Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-05 / 156. szám, kedd

Hruscsov elvtárs búcsúztatta a keleti és északi körzetekbe utazó fiatalokat Június 3-án a moszkvai Vörös téren felvonultak azok a fiatalok, akik a ko­munista párt és a szovjet kormány felhívására a keleti és északi körzetek építkezéseire utaznak. A felvonulás után mintegy kétezer fiatal a Nagy Kreml Palotában gyűlést tartott, amelyen megjelent Hruscsov és Sepilov elvtárs is. A fiatalok nevében több felszólaló beszélt arról, hogy a jelentkezők örömmel indulnak a nagy munkákra és a Komszomolhoz méltón, büszkén vál­lalják a hatodik ötéves terv teljesíté­sének oly fontos feladatait. A gyűlés részvevői nagy lelkese d és­*sel fogadták Hruscsov elvtársnak, az SZKP Központi Bizottsága első titkárá­nak a fiatalokhoz intézett beszédét. A nagygyűlés után ismert művészek hangversenyt adtak a búcsúzó fiatalok tiszteletére. Bde«eződötk az Albán Munkapárt III. kongresszusa Tirana, június 3. (ČTK) — Június 3-án végetért az Albán Munkapárt kongresszusa. A záróülésen közölték, a párt ve­zető szerveinek választási eredmé­nyeit. Titkos szavazással megválasz­tották az Albán Munkapárt Központi Bizottságának 43 tagját és 22 pót­tagját. Megválasztották a központi re­víziós bizottságot is. A kongresszus küldöttei lelkesedés­sel hagyták jóvá a Szovjetunió Kom­munista Pártjának Központi Bizott­ságához intézett üdvözlő távirat szö­vegét. A záróbeszédet Enver Hodzsa, az Albán Munkapárt Központi Bizottsá­gának első titkára mondotta. „A Szovjetunió Kommunista pártja XX. kongresszusának történelmi je­lentőségű határozatai — mondotta Enver Hodzsa — vezérelték a kong­resszus küldötteit a tanácskozások során és segítették őket a párt to­vábbi megszilárdítása és a szocializ­mus építése feladatainak kitűzésé­ben. A III. kongresszus egyhangúlag jóváhagyta pártunk vezérvonalát a múlt időszakra nézve, és nagy iskolá­nak bizonyult az albán népnek a szo­cializmus építésénél kifejtett törekvé­sében. A III. kongresszuson nemcsak a si­kereket emeltük ki, hanem élesen bí­ráltuk hibáinkat és fogyatékosságain­kat azzal a szilárd elhatározással, hogy kiküszöböljük őket. A III. kong­resszus jóváhagyta országunk nép­,gazdasága és kultúrája fejlesztésének második ötéves tervére vonatkozó irányelveket. Az albán nép pártjának vezetésével ezeket a nagy feladato­kat sikeresen teljesíti." A gyűlés elnöke Enver Hodzsa be­széde u fán bejelentette, hogy az Al­bán munkapárt III. kongresszusa vé­get ért. A küldöttek ezután elénekel­ték az Internacionálét. Eden beszéde kül- és belpolitikai kérdésekről Eden angol miniszterelnök június" 1-én beszédet mondott, amelyben kül- és belpolitikai kérdésekkel fog­lalkozott. A külpolitikai kérdések között Eden megemlékezett az angol—szovjet tár­gyalásokról is. — „Már sokszor kifejtettem vélemé­nyemet azoknak a tárgyalásoknak az eredményéről — mondotta Eden —, amelyeket a szovjet vezetőkkel láto­gatásuk idején folytattunk. A dip­lomáciában jártas emberek tudják, hogy nincs ostobább dolog, mint azt várni, hogy a nagyhatalmak politiká­ja ilyen tárgyalások eredményeként hirtelen megváltozik. Még a legsok­oldalúbb tárgyalások esetén is időre van szükség, hogy teljesen megmu­tatkozzanak a tárgyalások eredményei. A diplomácia hatásos eredményei a valóságban gyakran csütörtököt mon­danak. Másfelöl ha állhatatosan törekszünk meghatározott célunkra, számíthatunk a nemzetközi feszültség enyhülésére. Erre is törekedtünk az utóbbi évek alatt és azt hiszem, nem minden eredmény nélkül." Az általános nemzetközi helyzetet Anglia szemszögéből értékelve. Eden kijelentette: „Amennyiben megítélhetem, a /jö­vőben országunk létét közvetlenebbül fenyegeti a kiviteli piacokon tapasz­talható konkurrencia, mint egy vi­lágháború.