Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-14 / 165. szám, csütörtök

í? A CSKP KB javaslata népgazdaságunk 1956—1960. évi második ötéves tervének irányelveiről (FnlvtatAs a « oldalról.) iakások építése nem rövid időre szőlő valami. Több évtizedre építünk ós előre meghatározzuk, milyen lakásokban fognak élrti az emberek 40—50, sőt több éven át. Pártunk Központi Bizottsága tavalyi októberi ülése óta, amely kitűzte az építészet iparosításának elveit, arra törekszünk, hogy megteremtsük az 'építészeti vállalatok szakosított kapacitását, csupán a lakásépítés céljaira úgy, hogy a lakásépítés haladó módszerekkel történjék. Ez azonban megköveteli, hogy teljesítöképes üzemekot létesítsünk előgyártott épületrészek gyártására, és ezeket az üzemeket magasfokú gépesítéssel lássuk el úgy, hogy ez az építési módszer az eddiginél gyorsabb és olcsóbb legyen. Számos ilyen üzemet kell építenünk, mert az előgyártott épületrészek nagy távolságra való szállítása nem gazdaságos különösen addig, míg nem lesznek az eddiginél könyebb építőanyagaink. Emellett nem szabad szem elől téveszteni azt sem, hogy a szerelt házak specializált gyors építésének említett anyagi alapja felépítéséhez bizonyos időre van szükség ügy, hogy ennek hatása még nem érvényesülhet teljesen a második ötéves terv lakásépítésének számadataiban. A Központi Bizottság és a kormány teljes tudatában van a lakáshiánynak, ezért dolgozóink kezdeményezd segítségével szorgosan keresni fogja az utakat, hogyan biztosítsa a lakásépítés terjedelmének fokozását, a lakásépítést szolgáífó vállalatok kapacitásának további bővítését és az építőanyagok termelésének további fokozását, hogyan érje el a lakásépítés költségeinek jelentős csökkentését, a lakásépítés meggyorsítását, hogyan találjon pénzbeli és anyagi megtakarításokat egyéb beruházási építkezésben. Pártunk bízik abban, hogy a dolgozók széles tömegeiben, elsősorban azonban a tervező szervezetek, az építőanyag és anyagtermelési, valamint szerelési építési szervezetek dolgozóiban teljes mértékben sokoldalú segítségre és támogatásra talal. A második ötéves terv irányelveivel kapcsolatos vitában gyakran beszéltek a betegbiztosítás és a járadékbiztosítás kérdéseiről. Dolgozóink a vitában számos javaslatot tetteK betegbiztosításunk megjavítására. Pártunk Központi Bizottsága és kormányunk már hosszabb ideje foglalkozik a beteg- fis járadékbiztosítás megjavításával. Ebben — éppúgy, mint a dolgozók hozzászólásainak abszólút többségét is — az a törekvés vezeti őket, hogy a beteg- és járadékbiztosítás még jobb legyen és hogy a járadék összege 8 jövőben nagyobb különbségeket mutasson aszerint, hogy a járadékélvezö milyen mértékben járult hozzá közös országépltésünkhöz. A nemzeti biztosítással kapcsolatos javaslatok, amelyek már mai formájukban is nagy vívmányt jelentenek és a nép biztosítását betegség és öregség esetén magas világszínvonalra állítják, még további lényeges javulást fognak elérni. Elég rámutatni arra, hogy az öregség! és rokkantsági járadékok az esetek túlnyomó többségében a keresetnek legalább 50 százalékát fogják kitenni és az alkalmazás idejének tartama szerint tovább növekednek egészen a kereset 90 százalékáig. Az öregségi járadékot minden 60 évét betöltött alkalmazott megkapja, a földalatt dolgozó bányászok és a nők pedig már életük 55. évétől. Azok a járadékélvezők, akik még tovább akarnak dolgozni, keresetükön kívül megkapják a járadék egyharmadát és alkalmaztatásuk minden évével járadékuk 4 százalékkal emelkedik. Ez azt jelenti, hogy alkalmaztatásuk további öt éve után az alkalmazásban levő járadékélvezők öregségi járadéka keresetüknek legalább 70 százalék^ teszi majd ki. Ha a járadékélvező 65. életéve után is még tovább akar dolgozni, keresete mellett az eddigi rendezéstől eltérően. teljes járadékát fizetik ki. A járadék az esetek többségében eddig az elért kereset magasságával aranyosan csökkent. Ez év december elsejei hatállyal az