Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-12 / 163. szám, kedd

• A jelenlegi helyzet és a párt feladatai (Folytatás a 3. oldalról.} gazdaságukat kiépíthessék és ezért szembeszállnak a katonai tömbök létesítésével és őszinte békepolitikát folytatnak. A sürgősen megoldásra váró fő nemzetközi problémák egyike a leszerelés kérdése és az európai kollektív biztonság megteremtése. Valamennyi szocialista ország a legjobb akaratot mutatja arra, hogy a fegyverkezés kérdése megoldást nyerjen. A Szovjetunió nemcsak világos konstruktív javaslatokat tett e téren de másodízben is lényegesen csökkentette fegyveres erőinek létszámát. A Szovjetuniónak ez a politikája egyre nagyobb népszerűségre tesz szert a nemzetek körében, míg a tőkés országok tekintélye — amelyek ellentétes álláspontot foglalnak el — egyre csökken. Az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése kedvező feltételeket teremt'Németország kérdésének megoldására is. Teljes mértékben támogatjuk a Német Demokratikus Köztársaság új javaslatait, amelyeket Németország két részének közeledése érdekében a Népi Kamara legutóbbi ülésén terjesztett elő. Készségünket nyilvánítottuk, hogy kapcsolatokat veszünk fel a Német Szövetségi Köztársasággal és kilátasba helyeztük, hogy kölcsönös meg nem támadási szerződést kötünk. E javaslataink elutasítása megerősíti a különféle militaristák és revansisták áldatlan tevékenységét, akik ma Európában a „hidegháború" legmarkánsabb képviselői közé tartoznak és ezért joggal váltanak ki egyre növekvő ellenszenvet Európa népeiben. A világban végbemenő fejlődés nem folyik az imperialista agresszív körök óhaja szerint, hanem irányát és ütemét egyre inkább a népek milliós tömegei szabják meg, amelyek békében akarnak élni. Ez azzal a jogos reménnyel tölt el bennünket, hogy a békés egymás mellett élésnek és a népek barátságának lenini politikája további sikereket fog aratn

;. Tovább fokozzuk békés erőfeszítéseinket, s emellett megőrizzük szükséges éberségünket mindazokkal szemben, akik meg akarnák hiúsítani a népeknek a háborúk elhárításába vetett nagy reményeit. II. Most áttérek ä belpolitikai helyzet kérdéseinek elemzésére. Gazdaságunk problémáiról, főleg a második ötéves terv irányelvtervezetével összefüggő kérdésekről Široký elvtárs beszél majd beszámolójában. Csak néhány kérdést szeretnék érinteni. Az a tény, hogy egész pártunk és dolgozó népünk helyesléssel fogadta a Központi Bizottság márciusi és áprilisi tárgyalásainak következtetéseit, a második ötéves terv irányelveiről lefolyt viták magasfokú aktivitása a munkahelyeken, arról tanúskodik, hogy dolgozó népünk egyetért a párt fő irányvonalával, szilárdan el van tökélve hracolni érte, elő akarja segíteni a temelés megjavítását, hogy gazdaságunk gyorsabban és sikeresebben fejlődjék. A terv teljesítésének ez év első havi eredményei — a beruházási felépítésen kívül — azt mutatják, hogy a második ötéves tervbe általában sikeresen fogtunk bele. A népgazdaság idei és tavalyi fejlődése lehetővé tette, hogy még ez évben további árleszállítást valósítsunk meg s előkészítsük a dolgozók egyes kategóriáinak bérei és fizetései rendezését. A népgazdaság eddigi fejlődése országunk termelőerőinek magas színvonala és az első ötéves tervben keletkezett aránytalanságok megszüntetése megteremtik az ipari termelés további sikeres növekedésének előfeltételeit, a szocialista szektor döntő túlsúlyának elérését a mezőgazdaságban, az ország védelmi képességének megszilárdítását és a dolgozók életszínvonalának további emelését. A második ötéves terv elsősorban a nehézipar elsődleges fejlesztésére, főként a gépipar fejlesztésére támaszkodik. Az eddiginél sokkal nagyobb mértékben kell törődnünk