Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-14 / 165. szám, csütörtök

A CSKP KB javaslata népgazdaságunk 1956—1960. évi második ötéves tervének irányelveiről (

t w.

y tatás az 5. oldalról) mazôs fokát. Habár nem vagyunk abban a helyzetben, hogy általában kisszámú szakképzett munkással és technikussal rendelkeznénk, bérrendszerünkben ennek ellenére jobban ki kell hangsúlyozni a szakképzettséggel szemben való igényeket, hogy ne csak megtartsuk munkásaink és technikusaink aránylag magas színvonalú szakképzetségét, hanem azt a technika fejlődése és a munkatermelékenység emelése érdekében még -magasabb fokra emeljük. Ezt az alapvonalat követjük már a munkajutalmazás . megjavításával kapcsolatban hozott konkrét intézkedésekkel, melyeket a múlt évben kezdtünk megvalósítani. • Ily módon tavaly rendeztük az iparban dolgozó mesterek, a főiskolai tanítók,. a szakiskolai tanítók, a vezető orvosok fizetését. Jelenleg pártunk Központi Bizottságának határozata alapián az építkezés, a poligráfiai ipar, az egészségügy, az iskolaügy, a kísérleti intézetek és a távösszeköttetés bérrendszerének megjavítására irányuló intézkedéseket valósítunk meg; rendezték a mélybányákban dolgozó bányászok egyes bérkategóriáit. Előkészületben van a technikusok fizetésének rendezése. Mindezen intézkedések arról tanúskodnak, hogy pártunk és kormányunk következeteken a bérrendszer rendezésének útján halad. Pártunk Központi Bizottsága elvágja, hogy a bérgyakorlat megjavításához hozzájárul majd a bérpolitika irányítása szerfeletti centralizálásának megszüntetése is." Az ebben az irányban hozott intézkedések, melyek konferenciánk határozati javaslatában foglaltatnak és növelik a miniszterek és a vállalati igazgatók felelősséget és jogkörét a bérpolitika terén, jobb lehetőséget teremtenek a bérnek, valamint a munkatermelékenység emelkedése és az önköltségek csökkentése hatalmas tényezőinek jobb kihasználására. A bérrendszer és a bérgyakorlat átgondolt és fokozatos rendezésében kell látni népgazdaságunk fejlesztésének és a mu®<atermelékenység emelése feladatai teljesítésének egyik alapvető feltételét a második ötéves tervben. Ezért jelenleg és a jövőben is az eddiginél jobban kell megvédelmezni és gyakorlatba átültetni a munka mennyisége és minősége szerinti jutalmazás alapelveit. Elvtársak! A második ötéves terv feladatainak a népgazdaság összes ágaiban, a munkatermelékenység növelésében, a termelés műszaki színvonalának emelésében és a lakosság kulturális és anyagi színvonalának fejlesztésében való teljesítése attól is függ, hogyan sikerül hathatósan megjavítani a népgazdaság tervezését és irányítását, hogyan sikerül emelni az állami és gazdasági apparátus munkájának színvonalát. A népi demokratikus államapparátus a munkásosztály hatalmas eszköze a társadalom kiépítésében. A szocializmus építése bonyolult és uj feladatainak növekedésével összefüggésben ezért feltétlenül és szüntelenül javítani kell színvonalát, emelni kell munkájának hatékonyságát és kultúráját. Lenin elvtárs arra tanít, hogy az államapparátus legfontosabb elve a demokratikus centralizmus. Éppen ez az alapelv köti egybe a központi vezetést a pártpolitikából és az orsz'ig szocialista fejlesztésének tervszerinti eavséges irányításából eredő fő- és alapvető kérdésekben — az alulról jövő kezdeményezés maximális fejlődésével, az összes helyi feltételek és lehetőségek maximális tekintetbe vételével és a káderek növekedésével is. A fő, alapvető és lényegbevágó dolgok egységét — mondta Lenin elvtárs — nem zavarja, sót biztosítja a részletekben, a specifikus sajátosságokban és a dolgok kezelési módjában, az ellenőrzés végrehajtásában való változatosság. A demokratikus centralizmusnak tehát semmi köze sincs a bürokratikus centralizmushoz. Ellenkezőleg, a demokratikus centralizmus elvének következetes érvényesítése azt jelenti, hogy minden helyzetben olyan rendszert, a funkciók olyan elosztását, olyan munkamódszereket