Új Szó, 1956. július (9. évfolyam, 182-212.szám)

1956-07-02 / 183. szám, hétfő

A CSKP KB távirata Kína SCommuiisla Párüa alapításának 35. áwf©rduló>'a alkalmából Kína Kommunista Pártja Központi Bizottságának! Csehszlovákia Kommunista Pártja nevében pártjuk alapításának 35. év­fordulója alkalmából forró elvtársi üdvözleteket küldünk önöknek, drága elvtársak. Kína Kommunista Pártja büszkén értékelheti harcos tevékenységének 35 évét. A marxizmus-leninizmus elveinek érvényesítésével és Kína felté­teleihez megfelelő alkalmazásával pártjuk az iparosításért és a mezőgaz­daság kollektivizálásáért folytatott harcban, nemcsak a kínai nép, hanem az összes kommunista és munkáspártok teljes bizalmát megnyerte. Pártunk és dolgozóink figyelemmel k :sérték azt a harcot, amelyet a kí­nai nép pártja vezetésével országa felszabadításáért vívott és önökkel együtt örvendtünk a Kínai Népköztársaság megteremtésének. Ugyanígy örülünk az önök nagy sikereinek, amelyeket népgazdaságukban és a nem­zetek közötti kapcsolatok terén, a feszültség enyhítésében elértek. Azt kívánjuk önöknek drága elvtársak, hogy a kínai nép pártja veze­tésével újabb sikereket érjen el a szocializmus építésében, valamint az ázsiai és a világbéke megtartásáért folytatott harcban. CSEHSZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJÁNAK KÖZPONTI BIZOTTSÁGA. PÄRTÉLET Bratislava leg'obb szövetkezeiében A récsei határban érik a gazdag ve­tés. A szép idő gyorsan érleli az arasz­nyi kövér kalászókat. Közeledik az aratás. Kiviláglik ez a földművesszö­vetkezet pártcsoportja gyűlésének jegyzökönyvéből is. A napokban vitat­ták meg és dolgozták .ki az aratással, betakarítással kapcsolatos munkater­vet, hogy eredményes népnevelő mun­kával mozgósítsák a dolgozókat az aratásra. A píirtcsoport ülésén alapo­san meghányták-vetették a tennivaló­kat, sok szó esett a bratislavai nyolc szövetkezet versenyéről is, amelyben a récseiek vezetnek. Övék a város központi nemzeti bizottságának ván­dorzászlaja. Nem csúfítja a határt ka­pálatlan szőlő, krumpli, kukorica, sem kaszálatlan rét. így is van ez rendjen, hiszen gyorsan aratni csak úgy lehet, ha a gaboinaérésig minden más mun­kát elvégeznek. Aki gyorsan arat, sok mázsa gabonával többet tesz a maga és a t állam magtárába, több jóízű ke­nyeret juttat gyermekeinek asztalára, mint az, aki felkészületlenül várja az aratást, késlekedik a nagy dologidőben. — A kommunista vezetés egyik alapelve mindig ott és akkor segíte­ni, ahol és amikor a legnagyobb szük­ség van rá — mondja Alojz Kitta, a szövetkezet elnöke. Az EFSZ-ben dol­gozó párttagok mindenekelőtt asszo­nyaikať győzik meg a közös munkában való részvétel fontosságáról. Nem vé­detlen, hogy majdnem 25 000 liter te­jet adtak be terven felül. Anton Ivičič elvtárs, a szövetkezet legjobb tehené­sze gondoskodik a tejhozam szerinti igazságos jutalmazásról, és így érde­kük a takarmány idejében való beta­karítása, a tehenek lelkiismeretes gon­dozása, a tejhozam növelése. Szigorúan ügyelnek az etetés idejére és pontos adagolására. Ivičič elvtárs legjobb se­gítőtársai közé tartozik a felesége. Ivi­čičné nagy buzgalommal gondozza a kezelésére bizott teheneket, megtanít­ja a fiatalokat, hogyan kell helyesen fejni, vagy az egészségügyi szabályo­kat betartani, mert a tejnek tisztának kell lenni, megállja helyét a tatar­mánykonyhában is, ahol ízletes abra­kot kever a teheneiknek. A szövetkezeti tagok egyre növekvő jó munkaerkölcsének, személyes anyagi érdekeltté tételének