Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-14 / 165. szám, csütörtök

v. A CSK

P KB javaslata népgazdaságunk 1956—1960. évi második ötéves tervének irányelveiről (Folytatás a 3. oldalról.) •h ászát és a könnyűipar egy része a külkereskedelem számára dolgozik és ezek a külkereskedelmi szükségletek .gyorsan változnak, maximális alkalmazkodóképességet és rugalmasságot követelnek meg a termeléstől. Mint ismeretes, külkereskedelmünk szerepe népgazdaságunkban nem csekély. Hogyan törekszünk arra, hogy iparunknak hosszabb időre biztosítva legyen többé-kevésbé állandó termelési programja? Elsősorban a népgazdaság egyes ágazatainak fejlesztését igyekszünk két-három ötéves«tervvel előre megoldani. Igyekszünk a termelési programok stabilizációjának elősegítésére az egyes üzemek szakosításával és célszerű kooperációjával. Kitűzzük azt a feladatot, hogy olyan nyersanyag- és anyagtartaiékot kell teremtenünk, hogy a nyersanyagban levő pillanatnyi helyzet szerint ne kelljen oly gyakran változtatni a termelést. A népgazdasági terveknek a szocialista tábor többi országaival való egybehangolása útján és külkereskedelmünk fejlesztésével m gteremtjük külkereskedelmi kapcsolataink tartós, stabil alapjait. Azonban éppen ezen előfeltételek megteremtésével kapcsolatban elkerülhetetlenül szükséges lesz beavatkozni a termelési programokba. Ezt meg kell értenünk és annál szorgalmasabban kell küzdenünk a felelőtlen rögtönzések ellen a termelési programok meghatározásában. Bármennyire hangsúlyozzuk ma az új technika bevezetésének jelentőségét, nem mondjuk és nem is ígérjük, hogy lehetséges lesz korszerűsíteni mindent, nem mondjuk, hogy megoldhatunk minden problémát. Erre nen> elég sem öt év, sem a rendelkezésünkre álló eszközök, bármily magasak is. A második ötéves tervben is még sok üzemben lényegében a meglevő berendezésekkel kell dolgozni. Ez természetesen azt jelenti, hogy nem szabad lankadnunk a meglevő termelési kapacitások legmagasabb fokú kihasználására irányuló törekvésünkben. Az új technika fejlődésének és az eddigi technika egyre jobb kihasználásának vállvetve kell előre Jialádnia. Hangsúlyozni kell még, hogy az ptomerő békés felhasználása — ami a legnagyobb újkőri ipari-műszaki forradalmat jelenti, — hallatlan lehetőségeket tár fel a műszakosítás, a gépesítés, automatizálás stb. előtt és így életünk teljesen új környezetét teremti meg. * * * A második ötéves tervben rendszeres figyelmet és mindennapos gondosságot kell szentelnünk a mezőgazdaságnak. Az ipari termelés lényeges növelése és egyben a lakosság életszínvonalának gyors emelkedése megköveteli a mezőgazdasági termelés lényeges fokozását. Az irányelvtervezet előirányozza a mezőgazdasági termelés összterjedelmének mintegy 30 százalékos növekedését a hús- és tejtermelés egyidejű gyorsabb növelése mellett. Fő irányelvünk az elmaradó mezőgazdasági termelés problémájának tartós és elvi megoldására az, hogy még bátrabban haladjunk a szövetkezeti mezőgazdasági nagytermelés felépítése útján, hogy a jelenlegi szakaszon ezen alapvető feladat megoldásában a mostani ütemből, mely a szocializmus teljes győzelme szempontjából oly fontos, ne engedjünk, hanem ellenkezőleg munkánkát még intenzívebbé tegyük. A mezőgazdaság szövetkezeti alapokra való helyezése bonyolult kérdéseinek megoldására való figyelemmel elkerülhetetlenül fontos megvilágítani a gazdasági-politikai előfeltételeket, amelyek rendelkezésünkre állnak ahhoz, hogy a szocialista széktar a mezőgazdaságban a második ötéves terv végéig döntő túlsúlyba kerüljön. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy e feladat mérhetetlen bonyolultsága ellenére a kérdés megoldására kedvező előfeltételeink vannak. Elsősorban magasan fejlett az iparunk, főleg a gépiparunk, amely képes gyors ütemben bővíteni a szövetkezeti nagytermelés anyagi-műszaki alapját. A vegyipar fejlesztésével a második ötéves tervben megteremt4 OJ szó 1956. június 14. jük a műtrágya juttatás jelentős fokozásának feltételeit. Már sok ezer KFSZ-ünk van, amelyek gazdasági és pénzbeli eredményeikkel valóban példaképül szolgálhatnak és szolgálnak az eddig még egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztoknak. És ami a legfontosabb, az elmúlt két évben jelentősen megszilárdítottuk a munkásosztály vezetésével a munkások és parasztok szövetségét, szilárdabbá tettük a kis- és középparasztok viszonyát a népi demokratikus rendszerhez, bizalmukat a pártés a kormány politikájának helyességében. Ennek világos bizonyítéka az a térty, hogy az EFSZ-ek alakításának újabb hullámában, amely tavaly kezdődött pártunk vezetésével, egyre nagyobb számban lépnek be a szövetkezetekbe a középparasztok és egész falvak; a középparasztok egyre inkáUb az EFSZ-ek alakításának közvetlen szervezőivé válnak és terjesztik a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom gondolatát. A még egyénileg gazdálkodó parasztok további ezrei fokozatosan meggyőződnek arról, hogy a szövetkezeti nagytermelés előnyösebb és kulturáltabb gazdálkodási módszer, mint a kistermelés. Ezért szükséges, hogy még intenzívebbé tegyük a parasztok, főként a középparasztok körében végzett politikai munkát, hogy kitartóan meggyőzzük őket arról, hogy helyesen teszik, na belépnek a szövetkezetbe. Mindeddig sok faluban még gyenge és csak alkalomszerű a politikai munkánk, mindeddig nem minden falusi pártszervezet találta meg a helyes utat a középparaszthoz, jóllehet az általános helyzet ennek egyre kedvezőbb feltételeit teremti mec/. A mezőgazdaság fő feladata termelési szempontból a falvak most folyó szövetkezetesítésén kívül az, hogy ezen az alapon lényegesen fokozzuk a termelés intenzitását, a munka termelékenységét, gazdaságosabbá tegyük a termelést az egy terményre eső költségek csökkentésével. Ebből a szempontból elsősorban anyagi, műszaki és káderszempontból, valamim szervezésileg kell biztosítani a közös növényi és állattenyésztési termelést. Emellett az EFSZ-ek termelése intenzitásának fokozása szempontjából döntő tényező a fejlett és gépesített növényi termelés alapján való közös állattenyésztési termelés fokozása. Az EFSZ-eö állattenyésztési termelésének lényeges növelése elsősorban az állattenyésztési termelést szolgáló közös berendezések építését követeli meg. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az állattenyésztési nagyüzemi termelést szolgáló építkezések lehetővé teszik az EFSZ-eknek, hogy rövid időn belül fokozzák termelésüket, növeljék a munka termelékenységét, csökkentsék az önköltségeket és így szemmellátható javulást érjenek el pénzbeli eredményeikben' is. Még nagyobb erőfeszítéssel kel! megszervezni a mezőgazdaság gépesítését. Annak ellenére, hogy e téren már sokat tettünk főleg az utóbbi két évben, még komoly hiányosságaink vannak, elsősorban a traktorok megfelelő vontatott felszereléssel va'.ó ellátása terén, olyan felszereléssel, amely munkájában teljesen megbízható és megfelel az agrotechnikai követelményeknek. Különösen fontqs lesz a bevált kultivációs eszközök termelésének fejlesztése és az új eszközök maximális gyorsasággal való megszerkesztése. Ez olyan munka, mely óriási nemzetgazdasági jelentőségű éppúgy, mint az állattenyésztési termelés fáradságos munkáinak gépesítése,. a takarmányfélék előkészítése és szállítása. A második ötéves tervben a mezőgazdasági termelés fejlesztésének igen fontos tényezője lesz, hogyan tudjuk a mezőgazdasági termelést hozzáidomítani az egyes kerületek és területek konkrét természeti és gazdasági viszonya

