Új Szó, 1956. július (9. évfolyam, 182-212.szám)

1956-07-24 / 205. szám, kedd

Pakisztánnak szüksége van szovjet gépekre és berendezésekre Moszkva, (ČTK) — A pakisztáni parlamenti küldöttség július 22-én ellátogatott az Össz-szövetségi Mezőgazdasági és Ipari Kiállításra, ahol megismerkedett a szovjet mezőgazdaság és ipar sikereivel. A küldöttség nagy érdeklődést tanúsított a gyapotföldek iránt és főleg az .,Atomenergia a béke szolgálatában" címú kiállítás keltette fel figyelmét. Nagy figyelmet szenteltek az ipari kiállítás keretében bemutatott „gépipari pavilonnak". A parlamenti küldöttség vezetője kijelentette: „Meggyőződtünk itt a szovjet gazdaság pompás sikereiről. Nagy szükségünk van az önök gépeire és berendezéseire, és örülünk, hogy a Szovjetunió és Pakisztán között nemrégen megkötött kereskedelmi egyezmény további lehetőségeket nvújt népeink gazdasági kapcsolatainak és barátságának fejlesztésére." A. Bevanaz atomfegyver-kísérletek eltiltására tett szovjet javaslat mellett London, (ČTK) — Brit sajtójelentések szerint A. Bevan munkáspárti képviselő július 21-én a walesi Cowent városában 3000 személy előtt beszédet mondott, melyben felhívást intézett az atomfegyverkezés betiltására tett szovjet javaslat elfogadására. Bevan azzal vádolta az USA és Nagy-Britannia kormánytényezőit, hogy nem őszinték a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolataik, mert midőn a Szovjetunió az atombomba-kísCrletek eltiltását javasolta, az USA és Anglia kormánytényezői e javaslatot elutasították. Megünnepelték a vietnami béke évfordulóját Hanoi, július 23. (ČTK) — Vasárnap, július 22-én Hanoiban a vietnami béke megkötése második évfordulójának tiszteletére a Vietnami Demokratikus Köztársaság dolgozói nagy-gyűlést tartottak. A gyűlést, amelyen részt vettek a Vietnami Dolgozók Pártja és a kormány képviselői, Ton Duc Thang, a Vietnami Hazafias Front elnökségének elnöke nyitotta meg. Beszédében rámutatott azokra a sikerekre, amelyeket a Vietnami Demokratikus Köztársaság lakossága a béke megkötése óta elért a népi demokratikus rendszer megszilárdításában és a vietnami nép küzdelmében országa nemzeti egyesítéséért. A gyűlés befejező részében határozati javaslatot fogadtak el, amely kifejezi a vietnami népnek a végleges győzelembe vetett hitét és azt a törekvését, hogy megszilárdítsa a Vietnami Demokratikus Köztársaságot, kitartóan küzdjön a genfi egyezmények teljesítéséért, az ország nemzeti egyesítéséért, valamint a szocializmus és demokrácia tábora országai népeivel való kapcsolatok megerősítéséért. Norvégia nem vesz részt a NATO hadgyakorlataiban Nagy-Britanniában sztráj* kolnak az autógyárak munkásai London, július 22. (ČTK) — A British Motor Corporation brit autógyárak 50 000 munkása július 23-án sztrájkba lépett tüntetésképpen az ellen, hogy a gyárak vezetősége nem volt hajlandó a nemrég elbocsátott 6000 munkást visszafogadni vagy megfelelő kártérítést fizetni nekik. Á sztrájk előestéjén Londonban 15 szakszervezeti szövetség vezető dolgozói tartottak gyűlést, amelyen a sztrájkolok vezetői jelentést tettek a munkaadókkal folytatott sikertelen egyezkedésekről. A munkások elbocsátása nagy visszhangot váltott ki az autóipar valamennyi alkalmazottja között. Minden munkás tudatában van anrjak, hogy a következő elbocsátáskor esetleg ö van soron és ezért az elbocsátottak védelmére széleskörű mozgalom indult meg. A British Motor