Új Szó, 1956. július (9. évfolyam, 182-212.szám)

1956-07-11 / 192. szám, szerda

JtVGENYIJ DOLMÍTOVSZKIJ Egy hónap Mongóliában M egmutatom önnek hazámat, megmutatom hazám mai éle­tét, hogy elképzelhesse, mi­lyen lesz holnapja, — mondta nekem Dascevgin Szenge költő és drámaíró. Ulan-Batorból a hegyek közt men­tünk észak felé. Az utunkba került állomások — az urtonok — néptele­nek és csöndesek, de méretük arra vall, hogy építőik nagyobb forgalom­ra is számítottak. S csakugyan, ezen az aszfaltos úton régebben nemcsak sok tevekaraván, hanem teherautók végtelen sora is járt. Ez volt ugyanis azelőtt az egyetlen országút, amely összekötötte Ulan-Batort a Szovjet­unióval. Később elnéptelenedett, inert az 1949-ben megnyílt s most már Pekingig kiépült vasúti fővonal tel­jesen elegendő a mongol főváros szá­mára. A gépkocsi karavánok ez idő szerint leginkább a vasútállomásoktól ,< ...... „ • . VJ ':' : : • : A végeláthatatlan mongol legelőkön virul a juhtenyésztés az ország belsejébe vivő útvonalakat használják. Országjárásunk tehát olyan úton kezdődött, amelynek nép­telensége az erő, nem pedig a gyön­geség jele. A szorosban egy kerékpáros csapat bukkan fel: a Forradalmi Ifjúsági Szö­vetség diáktagjainak csapata, amely távoli nomád telepekről tér vissza, miután az ottani állattenyésztőket megismertette az SZKP XX. kongresz­szusának határozataival. Letérünk az aszfaltozott útról. Gé­pünk hol fennsíkokon, hol szakadé­kokon robog át. Kerekei szétfröcskö­lik a tavaszi patakocskák vizét. A szűz pusztaságon hirtelen egy települést pillantunk meg. A fehérfa­lu házak tetején antennák merednek a magasba. Megfigyeltem, hogy Mon­góliában a települések rendszerint egész furcsán, váratlanul bukkannak föl, nyilván azért, mert a hegy és a pjiszta itt oly sűrűn váltogatja egy­mást, hogy a táj az egyik pillanatban föltárul az utas előtt, a másikban meg teljesen elbújik előle. A zsargalanti állami gazdaság köz­ponti épületében egykor a földesúr lakott, A földesúri birtokból ma már csak egy rozzant épület maradt meg, de az is eltűnik az új házak köz^jf Legelőszőr a kijavított, égszínkékre festett, mezei munkákra kész trak­torokat vettük szemügyre. Az állami gazdaság megtekintése két napig tartott. A gazdaság mély völ­gyekben terül el. bolgozói éppen fel­törték a környék szűzföldjeit, hogy ezzel legalább részben megoldják mostanáig úgyszólván csak állatte­nyésztéssel foglalkozott népünk ga­bonaellátásának nehéz feladatát. Mongóliában gabonatermesztéssel és kertészettel eddig nem igen foglal­koztak. De mert az állami gazdaság­ban jól fizetett a kukorica, most to­vábbi kétszáz hektárt vetnek be vele Az állami gazdaság három munkacsa­pata végzi el az új 1 földek bevetését. Elbeszélgettünk a Donyec-medencé­ről, a háborús évekről, s kiderült, hogy a katonasors akkoriban kis híján egymás mellé sodort bennünket. Az agronómus elmondta, hogy Kínában közreműködött a Barátság Állami Gazdaság megszervezésében, s kikép­zett tíz szakembert. Szívesen beszélt itteni, mongóliai munkájáról is. Nem is gondoltam rá, hogy néhány nap múlva Trofim Csehutyenko halá­láról értesülök. A kékszemű agronó­mus mindenki elől eltitkolta szívbaját, s elhallgatta, hogy ez a magas fekvésű vidék nagyon veszedelmes neki. Nem akart gyöngének mutatkozni, nem akart elutazni, míg Zsargalant völgyei virágba nem borulnak. Meghalt, mint katona az őrhelyén. Szép volt Trofim Csehutyenko éle­te: búzával ékesítette hazája földjét, harcolt becsületéért és szabadságáért. Az állami gazdaságban megmutat­ták nekem a baromfitenyésztő telepe­ket és a juhaklokat, a tehén- és a lóistállókat. A legjobb állattenyésztők kitüntetéseket kaptak, de továbbra is tanulnak és versenyeznek, továbbra is serényen