Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-14 / 165. szám, csütörtök

A CSKP KB javaslata népgazdaságunk 1956—1960. évi második ötéves tervének irányelveiről (Folytatóé a 6. oldalról) in, megkezdjük a minisztériumok köfeponti hivatalok takarékosabb szervezését is és csökkentjük számukat. Azzal kapcsolatban, hogy a második ötéves terv irányelv-tervezetéről lefolýtatott vita menetében a minisztériumok számának csökkentésével és felépítésével kapcsolatos kérdésekre .vonatkozóan egész sor kérdés és hozzászólás volt, szeretnék erről a kérdésről néhány magyarázó szót mondani. Leginkább azt a kérdést , teszik fel. hogy milyen szempontokból irányítják a minisztériumok szervezését, esetleges összevonásukat vagy szétválasztásukat. Hangsúlyoznom kell, hogy e kérdés megoldásakor mindig két, lényegében ellentétes nézettel keli összeegyeztetnünk. Egyrészt a gazdaságosság és jobb koordináció szempontjából érdekünk a központi hivatalok számának csökkentése, másrészt a népgazdaság irányításának és a kulturális építésnek bonyolultsága és növekvő feladatai kikényszerítik az irányítás legnagyobb mértékű specializálását. Sem az egyik, sem a másik szempontot nem lehet sematikusan megvalósítani, hanem az irányításnak mindig' olyan formáit kell választani, amelyek — egyik vagy másik ágazat irányításának szükségleteiből és az időszerű feladatokból kiindulva — a legcélszerűbben biztosítják a további fejlődést. Ott, ahol a központi irányítás tekintettel az ágazat természetére elkerülhetetlen, de ahol egy reszort sem képes célszerűen megbirkózni a problematika növekvő bonyolultságával és terjedelmével, az irányítás specializálásának útján kell haladni és meg keil teremteni a központi irányító szervek nagyobb számát. így volt ez például a gépipari minisztériumnak három minisztériumra való felosztásakor. Ez a felosztás a gépipari termelés terjedelmére és jelentőségére, természetére és egyre növekvő kiterjedésére való tekintettel teljesen megokolt. Ezzel szemben ott, ahol lehetséges és célszerű átvinni az irányítást vagy annak egy részét alacsonyabb szervekre, főleg a nemzeti bizottságokra, a rokonágazatok fokozódó központi funkcióját egyetlen közös központi szervben lehet összpontosítani anélkül, hogy ezzel kárt szenvedne az irányítás minősége. így van ez például az állami gazdaságok, a begyűjtés, a kultúra, az egyházi ügyek állami hivatalának esetében. A többi változások esetében a takarékosság maximális lehetősége érdekéből indul ki a javaslat, amit a vita folyamán számosan hangoztattak. A termelő és más tevékenység azon szakaszaira nézve, amelyek nem követelik meg feltétlenül az önálló központi egységek létezését^ javasoljuk azokhoz a reszortokhoz csatolásukat, amelyek nézetünk szerint sikerrel biztosíthatják irányításukat. Az egyes minisztériumok és központi hivatalok beszüntetésére és összevonására indítványozott intézkedések, persze, csupán az érem egyik oldalát mutatják, egész központi apparátusunk szervezésének és irányító funkciójának megjavítását. Most arról lesz sző, hogy minisztériumainkból, amennyire lehetséges kicsiny, de valóban irányító szerveket, egyik vagy másik ágazat igazi agyát teremtsük meg. A minisztériumok irányító funkciójának megerősítésére vezető út a vezető káderek minőségi összetételének megjavításán kívül, az összes felesleges adminisztratív sallang leépítése, amelyek eddig minisztériumainkat terhelik. Ez az az út, amely az adminisztratív tényezők dolgozói számának csökkentésére vezet, amelyek legnagyobb mértékben növelik az egyes minisztériumok dolgozóinak létszámát; ez az út vezet az adminisztratív apparátus elburjánzásának megakadályozására és gazdaságosabbá tételére. Az országos ^konferencia elé. ter3esztett határozati javaslat ezért elrendeli a minisztereknek, hogy az irányítás egyszerűsítésére