Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)
1956-06-05 / 156. szám, kedd
Hruscsov elvtárs búcsúztatta a keleti és északi körzetekbe utazó fiatalokat Június 3-án a moszkvai Vörös téren felvonultak azok a fiatalok, akik a komunista párt és a szovjet kormány felhívására a keleti és északi körzetek építkezéseire utaznak. A felvonulás után mintegy kétezer fiatal a Nagy Kreml Palotában gyűlést tartott, amelyen megjelent Hruscsov és Sepilov elvtárs is. A fiatalok nevében több felszólaló beszélt arról, hogy a jelentkezők örömmel indulnak a nagy munkákra és a Komszomolhoz méltón, büszkén vállalják a hatodik ötéves terv teljesítésének oly fontos feladatait. A gyűlés részvevői nagy lelkese d és*sel fogadták Hruscsov elvtársnak, az SZKP Központi Bizottsága első titkárának a fiatalokhoz intézett beszédét. A nagygyűlés után ismert művészek hangversenyt adtak a búcsúzó fiatalok tiszteletére. Bde«eződötk az Albán Munkapárt III. kongresszusa Tirana, június 3. (ČTK) — Június 3-án végetért az Albán Munkapárt kongresszusa. A záróülésen közölték, a párt vezető szerveinek választási eredményeit. Titkos szavazással megválasztották az Albán Munkapárt Központi Bizottságának 43 tagját és 22 póttagját. Megválasztották a központi revíziós bizottságot is. A kongresszus küldöttei lelkesedéssel hagyták jóvá a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottságához intézett üdvözlő távirat szövegét. A záróbeszédet Enver Hodzsa, az Albán Munkapárt Központi Bizottságának első titkára mondotta. „A Szovjetunió Kommunista pártja XX. kongresszusának történelmi jelentőségű határozatai — mondotta Enver Hodzsa — vezérelték a kongresszus küldötteit a tanácskozások során és segítették őket a párt további megszilárdítása és a szocializmus építése feladatainak kitűzésében. A III. kongresszus egyhangúlag jóváhagyta pártunk vezérvonalát a múlt időszakra nézve, és nagy iskolának bizonyult az albán népnek a szocializmus építésénél kifejtett törekvésében. A III. kongresszuson nemcsak a sikereket emeltük ki, hanem élesen bíráltuk hibáinkat és fogyatékosságainkat azzal a szilárd elhatározással, hogy kiküszöböljük őket. A III. kongresszus jóváhagyta országunk nép,gazdasága és kultúrája fejlesztésének második ötéves tervére vonatkozó irányelveket. Az albán nép pártjának vezetésével ezeket a nagy feladatokat sikeresen teljesíti." A gyűlés elnöke Enver Hodzsa beszéde u fán bejelentette, hogy az Albán munkapárt III. kongresszusa véget ért. A küldöttek ezután elénekelték az Internacionálét. Eden beszéde kül- és belpolitikai kérdésekről Eden angol miniszterelnök június" 1-én beszédet mondott, amelyben kül- és belpolitikai kérdésekkel foglalkozott. A külpolitikai kérdések között Eden megemlékezett az angol—szovjet tárgyalásokról is. — „Már sokszor kifejtettem véleményemet azoknak a tárgyalásoknak az eredményéről — mondotta Eden —, amelyeket a szovjet vezetőkkel látogatásuk idején folytattunk. A diplomáciában jártas emberek tudják, hogy nincs ostobább dolog, mint azt várni, hogy a nagyhatalmak politikája ilyen tárgyalások eredményeként hirtelen megváltozik. Még a legsokoldalúbb tárgyalások esetén is időre van szükség, hogy teljesen megmutatkozzanak a tárgyalások eredményei. A diplomácia hatásos eredményei a valóságban gyakran csütörtököt mondanak. Másfelöl ha állhatatosan törekszünk meghatározott célunkra, számíthatunk a nemzetközi feszültség enyhülésére. Erre is törekedtünk az utóbbi évek alatt és azt hiszem, nem minden eredmény nélkül." Az általános nemzetközi helyzetet Anglia szemszögéből értékelve. Eden kijelentette: „Amennyiben megítélhetem, a /jövőben országunk létét közvetlenebbül fenyegeti a kiviteli piacokon tapasztalható konkurrencia, mint egy világháború.