Új Szó, 1956. július (9. évfolyam, 182-212.szám)

1956-07-16 / 197. szám, hétfő

Z ÚJ szô 5 ok levél érkezik naponta szerkesztőségünkbe. Az üzemek, falvak dolgozói beszámolnak münkasikereikröl, megírják, milyen fáradhatatlanul dolgoznak munkahelyeiken második öt­éves tervünk sikeréért. Jó néhány levél a hibákat ostorozza, kipellengérezi a bürokratikus munkamódszereket. Kiváltképpen a < mongresszus után egyre több az olyan levél, amelynek írója bátor . hangon, őszintén feltárja társadalmi életünkben előforduló visszásságokat, s a szerkesztőségen keresz­tül kéri a bajok orvoslását. Itt közlünk néhány levelet abban a meggyőződésben, hogy az illetékesek felfigyelnek a hibákra és orvosolják őket. Fej nélküli tervezés Hová teszik Miért nem törődnek a vilhányi erdőben dolgozó munkásokkal? 1956. június első hetében levelet kantunk, melyben a Vilhányi-erdőben dolgozó munkások megállapított nor­máinak elszámolását kritizálják. E normákat — olvasóink szerint — az állami katalógus alapján állapí­tották" meg, de amikor azokat a mun­kasok teljesítették, a vállalat nem volt hajlandó kifizetni az elvégzett munkáért járó díjat, E? ügyben 1956. június 5-én leve­let irtunk a polanyi erdészeti igaz­gatósagnak és információt kértünk. Az 'gazgatóság mind a mai napig sem válaszolt levelünkre. Ügy gon­doltuk, az ügy elaludt, az igazgatóság semmit sem tett a normák vonalán. Tévedtünk, bár nem egészen. Az új facsemete-kertben dolgozók még ma sem ismerik normáikat, így természe­tesen azt sem tudják, hogy mennyit keresnek. Amikor a csoportvezető a normák megállapítását kérte, lázító­nak bélyegezték. Sót az erdész pa­rancsba adta, hogyha valaki szólni merészel, azt azonnal elbocsátják. Így járt. Török Zoltán a csoportvezető is. Június 26-án hazaküldték a munká­ból, a munkahivatalban viszont nem -jelentették ki. Ezután mindennap be­AZ UJSZO elintézte. KRITIKUS HANGÚ LEVELET kaptunk Doborgazról. A levélíró bírálta az ottani Jednota vendég­lőjét, mert nincsenek mellékhelyi­ségei. A bíráló levelét efküdtük a Járási Fogyasztási Szövetkezet ve-, zetőségének és kértük az ügy el­intézését. Három nap múlva válaszlevelet kaptunk. Tudatták szerkesztősé­günkkel, az ügyet kivizsgálták és megállapították, hogy a levél író­jának igaza van. Azonnal intézked­tek, hogy egyenlőre deszkából épí­tenek illemhelyeket, a III. negyed-' évben pedig a higiéniai követelmé­nyeknek megfelelően — téglából. SZŰCS ISTVÄN királyhelmeci la­kos levélben fordult hozzánk se­gítségért, mert kétnapi munka dí­ját. amit még a múlt évben kellett volna megkapnia, még máig sem • kapta meg és egyik helyről a má­sikra küldözgetik őt. Június második felében írtunk ebben az ügyben a Királyhelmeci Járási Nemzeti Bizottság illetékes osztályának, ahonnan két hét múl­tán tudatták szerkesztőségünkkel, hogy a pénzösszeget tévedésből egy hasonnevű egyénnek fizették ki. Intézkedtek, hogy Szűcs István a pénzét a legrövidebb időn belül megkapja. AGOCS VILMOS arról Irt, hogy a ha.inécskői Jednota üzletében a vevők csak akkor tudnak lisztet, rizsát š hasonló árut vásárolni, ha papírzacskót visznek magukkal. Kérdésére, hogy miért nincs pa­pírzacskó, az üzletvezető azt vá­laszolta, hogy a felsőbb szervek takarékossági szempontból nem küldenek megfelelő mennyiségű zacskót. Az ügyben a Szlovák Fogyasztási Szövetkezet, központjához fordul­tunk, ahonnan azt a választ kap­tuk, kivizsgálásuk eredményekép­pen megállapították, hogy a le­vélben foglalt bírálat megfelel a valóságnak és megtették a szük­séges intézkedéseket, hogy Haj­nácskő is megfelelő