é.s formákat kell választani, melyek egyrészt lehetővé teszik a kommunista párt politikájának következetes érvényesítését, másrészt lehetővé teszik az összes speciális sajátosságok maximális figyelembevételét, az emberek kezdeményezésének fejlesztését és felhasználását, további fejlődésüknek biztosítását és hatékony ellenőrzés elvégzését. Államapparátusunk munkájának színvonala jelenleg hátramarad termelésünk további növekedésének szükségletei és viszonyai mögött. A népgazdaság központi tervezésének és irányításának módja pozitív szerepet játszott szocialista gazdaságunk fejlődésében, történelmileg feltétlenül szükséges szakasz volt, mely lehetővé tette, hoqy tapasztalatokat nyerjünk a népg-zdaság irányításában é tervezésében és a tervezés és irányítás alapvető elveinek elsajátításában. A népgazdaság jelenlegi fejlődése azonban megelőzte tervezésének és irányításának színvonalát. A jelenleqi színvonal és a termelőerők továbi-i fejlődése ellentétbe került a népgazdaság tervezése és irányítása terén fennálló erős központosítással. A népgazdaság tervezésének irányításának f s szervezésének komoly hiányosságai fékké válnak, mely lehetetlenné teszi a dolgozók teremtő képességének teljes érvényesítését, fejlesztési* és komolyan akadályozza a tartalékok feltárását. Erről tanúskodik a második ötéves terv irányelvtervezetéről folytatott vitában felmerülő számt.s bíráló hang. Azonban a vitában itt-ott olyan hangok halatszottak, melyek nem a szocializmus ügye érdekének álláspontjából, a fogyatékosságok megszüntetése szempontjából^ hanem anarchoszindikalista álláspontból indultak ki. Itt kétségtelenül a párt- és gazdasági dolgozók is hibásak, akik a vita folyamán nem tudták megvalósítani népgazdaságunk irányításának nehéz, de igen fontos kérdéseit a szocialista építés időszakában. Ezért meg kell követelni párt-, és gazdasági dolgozóinktól, hogy dolgozóinkat helyesen vezessék a párt és a kormány gazdasági • politikája problémáinak megértésére, hogy ne becsüljék le a nevelő tevékenységet, hanem az állam kulturális-nevelési, gazdasági-szervező funkciójának fontos részét lássák benne. A helytelen nézetek visszautasitasa egyáltalán nem jelenti azt, hogy az állami és gazdasági apparátus munkájában nincsenek komoly hibák és hiányosságok. Ellenkezőleg, a népgazdaság tervezésében, irányításában és szervezésében, az állami és gazdasági apparátus munkamódszerében as munkastílusában fennálló hiányosságok az elkövetkező időszak bonyolult és nagy feladataival összehasonlítva, még jobban kitűnnek. Azok a tapasztalatok, melyeket a munkásosztály és a dolgozó nép a szocialista építés folyamán szerzett, lehetővé teszik és a növekvő feladatok és a termelő erők fejlődésének jelenlegi foka megkövetelik, hogy engedjünk az erős centralizációból és tökéletesebb módszerekkel pótoljuk, hogy a gazdaság terén is az eddiginél szélesebb mértékben érvényesíthessük a demokratikus centralizmus alapelveit. Az irányítás ilyen módszereinek és formáinak érvényesítse^ azonban nem egyszeri akció kérdésp, ezt csupán fokozatosan lehet megvalósítani. Az irányítás eddigi módszereinek jobb módszerekkel való pótlását, ami nagyobb operatív beavatkozást és a kezdeményezés szélesebbkörű kihasználását teszi lehetővé, tartós folyamatként kell felfogni, melynek folyamán ezek a módszerek a káderek további politikai és szakmai fejlődésével karöltve fejlődnek és az alacsonyabb szervek felelősségének és jogkörének megfelelő növelésével oly módon érvényesülnek, .hogy a központi szervek éppen a decentralizálás következtében jobban irányíthassák népgazdasáÜJ S£0 3 —— 1956. június 14. gunk fejlődését, fő arányaiban és irányaiban. Ezért egyrészt olyan javaslatokat terjesztenek az országos konferencia elé, melyek a decentralizálás fokozatos szélesebbkörű érvényesítésért célzó intézkedések alapvonalát, az államapparátus és a nép munkájában és a népgazdaság irányításában fennálló eddigi fogyatékosságok megszüntetését