;hoz Ennek megfelelően már 1954-től intézkedéseket teszünk a mezőgazdasági termelés tervezésének fokozatos egyszerűsítésére. Ez év elején néhány intézkedés történt arra, hogy a nemzeti bizottságok szerepe fokozottabban érvényesüljön a mezőgazdasági termelés közvetlen irányításában. Ezeknél az intézkedéseknél arról, van szó, hogy minden vidéken, minden hektárnyi földről a termények maximumát nyerjük, hogy az országos érdekekkel és szükségletekkel összhangban elsősorban olyan növényeket termeljünk, az állattenyésztési termelésnek azokat sz ágazatait fejlesszük, amelyek az egyes vidékeken a legelőnyösebbek, legproduktívabbak. Itt azt a célt követjük, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztésének irányítása a helyi viszonyok alapos ismeretéből induljon tó és egyre konkrétabb legyen. Ezt csak akkor érhetjük el, ha jelentős mértékbentovább növeljük valamennyi fokú nemzeti bizottság szerepét a mezőgazdasági termelés irányításában, ha tovább bővítjük jogkörüket és növeljük felelősségüket. Ezt az irányvonalat követi konferenciánk határozati javaslata is. Elvárjuk, hogy a tervezett intézkedések, főként a traktorállomások és ál-, lami gazdaságok átadása a . nemzeti bizottságok közvetlen irányításába, a mezőgazdasági termelés sokkal konkrétabb és közvetlenebb irányításában nyilvánulnak meg, a mezőgazdasági termelés növelésének további tartalékait tárják fel. Nem foglalkozhatom itt a mezőgazdaság és a mezőgazdasági termelés problematikájával kapcsolatos számos nagyon fontos feladattal, amelyek a második ötéves tervben állanak előttünk, mint például azzal, hogy a szántóföldek területét 1960-ig az eddigi területtel szemben 230 ezer hektárral kell bővítenünk, továbbá, hogy a lakarmánytermelést lényegesen kell fokoznunk főként a kukorica és egyéb értékes kultúrák vetésterületének bővítésével, a vetőmag termelés és a tenyészállatok produkciójának további megjavításával, a beruházási építkezés megvalósításával és anyagi biztosításával stb. stb. Csupán egy dolgot szeretnék még hangsúlyozni és egy dologra szeretném felhívni a figyelmet, a mezőgazdasági termelés növelésében, a mezőgazdaság szövetkezeti alapokra való helyezésében elért sikerek elválaszthatatlanul összefüggnek a munkások és a parasztok szövetségének a munkásosztály vezetése alatt történő szüntelen szilárdításával. Ezt a munkásparaszt szövetséget népi demokratikus rendszerünk hatalmas vívmányaként, merész céljaink politikai alapjaként és tám.aszaként, teljesítésük biztosítékaként kell védelmeznünk és szilárdítanunk! Elvtársak! Minden törekvésünk célja, pártunk és kormányunk különleges figyelmének tárgya a dolgozó nép jólétének emelése. Ez a szellem hatja át a második ötéves terv összeállítására vonatkozó irányelvtervezetet is. Éppen három éve annak, hogy a párt- és a kormány a pénzreformmal és az élelmezési jegyrendszer megszüntetésével megteremtette a népgazdaság további egészséges fejlődésének és a lakosság életszínvonala szüntelen emelkedésének előfeltételeit. Nem Haboztunk akkor nyíltan megmondani, hogy „a pénzreform biztosítása nem megy bizonyos ideiglenes veszteségek nélkül, melyeket a dolgozó lakosság úgyszólván valamennyi rétegének el kell szenvednie". Ezzel egyidejűleg azonban azt is mondottuk, hogy „olyan veszteségekről van szó, amelyeket messze túlmenően kiegyensúlyoznak azok a nagy előnyök, amelyek a csehszlovák korona vásárlóértékének emelkedéséből, az árleszállításokból származnak, s abból, hogy biztosítjuk a gazdaság, a dolgozók kultúrája és jóléte további felvirágzását". Az elmúlt három év eredményei — ami elég hosszú idő arra, hogy az eredményeket értékeljük — azt mutatják, hogy a párt és a kormány feltételei politikailag helyesek, gazdaságilag alátámasztottak voltak, és, hogy a párt és a kormány az ismert intézkedésekkel lépésről, lépésre megvalósíthatta őket. A lakosság életszínvonala emelkedésének mik az általános eredményei? A lakosság életszínvonalát összefoglalóan a legjobban a személyi fogyasztásnak a nemzeti jövedelemben való részaránya jellemzi. Ismeretes, hogy a nemzeti jövedelemnek több mint háromnegyedét a lakosság szükségleteire, többi részét pedig a termelés bővítésére, azaz a jövő évek életszínvonala emelésének biztosítására használjuk fel. Az első ötéves terv alatt a személyi fogyasztás mintegy egynegyedével emelkedett,; emellett ez a növekedés elsősorban a