Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-11 / 162. szám, hétfő

(Vidéki Sportéletünkből Lesz-e végre uszodája Füleknek ? Ez a kérdés erősen foglalkoztatja nemcsak Fülek és a járás sportembe­reit. de maaát a kis gyárváros lakos­ságát is. Elkezdték — csak még nem fejezték be. Pedig Füleknek úgy kell az uszoda, mint egy falat kenyér. A gyárvárosnak nincs még patakja sem... Már több mint három éve ígérik a füleki dolgozóknak, hogy lesz Fülek­nek uszodája is! Lesz? De mikor!? Hiszen évről évre húzódnak a már megkezdett új modern fürdő és sport­uszoda befejező munkálatai. Tavaly is hozzákezdtek az építke­zés folytatásához, de csak az emeletig jutottak el. mert a terv a fürdő befejezésére 50 °00 koronát engedélye­zett. ez az összeg azonban nem ele­gendő az építkezés befejezéséhez, s ezért a Spartak Fiľakovo vezetősége úav határozott hogy a fürdő építé­sét abbahagyja: törődjék vele a vá­ros. A városi tanács azóta is foglalkozik a fürdő ügyével. De az építkezés ez évben még semmit sem haladt előre. Ahhoz, hogy a füleki fürdő végre el­k A«züljön, tettekre van szükség. A füleki sportközönség a múltban is megmutatta, hogy a sportot nemcsak szereti, de támogatni is tudja. Ezt bi­zonyítja az is, hogy a múlt évben csak ä Spartak Fiľakovo tagjai brigádmun­kában összesen 6698 órát dolgoztak le a sportépítkezéseken. Emellett a fü­leki tizene""éves magyar tannyelvű iskola tanulói is jelentős segítséget nyújtottak és ajánlottak fel az uszo­da befejező munkálataihoz. Hatalmas áldozatra készek a füleki­ek. hogy az úszósportnak alapjait vá­rosukban is megvessék. Az úszóme­dence és a víz már megvan, de hiány­zanak az öltözők és a kis sportszálló. Ehhez kellene a helyi nemzeti bizott­ság segítsége. A füleki lelkes sportközönség, a sportolók, a város ifjúsága és dolgo­zó néoe nevében emelünk szót: Te­gyék lehetővé a fürdő mielőbbi befe­jezését! Megérdemli az a város, mely­nek csak a labdarúgói közül negyve­nen készültek fel az első országos Soartakiádra! A helyi nemzeti bizott­ságnak meg kell találnia a módját, hoqv ezt a hatalmas és szép munkát, amely kihat nemc-ak a városra, ha­nem az egész járásra, végre sike­resen be is fejezhessék! S. L. Lépjünk fe! a fegyelmezetlen szakosztályok ellen Labdarúgó-sportunk számos hiá­nyossága abból ered, hogy különféle okokkal mentegetiük egyes szakosztá­lyok dolgozóinak és játékosainak hely­telen és káros Vis-lkedését. Hiszen éppei a mérkőzés lefolyása, a játéko­r 'k viselkedése és fellépése s termé­szetesen a nézőközönség viselkedése jelenti tulajdonképpen a szakosztályok jó nevelőmunkájának bizonyítékát. Azonban a legutóbbi sajnálatramél­tí esetek, melyei a rozsnyói és lele­szi sportpálvákon játszódtak le, azt bi­zonyítják, hogy még sok a hiányos­ság 6 r nevelőmunka szakaszán és bi­zony sokat kell még tennünk, hogy végül megszabaduljunk legnagyobb tömeqsportunk visszásságaitól. Eredeti eset fordu't elő Leleszen, ahol az otthoni Sokol bajnoki mérkő­zést játszott a kassai Baníkkal. A 2:2 döntetlen eredmény után a felbőszült közönség a szakosztály felelőtlen ve­zetői által támogatva, berohant a já­téktérre és durván bántalmazta Ju­iius Osif játékvezetőt. A funkcioná­riusok -mban nem elégedtek meg ezzel sem és érért a „bölcsek"-nek az az ötletük támadt, hogy Osif Í játékvezető ittas állapotban ve­zette a mérkőzést. Ezt az ere­deti ötletet azonnal továbbfüz­ték s bár a szerencsétlen Osif f iátékvezető tiltakozott ellene, az öltözőből az orvoshoz vezet­ték. Az út valóban „tövises" volt, mert Osif egyik csapást a má­si> után kapta a leleszi „sportolók­tól". Dr. Mester orvosnál Osif ismé­telten hiába tiltakozott személyes szabadságának korlátozása ellen: nem segített a tiltakozás és a funkcioná­riusok nyomására vért vettek tőle. A funkcionáriusok és a nézőközön­ség e túlkapásai miatt a lelesziek a tavaszi fordulóban nem játszhatnak többé labdarúgó-mérkőzéseket, mert a leleszi Sokolnak 1956. május 14-től július 15-ig lezárták a pályáját, a szakosztályt pedig 100 korona bünte­tésre ítélték. Miután a fegyelmi bi­zottsáq véleménye szerint Julius Do­bis, Jozef M-~ves, Imrich Roman és Ľudovít Dilung a szakosztály vezetői .latáskörük kereteit túllépték a77al, hogy erőszakosan bántak Osif játék­vezetővel, elhatározták, hogy az ira­tokat átadják a királyhelmeci járási ügyészségnek. Ferdinand Velinský Meghalt sportélet Taksonyfalván Lassan két éve lesz, hogy elhagy­tam Taksonyfalvát, de mindig naay érdeklődéssel figyelem, mi történik falumban. Gyakran látogatok haza és többek között labdarúgó-csapatunk sze­replését is- figyelemmel kísérem. Jó­magam is köztük érzem magam, mint azelőtt és örültem, ha győztek. Bár ősszel meaerősödött a csapat, mert több játékosunk visszatért a katona­ságtól, vasárnapról vasárnapra válto­zott a helyzet. Rosszabbul kezdtek szerepelni. Gondolkodtam, hol a hiba. Megkérdeztem egy jólismert öreg szurkolót, aki ki szokott járni mind a mérkőzésekre, mind az edzésekre. Azt mondta, hogy nincsenek már ed­zések. Eav labdával lövik a kaput, de mozgásról nem is akarnak hallani, pe­dig sokkal jobb volna, ha a lövések helyett futnának és a lövéseket meg­hagynák a mérkőzésekre. Hiányzik a csapatból az edző, aki a játékosokat teljesítményük szerint ítélné meg, '•">m pedig a szép szemükről. Sokan beleszólnak a csapat dolgaiba és iqy hiányzik a fegyelem. Ebben a vezető­sén a bűnös. Egy kézen is könnyen meg lehetne olvasni azon vezetők szá­mát, akik hajlandók az együttes érde­kében dolgozni. Milyen szépen indult az új pálya építése, de minden abba maradt, meg­halt a svortélet Taksonyon. A kosár­labda-pályához az anyag már két éve megvan, de nincs egy szombat dél­után, hogy valaki kimenne és csinálna valamit a pálya építésén. Pedig meny­nxiivel vígabb volna az élet, ha a ko­sárlabda-pályán is sportolnának. Bi­zony ezt mind mellőzik. Bizony nem örvendetes ez a hír Taksonyfalváról. A múltban a sportot nagyon kedvel­ték és remélem, hogy ezek után akad­nak olyan lelkes sportvezetők, akik komolyan hozzálátnak majd a takso­nyi sport fejlesztéséhez. ' Kubovics Sándor HOGYAN FOGJUK HALLGATNI NÉHÁNY SORBAN A besztercebányai járás második járási spartakiádjának bemutatóját Sása községben tartják. A bemutatóra két napon át kerül sor. Június 17-én lesz az ifjúságiak s egy héttel később a felnőttek bemutatója. A június 17-ki ifjúsági napra 1796 gyakorlatozó vonul majd fel. Ezek közül 540 fiú és lány a szakszerve­zeti vonalon szerepel. 260 iskolás mellett 120 óvodás, továbbá pedig 220 diák a második szakszervezeti vo­nalon, 200 diák pedig a Sokol vona­lon indul. Ezenkívül Sokol vonalon még külön 256 diák vonul fel a z^sz lós gyakorlatokkal: Végül pedig ÍÖt) gyakorlatozó labdákkal tart bemuta­tót. Ezenkívül 100 főből álló népi­csoport is lép fel a II. járási spar­takiádon. # » * A munkaerőtartalékok losonci 10. számú iskolájában szorgalmasan ké­szülnek a járási spartakiádra. 