Új Szó, 1956. július (9. évfolyam, 182-212.szám)

1956-07-19 / 200. szám, csütörtök

Vildg proletárjai, egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÄNÁK NAPILAPJA 1956. július 19, csütörtök 30 illlér IX. évfolyam, 200. szám, Az aktíva a pártbizottság támasza X kollektív vezetés a pártmunka egyik legfontosabb lenini elve. A helyes döntés, a jó irányítás és a hibák elkerülése megköveteld, hogy az egyes kérdések megoldásába bevonjuk az embereknek lehetőleg minél nagyobb számát, "ízért a kollektív vezetés elvét érvényesítenünk kell pártunk munkájában. Ezt hangsúlyozta a párt országos konferenciája is és ezt g tanulságot vonhatjuk le *az SZKP XX. kongresszusából. Nem állíthatjuk, hogy pártmunJkánkban elfeledkeztünk volna a kollektivitás elvéről. Ezt az elvet azonban az egyes kerületekben, járásokban és az alapszervezetekben dolgozó elvtársak gyakran formálisan értelmezték. Példaképpen vegyük egyes alapszervezeteink gyakorlatát. A bizottság rendszeresen ülésezett, megtárgyalta a legkülönfélébb kérdéseket, többékevésbé helyes határozatokat ho4x>tt, azt mondhatnánk, érvényesült a kollektív vezetés dve. A bizottság azonban csak egymagában vitatta meg az egyes kérdéseket, készítette elő a határozatokat ás nem tanácskozott a többi kommunistával. Azután az elvtársak panaszkodtak, hogy igen csekély a részvétel a taggyűléseken. Ennek oka többnyire az volt, hogy a taggyűléseken lényegében semmit komolyan meg nem vitattak és nem oldottak meg, mivel a bizottság már előre kitűzte a soronlévő feladatokat. Az emberek gyorsan rájöttek arra, hogy a szervezetben nem veszik ki részüket a jiöntésből. Ezért a gyűléseken feleslegeseknek érezték magukat, a pártbizottság által kitűzött intézkedések megvalósításáért nem ereztek felelősséget. Az ilyen helyzet természetes következményeként a pártbizottság egyes dolgozói döntöttek minden kérdésben es s kommunisták többségét a gyakorlatban elszigetelték az aktív pártmunkától. 'A helyes irányítómunka és a feladatok gyors, sikeres teljesítése elképzelhetetlen széleskörű aktíva nélkül. Az aktíva lényegében a párt legaktívabb erőinek összpontosítását jelenti egy bizonyos sürgős feladat teljesítése érdekében. 'A párt szervezetei és szervei azonban sokhelyütt igen kevéssé használják fel az aktívát, lebecsülik azt. Ezen a helyzeten változtatni kell. Csak az aktíva állandó felhasználása biztosítja a kollektív vezetés elvének széleskörű érvényesítését a párt munkájában. A párt alapszabályzata értelmében a funkcionáriusok aktíváját nem a párthatározatok ünnepélyes, formális jóváhagyása, a külső ragyogás céljából hívják össze, hanem a határozatok komoly megvitatása és megvalósítása érdekében. Az aktívával való munka nem lehet öncélú. A pártaktívát, vagy annak egy bizonyos szakaszon dolgozó részét akkor hívják egybe, ha az elvtársakkal ismertetni kell a párt egyes határozatait és megvitatni velük, hogyan lehet azokat a legjobban és a leggyorsabban teljesíteni, vagy ha az aktívát gyorsan tájékoztatni kell valamely komoly kérdésről. Az aktíva nem helyettesítheti a pártbizottságot, csak segítséget nyújt neki a leghelyesebb megoldás megválasztásában. Egyben tovább fejleszti az emberek kezdeményezését. Ha az aktí,vát nem vonjuk bele munkánkba, az a komoly veszély fenyeget, hogy az egyes határozatokat az igazi élet ismerete nélkül hozzuk meg. Az aktíva összehívásának mindig konkrét célja legyen és az ülést nagy gonddal kell előkészíteni. Helyes, ha az aktíva ülésén elnökséget is választunk, a beszámolót gondosan előkészítjük és előzetesen megvitatjuk, hogy az alkotó vita kiindulópontját jelenthesse. Az ilyen aktívaű'lés eredményeképpen az elvtársak teljes mértékben kiveszik részüket a pártmunkából, a határozatok megvalósításáért küzdenek és a feladatok sikeres teljesítéséért felelősséget éreznek. Az országos pártkonferencia utáni időszakban sok aktívaülést tartottak. Lefolyásuk és eredményeik azt bizonyítják, hogy a konferencia határozatai élénk