Új Szó, 1956. július (9. évfolyam, 182-212.szám)

1956-07-09 / 190. szám, hétfő

Megnyitották ai „Atom a Mm szolgálatában" kiáilífásl Bratislava (ČTK) — A genfi, delhi, göteborgi és prágai nagy sikerek után Bratlslavában július 7-én ünnepélye­den megnyitották a Kultúra és Pi­henés Parkjában „Az atom a béke szolgálatában" kiállítást. A kiállítás magvát a szovjet kiállítási tárgyak képezik. A képak szemléltetően mu­tatják a különféle készülékeket, mo­delleket és paneleket, az atommag­technika és atommag-fizika jelenlegi helyzetét a Szovjetunióban. Ezt az anyagot kiegészíti a cseh­szlovákiai atommagenergia-felhaszná­lás kutatásának eredmínyeive! foglal­kozó népszerű tudományos bemutató. A szovjet tudományos-technikai és a csehszlovák tudományos-népszerű ki'lüt's ünnepélyes megnyitásán részt vettak Karol Bacllek, Pavol Dávid, Oskár Jsleň, Pavol Maj'ing és Ru­dolf Strechaj, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága irodájá­nak tagjai, Štefan Šebesta, az SZLKP KB irodájának póttagja, Michal 2áko­vič, a Szlovák Nemzeti Tanács alel­nöke, Jozef Kríž és Augustín Micha­lička, az SZLKP KB titkárai, Ondrej Klokoč és Vojtech Török megbízot­tak Jslen voltak még V. D. Karjakin, a Szovjetunió bratislavai fökonzula, Zblgn.aw Miron, a Lengyel Népköz­társaság fökonzula, Mányik Pál, a Magyar Népköztársaság fökonzula és számos bratislavai dolgozó. A kiállítást, amely bemutatja az atomenergia békés felhasználásának nagyszerű távlatait az emberiség szolgálatában, Karol Bacllek, Szlová­kia Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának első titkára nyitotta meg. V. D. Karjakin, a Szovjetunió bra­tislavai fökonzula beszédében hangsú­lyozta, hogy a Szovjetunió a nemze­tek közötti béke és barátság politiká­ját valósítja meg és minden erejével arra törekszik, hogy az atomenergia békés célokra való felhasználásának lehetőségeit kibővítsék a népgazdaság csaknem valamennyi ágazatára, úgy­hogy az atomban foglalt legnagyobb természeti erők az emberiség haladá­sát szolgálják. A csehszlovák és szovjet tudósok együtműködéséről a kiállítás előké­szítéséi en Ján Fišer, a bratislavai Ko­I menský Egyetem természettudományi fakultása fizikális intézetének docen­se beszélt. A kiállítás ünnepélyes megnyitásá­nak részvevői a szakemberek irányí­tásával megtekintették a kiállított tárgyakat. Az „Atom a báke szolgálatában 1' kiállítás ideiére különvonatokat vezetnek be Bratislava (ČTK) — „Az atom a bé­ke szolgálatában" kiállítás július 22­ig naponta 14—21 óráig áll a közön-, ség rendelkezésére. Tömeges, előre bejelentett látogatásnál a kiállítás megtekintését szakképzett vezetők részvételével a délelőtti órákban is biztosítják. A vidéki látogatók vas­úton történő utazásánál a Turista nem­zeti vállalat összes fiókjaiban 25 szá­zalékos engedményre jogosító igazol­ványt kaphatnak. A Turista nemzeti vállalat az üzemek, hivatalok, az Egy­t séges Földműves Szövetkezetek tö­meges látogatásai esetén, ha elegen­dő az érdeklődők száma, különvona­tokat állit forgalomba. Az utazás iránt a Turista nemzeti vállalat ösz­szes szlovákiai fiókjainál lehet érdek­lődni. A kiállítás kezdetétől a dunapart­tól a Kultúra és Pihenés Parkjába személyszállító hajók fognak rendsze­resen közlekedni. Növelik a kiállítás helyiségei felé közlekedő villamosok számát ls. A kiállítás minden látogatója két részből álló belépőjegyet kap. amely­ből az egyik részt a kiállításról való távozáskor átadja a sorsoló akcióra. A kiállítás befejezése után a nyertes a sorsolás eredménye szerint értékes tárgyat választhat, a többi között te­levizort. Pionier motorkerékpárt, fér­fikerékpárt és egyéb tárgyakat. A