Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-11 / 162. szám, hétfő

Kim lr Szén és Grotewohl tanácskozásai Berlin, június 9. (MTI). — A Berlinben időző koreai kormányküldöttség pénteken látogatást tett Németország Szocialista Egységpártjának Politikai Bizottságánál, majd koszorút helyezett el az elesett szovjet hősök berlin—treptowi emlékművén és a német munkásmozgalom nagy halottjainak síremlékén a friedrichsfeldi temetőben. Ottó Grotewohl miniszterelnök tárgyalásokat kezdett Kim Ir Szénnél, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnökével a két állam kapcsolatait, valamint a nemzetközi helyzetet érintő kérdésekről. Elhatározták, hogy a további tárgyalásokat dr. Lothar Bolz, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztere és Nam Ir, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminisztere folytatja. A Német Demokratikus Köztársasán Minisztertanácsa pénteken este a Min ^térlumok Házában fogadást adott a koreai kormányküldöttség tiszteletére. Kim Ir Szen, a fogadáson nyilatkozott a koreai helyzetről. A többi között ezeket mondotta: „Kormányunk május 31-én új rendszabályokhoz folyamodott, hogy megteremtse az előfeltételeket Korea békéjének biztosításához és hazánk békés újraegyesítéséhez. Elhatároztuk, hogy augusztus 31-ig 80 000 fővel csökkentjük haderőnk létszámát. Mint ismeretes, až Egyesült Államok és más országok, amelyek részt vettek a Korea elleni támadó háborúban, újra elutasították a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a Kínai Népköztársaság kormányának javaslatát, hogy hívjanak össze nemzetközi értekezletet a koreai kérdés békés megoldására. Az úgynevezett erőpolitika, amelyet agresszív imperialista és reakciós körök jelenleg Nyugat-Németorszáphan és Dél-Koreában folytatnak, veszélyeztetik a békét. Ezek a körök országaink kettészakítottságának állandósítására és a nemzetközi feszültség kiélezésére törekednek. Azonban teljesen világos, hogy ez a politika, amelyet a népek nem támogatnak, kudarcra van kárhoztatva" — mondotta Kim Ir Szen. A koreai kormányküldöttség látonatása alkalmából a berlini sportcsarnokban kedden nagygyűlést tartanak, amelynek szónokai: Kim Ir Szen és Grotewohl. Du'les az amerikai kormány külföldi segélyprogramiáról Washington, június 9. (MTI) — Dullas amerikai külügyminiszter szombaton beszédet mondott az Iowa állambeli amesi egyetemen. A külügyminiszter az amerikai kormány külföldi segélyprogramjával foglalkozott. A beszéd figyelmet érdemel, mert Eisenhower elnök heti szerdai sajtóértekezletén előre közölte, hogy az. amit Dulles ebben a beszédében elmond, azt az ő (Eisenhower) „jóváhagyásával" és „teljes támogatásával" tesz. a külügyminiszter pedig néhány kérdés megfogalmazás ban jelentősen eltért attól, amit az elnök szerdai sajtóértekezletén mondott. Dulles amellett foglalt állást, hogy a kongresszusnak teljes egészében kell elfogadnia a kormány 4,9 milliárd dolláros külföldi segélyprogramját, nem szabad csökkentenie, mert „ez a program a legjobb mód annak az állandó veszélynek az elhárítására, amit a nemzetközi kommunizmus jelent". Az amerikai külügyminiszter úgy igyekezett feltüntetni a Szovjetunió külpolitikai lépéseit, az egyes országoknak felajánlott gazdasági és technikai segítségét, hogy azzal „Moszkva uralmának kiterjesztését akarja elérni". Azt állította, hogy a Szovjetunió minden erővel katonai hatalmának növelésére törekszik és ezen a téren „megkísérli felülmúlni az Egyesült Államokat". Dulles hozzátette, hogy „a Szovjetunióban új hajnal előjelei tapasztalhatók", de úgy igyekezett feltüntetni a dolgot, mintha ez a politika a nyugati hatalmak „erején múlnék". A külügyminiszter — Eisenhowerétől gyökeresen eltérő módon — értékelte beszédében a semlegesség fogalmát. Az elnök ugyanis szerdai sajtóértekezletén emlékeztetett arra, hogy az Egyesült Államok inaga is csaknem százötven esztendőn