Új Szó, 1956. július (9. évfolyam, 182-212.szám)

1956-07-03 / 184. szám, kedd

Ahol a „Pionír" készül Harcoljunk az aratási és cséplési balesetek ellen Pártunk országos konferenciája után felvetődik a kérdés, vajon felhasználtak-e az üzemek a dolgozók értékes felszólalásait, javaslatait és mennyire váltották azokat valóra. Országunk dolgozói nagy érdeklődéssel vettek részt az irányelvtervezet megvitatásában és joggal elvárják, hogy a megvalósítható és az összesség javára szolgáló haladó javaslatokat át.vigyék a gyakorlatba. Alkalmunk volt bepillantást nyerni a Považská Bystrica-i Klement Gottwald-üzem műhelyeibe, ahol a jól ismert „Pionír" motorkerékpárt gyártják. Nézzük csak meg, mire irányult ebben az üzemben a dolgozók érdeklődése, vitafelszólalása? Elsősorban is a „Pionír" drága előállítási költségeire. Miért drága a „Pionír"? Ez a tíousú motorkerékpár élénken foglalkoztatja sportoló fiatalságunkat, motorosainkat. A nagyközönség részéről történtek megjegyzések, hogy ez a motorkerékpár drága, nem terjeszthető a széles néprétegek között. Pedig kelendősége lenne, hiszen sok fiatal dolgozónk vágyálma egy „Pionír" motorkerékpár. Ottlétünk alkalmával beszélgettünk ä gyár munkásaival, akik ugyancsak a magas eladási árra utaltak. A válaszokból kiviláglott, hogy sok a hiba az üzemben. A rossz munkaszervezés, az elégtelen operatív tervezés, a gépállomány hiányos felszerelése, az alacsony fokú gépesítés, a rossz munkaerkölcs, a helytelenül választott technika és technológia idézi elő a magas önköltséget. Mic mondanak a munkások ? A motorkerékpár-részleget az M VI. jelzésű csarnokban helyezték el. Itt Bulková elvtársnővel beszélgettünk. CSISZ-tag, aki a szívén viseli a terv teljesítését. Beszélgetésünk folyamán msgjegyezte: amennyiben a termelést folyamatosan látnák el nyersanyaggal, úgy a gépeknek nem kellene üresen járniok. A késedelmes anyagszállítás azután rohammunkát okoz, s ez kihatással van a gyártmányok minőségére. A szerszámok gyártásánál nem megfelelő anyagot alkalmaznak — mondja továbbá a fiatal munkásnő — például az „anyacsavar-kulcsot" lapos vasból kellene készíteni, de mi gömbvasból, marással állítjuk elő. így természetesen több gyártási folyamatra van szükség, ami emeli az önköltséget. A technikusok és munkások jobb együttműkíidáséért „Hibát látok abban, hogy technikusaink keveset beszélgetnek az üzem munkásaival — mondja Zvak elvtárs, kiváló dolgozó.—Ha műszaki vezetőink többet törődnének a munkások nehézségeivel, bajaival, tanácsokkal látnák el őket, úgy értesülhetnének arról, milyen újításokat, javításokat lehetne megvalósítani, mert a munkás ismeri gépét a legalaposabban." „Van itt bizony mit javítani" — folytatja Zvak elvtárs. „Sok nyersanyag megy veszendőbe, a bronzcsapágyakat eddig esztergapadon munkálták meg. Elképzelhető, mennyi értékes színes fém hullott el bronzpor és bronzforgács alakjában. Ojabban Maťašovský elvtárs ésszerűsítési eljárásával, sajtolással készítik ezeket az alkatrészeket." A magas önköltséget főíeg a selejt okozza — Hanem azért részben a hanyag munka is kifogásolható — veszi át a szót Fugač elvtárs —, mert hizonv nem mindegyik munkás végzi becsülettel a dolgát. így megtörténik például az, hogy a már kész, bekrómozott alkatrészt javítani kell, vagy a kész csapágyból gyártási hanyagság miatt selejt lesz. Mennyi értékes anyagot lehetne gyártani, ha a dolgozók felelősségteljesen végeznék munkájukat és az ellenőrzési