visszhangra találtak. Kifejezik a kommunisták elszántságát, hogy az utolsó betűig teljesítik a kitűzött feladatokat. Ezek az ülések azt bizonyítják, hogy rendkívül nagy gondot kell fordítanunk az aktívával" folytatott rendszeres munkára. Természetesen helytelen volna, ha csak a kerület és a járás aktívájáról beszélnénk. Mindez érvényes az üzemekben és a falvakbán dolgoz^ pártszervezetek aktíváira is. Szükséges tehát, hogy a pártbizottságok mind több kommunistával erősítsék meg pártaktívájukat. Az aktívával folytatott munka elválaszthatatlan alkotórésze a különféle komissziók tevékenysége is, amelyeket szükség szerint létesíthetnek až egyes pártbizottságok. A pártaktívához hasonlóképpen ezek a komissziók is az egyes megtárgyalt kérdések jellege szerint szűkülhetnek avagy bővülhetnek és ugyanakkor nem sajátíthatják kä a pártszerv jogait. Létesítésük azt a célt szolgálja, hogy a pártbizottságnak javaslatokat és indítványokat tegyenek, hogyan lehet bizonyos szakaszon az elfogadott határozatok teljesítését biztosítani. A pártbizottságok és különösen a párt alapszervezetei kevés pártonkívülit vonnak be az aktíva munkájába. Ezen a helyzeten változtatni kell. Dolgozóink millióinak egyhangú egyetértése az országos konferencia határozataival újra igazolta, hogy népünk döntő többsége a magáénak vallja a párt által kitűzött intézkedéseket és feladatokat és kész ezeket megvalósítani. Ezért nagyon helyes, ha az aktívaülésekre meghívjuk a tömegszervezetek, nemzeti bizottságok egyes funkcionáriusait, az üzemek tapasztalt szakembereit, legjobb munkásait, avagy egyes szövetkezeti tagokat, hogy meghallgassuk nézetüket az egyes kérdésekkel kapcsolatban. • Az aktívával folytatott rendszeres munka biztosítéka annak, hogy sehol sem siránkoznak majd: „kevés az ember." Az emberek éppen a pártért és a köztársaságért folytatott aktív munkában fejlődnék a legjobban. Az országos konferencia határozatai komolyan arra serkentik a pártbizottságokat, hogy jobban együttműködjenek az aktívával, folyamatosan megnyerjék soraiba az egyes pártonkívüli dolgozókat is és támaszkodjanak az önkéntes komissziók munkájára, is. Az aktíva ugyanis nagy segítséget nyújt minden pártszervnek. pártbizottságnak és alapszervezetnek. (Rudé právo) Az állami gazdasagokban halad legjob

ban az aratás és a t

arlóhántás Nyolcvanhatezer hektáron már learatták a termést Július 15-ig Szlovákiában 86 000 hektáron aratták le a termést. Ebből 55 000 hektár kenyérgabonával, 31 000 hektár árpával, 6500 hektár pedig repcével vol^ bevetve. A gép- és traktorállomások ebből csaknem 44 000 hektárt, az állami gazdaságok pedig 14 000 hektárt arattak le. A« traktorállomásoknak ez idén 558 kombájnnal több áll rendelkezésére, mint a múlt évben, de a learatott termés aránya a tavalyi eredményekhez viszonyítva a kombájnok szempontjából kedvezőtlen, mégpedig azért, mert a szövetkezeti tagok és az állami birtokok dolgozói a kedvező időben mindjárt kezdetben minden gépet bekapcsoltak az aratásba, amelyek rendelkezésükre állottal; és nem vártak a kombájnokra addig, amíg a gabona jobban megérik. Most, amikor a gabona már beérett, több kombájn dolgozik a földeken. A múlt évhez viszonyítva megjavult a kombájnok utáni szalmagyüjtés. A szövetkezeti földek egyharmad részéről már betakarították a szaltr ;, míg avaly csak egyhatod részéről gyűjtötték be. A múlt évhez viszonyítva javult a helyzet a tarlóhántásban is, de még így is csupán 75 000 hektárnyi területen végezték el a tarlóhántást a szövetkezeti földeken, az egyénileg gazdálkodó földműveseknél pedig csak 13 524 hektáron, s több mint 1000 hektárnyi terület tarlókeverékkel van bevetve. A nagykaposi szövetkezeti tagok teljesítik beadásukat A nagykaposi szövetkezet földjein a munkacsoportok nyolc hektárnyi területen már learatták az őszi repcét és az őszi árpát. Teljes ütemben folyik a rozsaratás, amelyből 60 hektárnyit vetettek. Július 16-án a szövetkezeti tagok a gép- és traktorállomás négy önkötözőgépével és négy kaszálógéppel dolgoztak. 