása alól és helyezzék egy nemzetközi hivatal igazgatósága alá, amelyet külön szer­ződés szerint irányítanának és amely az Egyesült Nemzetek Szervezete mellett működne. Egyiptomnak csupán e hivatalban való képviseleti jogát ad­nák meg. 2. Egyiptomtól megvonnák a Szue­zi-csatorna üzeméből folyó jövedel­met és csupán „arányos bevételi" jo­got nyújtanának neki. 3. A régi Szuezi-csatorna Társaság­nak megfelelő kártérítést kell fizetni. 4. Az Egyiptomnak fizetett illetmé­nyek, vagy a társaságnak fizetett kár­pótlás kérdésében esetleg felmerülő ellentéteket nemzetközi törvényszék által kinevezett arbitrázs bizottságnak kell megoldania. Dulles szavai szerint javaslatát a következő elvek alapján kell megva­lósítani: 1. A csatornát a Szuezi-csatornáról kötött 1888. évi szerződés elvei alap­ján mint szabad és biztonságos nem­zetközi víziutat kell igazgatni. 2. A csatorna igazgatóságát nem szabad befolyásolnia semminemű for­gyümölcsöző nemzetközi együttműkö- j rásból eredő nemzeti politikának, dés övezete legyen. ] 3. El kell ismerni és ki kell elégí­All Sabri Londonban Kairó, augusztus 16. (ČTK.) — A Reuter-hírügynökséq kairói tudósító­jának közlése szerint Ali Sabri, az Egyiptomi Köztársaság elnöki irodá­jának főnőké repülőgépen Londonba utazott. Az indonéz küldött Egyiptom mellett foglalt állást A szovjet küldöttségnek feltétlenül j v e^ töjf rSoľdonT'konferencif csl­meg kell említenie hogy a jelen ta- törtö k J ü, ésé mond b nacskozas előkészületei nem folytak egészséges légkörben. Olyan, az ENSZ békés elveivel ellentétes tényekre gon­dolunk mint hogy egyes országok gaz­dasági szankciókat alkalmaznak, fegy­veres erővel fenyegetőznek, katonai tüntetéseket hajtanak végre, tartaléko­sokat hívnak be stb. Az értekezlet részvevőit tenden­ciózusan válogatták meg, magát az értekezletet úgy hívták össze, hogy nem tanácskoztak Egyiptom kormá­nyával és megsértették az 1888. évi egyezményt. Az értekezlet szervezői lényegében ultimátumszerűén tűztek az értekezlet elé olyan célokat és feladatokat, amelyek össze­egyeztethetetlenek Egyiptom nemzeti méltóságával és szuverén jogaival. Mind ennek feltétlenül arra kellett ve­zetnie, hogy Egyiptom megtagadta az értekezleten való részvételt. Ha a fentebb elmondottakat összé­gezzük, akkor arra a nyilvánvaló kö­vetkeztetésre jutunk, hogy a jelen ér­tekezlet sajnos, nem elég reprezenta­tív. Emiatt jelen összetételében nem tarthat igényt arra, hogy érdemben megoldjon kérdéseket. A szovjet küldöttségnek nem szán­déka megnehezíteni az értekezlet munkáját, sőt minden tőle telhetőt elkövet, hogy megkönnyítse az érte­kezlet feladatait, hiszen a jelen érte­kezlet hajthat bizonyos hasznot. Hogy azonban az értekezlet valóban hasznot hajtson, céljait és feladatait, munkarendjét össze kell hangolni a való helyzettel. Ezt a tanácskozást úgy tekintjük, mint a tárgyalások útján megteendő első lépést és feltételezzük, hogy mindannyiunknak meg kell pró­bálnunk eszmecsere és tanácskozás útján megtalálni a jelenleg sok embert nyugtalanító kérdés rendezésének olyan módozatát, amely mind az egyip­szédében többek között hangsúlyozta: Azok a kapcsolatok, amelyek Ázsia és Afrika országai, valamint a nyugati világ régi országai között kialakultak, nagy részt többé-kevésbé elavultak és hátráltatják mai életünk