Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-10 / 161. szám, vasárnap

Kövessék a szovjet leszerelés példáját Bulganyin elvtárs üzenete Eisenhower elnökhöz G. N. Zarubin, a Szovjetuniónak az Egyesült Államokban működő rendkívüli és meghatalmazott nagykövete június 7-én felkereste J. F. Dulles külügyminisztert és átnyújtotta neki N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének Dwight D. Eisenhower­h e z, az Amerikai Egyesült Államok elnökéhez intézett üzenetét. Alább közöljük az üzenet szövegét: Dwight D. Eisenhower Öexcellenciájának, Tisztelt Elnök Űr! Ogy gondolom, egyetért velem ab­ban, hogy a leszerelési probléma mos­tanában továbbra is a legfontosabb és leghalaszthatatlanabb nemzetközi problémák egyike. A második világháború mérhetetlen áldozatokat követelt az emberiségtől és hatalmas anyagi károkat okozott. E háború befejezése után mindnyájan eltökéltük, minden lehetőt elkövetünk, hogy megakadályozzuk a harmadik vi­lágháború kitörését. A második világ­háború befejezése után az államok e célból kezdtek hozzá a fegyverzet csökkentéséről és az atomfegyver be­tiltásáról szóló tárgyalásokhoz. Saj­nos, ezek a tárgyalások mindeddig nem jártak kedvező eredménnyel. Feltételezem, hogy ön is osztja azt a véleményt, hogy az új tömegpusz­tító fegyverek — az atom- és hidro­génfegyver — megjelenése különösen sürgetővé teszi a leszerelési probléma megoldását. Szükségtelen, hogy rész­letesebben beszéljek erről Önnek, a kiváló katonának, aki oly közel állott az elmúlt háború eseményeihez. Emlékszik rá, Elnök Or, hogy a genfi négyhatalmi kormányfői érte­kezleten, amelyről a legmelegebb em­lékeket őriztük meg, minden részvevő — köztük ön is, az Egyesült Államok kormánya és népe nevében — kife­jezte azt a közös kívánságot, hogy el kell hárítani a háborús veszélyt és csökkenteni kell a fegyverkezés ter­hét. A szovjet kormány különös figyel­met fordított annak a kérdésnek meg­vizsgálására, hogyan lehetne kijutni abból a zsákutcából, amelyben a le­szerelési tárgyalások vannak. A té­nyek azt mutatják, hogy nem jártak kedvező eredménnyel az ENSZ albi­zottságában a leszerelés kérdéséről folytatott tárgyalások. Az utóbbi idő­ben ezek a tárgyalások a legnagyobb mértékben bonyolultakká váltak. A le­szerelési albizottság tevékenysége tu­lajdonképpen akadályozza az előreju­tást ebben az ügyben. Ilyen körül­mények között nehéz arra számítani, hogy az ENSZ-beli tárgyalások a leg­közelebbi jövőben konkrét eredmé­nyekre vezessenek a leszerelés te­rén. A szovjet kormány éppen ezt a körülményt figyelembe véve határozta el, hogy új módon közelíti meg a le­szerelési probléma megoldását. Azt szeretnénk, ha a szovjet kormány­nak ezt a törekvését helyesen értel­meznék. Arra a mélységes meggyőződésre jutottunk, hogy mostanában, amikor a nemzetközi feszültség határozottan enyhült, és a „hidegháború" a múlté lesz, kedvezőbb körülmények alakul­tak ki a fegyverkezési hajsza meg­szüntetésére és a leszerelési intézke­dések megtételére. Ilyen körülmények között, úgy hisszük, hogy a leszere­lési problémára vonatkozó nemzetközi megállapodás megkötéséig az államok erőfeszítéseinek arra kell irányulniok, hogy minden egyes állam olyan konk­rét intézkedéseket tegyen a fegyverzet csökkentésére, amelyeket már a nem­zetközi leszerelési megállapodás meg­kötése előtt életbe lehetne léptetni. Az ilyen intézkedések megtétele két­ségtelenül elősegítené a nemzetközi feszültség további enyhítését, az álla­mok közti bizalom megszilárdítását, ez pedig kedvezőbb feltételeket te­remtene a mindent felölelő leszerelési program végrehajtására. Remélem, Elnök Ür egyetért azzal, hogy e tekintetben döntő jelentőségű volna a nagyhatalmak — köztük a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok — kezdeményezése, hiszen ezeknek vannak a legnagyobb fegy­veres erőik és anyagi erőforrásaik. A szovjet kormány a népek közti béke