Új Szó, 1956. július (9. évfolyam, 182-212.szám)

1956-07-19 / 200. szám, csütörtök

Oj tehénistállót építenek négy Itektá r a „gyere keké a A hajniky szövetkezet (zvoleni járás) 600 hektár földön gazdálkodik. Ebből 298 ha a szántó, amelyen 117 szarvasmarhat tartanak a tervezett 140-eI szemben. 62 fejőstehéntől 310 »ter napi tejhozamot érnek el. Tavaly ősszel saját költségükön hozzáfogtak a T 98 típusú tehénistálló építéséhez. Az építkezés 670 000 koronában kerül. Kilenctagú építőcsoport dolgozik s október elsején be akarják fejezni az építést. VERSENYBEN A váhovcei szövetkezet július 12-én kezdte msg az aratást. A szövetkezetnek 310 hektár az aratm'valója. Ezen terület learatásához 5 kombájn és 4 aratógép ál! a szövetkezet rendelkezésére. Az aratógépek eddig 67 hektárt arattak le. A kombájnosok közül I Kiradrev elvtárs ért el eddig legszebb eredményt. Szombat estéig 205 mázsa szemet aratott és csépalt. Az arató csoportok versenyben állnak, hogy a gazdag termést minél előbb betakaríthassák. Kertész Edit, Váhovce. Traktorosnap Szencen A szenei GTÄ-n megtartották A traktorosnapot. Az üzem vezetősége értékelte a tavaszi idényben végzett munkát, 6 több traktorost megjutalmaztak. A tavaszi munkában a szene: brigádközpont volt a legjobb. E brigádközpont vezetője Takács László.. A brigádközpont tavaszi munkatervét 142,1 százalékra teljesítette. A második helyre a Jókai brigádközpont került, harmadikra a dunaüjfalusi. A főbb munkák elvégzésében a legjobban a nagyfödémesi brigádközpont állta meg a helyét, amely 826 hektárt sarabolt meg, a jőkai brigádközpont 657 hektárt, a nagygunbi 638 hektárt és a szenei 559 hektárt. A sarabolásban- Pavol Vrbiar, a. szenei brigádközpont traktorosa volt a legjobb, 279 hektárt sarabolt meg. A második Mancal Baltazár, a nagyfödémesi brigádból 265 hektárral, a harmadik Ján Rajček a nagyqurabi brigádból 258 hektárral. A szénakaszálásban legjobb volt a nagyfödémesi brigád, amely 272 hektárt kaszált le, második a sárosfai brigád' 221 hektárral, harmadik a dunaegyházi brigád 195 hektárral. A legjobb traktorosok (kerekes traktoron) František Múčka, Rigó Lajos, Gáli Gyula voltak. A fizetési- és prémiumrendszer alapján azok a traktorosok, akik jól gondozták a gépüket és hozzájárultak a gépjavítás önköltségének csökkentéséhez, könyvbetéten prémiumot kaptak. Több mint hatezer koronát kapott Ján Brir.za a csataji brigádból. Józan Gásoár és Karol Mikiäka a szenei brigádból. Klapuch Ľud., Szene. MÁR A KUKORICÁSBAN kezdődött, lent a határsorompó előtt, amikor Kozlok elvtárs, a rappi szövetkezet könyvelője félig komolyan, félig tréfásan szólt a kalondalkhoz, kimondta a vlsszavonhatatlant:— Halljátok-e, a mi kukoricánk sokkal tisztább, itt még a tábla egy részén díszlik a kukorica-fia. — Az már nem —, felelték a kaíodaiak. — Eredj csak beljebb, aztán ott nézd meg, és akkor beszélj! Még körül is néztek, * kutatva a „semlegesek" után, aki majd eldönti, megmondja a megmáslthatatlant. A „semlegesek" mintha kicsit elkalandoztak volna, jó tlz méternyire, a csoporttól. De azért félfüllel hallották a megjegyzéseket, hogy ez a kukorica szép, itt meg maradhatós, meg hogy a kertészetben már jó nagy uborkák csüngenek az indákon. Valóban, ebben is, abban is Igazuk volt azoknak, akik kimondták gondolatukat a látottakról. Nem érdemes részletesein felsorolni minden terménynél a IfUlön felvetődött többoldalú hozzászólást, inkább a lényeget kell leszögezni: tárgyilagosság, gondosság, segíteniakarás