és a munka megjavítására irányuló összes előző Intézkedések alapján dolgozzanak ki a dolgozók létszámának csökkentésére vonatkozó javaslatokat. Ennek a nagyon fontos politikai feladatnak megvalósításához nagy felelősséggel kejl hozzálátni. Ez elsősorban azt jelenti, hogy meg akarjuk erősíteni a minisztériumok döntő jelentőségű irányító szerveit és hogy megtakarításokat akarunk elérni a felesleges, vagy pedig nem eléggé gazdaságos adminisztratíva kiküszöbölésével. Továbbá ez azt is jelenti, hogy az adminisztratív dolgozók létszámának csökkentésére megteremtjük a feltételeket az adminisztratív munka gyors ütemben való gépesítésével és az adminisztratív jellegű munkák lehető legnagyobb mértékű korlátozásával. Ügy vélem, hogy az, hogy a dolgozók számát csökkentjük, megkönnyíti számunkra a minisztériumokba és a központi hivatalokba az új dolgozók felvételének javasolt ideiglenes beszüntetését is. * * # Elvtársak! Az, hogy ötéves tervünk alapjaiban békés ötéves terv, hogy olyan hatalmas erőket és eszközöket szentelhetünk a békés építés feladatainak, az egész nép életszínvonalának emelésére, ezt azért tehetjük, mivel a jelenlegi nemzetközi viszonyok egészben véve kedvezőek, mivel megvannak a reális feltételei annak, hogy a következő évek is a béke évei legyenek a nemzetek között. A legfontosabb nemzetközi körülmény, amely megteremti népgazdaságunk további fejlődésének további feltételeit a további öt évben, az a tény, hogy a szocialista országok gazdasági együttműködése új, ma-i pasabb fokra emelkedik. Az 1956— 1960-as évek távlatterveiben a szocialista tábor országai áttérnek gazdasági fejlődésünk alapvető irányainak közvetlen egybehangolására. Ez azért lehetséges, mivel az utóbbi évek folyamán a szocialista világrendszer gazdaságilag és politikailag nagyon megerősödött, hogy országaink kölcsönös együttműködése és segítségnyújtása egyforma osztályhelyzetből, érdekekből és célokbői indul ki. A gyakorlatban a szocialista országok kölcsönös gazdasági együttműködésének fejlődésében tulajdonképpen az új időszak kezdetén vagyunk — a távlattervek egybehangolása időszakának kezdetén — de itt is szép sikereket értünk már el. A szocialista országok közös igyekezete jelentős eredményeket hozott, az egyes országokban a gépipar technikai színvonala fejlesztése és emelése kérdéseinek megoldásában kapacitása legteljesebb kihasználásának biztosításában. Pozitív eredményeket értünk el a szén, érc, hengerelt anyag, gabonafélék és más mezőgazdasági termékek kölcsönös szállításának és a csere fejlesztésének koordinálásában. Mindennek természetesen nagy jelentősége van népgazdaságunk fejlődése és lakosságunk életszínvonala szempontjából a második ötéves tervben. Annak ellenére, hogy a tervek öszs^ehangolása még nem lehet minden irányban tökéletes, mégis második ötéves tervünkben a kulcságazatokban és ^lapvető cikkekben megbízható, szélesebb alapokra építjük a tervet. A további körülmény, amely népgazdaságunk és kultúránk békés fejlődéséhez kedvező nemzetközi feltételeket teremt a második ötéves tervben, az a tény, hogy a világban enyhült a feszültség. Eredményesen fejlődnek a békés kapcsolatok a szocialista és kapitalista államok között, mégpedig mind a legfelsőbb, a kormányok közt és a parlamentek közt, mind kulturális, kereskedelmi, turisztikai és más vonalakon. Természetesen eddig nem sikerűit megoldani az olyan alapvető problémákat, mint az európai és ázsiai biztonság kérdése, vagy pedig a fegyverkezés általános csökkentésének nagyon égető kérdése és a tömegpusztító fegyverek betiltásának kérdése, De mégis ma a nemzetközi kapcsolatok további sikeres békés fejlődésének feltételei sokkal kedvezőbbek, mint a múltban voltak. Különösen jelentős mértékben járulhat hozzá Csehszlovákia az országok közötti baráti kapcsolatok megszilárdításához a külkereskedelem további intenzív kibővítésével. Ez főleg a gazdaságilag kevésbé fejlett országokkal való kapcsolatainkra érvényes. 