szilárdításának magasrendű cél­jait követve, elhatározta, hogy vál­lalja a kezdeményezést és a lesze­relési megállapodás megkötése előtt végrehajtja a Szovjetunió fegyveres erőinek nagyarányú, 1200 000 főnyi csökkentését a fegyveres erők 1955. évi 640 000 főnyi csökkentésén kívül. Ennek arányában csökkenteni fogják a Szovjetunió fegyveres erőinek fegy­verzetét és haditechnikai felszerelé­sét, valamint a Szovjetunió költség­vetésében a Szovjetunió katonai szük­ségleteire szánt kiadásokat. E határozatnak megfelelően felosz­latnak 63 hadosztályt és önálló dan­dárt, ezen belül a Német Demokrati­kus Köztársaság területén állomásozó három légihadosztályt és más, több mint 30 000 főnyi létszámú harci egy­ségei Mi természetesen tudjuk, hogy az említett létszámú szovjet csapatok­nak Németországból való kivonása nem oldja meg a kérdést teljesen. A szovjet kormánynak ez az intézke­dése csupán az első lépés. Abból in­dulunk azonban ki, hogy amennyiben az Egyesült Államok, Anglia és Fran­ciaország, amely csapatokat tart Né­metország területén, szintén intézke­déseket tenne Németországban állo­másozó fegyveres erőinek csökkenté­sére, ez kétségtelenül előkészítené a talajt az e kérdésben teendő eltökél­tebb lépésekre. E téren szem előtt tartjuk, hogy a négy hatalom kor­mányainak ilyenfajta intézkedései az­után a Németországban állomásozó külföldi legyveres erők létszámának erős csökkentéséről, vagy a külföl­di fegyveres erőknek Németország területéről való kivonásáról szóló megállapodásra vezethetnének. Kollégáim és én kifejezzük remé­nyünket, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormánya és ön, Elnök Űr, személyesen teljes figyelemmel vizs­gálja meg a szovjet kormány ide mellékelt május 14-i leszerelési nyi­latkozatát és a maga részéről mél­tó módon hozzájárul a fegyverkeiési hajsza megszüntetéséhez, a nem­zetközi feszültség további enyhítésé­hez és az egyetemes béke megszilár­dításához. Államaink megfelelő lépéseit két­ségtelenül támogatnák más országok, ez pedig megalapozná az említett, mindent felölelő leszerelési program gyakorlati végrehajtását. Moszkva, Kreml, 1956. június 6. őszinte tisztelettel: N. A. BULGANYIN Bulganyin elvtárs üzenete Guy Mollet francia miniszterelnökhöz Moszkva, június 8. (TASZSZ). — Sz. A. V in o g r ad o v, a Szovjetunió franciaországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete június 7-én fel­kereste Guy Mollet francia miniszterelnököt és átnyújtotta neki N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének üzenetét. Alább közöljük az említett üzenet szövegét* Guy Mollet Öexcellenciájának, Tisztelt Miniszterelnök Or! A Moszkvában nemrég befejeződött francia-szovjet tárgyalások idején kollégáimnak és magamnak szeren­csés lehetőségünk volt, hogy eszme­cserét folytassunk Önnel és Pineau úrral a nemzetközi helyzet fontos problémáiról és megállapítottuk azo­kat a kérdéseket, amelyekben a két ország kormánya őszintén törekszik a kölcsönösen óhajtott célok elérésé­re. Kormányaink mindenekelőtt arra a következtetésre jutottak, hogy az államok erőfeszítéseinek a veszélyes fegyverkezési hajsza megszüntetésé­re kell irányulniok, mert a fegyver­kezési hajsza veszélyezteti a békét és hatalmas erőforrásokat von el a békés termelés céljaitól és a népek jólétének emelésétől. A közös fran­cia-szovjet nyilatkozatban alkalmunk volt nyilvánosan kijelenteni az egész világ közvéleménye előtt, milyen je­lentőséget tulajdonít mindkét kor­mány a leszerelési problémának. Magától értetődik, hogy a leszere­lés terén a népek mindenek előtt az államok gyakorlati akcióiban érdekel­tek. Országaink közvetlenül a háború befejezése után együttműködtek az ENSZ szerveiben, hogy megkeressék a nemzetközi megállapodás útjait az egyetemes fegyverzetcsökkentést és az atomfegyver betiltását Illetően. A két elmúlt világháború hatalmas vesz­teségeket és pusztítást okozott a Szovjetunió és