Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-05 / 156. szám, kedd

Vetélytársa lesz-e a nyáradi szövetkezet a nyárasdinak? • Prága képzőművészeti kiállításai M' | ester legyen az a festőművész, aki ecsetével vászonra tudja vetíteni a nyáradi határ zöld színének minden árnyalatát. A mostoha idő ellenére ma már vállig érő ősziárpaföldön járkáltunk s a szomszédos táblán a dús lucerna jelzi, hogy a nyáradiaknak ez idén már tavasztól kezdve lesz elegendő takarmányuk. A lucernatáblával szemben pedig szorgalmas nyáradi asszonyok és lányok egyelik a répát. Utunk elvitt a szövetkezet gazdasági udvarába. Két évvel ezelőtt ott még csak egy-két faszérűben szorongtak a szarvasmarhák s ma már a sertések nagyrésze, a tehenek és növendékállatok új, korszerű istállókban vannak elhelyezve. Illetve csak éjszakára, mert nappal csupán a nagyhasú tehenek és ariyasertések maradtak bent, a többi állat kint van a legelőn. A sertésistállő takarmányozójában bukkanunk rá Sebő Ferencre, a szövetkezet elnökére, aki egy lucernabuckán ülve vizsgálgatja a lucerna minőségét és mindjárt meg is állapítja, hogy ez idén a zöldtakarmány dús és elsőrendű minőségű. — Már eddig is annyi zöldtakarmányt tudtunk biztosítani, hogy még a tagok számára is 10—10 árt oszthattunk ki, — mondja az elnök. Mellette az etető a herét szecskázza. Egyik sem panaszkodik, amikor beszédbe elegyedtünk, hanem mindketten, sőt az odaérkezett HNB-titkár, Sági elvtárs is megfontoltan a szövetkezet jövőjéről beszél. S

zóba került a második ötéves terv, s arra a kérdésünkre, hogy megvalósítható-e a terv a tejhozamban, az elnök előveszi zsebéből noteszét, belenéz és azt mondja: — Ház bizony 660 litert elérni egy hektár földről nem lesz könnyű dolog. Ahhoz jelenlegi tehénállományunkat a kétszeresére kell emelnünk, mert jelenleg csupán 85 tehenünk van s 657 hektár földhöz körülbelül 180 tehénre lesz szükségünk. De ez sem riaszt vissza bennünket, mert magunk is rájöttünk, hogy csakis az állattenyésztés hasznosságának fokozásával tudjuk szövetkezetünket megerősíteni. Persze ennek legfontosabb alapja a bő takarmánykészlet. — Idén ugyan még kissé szűken voltunk a takarmánnyal — mondja továbbá Sebő elvtárs — de azért nem kellett a szomszédhoz menni kölcsönkérni. Most pedig már előre gondoskodunk arról, hogy a jövőben újtól újig elegendő takarmányunk legyen. Közben beléptünk a sertésistállóba, ahol néhány anyasertés van kismalacaival. Arra a kérdésünkre, hogyan teljesítik a sfrtésgondozók a malacelválasztási tervet, egymásra néznek s magabiztosan felelik: a 10,7 malacot választunk el anyasertésenként, de ezt a mennyiséget az év végéig még túl akarjuk szárnyalni. A gazdasági udvartól két kilométerre van a szövetkezetnek egy igen jó helyen fekvő baromfifarma dús zöldtakarmánnyal, gyümölcsfákkal és egy kis tóval. Vörös- és fácántyúkokat tenyésztenek ott. A farm vezetőnője szerint most csupán 150—200 tojást tojnak, mert sok a kotlós. Csibekeltetéssel nem foglalkoznak, mert a fácántyúkok rossz kotlók. Már hetek óta várják az új tyúkketreceket, hogy átvehessék a kiutalt 1500 darab csibét, de sürgetésük eddig hasztalan volt, pedig már kirántani való csirkéket adhattak volna a piacra. Ahogy így körüljárjuk a farmot, a kacsatenyésztés jut • eszünkbe, amely gazdálkodási ágazatban a hús és zsír termelését gyorsan és gazdaságosan lehet elérni. Szerintünk tehát a nyáradi EFSZ is megvalósíthatná a szövetkezeti kacsatenyésztést. A szépen fejlődő szövetkezetnél némi fogyatékosságot is észleltünk. S ez a kertészet. Erre is sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítania a vezetőségnek, hiszen ez is szépen jövedelmezhet a szövetkezetnek. Ö