22 hektárnyi területen aratták le a rozsot és rakták kévékbe. Hamarosan beérik a búza és a tavaszi árpa is, amelyet e héten kezdenek aratni. 100 hektárnyi szemesterményt két kombájnnal aratnak le. A nagykaposi szövetkezeti tagok mindjárt a kombájntól 34 mázsa szárított őszi repcét adtak be, s teljesítették az egész évi beadást. Most tágas szérűn szárítják az őszi árpát és még e héten beadják az első métermázsákat a begyűjtési -aktárba. Aratás a cseh országrészeken Az utóbbi napokban a változó időjárás akadályozta az aratás menetét a cseh országrészekben is. A brnói kerületben, ahol az őszi árpát aratják, még mindig a munka kezdetén vannak. Hasonló a hc' -zet a gottwaldovl kerületben. A gottwaldovi kerületben átlag egyharmadával nagyobb repcemeghozarnot várnak, mint a múlt években. A gazdák idejében vetették el a repcét, gondosan ápolták és virágzás idején méhkaptárakat hordtak ki a repceföldekre. Most meg is van ennek az eredménye. A Nesit farmon ni., mely a HoA Nemzetközi Filmfesztivál Karlovy Varybati. Képünk a filmfesztivál résztvevőit ábrá zolja éjszakai előadás előtt. ELKÉSZÜLTEK az első penicillin-injekciók a Slovenská Lupča-i új üzemben A Slovenská Lupča-i "feiotika-üzemből az utóbbi két hét folyamán 25 milliárd-egység kristály-penicillint küldtek gyógyszerfeldolgozó-üzemeinkbe. E napokban termeitik az injekciós penicillin mennyiség első 400 milliárd egységét, melyet az utolsó ellenőrzés után augusztus elején küldenek a gyógyintézetekbe. Az újonnan készült üzemben már minden osztály működik, kivéve az energoblokkot, amelyet folyamatosan helyeznek üzembe. Az alkalmazottak szakiskolázása után az üzem teljes ütemben megkezdi a munkát. Minden perc drága Ilyenkor nyár derekán minden perc drága. A termés gyors betakarítása megköveteli, hogy egyetlen munkaórát se hagyjunk veszendőbe menni. A dunaszerdahelyi járás dolgozói tekintettel erre, a múlt vasárnapot is felhasználták a termés betakarítására. Vásárúton például 95 szövetkezeti tag dolgozott. Egyik csoport a düiöben lévő búzatáblát aratta, ahová a gépek nem mehettek. A másik 25 tagú csoport a lóherét kaszálta, a harmadik pedig a téglát hordta az állomásról JL szöyetkezeti építkezéshez. Nem maradtak el a dunaszerdahelyi CSISZ-tagok sem. A fiatalok már reggel hatkor a határban hordták a kévéket. donini Állami Gazdasághoz tartozik, 12 hektárnyi területről átlag 25 mázsa repcét takarítottak be. Csehországban legjobban halad az aratás Olomouc vidékén, ahol már learatták az őszi árpát és csaknem az egész őszi repcét. Ezen a vidéken szép a termés. A Prerov vidékén levő Predmostiban a szövetkezeti tagok négy hektáron hektáronként 39 mázsa jómlnőségű árpavetőmagot termeltek. A kelet-csehországi Hradec és Pardubice kerületek közötti versenvben eddig Pardubice vezet. ARATÓK A lustább, a későbben kelő kakasok még el sem kukorékolták a hajnalt, de a falu népe már talpon van. Megszokták már a búcsiak a korai kelést. Különösen ilyenkor nyár derekán nem igen tudnak aludni a parasztemberek. No, de térjünk vissza mondanivalónk tárgyához. A tegnap esti röpgyülésen a szövetkezet agronómusa megemlítette, hogy a „Peres" dűlőben megérett a rozs, aratni kell, de minél hnmarább. —Hát ha aratni kell, állítsd be-, le a gépeket — kapta a választ. — Próbáltam már, de nem boldog gultunk velük, emberi erő kéne ahhoz, de sürgősen. A megbeszélés nem igen tartott tíz percnél tovább, de a kérdéses rozsügyet máris megoldották. Ügy döntöttek, hogy kézikaszával vágják le. Arattak már ők máskor is kézzel, sőt valamikor csakis úgy arattak. Miért ne foghatnák meg most is a kasza nyelét. A nagyobb baj ott kezdődött, hogy az a bizonyos rozstábla 50 holdat számlált. Meg is érett már alaposan, nem lehet vele sokáig várni. Az említett reggelen száztizenkét szövetkezeti tag indult a rozstábla felé. A nap sugara még alig lehelt csókot a határra, máris ötvenhat koszi suhant a „Peres"-dűlőben. Távolról nézve