Új Szó, 1956. július (9. évfolyam, 182-212.szám)

1956-07-26 / 207. szám, csütörtök

AIX. NEMZETKÖZI FILMFESZTIVÁL Műsoron kívül A fesztivál keretében a Csehszlovák Állami Film vezető tényezői számos tárgyalást folytatnak a külföldi küldöttekkel és vendégekkel. Az egyik ilyen tárgyalás Hugó del Caril-al, a legnevesebb argentin filmrendezővel és színésszel folyik és egy közös film forgatásának tervét készíti elő. A közös film ideiglenes címe Fehér arany M története Argentínában játszódik le e3U gyapotültetvény munkásai között, főhősei egy fiatal argentin munkás és lenlétével keveri, lehet ellentmondani, de nem tagadható,, hogy ennek a rendezésnek egyéni jellege, teljesen sajátos kifejezési módja van. Nagyszerűek a képek is; az északolasz tájnak minden varázsát a néző elé tudja hozni a fotográfus lencséje és Alida Valiit, ezt a nagy olasz filmszínésznöt is szebbnél-szebb képekben mutatja. Hogy mégsem sorolhatjuk Visconti tagadhatatlanul igényes munkáját a nagy olasz filmakotások közé, annak oka az agyonromantizált szövegkönyv. Livia Serpieri grófnő és a léha Franz Mahler osztrák főhadnagy szerelmi viszoegy fiatal cseh leány. A filmet a terv nya csúnyán van beleágyazva az olasz szerint Hugó del Carril rendezi, egyúttal a főszerepet is játssza. aki A fesztivál első tíz napján húsz játékfilmet mutattak be a Moszkva szállóbeli filmszínházban. Ugyanakkor a hatmilliós költséggel felépült 3500 személyt befogadó nyári filmszínházban tíz előadást tartottak. A délelőtti előadásokon eddig 46 rövid filmet mutattak be és további 14 rövid filmet vetítettek le a nagy játékfilmek bemutatója előtt. Ha a játékfilmek hoszszát 2800 méterrel számoljuk, a rövidfilmekét pedig 400 méterrel, akkor kiderül, hogy a reprízeket is beszámítva csaknem 150 kilométer a hossza az eddig lejátszott filmeknek. Ez a tekintélyes szám azonban korántsem teljes. Műsoron, illetve versenyen kívül naponta két-három előadás is folyik vagy a városban levő Praha mázibcm, vagy a Park hotel intim mozihelyiségében, amelyben az egyes küldöttségek körülbelül 25—30 néző előtt mutatják be legfrissebb alkotásaikat. A Német Szövetségi Köztársaság csaknem naponta tart ilyen külön bemutatót, a jugoszlávok, koreaiak, lengyelek is sűrűn küldik a meghívókat ezekre a versenyen kívüli előadásokra, amelyeknek célja a jelenlevő szakemberekkel, rendezőkkel, írókkal és újságírókkal megismertetni felkelés történetébe, amely helyenként teljesen logikátlanná válik. Ez a logikátlanság valószínűleg az olasz cenzúra hibája, amely egész jeleneteket vágott ki, olyanokat, amelyek talán rossz fényt Vethetnek a heroizált szabadságharcra. A varsói szirén Varsó városának címerében egy női alak áll kivont karddal. Hogy miért választotta Varsó népe a régmúltban védnökének ezt a mesebeli leányalakot, arra a történeti kutatás nem talált teljesen elfogadható, hiteles magyarázatot. A Visztula melletti Mazovec népe különböző mondákat költött Varsó alapításáról és védnökéről, a szirénáról. Az egyik monda szerint a vízimanó Dsiwun, a Visztula ura gyűlölte az embereket, elsüllyesztette hajóikat és barmaikat és a víz mélyébe húzta. Ez volt a bosszúja, hogy az emberek hálóikkal és varsáikkal kifogták a Visztula halait. Ugyanígy gyűlölt minden szépet, gyűlölte a csodáshangú szirént is. Dsiwun betömte