Új Szó, 1956. július (9. évfolyam, 182-212.szám)

1956-07-15 / 196. szám, vasárnap

Hívják össze az európai országok értekezletét az atomenergia békés felhasználásával kapcsolatos általános regionális szervezet megalakítására A SZOVJET KORMÁNY NYILATKOZATA Moszkva, július 13. (TASZSZ). — A Szovjetunió külügyminisztériuma július 12-én az alábbi országok moszkvai diplomáciai képviselete útján megküldte Ausztria, Albánia, Belgium Nagy-Britannia, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság, Görögország, Dánia, Izland, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Norvégia, Lengyelország, Románia, a Német Szövetségi Köztársaság. Finnország, Csehszlovákia, Svájc. Svédország és Jugoszlávia kormányának, valamint az Amerikai Egyesült Államok kormányának a szovjet kormány nyilatkozatát „Az atomenergia békés felhasználásában való általános európai együttműködésről." Az említett nyilatkozat szövegét egyidejűleg, tájékoztatás végett megküldték a Kínai Népköztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Mongol Népköztársaság és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának is, ez országok moszkvai nagykövetsége útján. A szovjet kormány nyilatkozata a következőképpen hangzik: „Az atomenergia terén történt nagyszabású felfedezések megsokszorozták a technikai haladás, az energetika, az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés, a tudomány és a kultúra fejlesztésének, a népek jóléte emelésének lehetőségeit. Az atomenergia területén való további fejlődés és az atomenergiának a tudományban és technikában való gyakorlati alkalmazása megfelelő termelő és tudományos-műszaki bázisokat tesz szükségessé, kollektív erőfeszítéseket követel meg az államok részéről az atomenergia békés célokra való előállításának és felhasználásának megszervezésében. Most. amikor a múlté lesz a hidegháború és az államok közötti bizalmatlanság, ami akadályozta a sokoldalú nemzetközi együttműködés fejlődését, kedvezőbb feltételek alakulnak ki ahhoz, hogy a tudósok, a mérnökök és más atomszakemberek erőfeszítései ne az atomenergia katonai, hanem békés, az emberiség javát szolgáló alkalmazásra irányuljanak. A szovjet kormány úgy vélekedik, hogy az atom- és hidrogénfegyver feltétlen eltiltására és az államok fegyverzetéből való kivonására vonatkozó nemzetközi egyezmény megkötése széleskörű lehetőségeket teremtene az atomenergia békés felhasználása számára, lehetővé tenné, hogy hatalmas anyagi, tudományosműszaki és egyéb erőforrásokat a pusztító eszközök előállításának területéről az anyagi javak és szellemi értékek létrehozásának területére lehessen átvinni. A szovjet kormány következetesen síkraszáll az atom- és hidrogénfegyver feltétlen eltiltásáért és az atomenergiának kizárólag békés rendeltetésű alkalmazásáért és ennek megfelelően már most megteszi a szükséges lépéseket az atomenergia békés felhasználásában való nemzetközi együttműködés sokoldalú fejlesztéséért. E tekintetben a szovjet kormány abból indul ki, hogy ezen a területen a nemzetközi együttműködésnek teljesen ki kell zárnia a megfelelő egyezmények alapján juttatott atomanyagok katonai célokra való felhasználását. Az atomenergia békés felhasználásában való együttműködés magától értetődően csak úgy lehet hatékony, ha az összes érdekelt fél egyenlő jogokkal rendelkezik, és ha szigorúan tiszteletben tartják az államok nemzeti szuverenitását, ha nem avatkoznak belügyeikbe, és szigorúan ragaszkodnak az ENSZ-alapokmányban kifejtett magasztos elvekhez. Ez az együttműködés csak akkor lehet gyümölcsöző, ha nem okoz kárt egyetlen állam biztonságának sem és ha a segélynyújtást nem kötik semmilyen politikai vagy katonai jellegű követeléshez. A Szovjetunió, mint az egyik olyan állam, amely elsajátította az atomenergia-termelést, és atomnyersanyagokkal rendelkezik, tevékenyen részt vesz az atomenergia békés felhasználásában való nemzetközi együttműködés fejlesztésében. A Szovjetunió más államokkal együtt részt vesz az atomenergia békés felhasználásával