külügyminiszter fogadta a román nagykövetet Prága (ČTK) — Václav Dávid kü­lügyminiszter szombaton, július 7-én fogadta Ion Rabot, a Román Népköz­társaság új rendkívüli és meghatalma­zott nagykövetét, megbízólevelének átadásával kapcsolatban. A látogatásnál jelen volt dr. JiPí Fried, á Külügyminisztérium diplomá­ciai protokollfőnökének helyettese is. Az ENSZ gazdasági bizottsága Prágában A Csehszlovák Földművelésügyi és Erdőgazdasági Minisztérium meghívá­sára e napokban Prágába érkeznek egyheti tartózkodásra az ENSZ gaz­dasági bizottsága mezőgazdasági al­bizottságának tagjai. Az albizottság Genfben most fejezte be hetedik ülésszakát. Az albizottság tagjai Csehszlovákiában megtekintik a cseh­szlovák mezőgazdasági üzemeket és meglátogatnak néhány várost. Szovjet küldöttség érkezik a Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztiválra Moszkva (ČTIO — A szovjet film­dolgozók küldöttsége a Karlovy Vary-i IX. nemzetközi filmfesztiválra július 10-én utazik repülőgépen a Csehszlo­vák Köztársaságba. A kilenctagú kül­döttséget I. A. Racsuk, a Szovjetunió kulturális minisztériuma filmgyártási főigazgatóságának helyettes igazgatója vezeti. A küldöttség tagjai L. N. Szmir­nova. G. C. Vedanjická és T. G. Ko­nyuhova színésznők. G. L. Rosal és I. J. Hejfic rendezők. P. N. Jurenyov filmkritikus. G I. Hazanov forgató, és V. N. Salunovszkij, a Szovjetszkaja Kul­tura lap szerkesztőíp. A Szovjetunió ez idén Karlovy Varyba az év két legsi­keresebb eaész estét betöltő filmjét küldi. Az e'iyik film F. Gladkov regé­nye alapján készült. „A szabadság gyermekei" címen. Rendező: Rosál. A másik J. Germán forgatókönyve alap­ján készült, s Hejfic rendezte „A Rum iancev eset" címen. A Karlovy Vary-i fesztivál látogatói további két szovjet rajzfilmet tekinthetnek meg. Ezenkí­vül a szovjet filmművészet két széles filmet is bemutat, „A leningrádi ósz"-t és „Látogatás a madaraknál és az álla­toknál" című filmet. Dag Hammarsfcíöld sajtóértekezlete Prága, (ČTK). Szombaton, július 7-én este a prágai Nemzeti Klub he­lyiségében sajtókonferenciát tartottak, amelyen Dag Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára a csehszlovák és a Prágá­ban akkreditált külföldi újságíróknak az Egyesült Nemzetek Szervezetériek működésével kapcsolatban feltett kér­déseire válaszolt. Hammarskjöld a csehszlovák kor­mány tényezőivel folytatott beszélge­téseiről azt mondotta, hogy a köz­gyűlés és a főtitkár hatáskörét érin­tő kérdésekről tárgyalt. Hangsúlyoz­ta, hogy a Csehszlovák Köztársaság kormánya kifejezte azon óhaját, hogy támogatja az Egyesült Nemze­tek szervezetét és elveit. A csehszlovák légitérnek „A Szabad Európa" léggömbjei által történt meg­sértéséről, amelyről Hammarskjöld hivatalát a csehszlovák kormány az­zal a kéréssel tájékoztatta, hogy in­tézkedjen, Dag Hammarskjöld azt mondotta, hogy itt oly „jogi kérdés­ről van szó, amelyre nézve ellentéte­sek a vélemények" és hogy ez ideig semmit sem tehetett az ügybeo. A továbbiakban Dag Hammarskjöld főtitkár rámutatott arra, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete múlt közgyűlésén az ENSZ egyetemességét illetően haladást értek el, azáltal, hogy az államok egész sorát vették fel a szervezetbe és hozzáfűzte, hogy ezen elv teljesítése érdekében szük­séges, hogy az ENSZ-ben a Kínai Népköztársaság is képviseletet nyer­jen. Az ENSZ leszerelési bizottságának jelenlegi tárgyalásairól a főtitkár azt mondotta, hogy derűlátóan tekint a Végleges eredmény elé, és hogy ezt a tanácskozást nem lehet csak az ott elhangzott beszédek alapján megítél­ni. Egyúttal rámutatott a részletkér­dések egész sorára, amelyek még nem nyertek