Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-14 / 165. szám, csütörtök

Csehszlovákia Is ista Pártiának országos konferenciája Peter Colotka elvtársnak, a bratislavai Komenský egyetem pártbizottsága tagjának felszólalása Főiskoláink az utóbbi hetekben egész közvéleményünk fokozott figyelmének középpontjában álltak. E rendkívüli érdeklődés oka a viták különösen mozgalmas lefolyása és a velük kapcsolatos akciók voltak, amelyek főiskolásaink körében történtek, főiskoláink legkülönfélébb kérdéseinek megtárgyalásával és társadalmi életünk más kérdéseinek megtárgyalásával kapcsolatban. A vita elsősorban azért vonta magára társadalmunk rendkívüli érdeklődését, mivel előfordultak és máig is e.ófordulnak olyan próbálkozások, amelyek igyekeznek helytelenül magyarázni ennek a vitának lényegét és irányzatát és igyekeznek azt reakciós értelemben felhasználni. Mi történt tulajdonképpen az utóbbi hetekben? Társadalmi életünk más szakaszaihoz hasonlóan a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongreszszusa után a főiskolákon is széles vita indult a személyi kultusz káros következményedről, ami érzékenyen érintette többé-kevésbé társadalmi életünk minden szakaszát, nem véve ki főiskoláinkat sem. Az ilyen vita elsősorban a főiskolai pártszervezetekben folyt le, még pedig Novotn.v eelvtárs beszámolója alapján, melyet a CSKP KB márciusi ülésén mondott. Ezek a viták túlnyomó részben teljesítették küldetésüket. A kommunisták a főiskolákon, a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa tárgyalásaiból és a CSKP KB március ülésének határozataiból eredő kérdésekkel igazán következetesen foglalkoztak, a belőlük levont következtetéseket pártéletünkre és közéletünkre alkalmazták országos méretben és a tanszékek helyi feltételeire. Bíráltak és feltártak számos fogyatékosságo'.. amelyeket eddig vagy nem vettünk ,észre, vagy nem beszéltünk róluk Szamos esetben megtalálták a hibák megoldásának vagy kiküszöbölésének módját is. Lényegében az összes főiskolai szervezetek egyetértettek a CSKP KB határozatával, ha helyenként előfordultak is kevésbé lényeges jelentőségű hozzászólások. Bizonyosan nagy hiba lenne és tulajdonképpen elhallgatnánk az események komoly okainak egyikét, amelyek később a főiskolákon bekövetkeztek, ha egyszersmind nem mutatnánk rá arra, hogy az egyes tanszékek plenáris pártgyülésein szórványosan bár, de nagyon helytelen nézetek hangzottak el pártpolitikánkkal kapcsolatban, a szocializmus építésével kapcsolc-tban hazánkban, nemzetközi és belföldi irányzatainkkal, a CSKP KB munkájával és hasonlókkal kapcsolatban. Az ilyenfajta egyes vitahozzászólásokban egyszer a kispolgári radikalizmus. máskor pedig a kishitű meghátrálás, a párt iránti levert bizalmatlanság mutatkozott meg. E nézetek hordozói, mint elhajlók, szószátyárok jelentkeztek, akik nem tudják és nem képesek helyesen értékelni a helyzetet, amely elé a kommunisták kerültek a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa után. Az, hogy a pártban ilyen nézetek előfordultak. rriég nem lesújtó dolog. Hiszen egyetlen pártkollektíva sem mentes az ilyen „melléfogásoktól". De ami a főiskolákon ezeken a plenáris üléseken lesújtó volt, az az a körülmény. hogy az ilyen pánikkeltő hangok túlnyomórészben válasz nélkül maradtak. Egyes kommunisták hamisan képzelték el a párton belüli demokráciát, mintha nem volna helyes az olyan nézetek megdöntése és elnyomása, amelyek az idegen, a pártnak ellenséges