a szirén száját s csúnya felesége és két rút lánya szolgálójává tette. A szirénnek egy nap sikerült megszöknie és egy erdei forrásnál elrejtőznie. Itt zavartalanul énekelhetett és dalával felvidított mindenkit, aki szívében bánatot hordott. Mit ért azonban szépsége, ha erő híján nem tudott szembeszállni a vizek gonosz manójával. Egy nap azonban Warsz, a falu deli a legutóbbi hónapok legjobbnak vélt *** azonuan warsz a jmu aei , . „ kovácsa olyan kardott adott a kezebe munkáit és elokesziteni a szerzódese- űme%

e, f

elvehette a harcot Dsiwu

n ket az ugyancsak jelenlevő ügynökökkel. A magyarok eddig több kisebb énekés táncfilm mellett bemutatták• a Dollárpapát és a Körhintát. A Dollárpapa volt eddig a fesztivál egyetlen vígjátéka. Két kitűnő humorista, Gánal, elűzte a Visztula vizéből és ó lett a folyó ura. Warsz pedig elvehette feleségül szeretett Száváját és vele új nemzedéket nemzett. Az ő nevük összefonásából keletkezett a lengyel főváros neve: Warszava. Az új lengyel film ezt a mondát dor Béla és Darvas Szilárd írták ezt dolgozta fel. Warsz, Szawa, a szirén es a vizimanó alakjában voltaképpen nem legendás figurákat, hanem emberi a filmszatirát Gábor Andor négy évtizeddel ezelőtt bemutatott komédiája alapján. A film igen mulatságosan leplezi le a monarchia magyar kisvárosának panamázó, széltoló úri társaságát. Nincs nagyigényű műről szó, de mint komédia célba talál és kitűnően szórakoztat. jellemeket akart megmutatni. Embe reket, akik megküzdenek a gonosszal, hogy a jó győzedelmeskedjék. A jó csak akkor győzhet, ha erővel szövetkezik, ez a film egyik példázata, és ezért törekedtek a film forgatókönyvének írója és rendezője, Sztaniszlaw A másik fűm - amelyet a külföldi fZaszHkus llakoľnak^ttZ^mbiri „i-^horei- Mllnn Irtuňmtňnňra mu- jantasztilcus alakoknak tipikus emberi, reális vonásokat adni, az esemenyeket szakemberek külön kívánságára mu tattak be, — a már nálunk hetek óta nagy Sikerrel futó Körhint a. A ma délelőtti bemutatón nem egy vélemény hangzott el, hogy kár volt ezt a filmet Cannesban bemutatni és nem itt szerepeltetni a versenyen. A mellettem ülő Heific, a szovjet film egyik legkitűnőbb rendezője elragadtatva tapsolta meg a film pompásan fényképezett táncjelenetét és elragadtatva mondta, hogy a Körhinta az utolsó idők egyik legkiválóbb filmalkotása. Mesteri a film rendezése és mesteriek a képek is. A Körhinta filmszerűsége, Fábry Zoltán rendezői munkája általában nagyon tetszett, csak azt kifogásolták, hogy a befejező jelenetekben már lanyhult a film lendülete és poézise. A színészek közt elsősorban Töröcsik Marika tetszett üde lényével, frisseségével és arcjátékából áradó poézisével. Szenvedély A Nincs béke az olajfák alatt, a Róma 11 óra és más olasz filmek bemutatása alkalmával megírtuk már, hogy az olaszok úttörői a filmművészetnek. Más nemzetnek kevés hasonló filmje van, amely oly bátor egyéni jelleggel, oly sajátos nemzeti formában tárná szemünk elé a nép életét, a kisemberek vágyait. Újfajta realizmus ez, amely termékenyítően hatott az egész világ filmművészetére. A fesztiválon versenyen kívül bemutatott Szenvedély sajnos nem tartozik az említett úttörő filmek közé, nem nyűgöz le szókimondásával és bátorságával, nem leplezi le az olasz kapitalizmust, nem hatol az olasz élet mélyére, mégsem