Új Szó, 1956. július (9. évfolyam, 182-212.szám)

1956-07-10 / 191. szám, kedd

Szemle egy traktorállomáson Ritkán olvasunk a Kálnai Gép- és 9raktorállomásrôl a lapokban. Nemrégiben ugyan olvashattunk arról, hogy e Kálnai Gép- és Traktorállomáson íelgyülemlik a sok kiselejtezett és tönkrement gép- és gépalkatrész, ameifyeket már a gépjavító műhely egyáltalában nem tud felhasználni. Olvastam arról, hogy május l-re elszállítják onnan ezt az ócskavashalmazt. Az egyik lapban bírálat is volt erről, s ezek után egy-két autó csinált egypár fuvart, azonban az ócskavas nagy Ifésze ma is ott hever a kálnai traktorállomás udvarán. Valójában azonban nemcsak erről akartam írni. Ámbár mégis szükséges ezt újból felemlíteni, mert az ócskavas egyébre sem jó a traktorállomás .udvarán, minthogy a munkájukat végíző kovácsok és egyéb munkások botorkáljanak köztük. * # * Először is megkérdeztük Obert András elvtársat a diszpécser szolgálat Vezetőjét, hogy hány százalékra teijjesítette a ttaktorállomás az ez idei tavaszi munkatervét? — A mai napig 96,7 százalékra aljunk, — hangzik a felelet. (Azóta már megvan a 100 százalék). — Ha így van, akkor minden rendjén van — gondolom. Majd arról érdeklődöm, hogy az utjfcai táblán alig lehet megkülönböztetik az egyes brigádok közül, melyik iran az első helyen. — A mai napig Devičany brigádja hz első: 128.6 százalékra teljesítette az ez évi tavaszi munkatervét. A brifiádvezető Chmelniczky Márton, teljes odaadással igyekszik, hogy az elmaradást behozza, s amint látni, be ís hozta. Ugyanis kora tavasszal az újbarsi brigád vezetett, ahol Domin Géza brigádvezető tavaly is az élen állt áz őszi munkák elvégzésében. Ez ideig is ő volt az első, azonban, miután Domin versenyre hívta ki a többi brigádot, az utolsó napokban a többi brigád sem akart mögötte maradni. így sikerült a Deviőany-brigádnak az élre törni. Az űjbarsi brigád teljesítménye 126.8 százalék, alig 2 százalékkal van a DevICany-brigád mögött. Reméljük, Domín Géza a még hátralevő napokban behozza a lemaradást, és a birtokában lévő Vörös zászló továbbra is ottmarad a brigádközpont irodájában. Az élenjáró traktoros Ezután a legjobb traktorosról érdeklődöm. — Ki most a Iegjobty traktoros? — teszem fel a kérdést. — Jelenleg Sluka Pál, a csanki brijgádból, — hangzik a felelet. — Sluka Zetor 25-ös traktoron dolgozik a csanki brigádban és 397 százalékra teljesítette tervét. Utána Slenko Pál következik 245 százalékkal, majd harmadiknak az űjbarsi brigádban dolgozó Sztruhár László, aki szintén Zetor 25-ös traktoron dolgozik, és ezévi tavaszi munkatervét 239 százalékra teljesítette. Mindezek után, ha az ember a diszpécser irodájának falán lévő táblázatokat nézi, önkéntelenül is elgondolgozik a diszpécser munkáján: naponta felveszi a befutó jelentéseket, feldolgozza, majd feldolgozás után majdnem naponta közli az eredményeket a traktorállomás dolgozóival a szokásos tízperceken s így ők állandóan tájékozottak a külső munkákról, eredményekről. A gépjavítók Ha már a belső munkákról szólunk, megkérjük Obert elvtársat, hogyan áll a munkateljesítmény a gépjavítóknál. A gép és egyéb munkaeszközök javításit ez ideig 98 százalékra teljesítettük, — mondja Obert elvtárs, — mér csak kisebb simítások vannak hátra, s egy-két napon belül teljesen készen leszünk. Azt hiszem a gépjavítók is minden dicséretet megérdemelnek. Sietős léptű embert pillantok meg. — Hornyák László