Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-09 / 160. szám, szombat

Minél szilárdabb a barátságunk, annál jobban biztosítva lesz népeink békéje J. Broz-Tito és N. A. Bulganyin elvtársak a leningrádi Elektroszlla üzemben ide elvtársaimmal együtt, de meg kell mondancfn, hogy elvtársi érzésekkel viseltetem önök iránt, mint munkás 8 munkáshoz. Tudom azt is, mit jelentett munkásnak lenni külföldön, kapitalista országokban, ahol munkásként dolgoztam, és tudom, mit jelent munkásnak lenni itt. Együtt örülök önökkel annak, hogy .megvan a lehetőségük az új, a gyönyörű élet kiepítésére. Ebben sok sikert kívánok önöknek. És mi, felelős állami tényezők, mi Jugoszláviában és itt az önök vezető dolgozói minden téren arra törekszünk és minden erőnket latba vetjük, hogy barátságunk örök legyen. Együttműködésünk a szocializmus és a kommunizmus felépítésének, javát szolgálja. Éljenek a leningrádi munkások! Éljen a Szovjetunió és annak hős népe! Kidolgozták Anglia „új ciprusi politikáját" Angol lap Harding leváltását követeli N. A. Bulganyin beszéde az Elektroszila üzemben Moszkva, (TASZSZ). — Drága elvtársak! Mindenekelőtt engedjék meg, hogy önöknek és az önök személyében valamennyi munkásnak, mérnöknek, technikusnak és alkalmazottnak, Leningrád valamennyi lakójának tolmácsoljam a szovjet kormány és a kommunista párt Központi Bizottságának üdvözletét! (Viharos taps). Engedjék meg továbbá, hogy a saját nevemben és az önök nevében köszönetemet fejezzem ki Tito elvtársnak pompás jókívánataiért. (Taps). Drága elvtársak! Találkozásunk a jugoszláv vendégeinkkel, aminek itt ma tanúi vagyunk, rendkívül fontos. Ez a találkozó túllépi üzemük kereteit, városuk határait. Ez a találkozó országos jelentőségű az államaink közötti kapcsolatokban. Jugoszláviát és a Szovjetuniót, Szovjetunió és Jugoszlávia népeit mindig hagyományos barátság fűzte egybe. Együttharcoltak a megrögzött ellenség, a fasizmus ellen, közösen ontották vérüket azért, hogy kiűzzék a hódítókat országunkbői és Jugoszlávia területéről. Keserűséggel emlékezünk most vissza arra a rövid időszakra, amikor kapcsolatainkba zavar állott be. Most azonban már elmondhatjuk, hogy mindez mögöttünk van, ma a Szovjetunió és Jugoszlávia kormányainak törekvése következtében helyreállott a szovjet és a jugoszláv nép szilárd, örök és megbonthatatlan barátsága. (Viharos taps és hurrá kiáltások). Jugoszlávia nagy ország, lakosainak száma 17 millió, Európa délkeleti részén terül el. Jugoszlávia népei épp úgy mint mi, elűzték a nagybirtokosokat és tőkéseket. Jugoszlávia ma a szocializmust, népeinek örömteli és boldog jövőjét építi. (Taps.) A jugoszláv nép iránt táplált barátságunk nagy nemzetközi jelentőségű, megfelel törekvéseinknek s a szovjet nép azon vágyának, hogy békében és barátságban éljen, nyugodalmasan örömteli munkában élje le életét,.ne kelljen félnie a háborútól, s dolgozhassák a jövő nemzedékek boldogságáért és javáért. Az a fogadtatás, amelyben ma Tito elvtársat, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnökét, és a kíséretében- levő elvtársakat részesítették. rendkívül meleg volt. (Taps.) Az a tény, hogy önök ily meleg érzéseket táplálnak ezek iránt az elvtársak iránt, a jugoszláviai nép képviselői iránt, kifejezi a szovjet népnek ama törekvését és vágyát, hogy a világ valamennyi népével, szomszédainkkal, az olyan nagyszerű szomszédokkal, mint Jugoszlávia népei békében és barátságban éljen. (Taps.) Önök tudják, hogy a szovjet kormány és pártunk, a Központi Bizottság elnöksége az utóbbi években fáradhatatlanul és mondhatnám nehezen dolgozik a békés sikerek megszilárdításán. a béke és a népek közötti barátság megerősítésén. (Taps, hurrá kiáltások). E cél elérése érdekében nem riadunk vissza semmi nehézségtől.