Corporation cég 50 000 munkásának sztrájkja e mozgalom megnyilvánulása, amelyet valamennyi brit munkás támogat. Oslo. (ČTK) — A norvég lapok megbízható forrásokra hivatkozva jelentik, hogy Norvégia elutasította részvételét a NATO csapatainak hadgyakorlatain, amelyeket 1957 őszén tartanak a NATO körzetének észak' részében. Sajtójelentések szerint a norvégek elutasító álláspontja egyrészt külpolitikai, másrészt belpolitikai mérlegelések következménye. Ugyanis a hadgyakorlatok területe kiterjedt volna Finmark és Troms északnorvégiai megyékre is. Azelőtt ezt a területet még soha sem használták fel hadgyakorlatok céljaira, mivel szomszédosak a Szovjetunióval. Ezért számolniok kell azzal, hogy a NATO tervezett hadgyakorlatai provokatív jellegűek lehetnek. Az elutasítás másik oka — a sajtójelentések szerint — az, hogy 1957 őszén tartják a norvég parlamenti választásokat és ezért nem kívánatos, hogy abban az időben sok tartalékost hívjanak be, ami Norvégiának a hadgyakorlatokon való részvétele esetén szükséges volna. A népi akció frontjának I. gyűlése Chilében Montevídeo, (ČTK) — Nemrégen tartotta Chilében a hat politikai pártot egybetömörítő népi akíiós front első gyűlését. A gyűlés bel- és külpolitikai kérdésekről, a népi akció tevékenységének formáiról valamint a munkásosztálynak a nemzet függetlenségéért vívott harcáról tárq\alt. Salvador AUende, a népi akciós front elnöke a gyűlésen mondott beszédében hangsúlyozta, hogy a népfront fel akarja számolni a feudális rendszer alapjait. Azt akarja, hogy az ország ismét teljes hatalommal rendelkezzék a természeti kincsek felett és hogy kivívja teljes gazdasági és politikai függetlenségét. Koalíciós kormány megalakítása mellett foglalt állást, amelyben képviselve volna a nemzet nagy többsége. AUende a továbbiakban megemlékezett az SZKP XX. kongresszusa határozatainak óriási jelentőségéről és azt mondotta, hogy e határoztok a nemzetközi helyzetben beállott változásokon alapulnak. E változások kedvezőek a béke hívei számára, a legszélesebb lehetőséget nyújtják a kommunista és a aeocialista pártok közös akcióira, a munkás- és néptömegek egyesülésére. Raul Ampuero, a népi szocialista párt főtitkára hangsúlyozta, hogy mily nagy jelentőségük van az SZKP XX. kongresszusán megtárgyalt ideológiai kérdéseknek a kommunisták és szocialisták közös akcióira. A gyűlésen határozatot hagytak jóvá, amely felhívást tartalmaz a széles dolgozó tömegek egyesülésére. Az amerikai szakértőket nem kedvelik Afganisztánban Delhi. (ČTK) — A Blitz című indiai lap írja, hogy kabuli jelentések szerint Afganisztán lakossága ellenségesen és gyanakodva tekint az amerikaiak technikai „segítségére" és az amerikai szakértőkre. Ennek eka elsősorban az, hogy ezek a szakértők rossz, munkát végeznek és durvák a bennszülött munkásokhoz és a szakemberekhez. Hivatalos afgán körök — írja a lap — fel akarják hívni az afgán kormányt, hogy mondjon le az amerikai szakértők szolgálatairól és ne kössön többé szerződést amerikai cégekkel. Indonézia parlamenti küldöttsége július 29-én a Kínai Népköztársaságba megy Dzsakarta. (ČTK) — Amint az Üj Kína sajtóiroda jelenti, az indonéz parlamenti küldöttség Sartono parlamenti elnök vezetésével július 29-én a Kínai Népköztársaságba utazik. Az indonéz parlamenti küldöttséget Liu Sao-csi, a Népi Képviselők Országos Testülete Állandó Bizottságának elnöke hívta meg a Kínai Népköztársaságba. A