ideológiában gyökereznek. A kommunisták a főiskolákon elfelejtették. hogy szervezeteikben nagyrészt fiatal elvtársak vannak, akik Ű J szo 1956 június 14. ideológiailag még éretlenek, nem képesek önállóan, kommunista módra eligazodni és ezért könnyen befolyásoltatják magukat helytelen nézetektől. Főiskolai pártszervezeteink bizottságai , nagyrészt nem vonták le a szükséges következtetéseket az említett plenáris gyűlések menetéből. Vagy egyáltalán nem, vagy pedig nagytin keveset gondoltak arra, hogy a kommunistáknak arra kell törekedniök, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának eredményeit helyesen fogják fel a pártonkívüli tanítók, de főleg a diákok. Ilyen körülmények között, amikor a pártszervezetek vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyon gyéren tartották rajta kezüket a főiskolai diákság életének érverésén, diákjaink körében különféle „folyosói" nézetcserék folytak. Azokat a problémákat, amelyekről a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa és a CSKP KB tárgyalt, alapjában helytelenül értékelték, szórványos esetekben az el• * lenség által kifejtett ideológia álláspontjáról. Az alapszervezetek bizottságainak nem volt kellő áttekintésük ezekről a vitákról és ezért nepi is tették meg a szükséges lépéseket arra, hogy a párt a CSISZ-szel együtt helyes irányt adjon nekik. A CSISZ sem tett ebben az irányban semmilyen jelentősebb lépéseket, nem akadályozta meg, hogy kebelében különféle felelőtlen elemek befolyásolják főiskolásaink nagy részét. Főiskoláinkon egyes pártszervezeteknek ezt az ingadozását kihasználták az osztályellenség egyes elemei, akik ravasz fellépésükkel és látszólagos konstruktív javaslataikkal főiskoláink munkájának „megjavítására" befurakodtaki az ideológiailag kevésbé fejlett, de a szocializmussal szemben becsületesen gondolkozó főiskolások bizalmába, hogy a végleges eredménye» ket pártellenes célokra használják fel. Működésüket megkönnyítette az, hogy főiskoláinkon egész sor komoly fogyatékosság fordult éTö, amelyeket az irányító munkában elsősorban az állami igazgatás szervei, kezdve a minisztériumtól egészen a rektorokig, esetleg az egyes tanszékek dékáni hivatalai követtek el. Ilyen fogyatékosságnak tekinthetjük például, a tantervek és tervezetek túlságosan gyakori változtatását; a főiskolai tanulmány különféle reformjait, amelyek gyakran a diákok és tanítók jelentősebb érdekeltsége nélkül történtek; a diákok túlterhelése a kötelező előadások nagy számával; az egyes szemeszterekben a vizsgák aránytalanul nagy száma; egyes esetekben a tanítók előadásainak gyengébb színvona-j la; a hiányos taneszközök; a főiskolák irányításának túlságos centralizálása; az Iskolaügyi Minisztérium és megbízotti hivatal jogköre körülhatárolásának már 3 éve húzódó kérdése a szlovákiai főiskolákkal kapcsolatban, a marxizmus-leninizmus dogmatikus tanítása a társadalomtudományi tanszékek tanítói részéről stb. Ezek mind olyan kérdések, amelyeket bírálni lehetett és mindazokat a kérdéseket, amelyekre főiskolai diákságunk nem kapott választ, megoldja a főiskolákról szóló párthatározat. De ezt a határozatot, annak ellenére, hogy már jóváhagyták, nem közölték és nem tették hozzáférhetővé sem a főiskolások, sem a kommunisták számára. így lehetővé vált az említett ellenséges elemek részére, hogv maguk köré csoportosítsák a főiskolások jelentékeny részét, megnyerjék őket különféle határozatok aláírására, amelyek legtöbbször az Iskolaügyi