- Mint Eden mondotta, az angol kormány „nem fog megfeled­kezni erről, amikor kidolgozza a mai idők szükségleteinek megfelelő poli­tikáját". A sztavropolszki kerület a Szovjetunió össz-szövetségi mezőqazdasáqi kiállításán Moszkva, június 4. (ČTK.) — A sztavropolszki kerület kiküzdötte azt a jogot, hogy részt vehessen az 1956. évi össz-szövetségi mezőgazdasági ki­állításon. E kerület kolhozai és szovhozai 1955-ben túllépték a tervezett állo­mányt és fokozták a gyapjú, a tej és tojás termelését. A kolhozok juh­állománya átlagban 14 százalékkal, a szovhozoké 18 százalékkal emelkedett és emellett megjavult minőségük is. A kolhozokban most több mint 90 százalék a finom gyapjas és a fél­finom gyapjas juhok számaránya. 1955-ben a kolhozokban 4,9 kilo­gramm, a szovhozokban 5,6 kilo­gramm gyapjút nyírtak juhpnként. A gyapjú felvásárlási tervét a ke­rület 108.3 százalékra teljesítette és 35 000 métermázsa gyapjúval többet adott be, mint 1954-ben. A beszolgál­tatott gyapjúnak 96 százaléka finom és félfinom minőségű volt. A kolhozok ezenkívül nagy sikert értek el a fejőstehenek hasznosságá­nak fokozásában. 1955-ben minden egyes tehén átlagosan 435 kg tejjel adott többet, mint 1954-ben. A tej­termékek felvásárlási tervét a kerület 120 százalékra teljesítette. Ezeknek a sikereknek elismerése­képpen az össz-szövetségi mezőgazda­sági kiállítás főbizottsága jóváhagyta a sztavropolszki kerület részvételét az 1956. évi mezőgazdasági kiállításon. Jugoszláv lapok Tito elnök Szovjetunióbeli látogatásáról Belgrád, június 3. (TASZSZ). — A június 2-i jugoszláv lapok bőven fog­lalkoznak Joszip Broz-Tito szovjet­unióbeli látogatásával. Az Ekonomska Politika című folyó­irat Moszkvai út című vezércikkében azt írja, hogy „e látogatás jelentősé­ge túllépi a két ország kapcsolatainak kereteit. Ez a látogatás újabb hozzá­járulás a bizalom megszilárdításához az egész világon". A folyóirat a továbbiakban a kö­vetkezőket írja: Nem lehet tagadni azt a tényt, hogy a Szovjetunió és Jugoszlávia viszonyá­nak rendezése és normalizálása rend­kívül fontos jelentőségű volt a nem­zetközi feszültség, különösen az eu­rópai feszültség enyhülése szempont­jából. A Privredni Pregled című lap Tito elnök szovjetunióbeli utazásának szen­telt vezércikkében a következőket ír­ja: A jugoszláv közvélemény úgy véli, hogy Tito elnök szovjetunióbeli láto­gatása óriási jelentőségű a nemzet­közi kapcsolatok fejlődése számára. Kétségtelen, hogy abszolút kisebbség­ben maradnak azok, akik megkísérlik azt bizonygatni, hogy ez a látogatás csökkentheti Jugoszlávia független ál­láspontját a nemzetközi kapcsolatok­ban. Szihanuk herceg Varsóba érkezett Varsó, június 3. (ČTK) — A Len­gyel Népköztársaság kormányának meghívására Norodom Szihanuk her­ceg baráti látogatásra június 3-án Varsóba érkezett. A herceget len­gyelországi útjára jelentős kambod­zsai államférfiak, köztük Oum Chheangsum, a nemzetgyűlés elnöke és Nong Kimny, a miniszterelnök he­lyettese és külügyminiszter kíséri. A Kambodzsa és a Lengyel Népköz­társaság állami lobogóival díszített repülőtéren a kambodzsai vendégeke* az államtanács, a lengyel kormány és a lengyel parlament vezető ténye­A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának nyilatkozata Phenjan, június 3. (TASZSZ) — Június 2-án Phenjanban közzétették a Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság külügyminisztériumának nyilat­kozatát. A nyilatkozat ismerteti, hogy a Kínai Népköztársaság a Koreai Né­pi Demokratikus Köztársaság kormá­nyának kérésére ismét javasolta az angol kormánynak és ezen keresztül a Koreában lévő „ENSZ fegyveres erőket" fenntartó országok kormá­nyainak, hogy hívják össze az érde­kelt államokat tanácskozásra, ame­lyen