Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-21 / 172. szám, csütörtök

Több magnezittéglát gyártunk a második ötéves tervben A lubeníki új üzemben Mocsaras rét volt ezen a helyen néhány évvel ezelőtt. Akkor fogtak hozzá a talajvíz levezetéséhez, a patakok szabályozásához, a csatornázáshoz. Aztán felépültek az utak és hidak. Majd a gyárépületek, modern berendezésű gépházak, műhelycsarnokok. S ma itt az új üzem, körülötte virágzó gyümölcsfák, erdőkkel borított hegyek. Lubeníken vagyunk. Urbán Sándor mérnökkel, az építés vezetőjével sorra járjuk a magnezit-kohók és bányák új üzemét. Tűzálló megnezit-tégla gyártására rendezték be, melyre olyan nagy szüksége ' van kohóinknak s me'y fontos kiviteli cikke népgazdaságunknak. A magnezit-téglák gyártását szolgáló eddigi üzemeinkkel szemben a lubeníkinek óriási előnye van: a gyártás egész folyamata tökéletesen gépesített. Mielőtt a főcsarnok berendezését vennénk szemügyre, a kazánházba megyünk, amely a központi fűtés éí a gyártás technológiai folyamatához szükséges gőzt és túlhevített gőzt szolgáltatja. Megcsodáljuk a hatalmas fűtőfelületű kazánokat. Körülöttük szakemberek szorgoskodnak, hogy a nemsokára meginduló gyártás ne érje őket készületlenül. A kazánház mellett van a generátorállomás. Fontos szerepet tölt be. A generátorok gázt állítanak elő barna szénből. Ezt a gázt vezetik a főcsarnok szárító és alagútkemencéihez, ahol a magnezit-téglákat hevítik, égetik. Itt a generátor-állomás mellett van a transzformátor-állom is is, amely villanyárammal látja el az egész üzemet. Nagy kapacitásra rendezték be, számítva az üzem további fejlesztésére, amely két év múlva befejezést nyer, s amelyhez még ebben az évben hozzáfognak. Mint minden üzemben, itt is van mechanikai műhely. Hegesztők, lakatosok, fém- és famegmunkálók, bádogosok és karbantartó dolgozók dolgoznak benne. Hogy a hatalmas főcsarnok előkészítő üzemét, présüzemét s az alagűt-kemencéket minden részletében megismerje a laikus, hogy a gyártás folyamatával tisztában legyen, órákat vesz igénybe az a tanulmányi kirándulás, amit ennek szentel. Amellett nem nélkülözheti a szakszerű magyarázatot. S ezért hálásak voltunk Urbán mérnök készséges felvilágosításának. Kisérjük végig a gyártás folyamatát. A Dúbrava és Studená-bányákból érkezik ide az előkészített, pörkölt magnezit. Szállítószalag viszi fel a magasba, a bunkerekbe, majd az őrlőmalmokba, ahol szemcsévé, lisztté őrlődik. Itt megjegyezzük, hogy a gyártás nyersanyagának összeállítása pontos recept szerint történik a szemcsék különböző nagyságának és mennyiségének arányában. Itt van a hatalmas porszívó, s a portalanítás egész tökéletes rendszere, ami a munkahely tiszta levegőjét van hivatva biztosítani. A hengermalomból elevátor viszi fel a magnezitet a rezgő szitához, majd keverőgépek keverik a különböző vegyszereket. A kevergető bazénban 35 fokos hőmérsékleten néhány napig áll a massza, amíg a további gyártáshoz szükséges vegyi folyamaton megy keresztül. Innen kerül a forgó adagolókba, majd a présbe. A présekről külön meg kell említenünk, hogy azok csehszlovák, magyar és osztrák prések. A cseh, magyar és osztrákszerelők és az üzem valamennyi dolgozója között őszinte, igaz barátság fejlődött ki. Most is együtt találtuk őket, amikor uzsonna közben közösen beszélték meg problémáikat. A prések legtöbbje már