Új Szó, 1956. július (9. évfolyam, 182-212.szám)

1956-07-03 / 184. szám, kedd

AZ SZKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK HATÁROZATA „A személyi kultusznak és következményeinek leküzdéséről

1

1 Moszkva, július 2. (TASZSZ.) — A moszkvai Pravda július 2-án közölte az SZKP Központi Bizottságának határozatát a „A személyi kultusz és következményei leküzdéséről". I. Az SZKP Központi Bizottsága megelégedéssel állapítja meg, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja történelmi XX. kongresszusának határozatai teljes egyetértésre és meleg támogatásra találtak egész pártunkban, az egész szovjet népben, a testvéri kommunista és munkáspártokban, a szocialista országok nagy társadalmának dolgozóiban, a tőkés és gyarmati országokban élő emberek millióiban. Ez érthető, mert a XX. pártkongresszus, amely új szakaszt nyitott a marxizmus-leninizmus alkotó fejlesztésében, ezzel egyidejűleg behatóan elemezte a nemzetközi és a belső helyzetet,. felfegyverezte a kommunista pártot és az egész szovjet népet a kommunizmus felépítéséért vívott további harc nagyvonalú tervével, a munkásosztály valamennyi pártja előtt új kilátásokat nyitott egy újabb híború veszélyének elhárítására, a dolgozók érdekében teendő közös akciókra. A szovjet nép a XX. kongresszus határozatait megvalósítja és a kommunista párt vezetésével új, fontos sikereket ér el az ország politikai, gazdasági és kulturális életének valamennyi területén. A szovjet emberek még szorosabban tömörli'tek a kommunista párt köré, nagyfokú alkotó tevékenységet fejtenek ki a XX. kongresszus kitűzte feladatok teljesítéséért vívott harcban. A kongresszus óta eltelt időszak egyben megmutatta, hogy a kongresszusi határozatok mily életfontosságú erejűek a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomra, valamennyi haladó erőnek a világbéke megszilárdításáért vívott harca szempontjából. Azok a fontos elvi, elmélet tanulságok, amelyeket a kongresszus a kiiliinböző társadalmi rendszerű államok békés együttéléséről, a háborúknak a jelenlegi korszakban való elhárításáról, az országoknak a szocializmusba való átmenete különféle formáiról fogalmazott meg, kedvező hatást gyakorolnak a nemzetközi helyzetre, elősegítik a feszültség enyhülését, a békéért és a demokráciáért harcoló valamennyi erők akció- i egységének megszilárdulását, a szo- ' clalista világrendszer pozíciójának további erősödését. Míg a szovjet emberekben, d népi demokratikus államok és az egész világ dolgozóinak körében az SZKP XX. kongresszusának történelmi határozatai nagy lelkesedést keltettek, az alkotó kezdeményezés és a forradalmi energia új áramlata a munkásosztály ellenségeinek táborában aggodalmat és ingerültséget váltott ki Az USA és egyes más kapitalista hatalmak reakciós köreit nyilvánvalóim nyugtalanítja a béke megszilárdításáért vívott harc nagy programja, amelyet az SZKP XX. kongresszusa kitűzött. Aggodalmuk annál inkább növekszik, minél tevékenyebben és következetesebben valósul meg ez a program. Miért összpontosítják támadásukat a kommunizmus és a szocializmus ellenségei azokra a fogyatékosságokra, amelyekről pártunk Központi Bizottsága az SZKP XX. kongresszusán beszélt? Azért, hogy a munkásosztályok és a munkásosztály pártjainak figyelmét eltereljék azokról a fő kérdésekről, amelyeket a XX. pártkongresszus megtárgyalt és amelyek új sikerek útját nyitják meg a békéért, szocializmusért, a munkásosztály egységéért vívott harcban. Ä XX. pártkongresszus határozatai