dolgoznak. A méntelepen először láttam Przsevalszkij-lovat. Ez a nagyfejű, sárgaszőrű szilaj ló, amelynek hátán sötét csík húzódik, ŰJ szö ISI 56. július 11. | Közép-Ázsia sivatagjaiban ma már i meglehetősen ritka. Az állami gazdaság méntelepének istállóiban és méneseiben sok a nagy­szerű, nemesvérű paripa. Az idevaló­siak a hosszúfarkú kis mongol lófajta nemesítésével is foglalkoznak. Jóma­gam még a háborúból ismerem ezt a fajtát. Mongólia szívós mongol lova­kat küldött a fasizmus ellen harcoló hadseregünk segítségére; ezek a de­rék állatok aztán nemcsak a Dnyepr, nänem az Elba vizéből is ittak. A zsargalanti állami gazdaságban kínai munkásokkal és egy gyakorlaton levő koreai diáklánnyal is találkoztam. Mongol állattenyésztő, orosz agronó­mus, kínai traktoros, koreai zootech­nikus találkozott és forrt össze meg­hitt családdá ezen az eke nem szán­totta földön. Ez a kis nemzetközi vi­lág megkapóan mutatja Ázsia életé­nek nagy fordulatát. Zsargalant után nagy út várt ránk: az ország keleti részébe indultunk. Nem mertünk Pobedával nekivágni a megáradt patakoknak, ezért Ulan­Batorban vadonatúj, magas tengelyű terepjáróra szálltunk át. A mongóliai hegyszorosok és sztyeppék csodálatosan szépek. A még kopasz ligetekkel borított hegycsú­csok lilának látszanak, de a völgyek olyan kékek, mintha csak az égbolt ereszkedett volna le közéjük. A szür­készöld tavalyi fű ráterül a sztyep­pére, a biborfűzek pedig halvány mál­naszínbe vonják a folyó partját. Haszbator nyelvész, Csimed költő és Szumja gépkocsivezető kísért el ke­let-mongóliai utamra. Az útra elvittük néhány mongol költő verseskönyvét, hogy az úton elkészítsük e versek nyers fordításait, amelyeket magam­mal akartam vinni Moszkvába. Ulan­Batorban senki sem hitte, hogy Csi­med a' háromezer kilométeres úton tíz nap alatt lefordít egy egész ver­seskötetet. A kelet-mongóliai síkságra éppen az állatok ellése idején jutottunk el. Az út két oldalán lépten-nyomon a téli tenger képére emlékeztető juh­nyájakat, tehéncsordákat és hosszú­farkú mongol lovakból összeállított méneseket láttunk. Mintha csak a Mongol Népköztársaságnak a fölkelő nap felé vágtató lovast, kecskét, te­vét, tehenet és juhot ábrázoló címere elevenedett volna meg előttünk. Ezekben a napokban nem akadt vol­na megmondhatója, hány millió is voltaképp a köztársaság állatállomá­nya, hiszen az szinte percenként gya­rapodott. A mezőkön szemünk láttára álltak lábra a gyönge kis gidák és barik, simultak anyjukhoz a selyem­szőrű csikók. A kis szürke tevecse­meték olyanok voltak, mint egy-egy megelevenedett futurista festmény; nehogy a szélben megfázzanak, a púp helyén kivágott vattás kabátot kap­tak. Utazásunk során gyakran megáll­tunk egy-egy jurtánál s hosszasan el­beszélgetünk az arátokkal. Az új élet egyszerűen és természetesen vo­nult be a nomádok ősi otthonába. Régi díszítések, fegyverek, házi készítésű kezdetleges bőr- és gyapjűtárgyak szomszédságában könyvek és újságok hevernek. Jártunk egy fennsíkon álló magá­nos jurtában; sötétbőrű, éltes házi­gazda miniatűr ezüstfejű, hatalmas jáspis szopókájú hosszúszárú pipáját szívta, s büszkén emlegette, hogy a miniszter is az ő jurtájában száll meg, amikor bejárja választókerüle­tét... Házigazdánk lánya régi szokás sze­rint szárított túróval és cukorkával vendégelt meg bennünket, majd be­kötött ujjú fehér köpenyt öltött, vöd­röt ragadott, s kiment, hogy megfejje a teheneket. Ez a fejéskor használa­tos fehér köpeny új vonással gazda­gította a nomádokról alkotott felfo­gásunkat. Hadd jegyezzem meg: mongóliai utazásom előtt úgy gondoltam, hogy a mongolok szanaszét kóborolnak a sztyeppén. Pedig nyilván minden ál­lattenyésztő meghatározott útvonalon halad végig a nyári legelő