megvitatják az összes külföldi csapatok kivonásának és Korea bé­kés egyesítésének kérdését. Az angol kormány azonban ezen kormányok nevében ismét elvetette a koreai és a kínai kormány jogos. építő megoldását kezdeményező ja­vaslatát. Ez azt mutatja, hogy az Egyesült Államok a koreai nép kíván­sága ellenére hosszú időre ott akar­ja tartani | az ún. ENSZ-csapatokat, s nem hajlandó lépéseket tenni az ország kettészakítottságának meg­szüntetésére. A külügyminisztériumi nyilatkozat leszögezi, hogy mindennek következ­ményeiért az amerikai félnek kell a felelősséget vállalnia. A koreai népi demokratikus kormány ezután is sürgeti a külföldi csapatok kivoná­sát, hogy a koreai fegyverszünet tar­tós békévé válhasson, s minden erő­feszítést megtesz az ország békés újraegyesítésére. zői fogadták Z. Nowakkal, a minisz­tertanács elnökének első helyettesé­vel, A. Rapacký külügyminiszterrel, és J. Dembowszkival, a lengyel par­lament marsalljával az élen. A fo­gadtatásnál jelen voltak a Varsóban akkreditált külföldi képviseleti hiva­talok vezetői. Megjelentek a repülő­téren a varsói dolgozók küldöttségei is. Szihanuk herceg Lengyelországba való utazása előtt fogadta a PAP lengyel sajtóiroda párizsi tudósítóját és átadta neki a lengyel kormányhoz és néphez intézett nyilatkozatát, amely a többi között így szól: „Nagy örömmel és hálával fogad­tam a Lengyel Népköztársaság kor­mányának meghívását, örülök, hogy saját szememmel láthatom a lengyel nép sikereit ama nemes törekvésé­ben, hogy hazáját felépítse, a lengyel népnek boldog életet biztosítson, és hozzájáruljon a világbéke megőrzé­séhez. Mi, Kambodzsa lakói, habár nagyon távol vagyunk Lengyelországtól, is­merjük a lengyel nép nagy érdemeit és hősiességét. Boldogok vagyunk, hogy látogatásunk alkalmával tolmá­csolhatjuk a lengyel népnek népünk baráti üdvözleteit és sok sikert kí­vánhatunk hazája felvirágoztatásáért folytatott munkájában. Mint Kam­bodzsa királyának és népének kép­viselője hivatalos látogatást teszek Lengyelországban, megismerkedem a lengyel kormánnyal és a lengyel nép­pel." OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC- OGOOOOOOOOOOOGOO©^ Edvard Kardél j cikke a moszkvai Pravdában: A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének vezető szerepe a szocialista építésben A moszkvai Pravda szombati szá­ma közölte Edvard Kardelj elv­társnak, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság szövetségi végre­hajtó tanácsa elnökhelyettesének, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága itkársága tag­jának alábbi cikkét. Jugoszlávia háború utáni fejlődé­sében a kommunista párt szervezeti formái és munkamódszerei tekinte­tében, a kommunista párt vezető szerepének megvalósítása tekinteté­ben két szakaszt lehet megkülönböz­tetni. Mindkét szakaszt mindenek­előtt a szocializmus anyagi és politi­kai erőinek fejlődése és a nagy dol­gozó tömegek tudatának fejlődése határozta meg. Az első szakasz a háborút követő első éveket foglalja magában. A kom­munista párt vezette munkásosztály­nak a forradalom győzelme után a régi államgépezet romjain minde­nekelőtt meg kellett teremtenie sa­ját politikai hatalmának mechaniz­musát és le kellett rakni a szocia­lista viszonyok további fejlődéséhez szükséges anyagi alapot. Ilyen kö­rülmények között a döntő forradal­mi eszköz szerepét a központosított végrehajtó államapparátus. töltötte be, amelynek révén az új qsztály biztosította a forradalom politikai vívmányainak megőrzését, végrehaj­totta az alapvető termelési eszközök társadalmi tulajdonba vételét, és megnyitotta az utat a szocializmus anyagi és szubjektív tényezőinek to­vábbi fejlődése felé. Ebben a sza­kaszban erre a területre összponto­tosult a Jugoszláv Kommunista