éppúgy, mint a szovjet kormány belés külpolitikája zavart okoztak az USA és más államok imperialista köreiben. A Szovjetuniónak a béke biztosítására és a különböző társadalmi rendszerű államok együttműködésére irányuló bátor és következetes külpolitikája támogatásra talál a világ valamennyi országának széles néptnmeneibon, kiszélesíti a békeszerető államok frontját és mély válságot Idéz elő a „hidegháború" politikájában, a katonai tömbök alakításának, a lázas fegyverkezésnek a politikáOJ SZO 1956. július 3, jában. Nem véletlen, hogy ama harc körül, amely a Szovjetunióban a személyi kultusz ellen folyik, a legnagyobb lármát az Amerikai Egyesült Államok imperialista körei csapták. A személyi kultusszal kapcsolatos negatív jelenségeket felhasználták arra, hogy velük visszaélve a szocializmus ellen harcoljanak. Most, amikor pártunk merészen leküzdi a személyi kultusz következményeit, az imperialisták ebben olyan tényezőt látnak, amely meggyorsítja országunk előrehaladását a kommunizmus felé, és meggyöngíti a kapitalizmus pozícióját. A tőkés ideológusok abban a törekvésben, hogy enyhítsék az SZKP XX. kongresszusa határozatainak nagy vonzóerejét és befolyását a legszélesebb néptlimegekre, a legkülönfélébb trükkökhöz és mesterkedésekhez folyamodnak, hogy a dolgozók figyelmét eltereljék a haladó és ihletet adó eszméktől, melyeket a szocialista világ tüz az egész emberiség elé. Az utóbbi időben a burzsoá sajtóban nagyméretű rágalmazó szovjetellenes kampány indult, s ebben a kamoányban a reakciós körök igyekeznek ürügyül felhasználni néhány olyan tényt, amely J. V. Sztálin személyi kultuszával kapcsolatos, s amelyet az SZKP elítélt. E kampány tervezői mindenképpen igyekeznek „zavarossá tenni a vizeket", és elködősíteni azt a tényt, hogy a szovjet ország életének olyan szakaszáról van szó, amely már a múlté; el akarják hallgatni és kiforgatni azt a valóságot, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet kormány a Sztálin halála óta eltelt években rendkívüli szívóssággal és eréllyel küszöböli ki a személyi kultusz következményeit, sikeresen valósltja meg új feladatait a béke megszilárdítása, a kommunizmus felépítése, a széles néptömegek érdekében. A burzsoá Ideológusok rágalmazó kampányukkal újból és sikertelenül megkísérlik, hogy megfosszák súlyuktól a marxizmus-leninizmus nagy eszmélt, aláássák a dolgozók bizalmát a világ első szocialista országa, a Szovjetunió iránt, zavart keltsenek (Tnemzetközi kommunista és munkásmozgalom soraiban. A történelmi tapasztalatok azt tanítják, hogy a nemzetközi proletáregység ellenségei a múltban nem egyszer törekedtek arra, hogy azon momentumok kihasználásával, amelyek alkalmasaknak tűntek számukra, aláássák a kommunista és munkáspártok nemzetközi egységét, széthúzást szítsanak a nemzetközi munkásmozgalomban és gyengítsék a szocialista tábort. A kommunista és a munkáspártok azonban minden egyes alkalommal leleplezték a szocializmus ellenségeinek mesterkedéseit, még szorosabban tömörítették soraikat és megmutatták megbonthatatlan politikai egységüket, rendületlen hűségüket a marxizmusleninizmushoz. A testvér kommunista és munkáspártok idejében leleplezték a szocializmus ellenségeinek ezt a mesterkedését is, és határozottan szembehelyezkedtek vele. Nem volna azonban semmiképpen sem helyes szemet húnyni afölött, hogy egyes külföldi barátaink nem értették meg teljes mértékben a személyi kultusznak és következményeinek kérdését, és néha a személyi kultusszal