mérnök — mondják —, aki az utolsó napokban egyre jobb munkával igyekszik maga js teljesíteni az előirt tervet. Róla szólva meg kell jegyeznünk, hogy sok a dolga. A felelősség, a felügyelet őt terheli, és a mérnök elvtárs, azon van, hogy minden a legnagyobb rendben menjen. De húsz traktoros brigád műszaki elrendezése nem olyan könnyű feladat. Hornyák elvtárs igyekszik megbirkózni munkájával, egyre szívósabban. Rádió adó- és vevőkészülék Amint tovább megyünk a szemem az egyik épületen akad meg. Éppen most emeltek rá egy T-alakú árbócszerC. fri*-"i zöldrefestett állványfélét. Az idegennek ehhez külön magyarázat kelL Ugyanis már az előbbi napokban látni lehetett, hogy hozzáfogtak valami „új" dologhoz a kálnai traktorállomáson. Az egyik műhelybe, ahol a villanymotorokat javítják, nemrégen egy rakomány érkezett a prágai Tesla vállalattól. A rakomány nem volt más, mint rádió adó- és vevőkészülék. A kálnai traktorállomás ugyanis július 1-től d saját adó- és vevőállomásán veszi fel, illetve adja ki utasításait a nagyobb brigádoknak. Erről Obert András elvtárs bővebben tájékoztat: — Egyelőre csak tíz brigádot kapcsolunk be, és egy mozgó-javítóműhelyt, autót, amely az esetleges hívásokra azonnal a jelzett helyre siet a közeljövőben megkezdődő aratási munkáknál. Ezzel felszámoljuk az eddigi • fogyatékosságokat, amikor sok szor félnapi telefonálgatás után sem sikerült gépjavítóinkat az éppen szük séges helyre irányítani. A diszpécserszolgálat valóban szép és felelősségteljes munka. Tulajdonképoen mindent, ami egy embert érdekelhet a munkák menetéről, állásáról, csak azon keresztül tudhatja meg. Obert András elvtársat méltán nevezhetjük a kálnai traktorállomás „lelkének", aki a sikerért mindent elkövet, hogy a traktorállomásnük s dolgozóinak a teljesítményét pontosan s rendesen kimutassák. Az újító Az udvaron nézegetve ide is, oda is bené- az em'er, különösen a műhelyekbe. Gépek zakatolása hallatszik. Ott vann?k az esztergapadok, a maró- és j fúrógépek. Két fiatal ember dolgozik a két fúrógép mellett. Kovács Pál az egyik kálnai fiatalember. A másiknak nevére már nem is emlékszem. Amikor odaérek, a marógép éppen áll. Odébb tekintek, s akkor magam előtt Iátok e"" jól ismert fiatalemí ert, aki nem is a traktorállomás dolgozója. Amúgy szen.ílyeSen ismerem. Csodálkozom azon, hogyan kerül ide? Nem különbözik a többiektől, munkásruha van rajta, a formája is olyan, akár a gépészeké. Ha nem ismerném, csodálkoznék azon, hogy mit keres itt ez az ember. Bogyó Lajosnak hívják ezt az alig 30 éves fiatalembert. Alsószecséről való. Egyedül dolgozik. A legújabb négyzetes-fészkes kukoricavetőgép kicsinyített mását szerkeszti. Talán erről külön nem is kell már beszélnem. Bogyó Lajosról már több ízben írtak az újságok, sőt a rádió is felemlítette ennek a fiatal, tehetséges embernek sokoldalú munkásságét. Most, ahogy nézem a félig kész kukoricavetőgépet. akaratlanul ís kérdésekkel zavarom a munkáját. — Ez a gép az eredetinek kicsinyített mása — magyarázza — 3:1 az arány. Szabályos, pontos ez a kukoricaültető gép, kár hoay nincs még készen. Bogyó Lajos bízik benne, hogy a négyzetes kukoricaültetés terén ez a legújabb terve alapján készülő gép hiánytalanul megoldja a kukorica négyzetes ültet sít. — Mikorra készül el a gép? — teszem fel a kérdést. — Július első napjaira remélem készen lesz! — feleli, miközben tovább dolgozik s én tovább is elnézném, de