elintézést. Kijelentette, továbbá, hogy kétségkívül örömmé 1 kell fogadni a leszerelés keretében történt egyoldalú intézkedéseket, azonban úgy véli, hogy e kérdésben kölcsönös egyezményt kell elérni. Dag Hammarskföld elutazott Csehszlovákiából Dag Hammarskjöld, az Egyesült Nemzetek Főtitkára, vasárnap július 8-án reggel elhagyta Prágát. A ven­déggel együtt Bécsbe utazott szemé­lyi titkára Lennart Finmark. Dag Hammarskjöldtől, az ENSZ fő­titkárától elutazása előtt Václav Dá­vid külügyminiszter, dr. Gertruda Se­kaninová-Čakrtová a külügyminiszter helyettese, és a külügyminisztérium vezető dolgozói vettek búcsút. A búcsúzásnál jelen volt Carl Olaf Gisle, Svédország prágai rendkívüli követte és meghatalmazott miníszté­re. Dag Hammarskjöldet, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkárát a csehszlovák államhatárra Josef Ul­rich, a Csehszlovák Köztársaság ál­landó ENSZ-beli képviselője kísérte. A határőrség napja a plzeni kerületben Örömteljesen ünnepeltek a köztársa­ságunk nyugati határát órző határőr­ség tagjai. Vasárnap július 8-án a határőrök Pobéžovicében gyülekeztek. Szívélye­sen üdvözölték Rudolf Barák belügy­minisztert, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága politikai irodájának tagját, Ján Peláŕt, a Plzeni Kerületi Nemzeti Bizottság elnökét, Jaroslav Nemecet, Csehszlovákiai Kom­munista Pártja domažličei járási bi­zottságának vezető titkárát, és az ünneplő közönséget. Röviddel 10 óra előtt Rudolf Barák belügyminiszter az újonnan épített stadionba érkezett, ahol üdvözölte a díszszemlére felso­rakozott határőr egységet. A miniszter ezután felolvasta a köztársasági elnök parancsát, aki a pobéžovicei határőrök­nek a kormány javaslatára a Köztár­sasági Rend magas kitüntetését adományozta az állam határainak pél­dás őrzéséért egységük szakaszán. Barák miniszter ezután a határőrök­höz beszédet intézett. A beszéd elhangzása után Rudolf Ba­rák miniszter a határőrök pobéío­vicei köteléke parancsnokának átadta a Köztársasági Rend adományozásáról szóló okmányt. 0©OG000OOOOGX3OOOOO^^ Az SZKP XX. kongresszusa által in­dított termékeny viták idején bizo­nyára helyénvaló, hogy a kulturális népnevelő munkák egyik jelentős ágá­ról, öntevékeny színjátszó csoport­jaink munkájáról számvetést végez­zünk és megpróbáljuk megállapítani, vajon a néppel eggyéforrott pártosság szellemében helyesen végzik-e külde­tésüket? Semmiképpen sem lehet közömbös nekünk, mivel foglalkoznak, milyen darabokat tanulnak meg versenyben álló szinjátszócsoportjaink. Vajon át­érzík-e egész mélységében, hogy ma — amikor egész társadalmunk a XX. kongresszusnak, pártunk konferenciá­ja iák, az új ötéves terv távlatainak hatására szocialista irányú fejlődésé­ben hatalmas ösztönzést kapott, és amikor az Új technika friss erővel tölti el életünk ritmusát — kultú­ránknak lépést kell tartania ezzel a rohamos fejlődéssel! Vajon megér­tik-e, hogy amikor a színpadon az írók gondolatait tolmácsolják, hivatást teljesítenek, nagy és fontos ügyekre ^lelkesítik közönségünket: megértetik vele a jóléthez, a boldogabb életéhez és vágyai teljesüléséhez vezető utat. Nem egyszer volt alkalmunk meg­győződni róla, hogy színjátszóink szakmai felkészültsége állandóan fej­lődik. Nincs ugrásszerű fejlődésről szó, de örvendetes lassú színvonal­emelk'.désről s nemcsak az élenjáró csoportoknál, hanem a kisebb falusi vagy üzemi színjátszóknál is, mint pl. a bratislavai .iMárcius 8."