ütemét. Re­vidiálni kellene őket és összhangba hozni a népek közötti mostani kapcso­latokkal, valamint az egész emberiség felszabadulásra irányuló törekvéssel. Az indoznéz küldött megállapította, hogy a nyugati országokban az élet­színvonal javult, míg a volt gyarmati országokban ugyan fokozatosan emel­kedik a munkatermelékenység, de mégsem felel meg a lakosság rohamos gyarapodásának, és ezért az életszín­vonal nagyon lassan emelkedik. A Szuezi-csatorna problémájával kapcsolatban az indonéz küldött hang­súlyozta, hogy ez a víziút Egyiptom részét képezi, amint azt a brit kor­mány is elismerte, és ezért nem lehet beszélni ennek az állapotnak bármi­lyen megváltoztatásáról, sem az álla­mosítás előtt, sem pedig azután. A Szuezi-csatorna Társaság államo­sítása — mondotta Abdulgani, — ezért nem egy nemzetközi társaság vagy külföldi illetőségű társaság álla­mosítása, hanem egy magán nemzeti társaságé. Ez az államosítás a törvé­nyes kormány által a kompenzációs törvények teljes betartásával történt. Ha ezt elismerjük, akkor lehetnek problémák, amelyek az államosításból származnak és amelyeket természete­sen a két fél, sőt ha szükséges, a har­madik fél segítségével tárgyalnak meg. Abdulgani továbbá kijelentette, hogy az 1888. évi szerződés legfontosabb cikkelyeinek gondos áttanulmányozása után arra a következtetésre jutott, hogy ezt a szerződést most is érvény­ben lehet hagyni, mint a szabad hajó­zás alapvető biztosítékát a legközeleb­bi jövőben. A résztvevők számát bő­víteni lehet, a jelenlegi világhelyzet­ből származó érdekeknek megfelelően. Az arab világ tiltakozik a szuezi kérdést tárgyaló londoni értekezlet ellen Kairó, augusztus 16. (ČTK). A lon­doni értekezlet megnyitásának nap­ján, augusztus 16-án az arab világot elárasztotta az értekezlet elleni til­takozó tüntetések és sztrájkok hullá­ma, mert az arabok tudatában vannak annak, hogy a három nyugati nagy­hatalom nem akarja elismerni Egyip­tom törvényes jogát a Szuezi-csator­na államosítására. Egyiptomban augusztus 15-én éj­félkor elcsendesedett az ipari és ke­reskedelmi élet és a közlekedés. Egyiptom polgárai 22 órás tiltakozó sztrájkba léptek a londoni értekezlet ellen. Kairóban üzemen kívül helyez­ték a nagy nemzetközi repülőteret is, amelyen egyébként rendszeresen száll­nak le brit, amerikai, holland, indiai, svájci és más repülőgépek. Az élet a rendes mederben csak a Szuezi-csa­torna mentén folyik, ahol 15 000 dol­gozó tartja fenn a víziút rendes for­galmát. A sztrájk kiterjedt egész Szíriára, megbénította Libanont, elsősorban Bejrut, Szajda, Tripolisz és Baalbeck városokat. Jordániában tömeggyűlése­ket és tüntetéseket tartanak, amelyek résztvevői kijelentették, hogy Egyip­tomot támogatják törvényes jogaiban. Augusztus 16-án Irakban is sztrájkol­tak Egyiptommal való szolidaritásuk jeléül. teni Egyiptom valamennyi törvényes" jogát és érdekeit a csatornára és an­nak igazgatására, ami alatt megfelelő és igazságos jövedelmet kell érteni. 