mondhatjuk, hogy érdektnelen és nem mutatja fel legalább részben az olasz film erényeit. Luchino Visconti rendezői munkája kiváló, ez vitathatatlan. Az 1866-ban lejátszódott történetnek sajátos atmoszférát tud adni: rendezői félfogásának, ahogy a történelmet — az olasz nép szabadságharcát a Habsburg-uralom ellen — egy szenvedélyes szerelem jepedig a humor sójával fűszerezni. Talán helyesebb lett volna a mondát teljesen meseként felfogni és nem törekedni aktualizálására. Igy valami felemás született, ami nem mese, de nem is szatira, hanem olyan keverék, amelyben sajnálatosan elveszett az a költői, amely Warsz és Szawa szerelmének történetéből önként adódott. A hibát talán enyhítette volna, ha az író jobban összefogja a mese népi elemeit, és kihozza azt a bölcsességet, ami az ilyen szájhagyományok, legendák és örökmesék tartalmaznak. A művészet nem tűr félmegoldásokat, a kísérletezőktől is megköveteli, hogy a mélyet, a lényeget keressék és ne érjék be az első pillantásra mutatósnak, szemrevalónak vélt külsőségekkel. A Varsói szirén esetében ez a régi igazság újból igazolódik. EGRI VIKTOR Atyí, liléia és mtfk&pka G. B. Shaw születéséne: 100. évfordulójára A KAPITALIZMUS szükséges velejárója a másról beszélés, a figyelem-terelés. Megnyilatkozásai ennek megfelelően: farizeus szemforgatás, öndicséret és önáltatás, a gerenda és a szálka meséje, álszenteskedés és kétszínüség. A kapitalizmust a protestantizmusból szokták levezetni: a munka istentiszteletéből, a bibliás műhelyből, az imádkozó és imádkoztató mesterből, aki csakhamar segédek ura és istene lett, munkádiih és munkahajsza megtestesítője. A mesterből hajcsár lett, a munkapuritanizmusból gátlás nélküli munkáskizsákmányolás, zsugori pénzkuporgatás, majd tőke: gyár és bank, ágyú, váltó és osztalék, kapitalizmus, imperializmus. Anglia az elmondottak klasszikus hazája és példája. Engels már megírta művét: „A munkásosztály helyzete Angliában", de az angol uzsorás még sima, bodrozatlan lelkiismerettel hallgatja bérelt templomi székében vasárnapról vasárnapra az épületes prédikációt, és az ágyúgyáros tárgyalás közben a bibliából idéz. Angliában a biblia uralkodik: a kapitalizmus kisajátította házi használatra. Az angolszász kapitalizmus csak igy lehetett bűntudat néküli rabszolgakereskedelem és utólagosan moralitássá igazolt világuralom. A pajzs, a menlevél, a fügefalevél: a biblia, a képmutatás eszköze. A csukott biblia, a halott biblia, mint a hamis eskü mindig kéznél levő bizonyistene. A kereszténység e puritán képmutatóit és álszentjeit századokig senki és semmi nem zavarta, tetteiket igazoltnak vették és történelmi tényként kezelték. Minden vád lepergett róluk, kezükkel a biblián meg sem hallották, meg sem értették. Az álszenteskedés és képmutatás történeti erővé csak itt nőhette ki magát: utólagos erénnyé, eredménnyé. Az eredendő farizeizmust a siker elemésztette: az angolszász kapitalizmus tisztességes konzervativizmussá finomult. Ki mert volna itt szólni, alaptól tetőig mindent feltárni, Sámsonként az oszlopokat megrázni? És akkor jött valaki, aki azt mondta: „Ha az emberiséget nem lehet megrázni, meg kell kissé csiklandozni." A régi feudális világban, ha valaki urának és parancsolójának megmondszínigazgatók kórusban kiáltottak segítségért, mert előadás közben, „mindig rosszkor és rossz helyen nevet. arra kerül a sor, az angol junkerek a munkásosztállyal szemben éppúgy meg fogják védeni német osztálytárHa a színpadon valami patetikusat s

