Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)
1956-06-14 / 165. szám, csütörtök
Csehszlovákia Kommunistái Pártiának országos konferenciája (Folytatás a T. tódéiról.) kell magyarázni. E tapasztalatok alapján tehát helyesnek tartjuk olyan agitációs munkaformák kialakítását, amelyeket maga az élet és a szocialista építés mind bonyolultabb problémáinak megoldása megkövetelnek. Jó tapasztalataink vannak a járási földműves újságokkal. Hasábjaikon a falu népének igazi élete tükröződik. Emellett világos előttünk, hogy ezt a központi sajtó, sőt még a kerületi sajtószerv sem végezheti ilyen mértékben, mivel jelenleg a kerületi sajtó csupán hetenként kétszer jelenik meg és ijien korlátozott lehetőaégei vannak mind kádereik, mind gazdasági viszonyaik tekintetében. Éppen érért a falusi agitációs munka számára nagy segítséget látnánk abban, ha az eddigi földműves újságok a járási pártbizottságok szerveivé válnának és gyakrabban jelennének meg. Ez a követelmény azért is indokolt, mert példányaikat minden különösebb előfizetési kampány nélkül szétkapkodják. Ez azután a szerkesztőségeknek szakképzett szerkesztőkkel, azok pénzügyi és műszaki biztosításával való ellátását is feltételezi. Több figyelmet kell szentelni a szemléltető agitációnak, melynek sikere attól is függ, hogy milyen mértékből felel az égető kérdésekre, miJaroslav Švec elvtárs felszólalása lyen mértékben áll kapcsolatban a való élettel. Ezért arra összpontosítjuk figyelmünket, hogy az alapszervezetek faliújságokat, villámröplapokat adjanak ki, melyek azonnal reagálnak a napi élet eseményeire és szükségleteire. Nézetünk szerint azonban a szemléltető agitációt nem segíti elő a központilag kiadott különféle plakátok, jelszavak éá más sajtóanyagok legnagyobb áradata sem, ami sok esetben hatását veszti, mivel ezek távolról sem felelnek meg a jelenlegi élet szükségleteinek. Itt például az utóbbi Időben kibocsátott plakátra gondolok, melyek közül az egyiket a párt Központi Bizottsága, a másikat a Kulturális Ügyek Minisztériuma adta ki s amelyekkel nem tudunk mit kezdeni, mert az egyik ezt a kérdést teszi fel: „Szereted a köztársaságot? Építsd velünk az EFSZ-et". Az elvtársak joggal mutatnak rá arra, hogy a földművesek ma összehasonlíthatatlanul jobban élnek,, mint a múltban bármikor és szeretik a köztársaságot, habár még nem győződtek meg teljesen a szövetkezeti gazdálkodás előnyeiről Ahelyett, hogy a plakát azt fejezné k.. hogy a szövetkezetet a földművesek jobb élete kedvéért építjük, egyszerűen arra mutat, hogy a földműveseknek csupán aV köztársaság iránt érzett szeretetből kell a szövetkezetbe lépniök. A Kulturális Ügyek Minisztériuma által kiadott másik plakát helytelen módszerrel mozgósít idejében való szénabegyüjtésre, emellett kitanítja a földműveseket, hogy „ha a szénát jól szárítod, a tehén hasznát biztosltod!" E versnél visszaemlékszünk J. Hašek Svejkjének egyik idézetére: „Kokoskának csodaszere, minden tehén boldog vele". Ha azt gondolják, hogy ez a plakát segíthet a széna idejében való begyűjtésében, ez nagy tévedés. Mindkét plakátot hasonló sors érte. Rengeteg példányban fekszenek a járásokon és az elvtársaknak nincs bátorságuk felhasználni azokat. Joggal mutatnak rá azonban, hogy sok központi plakát, melyeket az év kezdete óta küldtek, k<'rülbelül 800' darab —nem nyújt nagy segítséget, ellenben nagy mennyiségű papírt és pénzt vesz igénybe. Nézetünk szerint sokkal hatásosabb lenne ezeknek az eszközöknek egy részét a kerületeknek, esetleg a járásoknak rendelkezésére bocsátani. ezek azokat bizonyára jobban használnák fel, mert valóban közelebb állnak az élethez, de kevés eszközzel rendelkeznek. Tudatában vagyunk annak, hogy csak „fent" keresni a különféle hiányosságok okait helytelen, mert magunk is jól tudjuk, hogy milyen hiányosságok vannak munkánkban, fő'eg az alapszervezeteknek a politikai tömegmunka fejlesztésében nyújtott segítség terén. A