1955-ben külkereskedelmünk forgalma ezekkel az országokkal 1953-hoz viszonyítva csaknem 2 és félszeresére növekedett, ebbén az évben pedig kereskedelmünknek csaknem 40 százalékát teszi ki a nemszocialista országokkal folytatott kereskedelmi kapcsolatunk. De továbbra is szükségesnek tartjuk e kapcsolatok fejlesztését, abból kiindulva, hogy mindkét fél szempontjából hasznos és nagy mértékben szolgálja a béke ügyét, hogy támogatja az említett országok azon törekvését, hogy megerősítsék szabadságukat és függetlenségüket és véglegesen lerázzák magukról az idegen befolyást. Külkereskedelmünk további fejlődése a második ötéves tervben persze fokozottabb igényeket támaszt ipari termelésünkkel szemben Ha sikerrel akarjuk megállni helyünket a feljfett kapitalista államokkal való kereskedelmi versenyben, akkor feltétlenül sokkal nagyobb súlyt kell helyeznünk gyártmányaink jó minőségére, a szállítási határidők megrövidítésére és általában a termelésben rugalmasabbnak és alkalmazkadóbbaknak kell lennünk. Köztársaságunk legfontosabb hozzájárulása a béke ügyének megszilárdításához és megerősítéséhez az, hogy nagyobb mértékben kell részt vennünk a szocializmus és kapitalizmus békés gazdasági versenyében, ami közgazdasági alapja, lényege és fő formája a két rendszer békés egymás mellett élésének. Csehszlovákiának mint fejlett iparú államnak és a szocialista tábor jelentős tagjának ebben a békés gazdasági versenyben fontos szerepe van. . Természetesen Csehszlovákia a termelés teljes terjedelmében nem versenyezhet az élenjáró kapitalista nagyhatalmakkal. De az egy lakosra eső termelésben, ami a társadalmi munkatermelékenységet fejezi ki, feladatul tűztük ki, hogy történelmileg rövid idő alatt utolérjük és meg is előzzük a legfejlettebb kapitalista államokat is. A második ötéves terv ebben nagy lépést jelent előre. Már az eddigi fejlődés is bizonyítja, hogy Csehszlovákia sikerrel utoléri, az egyes ágazatokban pedig felülmúlja az élenjáró kapitalista államokat. A népgazdaság fejlődése második ötéves tervének kidolgozása és megvalósítása szempontjából hatalmas jelentősége van annak a ténynek, hogy mindez a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa utáni időszakban történik, abban az időben, amely a Szovjetunió és az egész nemzetközi munkásmozgalom fejlődésének nagyon fontos időszaka. Ki kell emelni azt a körülményt, hogy a második ötéves tervet ugyanabban az időben kezdjük meg, amikor a Szovjetunió hatodik ötéves tervévei valóban gigantikus feladatokat vált valóra az alapvető gazdasági feladat megoldásához vezető úton — utolérni és megelőzni az élenjáró kapitalista országokat az egy lakosra eső termelésben, akkor, amikor a Szovjetunió biztonságosan halad a kommunizmushoz vezető fokozatos áttérés útján. A Szovjetunió az egész szocialista tábor vezető hatalma. Ezért van gazdasági erői újabb rohamos fejlődésének olyan fontos jelentősége az egész szocialista táborra. Ez a szocialista világrendszer további megszilárdítására vezet és messzeható befolyása lesz a népi demokrácia minden országában a szocialista építés meggyorsítására. Ami második ötéves tervünket illeti, elmondhatjuk, hogy nincsen olyan ágazat, amelyben feladataink ne támaszkodnának közvetlenül a Szovjetunió hatodik ötéves tervére. De nemcsak termelési terveink közvetlen kapcsolatáról van szó. A második ötéves terv sikeres teljesítése szempontjából hatalmas, felbecsülhetetlen jelentősége van a Szovjetunió tapasztalatai felhasználásának is. A marxizmus-leninizmus azt tanítja, hogy a szocializmushoz vezető út egysége és egyezése mellett a különböző országokban a szocializmusra való áttérés lényegében és főpontokban nem