elkészült, a próba-téglák ott állanak a prések melletti asztalokon. Kiváló minőségűek. A présből a téglák a szárítókéA KASSAI ÖZEMBEN Fél kettő volt, müszakváltás ideje a Kassai Magnezit Kohó- és Bányaüzemben. Ilyenkor gyűlnek össze beszélgetésre a bánya dolgozói, hogy megtárgyalják a napi eseményeket, a sürgős tennivalókat. A mai „tízperc" különös fontossággal bírt. A bányászok mind együtt voltak, hogy az országos pártkonferencia lefolyásáról beszélgessenek. Ritkán tanúja az ember ilyen élénk eszmecserének. Először Páldeák Béla kér szót, s utána a többiek — egyik a másik után. Milyen jól tájékozottak! A felszólalók kivétel nélkül áttanulmányozták a pártkonferencia anyagát. Páldeák elvtárs azokról a feladatokról beszélt, amelyek az irányelvekből közvetlenül üzemükre hárulnak. Amikor a munkaidő heti két órai leszállításának kérdéséről esett szó, mindjárt felmerült a rövidebb munkaidő jobb kihasználásának, az eddigi termelési eredmények biztosításának kér^"se. Tamborik, Lucky és a többiek örömmel fogadják azokat az intézkedéseket, konkrét irányelveket, feladatokat, amelyeket a párt tűz ki, s amelyek második ötéves tervünkből adódnak. Lelkesen fogadják a decentralizációt, a túlméretezett bürokrácia korlátozását, az öregek és rokkantak járulékának felemelését. A-, tervfeladatok teljesítését a kassarmagnezitbánya dolgozói eddig is folyamatosan, rendszeresen végezték. A nyers magnezit fejtésének ez évi tervét is június 10-ig 105,1 százalékra teljesítették. A párt országos konferenciája tiszteletére folyó versenyben nyolcvanötén tűntek ki kiváló teljesítményeikkel. Csizmár Mihály és Páldeák János bányászok, Borovszky Márton, a sodronykötélpálya kezelője ebben az évben már negyedszer tűnnek ki jó munkaeredményeikkel. A kemencéknél Fazekas János és Ondrej Krivda, az üzem minden részlegén a kiváló dolgozók, Hrobkó Ernő, Šte- fan Kováčik és Csizmár Mihály 11. s a többiek munkacsoportjai eltökélt szándékkal fokozzák munkahelyeik teljesítményét. OJ SZO 1956. június 21. A második ötéves terv folyamán a Kassai Magnezitüzem kétszeresére emeli a termelést. Az üzemet most tovább fejlesztik, kiszélesítik, új fejtési módszereket vezetnek be. Fokozzák a feltárás ütemét s nagy teljesítóképeségű új rotációs kemence és tároló felállításához fognak még ebben az évben. A bánya dolgozóinak lendületes munkája, a haladó munkamódszerek bevezetése, az iizem kiépítése és gépesítése, valamint a helyes szervezési rendszabályok növelik a magnezittégla gyártásához szükséges nyersanyag termelését. M. Gy. Az új technika napjai Handlován mencékbe, majd az alagútkemencékbe kerülnek égetésre. Hatalmas kemencék ezek, hpsszméretük szokatlanul nagy. Előbb az előhevítő részbe, majd az égető sávba jutnak a magnezit-téglák, ahol az égő gáz 1600 fokra hevíti fel őket. Innen a hűtőzónába, majd onnan a vagonokba kerülnek elszállításra. Az égetés folyamata teljesen automatikus. Az égetésre szánt magnezit-téglák különleges kocsikra rakva, folyamatosan haladnak át a kemencén. Öt napig tart az égetés, amikor a már kész magnezit-téglával elhagyja a kocsi a kemencét. Járjuk ennek a hatalmas üzemnek káprázatos berendezését, s figyeljük azt a serény munkát, ami itt foly'k. A kazánt és gázgenerátort már működésbe hozták, az e§yik alagútkemence hevítése megkezdődött, s az első magnezit-téglákat kiégették Egyelőre