Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-02 / 153. szám, szombat

T" A Szlovák Szakszervezeti Tanács a szakszervezeti mozgalom komoly kérdéseinek megoldásán dolgozik Csütörtökön kezdődött Bratislavában a Szlovák Szakszervezeti Tanács plenáris ülése, amelyen megtárgyalták a Szakszervezeti Mozgalom munkájának jelenlegi állapotát Szlovákiában és a Központi Szakszervezeti Tanács IV. plenáris ülésének határozatából eredő feladatok teljesítését. Az ülésen František Zupka, a Központi Szakszervezeti Tanács elnöke is részt vett. Az ülés megnyitása után Ondrej Meliška, a Szlovák Szakszervezeti Tanács titkára tartotta meg az elnökség beszámolóját. A beszámolóban foglalkozott a szakszervezet munkájával az állami tervfeiadatok teljesítésében és felhívta a figyelmet a tervteljesítés komoly hiányosságaira a nehézipar szakaszán, kijelentve: „Nem elégedhetünk meg a nem teljesítés okainak egyszerű megállapításával és ezért elsősorban a Nehézgépipari Minisztériumot kérjük, hogy gyors ütemben gondoskodjék olyan feltételek megteremtéséről, amelyek lehetővé tesziK a terv egyenletes teljesítését minden mutatóban. Itt a legfőbb ideje, hogy véget vessünk az olyan állapotnak, amilyen a tolmácsi S. M. Kirov-üzemben, a kassai Kelet-Szlovákiai Gépüzemben vagy a hriňovai gépgyárban van. Beszédének további részében a szakszervezetek küldetésének kérdését elemezte, amelyet eddig egyoldalúan fogtak fel. A szakszervezetnek nem szabad szemet húnynia afelett, hogy a párt és a kormány politiKájának megvalósításában hibák és tévedések történtek. A gazdasági és szakszervezetek céljainak egységét nem lehet úgy értelmezni, hogy a szakszervezet ne védelmezné a dolgozók érdekeit mindenütt, ahol a párt és kormány politikáját megsértik, ahol nem tartják be a dolgozók védelmére kiadott törvényeket, ahol a gazdasági szervek a termelés bürokrata irányításával fékezik a terv egyenletes teljesítését, ahol rossz a munkaszervezés, ahol a dolgozók az ilyen és hasonló hibák miatt nem keresnek. A beszámoló befejező részében az előadó a Szlovák Szakszervezeti Tanács és szervei munkájában előforduló hibákkal foglalkozott. Üdvözölte a decentralizációt, mivel az eddigi erős központosítás kerékkötője volt az alacsonyabb szervek önálló tevékenységének és rugalmasságának. Ezenkívül ahhoz vezetett, hogy az alacsonyabb szervek passzívan várakoztak a felülről jövő irányelvekre és nem fejtettek ki kellő kezdeményezést. A Szlovák Szakszervezeti Tanács plenáris ülése az elnökségi beszámoló után csütörtökön és pénteken vitával folytatódott. Fogadás a brit államünnep tiszteletére Csütörtökön, május 31-én George C. Pelham úr, Nagy-Britannia rendkívüli és meghatalmazott prágai nagykövete a brit államünnep alkalmából fogadást rendezett. Az esten a csehszlovák közélet képviseletében jelen voltak: dr. Emanuel Šlechta mérnök, építészeti miniszter, dr. Gertruda Sekaninová-Čakrtová, a külügyminiszter helyettese, Róbert Šmelc, a kereskedelmi miniszter helyettese, Ladislav Novák, a köztársasági elnöki iroda vezetője, a Külügyminisztérium, a Külkereskedelmi Minisztérium. és a Kultúrális Ugvek Minisztériumának felelős dolgozói, valamint közéletünk más tényezői. A fogadáson részt vettek a prágai diplomáciai testület tagjai is. MEGHOSSZABB ÍTOTTÄK A CSEHSZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG ÉSl A BELGA-LUXEMBURGI GAZDASÁGI UNIÓ KÖZÖTTI FIZETÉSI EGYEZMÉNYT Május 30-án dr. František Josíf, a Csehszlovák Köztársaság brüsszeli követe és Viktor Larock belga külkereskedelernügyi miniszter a nagykövetség tagjainak, valamint a belga külügyminisztérium és külkereskedelmi Minisztérium vezető doljozóinek jelenlétében aláírták a Csehszlovák Köz-^ társaság és a belga-luxemburgi gazdasági unió közötti fizetési egyezmény meghosszabításáról szóló egyezményt és az árucsere-egyezmény pótjegyzökönyvét. Í j 000 tanuló vett része iskolai kirándulásokon Közeledik az iskolai év vége. A Városaink és falvaink szépítéséért Szerte az országban igen sok szó esik a folyamatban levő „M" és vátanév végén a tanulók kiránduláso- : rosaink, falvaink szépítési akciójáról kat és természetkutató körutakat rendeznek hazánk területén. Csupán ez év májusában Szlovákiában mintegy 1000 iskola rendezett különböző kirándulásokat. 