azzal, hogy az egész népgazdaság egyenletesen fejlődjék, a termelés jobb összhangban álljon és ne kerüljön sor aránytalanságokra az egyes ágazatok között. A mi viszonyaink között ez azi> jelenti, hogy még jobban bővíteni kell tüzelőanyag-, energetikai- és nyersanyag-alapjainkat. Második ötéves tervünk nagy termelőfeladatai számos más szociális gazdasági jellegű fontos intézkedésünkkel együtt, amelyeket most készítünk elő, megkövetelik, hogy erélyesen felszámoljuk mindazokat a fogyatékosságokat, melyek gazdaságunkban előfordultak. A dolgozók teljes joggal követelik, hogy a párt főirányvonalának teljesítése érdekében megjavuljon a népgazdaság irányítása és így jobb feltételek alakuljanak ki a gazdasági tervek, az üzemek termelési feladatai teljesítésére. Az irányelvekkel kapcsolatos vita megerősítette, hogy a gazdaság irányításának hiányosságai főként a vezetés rendszerének túlságos bonyolultságában és áttekinthetetlenségében, az erős centralizációban, a gyakran fölösleges széleskörű kooperációban, valamint abban gyökereznek, hogy a gazdasági és állami apparátus dolgozói elszakadtak a termeléstől és ebből származnak a termelési problémák megoldásában mutatkozó bürokratikus huzavonák. Ez a gyakorlat gyakran ahhoz vezet, hogy számos gazdasági szerv dolgozója és az üzemek vezetői menekülnek a felelősségtől, a problémákat nem oldják meg maguk, hanem magasabb, és még magasabb párt- és állami szervekre hivatkoznak. Az eddigi állapot kritikai felülvizsgálásából kiindulva, a Központi Bizottság az országos konferenciának javaslatot tesz célszerű decentralizáció megvalósítására, valamint az állami és gazdasági szervek jogkörének bővítésére. Ezek a javaslatok a nemzeti bizottságokra, a szlovákiai nemzeti és állami szervekre, a minisztériumokra és vállalatokra vonatkoznak, egyéb 'javaslatok pedig a tervezés, a pénzellátás, a nyilvántartás, a beruházási építkezés és néhány más intézkedés egyszerűsítését célozzák. Ezek az intézkedések bizonyos módosításokat követelnek meg a minisztériumok és központi hivatalok szervezésében is. 'Arról lesz szó, hogy megszüntessünk, illetve egybevonjunk néhány minisztériumot és hivatalt. Javaslat hangzik el a Földművelésügyi Minisztérium, az állami gazdaságok, valamint az Erdészeti- és Faipari Minisztérium erdészeti szakaszának egy egységes minisztériummá, a Földművelésügyi- és Erdőgazdálkodási Minisztériummá való egybevonására. Javaslatot teszünk á Kulturális Ügyek Minisztériumának megszüntetésére és az Iskolaügyi- és Kulturális Minisztérium létesítésére, továbbá a Begyűjtési Minisztérium megszüntetésére és az Élelmiszeripar a Mezőgazdasági Termékek Begyűjtési Minisztériuma létesítésére. Javaslat történik a Könnyűipari Minisztériumnak Közszükségleti Iparcikkek Minisztériumává való átnevezésére, melyhez csatolnók a faipart is. Javaslatot teszünk a tálálmányügyi és a normalizációs hivatalok összevonására. Megszüntetjük az Állami Testnevelési és Sport-Bizottságot és egy egységes önkéntes testnevelési szervezet megalakítására teszünk javaslatot, felszámoljuk az Egyházi Ügyek Állami Hivatalát és annak ügykörét betagoljuk az Iskolaügyi és Kulturális Minisztériumba. Ezek a módosítások nem csodatevő szerek, amelyekkel kiküszöböljük minden hibánkat. Ahhoz, hogy elérjék céljukat, tartós erőfeszítésre van szükség, a bürokratizmus következetes kiküszöbölésére, a munkarendszer és módszerek megjavítására, az adminisztratív dolgozók számának lényeges csökkenté4 1956. június 12. sére és a káderek szakképzettségének emelésére. Ä gazdasági és állami szervek, valamint apparátusuk munkájának közelebb kell kerülnie azokhoz a helyekhez, ahol terveink teljesítéséért folyik a harc. E feladatok megvalósításában nem szabad