Új Szó, 1956. július (9. évfolyam, 182-212.szám)

1956-07-15 / 196. szám, vasárnap

A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Szövetségi Tanácsa befejezte a nyugdíjtörvény-javaslat vitáját Moszkva, július 13. (TASZSZ) — 'A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Szövf'tségi Tanácsa július 12-én dél­után folytatta a nyugdíjtörvény-ja­vaslat vitáját. Mihail Jasznov, a Szövet­ségi tanács törvényelőkészítő bizott­ságának elnöke adta elő korreferátu­mát az állam nyugdíjtörvény-javas­latról. Jasznov küldött közölte, hogy a törvényelőkészítő bizottság jóváhagy­ta a javarlatot és bizonyos kiegészí­téseket és módosításokat ajánlott a dolgozók javaslatainak figyelembevé­telével. A bizottság többek között szükségesnek tartja, hogy a sokgyermekes anyák a nyugdíj­ellátásában kedvezményt kapjanak, javasolja, hogy biztosítsák az árva gyermekeket örökbefogadó szemé­lyek nyugdíjjogosultságát, az öreg ségi pótlékhoz az eltöltött szolgá­lati évek után adjanak további pót­lékot. Nonna Muravjeva, az OSZSZSZK népjóléti minisztere kijelentette, hogy az állami nyugdíjtörvény-tervezet a nyugdíjellátást összhangba hozza a népgazdaság fejlődésének elért színvonalával, kiküszöböli az indo­kolatlan korlátozásokat, amelyeket elavult törvények létesítettek. Leonyid Szolovjov, a Szovjet Szak­szervezetek Központi Tanácsának el­nökhelyettese kijelentette: célszerű volna elfogadni azokat a módosításo­kat és kiegészítéseket is, amelye­ket a törvényelőkészítő bizottság a dolgozók javaslatainak alapján ter­jesztett elő. A Szövetségi Tanács pénteki ülé­sén befejezte az állami nyugdíj­törvény-javaslat vitáját. A csütörtöki és pénteki ülésen a nyugdíjtörvény­javaslat vitájában huszonhármán szólaltak íel. A küldöttek a törvény­javaslat elfogadása mellett foglaltak állást és szCmos módosítást s ki­egészítést terjesztettek elő. Az ülésen Bulganyin, a miniszter­tanács elnöke mondott zárőszót. A Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak ötödik ülésszaka folytatja mun­káját. Az ENSZ leszerelési bizottságának tanácskozása New York, július 13. (TASZSZ) — Az ENSZ leszerelési bizottsága jú­lius 12-én két ülést tartott. A délelőtti ülésen elsőnek A. A. G r o m i k o, a Szovjetunió képviselője szólalt fel. Gromiko felszólalásához hozzáfűzték véleményüket az Egyesült Államok, Irán, Nagy-Britannia, Franciaország, Kanada, Ausztrália és Peru képviselői. A hozzászólások többsége főképp a katonai tömörülések összetákolása politikájának védelmére irányult. Lodge, az Egyesült Államok képvi­selője tagadta, hogy a lázas fegyver­kezés beszüntetésének kérdésében el­lentét mutatkozna az Egyesült Álla­mok előző és jelenlegi álláspontja kö­zött. Kijelentette, hogy az atomfegy­verek betiltására vonatkozó felhívás és azon tény között mutatkozik el­lentét, hogy az ilyen betiltás ellen­őrzése „jelenleg lehetetlen". Nutting, Nagy-Britannia képviselője beszédében védelmébe vette a bag­dadi egyezményt é? ismételte azon ál­lítását, hogy ez a katonai tömb „tel­jesen védelmi jellegű". Nutting to­vábbá kijelentette, hogy A. A. Gro­mikonak, a Szovjetunió képviselőjének beszéde „buzdító pontokat" tartalmaz. Moch, Franciaország képviselője rá­mutatott, a nyugati hatalmak módot keresnek arra, hogyan vonuljanak visz­sza előző javaslataiktól az államok fegyveres erőinek korlátozása ügyé­ben. A. A. Gromiko, a Szovjetunió kép­viselője ismét felszólalt és válaszolt Lodge, az