70 000 fiú és leány ismerkedett meg a természeti szépségekkel és történelmi emlékekkel. A Turista n. v. irányító központjai a Magas Tátrába az Alacsony-Tátrába, Bratislavába, Prágába, a Macochára és más helyekre 22 rendkívüli vonatot indított. Ezenkívül rendes vonatjáratokkal és autóbuszokkal is rendeztek kirándulásokat. A nyitrai kerületben ezzel kapcsolatosan elsősorban is a Nyitra és a Zsitva folyók szabályozása került előtérbe, ahol naponta sok száz dolgozó végez társadalmi munkát, hogy egyre nagyobb terület váljon termővé. Természetesen e munkák mellett községeink szépítése, az utak javítása és egyéb munkák sem szünetelnek. Amikor a szépítési akciót irányító bizottság értékelte az elvégzett munkák eredményeit, örömmel állapíthattuk meg, hogy kerületünk járásai közül Komárom, Tapolcsány, Léva, SuTILOS A BEMENET! Szinte naponta érkeznek levelek szerkesztőségünkbe, amelyekben levelezőink a városszépítési akció keretén belül végzett munkáról számolnak be. Számtalan parkot hoztak rendbe a falvak és városok dolgozói, ahol munkája elvégzése után szívesen szórakozik öreg és fiátal. Tegnap azonban meglepő levelet kaptunk. íme így szól: „A gesztetei CSISZ-szervezet tagsága szorgalmasan dolgozik, takarítja az elhanyagolt parkot. A fiúk a fákat és sövényeket, a lányok a virágágyakat hozták rendbe. Szorgos munkájukban segítségükre siettek a helybeli önkéntes tűzoltók is. Ők főleg a tekepálya elkészítésénél szolgáltak rá a dicséretre. A parkban különben már egy kiépített röplabdapálya is van, amelyet az ifjúság különösen megszeretett. A község dolgozóira nézve ennek a kialakulóban levő szórakozóhelynek nagy jelentősége van, mert ez ideig a szórakozni vagy pihenni akaróknak csak egy lehetőségük volt: a kocsma. Ezen akartunk változtatni, amikor felmerült a gondolat, hogy rendbehozzuk a parkot. Másnap a HNB kérvényt küldött az állami birtokok Rimaszombatban levő igazgatóságához, hogy engedjék meg a park látogatását és szórakozási célokra való felhasználását. A lelkesedés olyan nagy volt, hogy mire megjött az igazgatóság lesújtó válasza, a tizenegy éve csak tékozló kezet látott park képe alapjában megváltozott. Felépülőben volt már az említett tekepálya is. A munka az állami birtokok elutasító válasza után sem szűnt meg. Elhatároztuk, hogy újra kopogtatunk az állami birtokok igazgatóságának „vasbeton" ajtaján. Csakhogy addig még egyéb is történt. Május 21-én a kora délutáni órákban megjelent az állami birtokok petrespusztai gazdaságának vezetője, Gotier és minden kétséget kizáróan kijelentette, hogy a parkba a birtok CJ SZO 1956. június 2, alkalmazottain kívül más nem teheti be a lábát és amit eddig ott elkészítettek, azt ô szétromboltatja! A további szóváltás folyamán nem fukarkodott kijelentéseiben hangoztatni, hogy az ügy elintézése legnagyobb részt tőle függ, s így módjában áll onnan mindenkit Kitiltani. Túlságosan nagy önbizalmát még az is fokozta, hogy előzőleg már felöntött a garatra. Ez meglátszott egész magatartásán és zavaros tekintetén, sőt délután annyira megszaporodott izmaiban az erő, hogy emberi mivoltából kivetkőzve verekedést kezdett. Csodálatos — ötlik