4. Intézkedéseket kell tenni arra, hogy a Szuezi-csatorna Társaságnak igazságos kompenzációt fizessenek ki. Dulles végül reményét fejezte ki, hogy ezt a tervet elfogadja valameny­nyi „érdekelt fél" és haladéktalanul megvalósítják. Dulles beszédéhez röviden állást foglalt Svédország és Portugália kül­dötte. A portugál küldött lényegében támogatta Dulles javaslatát, a svéd küldött kijelentette, hogyha a konfe­rencia valamilyen következtetésre jut, azt jóváhagyás végett az ENSZ elé kell terjeszteni. G. Martino, olasz küldött azt a meg­győződését fejezte ki, hogy a konfe­rencia valamennyi fél számára elfo­gadható ésszerű javaslatban egyezik meg. Ennek érdekében Olaszország kész teljesen együttműködni. Utána R. Abdulgani indonéz kül­dött fejtette ki az Indonéz Köztár­saság álláspontját. Beszédét az aláb­biakban közöljük. Mivel a délelőtti ülés nagyon simán kimerítette az összes eljárási kérdé­seket, és számos küldöttség azt várta, hogy e kérdések megtárgyalása elhú­zódik, a küldöttek nem készültek fel még arra, hogy a délután folyamán kimetítö nyilatkozatot tartsanak a na­pirenden szereplő probléma lényegé­ről. Ezért a francia küldöttség az ülés elnapolását javasolta. Javaslatát egyhangúlag elfogadták, úgy hogy a Szuezi-csatorna kérdésével kapcsola­tos londoni konferencia csütörtök délutáni ülése 16.15 órakor véget ért, sokkal korábban, mint ahogy erede­tileg feltételezték. A következő ülés kezdetét pénte­ken 14.15 órára tűzték ki. D. T. Sepilov megbeszélései Londonban Augusztus 16-án D. T. Sepilov, ä Szovjetunió külügyminisztere fogadta Ruszlán Abdulganit, Indonézia külügy­miniszterét, a londoni konferencián résztvevő küldöttség vezetőjét. D. T. Sepilov külügyminiszter au­gusztus 16-án délelőtt meglátogatta Anthony Eden brit miniszterelnököt és megbeszéléseket folytatott vele. * * * Selwyn Lloyd brit külügyminiszter augusztus 16-án vacsorát adott a lon­doni konferencián részvető külföldi küldöttségek tiszteletére. A külföldi alkalmazottak szabotálják a folyamatos hajózást a Szuezi-csatornán London, augusztus 16. (ČTK) A Ion­doni egyiptomi nagykövetség sajtó­osztálya augusztus 16-án nyilatkoza­tot adott ki, amely a többek között így hangzik: „A Szuezi-csatornát ellenőrző egyip­tomi hatóságok közölték, megállapí­tották, hogy a csatorna államosítása óta a külföldi hajóirányzók egy része nem tért vissza Európában töltött szabadságáról. Augusztus 14-én 11 ha­jóirányzó nem foglalta el helyét. Ki­maradásuk miatt a szolgálatban lévő hajóirányzókat túlterhelték munkával. Ezzel a hírrel kapcsolatban nem ér­dektelen, hogy a párizsi sajtó már augusztus 8-án közölte, hogy a Szuezi­csatorna Társaság volt igazgatósága felhívta a társaság valamennyi európai alkalmazottját, hogy térjenek vissza Európába. A volt igazgatóság gazdag kártérítést helyezett kilátásba az európai alkalmazottak számára. A Pa­ris Presse l'Intraansigeant megjegyezte, hogy ezen eljárás célja az, hogy fo­kozza az „idegek háborúját" Egyip­tom ellen és megnehezítse a hajózást a Szuezi-csatornán. További brit egységeket csoportosítanak a Földközi-tenger térségében London, augusztus 16. (ČTK.) — A londoni rádió közlése szerint az úgy­nevezett „légi hídon" tovább folytat­ják a brit katonai egységeknek a Földközi-tenger térségébe való át­csoportosítását. Augusztus 16-án a Bournemouth dél-angliai város közelében levő Her­ne repülőtérről három Britannia típu= sú repülőgép szállt fel. Mindegyik re­pülőgép 100 katonát vitt magával. Egy további katonai szállító repülőgép a London közelében levő Black Bush repülőtérről indult. OJ sz Q A 1956. augusztus 18. Szarka István

Next

/
Thumbnails
Contents