Új Szó, 1956. július (9. évfolyam, 182-212.szám)

1956-07-29 / 210. szám, vasárnap

Hogyan lett az első a szenei járás a gabonabeszolgáltatásban? írta: Faraga Ferenc, az SZLKP járási bizottságának vezető titkára Ä szenei járás július 24-én a köz­társaságban elsőként teljesítette a gabona beszolgáltatási tervet száz­százalékra. Ez az eredmény köszön­hető a szövetkezeti tagok, a gép­és traktorállomás dolgozói, a begyűj­tési apparátus alkalmazottai, az egyé­nileg gazdálkodó földművesek és még sok más polgár áldozatkész munká­jának mind az aratás, mind a be­szolgáltatás során. AZ ARATÁSI MUNKÁK KOMPLEX GÉPESÍTÉSE A begyűjtésről nem lehet az ara­tási munkáktól elkülönítve beszámol­ni. Az aratás nálunk a magasfokú gépesítés jegyében folyt le. A járás földjein a gép- és traktorállomás 110 kombájnja dolgozott, amelyek június 24. óta 4970 hektárnyi területen arat­ták le a gabonát, amely a gép- és traktorállomás által aratott gabona­mennyiség 86%-át teszi ki. A kombájnos aratás csak akkor járhat százszázalékos sikerrel, hogy­ha komplex, ami annyit jelent, hogy elegendő tisztító és szárító berende­zés áll r ndelkezésre, és rendesen biztosítva van a gabona elszállítása, valamint a szalma behordása is. Bát­ran elmondhatjuk, hogy gép- és •traktorállomásunk mindezt felelős­ségteljesen elvégezte. így pl. a cséplés gépesítését a szövetkezetek 50%-ban hajtották végre, amíg ta­valy a járásban mindössze két szö­vetkezet végzett gépesített cséplést. Mindez azt eredményezte, hogy a ga­bonabegyüjtés vervét 22 nappal a megszabott határidő előtt teljesitettük. Az aratás és begyűjtés sikerére természetesen kihatással van az elő­készítési dőszak is. A párt járási bi­zottságán már május végén tanács­koztunk az aratás politikai-szervezési biztosításáról és ezt a kérdést a já­rási bizottság ülésén június elején megvitattuk. Az aratás előkészítéséről azután a falvakban, a taggyűléseken, az üzemi pártszervezetek valammt a nemzeti tanácsok ülésén beszél­tünk. összehívtuk a járási ak­tívát, a szövetkezeti tagokkal beszél­getéseket szerveztünk a kombájnos aratásról, a helyi nemzeti bizottságok tanácskoztak a falusi aktívákkal és közvetlen az aratás megkezdése előtt a gép- és traktorállomás megrendez­te a „traktorosok napját", amely al­kalommal a gép- és traktorállomás dolgozó találkoztak az egységes föld­művesszövetkezetek képviselőivel. A Jö ELŐKÉSZÍTÉS MÉG NEM MINDEN Természetesen hiba volna, hogyha ezt az előkészítést túlértékelnénk és abban az illúzióban ringatnánk ma­gunkat, hogy tovább minden úgy fog menni mint a karikacsapás. A folya­matos ellenőrzés és operatív irányí­tás nélkül nincs siker. Ezért a járási n mzeti bizottság az aratás és be­gyűjtés idejére minden községbe po­litikai szervezet' dolgozót küldött ki, hogy a helyi szerveknek állandóan rendelkezésére álljon és támogassa mind a helyi nemzeti bizottságot,, mind a szövetkezetet. A falvakon megjelent a járási bizottság és a já­rási nemzeti bizottság funkcionáriu­sainak töb ,sége is. A pártszervezetek az aratás folya­mán a szükség szerint ültek össze. Iav például Magvarbélen a taggyűlés a helyzet megvitatása után arra az ál­láspontra helyezkedett, hogy a szö­vetkezetet a kátyúból csakis még egy további kombájn húzhatja ki. Ez he­lyes határozat volt és a szövetkezet­nek rendelkezésére bocsátották a gépet! Aratás