Francia Kommunista Párt XIV. kongresszusának határozatai Le Havre, július 22. (ČTK). — Július 21-én Le Havreban befejeződött Franciaország Kommunista Pártjának XIV. kongresszusa. A záróülésen a kongresszust a francia ifjúság küldöttsége üdvözölte. A kongresszus ezután egyhangúlag jóváhagyta Maurice Thorez beszámolóját a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának működéséről. A kongresszus elhatározta, hogy három önálló kommunista iifjűságl szervezetet létesít. A Francia Ifjúság Kommunista Szövetségét, a Francia Lányok Szövetségét és a Francia Tanulók Kommunista Szövetségét. Mindegyik szervezetnek külön sajtőszerve lesz. E három kommunista ifjúsági szervet a Francia Ifjúság, Kommunista Mozgalmának Nemzeti Szövetsége fogja irányítani. Jeanette Vermeersch javaslatára a kongreszus jóváhagyta a dolgozó szocialistákhoz intézett felhívás szövegét. A kongresszus jóváhagvta továbbá a kommunistáknak a községi tanácsokban kifejtett tevékenységére vonatkozó határozati javaslatot. A kongresszus elhatározta, hogy a Kommunista Párt képviselői a községi tanácsokban törekedjenek az algériai háború beszüntetésére, valamint a szocialistákkal való akcióegység megszilárdítására. A kongreszus jóváhagyta a politikai kérdésekről szóló határozatot. A határozat első része Franciaország gazdasági helyzetével foglalkozik, amely rámutat az ipar, mezőgazdaság és a pénzgazdálkodás nehézségeire. A határozat külön fejezetet szentel a francia dolgozók gazdasági helyzete elemzésének. A gazdasági pangást és a dolgozók Az Indonéziai Nemzeti Párt kongresszusa Dzsakarta. (ČTK) — Az indonéziai Szemarang városban július 22-én megkezdődött az Indonéziai Nemzeti Párt VIII. kongresszusa. Amint az Oj Kína sajtóiroda jelenti, ez a kongresszus Indonézia politikai köreinek és sajtója figyelmének középpontjában áll. D. N. Aidit, Indonézia Kommunista Pártjának főtitkára a Nemzeti Párt Központi Bizottságához üzenetet intézett, amelyben reményét fejezi ki, hogy a kongresszus fontos következtetéseket von le az ország gazdasági függetlenségének, a'demokratikus jogok bővítésének. Nyugat-Irián visszaszerzésének, a politikai pártok együttműködésének s az egyetemes béke támogatásának kérdéseiben. A Harian Rakjat reményét fejezi ki, hogy a Nemzeti Párt továbbra is egységpolitikát folytat, mert — amint Szukamo elnök gyakran hangsúlyozza — Indonéziának nagy szüksége van az egységre, — a nemzeti párt a muzulmánok és a kommunisták egységére. békét vágyó emberiség mérhetetlen örömmel és megnyugvással fogadta 1954 júliusában a genfi egyezményeket, amelyek megszüntették az évek óta folyó gyilkos vietnami háborút. Ez az egyezmény meghatározta. két év múlva,* 1956 júliusában általános választásokat kell tartani Vietnamban, hogy az ország mesterségesen kettéválasztott két része újból egyesülhessen. Az egyezmény továbbá azt a fontos feltételt szabja meg, hogy a választások előtt tanácskozó jellegű konferencián tárgyalja meg Észak- és Dél-Vietnam kormánya a választások módját. Vietnam népe azonban évszázadok óta egységes nemzet. Az ország északi és déli részében ugyanazt a nyelvet beszélik, egyforma a lakosság életmódja. Gazdasági szempontból Észak-Vietnam gazdag ásványi kincsekben, amelyekből a mezőgazdasági terményekben ' bővelkedő Dél-Vietnamnak szállított. Amikor 1945-ben az amerikai bombázás következtében megszakadtak az ország két részét összekötő szállítási