kapcsolatos egyes problémákat helytelenül magyarázzák. A személyi kultusz bírálatánál a párt a marxizmus-leninizmus elveiből indul ki. Pártunk már több mint három éve következetesen harcol J. V. Sztálin személyének kultusza ellen, szívósan leküzdi e személyi kultusz káros következményeit. Természetes, hogy ez a kérdés az SZKP XX. kongresszusa munkájának és határozatainak fontos pontja volt. A kongreszszus megállapította, hogy a Központi Bizottság egészen helyesen és idejében lépett fel a személyi kultusz ellen, melynek terjedése csökkentette a párt és a néptömegek szerepét, kisebbítette a kollektív vezetés jelentőségét a pártban, és gyakran komoly munkahiányosságokhoz és a szocialista törvényesség durva megsértéséhez vezetett. A kongresszus megbízta a Központi Bizottságot, hogy következetesen érvényesítse azokat az intézkedéseket, amelyek biztosítják a marxizmus-leninizmustól idegen személyi kultusznak teljes leküzdését, a személyi kultusz következményeinek a párt, állami és ideológiai munka valamennyi területéről való kiküszöbölését, a pártélet normái és a pártvezetés kollektivitása Lenin által kidolgozott elveinek szigorú betartását. A személyi kultusz elleni harcban a párt a marxizmus-leninizmus ismert tanaihoz igazodik a néptömegek, a párt és az egyének történelmi szerepével kapcsolatban. A marxizmus-leninizmus azt tanítja, hogy megengedhetetlen a politikai vezér személyének kultusza, bármily nagyok legyenek is érdemei. Marx K., a tudományos kommunizmus megalapítója hangsúlyozta negatív állásfoglalását „a személyiség bármilyen kultuszával szemben" és kijelentette, hogy ő és Engels Frigyes a kommunisták szövetségébe „azzal a feltétellel léptek be, hogy az alapszabályzatból kiküszöbölnek mindent, ami elősegíti az autoritások vallásos tiszteletét." (Marx-Engels művei 26. kötet.) V. I. Lenin pártunk alapításakor könyörtelenül harcolt a „hős" és a „tömeg" nem marxista koncepciója ellen, határozottan elítélte azokat, akik egyéni hősöket állítottak a néptömegekkel szembe az alkotók tízmillióinak esze - mondotta V. I. Lenin — aránytalanul nagyobbat alkot, mint a legnagyobb, legzseniálisabb jóslat." (Müvek 26. kötet.) Az SZKP Központi Bizottsága arra a nézetre jutott, hogy harcolni kell Sztálin személyének kultusza ellen, annak alapján, hogy a személyi kultusz ellenkezik a szocialista rendszer lényegével és fékezte a szovjet demokrácia fejlődését, a szovjet társadalom haladását a kommunizmus felé. A párt XX. kongresszusa a Központi Bizottság kezdeményezéséből kijelentette, hogy bátran és nyíltan kell beszélni a személyi kultusz súlyos következményeiről, azokról a komoly hibákról, amelyek Sztálin életének utolsó Időszakában előfordultak és fel kell hlvnl az egész pártot, hogy együttes erőfeszítéssel vessen véget mindannak, amit a személyi kultusz okozott. Emellett a Központi Bizottság tudatában volt annak, hogy az elkövetett hibák nyílt bevallása bizonyos károkat és veszteségeket okozott, amelyeket az ellenség felhasználhat. A bátor és könyörtelen önkritika a személyi kultusz kérdésében újabb szemléltető bizonyítékát adta pártunk és a szovjet szocialista rendszer erejének és szilárdságának. Teljes biztonsággal mondhatjuk, hogy a kapitalista országokban egy uralkodó p4rt sem kockáztatna meg soha ehhez hasonló lépést. Ellenkezőleg, mindegyikük igyekezne az emberek előtt elhallgatni és leplezni az ilyen kellemetlen tényeket. A Szovjetunió Kommunista Pártja azonban, amely a marxizmus és leninizmus