mennyiségű papírzacskót kapjon. ment az erdészetre, ahol közölték vele, hogy nem dolgozhat, a munka­hivatal azonban nem adhatott neki Nemcsak az időjárástól függ Egységünk tíz napig brigádmunkán volt. Szénát gyűjtöttünk. Feladatunk a következő volt: 650 mázsa szénát kellett lekaszálni, megszárítani és összegyűjteni. Az időjárás nagyon mostoha volt. A nap mintha szégyenkezett volna, a felhők mögé bújt. Gyakran esett az eső is. A kaszásokat azonban mindez nem nagyon zavarta. A kitűzött időre lekaszáltuk á füvét, sőt becslés sze­rint még vagy '150 mázsával többet is. ; * A szárftó-csöportnak már nehezebb volt a dolga, de minden napsütéses pillanatot kihasználtak. A száradó szé­nát négyszer-ötször, sőt ha kellett, többször is megforgatták. Ennek a szorgalmas munkának köszönhető, hogy százszázalékra teljesítettük a tervet. Sőt, a sejtett meglepetés sem maradt el, 150 mázsa szénával több lett. Azt is beszolgáltattuk. Győzött a dolgos, szorgalmas em­ber! Adám Barna, közkatona. más munkát, mert az erdészet nem jelentette be munkaviszonya felbon­tását. így járt egyik hivataltól a má­sikhoz — (június 26-tól július 4-ig) — amikor a munkahivatal írásban ad­ta neki, hogy náluk nem jelentették be a munkaviszony felbontását. Ezzel az írással jelentkezett az erdészeten, amire az erdész kijelentette, ez őt nem érdekli, és ez ügyben nem haj­landó tárgyalni. Vajon milyen külön törvények alap­ján vonja meg a polanyi erdészet ve­zetősége Török Zoltántól a munka jogát, amelyet alkotmányunk biztosit. Vajon milyen külön törvények alap­ján fosztják meg Török Zoltánt a kereseti lehetőségektől, amiből csa­ládját kell eltartania? Hol van a szakszervezeti üzemi bizottság? Vagy talán azt hiszik, elég ha a munká­soktól beszedik a tagdíjakat és még a bélyegeket sem osztják ki, nem hogy a munkások érdekében síkra­szálljanak!? SK z Oj Szó május 30-i számában cikkem jelent meg az anyag­ellátás nehézségeiről a krompachy MEZ-üzemben. A cikkben szó volt ar­ról, hogy a rosszul szervezett együtt­működés hóvégi hajrát eredményez, ami gátolja az egyenletes tervteljesí­tést. Az illetékes szervek a bírálatot úgy látszik semmibe sem vették, mert a helyzet most, a harmadik negyedév­ben még rosszabbodott. ' Jelenleg olyan szerkezetet kell gyártanunk, amely nélkülözhetetlen a villanytáwezetékek építésénél, s amely nélkül falvaink villanyosítását nem is lehet elképzelni. Ehhez minden hónap elején elegendő mennyiségű 35 milliméteres gömbautomata acélra van szükségünk. A kladnói üzem, amely ezt az anyagot gyártja, szintén erre a negyedévre tervezte be a szükséges mennyiség gyártását. így az említett anyagot csak szeptemberben, a har­madik negyedév végén kaphatjuk meg — egyszerre. Ez számunkra annyit je­lent, hogy három hónapig szüneteltet­ni kell az említett szerkezet gyártását. Hasonló a helyzet a čelakovicei, rako­čany-i kohászati üzemek, valamint a Považské Strojárne kohászati üzemé­nek szállítmányaival is, üzemünk vezetőségének ismételt eredménytelen reklamációi arra kész­tetnek bennünket dolgozókat, hogy la­punkhoz, pártunk központi • lapjához forduljunk nehézségünkkel. Szél János, Krompachy a kovácsszenet ? „E hó 3-i számunkban olvastam, hogy szénbányáink másodpercenként 350 kilogramm szenet adnak át a for­galomnak. Én a bottovói EFSZ ková­csa vagyok és már negyedik hete nem tudok dolgozni, mert nincs kovács­szenem. Mindennap telefonálok, hol Rimaszombatba, hol Tornaijára, hogy van-e már kovácsszén. A válasz min­dig csak egy, hogy nincs. Most önök­höz fordulok, nem tudnának-e segí­teni rajtunk." (Helmeci