keresztül semleqes volt és hozzátette, hogy Amerikának „nem kell fennakadnia egyes országok különleges magatartásán, a semlegességnek nem kell minden körülmények között katasztrofálisnak lennie az Egyesült Államokra nézve". Dulles viszont mostani beszédében azt mondotta a semlegességről, hogy az „elavult felfogássá vált és a kivételes körülmények közti semlegességtől eltekintve, erkölcstelen és rövidlátó felfogás". Dulles érintette Jugoszlávia kérdését is és erről azt a véleményét fejtette ki, hogy az Egyesült Államok „okos dolognak" tekinti ennek az országnak a támogatását, „amíg továbbra is az az elhatározása, hogy megőrzi valóságos függetlenségét". Hozzátette, hogy „Jugoszláviának nem az a társadalmi formája, amelyet mi szeretünk ...". A külügyminiszter végezetül a Közép-Kelettel foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy „ennek a vidéknek az olaja" nagy fontosságú az európai ipar és a NATO számára. HÁROM HÉTJUGOSZLÁVIÁBAN BELGRÁD Első benyomások A repülőgépről ismerkedünk Jugoszlávia első nagy városával, Suboticával. Az utcák és a házak gyorsan tűnnek a szemünk elöl és újból keskeny mezősávokat látunk. Aztán megpillantjuk a Dunát. Igaz, hogy több ezer méternyi magasságban repülünk a folyó felett, de zavaros vize így is félelmetesnek tűnik. Az idén megint alaposan megáradt. Még most májusban is hatalmas területek, mezők és házak vannak víz alatt. Belgrád a nagyváros zajával jelentÉli • i; nagyon sok a külföldi, akik megfizetik a drága árat. Az egyes szállodák között nagy a különbség. A Majesticben egy szoba kb. 1500 dinárba kerül, a Balkán szállóban pedig ennek az összegnek a feléért is kapsz szobát. De a kiszolgálás mindenütt példás. Cipőnket minden szó nélkül kitisztítják, ami otthon nem fordul elő. A v- ros képe A Szerb Népköztársaság fővárosa és az egész ország nagyot fejlődött. Ma csaknem félmillió lakosa van. A háború nyomai már eltűntek. Épülő házakat látunk. Ha a várost nézi az ember, mindenütt fákat, parkokat lát, a város környékén, a főutcákon, amelyeket fasorok szegélyeznek. A tiszta aszfalton gépkocsik — főleg autóbuszok és trolibuszok közlekednek. A villamosjárat a város szélén fut, egészen az utcák szegélyén, úgyhogy nem akadályozza a gyors közlekedést. Belgrádhoz tartozik az Avala hegy Is, bár a várostól néhány kilométernyi távolságban van. Ellátogat ide minden küldöttség, hogy koszorút helyezzen az ismeretlen katona sírjára. A széles lépcsősor egészen a hegy tetejére vezet, ahol hatalmas gránitemlékmű két oldalán a gránitba vésték Juqoszláv'a nemzeteit szimbolizáló alakokat. A szobrok Metrovics jugoszláv szobrász alkotásai. méket. Az emberek válogatnak az áruban, kerülgetik a fabódékat és az áruval teli ládákat. A délelőtt rövid. Körülbelül akkor ér véget, amikor bezárják az üzleteket, 11 órakor. Az utcák is kiürülnek. Nagy a meleg. Igaz ugyan, hogy elég erős szél fúj, de mintha még fokozná a meleget. Este Tulajdonképpen késő délutánnal kezdődik. 16 órakor zárnak az üzletek, az utcák kiürülnek. 17 óra körül és később a főutcákon és körutakon annyi az ember, hogy egy-egy véletlenül arra járó autó alig tud átmenni. A Teréz és Michajl körúton sétál a város lakossága. Nem nézik a kirakatokat, hanem csoportokban járnak és szórakoznak. A férfiak mellett feltűnő a nők elegáns öltözéke. Főleg gyapjú szvettereket és kabátkákat hordanak, amelyekből az üzletekben színben és fazonban nagy a választék. Este kezdődik az újságárusok élete. Átható hangon kínálják a „Vecserný mladosti"-t. Kigyúlnak a mozireklámok. A mozielőadásokban nem nagy a választék. Főleg amerikai filmek vannak műsoron. Csehszlovák filmeket is játszanak. Az utcákon kellemes az este. A forró levegő lehűl, de csaknem nappali világosság van. Rengeteg Iftmpa ég. Az ismeretlen katona emlékműve az Avala hegyen kezik. A repülőgép lejebb ereszkedik, megfordul. Aztán lehuppan a földre és végigfut