második ötéves terv nagy feladatainak teljesítése megköveteli a politikai tömegmunka új módszerével valí felfogását. Politikai agitációnkban legfontosabb azonban, hogy állandóan figyeljünk a tömegek hangjára, válaszoljunk kérdéseikre, ts megvilágítsuk előttük a párt politlkájft, a párt irányvonalának teljesítésére mozgósítsuk őket, megvalósítsuk, realizáljuk az adott körülmények közitt helyes megjegyzéseiket és követelményeiket. Úgy gondoljuk, hogy agitációs munkánkban komoly tanulságot kell meríteni az utóbbi évek tapasztalataiból, amikor sokszor „magyarázgattuk" a helyes megjegyzéseket ts ezzel sok esetben meg is cáfoltuk őket. Ez természetesen helytelen, ez nem szilárdítja meg a párt kapcsolatát a tömegekkel, ellenkezőleg, megbontja ezt a kapcsolatot. Sokszor cselekedtek így, főleg azok az elvtársak, akik nem tudtak válaszolni a feltett kérdésre, vagy pedig egy* szerűen el akarták kerülni a válaszadast. Pedig egészen világos, hogy nem győzhetünk vagy nyerhetünk meg valaxit nézetének elutasításával, csakis akkor, ha elegendő meggyőző IN vet hozunk fel e nézetek körüli vitában vagy beszélgetésben. Ezt azonw ban, úgy gondolom, még nem nagyon használjuk és ezzel akarjuk megkönynylteni munkánkat. Népünk azonban nap nap után megmutatja, hogy aktívan részt vesz a párt által kitűzött feladatok megoldásában. Erről tanúskodik a második' ötéves terv irányelvtervezetéről folyatott vita kerületünkben. Dolgozóink 3550 javaslatot adtak.be; ennek egyharmadát a köz-ponti bizottsághoz és a központi szervekhez intéztek, te.,4t országos problémákkal foglalkoznak; a hozzászólások kétharmada a helyi jellegű hiányok megszüntetésére irányult. Ha e nagy pártvita alapján az SZKP XX. kongresszusának tanulságaival és az országos pártkonferencia tárgyalásainak tanulságaival összekötve széleskörű propagandát és széleskörű tömegmunkát fogunk végezni, elérjük á pártkáderek megedzését, a pártélet lenini normáinak átültetését az egész pártmunkába, megszilárdítjuk a párt és a tömegek kapcsolatát és biztosltjuk második ötéves tervünk feladatainak teljesítését. Rudolf Barák elvtárs, a CSKP KB politikai irodája tagja, belügyminiszter felszólalása Elvtársak, országos konferenciánknak az a feladata, hogy megvitassa az időszerű politikai kérdéseket és jóváhagyja a második ötéves terv irányelveit. A Szovjetunió Kommunista Pártja történelmi jelentőségű XX. kongt resszusának eredményei lehetővé teszik számunkra, hogy sokkal világosabban lássuk a magunk problémáit is. helyesebben mérlegeljük hibáinkat és erényeinket. Túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy sikerrel váltjuk valóra a szocializmus építésének fő irányvonalét hazánkban, elválaszthatatlan szövetségben és együttműködésben a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal, munkálkodván valamennyi nemzet békéjének és barátságának ügyén. Fő irányvonalunk az osztályharc lenini irányvonala volt és tna is az, hisz nélküle elképzelhetetlen az átmenet a tőkés rendből a szocializmusba. A szocializmust semmiesetre sem lehet felépíteni az állam politikai hatalmáért vívott osztályharc nélkül. Ezt taftítja a marxizmus-leninizmus. Ennek helyességét tanúsítja maga az élet és a munkásmozgalom gyakorlata. Az orosz proletariátusnak és dicső kommunista pártjának örök érdeme marad, hogy az első világháború végén kialakult kedvező feltételek között osztályharcát a szocialista forradalomba vezette, amellyel megkezdődött a tőkés rend felbomlásának és a szocializmushoz vezető győztes előrehaladásnak a korszaka. A Szovjetunió érdeméből a második világháború után kedvező körülmények közepette térhettek rá a szocializmus felé vezető útra más országok, köztük a mi népi demokratikus köztársaságunk is. Az a tény, hogy a szocializmus világrendszerré lett, továbbá egy újabb világháború keletkszési feltételeinek megváltozása — mindez igen jelentős mértékben to vább módosítja az osztályharc