- Mint Eden mondotta, az angol kormány „nem fog megfeledkezni erről, amikor kidolgozza a mai idők szükségleteinek megfelelő politikáját". A sztavropolszki kerület a Szovjetunió össz-szövetségi mezőqazdasáqi kiállításán Moszkva, június 4. (ČTK.) — A sztavropolszki kerület kiküzdötte azt a jogot, hogy részt vehessen az 1956. évi össz-szövetségi mezőgazdasági kiállításon. E kerület kolhozai és szovhozai 1955-ben túllépték a tervezett állományt és fokozták a gyapjú, a tej és tojás termelését. A kolhozok juhállománya átlagban 14 százalékkal, a szovhozoké 18 százalékkal emelkedett és emellett megjavult minőségük is. A kolhozokban most több mint 90 százalék a finom gyapjas és a félfinom gyapjas juhok számaránya. 1955-ben a kolhozokban 4,9 kilogramm, a szovhozokban 5,6 kilogramm gyapjút nyírtak juhpnként. A gyapjú felvásárlási tervét a kerület 108.3 százalékra teljesítette és 35 000 métermázsa gyapjúval többet adott be, mint 1954-ben. A beszolgáltatott gyapjúnak 96 százaléka finom és félfinom minőségű volt. A kolhozok ezenkívül nagy sikert értek el a fejőstehenek hasznosságának fokozásában. 1955-ben minden egyes tehén átlagosan 435 kg tejjel adott többet, mint 1954-ben. A tejtermékek felvásárlási tervét a kerület 120 százalékra teljesítette. Ezeknek a sikereknek elismeréseképpen az össz-szövetségi mezőgazdasági kiállítás főbizottsága jóváhagyta a sztavropolszki kerület részvételét az 1956. évi mezőgazdasági kiállításon. Jugoszláv lapok Tito elnök Szovjetunióbeli látogatásáról Belgrád, június 3. (TASZSZ). — A június 2-i jugoszláv lapok bőven foglalkoznak Joszip Broz-Tito szovjetunióbeli látogatásával. Az Ekonomska Politika című folyóirat Moszkvai út című vezércikkében azt írja, hogy „e látogatás jelentősége túllépi a két ország kapcsolatainak kereteit. Ez a látogatás újabb hozzájárulás a bizalom megszilárdításához az egész világon". A folyóirat a továbbiakban a következőket írja: Nem lehet tagadni azt a tényt, hogy a Szovjetunió és Jugoszlávia viszonyának rendezése és normalizálása rendkívül fontos jelentőségű volt a nemzetközi feszültség, különösen az európai feszültség enyhülése szempontjából. A Privredni Pregled című lap Tito elnök szovjetunióbeli utazásának szentelt vezércikkében a következőket írja: A jugoszláv közvélemény úgy véli, hogy Tito elnök szovjetunióbeli látogatása óriási jelentőségű a nemzetközi kapcsolatok fejlődése számára. Kétségtelen, hogy abszolút kisebbségben maradnak azok, akik megkísérlik azt bizonygatni, hogy ez a látogatás csökkentheti Jugoszlávia független álláspontját a nemzetközi kapcsolatokban. Szihanuk herceg Varsóba érkezett Varsó, június 3. (ČTK) — A Lengyel Népköztársaság kormányának meghívására Norodom Szihanuk herceg baráti látogatásra június 3-án Varsóba érkezett. A herceget lengyelországi útjára jelentős kambodzsai államférfiak, köztük Oum Chheangsum, a nemzetgyűlés elnöke és Nong Kimny, a miniszterelnök helyettese és külügyminiszter kíséri. A Kambodzsa és a Lengyel Népköztársaság állami lobogóival díszített repülőtéren a kambodzsai vendégeke* az államtanács, a lengyel kormány és a lengyel parlament vezető tényeA Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának nyilatkozata Phenjan, június 3. (TASZSZ) — Június 2-án Phenjanban közzétették a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminisztériumának nyilatkozatát. A nyilatkozat ismerteti, hogy a Kínai Népköztársaság a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának kérésére ismét javasolta az angol kormánynak és ezen keresztül a Koreában lévő „ENSZ fegyveres erőket" fenntartó országok kormányainak, hogy hívják össze az érdekelt