Egyesült Államok képvise­lőjének. Az ENSZ leszerelési bizottsága jú­lius 13-án délelőtt tovább folytatta munkáját. Dr. J. Briley, jugoszláv kül­dött kijelentette, hogy a bizottság munkája most válságos stádiumba ke­rült és felhívta a figyelmet arra, hogy A. A. Gromiko szovjet küldött beszédében beleegyezett a fegyveres erők színvonalára tett nyugati javas­latba. Ez arról tanúskodik — mon­dotta Brilej —, hogy a Szovjetunió szüntelenül arra törekszik, hogy va­lóban sikert érjenek el a leszerelés kérdésének megoldásában. A jugoszláv küldött beszédének to­vábbi részében kiemelte Krisnán Me­nőn hozzászólását, amely az atom­fegyver kísérletek beszüntetésére irá­nyuló intézkedések sürgős megoldá­sát ajánlotta. Dr. Brilej végül kifej­tette annak a határozatnak lényegét, amelyet a jugoszláv küldöttség ter­jesztett a bizottság elé. E határozat a szokásos típusú fegyverzet csök­kentését javasolja. Az USA-beli Fort Dix mellett július 14-én szerencsétlenség áldozata lett egy amerikai katonai szállítórepülőgép, amely katonákat és azok hozzátarto­zóit szállította. A repülőgép roncsait egy négyzetkilométernyi területen szétszóródva találták. A repülőgépen összesen 66 személy utazott, akik' kö­zül a legutolsó hírek szerint, 45-en életüket vesztették. További 21 sze­mély megsebesült. (ČTK). A Lengyel Népköztársaság Állam­tanácsa felmentette Eugeniusz Szyrt a Gazdasági Tervezés Állami Bizottsá­ga elnöki tisztségétől és ezzel a funk­cióval Štefan Jedrychowski-t, a Mi­nisztertanács elnökének helyettesét bízta meg. (ČTK). Belga államférfiak látogatnak a Szovjetunióba Brüsszel, iúlius 14. (ČTK) — A Francé Presse hírügynökség jelentése szerint a belga külügyminisztérium Ezért a- Északatlanti Egyezményt amely szerint Van Acker miniszterel­nök és Paul Henri Spaak külügymi­niszter október elején Moszkvába lá­togatnak. A közlemény beszámol arról, hogy a két miniszter elfogadta a szovjet kormány meghívását a Szovjetunió meglátogatáséra, hogy ott a szov.iet államférfiakkal eszmecserét folytas­sanak a Belgiumot és a Szovjetuniót érdeklő kérdésekről Marokkó felvételét kéri az ENSZ-be New York. iúlius 14. (ČTK) — A Francé Presse hírügynökség szerint Balafredzs marokkói külügyminiszter iúlius 13-án Hamarskjöldhöz. az ENSZ főtitkárához levelet intézett, amelyben hivatalosan kérte Marokkó felvételét az Egyesült Nemzetek Szer­vezetébe. Nehru Bonnban Bonn. iúlius 13. (ČTK) — Dzsava­harlal Nehru. India miniszte-elnöke, iúlius 13-án a déli órákban repülő­gépen Bonnba érkezett. Nehru az el­múlt napokban részt vett a brit nem­zetközösség miniszterelnökeinek lon­doni értekezletén. Nehrut Dr. Adenauer, a Német Szö­vetségi Köztársaság kancellária. Blü­cher alkancellár. von Brentano kül­üavminiszter és A. C. N. Namb ar In­dia német szövetségi köztársaságbeli nagykövete fogadta. Nehru és Aden­auer a repülőtéren beszédet mondott. Nehru délután tárgyalásokat foly­tatott a nyugatnémet államférfiakkal. Új vasútvonal A KÁRPÁTOKON ÁT Moszkva, iúlius 13. (ČTK)'— E na­pokban úi vasútvonalat adtak át a foraalomnak. amely Lvov városát Szamboron át Unqvárral köti össze. Az úi vasútvonal tulajdonképpen már a második, amelyet a Kár-játok­ban építettek. A Nagv Honvédő Há­borúban a fasiszta katonasáa vissza­vonulásakor teljesen tönkretette ezt a vasútvonalat. Most mindent felújí­tottak. A 200 km-es úi vasútvonal a lvovi, droqobicsi és a Kárpáton túli területen vezet át. Kína teherautókat gyárt Csancsung, július 14. (ČTK) — Az Üj Kína sajtóügynökség közlése sze­rint a csancsungi első számú autó­gyár július 13-án befejezte az első 10 teherautó gyártását. Kínában ed­dig még sohasem gyártottak autót. A 4-tonnás teherautókat a szovjet ŽIS 150 autók mintájára készítették. E teherautók sorozatos . gyártását szeptemberben kezdik. • i» »i.i i ii.