eredménye az is, hogy tojásból közel 30 ezer da­rabbal és húsból 11 mázsával termel­tek többet a tervezettnél az első fél évben. Figyelemreméltó az is, hogy a szövetkezetben bármerre mész, fia­talokra találsz. A fiatalojk ugyanis könnyebben beleilleszkednek a szövet­kezeti munkába, ha édesapjuk vagy testvéreik is az EFSZ-ben dolgoznak, és megszerettetik velük a kollektív gazdálkodást. A szövetkezeti fiatalok nevelés' 1 azonban nemcsak a szülők­nek szívügye; hanem a kommunistáké is. Jen-irk Eduard, a szövetkezetben működő CSISZ-szervezet elnöke pél­dául arról beszél, hogy Veselský, Krí- žik, Kitta elvtársak milyen értékes politikai és szakelőadásokat tartanak gyűléseiken, ami természetesen a fia­taloknsk a munkához való jó viszonyá­ban tükröződik vissza. Különösen szép eredr ' • •-fenek örvend Vojtech Kandi borjúgondozó. Mesterévé válik munká­jának a borjak rideg nevelésében és mint igazi mester nem tűri a rossz, felelőtlen munkát. — Nem adjunk ki kezünkből a ván­dorzíszlót, — mondják a szövetkezeti t:.g"k. A gé"ál'omás brigádjának dol­gyói is megfogadtok. h~gy az aratás íeje alatt egyetlen gén sem áll majd kihasználatlanul. — Nem e'ég új gé­9 ÚJ S 7 fi iűli'is 2. peket kapni, meg kell szervezni a gé­pek kihasználását ,is — mondja Jozef Ondriáš, az egyik aratókombájn bevált vezetője, akinek a szemei felcsillannak a verseny és az aratás szó hallatára. — Ügy vigyázunk a gépekre, mint a szemünk fényére, hogy gépállés elő ne forduljon — fejezi be mondanivalóját. Az embernek az az érzése, amikor a szövetkezeti tagokkal beszél és lép­ten-nyomon lelkes versenyzőkre talál, — hogy az ilyen emberekkel hegyeket lehet elmozdítani. Tehát a legfontosabb most, hogy Krížik elvtárs, a pártcso­port bizalmija ne hagyja sorsukra az agitátorokat, ismertesse velük részle­tesen az országos konferencia anyagát, tájékoztassa őket a bel- és külpoliti­kai helyzetről, és a szövetkezetek kö­zötti verseny eredményeiről. Világos, hogy eleven agitáció csak akkor foly­hat, ha a népnevelőket, kommunistákat és a derék példásan dolgozó pártonkí­vülieket jól előkészítik az év legna­gyobb munkájára, a szemveszteség nélküli aratásra. Falvilágositó sza­vaikkal nemcsak a szövetkezet dol­gozóit lelkesítik jobb munkára, hanem meggyőzik az egyénileg dolgozó parasztokat is a szövetkezeti termelés előnyeiről. A pártszervezet mélyebb gyökeret ereszthetne az egyénileg dolgozó pa­rasztok között, ha hatékonyabb lenne a népnevelő munka. Igaz hogy az agi­tátorok mind gyakrabban keresik fel az egyénileg gazdálkodókat és elbeszél­getnek velük a szövetkezet életéről, a munkaegység értékének állandó növe­kedéséről. De a récsei pártszervezet bizottsága keveset foglalkozik az agi­táció tervszerű irányításával. Nem cso­da tehát, hogy a taggyűléseken is csak a szövetkezetben dolgozó kommunis­ták láthatók, mintha csupán az ő érde­kük lenne a politikai munka megjaví­tása, a gabona idejében való betaka­rítása. — Nem dolgoznak elég jól a pártbi­zottság tagjai — jelenti ki Ivičič elv­társ, pedig a pártbizottság 'becsületes áldozatkész elvtársakból tevődik össze. Az évzáró gyűlésen azért választották meg őket, mert a pártszervezet leg­aktívabb, legképzettebb tagjai közé tartoznak. Képesek lennének a párt vezetőségére háruló feladatot jól elvé­gezni. A hiba abban van, hdgy Mičunek elvtárs, a pártszervezet bizottságának elnöke nem fejleszti a bizottsági tagok öntevékenységét, nem bízza meg fel­adatokkal őket, vagy ha meg is bízza, nem kéri számon teljesítésüket. Pedig