Új Szó, 1956. július (9. évfolyam, 182-212.szám)

1956-07-08 / 189. szám, vasárnap

J NEFHADSEREQÜNK A BÉKE ŐRE 1 ERTELMISEGIEK A csehszlovák határőrök napja 1956. július 8-án, a határvédelmi törvény kiadásának ötödik évfordulóját ünnepeljük, a csehszlovák határörök napját. Ebből az alkalomból az egyik folyami határőr-alakulatnak harci zászlót adtak át és sok határőrt: Fermuth szakaszvezetőt, Líška tizedest, Kubrt, Hanus, Salvet őrvezetöket és több más elvtársat „Példás határőr"-jelvénnyel tüntetnek ki. Egyesek, mint pl. Turajčák tiszt és Holubička őrvezető tiszteletbeli Fučík-jelvényt kapnak. Nemcsak fegyveres erőink tagjai, hanem egész népünk büszkén gondol a mai napon államhatáraink védelmezőire, akiknek félévtizedes lelkiismeretes és önfeláldozó munkája biztosíték arra, hogy országunk sérthetetlen marad és békésen fejlődhet. Teljesítettük vállalásainkat Egységünk tagjai gondosan átolvasták az újságban Csehszlovákia Kommunista Pártja országos konferenciájának anyagát, és elgondolkodtak azon, miként járulhatnak hozzá a nagy célok eléréséhez, melyeket a konferencia népünk elé tűzött. Még a konferencia idején kötelezettséget vállaltunk, hogy vasárnap szabad időnkben a közeli EFSZ-ben brigádmunkát végzünk, és munkát vállaltunk laktanyánk .szépítésében is. Ezenkívül a katonák kötelezettséget vállaltak a harci és politikai képzés terén. A vállalt brigádmunkákat már teljesítettük. Ami a katonai szolgálat példás teljesítését illeti, ez nem időhöz kötött feladat. Faliújságunk a CSKP országos konferenciájának idején tele volt cikkekkel. Ennyit még sohsem írtak bajtársaim. A magyar-^nemzetiségű elvtársak is tevékenyek voltak ezen a téren. Faliújságunk magyar levelezői közül Pongrácz közkatonát azért említem meg, mert a konferencia ideje alatt gondoskodott arról, hogy mindenki számára összegyűjtse az újságokat, amelyekből még a politikai iskolázás keretében fogunk tanulni. (b-i) m Katonai iskolánkban már megkezdődtekj.az évzáró vizsgák. Először írásbeli feladatokat dolgoztunk ki a hadtörténelemből. -Ebbői a tantárgyhői az N. — szakasz tanulói érték el a legjobb eredményeket. Kitűnő osztályzaÉvzáró vizsgák tot kaptak itt Mostni és Havel őrvezetök, valamint Mudra közkatona. A tanulók egyéb tantárgyakból is jó felkészültségükről tettek bizonyságot. Gottlieber Ferenc közkatona. O Kiss elvtársból altiszt lesz — Egységünknél aligha teljesíti valaki odaadóban katonai feladatait, mint Kiss elvtárs. Eddig valamennyi éleslövészeten kitűnő eredményt ért el. Idejében járt nap nap után a foglalkozásra és példásan végzi a parancsokat. Szakaszparancsnoka, Krivuš szakaszvezető meg van vele elégedve. Kiss elvtárs bevonulása előtt a Komáromi Hajógyárban dolgozott. Büszkék lehetnek rá munkatársai. Az altiszti iskolában már megszere'zte az MHKjelvényt. Meg van nála minden előfeltétel ahhoz, hogy az évzáró-vizsgákat kitűnően tegye le. Igaz, nehezen megy a szolgálati nyelven előadott anyag megtanulása. Több segítségre volna szüksége. Hisz arról van szó, hogy az altiszti iskola elvégzése után nemcsak magyar, hanem főként cseh és szlovák katonák nevelésével bízzák majd meg. Németh László közkatona. Vidámabb katonáink élete (L. L.) — Job tiszt egységének katonái az egyik nyári kiképzőtáborban élnek. Ezért ünnep számukra egy-egy kirándulás, esztrád-müsor stb. De mégsem élnék teljesen elszakítva a polgári élettől. Egyik vasárnap a Brno melletti Slavkovba rándultak ki, ahol megtekintették a körzeti motorkerékpár- és gépkocsiversenyt. ' Akik nem vettek részt a kiránduláson, azok számára a prágai Központi Hadseregház művészei esztrádműsort adtak elő. Nagy sikere volt a konferáló Jarmila Berákovának, valamint Kaloupek harmonika művésznek, a két Antes és két Amiras akrobata-balettkettősöknek. Katonáink jól szórakoztak és azt a kívánságukat fejezték ki, hogy gyakrabban legyenek vendégeik a prágai művészek. Ügyeljünk a tisztaságra Ohnutek szakaszvezető, századunk sztarsinája, minden reggel vizitet tart. Ellenőrzi, hogy a katonák mennyire ügyelnek testük és ruhájuk tisztántartására, nem hanyagolják-e el a borotválkozást, a nyiratkozást, stb. Az ellenőrzés során nem szándékozik mindenáron hibát találni. Branisa közkitonát sem azért figyelmezteti