*iitiiirti<iiiB:!iniiiiit|[tittlfll!il!ia!ilillilliilitaillilliiittltiaiiiiiiiil!iiiitiilitll:liiaititiaiii.'lt!|[:ittii:i:'iiti!liii naiiBiriiiii.a • 11; m ananiniiia; .aMiéiin viiaiiiiiBitBMťt nini J. F. Dullesnak a sajtókonferencián tett egyes kijelentéseiről A KOCKÁT ELVETETTÉK... A BONNI PARLAMENT nyári szün­idő előtti utolsó ülése csaknem húsz óra hosszat tartott. Ez az ülés ismét egy újabb szégyenfoltot ejtett a né­met kapitalizmus történetén. Ugyanis szombaton hajnali négy óra előtt a bonni parlament Adenauer köré cso­portosuló többsége harmadik olvasás­ban is jóváhagyta az általános had­kötelezettségről szóló törvényjavas­latot. Ez a törvény akkor látott napvilá­got, amikor a béke erői az eg asz vi­lágon a nemzetközi feszültség enyhí­tésén és a béke megszilárdításán fá­radoznak, amikor a különféle államok — így a Szovjetunió és a Német De­mokratikus Köztársaság is — önként, előzetes nemzetközi egyezmény meg­kötése nélkül tervbe vették hadse­regük létszámának jelentör csökken­tését. A bonni parlamentnek e- az utolsó határozata elképesztő merénylet a béke és a nemzetközi feszültség eny­hítése ellen. A félmilliós német had­sereg felállítása háborús tűzfészket jelent Európa szívében, ami joggal nyugtalanít minaen békeszerető em­bert. Ám a törvényjavaslatról szőlő vita felszínre hozta a nýugat-német bel­politikában már hónapok óta felgyü­lemlett hatalmas méretű ellentéteket. Erről tesz tanúbizonyságot a vita és a szavazás eredménye. A jelenlevő 456 képviselőből csupán az Adenauer­hez legh'/ebl 270 sz"vazott az ál­talános hadkötelezettség bevezetése mellett, míg 166 ellene volt ^s .40 tartózkodott a szavazástól. Tehát/a törvényjavaslat jóváhagyása Aden­auernek csak olyan sikert hozott, amelyről nyugodtan elmondhatja' „Még egy ilyen gy'ízeltm és elvesz­tem." De aligha tévedünk, ha azt állítjuk, hogy ez a győzelem Aden­auer legnagyobb vereségét jelentette, mert erősen megingatta helyzetét. S ez a tény nagy szerepet játszhat a közelgő választások kimenetelében is. Az általános hadkötelezettségről szóló törvény népszerűtlenségéről nem csupán az elbne n .ponta Nyugat­Németország legkülönfélébb vidékein megismétlődő tiltakozások tesznek bizonyságot. Erről tanúskodik a kor­mánynak az az intézkedése is, amely a rádiónak betiltotta e törvényjavas­lat vitájának közvetítését, amire ed­dig még nem volt példa. A kormány fél, hogy az ellenzék felszólalásai­nak a közvéleményre tett hatása kö­vetkeztében a törvény még az eddi­ginél is népszerűtlenebbé válnék. S meg kell állapítani, hogy a kormány­nak ez a félelme egészen indokolt volt. E HATÁROZAT JÓVÁHAGYÁSÁRA Pineau francia külügyminiszter és Adenauer bonni kancellár washingto­ni útja után került sor. E két talál­kozás eredménye merően eltér egy­mástól. A francia Külügyminiszter kormánya álláspontját tolmácsolva a hidegháború megszüntetése s ezzel párhuzamosan a Szovjetunióval való szorosabb kapcsolatok és az Észak­atlanti Egyazmény jellegének meg­változtatása mellett foglalt állást. Ezt megelőzően már az angol kormány is tett hasonló