a repülőtér futópályáján. Sokkal kellemesebb így utazni, mint a prágai aszfalton. A repülőtérről a városhoz vezető út nagyon érdekes. Mindjárt kezdetén figyelmesek leszünk az építészeti remekművekre. Az új lakástömbök hívogatnak. Ha itt kaphatna az ember lakást! De aztán tudatára ébredek anriák, hogy mit csinálnék itt a lakással. A házak tágasak, nincsenek szorosan egymás mellé zsúfolva — hát méa azrk a balkonok! Egy egész falat betöltenek — minden lakásnak van balkonja. De itt is lakáshiány van, mint nálunk. Ha szállást akarsz Belgrádban, választhatsz a Majestic, Balkán, Moszkva és más szállók között. Az elsőben Reggel A belgrádi utcák gyorsan megtelnek. Az üzleteket már reggel 7 órakor nyitják és jönnek is az első vásárlók. Legtöbb ember fordul meg a Národný Magazin áruházban. Itt kapható mindenféle árucikk és aránylag olcsóbb áron mint a reprezentációs üzletekben. Jugoszláviában ugyanis nincsenek szabott árak. Minden vállalat maga határozza meg az árakat és azok hullámzása a piacon a kereslettől függ. A Moszkva szálló előtti piacra (a városban több piac van, ahol rengeteg az ember) járnak a gazdasszonyok zöldséget, tejet, húst és főleg halat vásárolni. De még mielőtt felébred Belgrád, már talpon vannak a környékbeli falvakon a földművesek és befognak a szekérbe, hogy minél előbb piacra vihessék a tojást, tejfelt és más terMajestic, a belgrádi reprezentációs hotel Éjjel csupán a víz csobogása ébreszti fel az embert. A város alkalmazottai kezdtek munkához. Vízsugárral mossák az utcák aszfaltját. De a nyitott ablakon a déli éjszaka illata is belopódzik a szobánkba. JOSEF DOLEŽAL. FANTASZTIKUS KARCOLAT 1995-ben járunk... Régen elmúlott az az idő, amikor az ember a föld rabja volt, amikor csak a levegő-óceánból tárult ki előttem a környező világ. A bolygóközi feljegyzések történetében eltűntek az első oldalak. Rakétákon megtörtént az első reoülés a Holdra, amely a kozmikus világjárók első útja volt. A Hold térképéről fokozatosan eltűntek a fehér foltok. Az emberek azon kezdték törni a fejüket, hogyan hosszabbíthatnák meg az égi utakat. Egy új, még merészebb terv született. Az út célja a Mars. A naprendszer bolygói között biztosan a legtitokzatosabb lesz. Az utakat már nem százezer, hanem tízmillió kilométerekkel mérik, A repülés is tovább tart majd. Növekedtek a nehézségek, fokozódott annak veszélye, hogy a bolygóközi térben nagyszámban előforduló meteoritokba ütköznek. Nőtt a veszély, de több lett a tapasztalat is. A technika nagyot fejlődött. Az ember nem repül vakon a bíborszínű csillagra, ahogy a Marsot a Földről látjuk. A „Mars—1" bolygóközi repülő évszázadunk utolsó negyedének csodája. A motort, a berendezést, az életfeltételeket és mindent alkalmassá tettünk a hosszú útra és a bolygón való leszállásra. A Mars közelében önműködő rakéták voltak, embernélküli felderítő állomások. Itt az ideje, hogy az OJ SZÓ 1956. június 11. emberek is megláthassák azt, ami nemrég még talány volt. — Hallő Föld! Itt a Mars—1 beszél ... Megközelítettük a célt. Jól látjuk a Mars felszínét, összehasonlítjuk a térképekkel és fényképfelvételekkel. Helyet keresünk a leszállásra. Nyár van. A sarkvidékek hósapkája jóval .kisebb lett. A csatornarendszer megtelt vízzel. A sarkvidéken a fehér takarón valami vörös szín világít át. Fölöttük apró felhők kergetőznek. A szárazföldnek is vöröses színe van, és kékes helyeket figyelhetünk meg rajta. Időnként az egész képet mintha füst takarná el, bizonn.vára kód az, vagy könnyű felhő. A pilóta és a navigátor leszállásra készül. Fékezni kezdünk. Az északi féltekén akarok leszállni... Halló Föld! Éppen kiszámí'ottuk a leszállást. A térképre berajzoljuk a kékes foltokat, amelyekre újra felfigyeltünk. Különösen az egyenlítő közelében láthatók nagyon jól. Szüntelenül fényképezünk. Befejezem, átkapcsolok vételre ..." Eza'att a Földön a rádiótechnikusok a