36 nö­vendék ma már szépen végzi a gya­korlatait, s bizonyos, hogy a június 24-iki bemutatón sikerrel állják meg helyüket. A melboumei XVI. olimpiai játékok iránti érdeklődés napról nap­ra nő és érthető, hogy Európában és a többi világrészeken több mil­lió ember szeretné fi­gyelemmel kísérni az olimpiai versenyek le­folyását. Még eddig nem tudják, hogyan le«z a televízióval, hi­szen Európát széles tenger választja el Ausztráliától. A sajtótudósítást részben megkönnyíti az Európa és Melbourne közötti idő különbség, mely lehetővé teszi, hogy már egy­egy nap délelőttjén megtudjuk, ho­gyan végződtek az Ausztráliában a 11 órával korábban rendezett versenyek. Nagy feladat hárul a rádióra és a rá­dió összes dolgozóira. Melbourneben éppen rádiótechnikus tanfolyam folyik, melyen kioktatják az operatőröket, akik a világ 43 állama 120 hírtudósító­jának nyújtanak majd segítséget. A legnagyobb ausztráliai rádióközpont az Australian Broadcasting Comission a lehető legtökéletesebb műszaki segít­ségét ígérte az összes résztvevő rá­diótársaságoknak, hogy a melbourne: rádiótudosítás jobb legyen, mint az 1948. évi londoni és az Í952. évi helsin­kii tudósítások voltak. Az olimpiai nagystadionban 120 hírtudósítónak ad­nak lehetőséget arra, hogy a verse­nyekkel egy időbe n beszámolhassanak róluk. A főemelvény melletti épületben ma már csaknem 50 kisebb és nagyobb tökéletesen berendezett helyiséget ké­szítettek elő, melyek az egyes orszá­gok tudósítóinak munkahelyiségeként szolgál majd. Ezenkívül minden egyes országból egy hírtudósítónak állandó helye és mikrofonja lesz az újságírói emelvényen, s \ott szervezték meg a leggyorsabb hírtudósító szolgálatot. Műszaki tekintetben az ausztráliai rádió a legjobb berendezést ígéri. Munkahelyükön a rádió dolgozói sem­mit sem hallanak a külső zajból, de á legnagyobb zaj közepette is a stadion emelvényén, a fedett csarnokok néző­terén, stb. a közvetlen mikrofonok se­1 gítségével tökéletes tudósítást adhat­nak az összes nem kívánatos zörejek kizárása mellett. Ezzel szemben az ausztráliai rádió technikusai a hírlap­írók kívánsága szerint lehetővé te Mi k a közönség megnyilvánulásainak, han­gulatának, az eredmények kihirdetésé­nek közvetítését a versenypálya körül elhelyezett 8 mikrofon segítségévek Közvetlen tudósítást lehet leforgatni a helyszínen vagy pedig később a műte­remben. Ugyanez vonatkozik azokra a versenyekre is, melyeket Melbournetöl távolabb rendeznek, mint például az evezős, és vízi versenyek, melyek Iefo* lyását a tudósítók vagy a helyszínen vagy pedig Melbourneben vehetik fel. A rádió közvetítései Európába és más világrészekbe rövidhullámú le­adással mennek, melyek részére leg­alább 4 különleges leadó állomás áll majd rendelkezésre. Bemondani ter­mészetesen csupán este 18 órától reg-? gel 3 óráig lehet (ausztráliai idő sze j rint), mivel csupán ebben az időben le-; het Ausztráliát hallgatni Európában.; Az időkülönbség azonban ezt a nehéz­séget is megoldja. Ha az ausztráliai rádió és a rendezők megtartják ígére­tüket, akkor minden rendben lesz. A külföldi rádió­dolgozókat a játé­kok ideje alatt a melbournei egye­tem épületének egyik internátusá­ban helyezik el; most csak az a fő, hogy valóban örömteljes híreket jelenthessenek. (J. Laufer cikke a Večerný Prahából) ÍL n m\ KP n Ä\ n ii íl m m m Iránban olimpiai hetet rendeztek és ennek bevételét «az olimpiások kikül­detési költségeinek fedezésére for­dítják. Egyelőre birkózók, súlyemelők, ökölvívók és atléták kiküldését ter­vezik. * * * A holland úszónők igen sikeres téli idényük befejezése után ápri­lisban általában pihenőt tartottak és májusban kezdték meg ismét előké­születeiket. A holland úszószövetség közölte, hogy július 1-én, 29-én és augusztus 12-én válogató-versenyt rendez, valamennyit 50 m-es édesvizű uszodában. A bajnokságokat szep­tember 1-én és 2-án a vlaardingeni ugyancsak 50 m-es édesvizű uszodá­ban tartják meg. Észak-Borneó is nevezett a nyári olimpiára. A 21 éves Ga^>' ben Ti­ging személyében Észak-Borneónak határozott reménysége is van az olimpián. Ez a bennszülött rendőr a közelmúltban 1S.