-üzem két évvel ezelőtt alakult csoportjánál, amely Csizmarek Mátyás Bujócskáját közel harmincszor vitte sikerrel szín­re és második darabjával, Cslky Ger­gely Kálváriájával hasonló sikert arat Ez a lassú, állandó javulás azonban sajnos, nincs összhangban műsorpo­litikánkkal, a darabok megvälogatésá­val, azzal az óvatossággal, amellyel csoportjaink java kerüli a napjaink 2 0 J s z Q im július 9, SZÍNJÁTSZÓINK CÍMÉRE kérdéseit érintő színműveket, lemond egyaránt arról a feladatról, hogy új életünk harcos hirdetőjévé váljék, másrészt arról, hogy egy klasszikus dráma vagy vígjáték előadásával mély­re ásson az ember érzés- és gondo­latvilágában. Hol és miben keressük annak az okát, hogy egy-két kivétel­től eltekintve az orosz és szovjet irodalom szenvedélyes hangú és kor­szerű müvei nem érdeklik színját­szóinkat? Minek tulajdonítható, hogy ebben az évadban, amikor az egész haladó világ a Béke-Világtanács ha­tározatából Henrik Ibsenről, a modern színműirodalom megteremtőjéről em­lékezik meg, egyetlen csoportunk sem akad, amely vállalná a Nóra, a Vad­kacsa, A társadalom támaszai vagy Solness építőmester bemutatását? Mi­vel magyarázható ez a közöny, amely nem akar tudni arról, hogy az élet­nek milyen nagy kérdéseivel viasko­dott a múltban az ember és mivel viaskodunk most? Mi az oka annak, hogy csak a bevált után nyúlnak, minden kísérlettől idegenkednek, hogy a kisebb csoportok minden kezdemé­nyező igényesség nélkül átveszik a nagyobb csoportok műsorát — a leg­több esetben nem azzal a céllal, hogy emeljék a nézőik műveltségét, javítsák ízlését és bővítsék a tudását, hogy szórakoztatva önmagukat is neveljék, hanem azért, hogy olcsó sikert aras­sanak. Fájó pont ez, és tudjuk jól, hogy a vád, az olcsó siker hajszolásának vád­ja éles, de nem tagadható; kultúránk egészségesedésének fékezőjét nem egyszer éppen ebben a sikerhajszá­ban kell látnunk. Csoportjaink vezetői és rendezői elutasítják Ibsent, mert — mondjuk ki magyarán — nem lát­nak benne sikert, keveslik a tapso­kat, ami robbanóan kijár minden töb­bé-kesbé jól eldalolt sláger után! Saj­nos, igen gyakran kell tapasztalnunk, hogy nemcsak a rendezőkben, hanem színjátszóink nagy részében is kevés az igényesség. Szívesebben öltik ma­gukra a Csárdáskirálynő orfeumot lá­togató aranyifjúságának frakkját, mint egy Ibsen- vagy Gorkij-darab jelmezét. Nem vagyunk az énekes játékok el­len — ezt már több izben leszögez­tük. A szükséges derű, az egészséges nevetés szempontjából bírálunk, tehát nincs itt kiirtásra való rákfenéről szó. Az élet nemcsak munka, köteles­ség és feladat, de pihenés, szerelem és dal is, mindaz a szép, ami a mun­kát megízesíti, az életet széppé, kí­vánatossá teszi. Jól elvégzett munkánk után szíve­sen nézünk meg egy szép filmet, veszünk kezünkbe egy jó könyvet és elüldögélünk egy-két^pohár jó bor mellett barátainkkal, és vajon ki ve­heti zokon tőlünk, ha néhanapján jó­kedvünkben táncra perdülünk? Dol­gozó népünk országépltő feladatainak tudatában derülni, szórakozni is akar. Äm túlságosan engedékeny, opportu­nista álláspont volna kijelenteni, hogy színjátszóink célja csak ez a derű, csak a szórakoztatás, az operettjátszás legyen. Nem érdektelen megemlíteni, hogy a szlovák és cseh öntevékeny szín­játszócsoportok körében ez a problé­ma, az operett játszásának problé­mája nem merül fel. Aki figyeli kul­túrpolitikájukat és műsorukat, meg­állapíthatja, hogy dalbetétes népi da­rabot szívesen játszanak, de az ope­rettet nem erőltetik. Tudják jól, hogy egy-két kornyikáló hegedűvel, egy szál zenésszel vagy szájharmonika kísérettel, olcsó papiros díszletekkel milyen idétlenül hat az operett. Va­jon ezek után nem kellene kisebb csoportjainknak megszívlelni azt a tanácsot-, hogy a nagyobb színpado­kat, jelmezeket, teljes zenekart és egyáltalában nagy felkészültséget igénylő énekes játékokat ne erőltes­sék? A operettel