próbaégetés ez, hogy aztán egy hónap múlva megkezdődjék a folyamatos gyártás, amely a tűzálló magnezit-téglák termelését hazánkban rövid időn belül 125 százalékkal emeli. S az üzem tovább épül, bővül, két év múlva valamennyi termelési ág egyesül benne, kombináttá fejlődik. Ez az építkezési lendület ad szilárd alapot jövőnknek, dolgozó népünk életszínvonala emelésének. Mészáros Gyula A „lutri" meg az 1775 sertés A csúziak — már akik visszaem»> lékeznek — nevetve emlíiik, hogy ők bizony a szövetkezet legelső sertését „lutrin" nyerték a szó szoros értelmében. Furcsa dolog, de ne faggassuk őket tovább, hisz ma már Csúzon egy sertés annyi, mint a tengerbe belepottyant esőcsepp. — Valahogy furcsán hangzik, de megszoktuk — mondja Esek Pál, a szövetkezet zootechnikusa, — hogy az ember nyelve százakra meg ezrekre szalad, kikerekítve. S a visszatekintés csak annyiban érdekes, hogy felmérjék a megtett utat, hogy meglátszódjék, hogy a lutrin nyert sertésből hogyan vezetett az út az 1775 sertésig, az 1952. esztendőn át, amikoris a sertésállományt erősen kiegészítették. Ma nemcsak a darabszámot nézik a csúziák, hanem kissé előre tekintenek. Egyre jobban izgatja őket a törzstenyésztés. Már ez ideig csaknem félszáz törzskönyvezett sertésük röfög és bizony, gondolatban gyakran átugorják a nyarat, hogy elképzelték, őszre a tenyészállatvásáron eladhatják a 22 maguknevelte sertést. Nemcsak a pénz — habár az is kell —, de egy kicsit a büszkeség is fűti' a csúziakat, hiszen a környéken a szövetkezetüknek nincs rossz híre. Kolr tán hallottam a szövetkezet elnökétől, hogy ők is szívesen elbeszélgetnek a csúziakkal, mert hogy okosari gazdálkodnak ám! rrről egyébként bárki meggyöződhet. S ami érdekes és jó tulajdonság szerintem, a csúziak kevesebbet kotorásznak a múltban, és többet törődnek a jelennel, a jövővel. Esek Pál zootechnikus is, aki egyébként még igen „fiatal" ebben m Az országos pártkonferencia után a munkahelyeken Az országos pártkonferencia beszámolói és vitafelszólalásai a kezdeményezések egész sorozatát indították meg az üzemek és falvak munkahelyein. A kassai kerület dolgozói számos helyről jelentették a konferencia tiszteletére vállalt kötelezettségeik teljesítését. határozták, hogy 30 ezer koronával csökkentik az önköltséget. Vállalásukat állják, már eddig 25 783 koronát takarítottak meg. A CHEMOSVIT celofán-konfekció részlegén a dolgozók elmélyítik a szocialista versenyt az anyagmegtakarításban, a karbantartók határidőre elvégzik a javítási munkálatokat. A laboratóriumban dolgozók munkaidőn kívül 120 brigádórát dolgoznak le a műhelyben és a gyárudvaron. A GÖMÖRI VASÉRCBÁNYÁK dolgozói 9797 tonna nyersvasérc fejtését vállalták terven felül. Ebből csupán a rozsnyói bányászok már 6220 tonnát teljesítettek. ígéretet tettek 133 fm vágathajtásra s hogy másfélmillió Kčs önköltségcsökkentést érnek el. A minőség megjavításával 987 ezer koronát takarítanak meg. A pártkonfe- -renciáról való beszélgetés alkalma- »™lt befejezniök a cukorrépa harmaA KASSAI JÁRÁS négy szövetkezetéből, Szinnáról, Kenyhecről, Miglécről és Nagyidáról örömmel jelentették, hogy a pártkonferencia idején síkéval értékes üzemi kötelezettségvállalásokat tettek Alsósajó bányászai, s Rozsnyó-bányában Kolesár, Spišiak, Rogos és Juraj kollektívái. A KASSAI KÖZÜZEMEK dolgozói a második ötéves terv előirányzatát saját