közben jöttünk rá, ,hogy össze kell hívni a .járási aktívat. Itt­ott ugyanis a munkában fogyatékos­ságok mutatkoztak, nem voltunk kü­lönösen megelégedve a munkaidő és gépek kihasználásával. Azt a gyűlést, amelyre a járási nemzeti bizottság meghívta az egységes földművesszö­vetkezetek, a helyi nemzeti bizottsá­gok elnökeit, a brigádosokat, agro­nómusokat, a raktárnokokat, stb. a késő esti őrákban tartottuk ugyan, de a bíráló vitában, amelyben különösen a aép- és traktorállomás vett részt, sok minden magyarázatot és megol­dást nyert. SEGÍTSÉGÜNKRE VOLT AZ AGITÁ­CIÓS MUNKA Az aratás során a falvak legtöbb­jében megélénkült az agitációs mun­ka. Tévednek azok, akik ízt állítják, hogy az agitációs központok létezése formálissá vált. Mindig attól függ, hogy e központok konkrét munkatar­vet kapnak-e. Egyes községekben, mint pl. Szencen, Jókán, Nagyfődé­mésen és Gurabon az agitációs köz­pont dolgozói villáműjságokat joksszo­rosítottak. Ott ahol helyi rádió állt rend lkezé ükre, rendszeresen tájé­koztató agitációs beszédet mondottak. Bár a központok munkája javarészt inkább a tájékoztatásra szorítkozott, nagy hatisa volt. f" Ott, ahol még ezt a technikai vív­mányt nem vezették be, az agitációs központ dolgozójr-nak egy tájékoztató tábla állott rendelkezésére, amelyen naponta kétszer feljegyezte az aratás menetét. A FÖLDMŰVESEK JÖ BESZOLGÁL­TATÁSI ERKÖLCSE Tekintettel arra, hogy a szenei já­rás minden községében van szövetke­zet — a szocialista szektor a föld 80%-át műveli. Ez a tény döntő be­folyással volt a járás feladatának teljesítésére. Természetesen emellett egy pillanatra sem hagytuk figyelmen kívül, hogy az aratás folyamán az egyénileg gazdálkodó földművesekkel is törődni kell. Nemcsak a gép- és traktorállomás, hanem c szövetkezetek is segítségükre vol+«k. A konnájno­sok csaknem minden községben az egyénileg gazdálkodók gabonáját is learatták. A Jókai Egységes Földmű­vesszövetkezet az egyénileg gazdál­kodó földműveseket azzal tá.nogat­ta, hogy kívánságuk szerint a cséplőgépeket úgy szervezték, hogy az egyénileg gazdálkodó föld­művesek gabonáját is gyorsan kicsé­peljék. Annak ellenére, hogy a megszabott határidőig, augusztus 15-ig 18 nap van hátra, az 500 egyénileg gazdálko­dó földműves közül több mint hatvan közvetlen a cséplőgéptől hozta be ga­bonáját á begyűjtési raktárakba. Az aratásban és a felvásárlásban elért siker ellenére be kell ismer­nünk, hooy a párt járási bizottsága nagyon csekély figyelmet szentelt a földművesek megnyerésének a szö­vetkezeti mozgalom számára. Az ara­tás alatt mindössze négyen léptek be az egységes földművesszövetkezetbe. Most azonban járási szervezetünk, a falvak kommunistái és a nemzeti bi­zottságok fő feladata az tesz, hogy a szenei járásban a legrövidebb időn bUül minden egyes egyénileg gazdál­kodó földművest megnyerjünk a kö­zös szövetkezeti gazdálkodásnak. A köztársasági elnök fogadia Izrael rendkívüli követéi és meghatalmazott miniszterét i Antonín Zápotocký, a Csehszlovák ; Köztársaság elnöke július 27-én a : prágai Várban fogadta Shelomo Ka- : dart, Izrael rendkívüli követét és : meghatalmazott miniszterét, aki ét- : adta az elnöknek megbízóleveleit. Antonín Zápotocký köztársasági el- i nök és Shelomo Kadar követ rövid j beszédet mondott. Izrael követe beszédében megem- : lékezett eddigi csehszlovákiai