András levelé­ből.) Mit szólnak ehhez illetékes szénel­osztóink ? A tisztító hanyagságát nem büntetik? Neumann János június 4-én cikket Irt a Služba módszeréről, mely „bün­tetést" ró ki azokra, akik nem váltják ki idejében a tisztításra beadott ru­hát. Szóljak hozzá én is, talán felfi­gyelnek rá az illetékesek és rendet csinálnak. Április 5-én adtam be mosásra fehérne­műt. Azután má­jus 7-én és június 6-án. Az áprilisi fehérneműt június 6-án megkaptam, addig nem volt ké­szen. A június 6­án beadott ruhát — tanúkkal igazo­lom — a hó végéig legalább háromszor kértem. Ma, július 5-én megkaptam, de akkor már fek­bért számítottak, mert három hétnél tovább volt benn, s minden további napért ffekbér jár. Vagyis: ha ma el­megyek s a ruha nincs kitisztítva, de holnap befut s én csak egy hét múl­Sokat foglalkoznak manapság városunk szé­pítésével, higiéniájával,' rendjével. Ennek gyü­mölcseiben gyönyörköd­hetünk is már. Például a Gottwald téren végig lépten-nyomon találko­zunk csinos zöldre fes­tett huiladékládikókkal, úgyhogy a szemetet nem kell a földre dobni, ÉS milyen szemet-szívet gyönyörködtető látvány a közeli parkokban so­rakozó számos pázsitszí­nű pad! Városunk kellős köze­pén csillog a rend. Azon­ban, ha kissé kijjebb megyünk és kiszállunk a kolibai trolibusz végál­lomásánál, sajnos más látványban részesülünk. Mindenütt úgynevezett „kultúrnyomok", lábaink szinte belesüppednek az eldobott trolibuszjegyek, uzsonnazacskók, üres ci­garettadobozok és más hulladékok tömegébe. Mi és ki az oka ennek? A rendetlen utas? Igen, de csak részben. Másrészt az illetékes hatóságok, akik megfeledkeztek, ide az erdő szélére sze­métládikókat állítani, ahol bizony nagy szük­ség volna rájuk. Megfe­ledkeztek arról is, hogy legalább 1—2 padot ál­lítsanak itt fel, különö­sen most nyáridején, amikor a kertekből teli gyümölcsöskosarakkal megrakott emberek igyekeznek be a városba és a végállomásnál néha negyedórát is kénytele­nek álldogálni. Míg vég­re feltűnik a várva-várt trolibusz, bizony ülve élvezhetnék — fáradt tagjaikat pihentetve a va megyek, a közbeeső időre fizet­hetem a fekbért. Ha ezt el akarom kerülni, naponta látogathatom a Služba üzletét, — ha van időm, vagy nincs más, jobb szórakozásom. A Službát azonban nem lehet felelősség­re vonni, ha — mint fentebb is — há­rom hónapig járok a ruha után. Így jártam a beadott felsőruhákkal is, amikor egy ruhát, egy blúzt és egy szoknyát adtam be egyszerre, de miután minden db különböző időben készült el, csak akkor hoztam haza, . mikor a harmadik is befutott. Fizet­tem érte 8,40 korona fekbért. Vagy: a férjem ruháit (3 öltöny) beadtam tisztításra, öt hét után — az előzetes sürgetés ellenére — még nem volt kész egy db sem. Bementem a gyárba, ahol az egyik elvtárs kikereste a ru­hákat, s mert férjem másnap für­dőbe utazott, kettőt kitisztított. Te­hát 16 órán belül megtették azt, amit öt héten belül nem tudtak megtenni. A harmadik még nem volt rendben. Két hét múlva elmentem az üzletbe és fekbért fizettem. > Az a humoros, hogy a fekbérszámí­tást miniszteri rendelettel igazolják — ha a beadó a hibás. De milyen rendelettel kárpótolják azokat, akik a Služba hibájából sok-sok időt haszon­talanul töltenek el a hiábavaló után­járással ? Stein Ila, Kassa. látnánk a kolibai troli­busz végállomásánál is padokat és szemétládi­kókat. K. L., Bratislava. Jó parancsnok, CSISZ-elnök és agitátor Kucsera József Jó katona. Az altiszti iskolában különösen kitűnt szorgalmával és megszerezte a példás tankista jelvényt. Jelenleg mint parancs­nok példát