vevőkészülékek mellett őrködnek, és a rádióhallgatók milliói feszülten figyelnek a világűrből érkező minden szóra. Nem véletlen, hogy az embereket annyira érdekli az égitest. A tudósok már régen tudták, hogy a Marsot levegő veszi körül, igaz, hogy sokkal ritkább, mint a miénk. A felhők, ködök és a tavasz felé elolvadó sarkvidéki hótakaró — amit soha nem vettek észre a Holdon, amelynek nincs levegője — minden arról tanúskodik, hogy a Marson van levegő. Azt is tudták, hogy a Mars nedvességben szegény, de azért mégis van vize. Az életlehetőségek tehát megvannak. De milyenek ? Azok a foltok, amelyek színüket időnként változtatják, bizonyára növ'nvek. Alkalmazkodnak a zord éghajlathoz és a vizet úgy tartalékolják, mint a sivatagban a tevék. Kényü az élet. Bizonyára az oxigén is kevesebb. De sok tény amellett szól, hogy a Marson mégis van növényzet. Évek hosszú során át a növények megszokták a rideg időjárást, a fagyos éjszakákat, megtanultak takarékoskodni a drága nedvességgel, hozzáidomultak az ultraibolyasugárzáshoz és megelégedtek azzal a kevés meleggel és fénnyel, amit a Naptól kapnak. Az asztrobotanikusok még azt is megjósolták, hogyan festhet egy ilyen növény: Alacsony. kékesszínű, egy kissé emlékeztet nálunk a hegygerinceken növö mohára és zuzmóra. E bolyaónak nem volt egyetlen talánya a növényzet. Schiaparelli olasz kutató már régen óriási felfedezésre jutott. Távcsővel szabályos hálózatot kes színük védi őket, mert az ultraibolyasugarak szabadon áthatolnak a levegőrétegen. Nappal elég meleg van, de éjjel lehűl a levegő. A Mars a Naptól sokkal kevesebb fényt kap, mint Földünk. Messzebb esik a Naptól és 687 nap alatt keringi körül. Az év ott körülbelül kétszer olyan hoszszú, mint a Földön. A hideg, a vízés levegőhiány miatt nem lehet könyI vett észre a Marson, amit csatornáknak nevezett el. Ez ideig több mint ezer csatornát sikerült felfedezni, amelyek nem egyformák egész éven át. Tavasszal a sötét vonalak hálózata látható, de ezek később csaknem teljesen eltűnnek. A távaszi vizek eleloltják a puszták szomját. Mik a csatornák? Gondolkozó lények kezemunkája, vágy a természet játéka? Nem mindegyik kutató látta olyannak a csatornát, ahogy azt Schiaparelli ábrázolta. Egyenes vonalak helyett foltok láncolatát látták, mintha apró vízcseppek láncolata lenne. A fénykép sem segített, mert a fényképezés tárgya nagyon távol volt és a légkör megakadályozta a tiszta képek készítését. Mi hát a valóság? Egyesek kételkednek a csatornákban, mások elfogadják — keletkezésüket azonban senki sem tudja... = HGIIÓ Föld! A Mars—1 bészél... Leszállunk. Körbe-körberepüljük a bolygót és homokos területen érünk földet. A déli féltekén homokvihar készül. Óriási felhők közvetlenül a felszínen gyorsan délnyugatnak tartanak. A déli sark körül a légkör elsötétül. Az égbolt sötétkék, majdnem lila és a Marsról a Nap egész vigasztalannak tűnik... Ha a Marson emberek élnének, egyszerre nagyon szokatlan kép tárulna a szemük elé: Az égbolton szokatlan égitest tűnik fel. A csillagok közt száll valami, ami üstökösre emlékeztet, ugyanolyan hoszszú farokkal... és eltűnik a láthatáron. A ritka levegőben a hang roszszul terjed. De ilyen hatalmas zúgás! Még itt is jól hallható. A homokos területen leszáll egy szárnyas test, küzd a bolygó vonzóerejével, fokozatosan csökkenti sebességét. A repülés utolsó pillanatai ezek. A hegyesorrú, szivaralakú rakéta testéből kinyúló acéllábakon áll. A homokvihar lecsendesedik. A nap újra felhőtlen égen ragyog. A kép nem változik, de feltűnik valami új, amit eddig nem láttunk. A távolban óriási rakéta csillog, de semmi nyoma rajta az életnek, Az idő repül. A nap már magasan jár. Végre felébred a repülő, kinyitja illuminátor szemeit. Nyílik «7 ajtó is, búvárokra emlékeztető figurák fejükön átlátszó búréval a Mars földjére lépnek. — Halló Föld! A Mars—1 beszél, a Mars—1 beszél... A Marson va-