römmel állapíthatjuk meg, hogy a nyáradi EFSZ évről évre fejlődik. Átesett már a szövetkezetek gyermekbetegségein. Jó a vezetőség, szorgalmasak a szövetkezeti tagok s jó az együttműködés a HNBval, a helyi pártszervezettel s ehhez még hozzájárul az is, hogy a nyáradi traktorosbrigád is példásan dolgozik. De így is van ez rendjén. A község lakossága egy nagy szövetkezeti családot képez. A szövetkezetesek megelégedettsége legjobban bizonyítja a nagyüzemi gazdálkodás óriási előnyeit. Megnyugtató érzéssel távozufik Nyaradról s bízunk abban, hogy Nyárad egyhamar igen komoly vetélytársa lesz Nyárasdnak. Kopper János, Nagymegyer Az iskolában szerzett tapasztalataikat a gyakorlatban érvényesítik Szövetkezeti tagjaink a múlt évekhez hasonlóan ez idén is gyarapították tudásukat a szövetkezeti munkaiskolában. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy a szövetkezeti tagok közül sokan nemcsak kötelességből jártak iskolába, hanem azért is, mert tudják, hogy ez az ő javukat szolgálja. Legjobban bizonyítják ezt az évzáró kiértékelések és azok a kötelezettségvállalások, amelyeket tettek, hogy a tanulás során szerzett tapasztalatokat a gyakorlatban érvényesítik majd. Ondrej Láska, a szövetkezet traktorosa vállalta, hogy a tavaszi munkákat határidő előtt elvégz>. Az iskola átlagos látogatottsága 96 százalék volt. Tizenkilenc dolgozó sikerrel fejezte be a tanulást. A čadcai járásban a járási nemzeti bizottság dolgozói szintén rendkívül nagy figyelmet fordítottak a szövetkezeti tagok iskolázására. Ezt bizonyítja a Vysoká nad Kysucou-i szövetkezeti munkaiskola nagy látogatottsága. Hasonló a helyzet Turzovkán és Makovon, ahol a szövetkezeti tagok nagy érdeklődést mutatnak a7 előadások iránt, jól tudva, hogy ez úton sajátítják el a mezőgazdasági termelés haladó módszereit. A žilinai járásban sem maradtak le. A legjobb üzemi munkaiskolák közé tartozik a bytSicai, bánovái és a svederníki iskola. A szövetkezeti munkaiskolák jó eredményei nemcsak a nemzeti bizottságok funkcionáriusainak érdeme, hanem a tanítóké és az iskolavezetőké is. így volt ez Lukovištében is, ahol Hutka elvtárs nevelő tudásával és a mezőgazdasági kérdések ismeretével dicséretre méltó eredményeket ért el. A felsorolt példákból' láthatjuk, hogy a szövetkezeti tagok körében egyre nagyobb az érdeklődés, a tudnivágyás. Szükséges azonban, hogy a jövőben az egyénileg gazdálkodó földműveseket is megnyerjék az üzemi munkaiskolába. J. B., Bratislava GOOOOOOOOOOOOOTOOOOOOOOO^^ OOOO0OOOOOO0OOOOOO Mindenekelőtt végső fokon egységes és központosított államapparátus csak az állami funkciók területén maradt, vagyis az ország védelmének és a társadalmi rend szocialista jellege megvédésének területén. E kereten túl az államapparátust vagy decentralizáltuk, vagy átruháztuk funkcióit a társadalmi önkormányzat különböző szerveire és intézményeire, amelyek közvetlenül felelnek meghatározott