és a téli szállás között, s nem vaktában bo­lyong. A mongol elvtársak bocsássák meg a költőnek a nomád életről al­kotott gyerekes elképzelését. U lan-Batorba való visszatérésünk után ellátogattunk a Munka nevú mezőgazdasági szövet­kezetbe, a mongol sztyeppéken mind­inkább szaporodó kollektív gazdasá­gok egyikébe. A szóban forgó szövetkezetet hét szegény állattenyésztő alapította 1950­ben; a hét vállalkozó szellemű arát kis közös istállóba vitte állatait, s három hektáron zöldségfélét vetett. Ma 87 porta és 156 arát tartozik a szövetkezethez. Batmonhtól, a szövet­kezet elnökétől hallom, hogy hétezer állatjuk van. — Most van az elles ideje. Pontos számot ezért nem mondhatok — fűz­te hozzá mosolyogva. Batmonh. elvezetett bennünket a tejgazdaságba, a méntelepre, meg­mutatta a kőből épülő tehénistállőkat, s büszkén tárta szét a garázs kapu­ját; a garázsban két teherautó és egy személygépkocsi pihent. A Szovjetunióból kapott tenyészál­latokkal nemesítik a szarvasmarhafaj­tákat. A szövetkezet legrégebbi tag­jainak személyi tulajdonában nincs háziállat. A szövetkezetnek most kell kifejlesztenie e nomád „háztáji gaz­daságot". Az áramfejlesztő motor ma már túlságosan kicsi a növekvő gaz­daság villamosenergia szükségletének kielégítésére, tehát növelni kell az energetikai bázist. Az elnökkel együtt kiballagtam a juhászatba, ahol híres ember: Zsigmed népköltő gondozza a juhokat. A költő éppen szironybőrök megmunkálásával foglalkozott, amikor meglátogattuk. Felénk nyújtotta kérges kezét, abba­hagyta a munkát, s beljebb tessékelt bennünket a jurtába. Először arról beszélgettünk, hogyan fejlődött ki a szövetkezet juhászata, hogy válnak be a Nyugatról hozott finomgyapjas kosok, hogyan nevelték föl a juhászat egész szaporulatát. Ezután az öreg leakasztotta a nemezfalról furcsa hangszerét, s a vadászszíjhoz hasonló vonóval a lóször-húrokból előcsalt tompa hangok kíséretében mondta verseit, azaz énekelte dalait, vagy... nem is tudom, hogyan nevezhetném halk recitatívóját. Útitársaim az ásványkincsekben gaz­dag Mongólia ércbányáiba is elkalau­zoltak. Az egyik bánya egy Szanzsa nevű öreg állattenyésztőről, a bánya fölfedezőjétől, kapta nevét. Amikor Szanzsa meghallotta, hogy a geológusok lilás és zöld köveket keresnek, rögtön belovagolt a városba, s magával vitte a talált kőzetmintákat. Elvezette a geológusokat a gazdag lelőhelyhez s amikor a kiaknázás megkezdődött, két fiát is odaküldte dolgozni. Az öreg gyakran ellátogat a róla elnevezett bányába, s érdeklődik, ho­gyan teljesítik a bányászok a tervet. Találkoztam mongol bányászokkal, esztergályosokkal, villanyszerelőkkel, az állattenyésztő ország kialakulóban levő munkásosztályának képviselőivel. Az egy hónap gyorsan elröpült. Nem sokat láthattam Mongóliából, hiszen ily kis idő alatt nem fordul­hattam meg e hatalmas területű, új, pezsgő életű ország minden részé­ben. Amikor Mongólia felé utaztam, még hó ült az ormokon. Amikor pe­dig elérkezett hazautazásom ideje, már üde zöld lombok borították a hegyet, amelyekről messzire ellátszott a köztársaság fehér kőből kirakott címere és ez a felirat: „Éljen a mon­gol—szovjet barátság 1" (Részletek az Üj Időben meg­jelent riportból.) A kormányépület Ulan-Batorban, előtte van a Szuhe Bátor és Chojbalszan mauzóleuma WWHWWtW ttM Hie HWWM tlt HHHHMM Első halászat I a mingecsaurszki vízmedencében Moszkva, ČTK. — A mingecsaursz­ki vízmedencében — amely az új vi­zierőmű felett" létesült és több száz négyzetkilométert tesz ki — ez idén az első halakat fogták. Az új „tengerbe" a halak legérté­kesebb fajtáit tenyészt''?. Az Azerbaj­dzsáni Köztársaság Tudományos Aka­démiája kutatoállomásának tudósai, akik az új vízmedencében figyelik a halak