osztály mindjárt a gyártás kezdetén meggátolná a hibás gyártmány további megmunkálását. Az ilyen és hasonló hibákat kerülni kellene, mert ezek tetemesein növeMk az önköltséget, anyagpazarlásra, munkaidőveszteségre vezetnek. A gyár vezetősége a felszólalásokból okulva elhatározta, hogy július elsejével az M—VI-os jelzésű csarnokot két részre osztja. Az M—VI-os részben csupán motorokat fognak gyártani, az M—Vll-esben pedig az alváz, a kültínféle alkatrészek, burkolatok készülnek és itt állítják össze véglegesen a „Pionírt." Ettől az újfajta szervezéstől nagy eredményt várnak az üzem szakemberei, mert a fent említett hiányosságok kiküszöbölésével nagyobb gondosságot tudnak majd szentelni az egyes gyártási folyamatoknak. Megkérdeztük az üzem termelési felelősét, Šimček mérnököt is a motorkerékpár gyártásának problémáira vonatkozólag. Azt mondta, hogy az üzem jelenlegi gépállomány-kapacitása alapján a „Pionír" gyártása nehezen valósítható meg. A motorkerékpár gyártási terveit nem fejezték be, sok gyártási probléma még megoldásra szorul. A főosztály nem adta át ezt a motorkerékpártípus-gyártást tökéletes dokumentációval és ezért támadnak a gyártás folyamán nehézségek, akadályok. Az üzem naponta 100 motorkerékpárt gyárt, amelyeket nem lehet sorozat szerint gyártani egyrészt a hiányos konstrukciós terv, másrészt a gépállomány kapacitásának elégtelensége miatt. Ennek ellenére a főosztály fel akarja emelni a gyártási tervet és arra szólította fel az üzem vezetőségét, hogy a jövőben évi 3600 motorkerékpárt gyártsanak. A termelési felelős elpanaszolta, hogy sajnos a főosztálytól semminemű segítséget, útbaigazítást sem kapnak, leveleiket válasz nélkül hagyják, személyes közbenjárásaikra csupán puszta ígéreteket kapnak. Anyagbeszerzés dolgában is nehézségekkel küzd a gyár. Állandóan legalább 20 alkalmazottja van úton, akik a szükséges alkatrészeket, nyersanyagot hajszolják vagy a prágai főosztályon .járnak interveniálni. Elvárják a főosztály számottevő vezetőségétől, hogy az üzemi terv kidolgozásánál vegyék tekintetbe az üzem megjegyzéseit Is, vagy legalább is kérdezzék meg véleményét ezzel kapcsolatban. A főosztály dolgozói csupán bürokratikus rendelésekkel érintkeznek az üzemmel. Éppen ezért ajánlatos lenne a főosztály dolgozóit érdekeltekké tenni a hozzájuk tartozó üzemek termelésének teljesítésében és akképpen honorálni őket, ahogyan a hatáskörükbe tartozó üzemek teljesitik a tervet. Az értékes hozzászólásokról beszélve megjegyezzük, hogy másutt is, ahol hasonló problémák merülnek fel, a felelős tényezők tegyenek meg mindent a javítások keresztülvitelére a dolgozók értékes hozzászólásai alapján, mert csak így érhetjük el a termelés tökéletesítését. H. T. Nemsokára érett búzakalászt fog ringatni mezőinken a nyári szellő. Igaz, a naptárban még csak a nyár kezdetét írjuk, de a jó szövetkezeti vezető, a gondos magángazda már most széttekint házatáján, megtett-e mindent a gyors és sikeres magbetakarítás, a balesetmentes cséplés és aratás biztosítására. Most nem az aratási és cséplési munkálatokkal szorosan összefüggő munkaszervezésre, arató és cséplőgépjavításra, vagy hasonlóra gondolok, hanem hozzá szeretnék szólni az aratáshoz egészségvédelmi szempontból. Tudjuk, hogy aratás és cséplés alkalmával sok esetben adódik baleset. Elő szokott fordulni kézi aratásnál, az önkötöző vagy kombájn mellett, hordásnál, vagy cséplőgépnél, egyszóval mindenütt, ahol géppel, éles, vagy