tűzik ki, másrészt egyes olyan intézkedések javaslatait, melyek a fent említett alapelvek figyelembevételével rövid időn belül megvalósíthatók. Az állami és gazdasági apparátus alsóbb láncszemei hatáskörének és jogkörének kiterjesztése és kiterjedt decentralizálása lehetővé teszi a néptömegek hatékonyabb és szélesebbkörű részvételét az állam és szocialista gazdaság irányításában. Ezzel együtt lehetővé teszi kezdeményezésük, energiájuk és aktivitásuk további fejlesztését és nagyobb kihasználását a szocialista építés érdekében. Ami a decentralizálás megvalósítási módját illeti, ezt elsősorban* a vállalati igazgatóknak, a főosztályok igazgatóinak és a miniszterek jogkörének kiterjesztésére, továbbá a nemzeti bizottságok jogkörének kiterjesztésére alapozzuk. Mindenekelőtt ezen a téren kell feltétlenül olyan intézkedéseket megvalósítani és teljes következetességgel olyan munkamódszereket érvényesíteni, melyek a demokratikus centralizmus szellemében megteremtenék a termelés-irányítás alapvető megjavításának és a jelenlegi feladatokhoz való alkalmazásának feltételeit. Abból indulunk ki, hogy a kormánynak minden törekvését a szocialista építés fő kulcskérdéseinek megoldására kel! összpontosítania és minden egyebet rá kell biznia a miniszterek és az állami és gazdasági apparátus alsóbb tagjai jogkörére. Ezek az intézkedések egyrészt megnyitják minden fokon az összes dolgozók kezdeményezése fejlesztésének útját a gazdasági fejlődés meggyorsításának, a tartalékok legjobb és maximális kihasználásának érdekében, másrészt természetesen lényegesen emelik felelősségüket. Hangsúlyozni kell. hogy a miniszterek felelősségének és jogkörének kiterjesztése, ha teljesítenie kell a hozzáfűzött várakozásokat, következetes decentralizálást és a minisztériumokon belül a felelősség megszabását feltételezi, ezzel . együtt továbbá az egyes iparágak szervezeti félépítése összes fokainak felülvizsgálását, a fölösleges közbeeső adminisztratív tagok megszüntetése szempontjából. A minisztériumok szervezeti kiépítésében rendkívüli figyelmet kell szentelni főleg a főosztályoknak. Helyzetük a jelenlegi szervezeti rendszerben nem tekinthető teljés mértékben megoldottnak. A minisztériumok gyakran helytelenül saját alakulataikba veszik át e főosztályok feladatát. Felül kell vizsgálni ezeket a kérdéseket abból a szempontból, hogy a főosztályok az alárendelt üzemek termelésének közvetlen irányító szerveivé váljanak és a minisztériumok viszont az egyes ágak alapvető műszaki-poltikai gazdasági kérdéseit irányító szervekké váljanak. • A vállalati igazgatók felelősségét és jogkörét kiterjesztő intézkedések sorozata kétségtelenül rugalmasabbá teszi a termelés irányítását e fontos részben. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az üzem termelési tevékenységének irányítását illető kérdésekben, legcélszerűbben és legrugalmasabban közvetlenül a vállalati igazgató dönthet, aki közvetlen kapcsolatban áll a termeléssel és közvetlenül a dolgozók, a pártszervezet és az üzemi szakszervezet segítségére és keždeményezésé- re támaszkodik. Ez okból javasoljuk a vállalati igazgatók felelősségének és jogkörének kiterjesztését miliden téren, a tervezés, a szervezés, a szisztemizáció és jutalmazás terén, az építés és a generáljavítások, a fogyasztás és ellátás és a pénzügyek és hitel ügy terén is. így például jövőben a vállalati igazgató az' állami terv előírásaiban meghatározott mutatók alapján saját maga fogja jóváhagyni a vállalat pénzügyi és műszakiipari tervét, annak esetleges változásait, ezenkívül joga lesz a miniszter által adott meghatalmazás keretében és az ágazat szabályzatával összhangban változásokat eszközölni a vállalat szervezeti felépítésében. Ezenkívül a vállalati igazgató hagyja jóvá a limK tált építés tervezési és költségvetési dokumentációját, jóváhagyja az alapvető pénzeszközök hovafordítását a meghatározott magasságig, jóváhagyja a pénzügyminiszter által megállapított alapvető szétírással összhangban a a forgó eszközök és azok. változásainak tervét, stb. A