életkörülményeit, megállapítot­ták, hogy a Kura-folyóból áthozott halak a vízmedencében nagyobbra nő­nek és húsuk sokkal ízletesebb. A mingecsaurszki vízmedence most újabb értékes lakókat, néhány ezer kéthónapos tokhalat kapott. Ezeket a 400 kilométernyi távolságra fekvő kú­rái halászkutató-üzemből hozták. Fogadás N. A. Bulganyinnál Kim Ir Szen tiszteletére Mosakva. július 9. (TASZSZ) — N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Miniszter­tanácsának elnöke július 9-én a nagy Kreml palotában fogadást adott Kim Ir Szen. a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa elnöké­nek tiszteletére. A moszkvai Kreml Georgijev-ter­mébe 8.30-kor érkeznek Kim Ír Szen, N. A. Bulganyin és a Koreai Népi IJs­mokratikus Köztársaság kormánykül­döttségének tag.iai. Felhangzanak a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság és a Szovjetunió államhimnuszai. N. A. Bulganyin és Kim Ir Szen elv­társak üdvözlik a diplomáciai testü­let tagjait, a szovjet közélet képvi­selőit, valamint a Szovjetunió Legfel­ső Tanácsa képviselőit és a miniszte­reket. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségében van Pak Den Aj asszony, a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának al­elnöke. Nam Ir külügyminiszter, Li Cson Ok. az Állami Tervbizottság el­nöke. és a többi koreai államférfi. A fogadáson megjelentek K. J. Vo­rosilov. G. M. MaLnkov, V. M. Molo­tov. M. G. Pervuhin. N. Sz. Hruscsov, K. G. Zsukov. N. I. Brezsnev, D. T. Sepilov és mások. A fogadáson, amely szívélyes és ba­ráti légkörben folyt le, N. A. Bulga­nyin és Kim Ir Szen beszédet mon­dott. N. A. Bulganyin a többi között eze­ket mondotta: örömmel üdvözöljük a hős koreai nép vezérét, amely nép áldozatkész ! harcban védelmezte függetlenségét, országát, és békés munkájával hozzá­járul a nemzetek közötti béke és ba­rátság megszilárdításához. A Szovjetunió és a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság közötti ba­rátság a független, demokratikus és szocialista koreai államnak megalakí­tása iránti küzdelemben növekedett és erősödött. Mély testvéri kapcsolatok kötnek össze bennünket. Ezek a kap­csolatok mindenkor az egyenjogúság, a függetlenség és a szocialista álla­mok közötti kölcsönös támogatás nagy elveiből fakadnak. Kim Ir Szen beszédében a többi kö­zött a következőket mondotta: En­gedjék meg, hogy a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság kormánykül­döttsége nevében forró köszönetet mondjak a szívélyes és baráti fogad­tatásért. A koreai nép érzi. hogy nincs ma­gára hagyatva, mert a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a többi né-! ni demokratikus országok népeiben megbízható barátokra és testvérekre talált. E népek felbonthatatlan barát­ságából meríti erejét. .Korea népe ugyanúgy, mint a világ vr,!amennyi®béke6zeretö nemzete, tel­ies szívéből támogatja a szovjet kor­mány következetes és békeszerető le­nini politikáját, s hatalmas törekvését a világbéke megszilárdítására. A Szov­jetunió bátor kezdeményezésének kör szönhető. hogy az utóbbi időben eny­hült a nemzetközi feszültség és hogy bővült és megszilárdult az államok közötti barátság és az együttműkö­dés. A Szovjetunióval ápolt barátság a béke jelentőségteljes kezességét nyújtja Norodom Szihanuk nyilatkozata Moszkvából való elutazása előtt Moszkva, július 9. (ČTK) — Noro­dom Szihanuk kambodzsai herceg, Sziszovath Monipong herceg, Khim Tit miniszterelnök és a többi kambod­zsai vendég július 9-én repülőgépen elutaztak Moszkvából. A Központi repülőtéren a kambod­zsai államférfiaktól N. A. Bulganyin, G. M. Malenkov, D. T. Sepilov, J. A. Furceva, N. M. Pegov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének tit­kára, a Szovjetunió miniszterei és