még más is akad, amiről meg szeretnék emlékezni. Aratásra készen A raktárak mögött van egy hatalmas fedett fészer, a kombájnok részére. A múlt évben épült. Ott már minden néma, nem dolgoznak a kombíjnosok, rég elvégzeték a szükséges javításokat. A kombájnok várják az aratást, munkára készen. A kombájnok raktározására szolgáló épület mellett most épül a másik fészer. Még csak a feltöltött talaj és a vasvázak mutatják: ugyanolyan nagy terjedelmű építmény lesz ez is, annyi különbséggel, hogy az oldalát nem téglából, hanem vaslapokból építik. De erre csak az aratás után kerül ser. Első az aratás, hiszen alig T.Sr nap választja el a traktorállomás dolgozóit ettől a nagy és fontos munkától. Amíg nézelődünk, a vasútállomásról újabb kombájnküldemény érkezik. — Néhány kombájn érkezett Magyajországról — magyarázza Mészáros András bácsi, aki a szállításügyeket intézi. Felteszem a kérdést, hogy ki fog dolgozni ezen a sok kombájnon. Ki veszi majd kezelés alá az ötvennél több arató-cséplőgépet? A felelet az, hogy e napokban érkeztek haza a tanfolyamon részvevő kombájnosok. Végül ismét Obert elvtárshoz megyek. Megkérdezem, hogyan várja a traktorállomás az aratás megkezdését. — Készen állunk minden téren — hangzik Obert elvtárs diszpécser határozott kijelentése. A kombájnok, arató-kötözőgépek és a cséplőgépek kifogástalanul megjavítva készen állnak. Veres Vilmos, Ojbars. Néhány szó a geiléri kertészetről Már a búzát aratják (sz i) — A vízkeleti szövetkezet határában is megérett a termés. Nem is késlekedtek a szövetkezet tagjai, hanem megkezdték az aratást. Már a kezdet eredményei azt bizonyítják, hogv az idén is megtelik a szövetkezet raktára. Kombájnnal eddig 7 hektár őszi árpát arattak le. Prágai Gusztáv szövetkezeti elnök szerint a learatott 7 hektár volt a szövetkezet leggyengébb árpája, mégis hektáronként 25 mázsával fizetett. Van azonban olyan árpájuk is. amelyből 35— 38 mázsás hektáronkénti átlagra számítanak. Az őszi árpa aratása mellett már sor került az őszi búza aratására is. Négy kévekötő aratógéppel eddig' 20 hektár őszi búzát arattak le. U a igaz lenne az a feltevés hogy valaki csuklik, ha emlegetik, akkor a geiléri szövetkezeti tagok ez idén sokat csuklanának, ha ugyan rekeszizmuk egyáltalán még bírná. Nem lenne baj. ha „jóról" emlegetnék őket, csak hát ott a hiba, hogy többen is a hibákról beszélnek. Szó ami szó, van valami igazság abban, hogy Gelleren 6z idén nem megy úgy a munka, mint ahogy azt már eddig megszoktuk. Míg 1954-ben az év végén munkaegységenként 6 koronát fizettek, tavaly bizony már csak 3 koronát. Az idén pedig? ... Nagyon nehéz lesz kivergčkbi a hullámvölgyből. Pedig dolgos nép a geiléri, mindig is jól .dolgozott, hát miért megy éppen az idén olyan akadozva a munka? Talán a legnagyobb baj az irányításban, a szervezésben van. Vegyük például a kertészetet. Tavaly 13 hektáron kertészkedtek, szép eredménnyel. Minden vetemény Idejében a földbe került, a kapálás, tisztítás, ment a maga rendjén. Nem is maradt adós a kert. A jó munkáért 170 000 kôro- nával fizetett. Elégedett volt a vezetőség, a kertészetben dolgozó lányok", és a kertész is, már mint Szelle Géza bácsi. Tavaly három hektárral bővítették a kertészetet s ehhez szabták a bevételt is. 190 000 koronára tervezték. A területet, a bevételi tervet megszabta a vezetőség, de a munkaerőkről már nem gondoskodott. jHiába kérte a kertész szóban, írásban a