Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-13 / 164. szám, szerda

Világ proletárjai, egyesüljetek 1 SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILÁPJA 1956. június 13. szerda 30 fillér IX. évfolyam, 164. szám. Csehszlovákia Kommunista Pártja országos konferenciájának elnöksége Karol Bacilek, a CSKP KB politikai irodájának tagja, Rudolf Barák, a CSKP KB politikai irodájának tagja. Jaromír Dolanský, a CSKP KB politilai irodájának tagja, Zdenék Fierlinger, a CSKP KB politikai irodájának tagja, Václav Kopecký, a CSKP KB politikai irodájának tagja, Antonín Novotný, a CSKP KB politikai irodájának tagja, Viliam Široký, a CSKP KB politikai irodájának tagja, Antonín Zápotocký, a CSKP KB politikai irodájának tagja, Ľudmila Jankovcová, a CSKP KB politikai irodájának póttagja, Otakar Simúnek, a CSKP KB politikai irodájának póttagja, Jiŕí Hendrych, a CSKP KB tagja, a CSKP KB titkára, Bruno Köhler, a CSKP KB tagja, a CSKP KB titkára, Václav Pašek, a CSKP KB tagja, a CSKP KB titkára, Ján Harus, a CSKP KB tagja, a CSKP KB mellett működő ellenőrző pártbizottság elnöke, František Hons, a CSKP KB tagja, a Jihlavai Kerületi Nemzeti Bizottság elnöke, Emerich Hromek, a CSKP KB tagja, a CSKP Brnói Városi Bizottságának vezető titkára, Václav Kolár, a CSKP KB tagja, a CSKP Ostravai Kerületi Bizottságának vezető titkára, Bedŕich Kozelka, a CSKP KB tagja, a CSKP Prágai Kerületi Bizottságának vezető titkára, Rudolf Strechaj, a CSKP KB tagja, a Megbízottak Testületének elnöke, František Zupka, a CSKP KB tagja, a Központi Szakszervezeti Tanács elnöke, Josef Štetka, a CSKP központi ellenőrző bizottságának elnöke, Adolf Veselý, a nemzetgyűlés képviselője, prágai mozdonyvezető, Josef Hrdina, a CSKP kerületi bizottságának tagja, a České Budéjovice-i EFSZ elnöke, Václav Votava plzeni művezető, Karel Némec üzemi bizottsági tag, Karlovy Vary-i kőfejtő, Antonín Mazánek Ústi nad Labem-i bányász, Žofia Malá libereci szöVönö, Ludvík Kvétinský, a CSKP kerületi bizottságának tagja, Hradec Králové-i mozdonyvezető, Arnošt Kasai, a CSKP járási bizottságának tagja, pardubicei öntő, Karel Neubert jihlavai vállalati igazgató, Josef Ružička, a CSKP járási bizottságának tagja, brnói tisztító, Bohuslav Štraus olomouci vállaiati igazgató, Vincenc Zmrzlík, a gottwaldovi EFSZ elnöke, Richard Folwarczny üzemi pártszervezet elnöke, Ostrava, Gabriel Peťko bratislavai szerelő, Michal Majdan, a Szlovákia Kommunista Pártja kerületi bizottságának tagja, nyitrai kőműves, Pavol Tonhauser, a Szlovákia Kommunista Pártja KB tagja, a Szlovákia Kommunista Pártja Besztercebányai Kerületi Bizottságának vezető titkára, Ondrej Vlha üzemi pártszervezet elnöke, Žilina, Alžbeta Adlerova, a Szlovákia Kommunista Pártja Kassai Városi Bizottságának tagja, Štefan Lohner, a Belügyminisztérium kerületi osztályának főnöke. Prešov, Mandátum bizottság Václav Pašek, a CSKP KB tagja, a CSKP KB titkára, Václav Bartoš, a CSKP járási bizottsága irodájának tagja, bányász, Prága, Alois Doležal, a CSKP kerületi bizottsága irodájának tagja, brnói esztergályos, Ján Ďuriník, a Szlovákia Kommunista Pártja Bratislavai Járási Bizottságának vezető titkára, František Dvorský, a Szlovákia Kommunista Pártja