szerep- : léséről más diplomáciai funkciókban. : Örömmel tölti el, mondotta, hogy to- : vábbra is alkalma lesz országát kép- • viselni és ezáltal a két állam közötti : jobb és szorosabb kapcsolatok ápo- ; lására törekedni. Minden erejével e : cél megvalósításán fog dolgozni. A köztársaság elnöke a követ be­szédére adott válaszában hagsúlyoz­ta, hogy a csehszlovák kormány po­litikájának elsőrangú célja a béke­szerető kapcsolatok fejlesztése azon országokkal, amelyeknek hasonló a kívánságuk. Biztosította a követet, hogy a Csehszlovák Köztársaság és Izrael állam közötti kölcsönös jó kapcsolatok ápolása iránti törekvésé­ben a köztársaság elnökénél és kor­mányánál megértésre és támogatásra talál. A megbízólevelek átadása és az üd­vözlő beszédek elhangzása után a köz­társaság elnöke szívélyes beszélge­tést folytatott a követtel, amelynél jelen volt dr. Gertruda Sekaninová­Čakrtová, a külügyminiszter helyet­tese. j^4aolícek örökké él Csehszlovákia részvétele az At Tahrir tartomány építésében Szombaton, július 28-án utazott el : Prágából Berlinbe külön repülőgépen az egyiptomi At Tahrir tartomány gazdasági küldöttsége, amely tíznapi látogatáson Csehszlovákiában tartóz­kodott. A küldöttség tagjai csehszlovákiai tartózkodásuk során több olyan ipari üzemet tekintettek meg, amelyek egyiptomi megrendeléseken dolgoz­nak. Megszemlélték továbbá különféle szociális berendezéseket és gazdasá­gi-kereskedelmi tárgyalásokat foly­tattak a csehszlovák külkereskede­lem képviselőivel. Mohammed Magdi Haszanein őrnagy, a küldöttség vezetője, a ČTK tudósí­tójával folytatott beszélgetése során a csehszlovákiai tárgyalások eredmé­nyeiről kijelentette, hogy megnyug­tatók voltak kiváltképpen azért, mert a két ország között jó megértés ural­kodik és nem első ízben történik, hogy Csehszlovákia és Egyiptom ke­reskedelmi kapcsolatban vannak. Ki­fejezte azt a meggyőződését, hogy a csehszlovák ipar nagy szerepet tölt majd be az At Tahrir tartomány ki­építésében, amely a csehszlovák ne­hézipar sokoldalúsága mellett el is várható. Száz évvel ezelőtt halt meg Kare! Havlíček Borovský, azon nagy harco­sok egyike, akik a cseh nép jogaiért küzdöttek. Havlíček a Bach-korszak abszolutizmusának legsötétebb kor­szakában húnyt el. Az 1848—49-es évek forradalmi reménységei akkor hosszú időre meghiúsultak. A habs­burgi fekete-sárga Bécs, a feudális földbirtokosok, a nagv burzsoázia közös uralmának képviselője ismét győze­delmeskedett. A népek szabadságáért indított forradalmi mozgalom ideig­lenesen vereséget szenvedett. Azonban még a legvadabb megtor­lásokkal és üldözéssel sem sikerült a cseh népben megtörni a szabadság szellemét. Hiába garázdálkodtak a Bach-korszak zsandárjai, a cenzúra és a bürokrácia. Az uri rendőrök kí­vánsága ellenére a néptömegekben tovább élt a jog, a szabadság és az igazság utáni vágy. Ez a vágy a nép szabadságának zászlajára az egyik legmegbecsültebb nevet, Havlíček ne­vét tűzte. Havlíček kezdettől fogva a népé volt, mert a népből eredt, a népnek dolgozott legjobb lelkiismerete és tu­dása szerint. Művében teljes mérték­ben visszatükröződött nemzeti meg­újhodásunk befejező folyamata. Iga­zat mondott Božena Nemcová: Azelőtt nem is tudtuk, kik és mik vagyunk. Havlíček ébresztett minket öntudatra, ő szólt hozzánk törhetetlenül a leg­szélesebb néptömegek nyelvén, amely