forradalmi elvei alapján nevelkedett, megmondta a teljes igazságot, bármilyen keserű is volt az. A párt e lépésre kizárólag saját kezdeményezéséből, elvi álláspont alapján határozta el magát. Abból indult ki, hogy még akkor is, ha a Sztálin kultusza elleni fellépés •jgyes ideiglenes nehézségeket is okoz, a munkásosztály alapvető érdekeit és végcéljait tekintve óriási pozitív eredmények távlatait nyitja meg. Igv szilárd biztosítéka lesz annak, hogy a jövőben pártunkban és országunkban sohasem keletkezhet többé a személyi kultuszhoz hasonló jelenség, hogy pártunkat és országunkat a jövőben kollektíván, a marxi-lenini politika megvalósításának alapján irányítják széleskörű belső demokrácia, a dolgozók millióinak tevékeny alkotó részvétele és a szovjet demokrácia sokoldalú fejlesztése mellett. Azzal, hogy a párt erélyesen lépett fel a személyi kultusz és annak következményei ellen, nyíltan bírálta azokat a hibákat, amelyek e kultusz következtében előfordultak, újból megmutatta hűségét a marxizmusleninizmus halhatatlan elveihez, odaadását a nép érdekei iránt. Megmutatta, mennyire gondoskodik arról, hogy a lehető legjobb feltételek alakuljanak a párton belüli és a szovjet demokrácia fejlesztésére országunk sikeres kommunista felépítésének érdekében. Az SZKP Központi Bizottsága megállapítja, hogy a személyi kultusz es következményei kérdésének megtárgyalása a pártszervezetekben és a dolgozók nyilvános gyűlésein a párttagok és a pártonkívüliek nagy aktivitása jegyében folyt le, és hogy a párt, valamint a nép teljesen egyetért az SZKP KB vezérelvével és támogatja azt. A szocialista törvényesség megsértésének tényei és a Sztálin személyi kultuszával kapcsolatos további hibák, amelyeket a párt közölt, természetesen keserűséget és mély sajnálatot keltenek. A szovjet emberek azonban tudják, hogy a személyi kultusz elítélése szükséges volt a kommunizmus felépítése érdekében, melynek nagy művében tevékenyen részt vesznek. A szovjet nép látja, hogy a párt az utóbbi években következetesen valósítja meg a személyi kultusz következményeinek eltávolítására irányuló gyakorlati intézkedéseket, a párt, állami, gazdasági, és kulturális felépítés valamennyi szakaszán. E tevékenysége alapján a párt, melynek belső erőit semmi sem béklyózza, még közelebb került a néphez és most páratlan alkotótevékenység uralkodik benne. a. Hogyan történhetett meg, hogy a szovjet szocialista rendszerben létrejött és elterjedt Sztálin személyének kultusza annak minden negatív következményével együtt? E kérdés megvizsgálásánál szem előtt kell tartani mind az objektív konkrét történelmi feltételeket, amelyek között a szocializmus felépítése folyt a Szovjetunióban, mind pedig néhány olyan szubjektív tényezőt, amely Sztálin személyi tulajdonságaiból következett. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom a kapitalista társadalom forradalmi átalakulásának klasszikus példájaként íródott be a történelembe, olyan forradalomként, amely a munkásosztály vezetésével valósult meg. A bolsevik párt és a világ első szocialista állama, a Szovjetunió hősi harcából más országok kommunista pártjai, az összes haladó és demokratikus erők tapasztalatokat szereznek, hogyan kell megoldani az alapvető szociális kérdéseket, amelyek a jelenlegi társadalmi fejlődésben felmerülnek. Országunk dolgozói a szocialista társadalom építésének csaknem 40 éve alatt óriási tapasztalatokat szereztek, amelyeket a többi szocialista országok dolgozói tanulmányoznak és