kapcsolatban egy ha­mis legendát is szét kell oszlatnunk: nem mindig feltétlenül jó az, ami tapsvíhart vált ki. Ehhez sok magya­rázat nem kell. Az üres és tökélet­len vígjáték, az érzelgősen kispol­gári ízlésű, az árvalányhajas talmi népszínművészek korát idéző operett, bármily tetszetős, nem jelentheti kulturális nevelőmunkánk gazdagodá­sát. fis ugyanakkor nem igaz, hogy a tömegek eleve idegenkednek a tar­talmas, komoly művészettől. Nem be­csüljük le dolgozóink ízlését, jól tud­ják, hogy az igazi művészet eszmei mondanivalójával, tanulságaival, ugyanakkor szépségével, érdekessé­gével és élményszerűségével többet tud mondani, mélyebben és tartósab­ban szánt a lelkekbe, mint a nép szívétől idegen giccs. Nem első ízben beszélünk színját­szóink nagy és nemes feladatairól 5s nem egyszer intjük őket, hogy ne tévesszék szem elől küldetésszerű szerepüket. A válasz sok esetben té­tovaság: nincs darab, mit adjunk eló? Higgyük-e, hogy valóban ez a hely­zet? Nem! Korántsincs igazuk a ké­nyelmeseknek és tájékozatlanoknak. A tél folyamán lapunk hasábjain Mács József egy riportjában beszá­molt faluja fiataljainak tervezgetésé­röl. Vajon Móricz Zsigmond vagy G. B. Shaw darabjának előadására ké­szüljenek-e? — ez képezte a fiatalság vitájának tárgyát, örvendetes és igen dicséretes jelenség ez, és meg va­gyunk győződve arról, hogy száz és száz hasonló falunk van, hasonló lel­kes, egyenesjollemű, derék fiatalság­gal. csak több képzett, jól tájékozott s ugyancsak lelkes vezetőre volna szükség. Olyanokra, akik tudják, hogy a szellem is gondos ápolásra szorul, és minden elvetett mag bőséges ter­mést hoz. Egy-két esztendővel ezelőtt sűrűn szerepeltek falusi színpadainkon Ma­ilére, Gogol, Szigligeti, Csiky, Móricz. Gárdonyi játékai. De Moliére nemcsak a Fösvény és a Dandin György, ha­nem Tartuffe, a Scapin furfangjai, a Nők iskolája, a Botcsinálta doktor, az Grhatnám polgár és számos más hal­hatatlan vígjáték írója is. Ugyanígy akad az Ingyenélők mellett más elő­adható Csiky darab is. Miért nem buzdulnak fel egyes nagyobb cso­portjaink a komáromiak országos nagy sikerén, miért nem nyúlnak Gergely Sándor Vitézek és hősök című drámája után? Számtalan köz­ségünk van, ahol ezt a nagyhatású, forradalmi szellemtől átitatott, amel­lett izgalmasan érdekes drámát még nem ismerik. Barta Lajos Szerelem vagy Zsuzsi című vígjátéka időszerűt­len volna talán? Szabó Pál Darázs­fészekbe, Sarkadi Imre Szeptembere talán nem a mai falusi színpadjaink­ra való? Heltai Jenő Néma leventé­jével miért nem próbálkozik meg egy nagyobb csoportunk? Csehov és Gorkij túlnehéz felada­tot jelentenek, de Kornyejcsuk Bod­zaligete, Afigenov Kis unokámja, Skvarkin Idegen gyermeke minden­képpen a mi népi színjátszóink szín­padjaira valók, s nem egy csoportunk négy sikerrel adhatná elő bármelyi­ket. És hol vannak a szlovák és cseh szerzők? Tajovskýt játszani talán há­látlan feladat? (Éppen most készültek el darabjainak új fordításai.) Stehlík rendkívül hatásos Makarenko-darab­jával milyen hatalmas népnevelő munkát tudnának végezni, nemkülön­ben a Parasztszerelem című komédiá­val, amelyet sürgősen le kellene for­dítani. Kell-e tovább bizonyítanunk, hogy olyan müvek, mint a Fösvény; a Lu­das Matyi, a Háztűznézö, az Ingyen­élők, a Szárnyak, a Bor, a Hídépítők, a Darázsfészek a haladás irányába terelik dolgozóinkat és ezzel életünk alakítóivá válnak. Színjátszóinkat hassa át mélyebben a tudat, hogy munkájuk nem száll­hat le a rég) műkedvelősködés pol­gári szintjére. Ellenkezőleg, az új ember nevelése és nemesedése jegyé­ben egyre nagyobb célokat kell ma­guk elé tűzniök. Egri Viktor

Next

/
Thumbnails
Contents