Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-13 / 164. szám, szerda

Csehszlovákia Kommunista Pártiának országos konferenciája Antonín Mazánek elvtárs felszólalása (Folytatás az 1. oldalról.) lenne, ha a Tüzelőanyagügyi Minisztérium megvizsgálná ezt a dolgot és rendet teremtene. A bányászoknak is kell valamilyen fizetési jegyzéket kapniok, hogy tudják, nem felejtődött-e ki valamelyik műszak. Itt valóban szükség van rá, hogy egészen más rendet vezessenek be. A bányászok figyelmeztettek engem erre a dologra. És még valamit a munkaidőről. Tegnap a munkaidő lerövidítéséről beszéltek. A bányászatban megelégedéssel fogadták a Központi Bizottság és a kormány határozatát, de most arról kell gondoskodnunk, hogy teljesítsük az ötéves terv feladatait és úgy szervezzük meg a munkát, hogy ne bontsuk meg az üzemvitelt. Ez az összes üzemi funkcionáriusok feladata. Egyszóval: mindig szem előtt kell tartanunk az ötéves tervet. Látnunk kell, hogy a terv 1960-ig 49 százalékkal emelkedik. Fegyelmezetten, az utolsó betűig teljesíteni fogjuk a párt és a kormány által reánk bízott feladatot. Megtesszük enne'* érdekében a szükséges intézkedéseket szervezeteinkben és üzemeinkben. Most vidékén télen nagyon ködös az időjárás. Nyáron, mikor nincsen köd, a Sztálin Üzemekből az úgynevezett Bélina fekete folyó ömlik ki. A másik oldalon új középhegységeket halmoztunk fel a bányákból kikerülő anyagokból. Jól tudom elvtársak, hogy nehézségek vannak, amikor új munkaerők jönnek hozzánk. Nem tetszik nekik a környezet nálunk. Már figyelmeztettünk erre. Komolyan kell foglalkozni ezzel a kérdéssel; azt hiszem, a Vegyipari Minisztérium talán megértené ezt a kellemetlen helyzetet, ha ez a Béla folyó a minisztérium közelében folyna. Ily módon százmilliós értékek mennek veszendőbe, mert ez a folyó fenolt tartalmaz. A bányászok éjjel a tárnában vannak, nappal a tárnában vannak és h;; a felszínre jönnek, tiszta levegőre van szükségük. Tiszta levegő helyett azonban a lakásukban és az egész környéken bűzös levegőt szívnak be. --•Emiatt azután sok nálunk a beteg ember. És azok a brigádosok, akik erre érzékenyek, egészen biztosan megbetegednek nálunk. Mi már megszoktuk ezt, ott élünk születésünk óta, nem árt nekünk. De az új emberek valóban megbetegszenek, mert a környezet tisztátalan ettől a bűztől. Ha Mostra érkeztek, láthatjátok, hogy még az üzletek is feketék, és megismételhetem: ha brigádmunkások jönnek hozzánk, azt látják, hogy itt minden öreg és piszkos. Ügy vélem, elvtársak, a Központi Bizottságból, hogy e tekintetben is meg kellene javítani életünket. Egyetlen áruháFelszólalásomban a libereci kerület néhány mezőgazdasági problémájáról szeretnék beszélni. Ezek a problémák a párt Központi Bizottságának a második ötéves tervhez kiadott irányelvtervezetével és a Központi Bizottság ez év májusi határozatával kapcsolatos széleskörű vita tárgyát képezték a pártszervezetekben és szervekben, valamint a dolgozók körében. Nyíltan be kell ismernünk, hogy gyakran kemény, sőt kellemetlen szavakat kellett tudomásul vennünk, de elvben igaz volt az a bírálat, ami munkánkat illeti. Ez a bírálat egyrészt a magasabb pártszervek és funkcionáriusok által az alapszervezeteknek nyújtott segítségre, másrészt a járási és kerületi szervek hatáskörébe tartozó egyes problémák megoldására vonatkozott. A bírálat azért hangzott el, mert e kérdéseket késedelmesen vagy egyáltalán nem oldották meg. Ezekből a bíráló hozzászólásokból tanulságot vonunk le, és a járási, valamint kerületi szervekre vonatkozó megjegyzéseket szétosztjuk az egyes szervek és funkcionáriusok közt, megszabva a kérdések megoldásának módját. határide jét és aí. értük viselt személyes felelősséget. A mezőgazdasági problémákról lefolyt vita különösképp élénk és bíráló volt, mert kerületünkben a mezőgazdaság terén számos olyan nehézség mutatkozik, amelyek súlyosan ránehezednek a szövetkezeti tagok életére és mindeddig nem oldották 2