lesz teljesen egyforma, mivel minden ország belevisz valami speciálisat a szocialista társadalom építésének formájába, módszerébe és tempójába. Ez tehát azt jelenti, hogy egyfelől a szocialista államoknak egész sor közös problémájuk van, amelyek megoldásában feltétlenül szükséges és elkerülhetetlen, hogy tanuljanak a többiek tapasztalataiból: de másfelől minden országnak saját történelmi és szociális-gazdasági feltételeiből kell kiindulnia. A Szovjetunió, amely első szocialista államként felbecsülhetetlen tapasztalatokat szerzett a munkásosztály hatalmának megvédéséért és megszilárdításáért, a szocialista iparosításnak és a mezőgazdaság kollektivizálásának megvalósításáért, a szocialista társadalom kiépítéséért és a kommunizmusra való fokozatos átmenet megvalósításáért folytatott küzdelmek bonyolult feltételei közepette, számunkra mindig a gazdag és értékes tapasztalatok és ismeretek legnagyobb és a szó szoros értelmében kimeríthetetlen forrása volt és marad örökre. Elvtársak! A népgazdaság fejlődésének állami terve kölcsönösen kikerekített egész, az emberek milliói munkájának összhangja. A második ötéves terv igényes feladatainak teljesítése ezért attól függ, hogy hogyan biztosítjuk minden negyedévben, minden hónapban, minden ágazatban és minden vállalatban a terv egyenletes teljesítését, mivel a feladatok nemteljesíté- ^ se nehézségeket okoz, fékezi a gazdasági fejlődés iramát. Az ötéves terv első évi tervének teljesítése ennek az évnek az elejétől az ipari termelésnek_a mezőgazdasági termelésnek és a lakosság életszínvonalának fejlődésében egészben véve jő kilátást nyújt a további munkához. Az ipari termelés bruttó tervét ez év első négy hónapjában 1,7 százalékkal teljesítettük túl, a termelés pedig 10,6 százalékkal magasabb, mint a múlt év ugyanezen időszakában. Ez azoknak a feladatoknak reális voltát mutatja, amelyeket a második ötéves tervben kitűztünk, és azt, is, hogy az irányelvszámok nerri merítik ki minden lehetőségünket, minden tartalékunkat, azt mutatja, hogy munkásaink, dolgozó parasztjaink és dolgozó értelmiségünk áldó-" zatos munkájával fejlesztett népgazdaságunk képes még gyorsabb ütemben fejlődni. Arról van szó, hogy a tervteljesítés eddigi, egészben véve kedvező eredményeit az egész ötéves tervben megtartsuk, hogy tovább javítsuk őket, hogy ennek érdekében ez idén fokozzuk a beruházási építkezés ütemét, hogy lényegesen megjavítsuk az áruválaszték tervének teljesítését, elérjük a szállítási határidők pontos betartását és lényeges megrövidítését és általánosságban megszilárdítsuk az állami terv tekintélyét. Második ötéves tervünk kezdete nagyon fontos és jelentős események jegyében áll. A Szovjetunió Kommu-s nista Pártja XX. kongresszusa eredményeinek és pártunk Központi Bizottsága határozatainak és következtetéseinek megtárgyalása, valamint a második ötéves terv összeállítására vonatkozó irányelvek megvitatása, egész pártunkban és a pártonkívüliek soraiban is határtalan aktivitást és kezdeményezést váltottak ki. Egész pártunk, minden pártszervezetünk és minden kommunista előtt ma nagy feladat áll: mindezeket az egészséges erőket egyetlen hatalmas áradattá összefogni, hazánk még sikeresebb szocialista építése érdekében. Ha ezekre az erőkre támaszkodunk és ha képesek leszünk tovább hatéko-" nyan fejleszteni őket, akkor nem kétséges, hogy a második ötéves terv feladatait nemcsak teljesítjük, hanem túl is szárnyaljuk. Jaroslav Svec elvtársnak, a Havličkúv Brod-i (Jihlavai kerület) járási pártbizottság titkárának felszólalása Az a lenini alapelv, hogy az agitáció kapcsolja össze az elméletet a gyakorlattal, a kerületünkben arra vezetett, hogy elgondolkodtunk politikai tömegmunkánk jelenlegi állapotán, hogy felülvizsgáltuk eddigi módszereinket éppen az elméleti tanításoknak a szocialista, építés