Kassai Kerületi Bizottságának vezető titkára, Antonín Kaska, a CSKP összüzemi bizottságának elnöke, CSISZ brigádvezető, Ústi nad Lábem, Teodor Slávik, a CSKP összüzemi bizottságának tagja, pardubicei kovúcs, Jakub Šoltýs, a Szlovákia Kommunista Pártja járási bizottságának tagja, a prešovi EFSZ elnöke, Stanislav Vlček, a CSKP Jihlavai Kerületi Bizottságának vezető titkára, Vladislav Vozniak, a CSKP plzeni alakulati szervezetének tagja, Jaroslav Lédl, a CSKP KB tagja, a CSKP Gottwaldovi Kerületi Bizottságának titkára, Jolana Hercková, a Szlovákia Kommunista Pártja Bratislavai Városi Bizottságának vezető titkára. Jelölő bizottság Jaromír Dolanský, a CSKP KB politikai irodájának tagja, Karol Bacilek, a CSKP KB politikai irodájának tagja, Vasil Bil'ak, a CSKP KB tagja, a Szlovákia Kommunista Pártja Prešovi Kerületi Bizottságának vezető titkára, Josef Bulka, a CSKP alapszervezetének elnöke, plzeni öntő, Oldŕich Cerník, a CSKP kerületi bizottságának tagja, az Ostravai Kerületi Nemzeti Bizottság elnöke, Vojtech Čonka, a CSKP összüzemi bizottságának tagja, Üsti n/Labem-i munkás, Jaroslav Dostál, a CSKP összüzemi bizottságának tagja, prágai lakatos. Július Duriš, a CSKP KB tagja, pénzügyminiszter, Ján Filický, a Szlovákia Kommunista Pártja alapszervezetének elnöke, kassai bányász Richard Folwarczny, üzemi pártalapszervezet elnöke, ostravai bányász, Ján Havelka, a CSKP Karlovy Vary-i kerületi bizottságának vezető titkára, Jirí Hendrych, a CSKP KB tagja, a CSKP KB titkára, František Hons, a CSKP KB tagja, a Jihlavai Kerületi Nemzeti Bizottság elnöke, Josef Hrdina, a CSKP kerületi bizottságának tagja, a České Budéjovicei EFSZ elnöke, Pavel Hron, a CSKP olomouci kerületi bizottságának vezető titkára, Vladimír KaigI, a Csehszlovák Tudományos Akadémia ökonómiai intézetének igazgatója, Václav Kopecký, a CSKP KB politikai irodájának tagja, Barbora Kotabová, a CSKP járási bizottsága irodájának tagja, libereci textilmunkásnö, Vladimír Koucký, a CSKP KB tagja, a Rudé Právo főszerkesztője, Miloš Kovaŕík, a CSKP alapszerve zetének elnöke, brnói géplakatos, Antonín Krček, a CSKP Üsti n/Labem-i kerületi bizottságának vezető titkára, Vratislav Krutina, a CSKP KB tag ja, földművelésügyi miniszter, Michal Majdan, a Szlovákia Kommunista Pártja kerületi bizottságának tagja, Nyitra, František Pecha, a CSKP KB tagja a CSKP Hradec Králové-i kerületi bizottságának vezető titkára. Marié Svobodová, a CSKP összüzemi bizottságának tagja, prágai szakaszvezető, Rudolf Strechaj, a CSKP KB tagja, a Megbízottak Testületének elnöke, Jan Šarovec, a CSKP České Budéjovice-i alakulati szervezetének elnöke, Sámuel Ševčík, a Szlovákia Kommunista Pártja kerületi bizottságának tagja, a Bratislavai Gép- és Traktorállomás karbantartója, Otakar Šimúnek, a CSKP KB politikai irodájának póttagja, František Zupka, a CSKP KB tagja, a Központi Szakszervezeti Tanács el nöke, CSEHSZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK ORSZÁGOS KONFERENCIÁJA A június 12-i délelőtti ülés Kedden reggel Antonín Novotný elvtársnak a hétfői ülésen elmondott „A jelenlegi helyzet és a párt feladatai" című beszámolójának vitájával folytatták az országos konferenciát. A délelőtti tárgyaláson