feltételeit. Számos országban előtérbe lép a forradalom békés fejlődésének lehetősége. Engels már annak idején előre látta, hogy bizonyos feltételek között a munkásmozgalom polgárhá ború nélkül túlhaladhat a tőkésrenden, anélkül, hogy lemondana a társadalmi forradalom jogáról. Az a mód, ahogyan nálunk biztosi tottuk a politikai hatalom átvételét a munkásosztály és szövetségesei kezébe, sok tekintetben például szolgálhat. A hatalom kérdését nálunk egy puskalövés nélkül, békés és alkot' mányos úton oldottak meg véglegesen 1948 februárjában. A-februári győzelem nem az osz.:álye'ler:séggel kötött valamiféle fegyverszünetnek az eredménye volt, ellenkezőleg, annak az osztályharcnak a gyümölcse, amelyet az öntudatos Tianxásosztály folytatott élén tapasztalt Kommunista pártjával A párt politikájának megnyerte a nép többségét. A széWskörű Nemzeti Front élén olyan erővé vált, amely egy csa8 OJ sző 1936. Június 14. pásra lesodorta a reakciót törvényes politikai alapjáról, mihelyt a felforgatók megkísérelték feltartóztatni népi demokráciánk fejlődését és visszaforgatni a kormányt a tőkés rend irányában. Az államhatalom kérdésének megoldása után nálunk is beigazolódott, hogy az osztályharc megváltozott formában tovább folytatódik. Illegális államellenes szövetkezés, kémkedés, s szándékos kártevés, erőszak, nacionalista törekvések és az ingadozók befolyásolása, — ezeKben és ehhez hasonló formákban nyilvánult meg ellenségeink részéről az osztályharc Február után. Ez az ellenség a lakosság összességéhez képest nem volt ugyan számos, da annál elszántabb és konokabb volt a né* r' demokratikus rend ellen táplált gyülöleiében. A hazai reakció, amely nyílt harcban vereséget szenvedett, sorsát teljesen a külföldi reakció kezébe tette le. Ellenségeink a tőkés országokban támogatták hazai ellenségeinket, többek között azáltal is, hogy kiképzett ügynököket küldtek országunkba. A február előtti és utáni kiéleződött helyzetben a forradalom vívmányainak megvédésére fel kellett építenünk új biztonsági apparátusunkat. A legnagyobb szükség volt arra, hogy népünk éberen szegüljön szembe a külföldi ellenforradalmárok és a hazai osztályellenség kihívásaival. A párt azonban nem szorítkozott az osztályharcnak csupán erre a fprmájára. Fő frladatát abban látta, hogy megszilárdítsa a munkások és a dolgozó parasztok szövetségét. Az utolsó megevő falusi tôkésosžtály, a kulákok ellen meghirdette gazdasági befolyásuk korlátozásának és visszaszorításának politikáját. Arról volt szó, hogy a zsíicsparasztokat ;olltikailag elszigeteljük és ugyaniékor mindeh eszközzel támogassuk fejlődésükben a szocializmus csíráit falun. A mezőgazdaság szocialista átalakítására az egységes földművesszövetkezetek önkéntes megalakításának, a kis- és középparasztck megnyerésének útját vá'asztottuk, a szövetkezeti mezőgazdasági termelés számára. Munkánk súlypontja a szocializmus építését szolgáló alkotó szervező és nevelő munkára helyeződött át. A múltban elképzelhetően országépitő terveket váltottunk valóra, ez megkövetelte és megköveteli, hogy éljünk a régi szakemberek tudásával és új értelmiséget neveljünk. A tőkés gazdaságban a polgári ideológia csökevényeinek hatása ellenében szükséges volt és szükséges ma is a szocialista gazdasági alapnak megfelelő új nézetek támogatása, ápolása és fejlesztése. A tőkés kényszer helyére az új munkafegyelemre, a szocialista állami fegyelem betartására való nevelés lépett. Mindenek célja az ember java, a dolgozók növekvő anyagi és kulturális igényeinek kielégítése lett. Pártunk azért választhatott elvében helyes osztályharcos taktikát, mert az orosz bolsevikoktól tanultunk és mert a magunk viszonyainak megfelelően váltottuk valóra a Lenin elvtárs kimondotta alapelveket. Lenin figyelmeztette a munkásmozgalmat, hogy a hatalom átvétele'után nemcsak a demokrácia kerül teljésen új helyzetbe, hanem az osztályharc is sokkal magasabb fokra