alacsony rokkantsági és aggsági jövedelmet 350 koronára, az özvegyi nyugdíjat 280 koronára emelik havonta. Azokat az öregségi és rokkantsági járadékokat, amelyeket az utóbbi öt évben Ismerték el tíz évet meg nem haladó munkatevékenység mellett, havi 300 koronára emelik. A rokkantsági és öregségi járadékok a bányásznyugdljasoknál havi 600 koronára, a bányászok özvegyeinek járadékai 350 koronára emelkednek. Hasonlóképpen rendezik a fasizmus elleni harc áldozatainak rokkantsági járadékalt is. Jelentősen megjavul a betegbiztosítás is. Az eddigi betegbiztosítási illetékek lényegesen emelkednek és megszűnik a betegbiztosítási illetékek megadóztatása. Az eddigi indokolatlan különbség, mely betegség esetén a munkások és hivatalnokok illetékei között fennállott, megszűnnek. Ezek az előkészített intézkedések további meggyőző bizonyítékát adják annak, hogy pártunk naponta gondoskodik országunk valamennyi dolgozójának szükségleteiből, anyagi színvonalának szüntelen emelkedéséről, azok helyzetének megjavulásáról és megérdemelt pihenéséről, akik egész életükön át becsületesen dolgoztak. Abból, amit felsoroltam és a második ötéves terv összeállítására kiadott irányelvekből látható, hogy a lakosság anyagi és kulturális színvonala emelésének szakaszán nagy és felelősségteljes feladatokat tüzünk magunk elé. Pártunk becsületbeli kötelességének tartja a néppel szemben, hogy teljesítse az anyagi és kulturális színvonal emelésének feladatalt. Ez természetesen nagy erőfeszítést követel meg a gazdasági felépítés valamennyi szakaszán, annál nagyobb erőfeszítést, mert m'ndazon feladatok teljesítésén kívül, amelyeket ai irányelvtervezet a népgazdaság fejlesztésében és a lakosság anyagi és kulturális színvonalának emelésében kitűz, még ebben az ötéyes tervben meg akarjuk kez-^ deni a hétórás munkaidő fokozatos bevezetését a nominális és reálbérek csökkentése nélkül. Pártunk Központi ^izottsága a munkaidő fokozatos lerövidítésének irányvonalával összhangban határozatot hozott arról, hogy már ez év október 1-től valamennyi ágazatban a munkaidőt heti 46 órára rövidíti le a bérek és fizetések leszállítása nélkül és hogy a 16 éven aluli ifjak munkaidejét heti 36 órára szállítja le. A Központi Bizottság egyben határozatot hozott arról, hogy a munkaidőbe beszámítják a 15 perces szüneteket, mert ezek ledolgozása a munkaidőn felül nem áll összhangban a párt és a kormány politikájának intencióival. A Központi Bizottság mélységesen megvan győződve arról, hogy ezek az intézkedések teljes összhangban állanak a nép szükségleteivel. Annál jogosabban várható el, hogy dolgozóink nem engedik meg, hogy ezek az intézkedések kedvezőtlenül hassanak ki a tervfeladatok teljesítésére. Ez szöges ellentéte volna annak, amit a párt, a kormány és az egész dolgozó nép akar. Mindnyájunknak az a fontos, hogy a dolgozóknak több %zabad idejük legyen, de fontos az is, hogy ezzel egyidejűleg elérjük azoknak a nagy feladatoknak teljesítését, amelyeket a második ötéves tervben a népgazdaság fejlesztése, a lakosság anyagi és kuturális színvonala emelése terén kitűzünk. Ezért mindnyájunk előtt — a párt- a kormány, az állami és gazdasági szervek, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom és az Ifjúsági Szövetség előtt — áll az a feladat, hogy valamennyi munkahelyen a leggazdaságosabban szervezzék meg a munkát, hogy necsak minden órát, hanem a munkaidő minden percét kihasználják. Csak így teremtjük meg a szükséges előfeltételeit annak, hogy még ennek az ötéves tervnek éveiben megkezdhessük a hétórás munkaidő fokozatos bevezetését, annak veszélye nélkül, hogy ez negatív befolyással lesz a gazdasági fejlődés ütemére és a lakosság életszínvonalának emelkedésére. Második ötéves tervünk második felében a napi munkaidő hét órára való fokozatos lerövidítése nagy gazdasági és politikai' jelentőségű intézkedés. Bevezetésének döntő, feltétele a munka társadalmi termelékenységének lényeges fokozása. Ezért az irányelveknek mindazon feladatalt, amelyek kihatással vannak a munka társadalmi termelékenységének színvonalára, csupán minimális feladatoknak kell tartanunk. Továbbiakat kell keresnünk, a társadalmi munkatermelékenység növelésének tartalékalt: bővíteni kell a dolgozók részvételét az anyagi termelésben egyrészt az alkalmaztatottság növelésével, másrészt a dolgozóknak a nem termelési területekről az anyagi termelésbe való átcsoportosításával; a munkatermelékenység növelésének további tartalékait kell feltárni, Intenziven meg kell javítani a termelés és az égés/