0 J s z Q 1956. Június 13. zunk sincs, ahol az asszonyok bevásárolhatnak. Nincsenek nagy igényeink. Nem akarjuk, hogy százmilliókba kerüljön, ilyen igényeket nem támasztunk. De azt hiszem, ha a bányászok rendesen teljesítik feladatukat, megérdemelnék, hogy a kormány is segítsen nekik és rendet teremtsen e téren, megjavítsa mind az élelmiszerellátást, mind a többi szükséglet kielégítését. Áttérünk a felszíni fejtésre. Az elvtársak azt javasolják, hogy valahol létesítsenek egy bányászfőiskolát, mely a felszíni fejtés oktatásával foglalkozik. Emellett látni kell azokat a gépeket is, melyeket kapunk és azt is figyelembe kell venni, hogy nagyobb mélységbe megyünk. Helyes lenne, ha az Iskolaügyi Minisztérium foglalkozna e kérdéssel és mérlegelné, felállíthatnánk-e ilyen bányászfőiskolát. Elvtársak! Még egy utolsó megjegyzés. Novotný elvtárs tegnap a prágai diákokról beszélt. Nálunk nagyon lelkiismeretes, szorgalmas munkások vannak az üzemben, akik, ha kell, minden pillanatban készen állnak. Ezeknek is vannak gyermekeik. Éppen most oldottunk meg egy esetet az üzemben. Vannak nálunk jó fiúk, akik kitűnő bizonyítvánnyal rendelkeznek. De ha munkásról van sző, nincs szabad hely, nem juthat iskolába. Azt hiszem, helyes lenne figyelembe venni ezt, amikor főiskola! felvételről van szó. Beszélni kellene azokkal a szervezetekkel, ahonnan az illető származik, hogy a jövőben ne kerüljenek olyan emberek az iskolákba, akik az üzemekben és gyárakban kék zubbony alá rejtőznek és azt gondolják, hogy munkást játszhatna!?, de egészen másként gondolkodnak, másként cselekszenek. Hiszem, hogy ez esetben a Központi Bizottság törődni fog azzal, hogy az irányelvekben kitűzött feladatokat ne hosszadalmasan, hanem fokozatosan és erélyesen teljesítsék. Még egy fontos megjegyzésem lenne a nemzetvédelmi miniszterhez. Szeretném, ha a miniszter elvtárs megmondaná nekünk, hogyan lehetséges az, hogy amikor a katonák visszajönnek az üzembe, nem akarnak bekapcsolódni az ifjúsági munkába és azt mondják: „Nekem ebből elég részem volt két éven át." Felül kell vizsgálni ezeket a dolgokat és meg kell mondani, hogy miért van ez így! Mi becsüljük a hadsereget, mert a népből van és a népért van. Mi a hadseregért dolgozunk. Azt hiszem, hogy egy hiba van a hadseregben. Kevés a politikai munka. A hadseregben levő politikai tényezők számos hiányosságban szenvednek. Hiszszük, hogy a nemzetvédelmi miniszter rendet teremt ebben a dologban. meg őket eléggé operatív és hatásos módon. Ennek ellenére a kerület EFSZeinek általános fejlődése azt tanúsítja, hogy a szövetkezetek túlnyomó többségében a gazdasági és pénzügyi helyzet megjavult és ezáltal jobbá vélt a szövetkezetek általános helyzete is. Az egy hektár mezőgazdasági földre átszámított pénzjövedelem 1953 óta teljes 40 százalékkal növekedett. Az egy hektár szántóföldre eső tiszta bevétel pedig 48 százalékkal. Ez arról tanúskodik, hogy a párt és a kormány intézkedései helyesek voltak. Ezek az intézkedések a