naponta, mintha őt ezzel bosszantani akarná. De szóvá kell tennie, ha piszkos a keze, nem borotválkozik rendszeresen, szennyes zsebkendőt hord, stb. Talán ha bajtársai és a rajparancsnok többet fog törődni 'vele, változtat majd magatartásán. Ügy lesz majd az ő egységében is mint Mlho őrvezető rajában, ahol ilyen hibák nem fordulnak elő, Bajnóczi János őrvezető. ISTVÁN FÉLRELÉPETT Egy határőr-alakulatnál elhanyagolták a kulturális munkát. Csak néha, hónaponként vetítettek egy-egy filmet a felsőbb parancsnokság jóvoltából. Ennél az alakulatnál egy családos katona szolgált, akinek odahaza két édes Erzsikéje volt 18 éves korkiilönbséggel. A katona — Istvánnak nevezik — derék, kötelességtudó. De ennél az alakulatnál szabad idejében a szó szoros értelmében lustálkodni volt kénytelen. A szolgálati időn kívül senki sem törődött a katonákkal. Télen még megjárta, mert többnyire mindenki a laktanyában maradt, s Istvánnak volt kivel szórakoznia. De tavasszal és nyáron bajtársai a környező falvakba jártak moziba, lányok után. Az alakulatnál csak ketten-hárman maradtak, köztük István. Becsületesen kitartott amellett, hogy nős embernek odahaza a helye. A vasárnapok szomorúan teltek Különösen mikor teljesen egyedül maradt. így történhetett meg, hogy egyszer hallgatott bajtársai hívó szavára és ő is elment moziba, sörre. A sörből táncolás lett. De semmi több. A lányok szívesen táncoltak vele. A bátrabbak rá is mosolyogtak. De csak addig, míg nem látták ujján a karikagyűrűt. Utána kedvetlenül feleltek kérdéseire és egy barna kislány szóvá is . tette neki, hogy nős embernek nem való lányokkal táncolni. István ismét nem járt mulatságokra. De így élni hónapról hónapra, bíz ezt a mi Istvánunk is megunta. Nem akart ő semmi rosszat tenni, de rájött arra, hogy a nadrágján levő kis zseb jó rejtekhelyet nyújt gyűrűje számára. A következő vasárnapon má* a szomszéd faluban szórakozott, ahol még nem ismerték, ahol újra mosolyogtak rá a lányok fs — jól érezte magát. Akadt azonban valaki, aki irigységből egy szép napon Erzsi asszonynak levelet küldött, melyben lefestette Istvánt, mint javíthatatlan nőcsábítót és becstelen családapát. Erzsi asszony ezt nem akarta elhinni. Az ő Istvánja ? Soha nem voltak ilyen hajlamai. A levél azonban marta a fiatalasszony szívét. így történt, hogy Erzsi aszszony éppen szombaton látogatott el az alakulathoz, mikor a szomszéd faluban mulatság volt és a szolgálatos útbaigazítása alapján azt meg is taMilan Jariš a mai cseh dráma! irodalomnak egyik legegyénibb monj danivalójú, legeredetibb tehetsége, ŕ Legújabb munkája, az Értelmiségiek, ; amelyet a prágai Hadsereg Színház j még az évad elején bemutatott, sok ! vitára adott alkalmat. A vita volta! képpen már a bemutató előtt, a drá> ma megjelenésekor vette kezdetét és í bebizonyította, hogy a szerző kitűnő mert Juraj Kalista valóban ártatlaH, alaptalan rágalmazások miatt szenved el két esztendei börtönt. A játék ki-' csengése ebben az új verzióban igazán drámai, Kalistová összeroppan, až éiet kényszere, a környezet látszólagos közönye a halálba kergeti és tragédiája, nem éli meg, hogy ártatlanul meghurcolt férje elégtételt kap I kiszabadul. lálta. Belépett a terembe. István kővé meredve tette le borospoharát kezéből, amelyen nem fénylett a gyűrű. Felesége szeméből semmi jót nem olvashatott, mikor az észrevette, hogy ujjáról hiányzik a karikagyűrű. A többit már elképzelhetjük. Felesége hűtlenséggel vádolta. István most újra csak otthon gubbaszt, hosszú leveleket ír feleségének és sokat gondolkodik azon, vajon miért jutott el idáig. Ezek voltak István fiatal házaséletében az első komoly rehézségek. Biztosan elmúlnak, de necsak ö okuljon ebből az esetből, hanem azok is, alčik h'básak félrelépésében. Persze, a politikai tiszt mindenre nem képes. De mit tett a párt és a CSISZ-szervezet annak érdekében, hogy a katonák szabad idejüket hasznosan töltsék? Ha volna énekkar, ha szerveznének kirándulásokat, ha kultúrműsorokra, moziba járnának, ha gazdagabb sportéletet élnének, akkor talán nem fordulnának elő ilyen esetek. A vasárnapokat semmittevésben átélni unalmasan nehéz dolog egy fiatalembernek. Még akkor is, ha nős. De ki magyarázza meg ezt Erzsi asszonynakVadovics József.