fel agyunkban a gondolat —, hogy Gotier, aki egyébkent, ha községünkben tartózkodik, majdnem mindig „boldog" állapotban van, még mindig fontos vezetőhelyet tölt be. Vagy talán az állami birtokok igazgatóságának Rimaszombatban nincs bátorsága őt egy megfelelő egyénnel felváltani? Magatartása sokszor életre kelti a Putnoki Móric kegyelmes úrra vonatkozó emlékeinket, aki községünk korlátlan úra, a szóbanforgó park, meg néhány száz hektár föld és erdő tuladonosa volt. ö is, megbotoztatta azokat, akik a park közelébe merészkedtek. Azóta azonban már sok minden történt. A putnoki móricok eltűntek s a nép között csak mint rossz emlék él egykori létezésük. Kérdjük tehát: miért van szükség üj putnoki móricokra? Azért, hogy amitől egykor bottal tartották távol a népet, most azt vaspálcával tegyék? Hisz községünk ifjúsága azzal, hogy a parkot gondozás alá vette, nemcsak szórakozó:helyet akar nyújtani a'dolgozóknak, hanem meg akarja menteni a parkban található, külföldről behozott fákat is, amelyekben barbár kezek már eddig is nagy károkat okoztak. Miért ez a barbár pusztítás? Miért kell tönkretenni azt, ami már megvan? És főleg miért nem szolgálhatja ez a park a nép ügyét? Mi reméljük, hogy az illetékes igazgatóság foglalkozik majd ezzel az üggyel és döntésével valamennyien meg leszünk elégedve. Csank B. Jenő, Gesztete." rány és Bánovce teljesítményükkel a legszebb eredményekkel dicsekedhetnek. Ezekben a járásokban ugyanis jóval túlszárnyalták a tervezett munkaórák számát és hatalmas értékeket hoztak létre. Kerületünk községei közül főleg Marcellháza, Farnad és Őrsújfalu polgárai haladtak sikeresen, ahol az egy brigádmunkásra eső munka értékét több, mint 100 korona fölé emelték. Némely faluban viszont, mint Töhölyön. Martoson, Udvardon, Pogrányban, Zsemléren, Alsó-Csitárott és Páldon sem az „M" akcióban, sem pedig a Nyitra és Zsitva folyók szabályozásánál nem dicsekedhetnek hasonló eredményekkel. E községek lemaradása ennélfogva kedvezőtlenül befolyásolja a többi falu elért sikereit. Helyénvaló tehát, ha ezután a helyi nemzeti bizottságok tanácsai következetesebben foglalkoznak majd mind az „M", mind pedig az említett folyók szabályozásának akciójával, hogy még több polgárt sorakoztassanak fel nemes célkitűzéseink valóra váltására. Szombath Ambrus, Nyitra. Az új menetrend módosítja a személyforgalmat Az új menetrend, amely június 2ról 3-ra virradó éjjel lép érvénybe, számos javulást jelent a személyforgalomban. Elsősorban a munkásvonatok indulási ideje változott meg a munkába utazók kérésére. A Bratislavából Prágába induló éjszakai gyorson kívül egy újabb gyorsvonatot állítottak be a forgalomba, amely Bratislavából 22 órakor indul Brnón és Havlíčkov Brodon keresztül haladva, s néhány perfccel hamarább érkezik Prágába, mint a régebben bevezetett járat. Szombaton és vasárnap jobb lesz az összeköttetés Prága és Krkonoše között. Hetenként háromszor a Bratislavából Füleken át közlekedő gyorsvonat egészen Kassáig megy. Kelet-Szlovákiában is megjavul a személyforgalom az által, hogy a kis motoros kocsikat nagy vasúti kocsikkal cserélik ki. Az utazóközönség jobb tájékozódása érdekében az új menetrendben fel vannak tüntetve azok a vonatok, amelyek egyáltalán nem várnak csatlakozásra, vagy csak egyes vonatokhoz van csatlakozásuk. Fel van tüntetve az új menetrendben a kiszállási oldal is, hogy az utasok tudják, melyik oldalon van az állomás. SEGÍTSÉGET NYÚJTOTTAK 274 KOMOLY BALESETNÉL Szlovákia hegyvidékeit az elmúlt télen 328 000 sielő és turista kereste fel. Biztonságukról a Hegyi Mentőszol gálát gondoskodott, mely Szlovákiában á Magas- és Alacsony-Tátrát, a Kisés Nagy-Fátrát és a Liptói Fennsíkot magában foglaló hat