legtöbb EFSZ-ben fokozatos megszilárdulásra vezettek és kedvezően hatottak a szövetkezetek gazdasági fejlődésére is. Ennek ellenére azonban, a még teljesen be nem telepített határvidéki járásokban számos szövetkezet, amelyek nagy kiterjedésű úgynevezett tartalékföldeket vettek át megfelelő munkaerő és állatállomány nélkül, a pártnak és a kormánynak ezeket az intézkedéseit e súlyos körülmények miatt nem teljesíthették megfelelő mértékben. Ezekben a szövetkezetekben a mezőgazdasági termelés alacsony színvonalon áll, mert a munkaerőhiány lehetetlenné teszi a földek jóminőségű és idejében való megművelését, a hektárhozamok alacsonyak és ez azután megmutatkozik az állattenyésztési termelés nem kielégítő színvonalában is. Mindennek következménye a szövetkezeti tagok alacsony életszínvonala, akik ezért el akarnak menni ezekből az EFSZ-ekből. Ezek a szövetkezetek ezután elElvtársak! Még egy politikai dolog! Azt hiszem, hogy nektek, központi bizottsági elvtársaknak és gazdaság! tényezőknek csekély kapcsolatotok van az alacsonyabb szervezetekkel és nem ismeritek eléggé a dolgozó népet. Nem ismeritek hiányosságait, gyakran rosszul tájékoztatnak benneteket. Szükséges, hogy necsak a bányásznapon vagy május 1-én járjanak hozzánk a funkcionáriusok. Mi máskor is akarunk látni benneteket, elvtársak! Gyertek az üzembe, beszéljetek a munkásokkal. Zápotocký elvtárs gyakran járt Moston. Tőle most ezt nem követeljük, mert nagy feladatai vannak. De higgyétek el nekem, ha a funkcionáriusok és a gazdasági dolgozók a munkások közé jönnek, beszélgetnek velük és megmagyarázzák a dolgokat, minden egészen másként van. Remélem, hogy a Központi Bizottság magáévá teszi ezt a megjegyzést és javít a helyzeten. Nekünk, pártfunkcionáriusoknak sok nehézségünk van. Szoros kapcsolatot tartunk fenn a munkahelyeken dolgozó tömegekkel és ez gyakran nehéz munka. Pártunk éppen ennek a munkának szenteli a legcsekélyebb figyelmet. Hol van a legkevesebb -jő káder? A legalacsonyabbfokú szervezetekben. És én még emlékszem arra, hogy az első köztársaság idején a legjobb kádereket a legalacsonyabb szervezetekbe tettük. Ma csupán a járási bizottságot, a kerületi bizottságot, a gazdasági tényezőket látjuk, de nem látjuk az alapszervezetek munkáját. Elvtársak, itt nagyon sak komoly hibát követünk el. Többet kell beszélni a tömegekkel, tanácskozni a pártonkívüliekkel. Elvtársak hová jutottunk, iiogy egész éven át egyetlen nyilvános gyűlést sem rendeztünk? Ülésezünk az üzemben, de milyen kapcsolatunk van a pártonkívüli munkásokkal s a nőkkel? Semmilyen kapcsolatunk nincs velük! Nem tudom, miért nem rendezünk nyilvános gyűléseket egész évben. Nem járunk a tömegek közé. nem hívjuk őket össze, nem tájékoztatjuk őket. Ezen a téren is tenni kell valamit. Egyetértünk pártunk határozataival. Ismételten hangsúlyozom, hogy észak mindig hű volt a kommunista párthoz. Észak hü kormányunkhoz annak ellenére, hogy hiányosságok is vannak. Nem engedünk meg semmiféle uszítást szerveink ellen, sem a párt, sem a kormány ellen. Kezeskedünk a pártnak és a kormánynak, hogy feladatunkat — az ötéves terv teljesítését — biztosítjuk. Ha 1960. évet fogunk írni, vörös zászlónkkal büszkén léphetünk a párt elé és elmondhatjuk: teljesítettük feladatunkat! (Taps.) torzított képet adnak az egész kerület EFSZ-einek átlagos gazdasági eredményeiről. A legsúlyosabb baj az, hogy a szó szoros értelmében elveszik az eddig egyénileg gazdálkodó parasztok kedvét