aikat, mint ahogy annak idején Bisvagy szentimentálist mondanak, akkor ez az ember, hosszú lábait kinyújtva, csak úgy rázkódik a kacagástól. Borzasztó! Igen, Shaw borzasztó volt: idejében és mindig a kellő helyen kacagta ki a puritán farizeuskodást, a kapitalista társadalom álszenteskedő morálját, hazug érzelgősséget, bibliaüzérkedését: „Törvényeink lehetetlenné tesznek minden törvényességet. Jólétünk nem egyéb szervezett rablásnál. A tulajdon: lopás, mondotta Proudhon, s ez az egyetlen teljes igazság. Erkölcsiségünk szemérmetlen képmutatás. A becsületről alkotott fogalmunk minden részében hamis. Az egész fennálló rend ellen vagyok " G. B. S. (Angliában kezdőbetűi után így hívták általában) eredeti célja az volt, hogy a felső tízezer elé vigye a világ igaz képét — szegénységét. Két vasat tartott egyszerre a tűzben: a kapitalistákat akarta megjavítani, megtéríteni, de ugyanakkor a munkásságot is helyzetére akarta eszméltetni, piszkálni és lázítani. íme, itt van Barbara, az Üdv Hadseregének őrnagya, a milliomos lánya, aki undorral fordul el önmagától, a semmittevők társaságától: „Te az egyik sarokban újságot olvasva, és én a másikban Schumannt zongorázva: két gazdag, okos ember, ki semmire sem jó." Shaw a darabban megmutatja az Üdv Hadseregének egész nyomorúságát: a kapitalisták adományától függő intézmény — mellébeszélés, mert minden jótékonykodás lényegében csak aszpirin-politika lehet, amikor a baj és nyomor megmarad és a szegénység állandósul. Márpedig: a legnagyobb bűn a szegénység és ezt a bűnt kell kiküszöbölni az emberiség történetéből. A szegénység nem sorsszerűség, nem szerencsétlenség, a szegénység bűn, amely ellen küzdeni kell: G. B. S. komédiázásának ez a keserű magja, igazsága. E szegénységgel, a bűnnel szemben áll a kapitalista, a milliomos, a gazdagság aktivistája, aki, amikor leveszi kezét ta az igazat, a vérpadra került. De tabujáról, a bibliájáról, bevallja cini egészen igazság nélkül meglenni még a zsarnok sem tud: csiklandozásra kiagyalták tehát az udvari bohóc szerepét. Egyetlen tiszte és kiváltsága volt: igazat szólni — bolondok módján, mert az igazság a bolond szájából kacagásra ingerel. Ám az igazság karcos tréfa, az alján mindig leülepszik egy elűzhetetlen, lenyelhetetlen keserűség, amelyet akarva nem akarva tudomásul kell venni. Ha e keserűségből a kelleténél több maradt a bolond tréfájában, a zsarnok a csiklandozást tűszúrásként érezte, és az udvari bohóc a vérpadra került. Georg Bemard Shaw nem került vérpadra, bohócnak szokatlan korban, 94 évesként halt meg ágyban és párnák között. Stílszerűen: az angol szocializmust ő reprezentálta tudatosan. Táviratcíme: London" volt. Franciaországban Rousseau, Jaures, Barbusse és Romáin Rolland jelzik az igazságot kereső írástudót, a németeknél Marx, Liebknecht és Ossietzky, az oroszoknál Tolsztoj és Lenin, a cseheknél Nejedlý és Fučík, a magyaroknál Petőfi, Ady és József Attila. Mind nyílt sisakos, megszállott, hitben égő vagy hittől nyúzott emberek, kik közül nem egy lett gyilkos bosszú áldozata, de Angliában a szocializmusért ágáló író, ha hatni