körzetre oszlik. A mentőszolgálat dolgozói 274 komoly balesetnél, 675 könnyű sérülésnél nyújtottak segítséget és 11 000 turistát részesítették könnyebb kezelésben. Közlemény a szovjet-csehszlovák kulturális együttműködésre vonatkozó egyezmény aláírásáról Moszkva, június 1. (ČTK). — A [ szovjet és csehszlovák kormányküldöttségek között baráti légkörben és a teljes kölcsönös megértés jegyében lefolyt tárgyalások alapján 1956. június 1-én Moszkvában aláírták a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Csehszlovák Köztársaság közötti kulturális együttműködésre vonatkozó egyezményt^ Az egyezmény feltételezi a Szovjetunió és a Csehszlovák Köztársaság között a kulturális kapcsolatok további sokoldalú fejlesztését és megszilárdítását, továbbá több intézkedést a tudományos, művészeti, Iskolaügyi, kulturális, testnevelési, sport és más kultúrtéren való együttműködésre. Az egyezményt a Szovjetunió kormányának megbízásából N. A. MlhajIov, a kulturális ügyek minisztere és a Csehszlovák Köztársaság kormányának megbízásából Ladislav Štoll, a kulturális ügyek minisztere írta alá. Az egyezmény aláírásánál szovjet részről jelen voltak: V. N. Sztoletov, a Szovjetunió főiskolaügyi miniszterének helyettese, O. G. Krekoten, a Szovjetunió Külügyminisztériuma IV. európai osztálya vezetőjének helyettese, V. T. Sztyepanov, a Szovjetunió Kulturális Ügyek Minisztériuma külügyi osztályának vezetője. Csehszlovák részről jelen voltak: J. Vošahlík, a Csehszlovák Köztársaság moszkvai nagykövete és a küldöttség tagjai: V. Václavík, Csehszlovákia iskolaügyi miniszterének helyettese, I. Kopecký, a külügyminisztérium szovjet osztályának vezetője, és J. Kadlec, a moszkvai csehszlovák nagykövetség tanácsosa. Az egyezmény aláírásánál jelen voltak még a szovjet és csehszlovák küldöttségek szakemberei. Külföldi szakszervezeti tagok érkeznek Csehszlovákiába üdülésre Ismert üdülőközpontjaink Marianske Lázne, Karlový Vary, Tatranska Lomnica és mások már felkészültek a nyári idényre. Az idén is ellátogatnak e gyönyörű helyekre csehszlovákiai dolgozóinkon kívül a külföldi szakszervezeti tagok. Júliusban két nagyszámú szakszervezeti csoport érkezik Magyarországból és Bulgáriából néhánynapos üdülésre Marianske Láznébe. Ugyanakkor a mi dolgozóink a Balatonon és a Fekete-tenger mellett fogják tölteni szabadságukat. A Német Demokratikus Köztársaságból 196 szakszervezeti tag érkezik hazánkba, akik Tatranska Lomnlcán töltik szabadságukat. Már jelentették, hogy Lengyelországból, Romániából és valószínűleg Angliából is külföldi szakszervezeti tagok érkeznek hazánkba. A külföldi vendégek szórakoztatására az üdülőközpontokban több művészegyüttes gazdag kultúrfellépést készít elő. Prága ismét a „nemzetköziség" jegyében Amint a diákszervezetek első jelentkezései mutatják, a Kongresszus. Palotában összeülő IV. nemzetközi diákkongresszuson valóban az egész világ diákjai találkoznak. A diákok nemzetközi képzőművészeti kiállítása iránt máris nagy érdeklődést nyilvánít Svájc, a Szovjetunió, Hollandia, Anglia, Kanada ás Belgium. Sőt egyes amerikai művésziskolák is tárgyalást kezdtek a kiállítási anyag szállításának technikai kérdéseivel kapcsolatban. A művészcsoportok között szerepel a Bimbóm diákkabaré, egyik legjobb lengyel szatirikus csoport, egy francia színjátszó együttes Grenobleból. mely három egész estét betöltő színdarabot mutat be. Egy énekegyüttest várnak Lyonból, diákegyüttest a Szovjetunióból és Romániából. A Nemzetközi Diákszövetség tárgyalásokat folytat egy Párizsban élő afrikai diák-művészegyüttessel, egy aligari tánc- és dalcsoporttal, és más diákegyüttesekkel, melyek önálló fellépéseken kívül egy közös programmal augusztus 30-án mutatkoznak