csatát vívó hadseregre emlékeztető a kép. Mint kivont kardok villognak a kaszák. Dől az embermagasságú rozs. Nyomban kévébe is kötik. Az aratócsoport élén maga Soóky Lajos, a szövetkezet elnöke halad. Ő diktálja az iramot. Kaszájával olyan rendet vág, hogy jó lábú"ember kellene ahhoz, aki átugorná. Heve Kálmán az elnök marokszedője. Álljunk csak meg egy percre, nézzük jól meg ezt, az embert. Igaz, nincs rajta semmi különös, arca épp oly napégette, mint a többieké. Épp oly serényen dolgozik, mint a többi, szorosan kaszása nyomában halad. Egyszóval, ügyes marokszedő, pedig más munkához szokott az ô keze. Hevö Kálmán a szövetkezet asztalosa, most pedig markot szed. Amikor a tábla végére ér, megáll, megtöröli izzadó homlokát, aztán indul vissza a tarlón. Mellészegődöm. — Talán nincs munka az asztalosműhelyben? — kérdezem. — Van biz ott, de azzal ráérünk, mindennél elsőbb a kenyér — válaszol. A nap már magasan jár, amikor szekér zörgése hallatszik az úton. Az aratók már messziről megismerik a közelgő kocsist. — Cserepes János jön — jut el a hír a rozstábla másik szélére is. — Sört hoznak — adják szájról szájra. Cserepes már ott is van a tarlón. A szekéren levő hordók közül egyet csapra is ütöttek már. Az aratók egymás után mennek a „söröshöz". Jóízűen isznak. Ivás közben dicsérik a kocsmárost ötletességéért, a sört pedig azért, mert jó-hideg. Alacsony termetű, középkorú ember közeledik most a söröshordók felé. Cserepes János nem is várja, hogy kérjen, már is nyújtja a teli korsót feléje. Az elveszi és jót húz a frissítő italból. Amíg emberünk a sört iszogatja, alkalom nyílik az ismerkedésre. Elárulja, hogy öt Pataki Józsefnek hívják, nem a paraszti munka az ó szakmája. Kőműves, az épltőcsoport tagja. A közös érdek azonban úgy kívánta, hogy most ő is felcserélje a köműveskalapácsot meg a malteros kanalat kaszával. A két hordó sör rövid idő alatt elfogyott. Az aratók felfrissülve, újult erővel eresztik kaszájukat a rozsba. A szövetkezet elnökével haladok végig a tarlón. Az aratók közül egy barnára sült képű fiúra mutat. A fiú éppen egy hatalmas kévével birkózik. A kéve jóval nagyobb mint ö, de azért elbánik vele. — Rác z Lajosnak hívják a fiút — mondja az elnök. Még csak 13 éves. Nem is akartuk megengedni, hogy velünk jöjjön. Amikor látta, é hogy nem akarjuk magunkkal vinni, elgörbült a szája. Ráhagytuk aztán. Rácz Lajos meg is mutatia, hogy nem. „csikónak" jött az aratókkal. Birkózik a kévével, verejték gyöngyözik az arcán, de azért egy lépéssel sem marad a többiek mögött. A meleg már szinte elviselhetetlenné válik, amikor megkondul a falu harangja. Délre harangoznak. Az aratók az út menti fák árnyékába húzódnak, hogy elfogyasszák az ebédet. Amikor már valamennyien együtt ülnek, megkezdődik az elmaradhatatlan tréfálkozás. Érdekes, hogy az* arat ók között kevesen vannak asszonyok és lányok. A száztizenkét arató között esak öten képviseli a női nemet. Három lány és két idősebb asszony. Mi ennek az oka? Hol vannak a szorgoskezű búcsi lányok, asszoňyok. A ki nem mondott kérdésre váratlanul az elnök adta meg a választ. Az asszonyok meg a lányok a kertészetben, a dohányban és az aratógépeknél dolgoznak. Nagy szükség van rájuk ott is. Itt túlnyomó részben azok a. szövetkezeti tagok dolgoznak, akik egyébként nem a földmunkával foglalkoznak. Vannak itt asztalosok, kőművesek, állatgondozók, gulyások és fejők. Az aratók nem húzzák hosszúra az ebédet. Nem beszélnek róla, de titokban mindannyian úgy tervezgetnek, hogy ezen a napon rendbe teszik az ötven hold rozsot. Múlik jfz idő, sőt már az esthajnalcsillag is ragyog, de ők még mindig szorgalmasan aratnak. A tiszta nyári ég millió csillagfénye világit a búcsiaknak, amikor újból kenetlen szekértengely nyikorgása sír bele az ünnepélyes csendbe. Cserepes János jön újból. Most máj- ríem sört, hanem bort hoz. Az aratók áldomást isznak a jól végzett munka után. Az ötven hold rozs pedig kévékbe kötve fekszik a tarlón. Szarka István J