František Hons elvtárs elnökölt. A vitában elsőként Antonín Mazánek elvtárs, (Üsti nad Labem-i kerület) a Ležáky-bánya összüzemi pártbizottságának elnöke szólalt fel. Felszólalásában az építést gátoló fogyatékosságokról beszélt és mindenekelőtt az irányító munka bürokratikus módszereit és visszásságait bírálta. Vladimír Pancír elvtárs, a libereci kerület lukai EFSZ-ének elnöke mezőgazdaságunk problémáival foglalkozott. Figyelmeztetett a tervezés hiányosságaira és annak szükségességére, hogy hatékonyabban/ kell segíteni a lemaradó szövetkezeteket. Jaroslav Švec elvtársnak, a (jihlavai kerület) párt agitációs munkájának kérdéseivel foglalkozó felszólalása után Peter Colotka elvtárs, a bratislavai Komenský Egyetem dolgozója szólalt fel. Vázolta a főiskolák helyzetét és a tanuló ifjúság közötti politikai-nevelő munka megjavításának szükségességéről beszélt. Rövid szünet után Rudolf Strechaj elvtárs elnöklete alatt folytatták a vitát. Jaroslav Dostál elvtárs, a smíchovi Tatra-üzem lakatosa az üzem munkájának egyes problémáiról beszélt és bírálta a minisztériumot a nehézségek vontatott elintézéséért. Drahoslav Vojtal elvtárs, az ostravai kerület opavai járási pártbizottságának vezető titkára a falusi pártmunkáról, mindenekelőtt a kulákokkal szemben folytatott osztályharc helyes értelmezésének jelentőségéről beszélt. Ezután Rudolf Barák elvtársnak, a CSKP KB politikai irodája tagjának adtak szót. A továbbiakban Andrej Marko elvtárs, a medzilaborcei járási pártbizottság (prešovi kerület) vezető titkára szólalt fel. Beszélt azokról az eredményekről, melyeket a párt a nemzetiségi kérdések megoldásában elért. A délelőtti vitában utolsóként František Hrazdíra elvtárs a svitavai járási pártbizottság (brnói kerület) vezető titkára beszélt, Felszólalását a pártmunka kérdéseinek szentelte. Antonín Mazánek elvtárs (Ústi nad Labem-i kerület), a mosti járási pártbizottság tagja, a Ležáky-bánya összüzemi pártbizottsága elnökének felszólalása Tisztelt elvtársak! Az észak-csehországi bányászok bányakörzetének összes munkahelyein részletesen megtárgyalták az SZKP XX. kongresszusának és a CSKP Központi Bizottságának határozatait, valamint a második ötéves terv irányelvtervezetét. Sok felszólalás vo't, sokat vitáztak. Számos jó hozzászólást küldtek mind a Központi Bizottsághoz, mind az illetékes szervekhez Az észak-csehországi bányakörzet kötelezettségeket vállalt a konferencia tiszteletére és azokat pontosan teljesítette. A bányakörzet 400 000 tonnával több szenet adott a konferencia tiszteletére, 200 000 tonnával túlhaladta a feltárás tervét és bányászaink 12 000 méter folyosót vágtak a további fejtés biztosítására. Múlt évben félmillió tonnával adtunk többet s idén, bár a terv 12 százalékkal emelkedett — ha elegendő vagonunk lenne — több mint félmillió tonna szenet adhatnánk terven felül égy fél év alatt. Bányászaink az ötéves terv irányelvtervezetével kapcsolatban azt kívánták, hogy jobb legyen a vagonokkal való ellátás. A Közlekedésügyi Minisztériumhoz intézett sürgetéseink eredménytelenek maradtak. A minisztériumban állandóan tanácskoznak, de nekünk bányászoknak nem tudnak vagonokat biztosítani. Azt gondolom, hogy jó lenne tanácskozások helye!