szúrós szerszámmai dolgozik az ember. Elővigyázatosnak kell lenni, hogy baleset minél ritkábban forduljon elő. Az elővigyázat ma már nem áll egyedül és nem is elegendő. Szocialista társadalmunk ehhez még az óvintézkedések egész sorozatát kapcsolja, hogy minél kisebb veszélyben forogjon a legnagyobb érték — az ember. A balesetek száma így a lehető legkisebbre csökken, de minden erőfeszítés ellenére nincs teljesen kiküszöbölve. Ezért ezúton figyelmeztetnem kell is minden egységes földművesszövetkezetet és magángazdát, hogy a baleset következményeinek enyhítésére és eltávolítására mindenütt szerezzenek be idejében kézig ógyszerládikőt. Kisebb-nagyobb horzsolódás, napszúrás, vágott seb, leesés, rovarcsípés a baleset leggyakoribb formái. Ezek évről évre ismétlődnek. Ilyen és hasonló sérüléssel a legfejlettebb technika és a legnagyobb óvintézkedés ellenére is számolni kell. Ezek következményeit azonban a minimumra csökkentjük, ha az elsősegély nyújtásához megfelelő hatékony orvosság van kéznél, mindjárt a baleset helyén addig is, míg orvosi segélyben részesül a sérült. A gyógyszerládikának csak a legszükségesebb gyógyszereket kell tartalmaznia, mint például pólyát, jődtinktúrát, fejfájás elleni port, ólomecetet, bórvizet, bórvazelint, vagy hasonlót; ezek fontos szerepet játszhatnak a baleset következményei elhárításánál. Bár feleslegesnek tartom, mégis megemlítem, hogy e figyelmeztetés célja nem az, hogy általa a gyógyszertári forgalom emelkedjék. Állandóan harcolunk a gyógyszerpazarlás ellen, de úgy érzem, hogy ez a figyelmeztetés ezzel a harccal nincs ellentétben. Csak egy dolog lebeg szemeink előtt: az emberek egészsége. Mindenkit biztosítunk, hogy a gyógyszerész őrömmel, lelkiismeretesen és készséggel segít a szükséges gyógyszerek kiválasztásában. A gyógyszerészek eme munkáját — mint' egészségügyi felvilágosító és segítő ténykedést — úgy kell értékelni, mint parányi részecskéjét ama előkészítő munkának, mely az ez évi sikeres aratás és cséplés bebiztosítását szolgálja. Dr. Spiegel Béla, gyógyszerész. •••• Csernői jelentés A csernői építkezési vállalat dolgozói eddig is, de most különösen nagy igyekezettel dolgoznak. Az üzem dolgozóit a munkában ösztökélik azok a nagy jelentőségű határozatok, amelyek a CSKP országos konferenciáján születtek. Az üzem dolgozói jelenleg a fűtőház mielőbbi felépítéséért harcolnak. I Ennél a munkánál már megkezdődött ' a falazás, amely nagyszerűen folyik. A munkálatoknál nagy segítséget nyújt a gépi erő. Hasonló a helyzet a betonozásnál is, ahol szintén a gépek segítenek a gyors munkában, így válik lehetővé a feladatok mielőbbi" teljesítése. Kasko Ferenc, Nagykövesd. Egyre szebb lesz az élet a görgői hegyek alatt | A faluban A Bódva völgye gyönyörű. Ha leszállsz a görgői állomáson, elibéd tárul a szivárvány minden színében villódzó völgy. Fenséges hegyek őrködnek a völgy felett az öröklét biztonságával. A görgői állomás a hegyoldalon, magasan a falu felett fekszik. Alig egy éve építették az új vasút mentén. Régen süket volt a Bódva völgye, hegybe torkollott. A hegyet keresztüldöfte az élet ereje, megszületett az új vasút. Évezredes álom valósult meg. Most fütty hasít a levegőbe s a hegy oldalában fekete kígyó szalad: a vonat. A házak a régiek, de a széleken már palatetősek is épülnek, szellősebbek, nagyobbak a régieknél. A fal legtöbbnyire köböl készül. De nem kemény mészkőből, hanem könnyű tufából. A tufából rakott fal