önkormányzati szerveknek, vagy a dolgozók kollektív kép seleti szerveinek. Más szóval, a szocialista viszonyok és a szocializmus fejlődésének légkörében tudatosan egyes állami funkciók elhalására vettünk irányt azok „társadalmasításával", vagyis oly módon, hogy átruháztuk azokat különböző társadalmi szervekre és önkormányzati szervezetekre. A másik dolog pedig az, hogy ilyen körülmények között az a módszer, amikor vezető pártszervek hozzák a határozatokat, és azokat közvetlenül az állami végrehajtó apparátuson keresztül valósítják meg, vagy ahogy nálunk nevezik, az adminisztratív vezetés módszere nemcsak hogy politikailag elfogadhatat'an lett a tömegek között, hanem gyakorlatilag teljesen eredménytelen is. Az adminisztratív apparátus elvben a megfelelő társadalmi önkormányzati szervek közvetlen, szakszerű végrehajtó eszköze lett azok határozatainak végrehajtására, vertikális vonala kizárólag a "törvényesség ellenőrzésére szorítkozott. Ez természetesen nem jelenti azt. hogy mi, jugoszláv kommunisták annak hívei lennénk, hogy a társadalom valamilyen elszigetelt, decentralizált területekre darabolódjék, széjjelszakadjon. A szocialista társadalom egységes, egységbe fogja a Kellően centralizált társadalmi funkciók egész sora a társadalmi élet minden területén és különösen a népgazdaságban. Mégis, e centralizált funkciók létrehozásánál a társadalmi önkormányzat alapvető szerveire támaszkodtunk. Ezek kollektíván, különböző szervezeti formákban, munkájuk szükségleteinek és közvetlen érdekeinek megfelelően biznsUják mind a közérdekű funkciók kellő centralizálását, mind pedig ázt, hogy közvetlen hatást gyakoroljanak e funkciók elvégzésére. Példa gyanánt és a jobb érthetőség kedvéért megemlítem társadalmi kamaráink szervezetét. Ezek az egyes iparágakhoz tartozó vállalatok közös szervezetei s vezetőségükbe valamennyi vállalat munkástanácsai megválasztják saját képviselőiket. A kamaráknak az egész társadalmat érintő bizonyos határozatai esetében a kormánynak természetesen közvetlen beavatkozási joga van. A kamarák mint olyanok országos méretű tervvégrehajtó és gazdasági összehangoló feladatkört töltenek be, az erre vonatkozó határozatokat a munkástanácsok képviselői hozzák a törvények és a gazdasági tervek alapján. Az a folyamat, amely nálunk a decentralizálás nevet kapta, és amely a valóságban nem felel meg a decentralizálás tényleges lényegének, nem jelenti tehát a centralizált funkciók megszüntetését, amelyek elengedhetetlenül szükségesek a mai szocialista társadalomban, de mindenesetre azok demokratizálásához vezetett. Ennek az egész átszervezésnek az volt tehát a célja, hogy az egységes állami végrehajtó apparátusról számos végrehajtó funkciót átvigyen a dolgozók önkormányzati szerveire, alárendelje ezt az apparátust éppen ezeknek a szerveknek ( és nem központi adminisztratív intézményeknek) s ily módon biztosítsa a közvetlen ellenőrzést és a dolgozók közvetlen bekapcsolódását az egyes határozatok és feladatok kidolgozásába és végrehajtásába a társadalmi élet minden területén és elsősorban a népgazdaságban. Igyekeztünk megakadályozni minden olyan tendenciát, hogy az államgépezet önálló politikai és gazdasági erővé váljék, éppen ellenkezőleg, gondoskodtunk arról, hogy a szocialista fejlődés súlypontját átvigyük