lépéseket, ha e lé­pések nem is voltak bátornak nevez­hetők. Adenau rr — a nyugat-európai sajtó szerint - .,a hidegháború utolsó mo­hikánja Európában" — még Dulles­nél is görcsösebben -agaszkodik a hidegháború folytatásához. Amikor a nyugat-európai egység a felmerülő qazdasági és politikai el­lentétek következtében jelenlegi for­májába!. erősen inogni I zdett, Aden­KOMMENTÁRUNK auer az amerikai politika európai be­folyásának biztosítására törekedve nagy hirtelen keresztülhajsz'olta az általános hadkötelezettségre vonat­kozó törvényjavaslatot. Ám, Adenauer ennél még többre képes. Nem akart egyedül maradni a hidegháború politikájának európai színpadán. A törvényjavaslatnak a parlament elé való előterjesztésével egyidőben ellátogatott Gronchi olasz köztársasági elnökhöz is, aki mint is­meretes, elsőnek bírálta hivatalosan az amerikai hidegháborúra törekvő politikát. Világos, hogy látogatásának elsődleges célja az olasz ':öztársasági elnök és olasz kormány megnye­rése volt. * ADENAUER igazáról igyekezett meggyőzni olasz kollégáit, amikor az Eszakatlanti Egyezmény mindkettő­jükre íézve hasznos voltáról zengett dicshimnuszokat. Persze, a tények beszélnek. Ezt Adenauer is jől tudta. Ezért az Északatlanti Egyezményt nyilvánosan elsőnek bíráló Gronchi oiasz köztársasági elnt kecsegtető ajánlattal igyekezett lefegyverezni. Megígérte, hogy a nyugat-német had­sereg felfegyverzéséhez szükséges fegyverek egy részét éppen Olaszor­szágtól rendelnék meg. Ravasz ajánlat. Adenauer tisztában van azzal is, hogyha az olasz köz­társasági elnök teljes egészében nem is értene egyet ezzel a javaslattal (amit elképzelni is nehéz lenne), an­nál csábítóbb ez az olasz fegyvergyá­rosokra nézve, Kik előtt úiabb nye­reség körvonalai rajzolódnak ki. S éppenséggel az olasz gyárosoknak van valami közök a kormány politikájá­hoz. Nemde? Adenauer bedobta a csalétket. S tőkés legyen a lábán, aki be nem kapná. Zs. L. Prága, (ČTK) — John Foster Dul­les, az USA államtitkára e héten tar­tott rendes sajtóértekezletén érde­mesnek tartotta, hogy foglalkozzon a szocialista tábor ügyeivel. Nem fe­ledkezett meg arról sem, hogy érintse a Szovjetunió és a nepi demokrati­kus országok kölcsönös kapcsolatait, azokat a kapcsolatokat, amelyek az önálló és szuverén államok hű barátságának szilárd alapjain épül­nek, azon államok kapcsolatát, amelyek szüntelenül a nép javára, gazdasági felvirágoztatására törek­szenek, őszintén igyekeznek hozzá­járulni a népek közötti megértés javításához, a világbéke megszilár­dítása érdekében. Nem volna szüks'' arra, hogy kü­lön hangsúlyozzuk ezen elvek jelle­gét, ha egyes nyugati politikai té­nyezők jobb ügyhöz méltó kitartás­sal nem igyekeznének durván eltor­zítani o szocialista országok 1 kölcsö­nös kapcsolatainak jellegét. Dulles úr elhatározta, hogy sajtó­értekezletén a szocialista országok politikájának vizsgáztatójaként lép fel és kijelenti, hogy az amerikai kormány a szovjet politika „próba­kövének" tartja azt, vajon a „Szov­jetunió önként nyújt-e szabadságot a népi demokratikus országoknak." Ezt a kijelentést nehezen minősít­hetjük csupán abból a rövidlátásból származó ténynek, melyet az Egye­sült Államokban az államtitkár úr szemére vetnek. Az Egyesült Ál­lamok népe még nem feledkezett meg arról, mily felháborodást keltett a világ közvéleményében Dullesnak az az ismert, nyilvánosan tett kije­lentése, hogy az USA-át három íz­ben „a háború szakadékának