Franciaország népei­nek, valamint sok nfás európai állam népeinek is. E két világháború tanul­ságai természetesen megkövetelték, hogy intézkedéseket tegyünk a har­madik világháború kitörése lehetősé­gének elhárítására. A harmadik vi­lágháború, minthogy új tömegpusz­tító fegyverek vannak, sokkal na­gyobb, mérhetetlen szenvedéseket okozna az egész emberiségnek. Amint azonban ön is tudja, a i ENSZ-ben több mint tíz esztendeje folyó leszerelési tárgyalások mind­eddig nem vezettek reális eredmény­re. Ez teszi szükségessé, hogy új uta­kat keressünk a leszerelési probléma megoldására. Ez nagymértékben elő fogja segíteni az államok közti együttműködés javulását. Az európai államok népeinek alapvető érdeke, hogy az európai szárazföld ne váljék új, még véresebb és pusztítóbb há­ború színterévé. A moszkvai tárgyalások idején ön­nel együtt, Miniszterelnök Or, meg­állapíthattuk, hogy most határozottan javult a nemzetközi helyzet. A hideg­háború mindinkább átadja helyét a nemzetközi baráti kapcsolatok, köz­tük a vezető államférfiak kapcsolatai fejlődésének. Ez kedvezőbb feltétele­ket teremt az eredményes és gyakor­lati fegyverzetcsökkentési intézkedé­sek megtételére. Ogy gondolom, egyetért azzal, hogy az ilyen intézkedéseknek már most, a nemzetközi leszerelési megállapo­dás megkötése előtt történő megtéte­le elősegítené a nemzetközi helyzet további javulását, az államok közti bizalom megszilárdulását és kedve­zőbb feltételeket teremtene az euró­pai biztonság problémájának megol­dására. Éppen ez az elgondolás vezérelte a szovjet kormányt, amikor elhatá­rozta, hogy újból jelentékenyen, 1 200 000 fővel csökkenti fegyveres erőit a Szovjetunió fegyveres erői­nek 1955-ben végrehajtott 640 000 főnyi csökkentésén kívül. Ennek meg­felelően csökkenteni fogják a Szov­jetunió fegyveres erőinek fegyverze­tét és haditechnikai felszerelését, valamint a Szovjetunió állami költ­ségvetésében a Szovjetunió katonai szükségleteire előirányzott kiadásokat. E határozatnak megfelelően felosz­latnak 65 hadosztályt és önálló dan­dárt, ezen belül a Német Demokra­tikus Köztársaság területén állomá­sozó három légihadosztályt és más, több mint 30 000 főnyi létszámú har­ci egységet. Mi természetesen tudjuk, hogy az említett létszámú szovjet csapatoknak Németországból való ki­vonása nem oldja meg teljesen aScér­dést. A szovjet kormánynak ez az intézkedése csupán az első lépés. Ab­b rl indulunk ki azonban, hogy ameny­nyiben az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormánya, amelynek szintén vannak csapatai Németor­szág területén, a maga részéről szin­tén intézkedéseket tenne Németor­szágban állomásozó fegyveres erőinek D. T. Sepilov, a Szovjetunió külügy­minisztere a közeljövőben Egyiptomba utazik D. T. Sepilov, a Szovjetunió külügy­minisztere az egyiptomi kormány meg­hívására a napokban Egyiptomba uta­zik, hogy részt vegyen az ország nem­zeti ünnepe alkalmából rendezendő ün­nepségeken. A. P. Volkov a Szovjetunió munka- és bérügyi állami bizottságának űj elnöke Moszkva, június 9. (ČTK). — A moszkvai lapok közlik azt a hírt, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsának El­nöksége eleget tett L. M. Kaganovics, a Szovjetunió Minisztertanácsa első el­nökhelyettese kérelmének és felmen­tette őt a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő munka- és bérügyi ál­lami bizottság elnökének funkciójától. A bizottság új elnökévé Alekszander Petrovics Volkovot nevezték ki. csökkentésére, ez kétségtelenül elő­készítené a talajt az e kérdésben te­endő eltökéltebb lépésekre. E téren szem előtt tartjuk, hogy a négy ha­talom kormányainak ilyenfajta Intéz­kedései azután a Németországban ál­lomásozó külföldi fegyveres erőknek Németország területéről való kivoná­sára vezethetnének. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a francia kormány május 19-i közös nyilatkozatunkban elismerte a szovjet kormány május 14-i dönté­sének nagy jelentőségét. Feltételezem, hogy Ön, Miniszter­elnök Or, egyetért azzal, hogy a le­szerelési probléma megoldásáért a fő felelősség a nagyhatalmakra hárul, és fontos volna, hogy minden nagy­hatalom kezdeményezze a fegyveres erők és a fegyverzet csökkentését szolgáló gyakorlati intézkedések meg­tételét. Nem kétséges, hogy a nagy­hatalmak ilyen intézkedései lényege­sen hozzásegítenének a mindent fel­ölelő leszerelési programra vonatkozó megállapodáshoz. Kollegáim és én őszintén reméljük, hogy a francia kormány teljes figye­lemmel megvizsgálja a szovjet kor­mány idemellékelt, május 14-i lesze­relési nyilatkozatát, és a maga ré­széről a szükséges módon hozzájá­rul az egyetemes béke szilárdításá­nak és az európai biztonság szavato­lásának művéhez. Moszkva, Kreml, 1956. június 6. Őszinte tisztelettel: N. A. BULGANYIN Bu'ganyin elvtárs Edenhez és Adenauerhez is üzenetet intézett J. A. Malik Iondoni szovjet nagy­követ pénteken délután felkereste Eden angol miniszterelnököt és át­nyújtotta neki N. A. Bulganvin sze­mélyes üzenetét. Adenauer kancellár csütörtökön fo­gadta Zorin szovjet, nagykövetet. A Német Szövetségi Köztársaság kor­mányának szóvivője pénteken Bonn­ban sajtóképviselők előtt kijelentette, hogy Zorin jegyzéket nyújtott át Adenauer szövetségi kancellárnak. Értesülések szerint az Edennek és Adenauernek átadott üzenet tartalma lényegél en azonos azokkal az üzene­tekkel. amelyeket a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke több más kormánynak is eljutatott vagy eljut­tat. (MTI). A Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság kor ányküldöttsége Pieck elnöknél Berlin, június 8. (ČTK). — A Ko­reai Népi Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségét, amely baráti látogatáson tartózkodik az NDK-ban, pénteken fogadta Wilhelm Pieck, az NDK elnöke. Kim Ir Szen, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Mi­nisztertanácsának elnöke és a kül döttség többi tagjai Pieck elnökkel megbeszéléseket folytattak a két ba ráti ország kölcsönös kapcsolatainak további megszilárdításáról. Ezután a küldöttség megtekintette a demokratikus Berlinben levő nem zeti vállalatokat. Este az NDK Mi nisztertanácsának elnöke a koreai küldöttség tiszteletére fogadást adott. Adenauer az Egyesült Államokba utazott Bonn, június 8. (ČTK). — Dr. Kond­rád Adenauer, nyugatnémet koncellár június 8-án külön repülőgépen hiva­talos látogatásra az Egyesült Államok' ba utazott, Repülőgépének indulása előt kijelentette, hogy számos amerika: közéleti tényezővel fog tárgyalni a Szövetségi Köztársaságot és az Egye­sült Államokat érdeklő problémákról, A Vietnami Demokratik Köztársaság az összvietnan^j választásokérj Hanoi, (ČTK). — Fam Dongh, a Vietnami Demokratikus iitársaság kormányelnöke és külügWinisztere jún,us 4-én a genfi ért«zlet két elnökéhez intézett levelét® válaszol a Vietnamról hozott genj^egyezmé­nyek megvalósításáról k'" iött május o-i üzenetükre. A kcrmányelnök levelében hangsú­lyozza, hogy a Vietnami Demokrati­kus Köztarsaság kormánya hűen a genfi egyezményekhez, amelyeket pontosan betart, amit a többi érde­kelt féltől is megkövetel, üdvözli a két elnöknek azt az ajánlatát, hogy a nemzetközi ellenőrző és felügyeleti bizottság további normális munkáját a genfi egyezmények alapján biztosíts sák. A miniszterelnök továbbá rámutat, hogy május 11-én jegyzéket intézett Dél-Vietnam vezetőjéhez, amplyben előzetes értekezlet megtartását java­solja a választások kérdésében. Eisenhower elnököt megoperálták Washington, június 9. (ČTK). -= Eisenhowert, az "USA elnökét június 8-ra virradó éjjel beszállították a washingtoni katonai kórházba. A rönt­genvizsgálat megállapította, hogy rosszullétének oka a vékonybélnek, az úgynevezett ileus végének megbetege­dése. Nyugati hírügynökségek jelenté­se szerint az orvosok az operáció mellett döntöttek. A műtétet junius 9-én délelőtt