jellemezte a rappi meg a kalondai szövetkezet párosversenye félévi értékelésének „zsűri-tagjait". Mikor bent a kalondai szövetkezet irodájában papírra vetették a látottakat, hallottakat és tapasztaltakat, egy-egy megítélésnél egészen parázs vita kezdődött. A járás küldötte tárgyilagosan ítélte meg a helyzetet, nem volt részrehajló. Igaz, nem is lehetett volna, mert a rappiak közül nem egy úgy ismeri a kalondai határt, akárcsak otthon az asztal-fiát.. IGY AZTÁN MINDJÁRT a legelején megvolt a herce-hurca. Mert abba még csak beleegyezett mindkét „fél", hogy 78 hektáron van búzája a kalondai szövetkezetnek, de amikor arra került a sor, hogy a rappiak szájából kicsúszott ez a szó: — Az ám, jó állapotban van a búza, de vagy 3 hektár ott a Szilváseleje dűlőben ritka is, gazos is, — akkor mintha a lavina indult volna meg. No, kimondhatták ezt a rappaiak. A kalondaiak, a szövetkezet elnöke, meg mások is körülötte, egyszeribe zárt sorba tömörültek, s először is a jelzett gyengébb minőségű, gyengébb termésű hektárterület egészén próbáltak javítani. Majd látva, hogy a U É WÁ mi ií M M á ir Ú ír M t ii M JFstefelé annyira megfrissül a le- vegő falun, hogy szinte kívánja az ember. Ha meg egy kis eső is szemetel, hát olyan tiszta, mint az arany. Tiszta és pihekönnyű. Emberek, madarak hangját jól felfogja és meszszire röpíti, mert ellenállása alig van. És ilyenkor jó a kapuba kiállni, mélyeket lélegezni, szemlélődni. Tűnődni azon, hány és hány falu kapott már villanyt. Az én falumba is bevezették. Itt húzódnak a fejem fölött a vastag huzalok. De hangos bemondó még nincs. Ez onnan jut eszembe, hogy Józsi bácsit, szeretett és köztiszteletben álló kisbirónkat látom közeledni. Kerékpáron jön, s ha a szokott helyeken megáll, lába közé szorítja a bicikli vázát és dobol. Jár a dobverö, pattog a kutyabőr, dőlnek ki a házból az emberek. S én jó érzéssel állapítom meg, hogy a falumnak még soha nem volt ilyen rátermett kisbírója. Elődeitől abban különbözik, hogy nem olvassa papírról az első, második, harmadik pontot. Jó feje van. Mindig a saját szavaival formálja meg a hivatalos mondanivalót. Es hogyan? Derülni, mosolyogni, kuncogni kell, ha dobol, mert az egész ember csupa értelmesség, sziporkázó szellemesség. Palóc a javából, a maga idejében Mikszáth sem tatáit különbre! De térjünk rá, mit tesz közhírré e pillanatban ? A rimaszombati járás egyik nagy községében, Balogon, holnap, azaz vasárnap szövetkezeti nap lesz. Az ünnepélyen fajra, felekezetre való tekintet nélkül mindenki résztvehet. Ingyenes autóbuszjárat a helyszínig és vissza. Ennivalót senki ne vígyen magával, mert ahogyan a kisbíró tudja, három sertésnek ontották vérét a nagybalogiak. Érdekes a hír, vonzó, csábító ereje van. A kapuban, vagy az udvar mélyebb részén máris megindul a sugdolózás, tanácskozás, menjenek, ne menjenek? A fiatalság körében a tanácstalanság persze ismeretlen. Ök mennek. Ki autóbuszon, ki biciklin, vagy motorkeréken. Mert a fiatalságnak sziik, nagyon szük keret a falu az utóbbi időben. Mindenáron mozdul- I hirtelen nem találni rá jelzőket. Szloni, szabadulni akar. A lányok például azért kapnak szívesen az alkalmon, mert áldott lehetőség egy ilyen nap magukat más faluban megmutatni. Lejteni a főutcán végig, s szemérmesen felfogni egy-egy kikent-kifent legény pillantását. A felszedelózködésre, a mozdulásra tehát az ok ez. M