t a minisztériumot kissé átszellőztetni, kinyitni az ablakokat és kikutatni 3 hiba okait. Állandóan olyan jelentéseket kapunk, hogy nincs elég vagon és a bányászok ezt nekünk, elnököknek és üzemi funkcionáriusoknak vetik a szemünkre. Vagonokat, akarnak, hogy teljesíthessék feladataikat. Ezen a téren nagy nehézségeink vannak. Fontos azonban, hogy tanácskozásainkon, a munkahelyeken, a szervezetekben a bányászok nem beszéltek arról, hogy pártkongrészszust kellene összehívni, mint ez egyes szervezetekben történt. Bányišzaink bíráltak, élesen bíráltak, dr> az észak-csehországi bányászok hisznek a pártnak, mert még soha sem csalódtak benne. Ezért arr£l tanácskoztak és tanácskoznak, hogy teljesíthetnök a második ötéves tervet. (Taps.) Mint mondottam, vannak nehézségeink. Ezek abban vannak, hogy nem kapunk idejében pótalkatrészeket gyárainkból. Ez okozza azután, hogy számos gépet ki kell vonnunk a termelésből. Ez bánt bennünket leginkább. Megtörténik, hogy két gépből kell egyet szerkesztenünk. Ezzel természetesen károsítjuk népgazdaságunkat, a bányákban ócskavasraktár keletkezik. Erre a Stalingrad és más üzemek azt mondják: Mi nem szállíthatunk, mert külföldi megrendeléseink vannak. Elvtársaink azután állandóan egyik üzemből a másikba járnak és alkatrészeket hajszolnak. Ezen a téren radikális rendet kell teremteni. Bevezetjük a megszakítás nélküli üzemvitelt a Šverma-, Békevédők-, Vrbenský-bányáRban és 1957. január 1-től a többi bányákban is sor kerül erre. És mit szólnak a munkába érkező dolgozók, ha minden áll az üzemben? Mennyi munkát jelent a pártszervezetnek, hogy ineqqyőzze az embereket s a megszakítás nélküli üzemvitelt bevezesse. És mit szóljunk .ahhoz, ha az egész tárnában áll a munka? Az egyik bányász fürdik, a másik futballozik, odahívják az igazgatót és ezt mondják: „Látod, hogy szerveztétek meg ezt?" Ezek, elvtársaim, fájdalmas jelenségek. Ezért követeljük, hogy a Központi Bizottság és a minisztériumok teremtsenek rendet. További probléma, mely bennünket, öreg bányászokat és pártfunkcionáriusokat bánt, apparátusunk túlméretezettsége. (Taps.) Visszaemlékszem még, hogy a kapitalizmus idején üzemünkben hat emberből állt az apparátus és minden rendben ment. Most 30 hivatalnokunk van. De itt vannak a trösztök és kombinátok is. Milyen nehézkes intézmények ezek, azt a bányászok is látják. Ezt feltétlenül meg kell szüntetni! (Taps). Le kell ezt építeni elvtársak! (Taps). A bányászok le akarják rázni magukról ezt a terhet. Az egyik gyűlésen a bányászok ezt mondták nekem: Mfcndd meg az elvtársaknak a konferencián, nehogy úgy járjunk, mint „a 77 000reľ. (Tapő.) A számok ugyan mutattak eredményt, de az egyik oldalon az emberek kimentek és három hónap múlva ismét ott voltak, ahonnan jöttek. Ma az apparátus ismét túlméretezett. És látjuk, mennyire védekeznek ez ellen az összes intézmények, mennyire nem akarják megjavítani a dolgokat, mennyi „különféle javaslatuk" van és azt állítják, hogy ez nem megy. Mi azt mondjuk: „Igen, fog ez menni!" A bányásznak egyszerű formára van szüksége. A bányász lemegy a tárnába, veszi lámpáját, ehhez nincs szüksége semmilyen cédulára, megtölti a csillét, feltölti az osztályozóba és mindez megy papír nélkül. De amint a vagonokba kerül a szén, csaknem annyi papírt áldoznak rá, mint amennyi az egész mennyiség. (Nevetés, taps.) És főként azok árasztják el papírokkal, akik hozzá sem nyúltak a szénhez. (Taps). Fontos tehát, hogy ennek véget vessünk. Ha reggel a mérnökhöz megyünk? Hivatalnokok jönnek hozzá és mindegyik rengeteg papírt hoz. A mérnök még beszélni sem tud a munkásokkal. Aláír anélkül, hogy tudná, mi is van a papíron. Hogy törődjék az üzemvitellel? Különféle intézmények nem egyszer, de 12—15-ször akarnak tőlünk jelentést. És