mutat alárendeltjeinek. Egységéből Gyurica tizedes és Vrbovský őrvezető a század legjobb katonái közé tartoznak. Harckocsijuk mindig ragyog a tisztaságtól. Kucsera elvtárs nemcsak mint parancsnok, ha­nem mint a CSISZ-szervezet elnöke és mint agi­tátor Is eredményes munkát végez. Bajtársainak gyakran olvas az újságból cikkeket és ezekről megbeszélést tart. Azt akarja, hogy x egységének tagjai egytől egyig politikailag fejlettek legye­nek, kellő katonai szakismeretekkel rendelkezze­nek, hogy ebben az évben kiérdemeljék a példás katona jelvényt. Petényi István őrvezető, zergehegyi ózondús le­vegőt. kedvéeí meg kt y eos mz Fiatal SZe^tnék hüM beállta előtt szívesen ,, .,.. „ .... , — Hej, de jo arató ido van — mond­ja Méry Vendel sárosfai lakos a HNB irodájába belépve. Leültetjük s ő elmondja, hogy a föld összeírása ügyében jött. Hamar elin­tézzük dolgát, aztán beszélgetni kez­dünk. — Hogy van Méry bácsi? Az öreg elkezdi s jön belőle a szó, mintha öntenék. — Könnyű most aratni, hogy a kom­bájnok, meg az önkötözők vágják a gabonát. Már csak a könnyű munkát kell utána elvégezni a fiataloknak. Bezzeg az én időmben, — s az öreg izeg-mozog a széken, majd tovább folytatja. — Mikor én gyerek voltam, akkor agyoncsapták volna a gépet. Ha az apám látná ezeket a gépeket, ijedtében ki tudja mit tenne. Hetvennyolcadik évét tapossa az öreg, de a dolgokat azért csak meg­figyeli. — Mondja csak — fordul felém — aztán mi az az izé... ott hátul, a gép hátánál? Először magam is gondolkozom, majd eszembe jut, hogy a kombájnun­kat látta az öreg. — Az, az a tartály, Méry bácsi. Ab­ba gyűjtik a pelyvát. Csavargatja a fejét az öreg s ránéz Németh Andrásra, aki már őt is túl­haladta, mert a nyolcvanat tapossa. — Fiatal szeretnék én lenni, hal­lod-e András! Álló Ferenc, Sárosfa — Milyen kovácsmester maga, ha mindig csak az irodában telefonál­gat. — Mit csináljak, ha már hetek óta nem kapok kovácsszenet... Leg­alább megsürgetem.. Iskolai tanulók ? gyakorlati munkán A Nagysurányi Mezőgazdasági Is­kola növendékei mögött is bezáródtak az iskola kapui. A tanulók és a taná­rok egész évi szorgalmas munkájuk után megérdemelten pihenhetnek. Ám a tanulók a nyári szünidő alatt sem feledkeznek meg kötelességeikről. Jól kihasználják, nemcsak pihenésre, hanem elméleti tanulmányaiknak a gyakorlatban való hasznosítására, hogy ezen a téren is új tapasztalatokat sze­rezzenek. A 111. B osztály tanulói pl. egy hónapi gyakorlati munkára jelent­keztek az állami gazdaságokba, az EFSZ-ekbe, hogy segítsenek az állat­tenyésztésben, növénytermesztésben és egyben tapasztalatokat gyűjtsenek a jövő tanévre, hogy még nagyobb sike­reket érjenek el a mezőgazdasági tu­dományok elsajátításában. Buda Ferenc, Keszegfalva HOVÁ LETT a távirat? Látogatót. kap­tunk Magyaror­szágról. Fiam ka­tonai szolgálatát teljesíti, tehát jú­nius 20-án távira­tot küldtem neki, melyben értesitet­llÝ.-äB'SS tem, hogy unoka­\ = öccse megérkezett, t ; ? Ťjt Vártuk, hogy ha­^ ' — zajön. Nem jött. Június 25-én újabb táviratot adtam fel. Megint vártuk, de nem jött. Nem is jöhetett, mert mint később kiderült, egyik táviratot sem kapta meg. E táviratokban nem vblt szó sem temetésről, sem keresztelőröl, csak egy látogatást jelentettek be. Lehet, hogy ezt a postai alkalmazottak nem tartották elég fontosnak ihhoz, hogy a táviratot kikézbesítsék. Minden­esetre jó lenne, ha magyarázattal szolgálnának arra vonatkozóan, hová lett a június 20-án és 25-én fiam címére feladott távirat. Id. Flander István, Dlhá Ves OJ SZO július 16. I

Next

/
Thumbnails
Contents