foglalkozó nemzetközi ügynökség megalakításara irányuló intézkedésekben. A szovjet kormány úgy véli, hogy az atomenergia békés célú felhasználásában való nemzetközi együttműködés fejlesztésének lehetőségei távolról sem merültek ki. Vonatkozik ez többek között az ezzel kapcsolatos regionális együttműködés fejlesztésére is. A széles társadalmi körök figyelmét ma egyre inkább leköti az európai államok együttműködésének megszervezése az atomenergia békés felhasználásában. Az európai országok ezen együttműködésének fejlődése nagyon elősegítené az egymás iránti bizalom megszilárdítását, és megfelelne az általános európai biztonság érdekeinek. A jelenlegi körülmények között épp az európai államoknak és az OJ SZO 1956. iúlius 15. Egyesült Államoknak vannak meg a legkedvezőbb feltételeik — így igen fejlett iparuk, szakképzett munkaerőik, jól felkészült tudósaik és mérnökeik, valamint a szükséges erőforrásaik — mind ahhoz, hogy fejlesszék az atomenergia békés felhasználása területén az együttműködést az európai országok között, mind pedig ahhoz, hogy megfelelő segítséget nyújtsanak más államoknak. Meg kell azonban jegyezni, hogy a legutóbbi időben néhány nyugat-európai államban bizonyos kísérleteket tesznek, hogy a népeknek az atomenergia békés felhasználásában való nemzetközi együttműködés fejlesztését kívánó érthető törekvéseit arra használják fel, hogy e területen létrehozzák néhány állam zárt csoportosulását, ami feltétlenül akadályozza, hogy e területen általános európai alapon széleskörű együttműködés valósuljon meg. Éppen ilyen csoportosulást írnak elő az úgynevezett Euratom, hat nyugateurópai ország — Franciaország, a Némot Szövetségi Köztársaság, Olaszország, Belgium, Hollandia, Luxemburg — atomközössége megalakításának tervei. Az Euratom megalapításának terve szerint, amelyet az említett hat állam külön kormányközi bizottsága dolgozott ki, azt irányozzák elő, hogy ennek a szervezetnek lényegében monopnlisztikus jogot adjanak minden hasadó anyag birtoklására és jogot adjanak ezeknek az anyagoknak a csoportosulás tagállamai közötti szétosztására. E tervezet szerkesztői azt javasolják, hogy olyan jogokkal és hatáskörrel ruházzák fel az Euratom vezető szerveit, amelyeknek alapján e szervezet tulajdonképpen ellenőrizheti az ebben az egyesülésben részt vevő államok egész atomiparát és jelentős mértékben ellenőrizhetné az atomiparral kapcsolatos egyéb gazdasági agakat is. Ilyenformán azt javasolják, hogy ennek a szervezetnek lényegileg nemzetekfeletti jelleget adjanak. Lehetetlen nem meglátni, hogy efféle szervezet megalakítása olyan idopontban, amikor a nyugat-európai államok egész sora más európai államokkal szembenálló zárt katonai tömbök tagja, arra vezetne, hogy az Euratom tevékenysége e tömbök katonai és stratégiai céljainak lenne alárendelve. Az Euratom

lszervezet e jellege mellett természetesen nem lehet elvárni, hogy ez a szervezet azoknak az államoknak érdekében végezze tevékenységét, amelyeknek nincsen lehetőségük arra, hogy maguk is megindítsák az atomenergiatermelést. Ez azt jelenti, hogy gazdaságilag erósebb államok, valójában pedig ez országok megfelelő nagy monopóliumai, lehetőséget kapnának arra, hogy az Euratom segítségével rá-, kényszerítsék feltételeiket más, gazdaságilag gyengébb országokra. Kétségtelen, hogy ez csak az államok közötti bizalmatlanság fokozódását eredményezné és további nehézségeket gördítene a hathatós európai biztonsági rendszer megteremtésének útjába. Figyelembe kell venni azt is, hogy Németország két része közül csak az egyik lenne e szervezet tagja és így megteremtése még jobban rögzítené Németország két részre szakítottságát, még jobban megnehezítené azoknak az intézkedéseknek végrehajtását, amelyeknek célja az egységes, békeszerető és demokratikus német állam megteremtése. Meg kell említeni azt is, hogy az Euratom megalakítása következtében tulajdonképpen megszűnnének az atomenergia-termelés terén jelenleg Nyugat-Németországra vonatkozóan fennálló összes korlátozások. Ez a