foglalkoztatottság növekedéséből származott. Az utóbbi két év alatt — 1954ben és 1955-ben — a személyi fogyasztás 1953-al szemben további egynegyedével nőtt. Még inkább szembetűnők elért eredményeink akkor. ha tudatosítjuk, hogy a személyi fogyasztás abszolút növekedése az utóbbi,két év alatt átlag egyharmadával nagyobb, mint az első ötéves terv általános személyi fogyasztása volt. Emellett a személyi fogyasztás növekedésében a lakosság reáljövedelmének növekedése képviseli a legnagyobb részt és ezt a rendszeres árleszállításokkal értük el; Ez fontos minőségi változás az életszínvonal fejlődésében. Hiba volna azonban, ha nem látnók, hogy az 1954. és 1955-ös évek jó eredményei közvetlen összefüggésben állanak az első ötéves tervben elért eredményekkel, amelyek megteremtették az ehhez szükséges alapvető feltételeket. Nagy javulás állott be a fogyasztás anyagi biztosításában. A kiskereskedelmi forgalom általános növekedése mellett fokozódott az ipari áru- I cikkek eladása. Jelentős áttolódás állott be a fogyasztásban a jobb minőségű árucikkek felé, mégpedig az élelmiszereknél éppúgy, mint az ipari termékeknél. „ Egy másik jelentős tényező, amely a lakosság életszínvonalának emelkedését bizonyítja, azok a lakosságnak nyújtott szolgálatok, amelyeket az állam a költségvetési eszközökből fedez. Már sok ízben felsorolták azokat a számokat, amelyek kifejezik e kiadások gyors növekedését. Ma az egészségügyre, iskolákra, kulturális, szociális és járadékbiztosításra, valamint ehhez hasonló célokra fordított kiadások 28 milliárd 800 millió koronát tesznek ki, vagyis az 1956. évi egész költségvetésnek csaknem egyharmadát és az 1949. évi kiadások több mint kétszeresét jelentik. Sokan polgáraink közül éppen erről a tényről gyakran megfeledkeznek, mayától értetődőnek tartják. Pedig látnunk kell, hogy a fogyasztás e részének, a társadalmi fogyasztásnak ez a magas színvonala dolgozóink életszínvonalát összehasonlíthatatlanul magasabbra emelte, mint a kapitalizmus alatt volt, világviszonylatban az elsők közé. Ezt a tényt figyelembe kell vennünk az életszínvonal megítélésénél. Ugyanis nemcsak a bevételek magasságáról van szó, hanem arról, hogy ezeket a bevételeket mire és milyen összegben kell fordítani,' polgáraink miben részesülnek ingyen, vagy nagyon csekély ellenérték fejében. Egy példát hozók fel. Az USA-ban, Angliában, Franciaországban és a Német Szövetségi Köztársaságban a lakbé'rekre, egészségügyre és iskolaügyre fordított kiadások a lakosság, összkiadásainak mintegy 20 százalékát teszik ki, míg nálunk e kiadások mintegy 2 százalékot képviselnek és a gyakorlatban csupán a lakbérre fordított kiadást jelentik. Ha rámutatunk az életszínvonal emelésében elért vitathatatlan nagy sikereinkre, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem vagyunk tudatában fogyatékosságainknak. Ha azonban feltesszük a kér,dést, hogyan teljesítettük azokat a feladatokat, amelyeket pártunk az életszínvonal emelésében kitűzött, a felelet egyértelmű. Az életszínvonal emelésének valamennyi szakaszán tagadhatatlanul jelentős haladást láthatunk. Népi demokratikus rendszerünk az életszínvonal szakaszán megmutatta kétségtelenül előnyét és fölényét a kapitalista rendszer felett. Ezt a fölényét bebizonyította országépítésünk nagy és költséges feladatainak teljesítésével, a gazdaság átépítésével, az ország védelme szempontjából nélkülözhetetlenül szükséges feladatok biztosításával és mindezt saját eszközeiből, belföldi, vagy külföldi kölcsönök nélkül tette. 