a dolgozók építő és lehetőleg szabadabb kezdeményezésére. A dolgozók ugyanis mindennapos munkájukban és törekvéseikben anyagi és szellemi érdekeiket tartják szem előtt, ha pedig, mihelyt ezek az érdekek világos formákat kapnak a termelési eszközök társadalmi tulajdonán alapuló társadalmi viszonyokban, lényegüket tekintve, szükségképpen szocialisták lesznek. Hasonló körülmények között következésképpen az anyagi spontaneitás alapvető irányzata is csak szocialista lehet. Igaz, az önzéshez, a helyi érdekek előtérbe helyezését hasonló csükevényeknek még itt is megvan az objektív és szubjektív alapja és ezek bizonyos körülmények között lassíthatják a szocialista fejlődést, vagy bizonyos mértékben megkárosíthatják. Mégsem olyan jellegűek, hogy visszafejlődést vagy pangást idézhetnének elő. Ellenkezőleg, tapasztalataink azt mutatták, hogy a szocializmus mint rendszer, éppen újjászervezése után lett politikailag összehasonlíthatatlanul erősebb, mint valaha is volt. A decentralizálás és a demokratizálás mechanizmusán keresztül az új társadalmi viszonyok már az anyagi és erkölcsi szocialista ösztönök által vezérelt dolgozók mindennapos szabad alkotó munkájának és kezdeményező készsége fejlesztésének természetes légkörévé válnak, ez pedig belső erőt ad nekik, amellyel szemben a különböző szocialistaellenes irányzatok teljesen tehetetlenné vál nak. Mindamellett világos, hogy itt, a mi körülményeink között végeredményben döntő a szocializmus öntu- 1 datos erőinek, elsősorban a Jugoszláv < Kommunisták Szövetségének és a < Jugoszláv Dolgozók Szocialista Szö- ( vetségének vezető tevékenysége. Erre a tevékenységre szükség van mind ' a szocialista tudat kialakítása terű{ létén, mind pedig az állandó szocia- < lista haladásért vívott harcban, a, szokások, az elavult nézetek, a múlt, ideológiai maradványai, a közömbösség stb. hatására jelentkező pangási i és torzítási tendenciák leküzdéséért | folytatott harcban, nem is szólva a i szocialistaellenes tényezők megnyilvánulásai elleni harcról. Utóbbiak or-' szágunkban még mindig a falu tár- i sadalmi-gazdasági szerkezetére tá- { miszkodnak. (Folytatjuk.) A főváros kiállítási termei ezekben ' á hónapokban isrpét elegendő alkal'mat nyújtanak ahhoz, hogy a művé'szet iránt érdeklődő közönség kedve > szerint válogathasson a különféle mü• élvezetekben. Megtaláljuk a képzőmül vészét majd minden ágának alkotásait f nemcsak hazai művészeink, hanem I Európa más nemzetei művészeinek , tolmácsolásában is. Látogassunk el először a Szláv-szigetre, a Moldva folyó virágokban és öreg fákban gazdag szigetére, melynek kiállítási csarnokában a román művészek legújabb munkái adnak ízelítőt hazájuk képzőművészeti kultúrájából. Aránylag kevés alkalmunk volt eddig ahhoz, hogy megismerhessük a román képzőművészetet. Mindössze 1951-ben rendeztek egy kiállítást Prágáiban. amely teljes áttekintést nem nyújthatott. A mostani kiállítás sem ölelheti fel Romániának, a gazdasági, geográfiai és etnikai viszonylatban oly sokrétű államnak művészetét minden részletében, de igyekszik rámutatni a román festészet, szobrászat és grafika lényeges szempontjaira, melyek a pillanatnyi helyzetben jellemzőnek mondhatók. A bemutatott művekből megállapítható, hogy a román és csehszlovák művészek igyekezete és eredményei