Párt fő figyelme. Erőfeszítései szempontjából ebben í ' •! < / <*) 1956. június 5. az időszakban három feladat volt szá­mára lényeges. Mindenekelőtt fel kel­lett építeni, egységbe kell jtt fűzni és egységes gépezetté kellett tenni az új államapparátust, amelyen keresztül a forradalmi munkásosztálynak és az összes dolgozóknak a kommunista párt vezette vezető szervei a legköz­vetlenebb módon és gyorsan kihar­colhatták a halaszthatatlan forra­dalmi feladatok megvalósítását. Ezért megfelelő politikai szerepet és erőt kellett adni ennek az egységes, köz­pontosított apparátusnak. Majd éppen e szerep miatt szoros kapcsolatnak kellett lennie e forradalmi államap­parátus és a kommunista párt között. Nemcsak az volt szükséges, hogy a felelős állásokat kommunisták töltsék be, hanem az is, hogy ez az appará­tus a legközvetlenebb módon végre­hajtsa a kommunista pártnak vagy vezető szerveinek döntéseit. A mun­kásosztály vezető szerepe közvetlenül a forradalmat követő körülmények között nem is érvényesülhetett vala­milyen tViás formában. És végül, fi­gyelembe véve, hogy a munkásosztály­nagy tömegei nem rendelkeztek ta­pasztalatokkal a termelési eszközök demokratikus irányításában és mivel forradalmi módszerekkel és a lehető leghamarabb be kellett vezetni a tervgazdálkodás rendszerét, maximá­lisan meg kellett gyorsítani a terme­lőerők fejlődését — a gazdaság irá­nyításánál^ feladatait ily módon tel­jes egészében szervezett végrehajtó apparátusra kellett bízni. A kommunista párt vezető szere­pének megvalósításában ehhez a rendszerhez és ezekhez a társadalmi viszonyokhoz idomultak a munka­módszerek és a szervezeti formák is. A párt vezető szervei a kitűzött fel­adatok megoldásánál az államappa­rátusra támaszkodtak, ellenőrizték és irányították munkáját, megfogal­mazták az állami politika alapvető döntéseit, amelyeket az apparátus végrehajtott. A párt ezen túlmenően állandóan a legátfogóbb munkát vé­gezte a tömegek között a hozott ha­tározatok megmagyarázása vonalán, harcolt azért, hogy ezek a határoza­tok mindig élvezzék a munkásosz­tálynak és a nép többségének támo­gatását, méghozzá nemcsak az álta­lános politikai támogatás érteimé­ben, hanem az alulról kiinduló kez­deményezés fejlesztésének értelmé­ben is. A párt ebb°n a munkájában egyfelől a nemzetgyűlés '-re és a népi bizottságok plénumaira, másfelől a népfront szervezeteinek támogatá­sára támaszkodott. A népfront lehe­tővé tette, hogy a párt a kitűzött fel­adatok megmagyarázásában és vég­rehajtásában a legközvetlenebb mó­don érintkezzék a legszélesebb tö­megekkel. Ezekkel a munkamódszerekkel összhangban állt az is, hogy párt­alapszervezetek voltak a vállalatok­nál, az állami intézményeknél és kü­lönböző szervezeteknél, vagyis veze­tő szerveinkben. A párt e csatorná­kon keresztül közvetlen hatást gya­korolt az állam és a népgazdaság adminisztrációs gépezetére a kitű­zött feladatok megoldásánál. Ezek voltak politikai rendszerünk­nek és a kommunista párt vezető szerepének lényeges vonásai Jugo­szlávia fejlődésének a háborút köve­tő első szakaszában. Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között a proletariátus diktatúrájának de­mokratikus formáit korlátozni kel­lett. Ez a politikai rendszer közvet­lenül a forradalomból nőtt ki és a forradalmi átalakítás legfőbb felada­tait hajtotta végre. Mint ilyen, ten­denciáival teljesen megfelelt a mun­kásosztály és a dolgozó tömegek több­sége törekvéseinek, vagyis politikai eszközük voft. Éppen ez a körülmény tette a mi viszonyaink között törté­nelmileg szükségszerűvé. Ebben az időszakban ilyen munka­módszerekkel nagy eredményeket értünk el: elértük a munkásosztály forradalmi hatalmának jelentős poli­tikai megszilárdulását; végrehajtot­tuk