alkotó módon alkalmaznak saját konkrét feltételeik szerint. Az egész történelemben ez volt a szocialista társadalom felépítésének első tapasztalata, amely számos olyan tény keresése és gyakorlati megoldása folyamán alakult ki, melyeket a szocialisták azelőtt csak általános vonásokban, csak elméletben ismertek. Több mint egy negyed század folyamán a szovjet ország volt az, amely egyedül egyengette az emberiség útját a szocializmus felé. KapitaI lista körülzárásban levő erődítmény volt. A szovjet ország nyugati és keleti ellenségei a 14 állam 1918—1920 évi csődbefulladt intervenciója után is „keresztes hadjáratokat" terveztek a Szovjetunió ellen. Az ellenség számos kémet és diverzánst küldött a Szovjetunióba, arra törekedve, hogy minden eszközzel aláássa a világ első szocialista államát. A Szovjetunió elleni új imperialista agresszió veszélye különösen megnövekedett, amikor Németországban 1933-ban hatalomra jutott a fasizmus, mely céljául tűzte ki a kommunizmus, a Szovjetunió — a dolgozók első államának elpusztítását. Mindenki emlékszik az úgynevezett, „komintern elleni paktum", „a Berlin—Róma—Tokió tengely" megalakítására, amelyeket az egész nemzetközi reakció tevékenyen támogatott. Amikor növekedett az új háború veszélye, amikor a nyugati hatalmak ismételten elutasították a Szovjetuniónak azokat a javaslatait, hogy intézkedések történjenek a fasizmus megdöntésére, hogy kollektív biztonságot szervezzenek, a szovjet ország kénytelen volt minden erejét védelmének megszilárdítására, az ellenséges kapitalista körülzárás fondorlatai ellen vívott harcra összpontosítani. A párt az egész népet a szüntelen éberség, a készenlét szellemében volt kénytelen nevelni a külső ellenséggel szemben. A nemzetközi reakció fondorlatai annál veszélyesebbek voltak, mert az országon belül hosszú időn keresztül kegyetlen osztályharc folyt. Arról volt szó: „Ki marad felül?" Lenin halála után a pártban tevékennyé váltak az ellenséges irányzatok — trockisták, jobboldali opportunisták, burzsoánacionalisták, akik azt az álláspontot védelmezték, hogy fel kell adni Lenin elméletét a szocializmus egy országban való győzelmének lehetőségéről, ami a valóságban a kapitalizmus visszaállításához vezetett volna a Szovjetunióban. A párt könyörtelen harcot indított a leninizmus mindezen ellenségei ellen. A kommunista párt Lenin hagyatékit teljesítve figyelmét az ország szocialista iparosítására, a mezőgazdaság kollektivizálására és a kultúrforradalomra összpontosította. Ezen óriási feladatok megoldásánál, a szocialista társadalom építésében az egyedül fennálló szocialista országban a szovjet nép és a kommunista párt hihetetlen nehézságeket és akadályokat volt kénytelen leküzdeni. Országunknak rövid történelmi idő alatt minden külső gazdasági segítség nélkül meg kellett szüntetnie az évszázados elmaradottságot és az egész népgazdaságot új szocialista alapokra kellett átépítenie. Ez a súlyos nemzetközi és belső helyzet vasfegyelmet követelt meg, az éberség szüntelen fokozását, az irányítás legszigorúbb összpontosítását, ami elkerülhetetlenül negatív módon nyilvánult meg egyes demokratikus formák fejlődésében. Országunk az egész imperialista világ ellen vívott könyörtelen harcban kénytelen volt megengedni a demokrácia egyes korlátozásait, amelyek logikusan következtek népünknek a kapitalista körülzárásban a szocializmusért vívott harcából. Ámde ezekre a korlátozásokra pártunk már akkor mint ideiglenes korlátozásokra tekintett, amelyek a