sok közös vonást mutatnak. Ez a tény a művek eszmei tartalma vot nalán érthető, de a kifejezési formá• ban a különböző földrajzi, gazdasági 4 és mentalitásbeli föltételek alapján 4 több specifikus eltérést várhatnánk. Ha a két ország egyes képzőművészeti ágait összehasonlítjuk, körülbelül a következő megállapításhoz jutunk: A festőművészetben főleg a fiatalabb nemzedéknél az alkotások színvonala elég egyforma. A román festőművésze tbe n talán kevesebb iránymutató szerepe van az idősebb generációnak, mint nálunk. A kiállításon bemutatott szobrok színvonala meghaladja a mi szobrászati alkotásaink átlagszínvonalát. Különösen figyelemreméltó Cordonet Ana Ionescu Afrika elnevezésű szobrának kiegyensúlyozom kompozíciója és egyszerű, nemes megformálása, valamint Szobotka András. A gondolat születése című államdíjas müve, melynek különösen tartalmi gazdaságát értékelhetjük. A grafika és könyvillusztráció terén a romániai művészek nem érik el Csehszlovákia' kollégáik színvonalát. A legkiemelkedőbbek, Hanz Hermann és G. Szabó Béla fametszetei hűségesen ragadják meg a természet látszólag igénytelen szakaszainak rejtett hangulatát. A főváros kulturális életének egyik közptíntf épületében, melyet a prágaiak ,',reprének" neveznek, új típusú kiállítás-sorozat indul Prágai szalon elÁ nevezéssel. A kiállításon a főváros V művészeinek Prága építészeti szépségeivel és lüktető életével foglalkozó legújabb művei kerülnek bemutatásra. A kiállítás célja, hogy felkeltse mind a közönség, mind a művészek érdeklődését a világ egyik legszebb várása s annak élete iránt, továbbá, hogy ösztönzést adjon a fejlődés számára olvan jelentős művek megalkotásához, mint valamikor Sláviček Prágával foglalkozó müvei voltak. Ezeknek a közei fél évszázaddal ezelőtt keletkezett vásznaknak a hatása méq a mai kiállításon is érezhető. Nem egy művész most is Sláviček szemével nézi Prága ódon utcáit, és a vár lenyűgöző panorámáját a Moldva felett. Általában az egész kiállításon és az egész mai cseh művészetben érezni bizonyos impreszszionista Ízt, talán azért, mert ez aa irányzat valamikor a cseh festőművé szét egyik legjelentősebb és Iegöntudatosabb szakasza volt. A prágái vár lovardája néhány év óta kiállítási teremként szolgál. A jelenleg bemutatott művek a szovjet és a csehszlovák hadsereg életével foglalkoznak, a második világháború, a partizánharcok és a szlovák nemzeti felkelés jeleneteivel. E kiállítás jelentőségét emeli a moszkvaj Greikov-studió művészeinek részvétele. Magától Grekovtól is láthatunk néhány jelentős alkotást, melyek az intervenciós harcok epizódjait örökítik meg. A kiállított képek és szobrok nagy részével már találkozhattunk a múltban, mivel szerepeltek a szovjet képzőművészeti kiá lításon, illetve a „csehszlovák kép-> zőművészet 10 éve" elnevezésű tárlaton. A „Mánes" kiállítási termeiben szintén jelentős tárlatra bukkanunk, mely a 70 éves Willi Nowák profeszszor életművét mutatja be. Nowák' már a század elejétől kezdve jelentős helyet foglalt el a csehországi képzőművészetben, mint alkotó művész, de mint az új generáció nevelője is. Műveit mesteri színezés, helyes térezés és a kompozíció törvén nyeínek megértése jellemzi. A pátosz emberi mértékével tudja kifejezni a látszólag igénytelen pillanatok élményeit, az intim