tömegek újkorú nemzetbe tömörültek. Havlíček Prágába a kelet-csehorszá­gi vidékről jött Prágába érkezésekor a nemzet ébresztőinek eszméi töltöt­ték el, népünk egészséges bölcsessé­ge és bíráló humora vértezte fel. Rö­viddel ezután megismerte a szlávság és különösen Oroszország hatalmas világát, ami még fokozottabb hazasze­retettel töltötte el. Művelni a nemzetet, a népért dolgoz­ni, ilyen volt Havlíček programja 1848 előtt. Amikor hozzánk érkeztek a párizsi februári forradalom esemé­nyeinek hírei, azok közé tartozott, akik legelőször ismerték fel ez ese­mények történelmi fontosságát. A Havlíček vezetése alatt álló Národní noviny 1848 tavaszától fogva tevé­kenységre, becsületességre, kitartásra és küzdelemre serkentettek. A döntő történelmi pillanatban Havlíček erőt és felelősséget érzett magában, hogy bátorítsa a kételkedő­ket és a gyávákat, legyőzze bizalmat­lanságukat, amelyeket az évszázados rabszolgaságtól örököltek. Az egye­nes, büszke és önérzetes Havlíček visszaadta az alázatos szolgák öntu­datát. A forradalmi akaratot a di­csőséggel teljes nemzeti történelem példájával buzdította küzdelemre a jobb élet reménységében. Hitte, hogy a feudális rendszerrel szemben az (3J alkotmány, a konstitúció hoznak ja­vulást. Ezért Havlíček, mint meg­győződéses demokrata sok erőt és lelkesedést fejtett ki az alkotmány ér­dekében. A reakció bosszút állt rajta, bár Havliček sohasem tartozott azok kö­zé a harcosok közé, akik a régi tár­sadalmi rend radikális megváltozta­tása mellett törtek lándzsát és az ő forradalmisága nem haladta túl a burzsoá demokratikus forradalom kö­vetelményeit. Havliček, mint Palacký politikai programjának követője, nem értette meg a proletariátus forradal­mi törekvéseit és 1848 tavaszán a Prágában folyó mozgalom idején f­lást foglalt vele szemben. Csak ami­kor a forradalmat letörték, ébredt tu­datára annak, hogy az urak becsap­ták őt. Annál élesebb küzdelmet kezdett az újonnan felsorakozó reakció ellen. Amig mások megfélemlítve elbújtak, vagy erőszakkal távolították el őket, Havliček eqyedül állt a e küzdőporon­don. Amikor betiltották a Národní noviny-t, megalapította a Slovan-t. Az ez időben irt politikai cikkei a legjobbak közé tartoznak. Havlíček csak hét évig működhetett mint hírlapíró. Azonban e rövid Idő alatt is lefektette a cseh hírlapírás szilárd alapjait. Az ő érdeme, hogy az újság a népmüvelés iskolájává lett. Híveinek olyan művet hagyott hátra, amelyből még ma is tanulunk. És mit végzett Havlíček az iroda­lom terén? Havliček előtt nálunk még senki sem tudta kihasználni az it-xtal­mat és az irodalmi bírálatot a társa­dalom időszerű szükségletei számára olyan sikerrel, mint ő. Nem hiába élt másfél évig Moszkvában. Ott megta­nulta gyűlölni a cári rendszert minden egyes kiszolgálójával, a főnemesség­gel, az egyházzal és a bürokráciával az élén. De Gogoltól és Bjelinszkijtől elsajátította a realisztikus művészet és a realisztikus irodalmi bírálat el­veit is. Az epigrammák tömegével árasztotta el a haladás ellenségeit. Az egész vonalon háborút hirdetett a bu­taság és gonoszság .ellen. Szatíráit, tiroli elégiáit, Lavra király és Szent Vladimír koronázása című müveit még senki sem szárnyalta túl. Még ma is szikrázó humor árad belőlük. Ez volt a szabadságharcos férfi lángoló vála­sza száműzetésére. A reakciónak száz évvel