vetekedik a téglafallal. A falu csendes, népe a földeken dolgozik. Csak az öregebbek, a gyerekek, meg a betegek maradtak otthon házőrzőnek. A házak előtti kiskertekből rózsák integetnek, zöldlevelű rózsafák. A falu közepén forrás. Vascsőből zuhog a víz, habos, kristálytiszta forrásvíz. Aki szereti a falut, itt Görgőn is sok szépet talál. Elgyönyörködik az öreg diófákon röpködő madarak játékában, a Fej-patak habos vízében, az égen lubickoló felhőkben, a vetések hullámzásában. Szép, ha este megtér a juhnyáj, s a futó patak alatt füstöl az út. Szép a heverésző csorda, amikor nagynéha felsír a kolomp. A cseresznyefák kárminpiros bogyója ingere a szemnek és az éden báját őrzi. Görgőre is mindig visszatér, aki elment. Mert a Galamboskőt, a Szádellői völgyet s a Torna-patakot nem lehet feledni. Nem Kánaán ez a föld, de hűséges, mert jó nyárban mézes szőlőt terem, acélos gabonát, zamatos ízű burgonyát. Es drága és áldott a kavicsos görgői föld. A falu szíve A faluhoz közel nagy építkezés fo~ lyik. Ki építkezik? Mit építenek? A legkisebb szaladó gyerek is tudja, hogy szövetkezeti istállókat. Marhacsorda veti fel az út porát estelente, juhnyáj béget a lankán. Ez is a szövetkezetet idézi. A szövetkezetet, mely bár lassan, de ellenállhatatlanul mélyeszti gyökerét egyre lejjebb, lejjebb a falu életébe, gondolkozásába. A szövetkezet a falu szive lett. A görgői közös gazdaságról elnöke, Elek János elmond egyet-mást: — Szövetkezetünk még fiatal — teszi le a garast az elnök. Tavalyelőtt alakult. Igaz, már 1952-ben is megpróbálkoztunk vele, de a tagok széthúzása és a vezetőség nemtörődömsége miatt a rákövetkező évben felbomlott. Többen elhatároztuk, hogy nem hagyjuk kiveszni a szövetkezeti gondolatot. Megint megalakítottuk hát a közöst. Másodszorra már kevesebb paraszt lépett közénk, mégis azt mondhatom, hogy megerősödtünk. Mert tanultunk a hibákból s jobban összefogtunk. Ma 35 tagja van a szövetkezetnek. — Milyen volt a múlt év? — faggatom tovább. — Elég jó. A beadási kötelezettséget teljesítettük. Állatállományunkat feljavítottuk. Különösen juhállományunk fejlődött kielégítően. 35 000 koronát kaptunk a gyapjúért. Ez a vidék nagyon megfelel a juhtenyésztésre. El is határoztuk, hogy a jövő évben még több anyajuhot tartunk. Tavaly kezdtük meg a cukorrépa és kender termesztését. Ezt a két fontos növényfajtát az elkövetkező években egyre nagyobb területen akarjuk termeszteni. Hogy el ne felejtsem: sertésállományunkat is feljavítjuk. — Milyen nagy a sertésállomány? — 178 állat. Ebből 25 anyasertés, a többi malac és hízónak való süldő. — Tehát az állatállomány fejlesz-* tésében a szövetkezet egyik legfontosabb erőfcrrását látják? — Igen. A szép állatállomány -» tiszta pénz, — feleli Elek János. Földjeink ugyanis nem a legjobbak. Így hát állatállományunkra kell a fő gondot fordítanunk. Meg kell mondanom, hogy csak sertés- és juhtenyésztésről van szó, a marhaállományt nem akarjuk növelni, mert kevés a legelőnk. — Ez helyes. Hiszen a közmondás is azt mondja „Addig nyújtózkodjál, ameddig a takaród ér." Most még egy utolsó kérdést. Oj tagok nem jelentkeztek a szövetkezetbe? — Ősszel léptek be ketten. Tegdes Károly, meg Icsó István. Meg vagyunk győződve róla, hogyha erősödik a szövetkezet, a „kintiek" közül egyre többen kopogtatnak majd ajtónkon. Viszont jó példát kell mutatnunk, mert ezzel nyerhetjük meg legjobban az embereket. Eddig felfelé mentünk, hiszen az első negyedévi