attól, hogy belépjenek az EFSZ-ekbe, vagy új szövetkezeteket alapítsanak. Ezek a szövetkezetek olyan telepesekből állanak, akiknek lényegében csak nagyon csekély termelési és szakmabeli" tapasztalataik és ismereteik vannak. Ezt bizonyítja például az, hogy ez elmaradó szövetkezetek 2331 tagja közül egyetlennek sincs még kétéves földműves iskolája sem. A szakképzettség hiányát nem ellensúlyozzák gyakorlati tapasztalatok sem, mert az áttelepültek nagy része mielőtt a határvidékre ment volna, mezőgazdasági munkát még nem végzett. A más ágazatokból való munkaerőtoborzással ugyan nyernek munkaerőket, de ezek sem tapasztalt gazdák, akik ismereteikkel lényegesen befplyásolnák a szövetkezetek termelését. Egyes elmaradozó EFSZ-ekben az a helyzet, hogy a szövetkezeti tagok közül nem lehet vezető szövetkezeti funkcióba kiválasztani embereket. Ez a kedvezőtlen helyzet a tömegpolitíkai munka alacsony színvonalával együtt megnyilvánul a mintaalapszabályzat be nem tartásában, főleg a munkák, a jutalmazás helytelen megszervezésében, a szövetkezeti vagyonhoz való rossz viszonyban stb. A párt- és a kormányhatározatok, a pártszervek és szervezetek, valamint a kerületi nemzeti bizottságok intézkedései ezekben a szövetkezetekben nem vezethettek megfelelő eredményre, mert a helyzetet nem oldották meg összefoglalóan. Nem sikerült. főként munkaerőket biztosľ-anunk azon tartalékföldek kézbevételére, amelyekhez nem kaptunk gazdasági állatokat; aránytalanul meg vanak terhelve ezek a szövetkezetek a tartalékföldek utáni beadási feladatokkal. Főként fennállásuk első éveiben, vagyis 1950—1953-as években volt ez a helyzet. Ezeket a komoly problémákat kerületünkben hamarosan meg kell oldani a központi szervek segítségével. Ezzel gyakorlatilag megoldjuk azoknak a múlt éveknek hibáit és hiányosságait is, amelyekben 1950-től, a kollektivizálás megkezdésétől kezdve kerületünkben nagyszámú magasabb típusú EFSZ alakult és nem véletlen, hogy éppen ezek a legrégibb szövetkezetek vannak Ilyen nehéz helyzetben, amelyet maga a kerület saját erejéből nem tud megoldani. Ezek az- 1949—1951-es években alakított első szövetkezetek, mint például a václavicei, bohaticei, Boly, kosteli, vitkovi és egész sor más szövetkezet nagy területű tartalékföldet vettek át a szükséges felszerelés, vetőmagvak, munkaerő és gazdaság' állatállomány nélkül. De ennek ellenére 1955-ben teljes beadási feladatokat róttak rájuk e földek utan. Ezek az elmaradozó szövetkezetek a tartalékföldek egész területének teljes 30 százalékát művelik meg. Novy Bor járásban az EFSZ-ek tartalékföldjeinek területe több mint 42 százalék, sőt egyes szövetkezetekben 50 százalék és még több is, Példákat sorolok fel: A Dlouhy Most-i EFSZ 65 százalék tartalékföldön, a piheli EFSZ 64 százalék tartalékföldön, a hunlkovi EFSZ 55 százalék tartalékföldön és a václavicei EFSZ 45 százalék tartalékföldön gazdálkodik. A cvikovi EFSZ-ben minden egyes állandó dolgozóra 13 hektár, a hunikovi EFSZ-ben 12,7 hektár, a skalicei EFSZ-ben 12,2 hektár jut és ez a helyzet az elmaradozó szövetkezetek egész sorában. Emellett tekintetbe kell venni azt a tényt, hogy a szövetkezetnek nem valamennyi tagja teljesen munkaképes, mert az elmaradozó EFSZ-ek 2331 tagja közül 33 százalék betöltötte az 50. évét, 8,4 százalék pedig töbh mint 60 éves. A nagy földterületet és a munkaerőhiányt nem egyenlítette ki a gépesítés, s ennek következtében ezekben a szövetkezetekben már kezdetben nem volt biztosítva