1 népgazdaság megszervezését és irányítását; emelni kell a termelési berendezések kihasználásának fokát, egyre szélesebb lehetőségeket kell nyitni az önköltségek csökkentésére. Egyszóval: meg kell vizsgálni és szervezetten fel kell tárni további más lehetőségeket, amelyekkel népgazdaságunk \a munkatermelékenység fokozása céljából az irányelvekben feltüntetett feladatokon túl rendelkezik. A munkaidő lerövidítése történelmi feladatának sikeres végrehajtása érdekében sokkal jobban kell kihasználni népgazdaságunk szocialista rendszerében rejlő óriási előnyöket és rejtett tartalékokat. Elvtársak! Ezek voltak azok a fő kérdések és problémák, amelyek az alapvető feladatoknak a második ötéves terv összeállításában az irányelvek arányaira és feladataira vonatkoznak. Ogy vélem, hogy e problémákon kívül célszerű lesz még két kérdéssel foglalkozni, amelyek lényeges fontosságúak a második ötéves terv feladatainak szemszögéből. Ez a termelőerők széthelyezésének és a bérpolitikának kérdése. A termelőerők célszerű és egyenletes széthelyezésének kérdéseinél meg kell állanunk nemcsak azért, mert magukban véve nagy jelentőségűek a népgazdaság fejlesztése szempontjából, hanem azért is. mert pártunk Központi Bizottsága a második ötéves terv irányelveivel kaocsolatos vita folyamán a hozzászólások és javaslatok egész sorát kaDta új üzemek építésére az egyes körzetekben és városokban. A termelőerők széthelyezését a beruházási éDÍtkezés terve határozza meg. Ebben azon elvhez kell igazodni, hogy az egyes körzetek fejlődése a legteljesebben kihasználja az illető körzet természeti és gazdasági feltételeit, és munkaerőforrásait. Nem állítjuk azt, hogy iparunk a köztársaság területén a legcélszerűbben van elosztva. Bár azon űj Ipari területek széthelyezésénél, melyeket már a népi demokrácia éveiben építettünk fel, a'zt a célt követtük, hogy elsősorban a kevéssé fejlett iparú, vagy ipar nélküli vidékeket iparosítsuk, a jelenlegi fejlődés folyamán a magasan fejlett iparral rendelkező területek és kerületek mellett voltak olyan kerületek és területek is, ahol az ipar fejlődése aránylag lassú volt. Mit tehetünk e helyzet megjavítására a második ötéves tervben? Ezt a kérdést azzal összefüggésben kell megítélni, hogy a szénipar-, az energetikai és nyersanyagalap fejlődése határozza meg a második ötéves tervben nagymértékben a beruházások elosztását az egyes területeken. Ez arra késztet bennünket, hogy beruházásaink további jelentékeny részét i«mét a nagyon fejlett iparral rendelkező kerületekben, mindenekelőtt az ostravai, Osti nad Labem-i, Karlový Vary-i és prágai kerületekben valósítsuk meg, mert itt vannak a leggazdagabb szén és más fontos ásványi nyersanyagforrásaink. A jövóben azonban annál jobban biztosítani kell, hogy ezekbe az iparilag legfejlettebb kerületekbe ne eszközöljünk olyan beruházásokat, melyek e kerületek számára nem feltétlenül szükségesed. Továbbá minden kerületben és minden körzetben alaposan elemezni kell a természeti és gazdasági viszonyokat és mélyrehatóan elemezni kell az ipar és a mezőgazdaság fejlesztésének lehetőségeit és feltételeit. Hisz m