az elnök feladata, hogy ne csak papí­roson legyen meg a munkamegosztás, hanem a valóságiban is. Tegye tehát felelőssé a bizottsági tagokat a felada­tok elvégzéséért, a taggyűlések előké­szítéséért, a beszámolók kidolgozá­sáért. Sajnos, előfordul, hogy a beszámoló egy-két elvtárs és nem a kollektíva munkájának eredménye. Már pedig csak a pártdemokrácia követel­ményeinek következetes betartása könnyítheti meg a feladatok teljesíté­sét, segítheti a pártfegyelem szilárdí­tását a párt és a kormányhatározatok megvalósításáért való harcban. Csakis a pártdemokrácia érvényesítésével, a kritika és önkritika fejlesztésével fo­nódik össze még szarosabban a pártszervezet a körzet összes dolgozói­val. Hasznára lenne a récsei pártszer­vezet bizottságának, ha tevékenységé­ben érvényesítené a lenini elvet: együttesen megvitatni és személyesen felelni érte! Ennek az elvnek a gya­korlatban való érvényesítése elősegíti a tagok és funkcionáriusok fejlődését, önálló kezdeményezését, akik helyesen hajtják majd végre a konferencia ha­tározatait. Erdősi Ede. CSEHSZLOVÁKIAI ORSZÁGOS KONFERENCIÁJA A prágai kongresszusi palotában vasárnap folytatódott a nők országos konferenciája, amelyet újból figyelem­mel követett Antonín ?ápotocký köztársasági elnök a párt és kormány küldöttségével együtt. A délelőtti vi­tában összesen 35 felszólaló vett részt. Mély hatással volt az összes jelenlévőkre E. Cotton asszonynak, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség elnöknőjének felszólalása, aki üdvözölte a konferenciát. A vita kere­tében a küldöttek azokkal a problémákkal foglalkoztak, amelyek egyformán érdekük a nők nagy többségét. Nem munkakörük szűk szemszögéből elemezték azokat, ha­nem gyakran megvitatták egy egész kerület problémáit is. Anna Havličková, a ŕičanyi járásban lévő žuječicei EFSZ elnöke nagyon érdekesen beszélt arról, milyen volt a helyzet a szövetkezetben annak feloszlatása előtt, amikor a felszólaló elnöknő vette kezébe az irányítást. Elbeszélte, hogy az EFSZ az összes becsületes dolgozók segítségével lépésről-lépésre hogyan került ki a vál­ságból és, hogy ma a járás jó szövetkezetei közé tar­tozik. A Motorlet nemzeti vállalat tervezőnője arról be­szélt, hogy az üzemekben gyors ütemben meg kell teremteni a nők számara a munkafeltételeket, ha azt akarjuk, hogy a nők valóban segítsenek a felemelt fel­adatok teljesítésében, ahogy ezt a második ötéves terv irányelvei megkívánják. A többi felszólalókhoz hasonlóan ő is követelte, hogy nagyobb mértékben tegyék lehetővé a nőknek a szakképzettség megszerzését, hogy necsak kevésbé fontos helyeket tölthessenek be. Elena Ulička, a B. Bystricaľ kerület dolgozója néhánv példát sorolt fel az üzemek kiváló női dolgozóiról, akik élmunkások és mesterek is lehetnének, ha nem ütköznének a férfiak meg nem értésébe. Ľudmila Režná, a gottwaldovi ke­rület képviselője rámutatott azokra a nehézségekre, amelyekkel az idősebb asszonyok és többgyermekes anyák találkoznak, ha munkába akarnak lépni. Hogy jobban teljesíthessék feladataikat az üzemben és ottho­nukban, szükséges a dolgozó nők munkájának jobb megszervezése. A nőbizottság munkájáról Vilma Krámerová, nyitrai Küldött'és M. Hanáková brnói küldött beszólt. Kiemelték a nőbizottság aktivitásit, főleg az EFSZ-ek tagalapjának kibővítésében. Mudr. Zdenka Nedvedová közölte a kül­döttekkel a kormány fontos döntését, mely szerint min­den nőnek, azoknak is, akik nincsenek biztosítva, igé­nyük van a díjtalan orvosi kezelésre a