Minisztérium címére szóltak. A^ helyes követelményeken kívül tartalmaztak helytelen kéréseket 1 is, néha pártellenes, a szocializmussal ellenséges követelményeket, amit ultimátum formájában szövegeztek. Igaz, hogy az említett elemeknek nem az volt a céljuk, hogy a határozatokat valamilyen csendes formában' aláírják. Ez nem felelt meg céljaiknak, ök egészen mást akartak; főiskolásainkat" meg akarták nyerni, hogy tüntető módon nyilvánítsák elégedetlenségüket rendszerünkkel, ezzel akarták befolyásolni az ingadozókat, lakosságunk azon rétegeit, amelyek még nem ngttek össze a szocializmussal; végül pedig zavart akartak kelteni társadalmunkban és ilyen körülmények közepette különféle engedményeket akartak kikényszeríteni a kormánytól, amiből a belföldi államellenes elemeknek és a külföldi reakciónak lett volna haszna. A hasonló akciókat az egyes internátusok lakóinak gyűlésein készítették voina elő, amelyeket Bratislava ban a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség mellőzésével, az úgynevezett deklarációs bizottságok vezetésével va' lósították volna meg. Az említett gyűlések nagy része lefolyt és megmondhatjuk, hogy a főiskolások jelentős része a gyűlések menetében nem tud ta megkülönböztetni azok kezdeményezőinek hamis arculatát és behódolt demagóg befolyásuknak. A kezdeti siker ellenére az említett diákakciók kezdeményezőinek nem sikerült elérni a végleges célt: kivinni a diákságot az utcár3. Tgyes diákok az akció folyamán vmaguk :s •udatíra ébredtek annak, hogy Becsapták őket. Má^ok később jöttek rá tévedésükre. Nálunk, Bratislavában a fő skolások felrevezetett réízének kijózanodásához nagymértékben hozzájárult üzemi munkásságunk hangja, amely eljutott főiskoláinkra és rámutatott arra, hogy a félrevezetett diákok nem járnak el helyesen hogy tulajdonképpen visszaélnek veiül; és eszközül használják fel őket olyan érdekek megvalósításara, ameyeVkel nem érte.iak egyet, sőt e'.'enkezőleg, elítélik ŕket. így aztán a főiskoláink kérdéseiről folytatott vita a CSISZ talajára helyeződött át és a főiskolákról szóló párthatározat lett az alapja. Ezeken a plenáris gyűléseken főiskolásaink megtalálták a lényegében helyes utat, hogy hogyan járulhatnának hozzá konstruktívan azon fogyatékosságok kiküszöböléséhez, amelyek a múltban előfordultak és ma is megvannak főiskoláinkon, hogy társadalmunk többi tényezőivel együttműködve, a munkásosztály vezetésével hdgyan szilárdítsák és gyorsítsák meg társadalmunkban a szocialista átalakulás folyamatát. Ma a diákság túlnyomó része megértette, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa eredménydinek érvényesítése nem önkényes kezdeményezést, kispolgári szószátyárkodást, duhajkodást jelent, hanem hibáin' komoly átgondolását és fokozatos konstruktív kiküszöbölését. Főiskoláink túlnyomó része megértette azt is, hogy kiben bízzon, hogy a párt és a népi demokratikus kormányunk, munkásosztályunk és egész dolgozó népünk az, akiben bízhat, nem pedig a kétes elemek, amelyek igyekeztek visszaélni bizalmukkal, hogy szociaüstaellenes céljaikra hasz' nálják fel őket. Milyen következtetéseket vonhatunk le a felsorolt eseményekből pártunk munkájára ? Elsősorban szükséges lesz, hogy pártéletünkben fokozott figyelmet fordítsanak főiskolai pártszervezeteink munkájának irányítására a felsőbb pártszervek. Az eoves pártszervezetek a főiskolákon az említett események közepette gyenge tetterőről tettek tanulságot és arró:, hogy nem képesek munkahelyükön