végre is hajtották. A csaknem két óráig tartó műtét után a következő hivatalos .jelentést adták ki: „A műtét sikerült és az elnök álla­pota nagyon kielégítő". A Francé Presse hírügynökség tu­dósítója jelenti, hogy június 8-án mihelyt köztudomásúvá vált Eisenho­wer betegsége, hirtelen estek az ipari részvények. Többek között nagy ár­esést mutattak Du Pont de Nemours mammutfegyvergyár-konszern, a Texas Oil Comp. kőolajtársacág és az Inter­national Nickel Tröszt részvényei. Az AFP hozzáteszi, hogy az az ag­godalom, amely Eisenhower megbete­gedése miatt, illetve amiatt mutatko­zik, hogy folytathatja-e politikai te­vékenységét, arról tanúskodik, hogy a börzések bizonyos körei, mily nagy jelentőséget tulajdonítanak a mos­tani elnök újra jelölésének. „Nem adhatunk negatív választ a Szovjetunió kezdeményezéseire" Pineau beszéde az AmeriCan Oub eb-djén Párizs, június 8. (MTI). Christian Pineau francia külügyminiszter a pá­rizsi American Club ebédjén b^édet mondott, amelyben szovjetunióbeli út­járól szólva a következőket mondot­ta: „Nem tapasztaltam jelentős változá­sokat a Szovjetunióban a diplomá­cia síkján. Viszont olyan belpoliti­kai átalakulást láttam, amellyel ve­szélyes lenne nem számolni. Nem adhatunk negatív választ a Szovjet­unió kezdeményezéseire". Pineau ezután hangsúlyozta a Szov­jetunió nagy fontosságot tulajdonít annak, hogy megszüntessék a vas­függönyt. „Az én tézisem — mon­dotta Pineau — s ezt meg is fogom mondani amerikai utamon (a külügy­miniszter június 18-án Washington­ba utazik) az, hogy miután az oroszo­kat olyannyira bíráltuk, ügyetlenség lenne részünkről, ha most mi igyekez­nénk a vasfüggönyt fenntartani. Vá­l^zolnunk kel! a szovjet kezdeménye­zésekre a szükséges óvintézkedések megtételével. A védelmi erőfeszftések csak eszközt jelentenek, nem pedig célt. A cél a béke. Meg kell javítanunk a kereskedel­mi forgalmat és kulturális cserét a Szovjetunióval, ezenkívül pedig tá­mogatnunk kell a szabad utasfor­galmat mind a Szovjetunióval, mint pedig a népi demokráciákkal. Nem szabad fenntartani a bizalmat­lanságot, amely nem mindig kedvez nekünk". PINEAU HELYREIGAZÍTJA ADENAUERT Amikor Guy Mollet francia minisz­terelnök Luxemburgban Adenauerral találkozott, tájékoztatta őt a Szovjet­unióban folytatott tárgyalásairól. Aden­auer keddi nyilatkozatában — a Mol­lettől szerzett értesülésekre hivatkoz­va — azt állította, hogy a Szovjetunió „tudatosan megakadályozza Németor­szág újraegyesítését". Pineau francia külügyminiszter most helyreigazította Adenauer szavait, s kijelentette, hogy a bonni kancellár helytelenül adta vissza a Mollet-tól nyert felvilágosítást. A nyugatnémet sajtó feltűnő helyen közli Pineau nyilatkozatát. Wehner, a Német Szociáldemokrata Párt parla­menti képviselője az esettel kapcso­latban megállapította: „Nyilvánvaló, hogy Pineau nyilatkozata alapos fel­sülést jelent Adenauer számára. A kancellárnak a külföldi államférfiak kijelentéseivel való célzatos zsonglőr­ködése megnehezíti a Németország újraegyesítésével foglalkozó nemzet­közi tárgyalások újrafelvételét". Wehner sürgette, hogy a szövet­ségi kormány a Moszkvával való köz­vetlen tárgyalások útján tájékozódjék a német újraegyesítésre vonatkozó szovjet álláspont felöl. A taj földi kormány hamarosan elismeri Kínát Peking, június 9. (ČTK). — Az Oj Kína hírügynökség jelentése szerint Van Vaidhajakon, tajfölu külügy­miniszter kijelentette, hogy a tajföl­di kormány megváltoztatta állásfog­lalását a Kínai Népköztársaság elis­merésének kérdésében, tekintettel a jelenlegi nemzetközi helyzetben be­állott változásokra. A tajföldi kor­mány elismeri Kínát, mihelyt belép az ENSZ-be. Van Vaidhajakon továbbá kijelen­tette, hogy Tajföld pénzügyi, gazda­ságügyi és külügyminisztere közös javaslatot készítettek elő közvetlen kereskedelmi kapcsolatok felvételére Kínával. 0 J S 7 O 1956. június 10. «

Next

/
Thumbnails
Contents