szélé­re" vezette. Ha behatóbban megvizs­gáljuk Dulles úr tevékenységének okait, arra a következtetésre jutunk, hogy az Egyesült Államok államtit­kári funkciójábar Dulles úr azoknak a köröknek érdekeit és törekvése't képviseli, amelyek nem képesek le­mondani a „hidegháború"- s recidi­vákról és a „forró háború" kirobban­tására irányuló veszélyes törekvések­ről Rendszeresen nyugtalanságot ós bizalmatlanságot igyekeznek szítani az államok közötti kapcsolatokban. Az USA államtitkárának újból meg kell magvaráznunk, hoqv a Szovjetunió tellesen tiszteletben tartja a Csehszlovák Köztársaság szabadsága*, önállóságát és állami szuverenitását, éppúgy, -nint a többi népi demokratikus országokét, amelyekről Dulles úr lenézően a „csatlós államok" kifej .zést használ­tja. Ez a kifejezés minden bizonnyal megfelel 'bo volna az Egyesült Álla­mokhoz közelebb eső területen, amelynek határait eléggé pontosan megszabja az o'y sokszor használt nemzetközi jelszó: „Ami, go homel" Helyénvaló emlékeztetni őt arra is, hogy magának az Amerikai Egyesült Államoknak a népi demokratikus ál­lamok szabadságához, önállóságához és állami szuverenitásához elfoglalt álláspontja az évek folyamán jelen­tősen eltér a nemzetközi jog legalap­vetőbb normáitól. "Éppen az USA volt az, ahová mindazon legkülönfélébb akciók nyomai vezettek, amelyekről egyáltalán nem mondható. hogy a népek között elősegítik a fokozott bizalom megteremtését. Azonkívül, hogy az amerikai repülőgépek rend­kívül gyakran megsértik a szocialista országok_ légiterét, és hogy a „Sza­badságért folyó keresztesadiárat" nevű amerikai szervezet Nyugat-Né­metországból uszító röplapokat szál­lító léggömböket bocsát fel, az USA­nak a szuverén, önálló államokhoz elfoglalt álláspontját jellemzi az ame­rikai fegyverekkel, amerikai pénzzel felszerelt amerikai ügynököknek be­vetése ezekbe az országokba, hogy ott a népi demokratikus rendszer el­len felforgató tevékenységet szervez­zenek. Dulles úr sajtóértekezletén tagadta azt az ismert tényt, hogy az USA felforgató tevékenységet szervez más országokban. Knsíentette hogy azo­kat a pénzösszegeket, amelyeknek jóváhagyását a washingtoni kormány propagandacélokra kéri a kongresz­szustől, „nem használják fel felfor-; gató tevékenység céljaira". Ha ezek Ü szavak tetté válnának, ez bizonyára elősegítené a népek közötti megér­tést. De éppen az a propaganda, amelyre az USA oly nagy összegeket költ, kifejezett felforgató tevékeny­ség. Áz amerikai pénzzel fizetett úgy­nevezett „Szabad Európa" Dulles úr áldásával széleskörű felforgató tevé­kenységet folytat. Az USA-nak azzal a kedvelt érvelésével kancsolatban, hogy a Szabad Európa, eltérően az „Amerika hangjától", úgynevezett „magánszervezet", melyre az Egye­sült Államok hivatalos köreinek nincs befolyásuk, csak annyit óhajtunk megjegyezni, hogy a „Szabad Euró-^ pa" nevű „magánszervezet" és a i „Amerika hangja" nevű hivatalos amerikai intézmény felforgató tevé­kenysége között nincs lényeges kü­lönbség. Másodszor: puszta felsorolással em­lékeztetni kell arra, ki képviseli az úgynevezett „Szabad Európa nemzeti bizottságát". Elsősorban Allan Dulles, J. F. Dul­lesnak, az USA államtitkárának öcs­cse, aki egyben az amerikai titkos­szolgálat legfőbb ura. Kívüle itt van még Bedell Smith úr, a CIA (Control Intelligence Agency) vezetője. Ennek a kémszervezetnek, a CIA­nak kötelékébe tartoznak és vannak alárendelve a NATO tagállamainak összes titkos szolgálatai. A CIA I. osztályába tartoznak azok a kártevő és terrorista szervezetek, amelyek a keleti országokra specializálják ma­gukat. Ebben az együttesben Jack­son úr, a liarmadik, a „Szebad Euró­pa" szervezet „agyának" főnöke és a lélektani hadvezetés úgynevezett in­tézetének vezetője. És itt van végül Nelson Rockefeller, z .olajmilliárdos. Kémkedés, szabotázs, felforgatás ás gyilkosság — ez a célja -,s tartalma a Szabad Európa tevékenységének, amint azt elismt. 