munkást, süket fülekre talált. Bármennyire szorgalmas, ügyes is az a hét fiatal leány, 16 hektárra mégis csak kevés. Például 1 200 000 palántát elültetni, idejében a földbe tenni, nem kis dolog. De talán még azt a hét szem lányt is sajnálták a kerttől. A kertészeti munkát csak „mellékfoglalkozásnak" szánták, mert a leányoknak is, éppúgy mint a többi tagnak, kimérték a kukoricát is, a répát is. Persze, a gyomnak nem lehet megparancsolni, hogy addig ne nyomja el a hagymát, a dinnyét meg a sárgarépát, amíg valaki a kukoricát kapálja, meg a répát egyeli. Lehet ugyan, hogy megtiltották, de nem hallgatott a sAóra, mert mire végeztek a kukorica kapálásával, a hagyma, a dinnye, meg a sárgarépa alulmaradt az élethalálharcban. Ennél a három veteménynél már eddig is legalább 40 százalékos veszteség mutatkozik, pedig nagyon számítottak Itt a bevételre. Azt mondaná erre valaki, ha nincs munkás, honnan vegyünk? Pedig volna ám! Hű, de még mennyi' Éppen a kertészet mutatta meg ezt is. Palántálni kellett, csak a hét lány volt. Kapáira kellett, megint ugyanaz a hét személy hajolt a gyom fölé, hacsak Bölcskei Károlvné nem segített nekik, vagy Herceg Ferencné, akik a háztartási munkák mellett, ha csak tehették, tavaly és az idén is segítettek a kertészetben. Hanem jött a borsószedés. Elég volt egy dobszó és úgy ellepték a földet az asszonyok, hogy csaknem felbillent a dűlő egyik fele. Még az a szerencse, hogy a másik végén rajta vannak a házak. Délelőtt is, délután is ötven asszony guggolt a lekaszált borsó mellett és szedte a hüvelyeket. Tehát mégis csak van erő, (de még milyen erő!), csak éppen nem mindenre. Ha csak 25 asszony segítette volna ki a kertészetet (a borsószedés előtt úgy három héttel), csak pár napig is, a gellériek ma büszkék lehetnének a veteményeikre. e még nincs minden elveszve. A palánták kapálásánál sokat lehet pótolni, csak az aszszonyok fogják meg a ka-, panyelét és egészen biztos, hogyha az az ötven asszony, aki a barsószedésnél olyan szorgalmasan dolgozott, néhányszor a többi munkánál is segít, a kertészet az év végén nem marad adósa a geiléri szövetkezetnek. Végh Gusztáv, Bogya. Nyolcezer kombájn arat a kubáni földeken Moszkva. (ČTK) — Kubánban folyik mér az aratás. A földeken több mint 8000 kombájn sok, ezer traktor és autó állott munkába. A gabona betakarítását a következő módszerrel végzik: A gabonát aratógépekkel lekaszálják és tarlón való szárítása után kombájnnal cséplik. Az idén e módszerrel aratják a gabona 30 — sőt 50 százalékát. Ez a módszer jelentősen megrövidíti az aratás ide-f iét és a kumáni gabonabegyüjtés több millió púddal emelkedik. Kubán a Szovjetunió legnagyobb gabonatermő vidéke. A kolhozok és szovhozok mintegy kétmillió hektár termőföldön termelnek búzát, rozsot, zabot, kölest és rizst. Egymillió hektáron termelnek kukoricát. Jól felkészültek? A nagyfödémesi szövetkezet irodájában nyolcan ülnek. A gazdaság problémáiról folyik a vita, helyesebben mondva az aratás, l beszélnek és a szenei traktorállomást „dicsérik". Kár, hogy azok nem hallják ezt a sok „dicsérő szót". — Ezek aztán jól felkészültek — mondja kissé elnyújtott hangon a -zövetkezet elnöke. — Érdemes volt próbára tenni őket, — toldja meg Szántay László, a szövetkezet agronómusa. A beszélgetésből kiderül, hogy a szövetkezet learatta a repcét és 20 hektárról az őszi árpát is betakarította. A szövetkezeti tagok a 20 hektár árpa aratásához