elhamarkodottan és megfontolás nélkül eljárnunk, hogy ez a nagyon fontos és további fejlődésünkre politikailag igen jelentós ügy ne veszítse hitelét. A decentralizálást, valamint a magasabb és alacsonyabb szervek jogkörének és egyben felelősségének fokozását folyamatosan végezzük. Ezen intézkedések eredményének azonnal mutatkoznia kell, elsősorban is a termelés növelésében. A benyújtott javaslatok megvalósítása nemcsak a gazdasági és állami szervek feladata, hanem az egész párt ügye. A munkások, parasztok és az összes dolgozók bizonyára örömmel üdvözlik az új intézkedéseket, ami pozitívan megnyilvánul valamennyi szakaszon a termelés növelésére irányuló törekvésükben. Az irányelvekkel kapcsolatos vitából számos javaslat indult ki a beruházási építkezés további bővítésére. E javaslatok közül sok indokolt és .arról tanúskodik, hogy dolgozóink nagyérdeklődést tanúsítanak gazdaságunk gyors fejlesztése, a termelés bővítése és műszaki tökéletesítése, országunk ipari erejének erősítése iránt. Természetesen tekintetbe kell 'vennünk mindazokat a lehetőségeket, amelyek rendelkezésünkre állanak. Ha következetesen akarjuk teljesíteni feladatainkat mind a termelés fejlesztésében, mind pedig az életszínvonal emelésében, megfelelő módon kell elosztanunk a rendelkezésünkre álló eszközöket. A beruházási építkezés további növelése a népgazdaság egyei ágazatainak kárára volna, vagy pedig megkárosítaná népünk életés kulturális színvonalának emelkedését. Ennek ellenére a termelés további bővítésére és növelésére tett számos javaslatot realizálhatunk, ha kihasználjuk mindazokat a tartalékokat és lehetőségeket, amelyek főként az üzemek eddigi termelési kapacitásában és helyi forrásainkban rejlenek. Az irányelvtervezet számít a technika rendszeres fejlesztésére és a termelés műszaki színvonalának emelkedésére. Ez azt jelenti, hogy elsősorban a gépállományt cseréljük ki és újítjuk fel költséges építkezési beruházások nélkül. Éppen ez az egyik fő útja annak, amelyen el akarjuk érni a munkáatermelékenység rendszeres növekedését, a termelés tökéletesítését és fokozását. A CSKP Központi Bizottságának és a kormánynak a technikáról kiadott tézisei nagy visszhangot keltettek a vállalatokban és üzemekben. Természetesen sokkal erélyesebben kell e téziseket valóra váltanunk. A Központi Bizottság márciusi plénumán azt mondottuk, hogy a szocializmus sikeres felépítésének alapján tovább fogjuk emelni a dolgozók életszínvonalát. Azonkívül amit az idén már megvalósítottunk, további intézkedéseket akarunk életbe léptetni. Javasoljuk 1956. október l-től a munkaidő általános lerövidítését heti 46 órára, a keresetek meghagyása mellett és a munkaidőbe műszakonként 15 perces szünetet számítunk be. Továbbá a 16 éven aluli ifjaknál a munkaidőt heti 36 órára csökkentjük. Ezek az első intézkedések a Központi Bizottságnak abból a határozatából erednek, amely szerint az ötéves terv második felében fokozatosan be kell vezetni a hétórás munkanapot. Átépül a nemzeti biztosítás és egységessé válik valamennyi alkalmazottnál. A nemzeti biztosításban megszűnik a munkások és hivatalnokok közötti különbség a betegség idején való anyagi biztosítás terén. A betegbiztosítás szakaszán eszközölt módosítások évi 100 millió költségtöbbletet követelnek meg. Amint a CSKP KB már elhatároztá, az öregségi és rokkantsági alkalmazotti járadékokat olyan módon rendezik, hogy a legalacsonyabb járadék 350 koronára emelkedjék, a bányászoknál pedig 600 koronára. Ez a módosítás további járadékmódosításokkal együtt évi 300 millió koronát tesz ki. Egészben véve a betegsegélyzés és a járadékok módosítása évenként kb. 800 millió korona költségtöbbletet jelent. Továbbra is az állami kiskereskedelmi árak