- Megtettünk mindent; hogy békés tárgyalások útján rendezzük a megoldatlan kérdéseket és elkerüljük a háborús konfliktusokat. Békében akarunk élni és örülni az egész földkerekség népei békés munkájának. (Hurrá kiáltások, taps.) Ezt nem azért tesszük, mintha gyengék volnánk. Nem, az ellenség tudja, mi a Szovjetunió és mit jelent a hős szovjet nép, amely már nem egyszer megmutatta, mikor szükség volt rá, erejét és szovjet öklének súlyát. (Hurrá kiáltások, taps.) A szovjet állam ereje és hatalma szemléltetően nyilvánul meg az Sz. M. Kirővről elnevezett pompás Elektroszila üzemünkben. Azok az öreg munkások, akik itt vannak, jól tudják s mi is tudjuk, mi volt az Elektroszila a múltban. Jelentéktelen üzem, amely a Siemens—Schuckkert céghez tartozott s 800—900 munkást és hivatalnokot foglalkoztatott. A Szovjetunió gazdasági felépítésének első éveitől kezdve növekedni kezdett az üzem, és gyorsult termelésének üteme. Mondhatjuk, hogy nem napról napra, de óráról órára növekedett, és ma a leningrádi proletárok hatalmas bástyája. Gyönyörű, pompás üzem ez. (Taps, hurrá kiáltás.) Államunknak ma vannak ilyen, de nemcsak ilyen üzemei, hanem sok más nagyon jó gyára és vállalata is. Mindezek áz üzemek, a munkások és alkalmazottak, a mérnökök és konstruktőrök, akik bennük dolgoznak, békés építőmunkát végeznek, gépeket és műszerekét gyártanak a békés építés céljaira és biztosítják a szovjet emberek nyugalmas, boldog életét. A szovjet nép a békére törekszik. Találkozásunk Tito elvtárssal a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnökével és munkatársaival, mint már mondottam és újból ismétlem, óriási nemzetközi jelentőségű. Minél szilárdabb a barátságunk, annál jobban biztosítva lesz népeink békéje. (Taps). Ogy vélem, s nem tévedek, ha azt mondom, hogy azt a barátságot, amelý most oly kifejezésteljesen nyilvánul meg Tito elvtárssal való találkozásainkon, örök és megbonthatatlan lesz. semminek és senkinek nem szabad megzavarnia. És ha ez megtörténnék és valaki megkísérelné megbontani ezt a barátságot, azt hiszem a szovjet és a jugoszláv népnek elég ereje lesz ahhoz, hogy megsemmisítse mindazokat, akik torzsalkodást szítanak a népek között, akik a béke ellenségei. (Hurrá kiáltások, taps.) Engedjék meg keáves elvtársak, az üzem dolgozói, hogy végezetül sok sikert kívánjak mindennapi hősies munkájukban! Engedjék meg, hogy sok boldogságot és sikert kívánjak életükben és munkájukban. Éljen a szovjet és a jugoszláv nép barátsága! Legyen e barátság örök és megbonthatatlan! Éljen a Szovjetunió és Jugoszlávia kormánya! Éljenek nagy tanaink, melyeknek zászlaja alatt élnek a Szovjetunió, Jugoszlávia és számos más ország népei, a nagy Lenin tanai, kinek a nevét viseli az önök dicső gyönyörű városa! (Hurrá kiáltások, taps.) Ciprus szigetén szerdán halálos kimenetelű merényletet követtek el egy limasszoli angol iskola igazgatója ellen. Csütörtökön a ciprusi kormányzóság egyik görög tisztviselőjét ölték meg. Nicosiában szerdán a biztonsági csapatok egyik katonai járművére bombát dobtak, A katonaság ágyútüzet nyitott. Egy asszony és egy gyermek megsebesült. A biztonsági csapatok felhatalmazást kaptak, hogy a speciálisan „veszélyes területet" lezárhassák. Az AFP londoni tudósítója szerint Harding ciprusi kormányzónak Eden miniszterelnökkel és Lennox-Boyd Joszip Broz-Tito és N. A. Bulganyin látogatásai Leningrádban gyarmatügyi miniszterrel folytatott londoni tárgyalásai során meghatározták a brit kormány új ciprusi politikájának főbb irányelveit. A hírügynökségek értesülése szerint az angolok továbbra sem hajlandók Makaripsz