ásnap a szélrózsa minden irányá. bál a szövetkezeti napra sietnek. AMk az autóbuszról lemaradnak, kerékpáron igyekeznek a többiek után. És Nagybalog ünnepi köntöse cifraruhás lányok, vidám, mókás legények seregétől tarkáilik. A kapuk előtt öreg nénik, bácsik, az utcán sétáló párok. Az idő kedvez a napnak, tiszta, napfényes. A parkban, ahova az ünnepi emelvényt építették, nagy sudár fák enyhébe húzódnak a vendégek, A tisztás körül bódék, bennük frissítő italok, cipők, ruhanemű és sertéspörkölt. Nagy, egy pillantra sem szűnő a sürgés-forgás. Bor, sör mellett kisebbnagyobb embercsoportok tárgyalnak. Szövetkezeti. parasztok meghányjákvetik a gazdálkodás problémáit. Robbannak, majd elcsendesednek, aszerint, hogy milyen kérdés került napirendre. Tizenkét falu szövetkezeti tagjai találkoznak itt, van miről beszélni! S csak a folyton tüzelő szemükbe kell nézni, hogy meglássuk, észrevegyük, ök az új harcosai a mának és meghirdetői a boldogabb holnapnak. Különben erről beszél az ünnepi szónok, Éliás, járási nemzeti bizottsági elnök is. Ezt a gondolatot próbálja a jelenlevők tudatába lopni Elek, a CSISZ járási titkára. És az összefogás, az együvétartozás érzését hinti el az a néhány legény, leány és katona, aki a dobogóra lép a-szemet gyönyörködtetni. A CSEMADOK tamási csoportja különféle szép táncszámokkal lép fél, a rimaszombati RISO fiataljai pedig szlovák és magyar népi táncokkal gazdagítják a műsort. Es a katonák? Mit csinálnak a katonák? Dalolnak és olyan büszkén, hogy vák, magyar és cseh fiúk éneklik a gyönyörű melódiákat, fürge lányok lábai topogják ki a ritmust. Micsoda délután! Az emberek, a szépre szomjas vendégek szinte bekerítik a dobogót. Egymásra néznek, a dalolókra és a táncosokra pillantanak és egy könyökmozdulat, vagy egy röpke sóhaj a kifejezője minden szépnek, hasznosnak. A parkban hangulatos fiatalok, jókedvű szövetkezeti tagok ismerkednek, barátkoznak. Miközben a mezőn érik a nehéz kalász. Szél csókolja, nap simogatja és gondos gazda szeme őrzi. Mintha erő s lélegzetvétel lenne ez a szövetkezeti nap. Hallom, amint az egyik balogújfalusi ember megjegyzi, hogy előre tör a szövetkezet. Persze, aki hallgatja, sem hagyja annyiba, javakorabeli asszony mosolyogva fülel a borozó, vitázó szövetkezeti parasztokra. Mindenki mindenkire figyel, mindenki mindenkinek mond valamit. Észre sem veszik, hogy alkonyba hajlik a nap. Nem, mert a műsoros délután után még valami más is következik. Éjfélig vagy reggelig tartó táncmulatság. De ezt az idősebb vendégek már nem várják meg. Szívükben, eszükben a kedves nap élményével, a kölcsönös eszmecsere hasznával hazatérnek. És a helyszínen, vagy útközben, vagy az otthon csendjében még egyszer átgondolják a napot

t S a szívre, értelemre hulló szavak fényében megnövekedik szemükben a barátságra, kölcsönös összefogásra serkentő ünnep ... Jťedves Józsi bácsi, közkedveltségnek örvendő kisbírónk, fogja meg ismét a dobverőt és mondja el komolyan, szellemesen, hogy a gömöri paraszt érti már a szövetkezeti nap jelentőségét. Érti és félreéri, hagy kétkedő szemek, tétovázó emberek tekintenek rá. Rá, aki megingathatatlan pillére a szövetkezeti mozgalomnak. Vagy ez egyszer hagyja a dobverőt pihenni, és engedje meg, hogy mindezt én tegyem közhírré. M. J. rappiaknak egészen biztosan nincs farkas-sötétjük, és különösen nappal és hogy a négyzetméterrel ls tisztában vannak, azt próbálták „menteni", amit lehetett. Azzal védekeztek, hogy — Hát még sem olyan gazos az a búza, hiába is beszéltek, rappiak. Ilyenkor a legjobb