üzemeikre alkalmazva munkájuk megjavítását, a közszolgálat olcsóbbá tételének lehetőségeit látolgatták. Eldik kapálását. A szlavosi szövetkezeti tagok kötelezettséget vállaltak, hogy 2000 liter tejet, 10 ezer tojást és 2000 kg sertéshúst adnak be terven felül. A pelsőciek a Novotný elvtárs beszámolójáról folytatott beszélgetés során ígéretet tettek 50 ezer liter tej, 50 mázsa sertéshús, 50 mázsa marhahús és 10 ezer tojás terven felüli beadására. (m) a funkciójában, amikor a gazdálkodásnak egy-egy szakasza múltbeli munkájáról esett szó, inkább s helyesen tette — arról beszélt, hogy a sertéstenyésztésben az anya- és az apaállatok nevelése elsődleges fontosságú feladat. Emellett a malacnevelésben kitűzött feladataik is reálisak, konkrétak. Nem elégednek meg csak azzal, hogy elérjék az állami tervet, de maguk is kitűzik a tervüket: 11 malacot akarnak felnevelni egy anyasertéstől. Egy év múlva, jövőre még tovább mennek, mert a terv itt már egy kicsit merészebb: 14 malacot egy anyasertéstől. P

usztán magára a merészségre építeni nem lehetne. A szövetkezet vezetősége ezzel tisztában van. A múltbeli tapasztalatok is jól jönnek, természetesen a munkamegszervezés is segít, mégpedig lényegesen. Ma már — ahogy Esek Pál zootechnikus mondja, — nemcsak a vezetők látják be, hogy milyen fontos betartani az etetési időt. Aztán a hizlaldákban a szakszerű hizlalás, a takarmánybeosztás, mindezek olyan dolgok, amelyek összevéve átvitt értelemben gyarapítják a kilókat, gömbölyítik a hízókat, malacokat. Éppen, mikor erről beszélgettünk, jelentették Esek elvtársnak, hogy egy mázsa erőtakarmánytól 27 százalékos a gyarapodás. A százalékra kilogrammot felesleges mondani, megérti azt a kis iskolás is, mit jelent az így. Ez „kiugrás", csúcsteljesítmény, de az állatnak a 100 kilogramm erötakarmány után, a napi 23 kilogramm súlygyarapodás rendszeres. Es ez az eredmény már nem megvetni váló. A szövetkezetben egyébként minden hónapban mérik a• sertéseket. A súlygyarapodás az év elejétől átlagosan 40 dekagramm. A csúziak többet akarnak; legalábbis úgy vettem ki Esek elvtárs szavaiból. Helyénvaló, mert a több hús több pénzt jelent, nagyobb hasznot, hasznosságot, amivel számolni kell. Csúzon pedig tekintetbe veszik a súlygyarapodást is, a takarmány árát, a munkát is, ahogy illik. Tavaly 3,5 koronába került egy kiló sertéshús kitermelése, 1 mázsa húsra 1,90 munkaegységesett. Ez szép eredmény, különösen, ha számításba vesszük, hogy a szövetkezet 1100 sertést tervezett beadásra, amelyből csaknem 40 százalék szabadpiacra megy. A sertéstenyésztés Csúzon — " amint az eredményekből látjuk, — nagy változásokon ment át. Ma szövetkezeti méretben ez a legelső és leghasznosabb jövedelmi forrás, s e szakaszon 96 ember dolgozik. Amellett még, hogy a hasznosságot figyelemmel kísérik, nem feledkeznek meg az állomány felfrissítéséről, gyarapításáról sem. Ezelőtt bizony úgy voltak, hogy csak azt nézték, meglegyen a darabszám, amilyen volt, olyan volt a sertés. Dehát akkor még másképp nem lehetett. Ma válogatják az állományt. Nem cserebelélés ez, hanem javító igyekvés, és ez kell Csúzon, mert a bevételt szövetkezeti méretben is be kell tartani. G. A. MINDENT A MAGA IDEJEBEN A Handlovai Nagybánya fiataljai a bányász-tanulóotthopban ebben a hónapban rendezik meg az új technika napjait. A kiállításon bemutatják egy