érsekkel tárgyalni és rövidesen kidolgozzák az új alkotmányt, amelynek értelmében Ciprus önkormányzatot kap. A Daily Herald című lap csütörtöki vezércikkében követeli, hogy Harding kormányzót mentsék fel tisztsége alól, mert „szem ilye kötelez a kudarcot vallott politika továbbvitelére", a közvélemény kívánsága pedig az, hogy „e kellemetlen helyzetnek I véjjetvessenek". Több foglalkozási ágban lerövidítik a munkanapot a Román Népköztársaságban Bukarest, június 7. (Agerpres) — A Román Népköztársaság Minisztertanácsa jóváhagyta a munkaidő szabályozására vonatkozó rendeletet. Eszerint több foglalkozási ágban nyolc óránál rövidebb lesz a munkanap. Hatórás munkanapot állapítottak meg azoknál a munkásoknál és technikusoknál, akik vegyiipari üzemekben, az egészségre káros körülmények között dolgoznak. Ugyancsak hatórás munkanapot állapítottak meg egyes föld alatt dolgozó munkások számára, akiknek munkahelyén a hőmérséklp állandóan 50 Celsius fok felett van. A keszonmunkások munkaideje 2—6 óra között változik. A búvárok munkaideje az év-, szaktól, a mélységtől, a víz sodrától függően 4—6 óra. GUY MOLLET VÁLASZÚTON Leningrád, június 7. (TASZSZ) — Engedjék meg, hogy a küldöttség nevében meleg köszönetemet fejezzem ki ezért a szívélyes fogadtatásért. Egyben tolmácsolom önöknek, ezen üzem munkásainak és azi összes lenin girádi üzemek dolgozóinak a jugoszláv munkások, dolgozók és az egész jugoszúáv nép legforróbb üdvözleteit. Néhány napja tartózkodunk itt csupán, de láttuk, hogy néhány év alatt mily nagy haladást tett az önök országa. Itt jártam a tizenhetes években Piterben, ahogy önök akkoriban Leningrádot nevezték. Láttam, mily elmaradott volt akkor az önök országa, alapos tapasztalatokat szereztem e téren, mert keresztül-kasul beutaztam egész hazájukat. Borzalmasan elmaradott ország volt. . És midőn alkalmam volt az önök Városá'ia látogatni, láttam itt a bátor forradalmárokat, petrogradi munkáLeningrád, június 7. (TASZSZ). — Június 7-én délután Joszip Broz-Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke és N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke megtekintették Leningrádot. A Néva-parton kiszálltak autóikból és gyalog járták be a várost, megtekintették a városi könyvtár környékét, ahol 1917ben az ideiglenes kormány szervei fegyverrel kergették szét a bolsevikok júliusi tüntetését, amelyen a fiatal munkás, Joszip Broz-Tito is részt vett. Leningrád lakosainak ezrei J. Broz-Titot és N. A. Bulganyint melegen üdvözölték. Joszip Broz-Tito és N. A. Bulganyin ezután autón a Litejnij-hídon keresztül a Nyári parkhoz hajtattak és egy kávéházba tértek be. A Nyári parkban ilyen tájban sok a gyermek. J. Broz-Tito és N. A. Bulganyin a gyermekeket fagylalttal és cukorkával vendégelték meg. Tito és Bulganyin elvtársak beszélgettek a Nyári parkban sétáló leninTito elvtárs beszéde sokat és mint fiatal fiú, már akkor megértettem, hogy Oroszország előtt ragyogó jövő áh. Láttam a munkások óriási lelkesedését, tanúja voltam az utcai harcoknak, s egy kevéssé részt is vettem bennük. Világos volt előttem, hogy a munkások teljes elszántsággal készek megvédelmezni szabadságukat és jobb életet harcolni kj maguknak. Röviddel ezután, ugyanazon év októberében a munkások véget vetettek a múltnak, új útra léptek, a szocializmus felépítésnek útjára. Teljesen érthető, hogy fel tudom becsülni azt, mily messzire haladtak önök előre Ő súlyos évek alatt. Nagy örömmel töltenek el engem iparuk és technikájuk óriási sikerei, amelyek munkájuk kiváló minőségéről, e hősi nép munkáskezeinek alkotó művéről tanúskodnak. Elvtársak, drága munkások! A Jugoszláv Köztársaság elnökeként jöttem grádi polgárokkal. Az