ezelőtt si­került megtörnie és tönkretennie Havliček életét. Nem sikerült azonban elfojtani és elhallgattatni Havliček üzenetét, azt a lángoló, nagyszerű költészetet, amely a cseh nép törhe­tetlen erejéről és életrevalóságáról szól. Tündöklő fáklyája győzedelme­sen világit napjainkban is. Július Dolanský éééé­Burmai gazdasági küldöttség látogat Csehszlovákiába Kedden, július 31-én egy négyta­gú burmai gazdasági küldöttség ér­kezik Csehszlovákiába, amelyet U Tin, kereskedelem fejlesztési miniszter vezet. A burmai küldöttség csehszlová­kiai látogatása során megtárgyalja a két ország közötti gazdasági együtt­működés továbbfejlesztésének lehető- í ségeit. TOVÁBBI AMERIKAI LÉGGÖMBÖK CSEHSZLOVÁKIA FELETT. A július 28-ára virradó éjjel a i Nyugat-Németországban működő Sza- ; bad Furópa rádióállomásról nagyobb mennyiségű amerikai léggömböt bo- j csátottak fel. amelyek átrepülték a ha- | táron Csehszlovákia területe fölé. A. R, Schumann, a német zene klasszikusa (Halálának 100. évfordulójára) GYORSAN GURULÓ AGITÁCIÓ Rossz ez a cím, úgy gondolom. Mert micsoda agitátor lenne az, aki cammogna, lassan mozogna, kullogna az események után. Bizony semmi eredményt sem lehetne utána látni. Ezt a szempontot — így írom, ha frázisnak tetszik is — vették figye­lembe a galáhtai mozgóagitációs-köz­pont, vagy ha így jobb, vándorszer­kesztőség dolgozói is. Valušek elvtárs, kulturális dolgozó, Krajcsovics elvtárs, a járási földmü­vesújság szerkesztője, meo a járási pártbizottság agitációs osztályának vezetője hanqszórós kocsin ját iák a falvakat. Ám ez a falujárás nem oél­talan futkosás. Hasznos munkát vé­geznek, amint a továbbikból is lát­hatjuk. rt 0 J szö 1956. július 29. E hónap 18-án ellátogattak Palóc­ra. Ott értékes tapasztalatokat gyűj­töttek. Adást is közvetítettek a szö­vetkezeti tagok murtkájáről, elbeszél­gettek velük. Az agitációs-csoport fényképfelvé­teleket Is készít. Ahol az autó meg­áll, oldalára kis táblácskára kiakaszt­ják a felvételeket, hadd ismerjék meg a szomszéd vaqy távolabbi szövetke­zet kiváló dolgozói is. Az agitációs-csoport segít eltávolí­tani a hibákat. Villámújságokat csi­nál, a cséplőgépeknél szétosztja őket. Az eredményeket meg a gyorshfr szárnyára kapják. így volt ez a múlt vasárnap is. Hidaskürt ugyanis már akkor 10,1 százalékra teljesítette a beadást. Élre kerültek a galántai já­rásban, elsők lettek. Először a szö­vetkezet történetében. Az agitációs­csoport ezt az eredményt ügyesen propagálta. Ellátogattak VIzkeletre, Nyékre, Taksonyba, Vezekénybe, Tós­nyárasdra, Kajalra s ott propagálták az eredményt. A következmény aztán az lett, hogy Vízkeleten és Pálócon nemsokára rá teljesítették a beadást. Az agitációs-csoport nem feledke­zik meg az egyénileg gazdálkodókról sem. Nádszegen három egyénileg gaz­dálkodót dicsértek meg adásukban, akik a beadást példásan teljesítették. Az agitációs-csoport munkáját a já­rási pártbizottság irányítja, élén a vezető titkárral. Munkájukban nagy segítséget kapnak az operatív bizott­ságtól is. amely minden másmo ülé­sezik és értékeli az elvégzett mun­kát. Az agitációs-csoport kulturális munkával is foglalkozik. Kultűrelő­adásokat tartanak Tallóson és Nád­szegen. Minden- lehetőséget felhasz­nálnak arra, hogy tapasztalataikat eredményre váltsák. (gá.) Á XIX. század eleje Európában nagy művészeket szült. A