körülmény lehetővé tenné a revansvágyó nyugatnémet köröknek, hogy megszervezzék országukban az atomfegyver gyártását, ami komoly veszélyt idézne elő az európai békére nézve. A Szovjetunió mindig széleskörű nemzetközi együttműködést kívánt és ma is azt kíván az atomenergia békés felhasználása terén. Nem titkolja el az atomenergia békés felhasználásában elért eredményeit és szívesen megosztja azokat minden országgal. Hatékony segítséget nyújt számos országnak az atomfizikai kutatások fejlesztésében és az atomenergia békés felhasználásában, atomreaktorok építésében, szakemberek képzésében stb. Annak érdekében, hogy a különböző országok tudósai együttműködhessenek az atomfizikai elméleti és kísérleti kutatások terén és még szélesebbkörü lehetőségek nyíljanak meg az atomenergia békés felhasználásában, a Szovjetunió kezdeményezésére 1956 márciusában összeült 11 európai és ázsiai ország képviselőinek értekezlete. Ezek egyezményt kötöttek egy nemzetközi tudományos kutató szervezet megalakításáról „Egyesült Atomkutató Intézet" néven. A létrejött egyezménynek megfelelően a szovjet kormány átadott az Egyesült Atomkutató Intézetnek egy atomkutató intézetet és egy elekrofizikai laboratóriumot, ezek minden egyedi felszerelésével egyetemben. Az egyezmény egyenesen kimondja, hogy más államok, amelyek részt akarnak venni az intézet munkájában, bejelenthetik, hogy egyetértenek az egyezmény előírásaival, és az intézet egyenjogú tagjaivá válhatnak, ha a tagállamok többsége így dönt. Ilyenformán az Egyesült Atomkutató Intézet nyitva áll más országok előtt is, és arra hivatott, hogy a különböző államok tudósai közötti együttműködés fontos központjává váljék. A Szovjetunió abból kiindulva, hogy az ismeretek és tapasztalatok cseréje az atomenergia békés felhasználásának területén hatalmas lökést adna az atomtudomány további fejlődésének, és elősegítené e téren a gyanakvás és a bizalmatlanság megszüntetését, 1956 áprilisában javaslatot terjesztett az ENSZ európai gazdasági bizottságának 11. ülésszaka elé, hogy a szervezet keretei között létesítsenek egy szervet, amely az atomenergia békés felhasználásával összefüggő kérdésekkel foglalkozik. Amikor a szovjet kormány e javaslatát megtette, abból indult ki, hogy egyes országoknak, különösen a kis országoknak nem áll módjukban, hogy önállóan oldják meg az atomenergia békés felhasználásával kapcsolatos bonyolult kérdéseket. Olyan kérdések, mint a tudományos káderek képzése, anyagi bázisok megteremtése a tudományos kutatómunkák fejlesztéséhez, a békés célokat szolgáló atomenergiatermelés megteremtése és fejlesztése igen bonyolult dolgok, amelyek óriási kiadásokat és megfelelő technikai bázisok meglétét teszik szükségessé, Nem kétséges, hogy, ha valamennyi európai állam széles körben együttműködnék ezen a területen, ez biztosítaná a békés célokat szolgáló atomenergia-termelés gyorsabb fejlesztését és sokban elősegítené a népek jólétének emelését. A szovjet kormány nagy jelentőséget tulajdonít az atomenergia békés felhasználása ügyében való együttműködésnek és úgy vélekedik, eljött az ideje annak, hogy összehívják az európai országok értekezletét az atomenergia békés felhasználásával kapcsolatos általános európai regionális szervezet megalakítása ügyében. Ez a szervezet kormányközi alapon jönne létre és részt venne benne minden európai állam, amely ezt óhajtja. Az Amerikai Egyesült Államok is részt vehetne ebben a szervezetben. A szovjet kormány véleménye szerint ezen az értekezleten meg lehetne vitatni a szóbanforgó szervezet jogainak és hatáskörének kérdését, szem előtt tartva, hogy a szervezet hatáskörébe olyan kérdések tartozzanak, mint például az atomenergia békés felhasználásával összefüggő gazdasági vonatkozások tanulmányozása, a nyersanyag források kihasználásának összehangolására vonatkozó lehetőségek tanulmányozása, technikai segélynyújtás, értesülések kicserélése, az atom-vonatkozásban fejlett államok részéről technikai és tudományos tanácsadás más országoknak, valamint káderekkel