gyermekszülésnél. A felszólalók általában — köztük F. Zupka, a Központi Szakszervezeti Tanács elnöke is — hozzászóltak az ösz­szes égető problémákhoz, amelyek a nők életében elő­fordulnak és egyidejűleg utat mutattak orvoslásukra. A vita és az egyes bizottságok beszámolói után meg­választották az új bizottságot, amely 100 tagból és 22 póttagból áll. Az űj bizottságban a régi tagok közül 21­en maradtak meg, azok, akik különösen beváltak munká­jukban. A Csehszlovák Nőbizottság elnökévé újból Anež­ka Hodinová-Spurnát választották. A tárgyalások befejező részében határozatot fogadtak el, amelyekben a követke­zőkről van szó: A konferencia folyamán minden kérdéssel kapcsolat­ban, amelyek szorosan összefüggnek a csehszlovákiai nők mindennapi életével — széles tapasztalatcserére ke­rült sor. A nők orszáqos konferenciája örömmel üdvözli a második ötéves tervet úgy, ahogyan azt ez év júniu­sában az országos pártkonferencia jóváhagyta. ígérik, hogy minden téren hozzájárulnak teljesítéséhez. A ha­tározat továbbá a nők szakképzettségének emeléséről beszélt és arról, hogyan lehetne a nők számára meg­könnyíteni a családról és háztartásról való gondosko­dást. Az üzemek vezetőségének, a szakszervezeteknek és nemzeti bizottságoknak több gondot kell fordítaniok a gyermekgondozókra, a mosodák és szolgáltatások munkájára. A mezőgazdaságban nagy feladat vár a nőkre: a kis­és középparasztok feleségeit meg kell nyerni a szövet­kezetbe, többet kell törődni a szövetkezetek jobb gaz­dálkodásával, a munkaszervezéssel és gépesítéssel. A falvakon is meg kell teŕfepiteni a feltételeket ahhoz, hogy a falusi asszonyok is gazdag kulturális életet él­jenek, hogy a vidéki élet vonzóbbá váljék a fiatalok számára. A nők széles aktívájának segítségével a nőbi­zottságok gyűléseken, beszélgetéseken, előadásokon, kul­turális és népművelési tevékenység keretében neveljék politikai öntudatra a falvak asszonyait és leányait és egyidejűleg nyerjék meg őket a gazdasági és politikai feladatok teljesítésére. A Csehszlovák Nőbizottság most részt vesz a nőkre és gyermekekre vonatkozó törvények és rendeletek elő­készítésében. A különböző szakaszokon dolgozó nőbi­zottsági tagokból és szakszervezeti dolgozókból bizott­ságokat létesít, amelyek előkészítik a kormány és tár­sadalmi szervek részére a dolgozó , nők problémáinak megoldására irányuló javaslatokat. A határozat befejező részében a konferencia küldöttei a CSKP országos konferenciájának határozatairól szól­nak, amelyek szerint további munkájukban igazodnak. Anežka Hodinová-Spurná beszéde nők országos konferenciáján Anežka Hodinová-Spurná beszédé­ben hangsúlyozta a nők országos konferenciájának jelentőségét, melyet a CSKP országos konferenciája után hívtak össze. A konferencia határozat tai fontosak a nők számára is. Irány­elvei megvalósulása az emberek mil­lióinak öntudatos, alkotó tevékenysé­gét feltételezi. Ezért van oly nagy jelentősége a nők körében . végzett munkának, amely a tömegpolitikai munka fontos részét képezi. A küldötteket az áprilisi járási kon­ferenciákon választották meg, ame­lyeken összesen 56 634 küldött vett részt. A nők elhozták ezekre a kon­ferenciákra munkahelyeiken szerzeit tapasztalataikat és a megoldásra váró problémákat. Az országos konferen­cia megmutatja asszonyaink és leá­nyaink elért munkaeredményeit és új feladatait. Anežka Hodinová-Spurná a továb­biakban arról beszélt, hogy a nőknek milyen nagy részük van a szocializ­mus építésében. A szocialista gazdál­kodásban a