nagy francia forradalom által keltett reménységek­től a sötét reakcióhoz vezető gyors változás a bécsi kongresszus után ráütötte bélyegét az európai értelmi­ség egész nemzedékére, amely mé­lyen csalódva az események lefolyá­sában vigasztalást a szubjektív elkép­zelések és a buja fantázia regényes világában keresett. A művészi törté­netében nincsen talán olyan korszak, amely annyira ellentétek között há­nyódott volna, mint ez az időszak. A romantikus időszakot egyrészt az .jellemzi, hogy őriási haladást tett a művészi formák fejlesztésében. Űgy­szólván e század valamenyi művészé­re rányomta bélyegét a romanticizmus eszmei forrása, a teljesen meglepő el'entétek jellege. E művészet legna­gyobbjai müveikben többé-kevésbé le tudták küzdeni korszakuk sorsdöntő ellentmondásait és a világkultúra halhatatlan képviselői közé emelked­tek. Ezek közé a művészek közé tar­tozik Alexander Róbert Schumann, a nagy német zeneszerző is. Élete tipi­kus példája a romantikus művész sorsának. A szászo-szági Zwickauban született 1810-ben egy gazdag könyv­kereskedő fiaként. A családban és az iskolában is kimerítő általános és zeneoktatást nyert, amely lehetővé tette, hog;, biztosan tájékozódjék az irodalom és művészet kérdéseiben. Jogi tanulmányai idejében, a lip­csei és heidelbergi ecetemen meg­ismerkedett a német filozófiai és mű­vészeti romanticizmussal. Itt kezdett komolvan foglalkozni azzal a gondo­lattal, iiogy a zeneművészetet vála.-rt­ja hivatásul. Nagy lelkesedéssel, szor­galmasan ( rend :eresen kezdett zongoraórákat venni F. Wihnél, az ismert pedagógusnál, akinek Klára nevű leánya abban az időben már ki­váló zongoraművésznő volt Röviddel ezután jöt* az első nagy megpróbál­tatás. Hosszú gyakorlatok után Schumann megsebezte jobl kezét s végleg le kellett mondania arról a gondolatról, hogy mint zongoramű­vész tölts? be hivatását. A fiatal zeneművész több éven át folytatott nehéz küzdelmet tanítójá­val szemben, hogy elvehesse ideálját Klárát, aki iránt kezdettől fogva nagy rokonszenvet érzett. A Kláráért foly­tatott küzdelmes évek Schumann éle­tében a zeneszerző és a zenei publi­cista legnagyobb sikerének évei vol­tak. Eqymás után felezte be zongora­műveit, amelyek új korszakot jelen­tenek az európai művészetben. 1831­ben a fiatal Schun ann új zenei fo­lyóirat- t alapít, melyben lankadatlan energiával védelmezi haladó művé­szeti nézeteit a zenei művészetben uralkodó maradiság és rutin ellen. Schumann megújuló találkozása a művwizeti életben uralkodó maradi­sággal és rutin.ial azonban a zene­szerzőt mindinkább elvonta a Ném ­országot mozgató művészeti és poli­tikai küzdelmektől. A kudarcok foko­zatosan aláásták a művész túlérzé­keny idegrendszerét és őrületbe kergették, Schumann társadalmi ide­áliai vakra ellentétben álltak a né­met nép életének reális valőságával. Zenéie ezért sohasem fejezhette ki a népi mozgalmak hősi pátoszát, mint nl. Beethoven zenéie. Schumann Géniuszának tulajdonképpeni otthona a zenei pszichologizmus és llrika volt, amelyen e nagv szellem előtte soha el nem ért magaslatokra emelkedett. Schumann 1856 július 29-én bekö­vetkezett halálának századik évfor­dulójáról megemlékezve emlékeze­tűnkbe idézzük zenei alkotását, amely sohasem szűnik meg alkotójának szenvedélyes és kif.jező nyelvén szól-: ni a hallgatóhoz

Next

/
Thumbnails
Contents