az aranyközépút. Most is az vált be. Hozzáteszünk még annyit, hogy a kalondaiak megszivelték a figyelmeztetést, nem engedték el csak úgy, a fülük mellett. Szembec3lés szerint — s a dolgozó parasztnak általában jó szeme van — 22 mázsás hektárhozam várható, 3 mázsával több a tervezettnél. Az árpánál, zabnál is hasonlóan megállapították, hogy a hektárhozam túllépése biztos. Lépésről lépésre haladt a bizottság munkájában s közben a vita fűszerezte hasznos ténykedésüket. Külön is kiemelték a cukorrépa meg a takarmányrépa termelést. Márcsak azért is, mert keresni kell olyan répát. Cukorrépából a tervük 280 mázsa, de a bizottság hosszú-hosszú vita után megállapította: hektáronként meglesz az 500 mázsa. MAGAMBAN SOKALTAM a számot, de a sok oldalról jött bizonyltgatás végül a kételkedésemet mégis csak eloszlatta. A takarmányrépánál ls jól feltornászták a számot, hektáronként 700 mázsára. Igaz, magam is láttam a takarmányrépájukat, sokatígérő termés mutatkozik. Talán a legmeghatóbb volt az a jeíenet, amikor a kukorica értékelésére került a sor. Ellen és -„ért" sok szó nem esett, mert a kukorica nagy része valóban dicséretet érdemel. Helyesebben. azok a szövetkezeti tagok érdemlik, akik vetették, kapálták. Még az is tetszett — olyan emberi volt —, amikor a szövetkezet elnöke (utólag bocsássa meg, hogy egy álló napig nem jegyeztem fel a nevét) a hektárterület ismertetésekor azt mondta, hogy — 24 hektár a kukorica, ebből 4 hektár a gyerekeké (mármint az ifjúságé). Én láttam ezeket a gyerekeket. Lent a - lóherét takarták, gyűjtötték Fiatal, izmos fiúk, lányok, köztük olyan fiú is akadt, aki könnyebb vendégoldallal Is utat mutathatna a szélrózsa bármelyik Irányába. És ez a valóság nagy előnye a kalondaiaknak, a szövjtkezetnek. Nagy előnyük, hogy van fiatal munkaerő, meg az ls, hogy az asszonyok is dolgoznak. Mikor kint voltunk határt nézni, éppen a dinnyét kapálták. Ezzel mellhosszúságban megelőzik a rappiakat. És még valami, ahogy tapasztaltam A kalondaiak megszívlelik a bírálatot. Hogy a kukoricájukban, az egyik táblában volt vagy 60 ár silányabb, meg olyan fű is akadt, ahol arra nincs szükség. Beismerték ezt. Beismerik azt ls, hogy az állattenyésztésben még elég sok a tennivaló, mert a tehén is kevesebb a kelleténél Egyúttal azonban igyekeznek, s ahogy a helyzet mutatja, jól előrehaladnak. A tejhozammal is. öt literre tervezték a fejéshozamot, de ahogy megállapították, örvendetes a javulás, mégpedig 6,3 liter tehenenként és naponként. MEGNÉZHETJÜK a sertésállományt ls. Ott is nagy a javulás, ötven dekában állapították meg a napi súlygyarapodást. dehát ki tilthatja meg a sertéseknek, hogy 57 dekát hízzanak naponta, vagy a növendékmarháknak, hogy ötven deka helyett elérjék a hatvan dekát. A borjúnevelés sem ötödik kerék a szövetkezetben s meg is látszik az eredményeken. A három hónapig nevelt borjak kilencven dekát szednek magukra a napi háromnegyed kiló helyett. Az állattenyésztésről általában elmondható, hogy erősen javul. Ezt legjobban a beadás helyzete tükrözi. . Sertéshúsból a kötelező beadás 3809 kiló volt az első félévben, beadtak 5066 kilőt. A terven felüli sertéshúsból 4370 kilóra kerekítették a számot, de annál sem maradtak meg, 5616 kiló sertéshúst dobtak a piacra. A marhahúst, tejet, tojást sem sajnálták, ott sem rekedtek meg a kilencvenkilencnél. Minden jól ment volna eleddig, ha... De mint derült égből a villámcsapás, beütött a „baj". A rappiak könyvelője — mellesleg