való segítés. Meg lehetne vitatni az értekezleten azt a kérdést, is, hogy állandó kapcsolatok legyenek az atomenergia békés felhasználásának területén működő európai nemzetközi és országos szervezetek között. Az értekezlet természetesen megvizsgálhatná az államok bármely más olyan javaslatát, amely az atomenergia békés célú felhasználásában való nemzetközi együttműködés kibővítéséről szól. Természetesen az atomenergia békés célú felhasználásában való általános európai együttműködés széleskörű fejlődése egyáltalán nem zárja ki az erre vonatkozó kétoldalú egyezményeket. Ellenkezőleg, az egyenlő alapon kötött, kétoldalú egyezmények — amelyeknél az egyik fél sem kényszerít a másikra semmilyen politikai, gazdasági, katonai, vagy más követelést, amely összeegyeztethetetlen az államok szuverenitása és függetlensége tiszteletbentartásának elveivel —, elő fogják segíteni az államok erőfeszítéseinek egyesítését és együttműködésüket az automenergia békés célú felhasználásának területén. A szovjet kormány azt a meggyőződését fejezi ki, hogy az összes érdekelt országok kormánya kellő figyelemmel fogadja a Szovjetuniónak azt a felhívását, hogy egyesítsék erőfeszítéseiket ezen a fontos területen. Azt a meggyőződését fejezi ki, hogy az összes európai állam ilyen együttműködése nagyon elősegítené az atom"és a hidrogénfegyver betiltásáról szóló egyezmény elérését és e fegyvernek az államok fegyvertárából való kivonását, ami viszont biztosítaná, hogy minden nukleáris anyagot kizárólag békés célra, a tudomány és a technika haladására, az emberek javára használjanak fel." Ä Német Szociáldemokrata Párf kongresszusa ismét Oüenhauert választotta a párt elnökévé A Német Szociáldemokrata Párt kongresszusa pénteki ülésén sor került a párt új vezető szerveinek megválasztására. A párt elnökévé ismét Erich Ollenhauert, alelnökéve Wilhelm Melliest választották. Äz SZKP Központi Bizottságának távirata Qlfenhauerhoz és a Német Szociáldemokrata Párt kongresszusához Moszkva, július 13. (TASZSZ) — A Pravda pénteki száma közli az SZKP Központi Bizottságának táviratát Erich Ollenhauerhoz, a Német Szociáldemokrata Párt elnökéhez és a Német Szociáldemokrata Párt kongresszusához. A távirat a következőképpen hangzik: „Erich Ollenhauernak, a Német Szociáldemokrata Párt elnökének, a Német Szociáldemokrata Párt kongresszusának, München. Tisztelt Elvtársak. Elnökségi Tagok és Kongreszszusi Küldöttek! A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága baráti üdvözletét küldi Önöknek, a Német Szociáldemokrata Párt összes tagjainak, a Német Szövetségi Köztársaság munkásosztályának és minden dolgozójának és sikeres munkát kíván kongresszusuknak a német nép javára. A Szovjetunió dolgozói jól ismerik a német munkásosztály demokratikus és forradalmi hagyományait. A német munkásosztály adta a világnak Kari Marxot és Friedrich Engelst, a tudományos szocializmus megalapítóit, valamint a német és a nemzetközi munkásmozgalom oly#l kiemelkedő alakjait, mint August Bebel, Wilhelm Liebknecht és mások, akik állhatatosan harcoltak a szocializmus és a proletár internacionalizmus eszméjéért, a békéért és a népek barátságáért. A Német Szociáldemokrata Párt, amely jelenleg vezető szerepet tölt be a Német Szövetségi Köztársaság munkásmozgalmában, nagy lehetőségekkel rendelkezik az európai békéért a reakció és a militarizmus erői elleni harcban. Ennek alapján kifejezzük azt a reményünket, hogy az Önök kongresszusa, megvitatva „A német politika fordulóponton" című napirendi pontot, elő fogja segíteni a háborús veszély kiküszöbölését, a béke és a népek közötti szolidaritás erősödését, Németország békés és demokratikus alapokon való egyesítését. A szovjet dolgozók annak idején együttérzéssel fogadták a Német Szociáldemokrata Párt berlini kongresszusának a remilitarizálás ellen irányuló határozatait, megértéssel és rokonszenvvel fogadták a szociáldemokraták által kiadott kiáltványt, amely népszavazást követelt a Német Szövetségi Köztársaság újrafelfegyverzésének