a terv szerinti termelés' feladatok teljesítése, főként a takaimányalapoké, és ez visszatükröződött a tervezett bevételek, nem teljesülésében, s emellett a termelésnek és a GTÄ-knak, valamint az üzemi brigádoknak költségeit jelentősen túllépték. A szövetkezetek nemcsak a munkaegységekre való túlfizetést tüntettek fel, hanem a termelési veszteségeket is, ami megmutatkozott a szövetkezetek konszolidációs hiteleiben is. Az elmaradó szövetkezetek rossz gazdálkodásának további oka az volt, hogy a gazdasági állatokat nem központi istállókban, hanem szétszórtan helyezték el. Ezekben a szövetkezetekben ez a hiba sokszoros károkat okiz azért, mert kevés a munkaerő — magának a termelésnek elvégzésére is és ezek a szövetkezetek sfiját erejükből adaptációk és új épít-' kezések útján nem tudják megvalósítani a közös istállózáat. Ezekben a szövetkezetekben a beruházási építkezést csupán csak így lehet megvalósítani, hogy az építkezési üzemek minden szükségest szállítanak nekik. Természetesen nem olyan módon, mint ahogy a václavicei EFSZ tehénistállója épült "— a köztársaság első negyedik típusú szövetkezetének istállója — vagyis régi pénzben 21 millió koronáért, vagy pedig a Rumburg járásban levő Krasna Lipa-i tehénistállő, ami 15 millió koronába került. És ilyen beruházási „emlék", amely ma a szövetkezeti tagok vállára súlyosodik és nagyrészt a szövetkezeti tagok nélkül épült, a járásban jgész sor van még pedig a legrégebben, az 1949— 1951. években alakult szövetkezetekben. Emellett ezek a szövetkezetek távolról sem végezték el beruházási felépítésüket és a szövetkezeti tagok félnek a további beruházásoktól, mert a szövetkezet nyakig y&rt" z adósságban. E szövetkezetek gazdálkodását kedvezőtlenül befolyásolja a termelés helytelen tervezése is. A libereci kerületben a háború előtti évek tapasztalatai azt mutatják, hogy itt a mezőgazdasági termelés elsősorban állattenyésztésre és tejtermelésre irányult. A növényi termelés főként szálas takarmányfélékre és önellátásra irányul. A kerületbe nagy mennyiségű magvas takarmányt hoztak be és nagy menynyiségű tej- és tejterméket szállítottak ki. Kerületünk termelésének helytelen tervezése következtében, ami nem állott összhangban a természetes termelési feltételekkel és a bevett termelési szokásokkal, kénytelenk voltunk a kerületben olyan növényeket termeszteni, amelyek nem felelnek meg a megszokott termelési módszereknek. Ennek következménye megnyilvánult a termelés hanyatláséban, s így a gazdálkodás rentabilitásénak hiányában is. A termelés szétírásánál kénytelenek voltunk bevenni a cukorrépát és más növényeket, zöldséget, stb. a hegyvidéki területekre, ahol e növények termelése költséges volt és távolról sem értük el oennük a tervezett hektárhozamokat. Az egy mértékegységre eső termelési költségek lényegesen nagyobbak voltak, mint e növények normális termelési feltételeinek megfelelő költségek, és amint már elmondottam, a hektárhozamok úgyszólván a rendes hozamok felét sem tették ki. A szövetkezeti tagok ás parasztok hozzászólásaiban élesen rámutatnak a mezőgazdasági termelés ilyen tervezésének értelmetlen voltára. Mégiscsak igazságtalan dolog az, hogy a paraszt, a szövetkezeti ag ugyanazon növény egy mértékegységének termelésébe ugyanakkora mennyiségű társadalmi szükséges munkát fektet be a hegyvidéken, például a burgonyatermővidékeken, mint a répatsninö vidékeken, és még sem ér el ugyanolyan pénzpredményt, mint a répatermővidékek