államokat tanácskozásra, amelyen megvitatják az összes külföldi csapatok kivonásának és Korea békés egyesítésének kérdését. Az angol kormány azonban ezen kormányok nevében ismét elvetette a koreai és a kínai kormány jogos. építő megoldását kezdeményező javaslatát. Ez azt mutatja, hogy az Egyesült Államok a koreai nép kívánsága ellenére hosszú időre ott akarja tartani | az ún. ENSZ-csapatokat, s nem hajlandó lépéseket tenni az ország kettészakítottságának megszüntetésére. A külügyminisztériumi nyilatkozat leszögezi, hogy mindennek következményeiért az amerikai félnek kell a felelősséget vállalnia. A koreai népi demokratikus kormány ezután is sürgeti a külföldi csapatok kivonását, hogy a koreai fegyverszünet tartós békévé válhasson, s minden erőfeszítést megtesz az ország békés újraegyesítésére. zői fogadták Z. Nowakkal, a minisztertanács elnökének első helyettesével, A. Rapacký külügyminiszterrel, és J. Dembowszkival, a lengyel parlament marsalljával az élen. A fogadtatásnál jelen voltak a Varsóban akkreditált külföldi képviseleti hivatalok vezetői. Megjelentek a repülőtéren a varsói dolgozók küldöttségei is. Szihanuk herceg Lengyelországba való utazása előtt fogadta a PAP lengyel sajtóiroda párizsi tudósítóját és átadta neki a lengyel kormányhoz és néphez intézett nyilatkozatát, amely a többi között így szól: „Nagy örömmel és hálával fogadtam a Lengyel Népköztársaság kormányának meghívását, örülök, hogy saját szememmel láthatom a lengyel nép sikereit ama nemes törekvésében, hogy hazáját felépítse, a lengyel népnek boldog életet biztosítson, és hozzájáruljon a világbéke megőrzéséhez. Mi, Kambodzsa lakói, habár nagyon távol vagyunk Lengyelországtól, ismerjük a lengyel nép nagy érdemeit és hősiességét. Boldogok vagyunk, hogy látogatásunk alkalmával tolmácsolhatjuk a lengyel népnek népünk baráti üdvözleteit és sok sikert kívánhatunk hazája felvirágoztatásáért folytatott munkájában. Mint Kambodzsa királyának és népének képviselője hivatalos látogatást teszek Lengyelországban, megismerkedem a lengyel kormánnyal és a lengyel néppel." OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC- OGOOOOOOOOOOOGOO©^ Edvard Kardél j cikke a moszkvai Pravdában: A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének vezető szerepe a szocialista építésben A moszkvai Pravda szombati száma közölte Edvard Kardelj elvtársnak, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság szövetségi végrehajtó tanácsa elnökhelyettesének, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága itkársága tagjának alábbi cikkét. Jugoszlávia háború utáni fejlődésében a kommunista párt szervezeti formái és munkamódszerei tekintetében, a kommunista párt vezető szerepének megvalósítása tekintetében két szakaszt lehet megkülönböztetni. Mindkét szakaszt mindenekelőtt a szocializmus anyagi és politikai erőinek fejlődése és a nagy dolgozó tömegek tudatának fejlődése határozta meg. Az első szakasz a háborút követő első éveket foglalja magában. A kommunista párt vezette munkásosztálynak a forradalom győzelme után a régi államgépezet romjain mindenekelőtt meg kellett teremtenie saját politikai hatalmának mechanizmusát és le kellett rakni a szocialista viszonyok további fejlődéséhez szükséges anyagi alapot. Ilyen körülmények között a döntő forradalmi eszköz szerepét a központosított végrehajtó államapparátus. töltötte be, amelynek révén az új qsztály biztosította a forradalom politikai vívmányainak megőrzését, végrehajtotta az alapvető termelési eszközök társadalmi tulajdonba vételét, és megnyitotta az utat a szocializmus anyagi és szubjektív tényezőinek további fejlődése felé. Ebben a szakaszban erre a területre