marsalljai, valamint a moszkvai diplo­máciai hivatalok főnökei vettek bú­csút. Norodom Szihanuk herceg a moszk­vai repülőtéren a következőket mon­dotta: A Szovjetunióból való elutazás előtt kötelességemnek tartom kifejezi a szovjet népnek és kormánynak őszin­te köszönetemet és küldöttségünk köszönetét azért a testvéri fogadta­tásért, valamint azért a nagylelkű neiiértésért, melyet a szovjet kor­mány velünk szemben tanúsított. Kambodzsa népe meg van győződ­ve róla, hogy a Szovjetunióval való bai-ftság a béke jelentőségteljes ke­zessége hazánkra nézve és hogy a Szovjetunió által nyújtott műszaki és anysgi segítség jelentős mértékben járul hozzá hazánkban a technika korszerűsítéséhez és népünk életszín­vonalának emeléséhez. A Kambodzsai Királyság teljes biza­lommal fogadta a becsületesen feléje nyújtott kezet és kifejezte őszinte és igazi barátságát a Szovjetunió iráni. E hatalmas ország népeinek, amelyek küldöttségünk iránt minden lépésen őszinte rokonszenvet tanúsí­tottak, a kambodzsai nép lelkesedését és köszönetét tolmácsolom. Súlyos földrengés pusztított az Égei-tengeri görög szigeteken Athén, július 9. — Nyugati jelenté­sek közlik, hogy a Görögországtól délre fekvő Égei-tengeri szigeteket súlyos földrengés rázta meg, és a földrengést több hullámban követő szökőár még teljesebbé tette a pusz­tulást. A földrengés és a szökőár okozta károk Thira — (Santorini) szigetén a legnagyobbak, ahol az első hivatalos jelentés szerint 40 ember pusztult el, és a földrengést követő szökőár a legtöbb házat rombadöntötte s a többit pedig 'lakhatatlanná • tette. A helybeli rendőrség jelentése szerint meg nem állapított s^ámú áldozat még mindig a romok alatt fekszik. Emberéletben elszenvec ett veszte­ségeket és anyagi károkat jelentenek Kaimnosz szigetéről is, ahol a föld­rengés és a szökőár ereje olyan nagy volt, hogy a szigeti kikötőkben több hajó elsüllyedt, amikor a szökőár ere­je a sziklás parthoz csapta őket. Kréta szigetét nem egészen fél óra alatt három . rhullám öntötte el. Ha­talmas hullámok csaptak ezenkívül Szamosz- és Kaimnosz-szigetekre, valamint Asztipalla-, Parosz, Amor­gosz- és Ikaria-szigetekre. Szirosz-sziget rendőrfőnöke táv­beszélőn bejelentette, hogy az Athént is megrázkódtató földrengést a Thi­ra-tűzhányó kitérése kísérte. (A tűz­hányó Athéntől 125 mérföldre délke­letre fekszik.) A görög kormány hadihajókon és repülőgépeken orvosi felszereléssel mentőosztagokat küldött a földren­géssújtotta szigetekre. Az olasz 'geofizikai intézet obszer­vatóriumának közleménye szerint a földrengés középpontjában képződött energia tízezer átlagtipusú atom­bomba energiájával volt egyenlő. N y ugat- N émetország fegyvervásárlásról tárgyal Nagy-Britanniával Bonn, július 9. (ČTK) — Az United Press hírügynökség tudósítójának köz­lése szerint a nyugatnémet kormány képviselői jelenleg Nagy-Britanniában tárgyainak a NATO—VVehrmacht ré­szére nagyobb mennyiségű fegyver és lőszer vásárlásáról. Hír szerint Bonn , nagyobb mennyiségű Centurion tíousú brit hadigépkocsit, reaktív vadászre­pülőgéEet. hadi csónakokat és egvéb katonai felszerelést szándékozik vásá­rolni. Jellemző, hogv hasonló hírt közölt a brit sajtó is közvetlenül azután, hogy Adenauer parlamenti többsége megsza­vazta Nyugat-Németországban az ál­talános katonai kötelezettség beveze­téséről szóló törvényt. A News Chro­nicle azt írja hogv a Szövetségi Köz­•irsiisáo 1 miľ'írd mSrka ér-tft'ű f?gy^?rvás5'-lást esz'-wöl Naqv-Bri­tanniában. A DPA ügynökség közlé­se szerint Nyugat-Németország had­seregének felszerelésére 3,6 milliárd márkát fordít és további megrendelé­seket akar eszközölni az USA-ban, Franciaországban és Olaszorszúflban-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents