Új Szó, 1956. július (9. évfolyam, 182-212.szám)

1956-07-31 / 212. szám, kedd

A világ filmművészetének harca a realizmusért iniiiiiiiiiiiiiiinaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiii . < • • aiaiiiiiiiniiiiilinmiiii-iiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiuiiniiiiiiiiiiiiiiiiiluiiiiii Darvas József magyar népművelési miniszter nyilatkozata Darvas József elvtárs, a Magyar Népköztársaság népművelési mi­nisztere a fesztivál vendégeként részt .vett filmje, a szakadék bemutatóján. A Szakadék az Egy pikoló világos filmmel együtt elnyerte a fesztivál öt nagydíjának egyikét, éspedig a zsűri különdíját. Ezzel a különdíjjal azokat az igazságokat és művészi tö­rekvéseket tünteti ki a zsűri, ame­lyekkel a magyar film dolgozói az emberileg és társadalmilag hatásos témákat megformálják.. Darvas József m'niszter elvtársat, mint írót jól •­merik könyvbarátaink. Már a Vízke­reszttől Szilveszterig című első re­génye erősen felfigyelni késztetett. Különösen nagyra becsüljük A török­verő című történelmi regényét, nem­különben azokat a műveit, amelyek a közelmúlt és a jelen magyar életét ábrázolják nagy művészi erővel és sajátos egyéni hangon, így a Fekete kenyér, Város az ingoványon, Októ­beri köd, Egy parasztcsalád története című műveit. Darvas elvtárs nem kímélt sem időt, sem fáradságot, hogy néhány kérdésemre, amelyek a filmet álta­lában és a fesztiválokat érintik, ki­merítő választ aüjon. — Milyen a magyar írók viszonya a filmgyárral? Mi d vél ménye általá­ban a magyar filmekről? Miben látja a fejlődés eredőit? — tettem fel az első kérdéseket. — Egy mondattal, persze, nem le­het -rre felelni. Ha mégis ezt kellene, sokkal inkább azt mondhatnám, hogy jó a viszony, mint azt, hogy nem jó, — hangzik a válasz. — Sokaknak, a külföldieknek is — keleten és „nyugaton" egyaránt — az a véleményük, hogy a magyar film ma egy igen komoly fellendülés korszakát éli. Mi otthon,' Magyaror­szágon, szintén így látjuk. Nem aka­runk az elbizakodottság bűnébe esni, azt sem mon'hatnám, hogy filmjeink­kel ftíarádéktalanul elegedettek va­gyunk, — de talán nem hat szerény­telenségnek, ha magunk is megálla­pítjuk, hogy az utóbbi egy-k4t esz­tendőben valóban fölfelé ível a ma­gyar filmművészet. — S ha ennek a fejlődésnek eredőit keressük, a legfontosabbak között azt említhetjük, hogy nálunk az írók kezdik nemcsak szavakban, hanem müvekkel is elismerni a lenini meg­állapítást, hogy az összes művészetek közül a legfontosabb a film.l. Bár­melyik újabb sikeres, eszmeileg és művészileg előremutit£ filmünket nézem, ezek forgatókönyveit mind jelentékeny írók írták. Hadd mondjak néhány példát. A Budapesti tavaszt Karinthy Frigyes, a KUlönös ismerte­tőjel-et Vészi Endre, a S'mpn Meny­hért szliletésé-t Déry Tibor, a Kör­hintá-t Sarkadi Imre, a 9-es kórte­rem elműt Méray Tibor, az Egy piko­ló világos-t Máriássy Judit és sorol­hatnám tovább... Szabó Páltól és Illyés Gyulától kezdve a legfiatalabb tehetségek jónéhányá^ mind ott ta­láljuk a filmek alkotói között a ma­gyar iro lalom számos ' jelentékeny képviselőjét. Mi azt tartjuk, hogy a film önálló, külön művészet, de a jó film alapja mégis a jó forgatókönyv, s a jó forgatókönyveket csak a jó íróktól várhatjuk. Ezért törekszik filmgyárunk arra, hogy minél több jó íróval teremtsen jó alkotó vi­szonyt. Ez részben már eddig is si­került — és ezen az úton akarunk továbbmenni előre. — Miben látja Darvas elvtárs a Művészeti Tanács szerepét? — A filmgyár igazgatója mellett igen fontos szerepe van a Művészeti Tanácsnak... A film kollektív művé­szet, jó film c_ak az író, rendező, operatőr, színészek együttes munká­jával jöhet létre, hogy csak az al­kotás legfontosabb szereplőit említ­sem. .. S hogy mindezek a tényezők a lehető legjobbat adják: t ehhez segít a Művészi Tanács, amely írók­ból, rendezőkből, dramaturgokból álló testület. A Művészi Tanács a film­gyár igazgatója mellett működik, — megvitatja a forgatókönyveket, pró­bafelvételek alapján a szereposztást, az elkészült film első, nyers válto­zatát és segítséget ad az alkotóknak. Szeretném hangsúlyozni ezt a szót, hogy segítséget és ijem utasítást. A Művészeti Tanács vitájából az alko­tók (a rendező, az író, az operatőr) azt fogadják el, amit helyesnek lát­nak. A vita valóban csak tanács, — mert a művészet nem tűri a Daran­csolgatást, az utasítást. — Darvas elvtárs tavasszal részt vett a cannes-i fesztiválon és most itt van Karlovy Varvban. Mi a vé­leménye a világ filmtermeléséről, merre halad ön szerint a film? — Nagyon érdekes és nagyon ta­nulságos így egymás mel'ett szemlél­ni két nagy nemzetközi filmfesztivál eseményeit. Szeretném megemlíteni, hogy két évvel ezelőtt is jelen vol­tam a Karlovy Vary-i filmfesztiválon, — a mostani feszfjVált tehát aKKoz is tudom raérni. De még így is óvakod­nék attól, hogy határozott mígállapi­tásokat tegyek a világ filmművészeté­től, inkább csak észrevételre szorít­koznék, tapasztalataim alapján. — Az egyik az, hogy világméretek­ben roppant izgalmas folyamat zajlik a filmművészetben: a realizmusért, a valóság hű és igaz ábrázolásáért folyó harc folyamata... Én nem tartom véletlennek és nemcsak a viUgpoli­t'kai helyzet pozitív változásával ma­gyarázom azt — bár persze ennek is nagyon nagy szerepe van, — hogy a két legjelentősebb nemzetközi film­fesztivál, a cannesi és a Karlovy Vary-i mindenféle szempontból kö­zelebb került egymáshoz. A Karlovy Vary-i filmfesztivál profilja egysége­sebb, tisztább, — de a cannesi fesz­tivál igazi eseményeit is olyan filmek jelentették, amelyekben a realizmus, a humanizmus, egyáltalában az em­ber, az élet, a valóság ábrázolása .-a­gyobb szerepet kapott... Fontos do­log ez, — érdemes felfigyelni rá. Én nem azt mondom, hogy a mi művé­szi eszménk csatáját megnyertük már, szó sincs róla, mert a giccs, a pony­vaszellem, a lélekmérgezés szelleme nagyon erősen ott van még a világ filmgyártásában, különösen az ameri­kai filmgyártásban, — de azt se kell eltagadnunk, hogy teret hódít minde­nütt a világon a realista filmművé­szet. Ez a fejlődés iránya. — A másik nagyon érdekes dolog, — folytatta Darvas elvtárs, — hogy epészen i színek bomlanak ki a filmművészetben az imperialista el­nyomás alól felszabadult a fel­szabadulásért harcot vivő nemze­teknél. .. India mellett Kína, Indo­nézia, Korea, Vietnam, Egyiptom is egyre jobban szót kér már a világ filmüvészetében, nem beszélve a dél­amerikai országokról, főleg Argentí­náról és Brazíliáról. Érdekes, hogy néhány európai kapitalista országban, például Svédországban, Finnország­ban is már felfelé ívelőben van a nemzeti filmművészet. De ugyanakkor meg kell említenem azt a negatívu­mot, hogy az olasz filmművészet, amely az elmúlt években egy sor szép alkotással ajándékozta meg az emberiséget, valahogyan hullámvölgy­be került. Én nem tudom pontosan, mi lehet az oka, — nyilván a cen­zúra nyomásának, az amerikai film­tőke kegyetlen szorításának igen nagy része van ebben. Ez a vázlatos kép is azt mutatja, és a cannesi, különösen pedig a Karlovy Vary-1 fesztivál müvekkel is dokumentálta, hogy a nemzeti szabadságért, az em­beri haladásért vívott harc nagy és erős serkentője minden művészetnek, a filmművészetnek is. — De ugyanakkor harmadikként nem hallgatom el azt a tapasztala­tomat sem, hogy a világméretű fej­lődést bizonyos válságjelek is kísérik. Én úgy látom, hogy a filmművészet­ben az egész világon van valamiféle megrekedés is; új utakat kellene vágni, mert a régi -művész* • formák' ismételgetése kezd már-már aggasz­tóvá válni. Hogy mi lenne, mi lehetne ez az új út? Nehéz ezt megfogalmaz­ni. Nem hiszem, hogy a technikai újí­tások jelentik ezt. A "inemascop, a szélesvászon fontos és jelentős újítás lehet, — de nem ezt tartom én lé­nyegesnek, hányni az e zmei és mű­vészi útkeresést az ember, a való­ság, a világ belső tartalmának minél igazabb kifejezésére. — Engedje meg végül, hogy egy teljesen személyes kérdést is felte­gyek. Milyen művén dolgozik jelen­leg, készül-e új filmje? — Bár elsősorban regényíró va­gyok, nagyon megszerettem a filmet és nem akarok hozzá hűtlen lenni. Ranódy Lászlóval, aki a Szakadék-ot rendezte, új filmen dolgozunk. Város az ingoványon című regényemből csinálok filmet; valahogyan éppen az új művészi utak keresése jegyében. Hogy sikerül-e valami ebből, azt majd a mű dönti el. Egri Viktor tfr't* ÚJSÁGÍRÓK KÖSZÖNETE A fesztivál sajtópalotájában tizen- I nyolc napon át kattogtak az írógépek, 1 a szobákból hallani lehetett a telefon­beszélgetések foszlányait. Légipostán és kábelen repültek a cikkek Bombay­ba, Londonba, Moszkvába és Budapest­re. Az asztalon hevertek a legfrissebb újságok a világ minden tájáról. Külön­fňe Idegen nyelvek keveredtek egy­mással. Két hét alatt nemcsak a kül­döttségek ismerkedtek meg, hanem az újságírók is. Barátságok szövődtek olyan emberek között, akiknek néze­teik ugyan különböznek egymástól, de egyben egyetértenek: a békés együtt T élés lehetőségében és szükségességé­ben. S ez a nagy közös gondolat hozta közel egymáshoz ezen a fesztiválon a külföldi újságírók legtöbbjét. S az idegenek, a vendégek között kiváló összekötők voltak: a csehszlovák új­ságírók, a vendéglátók. Lépten-nyomon segítették munkánkat s kitűnő házi­gazdákhoz illően olyan baráti légkört teremtettek a találkozókon, hogy ezzel is elősegítették a közeledést. Az újságírók között filmekről, mű­vészetről zajlott a beszélgetés, öe ezen keresztül mindig eljutottak a nagy kérdésekhez is: az emberiség égető problémáihoz. Hfszen mi, újságírók feladatunknak éreztük e nagy kérdé­sek megoldásának segítését. A mi hi­vatásunk is igényelte a személyes ta­lálkozókat, egymás munkájának alapos megismerését. Azt hiszem, hogy na­gyon sok itt-tartózkodó újságíró nevé­ben mondhatom, hogy a filmfesztivál művészi eseményei mellett, sőt azok­kal összefüggésben rendkívül fontos volt az itt összegyűlt újságírók mun­kája. Nagyszerű dolog az, hogy a kü­lönböző országok olvasóit gyorsan és frissen tájékoztathatják az újságírók a fontos nemzetközi fesztivál esemé­nyeiről. Ez hozzátartozik a megválto­zott légkörhöz, a békés egymás mel­lett élés gondolatához. írók, művészek, egyszerű emberek, üzletemberek mondják mostanában: meg kell ismer­nünk egymást. Mi újságírók is ezt kívánjuk. S amikor a sajtépalota dol­I gozójában e cikket írtam, ezt a gon­dolatot hallottam kicsendülni az író­gépek zakatolásából, ezt olvastam a különböző nyelvű tudósításokban, ezt hallottam a beszélgetéseden. A cikkek más és más gondolatokat, eszméket tartalmaztak, de a cikkek címei és első sorai között azonos volt a fel­írás: Karlovy Vary. Ezt jelképezte a közös munkát, a nemzetközi újságírók találkozóját. Hadd ragadjam meg tehát az alkal­mat s megköszönjem csehszlovák ba­rátainknak, hogy ilyen szeretettel fo­gadtak és segítették munkánkat. Ezt az itt-tartózkodó magyar újságírók nevében mondhatom, de azt hiszem, nem tévedtek: így vélekedik sok más külföldi újságíró. Vendéglátóink figyel­mességének, barátságának köszönhet­jük, hogy Karlovy Varyban a fesztivá­lon újra meg újra érezhettük hivatá­sunk szépségeit és azt: jó újságírónak lenni. Demeter Imre, Budapest , Kiosztották a IX Nemzetközi Filmfesztivál díjait Mint lapunk tegnapi számában je­lentettük, vasárnap délelőtt a feszti­vál ünnepien feldíszített mozitermé­ben Antonín Zápotockýnak, köztársa­ságunk elnökének jelenlétében kiosz­tották a IX. Nemzetközi Filmfesztivál díjait. A díjkiosztás előtt A. M. Brousil professzor, a zsűri elnöke hosszabb beszédben méltatta a fesztivál meg­változott jellegét. Beszédében többek között ezeket mondotta: — A Karlovy Vary-i fesztivál a né­pek közti együttműködés és barátság egyedülálló manifesztációja volt. A film dolgozóinak májusban Párizsban lefolyt nemzetközi kongresszusa fel­szólította valamennyi állam kormá­nyát, hogy vállaljanak felelősséget a nemzetközi kinematográfia fejlődésé­ért. És ugyancsak közös munkára szólította fel a világ minden film­dolgozóját. Örömmel, jelenthetjük ki — mondotta A. M./Brousil —, hogy a IX. N. F. az első felelet volt erre a felhívásra. A zsűri elnökének beszéde után sorra léptek a£ emelvényre a díj­nyertes filmek kitüntetettjei, illetve azok, akik nevükben a kitüntetéseket átvették. A IX. Karlovy Vary-i nemzet­közi filmfesztivál eredményei A nemzetközi zsűri a nagydíjat a Ha a világon mindenki ilyen volna című francia filmnek ítélte oda, mely a bemutatott filmek közül a legmé­lyebben fejezte ki a fesztivál jelmon­datát: az emberek közti nemes kap­csolatokért, a népek közötti tartós barátságért. Ezt a filmet Christian Jaque rendezte. Forgatókönyvét Ja­ques Remy Irta. A négy nagydíj: A világ haladásáért nagydíjjal ju­talmazták a japán filmművészet Al­konyat délben című alkotását. Az új emberért vívott küzdelemért nagydíjjal tüntették ki a Rumjancev­iigy című szovjet filmW:. A fiatal alkotók díjával tüntették ki Pereira Dos Santos fiatal brazil' rendezőt 'a Rio 40 fok című filmért és Cecil Holmes ausztráliai rendezőt Három történet című filmjéért. Ezután az egyéni díjakat osztották ki. Az első aktus megható volt: á fesztivál zsűrije In memoriam (posthumus) díjjal tüntette ki a Jó­zsef a fjordok fia című finn film rendezőjét, Ohjaus Roland af Halist-i römöt, aki ebben az esztendőben vá-= ratlanul meghalt. A záróünnepség kö­zönsége egyperces néma felállással adózott a nagyszerű film rendezője emlékének. A rendezés diját Yves Allegret francia* rendező kapta a Jobbik rész (Emberségünk java) című cinemasco­pe-filmért. A színésznők díját R. Nffontővá szovjet filmszínésznő kapta a Sza­badság gyermekei című filmben nyúj­tott kiváló alakításáért, a színészele díját Günther Simon, a Német De­V mokratikus Köztársaság művésze a? Ernest Thälmann című film cimsze-i repének alakításáért. Az operatőrök díját Jan Kaíis, ä Vladimír Olmer vétke című filmért és Alois Jiracek két rövidfilm foto­grafálásáért. A muzsika díját az argentin Kőho­rizont című film zeneszerzője, Ata­hualpa Yupanqui kapta. Nagy elismeréssel jutalmazták az osztrák Fidelio című film rendezőjét, Walter Felsenšteint, a Dr. Danwitz házassága című nyugatnémet filmet, véfíámint Apostol Karamitoff bolgár színészt Az utcán történt című film­ben nyújtott alakításáért. A dokumenturr^ilm díját Luciano Emmer olasz rendező kapta a Picasso című rövidfilm rendezéséért. x Díjat kapott ezenkívül még egy len-; gyei dokumentumfilm, egy kínai rö­vidfilm; a legnépszerűbb tudományos film díját kapta Klusanzev szovjet rendező Az anyag titkai című filmért, a filmriport díját a Tibeti utazás cl­uy,y uimu szovjet inmai. r— J —•«.»» 1.1­• A zsűri külön" napiját a magyat filmművészet két alkotása, a Szaka- iciiuezeseert ai­dék és az Égy pikoló világos kapták. A népek közötti barátságért nagy díjat az Utazás Indiában című indiai dokumentumfilm kapta. kapták. jat kapott Anthony Simons angol filmrendező a. Nemesszívű korzikai című filmért, s külön elismeréssel jutalmazták Štefan Uher szlovák rendezőt a Tanítónő című filrr^ért. tééé­ATOMOK A BÉKE SZOLGALATÁBAN A bratislavai Kultúra és Pihenés /4 Parkjában volt az atom­energia békés jelhasználásának ^ehetőségeit ismertető kiállítás. Be kell vallanom, mikor beléptem a kiállítási terembe, nem is annyira az atomfizika mai állására voltam kíván­csi. Az a kérdés izgatott erősen: mit szólnak az emberek mindehhez, hogyan foglalnak állást a modern technika megdöbbentő eredményeivel szemben? A kor \zellemét kerestem, annak a megfoghatatlan és meghatározhatatlan légkörnek a lényegét, amely minden idők emberére jellemző és amely min­den idők íróinak fantáziáját foglalkoz­tatta. Figyeltem az embereket. Jártak­keltek, nézelődtek, magyarázták egy­másnak az egyes gépek működési elvét vagy tárgyilagos kérdéseket tettek fel a vezetőnek. Ahogy elnéztem őket, olyan érzésem támadt, hogy ezek va­lami furcsa emberek, mások, mint a régiek. Sejtettem, hogy a kérdésre; mely izgat, itt van a felelet, de nem tudtam, hogy mi az. Csak néztem őket megdöbbenve és megfeszített erővel gondolkoztam azon, hogy mi döbbent meg rajtuk? Egy 12 év körüli kisfiú segített raj­tam. Kisebb csoport szélén álltam egy atomerőmű modellje előtt. Vezetőnk elmagyarázta azt a folyamatot, ahogy az atombomlás vehemességét megfé­kezik, létrehozva a láncreakciót és érzékeltette azokat az óriási energiá­kat, melyek eközben felszabadulnak. A gyerek arcrándulás nélkül hallgatta. Aztán egy fotocellában működő auto­matikus számológépet mutatott be a vezető, miközben bekapcsolta. A gép halkan zümmögni kezdett és a kis ab­lakocskában szaporán váltakoztak a számok. A gép számolt. A kisfiú köze­lebb furakodott és alaposan megnézte a gépet. Tekintetem az arcára esett. Gyermekarc, nyugodt és szenvtelen, szinte felnőttes, annyi mag át ólért ető­döttséggel, hogy majdnem felkiáltot­tam. Megvan! Megvan a kor szelleme! A gyamban megindult egy képso­/A rozat. A XVIII. század vége­felé járunk. Középkori városi utca, lovaskocsik, gyalogjárók. Az egyik­mellékutcából váratlanul kirobog egy ember, egy hórihorgas csodabogár. Va­lami csodálatos masinán üt, melynek két kereke és ökörszarvhoz hasonló nyúlványai vannak. Az ember fogja a nyúlványokat, ösztövér lábaival vadul rúgja a port, a kerekek forognak és az egész babonás jelenség gyorsabbon halad, nílnt a lovasfogatok. Az utcán kitör a pánik. Megvadulnak a lovak, az emberek ' rikoltozva menekülnek házaikba és magukra zárják az ajtót, szűkülő kutyák futnak riadtan a két­kerekű ösztövér sátán elől. A hatás fenséges és minden borzalmassága mellett a végtelenségig groteszk. Íme az első kerékpár első útja. 50 évvel később. Nagy néptömeg közepén két vassínen egy fekete, füs-. töt és szikrákat okádó őskori szörnye­teg áll. A nép félelemmel nézi, halkan dohogó vastestét, hatalmas kerekeit. Aztán a gép gyomrából vérfagyasztó fütty tör elő fehér pára kíséretében, — az első vonat döcögve megindul és óriási, 12 kilométeres sebességgel to­vaszáguld. Az ördög paripája ez — néznek utá­na az emberek vallásos csodálattal és borzongva keresztet vetnek — ilyet csak a sátán tud kigondolni! Es bá­mulattal fülelnek a távolba, ohol a ször­nyeteg vágtat Ss dübörgő kerekei alatt panaszosan sikítanak a sínek. És 100 év múlva! 12 éves gyerek­ember arcrándulás nélkül Hallgat vé­gig egy előadást olyan energiákról, melyek darabokra tudnák tépni a föld­golyót és minden különösebb csodálko­zás nélkül szemlél meg egy szinte fan", tasztikus képességű gépezetet. 7 gen ez az! A mai kor embere nem tud csodálkozni! Három és fél óra az út Moszkvából Londonba? Hát ez csak természetes! Két év múlva utazunk a holdba? Ké­rem, ha úgy tetszik. Miért ne! Földi méretekben nincs távolság, nincs elér­hetetlen terület, nincs lehetetlen. Az emberiség felnőtt, nagykorú lett és közben elfelejtett csodálkozni. Ezt láttam én az Atomok a béke szolgála­tában címen tartott kiállításon. Duba Gyula. 0 J SZÖ c 1956. július 31. J

Next

/
Thumbnails
Contents