biztosítani a párt vezető szerepét. A főiskolákon a párttagok és tagjelöltek között vannak olyan egyének, akik alacsony ideológiai színvonalon vannak, nincsenek összenőve a párttal és komolyabb pillanatokban a párt nem támaszkodhatok rájuk, ellenkezőleg osztályuktól idegen befolyás alá kerülnek. Mindez annak a jele. hogy a főiskolákon a párté'ct nem halad mindig helyes úton és ezt a politikát nem lehet tovább folytatni. Ennek az állapotnak okozói a magasabb szervek is, amelyek a főiskolákra nefn fordítanak olyan figyelmet, amilyent kellene. Ez te/mészetesen összefügg a főiskolák pártirányításának szervezési részével is, ami mai napig nincs megoldva. Az a nézetünk, hogy a bratislavai pártkörzetekben, ahol a szlovákiai főiskolák túlnyomó többsége összpontosul, a főiskolákon a pártmunkát rendszeresített dolgozóknak kellene végezniök, ami lehetővé tenné a felsőbb pártszerveknek, hogy a pártmunka kérdéseit a főiskolák problematikájának alapos ismerete alapján oldják meg. Az említett események továbbá rámutattak főiskoláinkon eszmei nevelő munkánk alacsony színvonalára. Határozottan vissza kell utasítani azt a nézetet, hogy főiskolai ifjúságunk vagy annak nagy része reakciós. Ez helytelen. Igaz, hogy főiskolásaink nincsenek olyan Ideológiai-politikai magaslaton, amely a szocializmustól idegen ideológia befolyásával szemben ellenállóvá tenné őket. De az utóbbi hetekben világosan láthattuk, hogy főiskolásaink ingadozó részét az ellenséges osztályelemek meg tudták nyerni a maguk oldalára, igaz, hogy ravasz módon és természetesen nem tartósan. Ebből a szempontbői szükséges lesz a főiskolákon a marxizmus-leninizmus tanításának bevezetése annak valóban új értelmezésében, úgy hogy főiskoláinkon minden hallgató gyakorlati tevékenységének és gondolkodásának alapjává váljon. Különösen üdvözölnünk kell azt az irányelvet, amelyet a CSKP KB nevében tegnapi beszámolójában Novotný elvtárs ismertetett, amikor kijelentette, hogy a jövőben a marxizmus-leninizmust tapasztalt elvtársaknak kellene előadniok, olyanoknak, akik aktív részt vesznek a forradalmi elméletnek- forradalmi tettekre való váltásában. A mostani állapotok között, amikor a főiskolákon, főleg Bratislavában a marxizmus-leninizmust olyan fiatal emberek adják elő, akik tulajdonképpen csak könyvekből ismerik, a marxizmus-leninizmus tanítása nem teljesítheti döntő szerepét, melyet kétségtelenül be kell teltenie főiskoláinkon. Főiskolásaink nagy részének alacsony eszmei, politikai színvonala egyszersmind arra kényszerít bennünket, hogy komolyan gondolkodjunk a CSISZ eddigi munkájáról, melyet a főiskolások körében végzett és főként áttanulmányozzuk és ellenőrizzük a szervezet eszmei nevelő munkájának formáit. Rendkívül helyes, hogy a jirási és városi pártbizottság mellett 5—8 tagú aktívák létesülnek, amelyek segítségére lesznek a Csehszlovák Ifjúsági Szövetségnek! mivel eddig a pártnak az ifjúság nevelésére fordított gondoskodása valóban nem volt kielégítő. Főiskolásaink alacsony eszmei, politikai színvonalával kapcsolatban szükséges ellenőrizni és rendszeres figyelemmel kísérni az ún. szaktárgy3k tanítói előadásainak eszmei nevelő hatását, mivel eddig gyakori az az eset, hogy ezek az előadások eszmei szempontból színtelenek és nem járulhatnak hozzá főiskolásaink eszmei, politikai meggyőződésének megszilárdításához. A főiskoláinkon az utóbbi hetekben szerzett tapasztalatok is arról behnov főiskolásaink körében még mindig akadnak