szólva, rendkívül szemfüles ember s az agya sem párnás — mint a vércse, csapott le: — Igen ám, de túlléptétek a munkaegységet. Könnyű Igy! Szó ami szó, itt egy nyúlfarknyi íélekzetvételre megakadt a szó. Mert valóban, a kalondaiak kissé túlfeszítették a húrt. többet „markoltak" a kelleténél. Azzal magyarázzák, hogy az állattenyésztésnél bevezették a pótjutalmazást s utána a haszon emelkedett, mert többet termelnek és többet is adnak be. Részben adjunk nekik igazat, hisz Kozlok elvtárs ezt még többször is kihúzza a tarsolyából, ha maguk a kalondaiak alkalmat adnak rá, mondjuk olyankor, amikor megint a mérleg serpenyőjére kerül a két szövetkezet gazdálkodása. Nem kell őt félteni, hogy meg nem mondaná a kalondaiaknak, — megint „túlléptétek" a munkaegységet. ÉS EZT TUDJÁK a kalondaiak is. S a végén, nehogy alulmaradjanak, előhúzták ők is a tromfot, a pénzügyi tervüket. Kiterítették az asztalra, akárcsak a kártyát szokás. , Nézzük csak, mit is mutat az a papiros! — A tervezett bevétel 433 ezer korona, bevettek 444 ezer koronát. A tervezet kiadás sem áll rosszul s Igy a mérleg egyesúlyban billeg. Majd az év vége mutatja meg az eredményt. Addig is levonhatjuk a tanulságot; ebből a versenyből a je!ek szerint mindkét szövetkezet győztesen kerül ki, anyagi téren a szövetkezeti tagok legnagyobb örömére. Gérecz Árpád. Ahol jól dolgoznak, az eredmény nem marad el Az őszi árpát már jó ideje elcsépelték, hektáronként 31,39 mázsás hektárhozamot ért el a gazdaság. Ugyancsak elcsépelték a repcét le, hat hektárról 97 mázsát, s tíz hektárról az angol perjét, további tíz hektárról az olasz per Meg kell emlékeznünk traktorosainkról, akik az őszi árpa, füvek, repce aratásában derekasan megáHták a helyüket. vösi fejögulyás jelenlegi átlaga . 11,1 liter. Ezeknek a szép eredményeknek az eléréséheiz nagyban hozzájárultak a takarmányozók, Kombájnosaink, Bircsák, elsősorban jó munká- Száraz, Buglyos, Trenka jukkái. Köztük Molnár jó munkájukkal bizoJános, Góra Pál, Gulyás nyitották be jó akaratuJőzsef, akik kellő meny- kat. Fogatosaink ls díjét. Előreláthatólag az nyiségü és minőségű üde cséretet érdemelnek; két angol perje 227, • az zöldtakarmányról gon- nap alatt tizenhét hekdoskodtak. A sertéshizlalda dolgozói is szép eredményt könyvelhetnek el. Tizennyolc százkilogramm'is sertésnél 0,52 kilogramolasz perje pedig 400 százalékra váltja" be a hozzáfűzött reményeket. A gazdaságban számottevő az állattenyésztés is. A fejési átlagok is biztatók. Januárban a • mos súlygyarapodást érgazdaíág átlaga még tek el. A növendékállacsak 6,46 liter, az első félév végén már 8,61 '.iter. Fejőgulyásaink közül dicséretet érdemel Bittér Géza, akinek átlaga 10,4 liter volt, Hűvösié 10,3 liter, Bugany Istváné 10 liter, Jónás Antalé 9,7 liter, Uhrfn Mihályé 9,4 liter, Vinkler Józsefé 9,3 liter. Hűtők gondozói 0,73 kilogrammos átlaggal zárták a júniusi hónapot gazdasági méretben. Az állattenyésztésben a farmerek. Kovács Béla és Fábián József ébersége és jóindulatú tanácsai segítik dolgozóinkat e szép eredmények eléréséhez. tárról betakarították a szalmát, ezenkívül nagy szolgalommal vetik a nyári takarmánykeveréket, hogy késő őszre is legyen takarmánya az állatoknak. Kuvács bácsit pedig külön is ki kell emelni, mert a brigád osokkal szorgalmasan tisztítja és kezeli a már kicsépelt és raktárba hordott terményt. Nagy nálunk az fesrh

ang. az összefogás, egyetértés, mert mindnyájunk kenyeréről van sző. Nagy József, Ojmajor,