akart, csak szatirikus lehetett, csiklandozó bohóc csörgősapkával. Zola vádemelésének, a híres .,Ja'accuse"-nek angolszáz változata csak a komédiaíró Shaw lehetett. MJNT SZÍNIKRITIKUS kezdte és a kus nyíltsággal az igazságot: „Vallásom? Milliomos vagyok. És ebben a vallásban kell, hogy helye legyen az ágyúknak és torpedóknak is". A milliomosok vallása: az imperializmus. Amikor 1914-ben a világuralom birtoklására először gördül fel a függöny, Shaw, a színikritikus néma marad. E napokban Ro?nain Rolland az egyetlen, aki az első perctől kezdve felemeli szavát a gyűlölködés és uszítás ellen, amelynek bűnében ekkor olyan nevek osztozkodtak, mint Anatole Francé, Maeterlinck és Thomas Mann! Shaw hallgat, de már novemberben megjelenik írása: „Az egészséges emberi ész a háborúban". A háború: hazugság, amelynek bevált figyelemreméltó eszköze a propaganda: mindent az ellenség nyakába varrni! A „Socialist, militarizmus tudvalevőleg a porosz szoldateszka kiváltsága. Shaw felemeli az üjját: „A militarizmust nem szabad mint marck nyújtott kezet a francia kommün leverésére Thiers-nek." SHAW IRGALMATLAN frázisgyilkos: „A Hohenzollernek zsarnoksága eller akartok harcolni a demokráciáért? És ezt mint az orosz cár szövetségesei teszitek!" Kész. G. B. S. e vérmámoros kisértő napokban újra és újra kimutatja, hogy az igazi ellenség itt is, ott is, a kiváltságos kisebbség, a junkerosztály és a militarizmus: „E tragikus félreértés ellen egyetlen egy hősi módon lehetett volna küzdeni, mégpedig úgy, hogy mindkét hadsereg lelövi tisztjeit és az emberek szépen hazamentek volna, hogy a falvakban betakarítsak az aratást és a városokban megcsinálják a forradalmat. Ha ez jelenleg keresztüivihetetlen megoldás is: egyszer már nyíltan ki kell mondani"! Az imperialista háború átváltoztatása polgárháborúvá: íme, a lenini tétel imponáló bátorságú csörgősapkás változata. De süket fülek hallgatják, még csak meg sem büntetik érte. És 1919ben falrahányt borsóként újra a semmibe peregnek szavai: „Intelmek a békekonferenciához". A biblia-tabu mögé bújó ágyúgyárosok és diplomaták fel sem fogják mementós értelmét: „Ami érvet újabban a hunokkal (németekkel) szemben felhoznak, az még nagyobb mértékben fennáll a kapitalistákkal szemben. Ne feledjék el: Európában most minden második utcában olyan emberek laknak, akik megtanulták, hogy milyen könnyen lehet valakitől megszabadulni, csak egy bajonettet kell a bordái közé döfni, vagy egy kézigránátot a lábai elé dobni." SHAW NEM ÉRTE el célját: a kapitalizmust, az angol puritanizmust nem sikerült megjavítani, elijeszteni, bűntudatra döbbenteni. Minden bohóckodásában ott élt a titkos remény: hátha. Hátha csoda történik! De a bohóc sorsa: az ajkára fagyott mosoly. A középkor udvari bolondjai lelkük mélyén csalódott szomorú emberek voltak, kik tisztjük csődjét szenvedték: visszhangtalan, reménytelen szerelmesek, kik a várkisasszony mosolyát szomjazták. Shaw lényegében mindig Barbara őrnagynak mókázott, de jött a háború és az álom elfüstolgött. A háború győzött, mely nemcsak embert ölt, de lelket is gyilkolt, úgy, ahogy ama másik angol csörgősipkás — Chaplin — látta meg: „Minden háború tép egyet az emberiség lelkén." Shaw összetört, de senki sem akarta meglátni és maga G. B. S. is igyekezett elhessegetni, elmókázni