osztályunktól idegen elemek, amelyeknek főiskoláinkon nincs helyük, hogy főiskolás diákságunk osztályösszetétele még mindig nem felel meg társadalmunk összetételének. A főiskolai felvéteľ vizsgákon az eddiginél sokkal nagyobb mértékben keli érvényesíteni az osztályszempontot, hogy már a legközelebbi időszakban elmondhassuk, hogy főiskoláinkon döntő többségben a munkások és földművesek fiai és lányai tanulnak, akik társadalmunk legnagyobb számú és legmegbízhatóbb alapját képezik. A főiskolások akciói egyszersmind megmutatták, hogy az iskolaügy szakaszán állami szerveink irányító munkájában állandóan komoly hiányosságok vannak, és hogy a főiskolák munkáját bürokrata módon irányították. A zöld asztal mellől tettek olyan intézkedéseket, amelyek megkövetelték volna a kérdések alapos megvitatását a főiskolai tanítóság és a diákság képviselőinek széles aktívája előtt. Az új főiskolai törvényjavaslat helyesen számít a szakemberek kilönféle bizottságaitok felhasználására, amivel a jövőben ezt a fogyatékosságot részben ki lehetne' küszö- * bólni. Bírálni kell az skolaügyi Minisztériumnak azt a gyakorlatát is, hogy a főiskolák elé véleménynyilvánítás végett nevetségesen rövid határidőkre terjeszti megvitatásra a különféle javaslatokat. Az ilyen határidők természetesen a dokumentumok formális megtárgyalására vezetnek és így aztán negatívan hatnak életbeléptetésükkor. Főiskoláinkon az utóbbi hetek eseményei szintén felhívták figyelmünket arra, hogy főiskoláink komolyan el vannak szakadva a gyakorlati élettől, társadalmunk vezető erejétől, a munkásosztálytól. A főiskolások akcióiban látható volt az a törekvés, amely a főiskolások bizonyos kiváltságos helyzetét követelte társadalmink többi rétegei felett, mondhatjuk, hogy a munkásosztály felett is. Egyes főiskolások még azt is mondták, hogy ők akciójukkal azt mutatják, — nézetük szerint a munkásosztálynak is —, hogy hogyan kell a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának szellemében fellépni. Az összes felsorolt törekvéseket nem lehet diákságunk nagy többségének rovására írni. Csak egyesekről van szó. Határozottan vissza kell ezt utasítanunk és meg kell magyaráznunk főiskolásainknak félreérthetetlenül a munkásosztály döntő szerepét i társadalmunk szocializálásának folyamatában, amiből a társadalom összes ; többi rétegeinek, tehát a főiskolák értelmiségének helyzete is következik. I Ezzel nem akarjuk a főiskolásokat i lebecsülni, sőt ellenkezőleg, helyeser. akarjuk őket értékelni és ki akrjuk jelölni helyüket társadalmunkban, ; ami a munkásosztály oldalán megilleti őket. Ez nagyon megtisztelő és jelentős hely. Beszélhetnénk még más jelentős tanulságokról is, amelyek azokból az eseményekből folynak, amelyek főiskoláinkon az utóbbi hetekben bekövetkeztek. De ezt megteszik szervezeteink maguk. Mi itt a legalapvetőbb következtetéseket vontuk le. A kommunisták mindenütt tanulnak, mindenből, elsősorban saját hibáikból és fogyatékosságaikból. Nekünk, főiskolai kommunistáknak az utóbbi események különösen jelentős alkalmat nyújtottak saját hibáink leggyengébb pontjaink megismerésére. Megteszünk mindent, hogy hasonló események többé ne ismétlödjenek, és hogy soha egyetlen főiskolással se éljenek vissza, hogy mindannyian segítsék társadalmunkai amely olyan kedvező körülménvekct teremtett számukra az általános fejlődésre. Meg vagyunk győződve arról, hogy a felsőbb pártszervek segítségével ezt a jelentős feladatot becsülettel teliesítiük.