vonalak, ez végzetes hatással volt Észak-Vietnamra. A dél-vietnami rizsszállitmányok megszűntével borzalmas éhinség uralkodott az ország északi részében. Dél-Vietnamnak is súlyos megpróbáltatásokat okozott a természetesen összefüggő és egymást kiegészítő országrészek közötti szállítás megszakadása; mivel nem kaptak északról szenet, a vasúti mozdonyokat kénytelenek voltak rizszsel fűteni. Jóllehet, Dél-Vietnam földrajzi fekvésénél, természeti gazdagságánál és lakossága szorgalmánál fogva nagyon gyors gazdasági fejlődésre képes, kibontakozását mérhetetlenül hátráltatja az a tény, hogy az ország bizonytalan időre két részre szakadt. A fegyverszünet megkötése után annak ellenére, hogy Ho Si Minh, a Vietnami Damokratikus Köztársaság elnöke számtalan ajánlatot és javaslatot tett az ország északi és déli része gazdasági és kulturális kapcsolatainak felvételére, Ngo Dinh Dien, VIETNAM EGYESÍTÉSÉÉRT akit amerikai nyomásra hel/eztek DélVietnam kormányelnöki tisztségébe, ezeket a javaslatokat visszautasította. Megtiltott minden árucsereforgalmat, utasforgalmat, a könyvek és folyóiratok kölcsönös szállítását. Democratie Nouvelle cikkében egy példával mutat rá, mily nehézségeket okoz a vietnami népnek az ország kettéosztottsága. Az ÉszakVietnamban élő lakos nem írhat közvetlenül Délen élő rokonainak. Ha azonban még is levelezni akar velük, kénytelen levelét elküldeni egy ismerősének Franciaországba, aki aztán onnan továbbítja Szaigonba. A levélben nem szabad írni semmilyen politikai kérdésről. Ha a levél csak érint is bármily politikai kérdést, akkor a dél-vietnami cenzúra a levelet feltartóztatja és a címzettet a bebörtönzés veszélye fenyegeti." Eddig a francia lap cikke. Nézzük mi a helyzet mi a Vietnamról tárgyalt génfi értekezlet és az egyezmény aláírásának második évfordulóján ? Már maga az a tény, hogy az amerikaiak nem voltak hajlandók 1954ben aláírni a Vietnamról szóló genfi egyezményt, sejtette, hogy az USA uralkodó körei, amelyeknek agresszív politikája Ázsia-szerte hírhedt, nem fognak ölbetett kezekkel ülni, hanem minden eszközzel megkísérlik a genfi egyezmények végcéljának, Vietnam egyesítésének meghiúsítását. Céljuk világos volt: megalakították és politikailag megerősítették Ngo Dinh Dien bábkormányát, s így ez az állam tulajdonképp arra van hivatva, hogy Ázsiában támaszpontul szolgáljon agresszív kalandor politikájuknak. Ezt a támaszpontot annál Is inkább igyekeztek létrehozni, mert abban az Időben még két tmerikai ugródeszkájuk állott készen Kína ellen — Dél-Korea és Tajvan. így azután Ngo Dinh Dien — amerikai urainak szolgálatában — rendszeres szabotáló hadjáratot indított a genfi egyezmények ellen. Ezzel szemben a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya szigorúan a genfi egyezmények szerint igazodik. Az ország általános szabad választások útján való egyesítését tartja az egyedüli alkalmas eszköznek ahhoz, hogy elérjék a két országrész egyesítését, a vietnami állam függetlenségét, a demokratikus rendszer felállítását. Az egyesítést békés úton kell elérni. Elkerülhetetlenül szükséges, hogy az ország két részének kormánya összeüljön és megtárgyalja mindazokat a problémákat, amelyek közöttük felmerültek, s egyesült erővel biztosítsák az egyezmények rendelkezéseinek megvalósítását. go Dinh Dien azonban minden lehetőt megtesz, hogy az ország egyesítését meghiúsítsa, nyíltan készül az ellenségeskedés felújítására. A