nők az ipari dolgozók számának 36.7 százalékát teszik ki. Az egészségügy szakaszán 70, az ál­lami kereskedelemben 63, az iskola­ügy szakaszán 66,5, a könnyűiparban 62,2, az élelmiszeriparban pedig 42,5 százalékuk dolgozik. A más ágazatok­ban is szaporodik a nők száma, így például a gépiparban, ahol a dolgo­zóknak 30,6 százaléka nő, a kohászat­ban és -Bányákban dolgozó nők száma 21 százalék, a közlekedés szakaszán 15 százalék, az építészetben 17 szá­zalék, a többi szakmákban pedig 20— 30 százalék. A második ötéves terv irányelvei alapján a dolgozók száma összesen 2,9 százalékkal növekszik. Az ifjúság mellett, főként a nők azok, akik a munkatartalékokat képezik. Ezért azt a feladatot tűzték a gazdasági szer­vek elé, hogy biztosítsák a nők számára a nagyobb munkalehetőséget, hogy az egészséges fÁfiákat vigyék át az iparba, helyükbe pedig, ahol csak lehetséges, nőket tegyenek. He­lyes lenne, ha éppen azokban a szak­mákban, ahol magasfokú technikai felszereléssel számolnak és ahol ki­küszöbölik a robotot, elsősorban a nők dolgozzák be magukat. Anežka Hodinová-Spurná beszámo­lójában bírálta azt a tényt, hogy sok munkába jelentkező nőt elutasítanak, mivel nincsenek megteremtve a fel­tételek ahhoz, hogy a nők ott Is megállhassák a helyüket, ahol a fér­fiak dolgoznak. Példaképpen Ostravát hozta fel, ahol több mint 2000 nő jelentkezett munkára és ahol az egészséges férfiaknak olyan szaka­szokra való helyezésével, ahol mun­kaerőhiány van, lehetővé válnék ezek­nek a nőknek alkalmazása. Továbbá rámutatott arra, hogy nem teljesitik a nők alkalmazásának növelésére vo­natkozó különféle intézkedéseket. Az is hiba, hogy egyes szakaszokon, így pl. az állami kereskedelemben, a szövetkezeti mozgalomban, az egész­ségügy szakaszán és másutt, ahol az alkalmazottak kénytelenek túlórázni és vasárnap is dolgozni, nincsenek meg a feltételek, hogy ezeken a sza­kaszokon nagyobb számban kapcso­lódhatnának be a nők a munkába. A decentralizálással kapcsolatban Anežka Hodinová-Spurná arról be­szélt, hogy az adminisztratív dolgozók számát a nők rovására csökkentik. Éppen az adminisztráció, a kereske­delem, az egészségügy és a neveiés szakaszán kellene elsősorban munka­lehetőségeket nyújtani a nőknek. A továbbiakban a nők szakképzett­ségéről beszélt. A nőkben megvan a hajlam a gyors bedolgozásra, még ha nagy szakértelmet igénylő munkáról van is szó. De nem elég, hogy a nők belejöjjenek a munkába, hanem to­vábbra is segíteni kell nekik. Egyes üzemek vezetősége törődik ezzel, de vanak olyan üzemek is, ahol a nők gyakran csupán a segédmunkákat végzik annak ellenére, hogy az üzem­ben nagy számban vannak a nők, nem teszik őket vezető helyekre, nem lesznek belőlük mesterek, és más szakképzettséget igénylő helyekre sem osztják be őket. A szakszerveze­tek hiányos munkája mellett bizonyos felelősség hárul mindezért a nőkre is, mert nem sokat törődnek a szak­iskolázással a Forradalmi Szakszer­vezeti Mozgalom szerveiben és az üzemek vezetőségeiben. A dolgozó anyák gyermekeiről 1155 bölcsődéiben gondoskodnak, ahol 35 024 gyermek van elhelyezve, to­vábbá 6302 óvodában 239 000 gyer­mekről, a 2800 napközi otthonban és mezőgazdasági bölcsődékben pedig 138 000 gyermekről gondoskodnak. Az iskolai étkezdékben 486 000 gyermek étkezik, 4430 gyermekegészségügyi rendelőnk van. A múlt évben több mint 8 millió gyermekmegbetegedést gyógykezeltek. De az állam ilyen nagy gondosko­dása ellenére is a dolgozó nők gya­korlati, mindennapos életében számos fogyatékosság