leszállításának politikáját fogjuk megvalósítani. Hisszük, hogy dolgozóink mindezeket a határozatainkat örömmel fogadják és szorgalmas munkájukkal alátámasztják és biztosítják. Bér- és fizetési rendszerünknek nagy mértékben meg kell felelnie a jutalmazás szocialista alapelveinek. Ez azt jelenti, hogy jobban kell értékelnünk a szakképzett munkát, valamint a nehéz feltételek között végzett munkát és szem előtt keil tartanunk a munka társadalmi fontosságát. Ezzel függ össze a bérek és fizetések ma fennálló béregyenlősdiség megszüntetése. Ebben az értelemben kell tekintenünk az egyes bér- és fizetési intézkedésekre, amelyek az idén valósultak meg, valamint a második ötéves tervre kitűzött további intézkedésekre is. Nem lehet azonban a nivellizálást úgy kiküszöbölni, ahogy azt egyes „szakértők" elképzelik, vagyis, hogy nem gazdaságosan növeljük a legmagasabb és legalacsonyabb bérek közötti különbözetet, sőt, hogy a legalacsonyabb béreket egyes esetekben még csökkentsük is. Ez az eljárás nem felel meg a párt politikájának és határozatainak. * * * A X. kongresszus a pártnak és az egész népnek figyelmét a mezőgazdasági termelés fokozásának kérdéseire fordította, mely elvi fontosságú feladat szocialista építésünk további haladása szempontjából. A X. kongresszus után a mezőgazdaságnak fokozott és rendszeres segítséget nyújtunk. A párt- és a kormány intézkedéseinek egész sora hatékonyan támogatja a mezőgazdasági termeiéi további fejlődését. Megjavult a pártnak a falvakon végzett politikai munkája is. Ez tovább szilárdította a munkás-parasztszövetséget és újabb lendületet adott a szövetkezetek fejlődésének. Ilyen módon kialakulnak reális feltételei annak, hogy a második ötéves terv folyamán a szocialista szektor a mezőgazdaságban teljes túlsúlyba kerüljön. A X. kongresszus utáni időszakban tovább folyt az EFSZ-ek gazdasági és szervezési megszilárdításának folyamata. Ez fontos előfeltétele a szövetkezetek további számbeli növekedésének, tag- és földalapjuk növekedésének. Főként az 1955-ös évben értek el jó eredményeket EFSZ-eink. A fő termelési ágazatokban túlteljesítették a kitűzött termelési és beadási feladatokat és elérték valamennyi tag jövedelmének további emelkedését. A múlt évben az EFSZ-ekben az átlagos hektárhozam magasabb' volt, mint az egyénileg gazdálkodó parasztoknál, mégpedig minden növénynél, kivéve a burgonyát és a takarmányféléket. Az EFSZ-ek megszilárdulásának további folyamata, piaci- és általános termelésük növekedése azonban nem leplezheti el egyes EFSZ-ek gazdálkodásában levő jelentős különbségeket. Bár a lemaradó EFSZ-ek száma évről évre csökken, még mindig számos olyan szövetkezet van nálunk, amelyeknek gazdálkodása nagyon alacsony színvonalú. A Földművelésügyi Minisztérium, valamint a járási- és kerületi szervek elégtelenül segítik a szövetkezetek e problémáinak következetes megoldását. Nem elegendő arra törekednünk, hogy egyszeri pénzügyi segélyt nyújtsunk. Az elmaradó EFSZ-eknek rendszeresen olyan szak-, szervezési-, politikai és anyagi technikai segítséget kell nyújtani, mely a legrövidebb időn belül lényegesen és tartósan emeli e szövetkezetek mezőgazdasági termelését. Külön kell megoldani a hegyvidéki EFSZ-ek problémáit, abból a szempontból kell foglalkozni velük, hogy minden földet ki-: használjanak, megszerezzék a szükséges számú dolgozót és csökkentsék a különböző'természeti és gazdasági feltételekből származó különbségeket. A CSKP KB 1955 júniusi ülése után, amely az egész párt figyelmét további EFSZ-ek alapítására irányította, leküzdötték a szövetkezetek fejlődésében beállott megtorpanást. Ettől az időtől fogva az EFSZ-ek száma 1320-al növekedett, az EFSZ-ek által megművelt gazdasági földek területe 273 