érzéseket elsősorban azért, mert a bensőség a művész megfigyeléseiben nem egy időfeletti elvont álmodozásból keletkezik, hanem a közösségi életöröm optimista harmóniájából. Alkalmunk nyílik Nowák pedagógiai munkájának eredményeivel is megismerkedni. Tanítványa, Franti- šek Jiroutka állítja ki tájképeit a cseh művészi alap galériájában a Národní tŕídán. Ezek a müvek mintegy szintézisét adják a mester tapasztalatainak és a tanítvány egyéniségének. A képen a művész eddigi fejlődésének logikus rendjét, tévedéseit és pozitív eredményeit követhetjük. Ezeken a munkákon nemcsak az ábrázolt vidéket találhatjuk' még, hanem a modern ember kapcsolatát is a természethez. * * * A Moldva túlsó partján, egy eldugott kis zsákutcában van az „Aleš" kiállítási terem. Václav Fiala olajfestményei, illusztrációi és rajzai kerülnek itt bemutatásra az 1921-56os évekből. ízléses munkák ezek szerény színösszeállítással. Színskálája csak azokon a képeken élénkül fel és telítődik, melyeken néhány egzotikus táj helyi légkörét igyekszik megragadni. Érdekesek néprajzi tanulmányai és cigány arckép-vázlatai. A Príkopyn található a „Purkyné" iszalon, ahol a cseh grafikusok legújabb alkotásai kerültek bemutatásra. Különösen kiemelkedik a várak és' kastélyok színes litográfiái sorozata, Érdekes kiállítási anyagot állított össze , az Antikvariát nemzeti vállalat Jozef Čapek mélyen emberi és megkapóan bájos könyvillusztráciőiból, valamint ízléses könyvborító lapjaiból. Ezt a kiállítást a Csehszlovákiai írók Szövetségének galériájában láthatjuk a Národní Tŕídán. Végül még egy ismert grafikus munkáit tekintjük meg, hogy ezzel lezárhassuk körsétánkat Prága kiállítási termeiben. Jaroslav Šváb — a nagytehetségű grafikus ötvenedik születésnapját ünnepli s ebből az alkalomból a Hollár szövetség kiállítást rendezett a jubiláns műveiből. A cseh grafikának közismerten igényes a színvonala, s így nagy elismerésnek számít, ha Csehországban valakit a grafika művelőinek első sorába sorolnak, mint Jaroslav Švábot. Azok közé a művészek közé tartozik, kiknek munkája közvetlenül szolgálja a mindennapi életet. A könyvekkel, melyeket művészi köntösbe öltöztetett, plakátjaival, bábszínházi figuráival és díszleteivel naponta találkozunk s ezek szinte már életünk természetes tartozékává váltak. Nem kevésbé jelentősek azonban tájképei, melyek elsősorban szülőföldje, DélCsehország kissé melankolikus hangulatát ragadják meg. A kiállítás nem nyújt teljes képet eddigi pályafutásáról, de az az anyag, melyet megismerhetünk, elég ahhoz, hogy tisztelettel álljunk meg Jaróslav Šváb életműve előtt. Jankovich Imre Magyar operaénekes egy prágai üzem dolgozói között A napokban a prágai Május 9-üzem dolgozói előtt fellépett Simándi József Kossuth-díjas érdemes művész, a budapesti Operaház tenoristája. Kodály Zoltán egyik székely népdalfeldolgozását, Erkel Bánk Bánjának Hazám, hazám című áriáját énekelte és néhány Verdi, Puccini operaáriát adott elő nagy sikerrel. A műsoros estet a prágai Magyar Kultúra renI dezte a gyár szakszervezeti tanácsának segítségével. E hírneves magyar énekesnek és a prágai gyár dolgozóinak találkozása példája annak, hogy Csehszlovákia dolgozói nagy érdeklődéssel kísérik az új szocialista Magyarország életéc és kultúráját. O J SZO 1956. június 5.