egyik közülük megkérdezte az elnököt: „Igaz az, hogy ön a Petropavlovszkij erődítmény börtönében ült?" „Igen, három hétig voltam bezárva a Petropavlovszkij erődítmény sötét kazamatáiba, sőt enyhe reumát is szereztem ott" — válaszolta Tito elvtárs. Tito elvtársat ezután egy fiatal férfi szólította meg és megkérte, adja át üdvözletét a jugoszláv dolgozóknak. Tito elnök azt válaszolta: „Biztosan, egész biztosan átadom". Este Joszip Broz-Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke és N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke az Sz. M. Kirovról elnevezett Akadémiai Opera- és Balettszínházban megtekintették Csajkovszkij „Az alvó Csipkerózsa" című balettjét. A nézők a díszvendégeket meleg tapssal üdvözölték. A színház együttesének nevében a becses vendégeket G. N. Orlov, színház igazgatója, az OSZSZSZK érdemes művészeti dolgozója üdvözölte. J. Broz-Tito és N. A. Bulganyin elvtársakkal együtt a színházban jelen voltak: Edvard Kardelj, Kocsa Popovics, Mijalko Todorovics, Jakov Blazsevics elvtársak, Veljko Micsunovics, Jugoszlávia szovjetunióbeli nagykövete. D. T. Sepilov, a Szovjetunió külügyminisztere, N. M. Pegov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének titkára, V. V. Kuznyecov, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese. A. I. Antonov tábornok, N. P. Firjubin, a Szovjetunió jugoszláviai nagykövete és más hivatalos személyek, akik Tito és Bulganyin elvtársakkal érkeztek Leningrádba, valamint Leningrád szovjet- és párttényezői. Az előadás után Joszip Broz-Tito elnök, N. A. Bulganyin és más kiváló vezető tényezők a színpadra mentek és a főszereplőknek N. M. Mihajlovnak, V. K. Ivanovának, K. V. Sapilovnak és N. A. Petrovának virágcsokrokat nyújtottak át s köszönetet mondtak a gyönyörű előadásért. Még a francia nemzetgyűlés bizarr, ellentmondó helyzetekben oly gazdag történetében sem mindennapi az a bizalmi szavazás, amely kedden, a késő esti órákban zajlott le. Ez a szavazás zárta le a múlt hét csütörtökén kezdődött, ötnapos vitát a kormány általános politikája körül. A bizalmi szavazás eredménye — mint ismeretes — 271 szavazat a kormány politikája mellett, 59 ellene, míg 201-én — köztük 150 kommunista — tartózkodtak a szavazástól. Ezt a vitát és bizalmi szavazást igen jellemzően — maga Guy Mollet miniszterelnök „a kormánynak adott második meghatalmazásnak" nevezte. Helyes és találó ez a meghatározás, mert Guy Mollet — a január 2-i választások előtt tett minden kijelentésével és ígéretével, valamint hivatalbalépésekor adott programjával szöges ellentétben — a mai francia politika központi kérdését jelentő észak-afrikai háború ügyében az emlékezetes február 6-a óta egyre fokozódó mértékben a jobboldali, gyarmatosító köröknek megfelelő politikát folytat. Waldeck-Rochet, a francia kommunista párt vezérszónoka ebben a „második meghatalmazási vitában" szószerint idézi Guy-Molletnek 1955. december 15-én mondott választási beszédét: „Ami Algériát illeti — s ez pillanatnyilag a legfontosabb kérdés — Véget kell vetnünk a háborúnak, viszsza kell állítanunk a jóviszonyt a lakosság minden rétege között, s végül szabadon elhatározott tartós kapcsolatokat kell teremtenünk Franciaország és Algéria között." &jnos, mindjárt hivatalbalépésének másnapján, február 6-án az algiri fasiszták első nagyobb tüntetésére GuyMollet megtagadta ezt a világos és határozott programot, melyet pedig egy hónappal azelőtt több mint tizenkét millió francia választó hagyott jóvá. Algéria miniszter-rezidensévé Lacoste-ot nevezte ki, aki a jobboldali körök fokozódó támogatásával egyre több katonát küldött Algériába s tisztán a fegyverek erejével kereste a