tudjátok, elvtársak, mit mondott ntkem egy hivatalnok? Hogy ez a Szovjetunió példája nyomán van így! Én ezt válaszoltam neki: „Ha Hruscsov elvtárs hallana téged, azt hiszem egészen mást mondana neked". (Nevetés taps). Fejtési területeink gyorsan közelednek a faluhoz, városhoz. Mit kell tenni? Az kellene, hogy az Építészeti Minisztérium is tegyen végre valamit! A második ötéves terv szerint több mint 4000 lebontást kell foganatosítanunk. És nem állhatunk meg, nem mondhatjuk azt, hogy nem fejthetünk, mert nem bonthatunk. És az új építkezési munkák oly ütemben haladnak, hogy ilyen tempó mellett körülbelül 50 év alatt teljesíthetnők a tervet. Itt az kell, hogy a kőművesek és mesterek ne ott építsenek, ahol erre nincs oly nagy szükség, hanem hogy a minisztériumok végre felismerjék, hogy hazánk északi része a köztársasághoz tartozik, hogy észak-*ad szenet iparunknak és a köztársaságnak az északot kell kiépíteni. Egy további dolog a tervezés. Ez önmagáról beszél! Ha ezt az ember elnézi, ez maga a tehetetlenség! Tervező osztályunk Teplicén van, valószínűleg azért, mert ott nem látni öt annyira. Ez lehetetlen állapot s már a Rudé Právo is bírálta, hogy ne tervezzenek és ne építsenek így a jövőben. Szükséges, hogy az ott dolgozók gyakrabban menjenek az üzemekbe, munkahelyekre és velünk együtt éljenek. A tervezők most a terveket a zöld asztalnál készítik és egyáltalán nem látják a munkahelyet. És a munkások felszólalásait, helyes javaslatait egyáltalában nem veszik figyelembe. Kell, hogy a párt Központi Bizottsága és a kormány megvizsgálják ezt a dolgot és segítsenek nekünk a fogyatékosságok megszüntetésében. Azt mondják, hogy az üzemben az igazgató a felelős, ő irányít, ő az üzem feje. És ha a gyakorlatban nézzük, azt látjuk, hogy az igazgató csak a papírosokkal bajlódik, a gyakorlatban jóformán semmit sem jelent. Mi a helyzet, elvtársak? Lemegyek az igazgatóval a munkahelyre, ahol a munkások vízben állva dolgoznak és azt mondják: „Igazgató elvtárs, nézd meg, milyen nehéz feltételek mellett dolgozunk! Néhány korona pótlékot megérdemelnénk". És az igazgatónak rá kell bólintania. De már nincs meg a jogköre, hogy azt válaszolhassa: „Igen, ti nehéz körülmények között dolgotok, adok nektek két korona óraberpótlékot!" Csupán azt mondhatja: „Átadom az ügyet a gazdasági főnöknek". Ez meg azt mondja: „Átadjuk az ügyet a trösztnek". No és a tröszt? Azt mondja: „Átadjuk a dolgot a kombinátnak s megtárgyaljuk, adhatunk-e nektek valamit. A kombinát azonban úgy dönt, hogy az ügyet átadja a minisztériumnak. A minisztériumban az ügy megakad és a munka már régen elkészült. Ezek fájó dolgok. Ezért javasoljuk és ajánljuk, hogy az igazgatók jogkörét bővítsék mind gazdasági, mind pénzügyi téren. Megtűrhetünk ilyen helyzetet, mint nálunk az üzemben? íme egy példa. A bágernél kiégtek a villanykörték. A báger éjjel nem dolgozhat villanykörte nélkül. Világosságra van szüksége. Honnan vegyük? Napi húsz koronával rendelkezünk, de a villanykörték 52 koronába kerülnek. Vagy megfizet' a gépész, vagy elmegyünk az üzemi szakszervezeti bizottsághoz. Az üzemi szakszervezeti bizottság olyan kölcsönző féle nálunk. Elvtársak, hát hihető ez? Nem, ebben a dologban rendet kell teremteni. Az üzemvitelt kell szem előtt tartani és ezt biztosítani kell. Hisszük, hogy a Központi Bizottság ezen a téren is rendet teremt. De vajon mi a legnehezebb az üzemekben, elvtársak? A legnehezebb az, hogy a munkás nem számíthatja ki egész havi fizetését. A munkás nem számíthatja ki és arról beszélünk, hogy a munkásnak naponta kell tudnia, mennyit keres. így aztán gyakran megtörténik nálunk, hogy a pótbérek kifizetésénél az üzemben csupa felszólamlás, csupa veszekedés és elégedetlenség van. Ügy vélem, helyes (Polvtatás a 2. oldalon) i