dolgozója. A tervezésnek ez a módszere egyebeken kívül arra is vezet, hogy szocialista államunkban a szövetkezeti tagok és parasztok egy része egyre módosabbá válik, a hegyvidéki szövetkezetek tagjainak életszínvonala pedig lényegesen alacsonyabb. Ez az állapot nem maradhat ismeretlen, hisz államunkban elég képzett olyan szakember, tudós és ekonómus van, akiknek idejében látniok kellett volna ezeket a problémákat, fel kellett volna őket dolgoznia és megoldás céljából a kormány elé terjesztenie. Ez a probléma nemcsak a természeti és termelési feltételek maximális felhasználása mellett való helyes tervezésre vonatkozik és emellett az állami terv tiszteletbentartására, hanem köze van a különböző talajhozamok megoldásához is. Világos, (íogy nem lehet abszolút igazságosan kimeríteni a jobb minőségű földekből eredő megkülönböztetett jövedelmezőséget, azon földekét, amelyek jobb helyen fekszenek, közelebb vannak a közlekedési vonalakhoz és a piacokhoz, de az is .igaz, hogy nem is lehet e kérdést figyelmen kívül hagyni, amint azt eddig az Állami Tervhivatal a mezőgazdasági termelési terv javaslataiban és szétírásában tette. Ha ezt a tényt nem vennénk figyelembe és nem tennénk megfelelő intézkedéseket, akkor az EFSZ-ek nem volnának anyagilag megfelelően érdekeltek, valamennyi föld' megművelésében, amire csak társadalmunknak szüksége van. A különböző hozam figyelmen kívül hagyása ellentétben áll a munka szocialista jutalmazásának elvével. A különböző hozarn kérdésében a hozzászólások során a CSKP KB ötéves tervre vonatkozó irányelvtervezetével kapcsolatban egész öszszefogó anyagot terjesztettünk be. Rámutatok a Liberec, Ustí nad Labem, Karlovy Vary és Olomouc kerület EFSZ-einek a termelési mutató szerinti kötelező beadásokat illető helytelen felosztására és példaként egy terméket veszek, a tejet. Az EFSZ-ek beadási normája egy hektár mezőgazdasági föld után: Liberec kerületben 311,11 liter, Üstí nad Labemben 203,9 liter, Karlovy Varyban 198,5 liter és Olomoucban 259,5 liter. A valóságban 1955. folyamán egy hektár mezőgazdasági föld után a kötelező * beadásra Liberec kerületben 241,15 litert Üstí nad Labemben 150,1 litert, Karlovy Varyban 134,8 litert és Olomoucban 198,3 litert adtak be. 1955-ben azonban az egy hektár mezőgazdasági föld utáni igazi termelés Liberec kerületben 389 liter, Üstí nad Labemben 291 liter, Karlovy Varyban 269 liter és Olomouc kerületben 454 liter volt. Az előírt normákat azonban 1955-ben a valóban elért termelésből a következő százalékban teljesítették: a libereci kerületben 85 százalékban, az ústi kerületben 70 százalékban, a Karlovy Vary-i kerületben 73,7 százalékban, az olomouci kerületben csupán 57 százalékban. A kötelező beadásokra 1955-ben a valóban elért termelésből a libereci kerületben 62 százalékot, az ústí-i kerületben 51 százalékot, a Karlovy Vary-i kerületben 50 százalékot és az olomouciban 44 százalékot adtak be. Ha a libereci kerületben olyan termelést vennénk is alapul egy hektár mezőgazdasági föld után, mint az olomouci kerületben, ennek ellenére a kerületünk számára megállapított kötelező beadásokból az össztermelésből 68 százalékot teljesítenénk, míg az olomouci kerületben csupán 57 százalékot. Az OstI és a Karlovy Vary-i kerületet nem hasonlíthatjuk a mi kerületünkhöz a tejbadási normák tekintetében, mert egy hektárról annji tejet sem (Folytatás a 4. oldalon) Vladimír Pancír elvtársnak (Libereci kerület), a lukai EFSZ elnökének felszólalása