az alapvető termelési eszközök államosítását; bevezettük a terv­gazdálkodás rendszerét; kidolgoztuk és sikeresen végrehajtottuk az első ötéves tervet; számottevő előrehala­dást értünk el a dolgozó tömegek társadalmi tudatának átalakításá­ban; minimumra csökkent a régi uralkodó osztályok maradványainak politikai ereje. Ezeket a hatalmas eredményeket igen rövid idő alatt értük el. Az idő múltával azonban ez a po­litikai rendszer a jelentős sikerek mellett kezdett bizonyos negatív ten­denciákat is mutatni. Mivel a felada­tok végrehajtásában az államappa­rátuson, valamint a végrehajtás pártellenőrzésének és állami ellen­őrzésének mechanizmusán volt a súlypont, korlátozódott a dolgozók nagy tömegeinek az államapparátus munkájára gyakorolt hatása, részvé­tele a hatalmi és a gazdasági irányí­tó szervekben, korlátozódott termé­szetesen a kezdeményezés is. Mivel pedig gyakran „feledésbe merült" az elengedhetetlenül szükséges tömeg­felvilágosítás, az a veszély kezdett fenyegetni, hogy a hatalom tömeg­bázisa összezsugorodik. Egyes különböző felelős állásokat betöltő kommunisták kezdték elvesz­teni azt a képességüket, hogy felfi­gyeljenek a tömegek hangulatára, olyan tendenciát mutattak, mintha csak állami tisztviselők volnának, megfeledkeztek a dolgozókkal szem­ben reájuk háruló politikai felelős­ségről és a politikai tömegmunkáról. Észrevehetővé vált az a veszély, hogy az állami végrehajtó apparátus és a párt végrehajtó mechanizmusának összenövésére irányuló tendenciák fejlődnek ki, ami kétségkívül gyen­gítette volna a párt közvetlen tö­megkapcsolatát, és egyszersmind azt a képességét, hogy tükrözze és előre­vigye a termelési eszközök társadalmi tulajdona alapján fejlődő és változó társadalomban meglevő haladó ten­denciákat. Más szóval közvetlen, reá­lis és nagy veszély lett a bürokratiz­mus veszélye, nem egy sajátos mód­•szer, hanem olyan politiTai és társa­dalmi tényező értelmében, amely az elért viszonyok és formák pangásá­hoz, a hatalom egységei marxista­leninista elvének veszélyes megsze­géséhez vezet és erre törekszik. Bár ezek a tendenciák nem váltak uralkodóvá társadalmi életünkben, megjelenésük mégis komoly jeladás volt a jugoszláv kommunisták számá­ra, figyelmeztette őket arra, hogy politikai rendszerünkben bizonyos formákat és viszonyokat meg kell változtatni és ehhez a megváltozott rendszerhez kell idomítani mind a Jugoszláv Kommunista Párt helyze­tét, mind szervezeti formáit, mind pedig munkamódszereit. Pártunk ebben a helyzetben fő fel­adatként tűzte maga és az egész társadalom elé a bürokratizmus el­leni harcot, vagyis a bürokratizmus­nak magában az államrendszerben és a társadalmi viszonyokban megle­vő tárgyi forrásai és gyökerei kikü­szöbölésére irányuló harcot. E harc­ban a legfőbb fegyver és politikai eszköz az volt, hogy hozzáláttunk a hatalom végrehajtó funkciója tömeg­bázisának kiszélesítéséhez általában és különösen a gazdasági irányítás területén. Más szóval, hozzáláttunk a hatalom végrehajtó funkciója de­centralizálásához és demokrati­zálásához általában és különösen a népgazdaság irányításában. Ebben az időszakban ennek az orientálódásnak megfelelően fejlődött nálunk a mun­kástanácsok, a kommunák, a külön­böző önkormányzati szervek rendsze­re a közoktatás, az egészségvédelem és a szociálpolitika területén. Meg­szűnt az adminisztratív apparátus; megnövekedett a nemzetgyűlések, a népi bizottságok stb. szerepe. Enrek az egész rendszernek behatóbb elem­zése és leírása természetesen nem lehet tárgya az adott cikknek, mi­vel ez igen sok helyet foglalna el. De meg kell jegyezni, hogy e 'válto­zások politikai, gazdasági és társadal­mi kövekezményei rendkívül nagyok és messzemenőek voltak.

Next

/
Thumbnails
Contents