megoldást. Az év elején alig 200 000 főnyi francia haderőt közel megkétszerezte, százával vetette be a repülőgépeket és helikoptereket és a gyarmati hadjáratok hírhedt „sakktábla módszerével" kíméletlenül védelmezte a francia kizsákmányolók érdekeit Észak-Afrikában. Igaz, közben a Guy Mollet-kormány híven eredeti programjához, az egész francia nép érdekeit szolgáló követeléseket is megvalósított. A külpolitikában a békés együttműködés és a leszerelés elveit hirdette s ezt a politikát — a jobboldal minden mesterkedése ellenére — Tuniszban és Marokkóban megvalósítani igyekezett. Szociális reformokat hajtott végre, például az öregségi biztosítás terén. De mindezt keresztülhúzta az a pálfordulás, amit Guy Mollet éppen a legfontosabb kérdésben, az algériai háború ügyében követett el. A kommunista párt szónoka joggal mutatott rá a vitában, hogy ez az engesztelhetetlen gyarmati magatartás az algériai kérdésben, amely még Nehru indiai miniszterelnök jószándékű közvetítő ajánlatát is mereven elutasítja, merő ellentétben áll a szocialista kormány által hirdetett külpolitikai elvekkel s alkalmas arra, hogy a jobboldal helyett — s annak javára — kikaparja a gesztenyét a tűzből, vagyis hogy végrehajtsa a nemzet legszélesebb köreiben csak ellenszenvet kiváltó állandó katonai behívásokat és az óriási összegre rúgó katonai kiadások fedezését szolgáló állandó adóemeléseket. Guy Mollet, hogy választói előtt leleplezze azt a tényt, miszerint a kormányprogram leglényegesebb kérdésében — Algéria ügyében — ő, a szocialista miniszterelnök már csak a gyarmatosító és kizsákmányoló politikát követő jobboldal szavazataira számíthat, nem adott helyet a kommunisták követelésének, annak, hogy a kormányprogram négy lényeges kérdéséről: a külpolitikáról — a gazdasági és szociális kérdésekről — Marokkóról és Tuniszról — végül Algériáról külön-külön szavazzanak. A nemzetgyűlésben tehát — miután Guy Mollet kierőszakolta, hogy csak egyszer szavazzanak a kormány egész politikája felett, — a kommunista párt nehéz helyzetben volt. Nem hagyhattá jóvá globálisan a kormány egész politikáját, mert azon belül a leghatározottabban ellenezte az algériai kérdés fegyveres megoldását. Viszont szavazataival nem járulhatott hozzá a szocialista kormány megbuktatásához, hogy ezzel szabaddá tegye az utat egy jobboldali koalíció kialakításához, ahhoz, hogy egy új, reakciós francia kormány necsak az algériai kérdésben, de a kül- és a beipolitika minden -fontos problémájában a hidegháború, a további fegyverkezés, a gyarmati kizsákmányolás és a hazai reakció érdekeit szolgálhassa. A megoldás az adott helyzetben csak az lehetett, hogy a francia kommunista párt a bizafmi szavazás előestéjén megtartott központi bizottsági ülés határozata értelmében tartózkodott a szavazástól, kifejezve így ellenzését a szocialista kormány algériai háborús, csak a reakciós érdekeit szolgáló politikájával szemben. Most Guy Mollettől függ, hogy ä tizenkettedik órában megértse az idők szavát. Szocialista miniszterelnök nem vezetheti tartósan az ország ügyeit a jobboldal bizalma alapján. Helyesebben mondva: szocialista miniszterelnök Franciaországban nem kormányozhat saját programja, saját választói, több rtiint tizenkét millió francia szavazó álig néhány hónappal ezelőtt világosan és határozottan megnyilvánult akarata ellenére. Természetesen az is fontos, hogy ezek a francia dolgozók újra felemeljék szavukat a véres algériai háború befejezése érdekében, hogy tovább egyengessék közös akcióikkal az egész ftancia nép érdekeit, a mindenféle kitérők és megtorpanások nélkül szolgáló népfront kormány mielőbbi megalakulásának útját. (—

e -c) O J SZQ 1956. június ti. V