be a prágaiaknak. A rákövetkező napon megtartják a csehszlovákiai diákok művészeti együtteseinek szemléjét, melyen meglátjuk a kongresszus előtti diákverseny győzteseit. Szeptember 1-én találkozik a közönség az összes küldöttekkel és a külföldi művészcsoportok tagjaival egy nagy vidám karneválon, melyet a Kultúra és Pihenés Parkjában rendeznek. Váróterem vagy éjjeli menedékhely? Zvolen. Hajnali egy óra. Néhány perce érkeztem a pelsöci személlyel és most tanácstalanul állok az ívlámpák alatt. A breznói gyors csak fél három jelé jut be, amelyen aztán tovább utazom Bratislavába. Hová le • het ilyenkor menni, hol lehet agyonütni az időt? Az éjjeli várakozás nagyon kellemetlen és fárasztó. A személyvonaton elszunnyadtam egy kicsit s a zsiborgató álom még itt bújik szemem sarkában. Az éjjeli csípős levegő azonban hamarosan elűzi az álmosságot. Valahogy csípős az éjszaka, azt gondolná az ember, hogy már nyár van, pedig dehogy. Megborzongok. Jó lesz valami hely után nézni a váróteremben. Belépek, azaz belépnék mert a váróteremben szardínia módjára szorul a nép. Könyökölni kell hát. Többen az asztalra dőlve hortyognak, mások a lócán vetik egymásnak hátukat s alszanak, alszanak. A karok, lábak, derekak, fejek egészen egybegabalyodtak. Az itt tartózkodók nagyobb része azonban nem alszik. Még ha akarna, sem tudna. Mert nincs helye. Nem tud hová leütni. Akik bőröndökkel utaznak, még szerencsések, mert letelepedhetnek reá. De a többieknek aztán nincs fertálynyi ülőhely sem. Mit csinál ilyenkor az ember? Egyik lábáról a másikra áll, amíg zsibbadni nem kezd a lába. Idegességében és elkeseredésében rágyújt. Egyik cigarettát a másik idán fogyasztja. A füstöt szabdalni lehet, s a teremben olyan penetráns illatok keringenek, hogy na. Olvasni próbálok. Nem megy. Gyenge a világosság s egyébként sem nagyon érdekel a könyv ebben a kellemetlen környezetben. Zúgó fejjel megyek kifelé és a friss levegőn felszabadultan lélegzem. Aztán sétálok, járkálok az unalomig. Száz lépés előre, száz viszsza. Felpislantok a villanyórára, vajon menynyi időt fogyasztott azóta? Nehezen múthak a percek. Megint borzongok s orrom tövében már érzem a náthát. Hiába, megint vissza kell menni. Okulok azonban. Nem a váróterembe, hanem a mellette levő helyiségbe ballagok, oda, ahol a jegyeket váltják. Ugyanaz a kép fogad, mint előbb a váróteremben. Csöbörből vödörbe. Egymás hegy én hátán az utazó közönség. Két-három karoslócán szorul a szerencsésebbje, a többi ittotf szundít. Sokan egyszerűen a padlóra telepednek le. Mintha Gorkij „Éjjeli menedékhely"-ének figurái elevenedtek volna meg ezen a helyen, a zvoleni állomás épületében. Többek között láttam egy falábú embert, jóízűen fújta a kását, mankója mellette hevert. Kalapja egészen az orrára csúszott. Mások a jegykiadó ablakok előtt álló csomagtartókra kapaszkodtak fel. Magasülés ingyért. A tortúrát itt is végigcsináltam, közben elgondolkoztam egyrőlmásról. Öt év alatt jónéhány szor megfordultam a zvoleni állomáson. Öt év óta sajnos semmit sem változott a helyzet. Ugyanaz a kálvária. Es azóta senkinek sem jutott eszébe, hogy ezen az áldatlan helyzeten változtatni kellene. Pedig tizés százezrek szenvedték már át a zvoleni éjszakákat. Hát még az anyák, akik gyermekekkel utaznak, azoknak kellemetlen még csak! Pedig azt hiszem, nem okozott volna áthidalhatatlan nehézséget, ha egy-két helyiséget váróteremmé alakítottak volna át. Sok ember, sok dolgozó talált volna nyugtot, pihenést. Meddig tart még az áldatlan helyzet a zvoleni állomáson? Ezt nem csak én, hanem velem együtt ezer és ezer utazó kérdezi? Az illetékeseknek meg kell találniok a kivezető utat, hogy végre nyugalmat találjon az éjjeli utas. —