'i maga az „aqy­tröszt" Jacksonna'. az élen: „Az ideő-] lógiai háborúhoz nincs szükségünk semmilyen igazságra, hanem földalatti tevékenységre. Ebben a háborúban szűkségünk van minden gyilkos és. gangszter támogatására, akit csak I össze tudunk toborozni". VTovábbá általánosan- ismert tény, • hogy 1951 októbere óta az USA-ban érvényben van úgynevezett „köl­csönös biztonság biztosításáról" szóló törvény, amely szerint rz amerikai kormány évi 100 millió ťollárt fordít a Szovjetunióban, Lengyelországban, Csehszlovákiában, Magy -országon, Romániában, Bulgáriában,' Albánfában élő külön e célra kiválasztott sze­mélyek — vagy pedig ezen orszá­gokból megszökött személyek pénze­lésére, hogy fegyveres akulatokba tömörülhessenek és így támogassák az északatlanti tömb szervezetét vagy egyéb célokat szolgáljanak. Áz utóbbi időben s> K SZÓ esik az államok kapcsolatainak megjavításá­ról. Népünk az igazi javulás minden jelét örömmel üdvözli. Hiszen szor­galmaran és áldozatkészen dolgozik szabad hazájáért és a békéért. Azonban egyszar s mindenkorra végei kell már vetni annak, hogy ismétel­ten visszaessenek a „hidegháborúba" és világszerte meg kell kezdeni á béke, a népek közötti megértés poli­tikájának megvalósítását. Sajnos,, J. F. Dulles úr legutóbbi sajtóértekez­lete az egész emberiségnek e nagy céljához egyáltalán nem járult hozzá; A LEGFRISSEBB SP ORT Bp. Vasas—Partizán Belgrád 6:1 (3:1) A budapesti Népstadionban 85 000 néző előtt izgalmas, gyors iramú mér­kőzést vívott a két csapat. Az ottho­niak kezdés után azonnal rohamoz­nak és Szilágyi I. már a 3. percben megszerzi a vezetést. A 9. percben ismét a vendégek kapuja előtt te­remt jó helyzetet a Bp. Vasas és Csordás éles lövéssel 2:0-ra állítja az eredményt. Utána a vendégek érnek el gólt, de a továbbiakban a magyar együttes a többet támadó fél és a 38. percben Bundzsák beállítja az első félidő végeredményét. . Szünet után a Bp. Vasas sokat és veszélyesen támad, de a jól véde­k*ző vendégek csak a 33. percben kapnak újabb gólt, melynek szerzője Csordás. 4:1. Később a játékvezető Bobeket kiállítja és a 37. percben a budapestiek ffaduly révén újabb gólt lőnek. 5:1. Közben a játékvezető a sportszerűtlenül viselkedő Zebecet Is leküldi a pályáról. A játék utolsó per­ceiben is a magyar csapa* rohamoz és Csordás a 43. percben a jugoszláv kapuba bombáz. 6:1. A játékot a csehszlovák Macko vezette. Bp. Vörös Lobogó-Rapid 3:4 (1:3) A bécsi Rapid az első tíz percben három gólt ért elésaBp. Vörös Lo­bogó erre szünetig csak egy qóllal tu­dott válaszolni. A második féildő ele­ién aztán a magyar csapat két perc alatt ugyanannyi qólt szerzett * ezzel kiegyenlített. A játék hátralévő részé­ben a Bp. Vörös Lobogó sokat támad, de a bécsiek védelme mindent hárit s amikor Mészáros, a Rapid csatára, úiabb qólt ér el. eldőlt a mérkőzés sorsa. A KK-döntőbe a Bp. Vasas és a Rapid került. OJ szO 1956. július 15. 7

Next

/
Thumbnails
Contents