a traktorosbrigád mind az öt kombájnját mozgósították. Nem mintha egy vagy két kombáin nem tudott volna elbánni a 20 hektárral, de a szövetkezet esek látni akarták, hogyan is állják a sarat a kombájnok. A traktorállomás persze nagy hangon hirdette, hogy alaposan felkészült az aratásra, de azért egy kis ellenőrzés sohasem árt.' Ogy is volt. A múlt héten mind az öt kombájn munkához látott. A szövetkezeti tagok meg'epetésére az egyik kombájn már az első fordulónál felmondta a szolgálatot. A tagok csak csóválgatták a fejüket. — No, ezek is jól felkészültek De menjünk tovább. Egy darabig i négy kombájn elég szépen dolgozott, de egyszer csak a második Kombájn is „U* tte a kanalat". Amikor a 20 hektár árpának már csak a tarlója volt, az öt kombájn közül már három állt tehetetlenül. Ogy látszik, alaposan felkészült a szénci traktorállomás az aratásra. A szövetkezet a traktorállomástól 3 aratógépet kapott. Ezekkel a gépekkel arattak le a repcét. Az aratás sikerült is, de egy gép itt is „maródot" jelentett. Most is ott áll a traktorosb igádon, árván, elhagyottan, akár csak egy beteg ember, akinek senkije sincs. Már csak napok kérdése, hogy teljes ütemben megkezdődjék az aratás, de az elromlott gép megjavítását senki sem szorgalmazza. No, de még egyet, hogy teljes legyen i kép arról, hogyan készült fel a traktorállomás az aratásra. A kombájnos aratásnál nagy szükség van a szalmahúzók munkájára. Persze a szenciek ezeket is alaposan „kijavították". Lehet, hogy . azt az egyetlen egy árva szalmahúzót véletlenül felejtették k'ja-ntatlanul Nagyfödémesen, melyet csak a szövetkezeti tagok többszöri figyelmeztetésére pár nappal ezelőtt fedeztek fel. Elvitték, hogy kijavítsák, holott már régen kijavítva kellene a brigádon lennie. Már most volna rá szükség, de mit lehet csinálni, mégis cseüc jól felkészültek ők az aratásra. A cséplőgépek is gondosan kijavítva sorakoznak egymás mellett u brigádközpont hangáriában. Szépek, mintha újak volnának. Egyet izonban ezek közül is kiközösítettek. Ez az egy távol a többitől, túl a szövetkezeti istállókon, a búzatáblák szélében szomorkodik. Ogy el van rejtve, hogy idegen nem veheti észre, ha csak meg nem mutatják. A traktorosbrigádon azt mondják, hogy selejt. Valami igazuk van, mert a cséplődobnak csak a „csontváza" van min. A meglévő vasalkatrészeket már a rozsda marja. No, de , ez a gép selejt. Nem is kár a selejtért, ha pusztul. Csak az az érdekes, hogy ha már selejt is, miért nem szorítanak a részére helyet a traktorosbrigádon, vagy miért nem rnszik a traktorállomásra, hogy a használható részeket még megmentsék? Miért kellott ezt a gépet eldugni? Es miért éppen akkor kellett eltüntetni, amikor az aratási felkészültséget ellenőrző bizottságot várták? A selejt csontvázának árnyékában szerényen meglapulva p hen egy négy tagból álló fogashenger. Ogy látszik, ő is az ellenőrzés előestéjén került ide. Félretették őt is, pedig csak az a bűne, hogy eltörött a vontató szerkezete. Ez azonban már nagy hiba, mert munkát jelent a megjavítása. Sokkal könnyebb volt eltüntetni a látóhatárról, amíg a bizottság szemlét tart. Igaz, a bizottság már régesrég elment, de a henger még mindig ott hüsül a cséplőgép csontvázárnyékában Előre láthatólag az idén nem fog rögöt mor

r zsolni rozedás vasfogaival. No de ki merné még ezek után is azt mondani, hogy a szenei gépállomás nem készült fel jól az aratásra??? Sz. /. \ *