xjavasolt intézkedések eddig csupán az első lépést jelentik, ezen az úton. A vállalati igazgatóságok jogkörének és felelősségének további kibővítése összefügg a tervezési metodika, a pénzügyi módszerek és az anyagi-technikai ellátás szakaszán a hosszúlejáratú változásokkal. Az összes javasolt intézkedések közös alapvető célja — megjavítani a felülről való irányítást az alsóbb szervek jogkörének és felelősségének fokozásával. Ebben a szellemben kell ezeket az intézkedéseket életbe léptetni. Ezén intézkedésekkel, valamint a párt fő irányvonalának végrehajtásában Szlovákia szocialista fejlesztése kérdésében elért sikerekkel kapcsolatban teljesen törvéhyésen tették napirendre a szlovák nemzeti szervek jogköre kibővítésének kérdését is. A szlovák nemzeti szervek jogkörének és felelősségének növelése magával hozza a cseh és szlovák nemzet egységének és testvéri együttműködésének további megszilárdulását és megerősödését. Hatékony eszköze lesz a szlovák népgazdaság és kultúra még nagyobb fejlődésének, lehetővé teszi, hogy Szlovákia még nagyobb mértékben vegyen részt a második ötéves terv összes feladatainak teljesítésében, hazánk szocialista fejlődésében. A javasolt decentralizáló intézkedések rendszerében fontos helyet foglalnak el a nemzeti bizottságok feladatait növelő intézkedések. Itt is elsősorban arról van szó, hogy a decentralizálás megvalósításával biztosítja legyen a gazdasági és kultúrális építés jobb, minőségileg tökéletesebb és rugalmasabb irányítása, hogy kibővüljön az az ügykör, amelynek intézésében közvetlenül és kezdeményezően részt vehetnek a legszélesebb néptömegek. A nemzeti bizottságokra kiterjedt mértékben 'ruházzák át a döntést az iskola, kultúra, egészségügy, helyi gazdálkodás és más szakaszok ügyeiben. Ezenkívül a nemzeti bizottságok végrehajtó, szerveinek közvetlen iránýítäsa alá esnek egyes olyan vállalatok, amelyeket eddig a minisztériumok' és azok főosztályai irányítottak. Elsősorban az automobilközlekedésről és a belkereskedelemről, az állami gazdaságokról, valamint a mezőgazdasági termények felvásárlásával foglalkozó üzemekről van szó. A nemzeti bizottságok kiterjedt jogkörét és felelősségét reálisan alá fogja támasztani annak lehetősége, hogy úgy rendelkezhetnek azokkal az anyagi és pénzügyi eszközökkel, amelyek a tervezett feladatok megvalósításához szükségesek, hogy a nemzeti bizottságok nagyobb mértékben legyenek érdekelve az alárendelt szervezetel^ gazdálkodási' eredményeiben, mint eddig. Mindez fontos változást jelent a nemzeti bizottságok és végrehajtó szerveik feladataiban, munkamódszereiben és munkastílusában. Mindenekelőtt lényegesen meg kell javítani a nerr^eti bizottságok tanácsai mellett működő tervező bizottságok munkáját. A tervező- bizottságoknak a kerületben, járásban és egyes községekben a komplex gazdasági- és kulturális építés tervezésére és szervezésére, valamint a helyi forrásokból nyerj nyersanyagok és anyagok célszerű szétosztására kell összpontosítaniok figyelmüket. A minisztériumoknak a kerületi nemzeti bizottságokra való decentralizálásával együtt meg kell valósítani a kerületi nemzeti bizottságok kiterjedt decentralizálását is a járási, városi és helyi nemzet* bizottságokra. A kerületi nemzeti bizottságok feladata, hogy elsősorban maguk legyenek irányító szervek és hogy a gazdasági és kulturális építés szakaszán működésüket a legnagyobb mértékben átruházzák, a járási, városi és helyi nemzeti bizottságokra, amelyek mint a néptömegekhez legközelebb álló és szükségleteiket legjobban ismerő szeriek kell, hogy a nemzeti bizottságok egész rendszerének fő pillérjévé váljanak. Elvtársak! Ahhoz, hogy a javasolt szervezési intézkedések a népgazdaság irányításának és tervezésének szakaszán az állami és gazdasági apparátus munkájának lényeges megjavítására vezessenek, elkerülhetetlen, hogy jeleni tősen