Dél-Vietnamban garázdálkodó terror-diktatúra ki akar irtani minden ellenzéket. Dien polgárháborúban akarja megsemmisíteni még a vallásos szektákat is. Valamennyi dél-vietnami kormánylap és a Dél-Vietnam kormányának propagandája folytonosan azt kürtöli, hogy erőszakkal „fel kell szabadítani Észak-Vietnamot és ki kell irtani a kommunistákat", akikkel állítólag se az állam határain belül, sem pedig nemzetközi viszonylatban nem lehetséges semmilyen együttélés. Ennek a politikának veszészes következményeit nem leplezheti semmilyen látszólagos „népszavazás", sem pedig a szerintük értelmezett választások. Az 1956. március 4-én DélVietnamban megtartott alkotmánygyűlési „választások" bizonyították ezt a legjobban. E választások célja kizárólag az volt, hogy jóváhagyják a kormány alkotmányjavaslatát. De milyen érvénye van az ilyen választásoknak, amikor a képviselőknek joguk van ugyan kifejezni nézeteiket, de ezért felelősségre lehet őket vonni, és ha „kommunista" pártiaknak tűnnek, akkor bizony ez súlyos következményekkel jár. 1955.' június 19-én a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya a genfi egyezmények érdekében levelet intézett a dél-vietnami korányhoz, amelyben kérte, küldje el a dll-vietnami kormány megbízottait az előkészítő tanácskozó konferenciára, hogy megtárgyalják az általános választások kérdését. A levélre nem kaptak választ, 1956. áprilisának egész folyamán tárgyalások folytak Gromiko' és lord Rearding között, akik az 1954. évi genfi értekezlet két elnökét képviselik. Május 9-én a brit és a szovjet külügyminiszter ajánlatott tett ebben az ügyben Észak- és Dél-Vietnam kormányának, a francia kormánynak, valamint a nemzetközi fegyverszüneti ellenőrző bizottság tagállamai kormányainak. A dél-vietnami kormány únos-úntalan azt ismételgeti, hogy őt nem kötelezik a genfi egyezmények, és sem általános választásokat, sem pedig előkészítő konferenciát nem lehet tartani azért, mert Észak-Vietnamban nincsenek meg a szabadságjogok. Hiábavaló azonban minden szemen szedett hazugságok és arcátlanság j-k, céljuk nyilvánvaló, minden eszközzel meghiúsítani a genfi egyezmények teljesítését. Így hát szavuknak nem ad hitelt senkisem, aki csak egy kicsit is tisztában van a dolgok igazi állásával. A vietnami probléma békés megoldásának egyedüli útja előkészítő tanácskozó konferenciát rendezni az általános választások megtartása céljából, vagy pedig ha ez nem járna sikerrel, új genfi konferenciát kell öszszehlvnl Indokína ügyében. M

a Vietnam népe jobban, mint valaha, elszánt akarattal kész síkraszállni az ország egyesítése mellett. Ngo Dinh Diem-t ma nem támogatják azok a rétegek sem, amelyek azelőtt Bao Dajt segítették. £s a békét, az ország békés újraegyesítését akaró vietnami nép nem áll egyedül, mellette állanak az ázsiai és afrikai népek, s ami még nagyobb súllyal esik latba, Vietnam népének jogos követelését támogatják a hatalmas népi Kína, India, a Szovjetunió és a népi demokratikus országok. P. J. nyomorát a francia külpolitika helytelen irányával map -ázzak. „Franciaország továbbra is tagja az Atlanti Tömbnek, vagya a támadó jellegű katonai szövetségnek — hangzik a kongresszus határozatában —, amely a Szovjetunió és a demokratikus tábor ellen irányul. Franciaország térképét az amerikai támaszpontok jelei tarkítják. A külföldi megszállók még nem távoztak el országunkból". A határozat megállapítja, hogy