teljesen gépesített széni'al munkáját. Képünkön a fiatal bányászok a „műbányát" készítik elő, amelyben Dombasz-kombájnt üzemeltetnek majd. Farkasdou Stanga István, a helyi nemzet' bizottság titkára szerényen megjegyzi, hogy a faluban az egyénileg gazdálkodók is kitesznek magukért és megérdemelnék, 'hogy róluk is megemlékezzék a sajtó pár szóval. Igaz, neveket nem akar mondani. Még mosolyog is hozzá, igen finoman. Magamban azt kell hinnem, hogy minden farkasdi egyénileg gazdálkodó paraszt igyekvő. S ez a feltevés helytálló, mert a titkár elvtárs kimondja a megfellebbezhetetlent: — Farkasdon az egyéniek négy vagon sertéshúsra tettek vállalást, s ennék a 60 százalékát már be is adták. A szövetkezet vállalása 6 vagon, s csak idő kérdése, kinek a javara dől el a versenges. Hirtelen papírra vetem a 10 vagon sertéshús árát, s jó másfélmillió koronára kerekedik az összeg. Kivonom a négy vagon árát, annak a 60%-át; hát bizony 384 ezer korona ütötte az egyénileg dolgozó parasztok markát. S ez még nem minden. A 3800 tojásnak jó részét is beadták. Ez is felajánlás volt. Aztán a népi közigazgatás vonalán sem alszanak. A helyi nemzeti bizottsági tagok a szükségeset összekötik a hasznossal. így van ez jől, s ahogy észrevettem, ennek Stanga elvtárs is örül. Mi le tortént voltaképpen? Sem több, sem kevesebb, minthogy a nemzeti bizottsági tagok választókörzetükben a körzeti összejövetelek alkalmából egyúttal agitálnak is, mégpedig jól, a köz javára. Ez alkalomból az egyénileg dolgozó parasztok tízezer korona értékű vállalást tettek. Nem egy-két ember felajánlása ez, hanem 258 emberé, melynek 50 százalékát már teljesítették begyűjtési vonalon, míg a többi termés még pár hónap kérdése. Minden jel azonban arra vall, jó esztendő lesz, fizetni fog a gabona s így a vállalás sem marad papíron. A szövetkezet is törekszik. Igyekeznek, hogy a szarvasmarhánál nagyobb haszonhozamú osztályt érjenek el a tervezettnél; a B II C helyeťt a B II-t. Ez sikerül is, s az állatállományért — az eladottért -— kapott pénz is jól jön, no meg a vállalást is hamarább teljesítik. És a becsületes igyekvés már fél siker! * * * Sókszelőcén is nyakig vannak a munkában, akárcsak másutt. Napközben ritkán találni valakit a vezetőségből a szövetkezet irodáján. Szerveznek, dolgoznak. Ez a helyes. Igaz, jól haladnak. Csaknem 200 hektár cukorrépájukat már másodszor is megsarabolták, befejezték a ritkítást. Aztán ott van 400 hektáron a rengeteg takarmány. Megy a gyűjtés, emelkednek a kazlak. Már a krumplit is töltik. Előcsíráztatott krumplit ültettek 15 hektáron. Nemcsak úgy próbaszerencse módon, hanem tanácsra. Mérnöke van a szövetkezetnek; az úgy kell ott, mint a falat kenyér. Komolyan veszik a növényápolást is. 25 hektár lent Nikotex-szel gyommentésítettek. Vagy 80 hektárnyi lóherét a második kaszálásból magnak hagynak. Keresett cikk a lóheremag. S nem egy szövetkezet ez idén is szazakat meg ezreket adott ki érte. Most másképpen gondolkodnak. De még más egyéb is kell ehhez. Már most törődni kell azzal, hogy herefejtők legyenek a traktorállomásokon, úgy ne járjanak, mint tavaly sok szövetkezetben, hogy szecskának vágták a maglóherét, mert nem volt mivel kicsépelni. Az illetékesek ne esó után vegyék fel a köpenyeget. Mert a saját termésű lóheremag is önköltségcsökkentés, nagyobb haszon a szövetkezeti tagok zsebében.