t j színpadérzékkel és igen bátran nyúlt í a polgári felelősség, az emberről való í gondoskodás, a káderpolitika igen j égető kérdéseihez szocializmust építő t társadalmunkban. A nehéz és áldozatos munkát nagy felelősséggel végző fehérkabátos emberek mindig izgatták a darabírók képzeletét és Kornyejcsuk Nagy műtéte óta nem egy szerző viszi a nézőt orvosi környezetbe, amikor az értelmiség problémáit boncolgatja. Nem különösebben új mozzanat az sem, hogy egy műtétre váró halálos beteg köré szövi az író a dráma szálait, mert az élethalálharc a nagybeteg életéért folyó küzdelem már a puszta tényével kész dráma és bő összeütközésekre ad alkalmat. Jariš érdeme, hogy, bár ö sem kerüli a műtétet — nyílt színpadon végeznek egy szívoperációt —, drámája mondanivalójának nem ez a lényege, nem Anton Vávra emberi problémája áll az előtérben, akinek szívműtétet kell végeznie az árulásával felesége halálát okozó betegen. Vávra doktor emberileg és orvosilag jól megállja helyét és az ő problémája, konfliktusa elegendőnek bizonyulna egy dráma mondanivalójához, Jariš azonban igényesebb, nagyobb és egyúttal maibb, szociálisabb célt tűzött maga elé: értelmiségünk mai helyzetét, munkáját és felelősségtudatát mai rendünkben megvilágítani. A sokat vitatott prágai bemutató után a Hviezdoslav Színház előadása igen nagy meglepetéssel szolgál. Kiderült, hogy a XX. kongresszus és pártunk konferenciája igen erős ösztönzést adott a szerzőnek és így sok tekintetben új darabot láthattunk, amely merészebben és ugyanakkor emberiebben és mélyebben veti fel a kérdéseket. Mindkét verzióban a dráma főhőse, Zdena Kalistová két esztendei keserves hányódás és munkanélküliség után Martinék profeszszor gyógyintézetében újra orvosi gyakorlatot folytathat. Mindkét verzióban nagy baj van a múlttal, a „káderanyaggal", Srutková, az intézet káderese a gyanús múltra való tekintettel akarja lehetetlenné tenni Kalistová alkalmazását. Ellenkezését meg- lehet érteni. Amit tesz, azt mély meggyőződésből cselekszi, négy esztendei koncentrációs tábor van mögötte és foggal-körömmel, egész emberségével küzd az ellen, hogy ellenség beférkőzhessen sorainkba és ezzel egy új háború lehetősége tápot kaphasson. Kalistová férje vétett épülő új rendünk ellen, a gyilkosság tisztázatlan vádja is éri, — Srutková megvan győződve arról, hogy Kalistovának annál is inkább nincs helye az intézetben, hogy hisz férje ártatlanságában. A dráma prágai előadásában Kalistová férje, szemben az ittenivel, közönséges bűnöző, aki nyugatra szökik és diverzánsként visszajön, hogy magával vigye feleségét. Semmiképpen sincs lélektanilag indokolva, hogy ez a finom érzékű, emberileg értékes asszony és kitűnő orvosnő bízzék egv csontja velejéig rothadt gazemberben. Jellemének ez a törése az egész drámában törést okoz, két kitűnő kép után az egész dráma összekuszálódik és valósággal detektív-drámává sülylyed. Kalistová kénytelen a halálba menekülni, amikor felismeri férje igazi lényét és ném tud szabadulni tőle. Egy elégtétele még lehet: megbünteti, magával viszi a halálba a büM nözőt. A dráma emberi vonala azonE ban eltorzul, a két befejező kép telv jesen nélkülözi azt a művészi igéV nyességet, amelv az indítást oly rokonszenvessé, Jariš egész mondanivalóját igényessé és magát a darabot az új cseh dráma egyik legjelentősebb alkotásává tette. A Hviezdoslav Színház előadása a hibát erősen korrigálja. Zdena Kalistová alakja sokkal mélyebb, férje ártatlanságában yaló hite indokolt, Ki felel a haláláért? 