összpontotosult a Jugoszláv Kommunista Párt fő figyelme. Erőfeszítései szempontjából ebben í ' •! < / <*) 1956. június 5. az időszakban három feladat volt számára lényeges. Mindenekelőtt fel kellett építeni, egységbe kell jtt fűzni és egységes gépezetté kellett tenni az új államapparátust, amelyen keresztül a forradalmi munkásosztálynak és az összes dolgozóknak a kommunista párt vezette vezető szervei a legközvetlenebb módon és gyorsan kiharcolhatták a halaszthatatlan forradalmi feladatok megvalósítását. Ezért megfelelő politikai szerepet és erőt kellett adni ennek az egységes, központosított apparátusnak. Majd éppen e szerep miatt szoros kapcsolatnak kellett lennie e forradalmi államapparátus és a kommunista párt között. Nemcsak az volt szükséges, hogy a felelős állásokat kommunisták töltsék be, hanem az is, hogy ez az apparátus a legközvetlenebb módon végrehajtsa a kommunista pártnak vagy vezető szerveinek döntéseit. A munkásosztály vezető szerepe közvetlenül a forradalmat követő körülmények között nem is érvényesülhetett valamilyen tViás formában. És végül, figyelembe véve, hogy a munkásosztálynagy tömegei nem rendelkeztek tapasztalatokkal a termelési eszközök demokratikus irányításában és mivel forradalmi módszerekkel és a lehető leghamarabb be kellett vezetni a tervgazdálkodás rendszerét, maximálisan meg kellett gyorsítani a termelőerők fejlődését — a gazdaság irányításánál^ feladatait ily módon teljes egészében szervezett végrehajtó apparátusra kellett bízni. A kommunista párt vezető szerepének megvalósításában ehhez a rendszerhez és ezekhez a társadalmi viszonyokhoz idomultak a munkamódszerek és a szervezeti formák is. A párt vezető szervei a kitűzött feladatok megoldásánál az államapparátusra támaszkodtak, ellenőrizték és irányították munkáját, megfogalmazták az állami politika alapvető döntéseit, amelyeket az apparátus végrehajtott. A párt ezen túlmenően állandóan a legátfogóbb munkát végezte a tömegek között a hozott határozatok megmagyarázása vonalán, harcolt azért, hogy ezek a határozatok mindig élvezzék a munkásosztálynak és a nép többségének támogatását, méghozzá nemcsak az általános politikai támogatás érteimében, hanem az alulról kiinduló kezdeményezés fejlesztésének értelmében is. A párt ebb°n a munkájában egyfelől a nemzetgyűlés '-re és a népi bizottságok plénumaira, másfelől a népfront szervezeteinek támogatására támaszkodott. A népfront lehetővé tette, hogy a párt a kitűzött feladatok megmagyarázásában és végrehajtásában a legközvetlenebb módon érintkezzék a legszélesebb tömegekkel. Ezekkel a munkamódszerekkel összhangban állt az is, hogy pártalapszervezetek voltak a vállalatoknál, az állami intézményeknél és különböző szervezeteknél, vagyis vezető szerveinkben. A párt e csatornákon keresztül közvetlen hatást gyakorolt az állam és a népgazdaság adminisztrációs gépezetére a kitűzött feladatok megoldásánál. Ezek voltak politikai rendszerünknek és a kommunista párt vezető szerepének lényeges vonásai Jugoszlávia fejlődésének a háborút követő első szakaszában. Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között a proletariátus diktatúrájának demokratikus formáit korlátozni kellett. Ez a politikai rendszer közvetlenül a forradalomból nőtt ki és a forradalmi átalakítás legfőbb feladatait hajtotta végre. Mint ilyen, tendenciáival teljesen megfelelt a munkásosztály és a dolgozó tömegek többsége törekvéseinek, vagyis politikai eszközük voft. Éppen ez a körülmény tette a mi viszonyaink között történelmileg szükségszerűvé. Ebben az időszakban ilyen munkamódszerekkel nagy eredményeket értünk el: elértük a munkásosztály forradalmi hatalmának jelentős politikai