gyakorlati megvalósításával való összekapcsolása szempontjából. Elmondhatjuk, hogy kerületünkben a múlt évben bizonyos javulást értünk el a párt dolgozókra gyakorolt befolyásának emelésében. Ezzel azonban még nem leplezhetjük el azt a tényt, hogy agitációnk egyszerű kampányjellegű, felszín£s és jelentékeny mértékben formális, mert nem irányul rendszeresen arra, hogy az alapfokú pártszervezeteket feladatok teljesítésére vezasse. Nézetünk szerint ezt a helyzetet az is elősegítette, hogy a párt Központi Bizottságának a személyes agitáció további fejlődéséről szóló határozata teljesítésében a nemzeti bizottsági választások után mindenekelőtt az agitációs munkaformák felé fordultunk. Ez olyan időszak volt, amikor főleg azt számoltuk, hány népnevelőnk, agitációs központunk van, hány családot látogattak meg a népnevelők egy vasárnap stb. Leegyszerűsítettük és formálisan ítéltük meg az egész agitációt, melyre gazdagon változatos formákat kell választani sokoldalú és gazdag tartalommal. A gyakorlat azt mutatja, hogy nem lehet az "agitációt nyolc-tíz családnak sgy népnevelőre való beosztása remiszerével megkötni ét ilyen keretek közé szorítani. Hasonlóképpen beláttuk, hogy feleslegesen sok időt veszítünk az agitáció6 központok munkájának mint az agitáeió egyedüli megváltó formájának mesterséges életbentartásával. Ebből kiindulva arra a következtetésre jutottunk, hogy az agitációs központokat fel lehet használni országos jelentőségű kampányokban, például a nemzeti bizottságok választásaiban, az aláírási akciókban stb., de csak csupán a városokban és a nagyobb községekben. Ezzel kiküszöböljük azt, hogy ez eddigi gyakorlat szerint az agitációs központok még a legjobb törekvések mellett is csupán a kulturális intézmények ikerpárjai maradjanak. Igen értékes tapasztalatokat nyertünk a politikai agitáció terén több mint 200 egységes földművesszövetkezet megalapításakor, amire pártunk Központi Bizottságának júniusi ülése óta került sor. Kitűnt, hogy azzal a rendszerrel, hogy nyolc-tíz család látogatásával megbíztuk a népnevelöket, ahol az agitációs központok is folytattak valamilyen tevékenységet, nem értünk el nagy sikereket. Ez azért történt így, mert a pártszervezet ezeken a helyeken csak formálisan tűzte ki az agitációs munka tartalmát, sablonosan osztotta be a kommunistákat az agitációs kollektívákba és megelégedett ezzel, ahelyett, hogy félülvizsgálta volna az egyes népnevelők egyéni fellépésének módszereit és feltételeit minden földműves vagy polgár meglátogatásánál a szövetkezetekbe való megnyerésükre. Ilyen esetekben ezt a munkát gyakran a helyi hangszórók meddő felhívásaival, vagy rosszul előkészített nyilvános gyűlésekkel pótolták? Mi vált be nálunk legjobban? Az alapszervezetek által céltudatosan irányított agitációs munka. A tények azt, mutatják, hogy ahol az alapfokú pártszervezetek utasításait nem csupán „átvitték" az agitátorhálózatra, ahol alaposan mérlegelték a község helyzetét és a község és minden egyes földműves megismerése alapján olyan ^meggyőzési formákat és olyan népnevelőket i választottak, akik legjobban hatottak a földművesekre, meggyőzve őket politikai és szakmai fejlettségükhöz és ismereteikhez mérten, — ott elértek eredményeket. Főleg azok a népnevelők értek el sikereket, akik az elsők között léptek be a szövetkezetbe. Ezek azután a többi földműveseknek" minden kérdésükre tudtak kielégítő választ adni és eloszlatták utolsó kétségeiket is. E tapasztalatok azt mutatják, hogy nem szabad dogmatikusan és görcsösen ragaszkodni azon alapelvhez, hogy minden népnevelő nyolc-tíz családról gondoskodjék, hanem bizonyos esetekben, ahol szükséges, egy földművest egymás után több népnevelő látogasson meg azon problémák szerint, amelyeket a földművesnek meg (Folytatás a 8. oldalon.) ÜJ SZO 1956. júniu« s %