jut, alárendelve magának mindenfajta tormát. A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa is elvben elemezte az osztályharc kérdéseit, és helyesbítette azt a helytelen tételt, amelyet Sztálin elvtárs mondott ki 1937ben abban az értelemben, hogy minden előre vezető lépéssel — még azután is, ha már megvetettük a szocializmus alapjait — az osztályharc az országban kiéleződik. Sztálin a kapitalista környezet fennállásából és abból a tényből kiindulva, hogy a Szovjetunióba imperialista kémközpontok ügynökeit küldözgetik, arra ösztönzött, hogy a trockisták, jobboldali és nacionalista elhajlók anti-leninista akcióit leegyszerűsítve csupán mint külföldi kémközpon,tok ügynökeinek akcióit értelmezzék. Az osztályharc ilyetén értelmezése leplezte azt a tényt, hogy a trockisták és a jobboldali opportunisták a párt lenini fő vonalával szembeszegülve lényegében a kizsákmányoló osztályok érdekeit és a kispolgári rétegek hangulatát juttatták kifejezésre. A Szovjetunió Kommunista Pártjának nagy szervező és nevelő tevékenysége, a szovjet állam és a proletárdemokrácia helyes kihasználása, a tömegeknek. az új élet m«gteremtőinek szerepe ez értelmezés következtében háttérbe szorul. Aránytalanul felnagyítva . előtérbe nyomult viszont a biztonsági apparátus szerepe. Nyíltan be kell ismernünk, hogy más testvérpártokhoz hasonlóan, mi is kritikátlanul átvettük azt a tételt, hogy minél közelebb jutunk a szocializmushoz, annál inkább kiéleződik az osztályharc. E tétel átvételében része volt annak a légkörnek is, amelyet annak idején a Berija-banda provokációi idéztek elő. Az általános gyanakvás e korszakában Slánsky, hogy leplezze ellenséges célkitűzéseit, parancsot adott egy csehszlovákiai Rajk László keresésére. Šváb, majd később Taussigné révén beavatkozott a biztonsági szervezet ügyeibe, és utasításokat adott letartóztatások, vizsgálatok foganatosítására. A módszereket, amelyeket akkoriban igazi ellenségekkel szemben alkalmaztak, érvényesíteni kezdték a párt funkcionáriusai ellen. így került sor letartóztatásokra a párt soraiban, és arra, hogy helytelen módszereket terjesztettek el a biztonsági szervek munkájában. Slánsky szándékai azonban nem járhattak sikerrel, mivel ellentétben álltak az igazsággal. Egyes letartóztatottak, miután a vizsgálat elhúzódott, Slánskyra is rávallottak, mivel csalódtak bizai" ," l* K» r'. amelylyel támogatást vártak tőle. Végül magát Slánskyt is letartóztatták. A hiba akkoriban az volt, hogy a biztonsági szervek nem voltak képesek elemezni a helyzetet és azonnal elválasztani a tárgyi igazságot a hazugság, rágalmak, provokációk és kikényszerített vallomások hordalékától. Csak idő múltán került fokozatosan napvilágra az igazság. Ma, amikor már jelentős munkát végeztünk a Slánsky érája alatt lefolytatott politikai perek felülvizsgálásában, és amikor felülvizsgáljuk magát a Slánsky elleni vádat is, újból bebizonyosodott, hogy Slánsky a maga karrierista céljai érdekében igen ügyesen használta ki azt az ártalmas rendszert, amely nálunk is kialakult a pártélet egyes lenini normáinak elhanyagolása következtében. Slánsky a hatalmat hajszolta, fontos helyekre a maga embereit állította vagy olyan személyeket, akik valami módon lekötelezettjei voltak. Elég, ha csak azokat a károkat említjük meg, amelyeket ez elemek gazdasági életünkben okoztak. Slánsky figyelmét — főleg 1948 februárja után — arra összpontosította, hogy kezébe kerítse a biztonsági szervezet irányítását is^ Az akkori miniszter megkerülésével, a Šváb vezette biztonsági osztálynak és a pártellenőrzési bizottságnak a segítségével — az utóbbiban aktív szerepet játszott Taussigné — beavatkozott a biztonsági szervezet munkájába, utasításokat adott olyan elvtársak eltávolítására és megrágalmazására, akik útjában álltak vagy felhívták a figyelmet helytelen módszereire. Slánsky örömmel üdvözölte a ^jugoszláv vezető elvtársak igazságtalan megvádolása