1 A második ötéves terv irányelvei feladatul tűzik ki a lakosság személyi fogyasztásának legalább egyharmaddal való fokozását és az állami költségvetési eszközökből való fedezésnek legalább egyötöddel való növelését a? 1955-ös színvonallal szemben. Ami az anyagi fogyasztás növelését illeti, a második ötéves tervben szükséges lesz maximális mértékben tiszteletben tartani a lakosság részéről megnyilvánuló, életszínvonalának emelkedéséből származó keresletben beállott módosulásokat. Arról lesz szó, hogy elsősorban jelentősen növeljük az állati eredetű élelmiszerek szállítását és így megjavítsuk a lakosság élelmezését tudományos szempontból is az élelem kalóriája és vitaminértéke terén. Egyben számolnunk kell azzal, hogy a jövőben továbbra is nagyon gyorsan növekednek a lakosság igényei olyan árucikkek iránt, mint a személyi szükségletet szolgáló, hosszú évekre szóló gépipari termékek, építőanyagok stb. Azok a feladatok, amelyeket e téren az irányelvek megszabnak, ha az ^eddigi állapottal szemben nagyon lényeges emelkedést jelentenek is, csak minimálisnak tekintendők. A közszükségleti árucikkek termelésében tekintettel kell lennünk a lakosság növekvő igényeire és elsősorban a kiváló minőséget kell szem előtt tartanunk. A lakosság anyagi szükségleteinek növekvésével egyidejűleg a második ötéves tervben ej kell érnünk az árucikkek jobb szétosztását kereskedelmi hálózatunkban, a még folyamatosabb ellátást, lényegesen meg kell javítanunk a köz«i étkeztetési üzemek munkáját. Végül egy nagyon sürgető feladat előtt állunk, még pedig elsősorban a nemzeti bizottságok: rövid időn belül jelentősen növelnünk kell a lakosságnak nyújtott mindenféle szolgáltatások színvonalát, elsősorban a javítási, megrendelési és karbantartási tevékenységet. A kommunális vállalatoknak és termelőszövetkezeteknek tevékenységükben abból kell kiindulniok, hogy társadalmunk szükségletei és igényei sokrétűek és ezen igények kielégítésében kell tevékenységük fő és legfontosabb küldetését látniok. Elsősorban a nemzeti bizottságoknak kell fontos szerepet játszaniok a lakosságnak nyújtott szolgáltatások gyors megjavítására, bővítésére és jobb minőségére való törekvésben. Az is fontos lesz, hogy a lakosságnak nyújtott szolgálatokat intéző vállalatokat a helyi nyersanyag és anyagforrások jobb kihasználására késztessék, de viszont szükség esetén a centrális alapokról biztosítsák számukra a nélkülözhetetlenül szükséges anyagmennyiséget. Rendkívül nagy figyelmet kell széntelni a második ötéves tervben a lakásépítésnek, ha a további években nem akarjuk, hogy közvetlen aránytalanság keletkezzék a lakosság anyagi színvonala és lakás viszonyainak színvonala között. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy a lakásépítésnek eddig biztosított terjedelme nem volt képes pótolni az elavult és egészségi szempontból káros lakásokat, nem volt elegendő arra, hogy elhelyezzük az új családokat és biztosítsuk az emberek áttelepítését azon területekre, ahol a népgazdaságnak szüksége van rájuk. Ezért jelentősen fokozzuk a lakásépítés feladatait. Az irányelvtervezet a második ötéves tervben átlag felével akarja emelni a lakásépítést az 1955-ös évvel szemben. Emellett azonban nem leplezzük, hogy az állami lakásépítésnek, 250 ezer lakásegység felépítésének feladatával, valamint az egyéni lakásépítés további 50 ezer lakásegység építésének feladatával egyáltalán nem vagyunk elégedettek. Gyorsabban szeretnénk megszüntetni a lakáshiányt, mely az elmúlt évek alatt folyó elégtelen lakásépítésből folyt és ami egyben kifejezésre juttatja azt, hogy dolgozóink lakásigényei rendkívül gyorsan növekednek. Miért nem tüzünk tehát ki nagyobb feladatokat a lakásépítésben? Azért, mert még eddig nem jnondhatjuk felelősségteljesen azt, hogy ezeket a nagyobb feladatokat biztosítani tudjuk egész építkezésünk kapacitásával és a deficittel dolgozó építőanyagtermeléssel. amilyen például a padlóanyagok, villanyberendezések és szerelési készítményekgyártása. Ugyanis szem előtt keil tartani, hogy mellékhelyiségekkel sokkal jobban felszerelt lakásokat építünk, mint a kapitalista viszonyok között. Elegendő például rámutatni arra, hogy az épített lakások kétharmada központi fűtéssel rendelkezik. És úgy véljük, nem volna észszerű, sem pedig helyes ettől a standardtól eltérni. Ellenkezőleg, helyes ezt fenntartani, sőt tovább emelni. Hisz a f Folytatás az 5; eldaloo^ I