Ó5. m-t ugrott hár­masba és angol szakértők véleménye szerint már az idén 15,50 körüli ered­ményre lehet képes. gyünk. Kinyitjuk a illuminátorokat, körülöttünk homoksivatag, ameddig a szem ellát. Első feladatunk a tájéko­zódás s a levegő összetételének meg­állapítása. A gép parancsnoka ki­száll. A felfedezők első benyomásai: ... A Marson a légnyomás olyan mint 80 kilométerre a Föld felett. Az oxigénpalack magában nem elég­séges, ahogyan elképzeltük. Szkafan­dert kell magunkra vennünk. A pa­rancsnok után valamennyien kiszál­lunk. A Marson az ember könnyebb, mert a vonzóerő két és félszer ki­sebb. mint a földön. A földéhez vi­szonyítva az időjárás összehasonlít­hatatlanul állandóbb. Mindig derült idő van, noha időnként homokviharok kerekednek esővel és felhőkkel. Ha lenyugszik a nap, nagyon hűvössé válik az idő. Éjszaka, hajnaltájt mí­nusz 50 fokot mutatott a hőmérő. A csillagos ég nagyon szép és különö­sen egy csillagpár érdekes, megha­tottan nézünk rájuk: a Föld és a Hold. ... A fekete égbolton millió csillag ragyog. Ilyesmit soha nem láttunk a Földről. A Földön ismeretlen hegy­óriások tetejéről, a száraz, ritka — föklinyelven mondom — „levegő" le­hetővé teszi, csaknem olyannak látni a világmindenséget, amilyen a való­ságban. A l&thatdr pereméig egyforma homoksivatag húzódik. Imitt-amott az alacsony dombokon apró növények la­pulnak. A mi szemünknek szokatlan. Zöld szőnyeg fedi földünk száraz­földjét. Ez a szín uralkodik minden­felé, amerre növények vannak. De itt a napfényben kékszínű a növény­zet. A nálunk megszokott képhez ha­sonlót csak a magas hegyeken és dél­felé találunk. Most éjszaka van, és a fekete égen apró holdak tűnnek fel. Kettő van belőjük: Fobos-nak és Dejmos-nak hívják, ami félelmet és rémületet je­lent. Pedig semmi félelmetes, ször­nyűséges nincs rajtuk, inkább csodá­latosak. A láthatáron a közelebbi, a Fobos kapaszkodik fel. Az ember keletről várná, de nyugaton tűnik fel és ke­letnek tart. Aránylag kicsi a Fobos és a Dejmos. Átmérőjük alig néhány kilométer. A Fobos olyan gyorsan ke­ring. hogy egy Mars-nap alatt kétszer kel fel és nyugszik le, tengelykörüli forgásában megelőzi a Marsot. Ezért tűnik úgy, hogy nem keletről nyu­gatfelé, hanem fordítva halad. So­káig nehezen tudtuk ezt megszokni. Nagyon érdekes itt a napkelte. Ko­rán reggel mindent köd takar. Ezért a felkelő nap vörös. Mikor megjele­nik az első napsugár, ritkul a köd, és hűvös, derűs nap következik. A föld felmelegszik és éjszaka újra ki­hűl. Az éghajlat olyan, mint nálunk a tundrákon ..Csak sivatagban kell elképzelni. ... Folytatjuk a kutatást a Marson. Meghatároztuk tielyünket és elkészí­tettük a további kutatás tervét. A le­vegő oxigénből, széndioxidból és pá­rából áll. A oxigén körülbelül egy­hatoda a földi mennyiségnek. A nyo­más alacsony, s így skafander nélkül nem mozoghatunk. Ezért túráink ide­je korlátozott. A rakéta körül tett el­ső gyalogos séta után autón indulunk útnak. A sima felszínen gyorsan ha­ladunk. Ügy döntöttünk, hogy először északkelet felé a láthatár peremén megfigyelt sötét folt felé indulunk. Homokdombokon haladunk át. A gya­loglás nem nehéz, bár a narancs­színű, vöröses homokban ragad a láb. Mintákat vettünk a kőzetekből és többszáz fényképet csináltunk. A mi sivatagjaink a Mars sivatagjaihoz vi­szonyítva