060 hektárral és tagalapjuk 68 620 taggal bővült. Az új EFSZ-ek növekedésében jelentős egyenlőtlenségek mutatkoznak. Nem minden kerületben tettek meg minden szükséges intézkedést az EFSZ-ek sikeres fejlődése érdekében, számos kerületben és járásban a központi bizottság múlt év júniusi határozatait elégtelenül teljesítik. A közös gazdálkodás céljaira összevont földek arányszáma is lassan emelkedik az EFSZ-ek számbeli működéséhez képest. Ez arról tanúskodik, hogy az új EFSZ-ek alakítására irányuló törekvéssel nem növekszik kellő arányban a meglévő EFSZ-ek tagalapjának és földjeinek bővítésére irányuló erőfeszítés. A Központi Bizottság júniusi ülésének határozata a falvakon végzett pártmunka javulásához vezetett. A pártszervezetek sokkal szorgalmasabban győzik meg a kis- és középparasztokat a szövetkezeti nagytermelés előnyeiről és hatékonyabb segítséget nyújtanak a parasztoknak az EFSZ-ek alakításában. Az új EFSZ-ek alakításánál betartják azt az elvet, hogý á parasztok önként lépnek be a szövetkezetbe. Amennyiben egyes esetekben előfordult olyan kísérlet, hogy nyomást gyakoroltak a parasztokra, a vezető pártszervek az ellen idejében közbeléptek. A termelés jó kilátásai, az újonnan alakított EFSZ-ek példája, a spekulációs irányzatok korlátozása a beadások nem teljesítésében és a mezőgazdasági termelést szabotáló elemek — túlnyomórészt kulákok elleni határozott fellépés, kedvezően befolyásolták főként a középparasztok belépését az EFSZ-ekbe. A középparasztok, akiket gyakran mint jó gazdákat beválasztottak a szövetkezetek vezetőségébe, meggyorsították további kis- és középparasztok elhatározását, hogy ók is belépjenek a szövetkezetbe. Az újonnan alakított szövetkezetek többsége megtárgyalta és elfogadta az EFSZ-ek mintaalapszabályzatát és rövid időn belül áttért az állattenyésztésben és növényi termesztésben a közös gazdálkodásra. A szövetkezeti tagok arra törekszenek, hogy magasabb termést biztosítsanak mindjárt gazdálkodásuk első évében. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a II. típusú EFSZ-eknek átmeneti formája már nem felel meg a mai feltételeknek, nem teszi lehetővé a szövetkezeti gazdálkodás teljes kifejlődését, a termelés és a munkatermelékenység fokozását. Ügyszólván valamennyi új EFSZ fő problémája a közös berendezések felépítése és a közös állattenyésztés. Arról van szó, hogy ezekben az új szövetkezetekben gyorsan emelkedjék az állattenyésztési termelés intenzitása főként. a szarvasmarhánál és megszűnjék a 100 hektárra eső marhaállományok alacsony volta. A beruházási építkezésben következetesen helyre kell hozni a tervezés, az építóanyagellátás hiányosságait és biztosítani keil, hogy a szövetkezetek saját erejükből is sikesen építhessenek és rendbehozzanak megfelelő istállókat. Továbbra is támogatni fogjuk az EFSZ-ek alakítását, tag-< éš földalapjuk bővítését oly módon, hogy a második ötéves terv végén a szocialista szektor teljes túlsúlyba kerüljön mezőgazdaságunkban. Ezért az aratás előkészítése és az aratási munkák folyamán mindent meg kell tenni, hogy az EFSZ-ekbe, a kis- és középparasztok további ezreit nyerjük meg és hogy falvainkon további új EFSZ-ek alakuljanak. Tudatában vagyunk, hogy csupán további EFSZ-ek alakításával és a szocialista nagytermelés bővítésével teljesíthetjük az ötéves terv feladatait és fokozhatjuk 30 százalékkal a mezőgazdasági termelést 1960 végéig. További gazdasági építésünk kilátásaival kapcsolatban, amelyeket gyakorlatilag megad a második ötéves terv, meg kell állnunk belső fejlődésünk néhány elvi általános politikai kérdésénél. Olyan kérdések ezek, amelyeknek figyelmet szenteltünk a pártban lefolyt vitákban és amelyek nagy elméleti és (Folytatás 32 5. oldalon,}