é3 sem érthetünk egyet olyan nézettol, hogy bizonyos kerület gazdasági fejlődését csupán Ipari üzemek építésével lehet biztosítani és nem venni tekintetbe emellett azokat a hatalmas lehetőségeket, melyek egyes kerületekben és egyes körzetekben gazdasági fejlődés szempontjából a mezőgazdasági termelés alapos emelésében és a mezőgazdasághoz kapcsolódó iparágak termelésének fejlesztésében vannak. A termelőerők elosztásában különös figyelmet igényel Szlovákia. Pártunknak és kormányunknak az elmúlt években folytatott politikája arra irányult, hogy Szlovákia iparának gyors fejlesztésével fokozatosan kiegyenlítődjék Szlovákia a cseh országrészek fejlődéséhez képest megkésett gazdasági fejlődése. Az elmúlt években folytatott ezen politika megvalósításának köszönhető, hogy Szlovákia osztályrésze az egész köztársaság ipari termelésében az 1937. évi 7 százalékról 1955-ben több mint 16 százalékra emelkedett. Ez kétségtelenül nagy sikert jelent. Természetesen nem jelenti azt, hogy a probléma már megoldottnak tekinthető. Pártunk a második ötéves terv irányelvtervezetében is Szlovákia ipari színvonalának a cseh országrészek színvonalára való fokozatos emelése vonalát követi. Emellett abból az alapelvből indul ki, hogy Szlovákia gazdasága egész köztársaságunk népgazdaságának oszthatatlan része és ezért Szlovákia termelőerőinek elosztásában azok az alapelvek érvényesek, melyek egyes körzeteinek összes természeti és gazdasági adottságainak lehető legszélesebbkörú kihasználását követelik meg egész népgazdaságunk gyors fejlődésének biztosítására. Szlovákiára nézve még fokozottabb mértékben érvényes, hogy az elkövetkező időszakban a legfontosabb Szlovákia további' gazdasági fejlődésének nyersanyag- és energetikai alap kiépítésével való biztosítása. Ehhez járul még az a nem kevésbé fontos feladat, hogy kellő mennyiségű vizet biztosítsunk a szlovákiai Ipar számára, főleg KeletSzlovákiában. A szlovákiai termelőerők fejlesztése konkrét problémat!kájának megoldásában szem előtt ke!! tartani az egyes körzetek gazdasági fejlődésének igen különböző fokát. Magasan fejlgtt iparral rendelkező körzeteken kívül, melyek még egyes cseh országrészek színvonalát, is túlhaladják, Kelet-Szlovákia köztársasagunknak gazdaságilag legkevésbé fejteti része. Ezért a szlovákiai termelőerők fejlesztésének problematikáját mindenekelőtt Kelet-Szlovákia gazdasági fejlődési színvonala emelésének szemszögéből kell megítélni. A második ötéves tervben bérrendszerünk alapvető megjavításának feladata előtt állunk, hogy abban még sokkal jobban érvényesüljenek a munkajutalmazás szocialista alapelvei. Ez sürgős feladat és főként az utóbbi időben igen élénk és széleskörű vita tárgya. Nincs ebben semmi csodálatraméltó. Hiszen a munkajutalmazás kérdéseinek közvetlen kihatásuk van a munkatermelékenység növekedésére és egész népgazdaságunk fejlődésére. Ezenkívül Igen komoly a politikai és szociális jelentőségük és kihatásuk is. Bérrendszerünk és gyakorlatunk ls aok irányban bizonyára igen komolyan bírálható. Mindenekelőtt olyan Irányban kell javulást elérni, hogy bérrendszerünkben és munka jutalmazásunkban még sokkal kifejezőbben megnyilvánuljon a „magasabb teljesítményért magasabb bér" alapelv. Ez annál inkább szükséges, mert a szocialista társadalmat nem csupán a dolgozók lelkesedésére és önfeláldozására, hanem a dolgozók teremtő lelkesedésének teljesítményük emelésére irányuló anyagi érdekeltségére is építjük. Ezt azonban csupán úgy érhetjük el, ha a munka jutalmazást a műszakilag indokolt teljesítménynormák megbízható alapjára állítjuk. A jelenlegi teljesítménynormák már régen nem fejezik ki a munkatermelékenység általános színvonalát, azokat a változásokat, melyek az évek Jolyamán a technikában és' a munkaszervezésben bekövetkeztek. A teljesítménynormákat az iparágak többségében magasan túlteljesítik, tehát nem ösztönöznek már a teljesítmények emelésére. A teljesítménynormázás nagyon eltérő gyakorlatának hatására, komoly egyenetlenségek és eltérések keletkeztek a népgazdaság egyes ágainak munkajutalmazásában és egyes iparágak vállalatain és -.izéméin belül is. Igen gyakran megtörtént, hogy ugyanolyan minőségű és ugyanolyán feltételek között, végzett