beadást száz százalékra teljesítettük, sőt mi több, tojásból egész évi beadásunknak eleget tettünk. Ügy gondolom tehát, hogy ezután sem csúszunk vissza azon az úton, amelyen felfelé mentünk. Egy érdemes EFSZ-tag Pap László négyhektáros kisparasztból vedlett szövetkezeti taggá. Az emberek megszerették, megválasztották a mezei csoport vezetőjének. Vöröses hajú, jól megtermett férfi, kövérkés, sima arcú. Szavából bizakodás árad, amikor a szövetkezetről beszél. — A tavaszi munkát idejére elvégeztük — mondja. Jómagam is megfogtam a kapanyelet, mert bizony én azt tartom, hogy a jó csoportvezetőnek a munkában is elöl kell járni. — Ez igaz! — Bizony már három órakor felkelünk, mert a feleségem fejni jár. Fejés után reggelit főz, levest, tésztafélét. Früstök után kimegyünk a határba és estig oda se neki. — Hányan dolgoznak a családból? — Hárman. Édesanyám, a feleségem, meg én. — Akkor szaporodik a munkaegység? — Havonta kilencvenet, sokszor százat is megcsinálunk, 16 koronájával, ez 1600 koronára rúg. Ezen felül az árpa, búza, kukorica, miegymás. Nem olyan sok, de meg lehet belőle élni. Később több les*. Igaz, hogy a legtöbb ember azt szeretné, ha már most tejben-vajban fiirödhetne. de azt elfelejti, hogy előbb meg kell dolgozni érte. — Jól dolgozik a mezei csoport ? — Megmondom őszintén. A 27 lelket számoló csoportból csak tizenötre lehet biztosan számítani. Ezek becsületesen dolgoznak, mindenféle munkából kiveszik részüket. A többiek csak ímmel-ámmal dolgoznak, hol járnak, hol nem. így aztán rájuk kell dolgozni. Nehéz ezt megszüntetni máról-hónapra, de úgy gondolom, hogy idővel a csellengők is belátják, hogy dolog nélkül nem repül a sült galamb a szájukba. £n azt tartom, aki nem okul a jó példából, okul a szükségből. — A tagok hogyan vélekednek a szövetkezetről ? Pap László elgondolkozik, mérlegeli a kérdést, végül határozottan mondja: — Bíznak benne. Igaz, zúgolódnak is néha-néha, hol emiatt, hol amiatt, de ez mindenütt megesik, ahol meg kell szorítani a kasza nyelét. Annyit mondhatok, a becsületesen dolgozó tagoknak nincs hiányuk. Legtöbbnyire azok panaszkodnak, akik kimaradoznak a munkából. Még azt is meg kell mondanom, hogy minden tag 'lógott disznót, némelyik kettőt ts. Igaz, a földek gyengék, kavicsos a talaj, nagy terméshozamot nem is hozhat. De kifejleszthetjük a juhtenyésztést, a sertéstenyésztést, a kertészetre is nagyobb gondot fordíthatunk, hiszen a görgői zöldség messzeföldön híres. Ha ezt megcsináljuk, nyugodtan nézhetünk a eljövendő esztendők elébe. Aratásra k

észül a nép A magas hegyek alatt törpülő kis falu tovább él és lélegzik. Népe nemsokára aratásra serken, s nehéz munkában, de ünnepi szívvel veszi a föld ajándékát. Az emberek lehajolnak a drága rögre, s vallatják a holnapról. S a föld megszólal és azt mondja: béke, béke! A kalászok öszszehajolnak, hullámokat vernek a futó szélben és azt suttogják: kenyér. S a görgői paraszt messzire néz. Tekintetével körülöleli a vén hegyeket, a sötétlő erdőket, a völgyet és lankát és lelkében csodálatos érzések vernek tanyát. Olthatatlan szerelem ez, a szülőföld olthatatlan szeretete és úgy világít, mint az izzó zsarátnok. Görgő népe a múltból táplálkozik, de a jövő felé fordítja arcát. Arra fordítja, ahol a kelő napban önnön tekintetét látja. Önnön szavát hallgatja a szél zúgásában. A föld ssíce dobbanását zenget És egyre jobb lesz az élet a görgői hegyek alatt. — S ~ OJ SZ

O __ « 1956. július 3. **