csődredöbbenését: kiábrándulását. De egyszer, egyetlen egyszer (1932-ben) mégis elárulta magát: „Természetem és sorsom prédikátort faragott belőlem. Én vagyok az új Kóhelet, de nincs bibliám, nincs hitem többé: a háború mindkettőt kilőtte alólam. Tudatlan vagyok, elvesztettem bátorságomat, megismertem a félelmet". Az ágyúgyáros bibliája győzött, az álkereszténység, a farizeuskodás, a kapitalizmus vallása: az imperializmus. Az őrületbe rántó ördög, a hatalmi disajátságos és kizárólagos porosz bűnt namika győzött az egyszerű, a jó, az kezelni Angliában éppúgy grasszál, mint ahogy Franciaországban ez vezetett legnagyobb államférfiénak (Jaures) meggyilkolásához." Egy másik propaganda-fogás azt mondja: mi a porosz junkerek ellen viselünk háborút. G. B. S. felnevet: Igazán? És irgalom nélkül eszükbe juttatja, hogy ez az osztály internacionális és Angliában éppúgy uralkodik, mint Németországban: „Első céljuk a szegények törvényesen szervezett kirablásával hatalmi pozíciójukat fenntartani és e célból, ha — Ú-J K=E=N-Y=É=R — Kalászok, — óh hányszor életemben, Láttalak markon, sor — félkeresztben, Éhező szájjal míg arattalak: Kenyérnek, kenyérnek akartalak! S más öntött zsákba, — feléd nyúlt kezem Alig tapadt meg néhány hullt szemen. S csak álmaimban lehettél fehér, Te mindig barna, kisdarab kenyér ... Ilyennek látott nagyapám, s apám, így zsugorodtál házunk asztalán. Kiőrölték az évek ízedet, Keserű voltál annak, ki evett. Óh, hány év akarta már kimosni Számból az ízed és széttaposni A hozzád visszavezető nyomot, — S még most is sokszor beléd kóstolok! Még most is sokszor barna vagy, s kevés, De erősít már, s ízes az evés, S 'a szemem, szívem nyomodra talált, Ahogy szétnéztem, járva a határt. Minden kalászból felém mosolyog Pirosló magod, s én kaszát fogok, Üj rendet vágni indulok, megyek; — Számban érzem a t'ehér kenyeret! CSONTOS VILMOS egészséges eszű ember felett, a csörgősapka keserű igazsága felett. Az ágyú, az ágyú: ez volt minden félelem alapja, minden gúny céltáblája. Az ágyú, az ágyú: a bohóckodás ezt akarta kirántani az emberek alól: a katasztrófába torkolló őrültet, elmegyógyintézetbe való bitangok hatalmát, vallását. Ez őrülettel szemben nyelvelt a csörgősapka, Barbara őrnagy híres jelenetében: — No hát ez csodálatos, hát tud egy bolond ágyút csinálni? — Hát ki más, mint egy bolond?! AZ IMPERIALIZMUS korunk vallása, történelme. Tegnapi jelképe, lidérce és valósága az ágyú volt. Az egészséges emberi ész elmegyógyintézetbe utalta, G. B. S. csörgősapkája bolonddá avatta. De hol van ma már az ágyú? Az atomgyilkosság korában élünk. Az atombombával szemben a csörgősapka tehetetlen. Shaw itt nem elég. Más kell, több kell. Ellenerő, melyet nem tört meg sem az első, sem a második világháború, ellenerő, amelyet csörgősapkásan épp a megtört, kiábrándult Shaw invokált annak idején: az aratás népét, a forradalom népét, a város és falu dolgozóit, az ősellenség, a háború modern zárófejezete, az atombomba ellen. A cinikusan kakaskodó Shaw lelke mélyén lírikus volt: „Minden vágyam az volt, olyan földre találni, ahol a tények nem brutálisak és az álmok nem valószínűtlenek". Aki ezt hozza, aki ezt megtalálja, megtalálta az atombomba ellenszerét: emberek emberséggel biztosított békéjét! FÁBRY ZOLTÁN 0 J S Z ô 1956. július 26.