munkára kiszabott teljesltménynormák, az egyes üzemekben nagyon is különfélék. Ilyen általános helyzet mellett a teljesltménynormák már nem ösztönöztek a munkatermelékrnység emelésére és nem jelentették az elvégzett munka minőségének mértékét, és végül a dolgozók gyskori és jogos kritikájának okává váltak. A munkanormázás rendezésének bevezetéséhez vezető út a pártnak és a kormánynak a munka műszaki normázása megjavításáról szóló határozata feladatainak következetes teljesítésén és a munkajutalmazás fogyatékosságainak megszüntetésén át vezet, ami egyúttal a műszakilag Indokolt teljesítménynormák széleskörű bevezetésének fontos feltétele és része. A műszakilag indokolt teljesltménynormák széleskörű bevezetése bizonyára ugyancsak alapvető feltétel ahhoz, hogy a második ötéves tervben megtartsuk a tervezett arányt az átlagbérek emelkedése és b munkatermelékenység növekedése között. Ezt az arányt azért ls be kell tartani, hogy tovább folytathassuk a kiskereskedelmi árak leszállításának politikáját és így biztosíthassuk az egész lakosság reálbéreinek és jövedelmének további emelkedését. Az átlagbérek és a munkatermelékenység közötti egészséges arány betartása tehát egész társadalmunknak és így minden egyes dolgozónak érdeke. Ugyancsak meg kell javítani a helyzetet a munkaprémiumok terén Nyugodtan állíthatjuk, hogy a& elmúlt évek fejlődése következtében a prémiumok az esetek legtöbbjében elvesztették a magasabb vagy jobb teljesítményt jutalmazó jellegüket, A prémiumok igen gyakran az alapbérhez csatolt többé-kevésbé állandó pótfizetések lettek, s ily módon nem teljesítik gazdasági küldetésüket. A feladat az, hogy a prémiumot az eddiginél sokkal jobban kell a magas teljesítményért, a jobb minőségért, a megtakarításért stb. adott jutalmazásul felhasználni; egyszerűsíteni ke!l a prémiumrendszert és a prémium kiszámítását, mert ez a munkajutalmazás fő hiányosságai általános rendezésének különösen fontos feltételét, , közé tartozik. r. , - • Végül következetesen meg kei!>i szüntetni bérrendszerünk harmadik!? és fő hiányosságát, éspedig azt, hogy nem érvényesülnek benne kellőképpen • a munka minőségével szemben támasztott igények szerinti munkajutalmazás alapelvei. És ez éppen a szocialista bérrendezésnek megdönthetetlen alapelve. A szakképzettség szerinti bértarifák fizetési különbségei iparágaink nagy részében elégtelenek és nem jelentenek kellő ösztönzést magasatíb szakképzettség elérésére. Szükséges lesz tehát általánosan felülvizsgálni a munkásoknál és a többi dolgozóknál megállapított tarifarendszereinket. A munkabérek tarifarendszereiben, a bértarifákban emelni kell a különbségeket szakképzettség szerint és a műszakilag megindokolt teljesítménynormák bevezetésével együtt általánosan is emelni kell a bértarifákat, hogy emelkedjék jelentőségük és szerepük a kereseteknél. A szakképzettséggel szemben tá'smasztott Igények alapján való bérek nagyobb megkülönböztetésének fontosságát rendkívül emeli az a feladat is, melyet a második ötéves tervben az új technika bevezetéséhez fűzünk. Az új technikát nem lehet bevezetni a dolgozók szakképzettségével szemben támasztott igények egyidejű emelése nélkül és a szakképzettség emelését természetesen a szakképzettség szerinti ^bérmegállapítás helyes fokozásával kell ösztönözni. Ezzel a kérdéssel Összefüggésben nálunk főként az utóbbi Időben sokat beszélnek az alacsony bérek problémájáról. Mi a helyzet ebben a kérdésben? Természetesen nálunk is vannak alacsony bérek és vannak egyes olyan dolgozó kategóriák, amelysk nem kapnak elég magas bért. Pártunk és kormányunk ezeket a problémákat fokozatosan fogja megoldani népgazdaságunk egészséges fejlődésével, érdekeivel és lehetőségeivel" összhangban. A fő problémát azonban abban látjuk, hogy bérrendszerünk — egyes iparágak kivételével — egészében elégtelenül különbözteti meg a szakképzettség szerinti munkajutal(Folvtatás a 6 oldalon.')' C J 3 ZO 1956. június 14. í