az élet oázisai. Végre elju­tottunk a sötét foltig. Távolabb több kisebb foltot látunk. Előttünk ala­csony cserjékkel benőtt terület áll. Növények! Alacsonyak, szinte a földön kúsznak. Leveleiket, mintha kék festékkel permetezték volna be ... Számítottunk erre, mégis mi­kor lehajoltunk, hogy letörjünk egy ágat, valamennyien úgy bámultunk rá, mint a csodára. Vagv nem csoda az, ha tudomány által megjósolt do­logra bukkanunk? Botanikusunknak sok a dolga. Nö­vénygyűjteménye újabb és újabb pél­dányokkal gazdagodik. Akadnak kö­zöttük mieinkhez hasonló növények is. A második kiszálláskor egészen másfajta növénveket találtunk. Ró­zsaszínűek voltak és kicsit a felhőkre hasonlítottak. Ezzel magyarázzuk a Földről észlelt vöröses foltokat. Egy időre virág borította a homokpusz­tát. Sikerült ellesnünk a Mars „siva­tag virágzását". Még sem olyan ki­halt, ahogy első tekintetre láttuk ... Az autó készen áll a további útra. El kell jutnunk a csatornákhoz. Ele­gendő oxigént, élelmet és vizet tar­talékolunk. Az atommotor lehetővé teszi, hogy gyorsan odaérjünk és visszatérjünk. Rádióösszeköttetésben leszünk a repülőnkkel. Hosszú órákig egyforma a vidék. Biológusunk reméli, hogy nyulakra vagy teknősbékákra bukkanunk. Egy­szerre elrikkantja magát: Megállja­tok! De csak képzelődött. Semmiféle állat nem volt ott. A térképek szerint hamarosan a csatornákhoz kellene érnünk. Ér­deklődésünk fokozódik. A csendet senki sem akarja megtörni, valameny­nyien hallgatunk. Végre egy sötét sávhoz érünk, a csatorna. Izgulunk!... A sávhoz igyekszünk. A navigátor valamennyiünket meg­előzött. Messziről figyeljük, hogyan fut, de egyszerre csak megáll. Utol­érjük. A cserjék között kiszáradt fo­lyómedret pillantunk meg, amely két­ségtelenül nem a természet műve. Valamikor e sebesvízű patakot bizo­nyára csöveken vezették ide. A fő­csatornából sok kisebb ág futott szét. Mcst csak a romok tanúskodnak, az egykori mérnökök technikai nagysá­gáról, akik a kimúló bolygó pusztáit öntözték. Ezeken a helyeken minden tavasz­szal víz folyik. A csatornák az élei forrásai. Partjain virágzanak azok á növények, amelyet a földről a csil-i lagászok látnak. Nehéz elképzelni, mennyire meglel pődtünk. A csatornák építőinek utód-? jaival aligha találkozunk. Megállapí­tottuk, hogy a Mars lakott égitest' volt. Ezek szerint óriási felfedezések várnak ránk. Ezután a déli sark felé indultunk. Az út fárasztó és hosszadalmas volt. A Mars sima felszínén ritkák a hegységek. Tengerek és tavak nincse­nek. A térképen jelzett „tengerek" tulajdonképpen síkságok. A csatornák forrásánál voltunk és elbűvölt a Mars-lakók művészete, akik sokáig képesek voltak harcolni a természet­tel. örülnénk, ha a Mars-kultúra más nyomaira is ráakadnánk, de ez ideig ez nem sikerült. Folytatjuk a Mar­son a kutatást. ...Halló Föld! A Mars I.-beszél..-, Az időjárás egyre romlik. Egyre gya­koribbak a viharok. Célkitűzéseinket elértük. Utolsó utunkon rábukkan­tunk egy... egy ... Az összeköttetés megszakadt. Bizo­nyára valami történt a rakátén. Vára­koznunk kell. Ez a várakozás nem volt hiábavaló. A rakéta a meghatá­rozott időben földet ért. Kinyíltak az ajtók és megjelentek a felfedezők, akik magukkal hozták szomszédos égitestünk —, amelyen élet van —: sok titkának megfejtését. — Az emberi megismerés vég­telen. Az ember egymás után tárja fel a világ titkait. Kétségtelen, hogy teljes fényt derít a Mars minden titkára, annak a bolygónak titkaira, amely már oly régen annyi tápot ad a szárnyaló fantáziának. (Vége) o j szo c 1956. Június IT. W

Next

/
Thumbnails
Contents