szovjet állam megszilárdulásával, a demokrácia és a szocializmus erőinek növekedésével világszerte fokozatosan kiküszöbölődnek. A nép öntudatosan beleegyezett ezekbe az ideiglenes áldozatokba, mert naponta látta a szovjet társadalmi rendszer újabb és újabb sikereit. A szocializmus építésében mindezeket a nehézségeket a szovjet nép a kommunista párt vezetésével, a párt Központi Bizottságának vezetésével leküzdötte, amely következetesen érvényesítette a lenini irányvonalat. Az a tény, hogy a szocializmus győzött az ellenségtől körülzárt országunkban, amelyet szüntelen külső támadás veszélyeztetett, a szovjet nép világraszóló cselekedete volt. Elmaradott gazdaságú országunk az első ötéves tervek folyamán a nép és a párt megfeszített és hősies erőfeszítése következtében gigantikus haladást tett gazdasági és kulturális fejlődésében. A szocialista országépítés sikereinek alapján emelkedett a dolgozók életszínvonala, egyszer s mindenkorra megszűnt a munkanélküliség. Az országban mélyreható kulturális forradalom valósult meg. A szovjet nép rövid időn belül nagyszámú műszaki, értelmiségi kádereket nevelt, melyek elérték a világtechnika színvonalát és a szovjet tudományt és technikát a világ egyik legelső helyére emelték. E győzeímek ihletője és szervezője a kommunisták nagy pártja volt. Az egész világ dolgozói a Szovjetunió példáján szemlélte.-oen meggyőződtek arról, hogy a munkasok és parasztok hatalomra kerülésük után kapitalisták és nagybirtokosok nélkül sikeresen építhetik és fejleszthetik szocialista államukat, amely a széles néptömegek érdekeit fejezi«ki és védelmezi. Mindennek óriási ihlető hatása volt a kommunista és munkáspártok befolyásának növekedésére a világ valamennyi országában. J. V. Sztálin a párt Központi Bizottsága főtitkári funkciójában a többi vezető tényezőkkel együtt hosszú éveken át tevékenyen harcolt Lenin örökének megvalósításáért. Hü volt a marxizmus-leninizmushoz, és mint teoretikus és nagy szervező a párt harcának élén állott a trockisták, a jobboldali opportunisták, a burzsoánacionalisták ellen, a tőkés körülzárás intrikái ellen. Ebben a politikai és eszmei harcban Sztálin nagy tekintélyre és népszerűségre tett szert. Azonban helytelenül minden nagy győzelmünket az ő nevével kezdték kapcsolatba hozni. A kommunista párt és a szovjet ország sikerei, valamint a Sztálinról zengett dicshimnuszok fejébe szállottak. Ilyen körülmények között fokozatosan alakult ki Sztálin személyének kultusza. A személyi kultusz fejlődéséhez óriási mértékben hozzájárult J. V. Sztálin néhány egyéni tulajdonsága, amelyekre már V. I. Lenin mint negatív tulajdonságokra mutatott rá Lenin 1922 végén levelet intézett a párt rendes kongresszusához, amelyben a következőket írta: „Sztálin elvtárs, mihelyt főtitkár lett, nagy hatalmat összpontosított I kezében és nem vagyok benne biztos, vajon mindig eléggé körültekintően fog-e élni ezzel a hatalommal". E levél utóiratában 1923 január kezdetén V. I. Lenin ismét visszatért Sztálin egyes személyi tulajdonságaihoz, amelyek megengedhetetlenek egy vezető tényezőnél. „Sztálin túlságosan durva" — írta Lenin. „És ez a hibája, amelyet egészen jól eltűrhetünk mi kommunisták egymás közötti viselkedésünkben, elviselhetetlenné válik a főtitkárnál. Ezért javaslom az elvtársaknak, fontolják meg Sztálin e tisztségből való áthelyezését és (de egy más embert nevezzenek ki, aki eltér Sztálin elvtárstői azzal, hogy türlemesebb, lojálisabb, udvariasabb (Folytatás a 3, oldalon.)