kérdésében, valamint a Német Szakszervezeti Szövetség III. kongresszusának határozatait. A szakszervezetek „akcióprogramját", amely harcra szólít fel a béke megőrzéséért, a szociáldemokrata párt kölni aktívaértekezletének határozatait a szovjet nép úgy értékelte, hogy a német szociáldemokrácia igyekszik módot találni a belső német kérdéseknek a béke és a szabadság feltételei között való megoldására. Egyetértünk Önökkel abban, hogy most elérkezett a gyökeres fordulat ideje a német politikában, elérkezett az idő a népek közötti tartós béke és együttműködés megteremtésére. A fasizmus feletti győzelem után létrejöttek a szükséges feltételek ahhoz, hogy soha többé ne törjön ki háború a német és a szovjet nép között. Ha pedig népeink közös erővel összefognak a békéért folyó harcban, akkor Európában teljesen lehetetlenné válik a háború. Németország munkásosztálya nagy szerepre hivatott a béke megvédésének szent ügyében. A reakciós elemek gyakran ijesztgetik a német népet a „Keletről fenyegető veszéllyel". Ezt a hazug pre pagandát mindennél jobban megcáfolta az a közismert tény, hogy épperl a Szovjetunió volt az, amely mindjárt a háború befejezése után arra törekedett, és törekszik ma is, hogy baráti kapcsolatokat létesítsen az egész német néppel. A szovjet állam kezdeményezésére több lépés történt a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében, jelentősen csökkent a szovjet hadsereg fegyverzete és fágyveres erőinek létszáma. A „Keletről fenyegető veszély" koholmányára azért van szükségük a reakciósoknak, hogy ily módon leplezzék nemzetellenes politikájukat, amelynek alapján talpra állítják a militarizmust a Német Szövetségi Köztársaságban és bekapcsolják a Német Szövetségi Köztársaságot az északatlanti katonai tömbbe. Az a tény, hogy az egyetemes hadkötelezettségi törvény elfogadása aggodalmat keltett a német munkásosztály soraiban, azt bizonyítja, hogy a szociáldemokrata párt és minden német munkás fokozott felelősséget érez népének sorsáért, megérti a politikai helyzetet és saját nemzetközi kötelességét. A Német Szövetségi Köztársaságban most egyre többen foglalnak állást amellett, hogy közeledjenek egymáshoz Németország két részének lakosai, a Német Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság tárgyaljon egymással annak érdekében, hogy maguk a németek oldják meg a német kérdést, Mi szintén azt a nézetet valljuk, hogy Németország egyesítésének kérdése elsősorban magának a nagy tapasztalatokkal és kulturával rendelkező német népnek a dolga. A német kérdést senki 'sem oldhatja meg jobban maguknál a németeknél. A német nép nemzeti érdekeinek és demokratikus szabadságjogainak legkövetkezetesebb szószólója és harcosa a munkásosztály. Ebben a vonatkozásban különösen nagy jelentőséget nyer a munkásosztálynak, pártjainak és szervezeteinek egysége. Ha a nyugatnémet és keletnémet munkások és pártjaik együttes erőfeszítésekkel küzdenek a békéért és a demokráciáért, akkor kétségtelenül kiharcolhatják hazájuk egységének helyreállítását és egész Németország fejlődését a szabadság és a virágzás útjára terelhetik. Ami bennünket szovjet dolgozókat illet, számolva a múlt tanulságaival, nyíltan megmondjuk, hogy kérlelhetetlenül ellenezzük Németország militarizálását és ugyanakkor szívvel-lélekkel azt kívánjuk, hogy Németország egységes, békeszerető és demokratikus államként fejlődjék, jószomszédi és baráti viszonyra törekszünk az egész német néppel. Most megvannak a kedvező feltételek a munkáspartok közötti együttműködésre, a béke és a haladás erdekében. Megértve yzt a veszélyt, amely az imperialista monopóliumok ós a militaristák részéről fenypgeti a népeket, mert ezek politikájukkal újabb nyomort és szenvedéseket zúdítananak a népekre, kötelességünk kihasználni a kedvező feltételeket és kísérletet tenni arra hogy megtaláljuk a lehetőséget a közös harcra a háború ellen, a béke és a népek közötti barátsáq measzilárdításáért. a A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÄRTJÄNAK KÖZPONTI BIZOTTSÁGA."