megszilárdulását; végrehajtottuk az alapvető termelési eszközök államosítását; bevezettük a tervgazdálkodás rendszerét; kidolgoztuk és sikeresen végrehajtottuk az első ötéves tervet; számottevő előrehaladást értünk el a dolgozó tömegek társadalmi tudatának átalakításában; minimumra csökkent a régi uralkodó osztályok maradványainak politikai ereje. Ezeket a hatalmas eredményeket igen rövid idő alatt értük el. Az idő múltával azonban ez a politikai rendszer a jelentős sikerek mellett kezdett bizonyos negatív tendenciákat is mutatni. Mivel a feladatok végrehajtásában az államapparátuson, valamint a végrehajtás pártellenőrzésének és állami ellenőrzésének mechanizmusán volt a súlypont, korlátozódott a dolgozók nagy tömegeinek az államapparátus munkájára gyakorolt hatása, részvétele a hatalmi és a gazdasági irányító szervekben, korlátozódott természetesen a kezdeményezés is. Mivel pedig gyakran „feledésbe merült" az elengedhetetlenül szükséges tömegfelvilágosítás, az a veszély kezdett fenyegetni, hogy a hatalom tömegbázisa összezsugorodik. Egyes különböző felelős állásokat betöltő kommunisták kezdték elveszteni azt a képességüket, hogy felfigyeljenek a tömegek hangulatára, olyan tendenciát mutattak, mintha csak állami tisztviselők volnának, megfeledkeztek a dolgozókkal szemben reájuk háruló politikai felelősségről és a politikai tömegmunkáról. Észrevehetővé vált az a veszély, hogy az állami végrehajtó apparátus és a párt végrehajtó mechanizmusának összenövésére irányuló tendenciák fejlődnek ki, ami kétségkívül gyengítette volna a párt közvetlen tömegkapcsolatát, és egyszersmind azt a képességét, hogy tükrözze és előrevigye a termelési eszközök társadalmi tulajdona alapján fejlődő és változó társadalomban meglevő haladó tendenciákat. Más szóval közvetlen, reális és nagy veszély lett a bürokratizmus veszélye, nem egy sajátos mód•szer, hanem olyan politiTai és társadalmi tényező értelmében, amely az elért viszonyok és formák pangásához, a hatalom egységei marxistaleninista elvének veszélyes megszegéséhez vezet és erre törekszik. Bár ezek a tendenciák nem váltak uralkodóvá társadalmi életünkben, megjelenésük mégis komoly jeladás volt a jugoszláv kommunisták számára, figyelmeztette őket arra, hogy politikai rendszerünkben bizonyos formákat és viszonyokat meg kell változtatni és ehhez a megváltozott rendszerhez kell idomítani mind a Jugoszláv Kommunista Párt helyzetét, mind szervezeti formáit, mind pedig munkamódszereit. Pártunk ebben a helyzetben fő feladatként tűzte maga és az egész társadalom elé a bürokratizmus elleni harcot, vagyis a bürokratizmusnak magában az államrendszerben és a társadalmi viszonyokban meglevő tárgyi forrásai és gyökerei kiküszöbölésére irányuló harcot. E harcban a legfőbb fegyver és politikai eszköz az volt, hogy hozzáláttunk a hatalom végrehajtó funkciója tömegbázisának kiszélesítéséhez általában és különösen a gazdasági irányítás területén. Más szóval, hozzáláttunk a hatalom végrehajtó funkciója decentralizálásához és demokratizálásához általában és különösen a népgazdaság irányításában. Ebben az időszakban ennek az orientálódásnak megfelelően fejlődött nálunk a munkástanácsok, a kommunák, a különböző önkormányzati szervek rendszere a közoktatás, az egészségvédelem és a szociálpolitika területén. Megszűnt az adminisztratív apparátus; megnövekedett a nemzetgyűlések, a népi bizottságok stb. szerepe. Enrek az egész rendszernek behatóbb elemzése és leírása természetesen nem lehet tárgya az adott cikknek, mivel ez igen sok helyet foglalna el. De meg kell jegyezni, hogy e 'változások politikai, gazdasági és társadalmi kövekezményei rendkívül nagyok és messzemenőek voltak.