1 Még magá Srutková sem, vallja igen helyeserj a szerző, hiszen semmi személyi el-. lenszenv, tudatos gyűlölet nem volť benne kolleganője iránt, csak védeni akarta társadalmunkat a veszélyek ellen. Ki felel akkor? Mindenki! Fgész újjászülető életünk, amelyben még nem gyökerezik elég mélyen a tudat, hogy a legfőbb érték az em-: ber, törődni kell vele válságos pillanataiban és nem szabad közönyt ta-í núsítanunk iránta. Jariš drámájának hangja bíráló, d-i pártosan veti fel a kérdéseket és pártosan, a segítség vágyával eltelve felel rájuk. Az átdolgozást, az új verziót mind a pártosság, mind a művészi megformálás és a lélekteni rajz szempontjából sikerültnek mondhatjuk. Ennek ellenére maradt néhány hiba benne. így elsősorban, az, hogy Martinék professzor túlságosan hangsúlyozza, mennyire szüksége van Kalistová munkájára és a szerző adósunk maradt azzal a kérdéssel hogy miért csak most és miért nem két évvel ezelőtt. Az első verzióban a bűnös férj küldözgeti a leveleket, a másikban egy állását féltő orvoskolléga intrikája ez, felületesen indokolva, elrajzoltan színpadra állítva. Ma^j ga a műtét ugyanúgy kilóg az uj verzióból, mint az elsőből, filmszerű és felesleges, író és rendező a feszültséget ilyen külsőség nélkül is meg tudta volna teremteni. A dráma utolsó jelenetében megjelenik a bör-í tönből kiszabadult férj. A drámai sűrítés talán megköveteli ezt a megoldást, művészileg azonban nem meg-' győző. Mai korszerű darab előadása rení dezőt, színészt egyaránt nehéz feladat elé állít. A Hviezdoslav Színház előadása ha nem is éri el Kornyejcsuk Szárnyak-ja előadásának kiegyensúlyozottságát, hatásában és á jellemek megformálásában, az alakítás tekintetében alig marad el mö/í götte. Tibor Rakovský rendezői munkája igen figyelemre méltó, különösen á szerző mondanivalójának emberi vonalát hozza ki lélektanilag jól meg-? oldva. Legsikerültebb, teljesen hibátlan a dráma második felvonása, a be-* tegszoba képe, amely IróiLg is a leg-í mélyebben van megrajzolva. A dráma legélőbben megrajzolt és pompásan egyénített alakját, az „utolsó bohém" Karol Sehnoutot Gustáv Valach játssza nagyon hatásosan, kiaknázva a kitűnő szerep adta minden lehetőséget. Művészileg vitatható egyegy túlzása, de hatása alól nem sza-; badul a néző, annyira egységes és kidolgozott az alakítása. Martin Gregor a gyógyintézetet vezető Martinék professzort ugyancsak jól formálja meg, kihozza ennek az apolitikus orvosnak teljes emberségét és így hu-* mánumával azt, hogy nem tűnik maradinak, haladást gátló, sutba valő öregnek. Zdena Kalistová rokonszenves alakjának Mária Prechovská ad finom nőiességével való életet. Vergődése, szerepének lírája és drámaisága egyformán igényes művészi munka. És dicsérhetjük Beta Poničanovát is, aki Šrutkovát nem torzította ellenszenvesre, de megadta emberi arculatát. Mikuláš Huba nem maradt adósunk a szerep lélektani vonalával, vívódásában van emberség, de még küzd szerepe teljességéért. Jozef Sodoma és Gejza Slameň, ä betegszoba két „betege" karikatúrát elkerülő ízes játékukkal enyhítik a drámának olykor túlságosan nyomasztó légkörét. Olga Adamcíková főápolónője is teljes ember. Ladislav Vychodil díszletei meglepően célszerűek^. eredetiek és emellett hangulatosak is. A bemutató közönsége melegen fogadta a cseh szerző darabját és több alkalommal nyíltszíni tapssal jutalmazta az együttes egy-egy tagjának játékát. Egri Vikto*