megjavítsuk a népgazdaság irányításának eddigi rendszerét. Ezeknek az intézkedéseknek sikere tehát elválaszthatatlanul összefügg a munkaformák és módszerek rendszeres javításával, főleg a bürokratizmus ellen folytatott szüntelen harccal, a személyi felelősség növelésével és a vezető dolgozók szakképzettségével szemben támasztott fokozott igényekkel. Nyíltan meg kell mondani, hogy az eddigi erős centralizáció az aránytalanul nagyszámú adminisztratív apparátussal együtt alapforrása a papírháborús adminisztratív irányításnak, az ôncýlú nyilvántartásnak és minden 'probléma bürokratikus felfogásának. A bürokratizmustól terhes minisztériumokról aztán a bürokrata munkamódszerek lekerülnek az alacsonyabb szervekbe és ott nem ritkán legyőzhetetlen • hidrává fejlődnek, amely fojtogatja a valóságos életet és ezért a dolgozók jogos panaszainak tárgya. Ezért a bürokratizmus elleni könyörtelen harcot az állami apparátus dolgozói előtt álló fontos feladatok között első helyre kell állítani. Melyik legfőbb és leghatékonyabb fegyver a bürokratizmus ellen? Lenin elvtárs mindig nagy súlyt helyezett arra, hogy a végrehajtó szerveknek és azok egyes dolgozóinak pontosan körül legyen határolva jogkörük és funkciójuk tartalWi^. A kollektivitással szemben, ami a politikai irányítás legfontosab alapelve, súlyt helyezett az egyénnek pontosan körülhatárolt irányító jogkörére bizonyos munkafolyamatokban, a tisztán végrehajtó funkciók végzésében. De Lenin a továbbiakban azt is hangsúlyozta, hogy minél határozottabban érvényesítjük ezt az alapelvet, annál változatosabbaknak kéli lenniök az alulról jövő ellenőrzés formáinak és módszereinek, hogy ki legyen küszöbölve a szovjet hatalom kiforgatásának legcsekélyebb lehetősége is, hogy újból és szüntelenül irtsuk a bürokratizmus gyomát. Ez a dolgok veleje és ez fő' feladatunk is. A bürokratizmus tünetei és maradványai ellen folytatott hárc csak akkor lesz hatásos, ha a munkásosztály és a széles dolgozó-tömegek állandó aktivitására és kezdeményezésére, az alulról jövő szüntelen nyílt kritikára fog támaszkodni. Ezt az alapelvet szükséges következetesen érvényesíteni állami és gazdasági apparátusunk egész munkájában. Ügy vélem, hogy éppen ma, a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongreszszusa után megvan minden feltételünk arra, hogy ezt a harcot sikeresen vezessük. Ami a minisztériumok munkájának általános megjavítását illeti, elsőrendű kérdés biztosítani a világos koncepciót és munkájuk általános helyes irányítását úgy, hogy tervszerűen biztosítani lehessen mind a legközelebbi opperativ feladatokat, mind a fontos távlatterveket. Csakis így lehetséges elérni a minisztéruimok pontos, összhangolt., munkáját és bevezetni irányító tevékenységükbe a helyes feltételeket és módszereket, amelyek biztosítják a minisztériumok szervező tevékenységének jó színvonalát és minden probléma operatív megoldását. Ez az út vezet az olyan meg nem engedhető tünetek kiküszöbölésére, mint az, hogy a fontos feladatokat hajrámunkával győzik le, pedig már •előre láthatták őket, de elvégzésükre a döntő szakaszban már kevés idő jutott és így aztán rögtönözték őket. A minisztériumok felelős dolgozófnak elsősorban azon fontos feladatokra kell figyelmüket irányítaniok, amelyek közvetlenül összefüggnek a minisztériumok tevékenységének egész koncepciójával: főleg a szóbanforgó ágazat fejlődésével kapcsolatos politikai, közgazdasági problémák távlati kidolgozására és a tudomány legújabb ismereteinek rendszeres érvényesítésére, valamint a legfejlettebb technika bevezetésére. A decentralizáló intézkedések megvalósításával kapcsolatban nem kisebb súlyt kell hely'ezni azokra az intézkedésekre is, amelyek a minisztériumok és a többi irányító szervek apparátusai kádereinek megjavítását tartják szem előtt. Ez annál szükségesebb, mivel a decentralizációval és a minisztériumok számos részlegproblémáktól való mentesítésével kapcsolatf Folytatás ä 7. öl dalon.) t