a nemzetközi életben új tényezők léptek fel és hangsúlyozza, hogy e téren hatalmas befolyásra tett szert a Szovjetunió növekvő ereje. A határozat magában foglalja azon eszközök és erők elemzését, amelyek a jelenlegi időben kiküszöbölhetnék a háborús veszedelmet. Ebben az értelemben értékeli a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának határozatait is. A kongresszus hangsúlyozza a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa határozatainak nagy jelentőségét a különböző országoknak a szocializmusra való čtmenete útjáról és megállapítja, hogy ezek a határozatok a világ kommunistáit támogatják abban, hogy megértsék azokat a változásokat, amelyek a legutóbbi időben történtek. A határozat kitűzi a Francia Kommunista Párt legközelebbi feladatait a munkások és a dolgozó parasztság érdekeinek védelmére és rámutat a munkásosztály egysége megteremtésének eszközeire. A határozati javaslat befejező része a párt problémáival és munkájával foglalkozik. Franciaország Kommunista Pártja új Központi Bizottságába megválasztották a Központi Bizottság eddigi tagjait. Összesen 75 központi bizotsáqi tagot választottak meg, közöttük Frederic Joliot-Curie kiváló francia tudóst is. Megválasztották a Központi Bizottság 27 póttagját és a 10 tagú pénzügyi bizottságot is. Ezután a Központi Bizottság megválasztotta a Politikai Iroda tagjait, amelybe a többi között Maurice Thotezt, Jacques Duclost és Etienne Fajont választották meg. Megválasztották a Politikai Iroda póttagjait, valamint a titkárságot is. A záróülésen elnöklő Waldeck-Rochet rövid záróbeszédet tartott s hangsúlyozta a Komumnista Párt tántoríthatatlan egységét és erejét. A kongresszust ezután a francia dolgozók több küldöttsége üdvözölte. A Francia Kommunista Párt XIV. kongresszusa befejezéseképpen a küldöttek és vendégek elénekelték az Intemacionálét és a Marseillaise-t. Az elhurcolt magyar polgárok visszatértek hazájukba Budapest, július 22. (ČTK) — Tíz magyar polgár, akiket a banditák július 13-án a repülőgéppel együtt Nyugat-Németországba hurcoltak, július 22-én visszatértek hadukba. Négy utas, akik a Budapest—Szombathely vonalon július 13-án felszálltak a repülőgépbe, a banditákkal folytatott küzdelemben annyira megsebesültek, hogy gyógykezelésbe kellett őket venni. .Amint az elhurcolt polgárok kijelentették, az amerikai szervek megkísérelték, hogy rábeszéljék őket a Nyugaton való maradásra, eget-földet Ígérve nekik. A rábeszélésnek mindössze két utas engedett. NEHRU INDIAI MINISZTERELNÖK, július 21-én megbeszéléseket folytatott Abdel Osseirannal, a libanoni parlament elnökével, Jaffi miniszterelnökkel és Kamii Samun libanoni elnökkel. Vasárnap Nehru visszatért Indiába. (ČTK). A FRANCÉ PRESSE jelenti, hogy Dzsaghzsivan Ram, India postadgyi minisztere július 22-én a parlamentben kijelentette, hogy az IL—14 típusú repülőgép, amelyet a Szovjetunió múlt év decemberében ajándékozott Indiának, nagyon eredményes próbarepüléseket végzett. Az Indiai kormány véleménye szerint az IL—14 teljesen helyettesíteni tudja az amerikai Dakota típusú repülőgépeket, amelyeket most az indiai légi közlekedési vonalokon alkalmaznak. (ČTK) A REUTER jelenti, h így július 21én este India nyugati részében erős földrengést észleltek Súlyos károkat szenvedett az India nvjgitl r*- '-* vidékén elterülő Katcs állam A földrengés sok emberá'doz'itot követPlt. (ČTK) OJ S Z Ô r. 1956. július 24.