következtében kialakult légkört. A testvéri országokban lefolyó perek előidézte hangulatban lehetőséget látott arra, hogy felbomlaszsza a mi pártvezetőségünkét is, eközben esetleg kiérdemelje a párt sorainak tisztaságáért küzdő harcos dicsfényét, és a maga számára biztosítsa az első helyet a pártban és az államban. Slánsky rovására írandó a szocialista törvényesség számos megsértése, néhány esetben ártatlan emberek elítélése. Ezért Slánsky érdeme szerint került oda, ahol másokat akart látni. A Slánsky-ügynek a párt részéről történő felülvizsgálása most, bizonyos idő múltán lehetővé teszi a oártnak, hogy felismerje e történelmi igézságot. A biztonsági szervezettel kapcsolatban ma, évek múltán és más viszonyos közepette világosan áll előttünk az a hiba is, hogy miután Slánskyt megfosztották tisztségétől és letartóztatták, a vizsgálat "lefolytatásával nem bíztak meq új embereket, olyan szentélyüket, akik nem terheltek, nem befolyásoltuk BZ előző esetekben Slánsky utasításaira lefolytatott vizsgálati módszo rek így például a vizsgálati osztály vezetősége főnökének, Doubeknak, aki ielenlea letartóztatásban van, termpszétesen semmi érdeke sem fűződött ahhoz, hogy vádat emeljen Slánsky ellen olvasmi miatt, amiben Inkább maga volt a ludas. A p árt vezetőség már 1953 óta számos intézkedést tett a biztonsági apparátusban. A Belügymd-' nisztériumban tisztogatási akciót hajtottak végre, a minisztériumot igazolt káderekkel erősítették meg. Gondoa kodtak a megfelelő pártellenőrzésrő! a biztonsági szervezetben működő kom í munisták tevékenysége felett. Előkészítették a büntető törvénykönyv és bűnügyi perrendtartás novelllzálását, ami tovább szilárdítja a szoclahsta törvényesség elveinek szigorú betar-» tását, biztosítja a biztonsági szervek, az ügyészségek" és a bíróságok munká-f járnak kölcsönös ellenőrzését olyképpen, hogy törvényeink súlya kéményén és igazsagosan csakis azokra a személyek-re sújtson le, akik tevékenységükkel és bűncselekményeikkel ves-jélyeztetik népi demokratikus rendünket. A biztonsági szerveket jogosan érte bírálat. E szervezetnek még ma is varnak hibái. Mások azonban e hibák, mtnt amilyenekkel Slánsky érája alatt, az 1952-ig lefolytatott politikai perek idején találkoztunk. Ml, a belügyminisztériumban dolgozó kommunisták, kivétel nélkül mindahányan nem számoltunk le eléggé gyorsan és eléggé erélyesen a magunk hibáival. Megrövidíthettük volna az ahhoz szükséges időt, hogy a biztonsági szervek munkája helyes irányba terelődjék. Még ma sem vezetjük be eléggé határozottan az új, ruganyosabb, bürokraciamentes munkamódszereket, hogy eredményesebben szegü'hessünk szembe a szákképzett és iskolázott ügynökök tömegével, akiket külföldről küldenek hozzánk. Igen lassan váltották le azokat! a dolgozókat, akikről közismert volt, hogy helytelen munkamódszerek hordozói. Még ma is érzik annak a hatása, hogy hosszas halogatás után váltjuk csak le azokat a dolgozókat, akik a közbiztonsági munka számára politikailag kevéssé éretteknek, szakmai szempontból alkalmatlanoknak bizonyultak. Még ma sem reagálunk eléggé tettrekészen a helyzetben beálló minden változásra és arra, hogy egyes szakaszokon, a biztonsági szervek szakaszán is előtérbe kerül az állami apparátus nevelő szerepe. Dofgozóink még #mindig hagyják, hogy magukkal sodorják őket a napi események, és kevesebb gondot fordítanak arra, hogy elemezzék harcuk előfeltételed és új jellemző sajátosságait, amelyek a szocializmus felé való haladásunkból következnek. Fokozatosan, de következetesen megszüntettük azoknak a helytelen vizsgálati módszereknek, gyakorlatnak az alkalmazását, amelyeket Slánsky vezetett be a biztonsági szervek munkájába. Ma már nem fordul elő, hogy a vizsgálat során megsértenék a szocialista törvényessSget, Azelőtt, különösen Slánsky érája alatt a biztonsági szerveiben megbénították a pártszervezetek munkáját és elnyom(folvtatás a 9. oldalon 1! J