mutatkozik. A karan­ténák, a beteg gyermekek elszigete­lése és hasonló berendezések nem oldják meg a dolgozó anyák minden nehézségét és a hiányzások okait. Helyes lenne, ha a nők ezt a kérdést saját maguk oldanák meg. Mi lenne, ha néhány idősebb nő, nyugdíjas, gondjaiba venné a dolgozó nők gyer­mekeit ha megbetegszenek abban a lakástömbben, amelyikben laknak. A dolgozó nőknek nagy gondot okoz a család élelmezésének biztosí­tása és a különféle házimunka elvég­zése. A dolgozó nőknek a szolgálatok szakaszán még sokkal tartozunk. 1955-ben az állam 151.1 millió ko­ronát fordított anyasági pótlékokra 84.3 millió koronát gyermekkelengyé­re, 177.3 millió koronát a szülésekre, nem számítva a betegbiztosítás diját. Az ötéves tervben a járadékok ren­dezése további bizonyítéka annak, hogy államunk gondoskodik asszo­nv<iink-<M, loátiv^'nkrfiT A 7 öreos^' járadékot már 55 éves kortól meg­kapják. A nők lelkes úttörői a szövetkeze­ti gondolatnak is, mivel a társadalmi és technikailag felszerelt mezőgazda­sági termelésben kiküszöbölik az ős­régi robotot és emelik a falvak élet­színvonalát. Még jobban fel kell hasz­nálni azokat a tartalékokat, amelyek a munkásasszonyokban, a dolgozó nőkben, a falvak asszonyaiban és azokban vannak, akik csak néha-néha segítenek a szövetkezetnek. A váro­sokban és falvakon a nők gyakran keresnek munkát és nem tudják, hogy éppen a mezőgazdaság elégít­hetné ki őket legjobban munka és fizetés szempontjából is. Természete­j sen az ilyenek számára elsősorban megfelelő feltételeket kell teremteni, be kell vezetni a gépesítést, lehetővé kell tenni a szakiskola látogatását, bővíteni kell és jól fel kell szerelni a falvakon a gyermekekről gondosko­dó berendezéseket. Az egészséges, művelt és jellemé­ben szilárd hazafias gondolkodású if­júság nevelésének szilárd alapját a család adja, amelyet az állam min­den téren támogat. 1955-ben a nők­nek 80 százaléka szült intézetekben, a cseh országrészekben pedig 92 százalékuk. A díjtalan szülés lebonyo­lításának tervezett megvalósítása a biztosítás nélküli nők esetében is, 1957 január 1-től biztosan emeli az intézetekben való szülések számát. E gondoskodás eredményeképpen ál­landóan csökken a gyermekhalandó­ság. Ugyanilyen gondot kell fordítani az új nemzedék nevelésére is. Rend­kívül fontos, hogy a családi nevelés összhangban legyen az iskolai neve­léssel. Fontos, hogy e tényezők műkö­dése egységes legyen. Befejszésül Anežka Hodinová-Spur­ná arról beszélt, hogy közéletünkben milyen szerepe van a csehszlovák nőbizottságnak és a nemzeti bizott­ságok mellett működő nôbizottságok- nak. A helyi nemzeti bizottságok mellett működő nőbizottságok mun­kája irányításának megjavítása érde­kében, valamint a kerületi és járási nemzeti bizottságok jogkörének ki­bővülésével kapcsolatban a kerületi és járási nemzeti bizottságok mellett a nők körében munkabizottságokat szerveznek. Ezek a bizottságok a nemzeti bizottságok tagjaiból, a For­radalmi Szakszervezeti Mozgalom tag­jaiból, a nőbizottság és tömegsze'r­vezetek női tagjaiból tevődnek ös.vze. A CSKP országos konferenciája határozatának szellemében, a cseh­szlovák nőbizottság sokoldalú segít­ségben részesíti a dolgozó nőket A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának szellemében a nemzetközi kapcsolatokban még ki­tartóbban fejleszti a nőbizottság a ba­rátságot a világ minden asszonyával és leányával, így erősítve a különböző társadalmi rendszerek békés egymás­AlÄcÄf

Next

/
Thumbnails
Contents