Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-21 / 172. szám, csütörtök

Leninisták vagyunk és Leni

n hívei mindennél előbbre helyezik i!iii!iiiiiiii!iii!i!i!iíi!i!iiíiiiifi!iiiiiiiii!i!iiiiiiH!!iiiiiii!(! a nep erdekeit es harcolnak azokért Moszkva, június 19. (TASZSZ.) — Június 19-én Moszkvában a Dynamo-stadionban nagy gyűlést tartottak a Szovjetunió és Jugoszlávia barátságának jegyében. A stadion lelátóit zsúfolásig megtöltötték a főváros dolgozói, az üzemek és építkezések munkásai, a moszkvai körzet kolhozparasztságának képviselői, a kulturális és tudományos dolgozók, diákok, a szovjet hadsereg tagjai. A stadionban több mint 80 000-en gyűltek össze. A gyűlést közvetítette a moszkvai rádió és televízió i=. A jugoizláv és szovjet lobogókkal, transzparensekkel ünnepélyesen feldíszített stadionban délután pontosan öt órakor a központi díszpáholyban megjelentek Joszip Broz-Tito, K. J. Vorosilov, N. A. Bulganyin, M. L. Kaganovics, A. I. Kiricsenko, G. M. Malenkov, A. I. Mikojan, V. M. Molotov, M. G. Pervuhin. M. Z. Szaburov, N. Sz. Hruscsov, G. K. Zsukov, L. I. Brezsnyev, N. A. Muhitdinov, J. A. Furceva, N. M. Svernyik, A. B. Arisztov. N. I. Beljajev, P. N. Poszpeíov elvtársak, Edvard Kardelj, a Szövetségi Végrehajtó Tanacs alelnöke, Kocso Popovics külügyi államtitkár, Mijalko Todorovics, a Szövetségi Végrehajtó Tanács tagja, Jakov Blazsevics, a Horvát Népköztársaság Végrehajtó Tanácsának elnöke és a jugoszláv kormányküldöttség más tagjai. A gyűlés részvevői valamennyien felállva hatalmas éljenzéssel és viharos tapssal üdvözölték Jugoszlávia és a szovjet állam vezető tényezőit, akiknek a pionírok virágcsokrokat adtak át. A gyűlést N. I. Bohrovnyikov elvtárs, a Moszkvai Városi Szovjet Végrehajtó Bizottságának elnöke nyitotta meg. Ezután elhangzott a jugoszláv és a szovjet államihimnusz. Következőben N. I. Leonov, a Sarló és Kalapács-üzem munkása mondott beszédet, majd pedig Petrovszkij. a moszkvai egyetem rektora beszélt. Ezután beszédet mondott N. Sz. Hruscsov elvtárs, az SZKP KB első titkára, majd pedig J. Broz-Tito elvtárs, akiket a jelenlevők viharos tapssal fogadtak. Utána N. Sz. Hruscsov, K. J. Vorosilov és J. Broz-Tito elvtársak barátságosan kezet ráztak. A stadionban ismét felhangzott a jugoszláv és a szovjet államhimnusz. A gyűlés véget ért, s a stadionban szűnni nem akaróan viharzott a hurrá kiáltás. Hatezer különféle mezbe öltözött sportoló 12 000 jugoszláv és szovjet zászlóval integetve vonult el az emelvények előtt. A jelenlevők Jugoszlávia és a Szovjetunió népeinek örök és megbonthatatlan barátságát éltették. Ezután megkezdődött a sportünnepély, a futópályán kivonultak a könnyűatléták és bemutatták pompás tudásukat. A stadionra a könnyűatlétikai számok után bevonultak a Lokomotív és Torpédo moszkvai sportcsapatok játékosai és megkezdődött a szovjet labdarúgó-bajnokság első helyéért a mérkőzés. A jugoszláv vendégek, valamint a kommunista párt és a szovjet kormány képviselői nagy érdeklődéssel figyelték mérkőzést, amely a késő esti órákig tartott. N. Sz. Hruscsov beszéde Elvtársak! Azért gyűltünk ma itt össze, hogy még egyszer találkozzunk drága jugoszláv barátainkkal. Szívünk mélyéből üdvözöljük önt, Joszip BrozTito barátunkat, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnökét, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának főtitkárát, önöket, Edvard Kardelj, Kocso Popovics, Mijalko Todorovics, Jakov Blazsevics elvtársakat, mindnyájukat, jugoszláv elvtársak. Az önök személyében' szívélyesen üdvözlöm a testvéri Jugoszláviának, a bátor hősök és fáradhatatlan harcosok országának népeit, akikkel a közös ellenség ellen a második világháborúban kiontott közös vér, valamint az új szocialista világ építésén végzett áldozatkész munka köt össze bennünket. Jugoszláv barátaink bárhol is jártak szovjetunióbeli útjuk folyamán, mindenütt látták, hogy a szovjet emberek mily mély rokonszenvet, igaz barátságot táplálnak Jugoszlávia népei iránt. Ez érthető. A Szovjetunió az első ország, amely utat tört az emberiségnek a szocializmushoz. Erre az útra most sok ország népe lépett. A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság is sikeresen építi a szocializmust és mi szívünk mélyéből kívánjuk Jugoszlávia hős munkásosztályának. dolgozó parasztságának és értelmiségének, hogy sok-sok sikert arassanak e nagy és nemes művükben. Államaink népeinek kapcsolatai nem~ ma és nem tegnap születtek, hanem mély történelní gyökereik vannak. Évszázadokon át baráti és testvéri érzéseket tápláltak egymás iránt és nem egyszer harcoltak együtt a közös ellenség ellen. Népeink barátsága különösképp megerősödött és bővült a Nagy Októberi Forradalomnak hazánkban aratott győzelme után, valamint a Jugoszláv Kommunista Párt megalakulása után, amely a dolgozók szabadságharcának élére állott. Ez a barátság megacélozódott országaink népének a második világháborúban vívott közös harcában. Emlékszünk rá, hogy mindjárt a Szovjetuniónak a fasiszta agresszor által való megtámadása napján Jugoszlávia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága a jugoszláv néphez intézett üzenetében kijelentette: „A Szovjetunió harca a ti harcotok is, mert a Szovjetunió a ti ellenségtek ellen harcol, az ellen a járom ellen, amelyben nyögtök." Országaink népei áldozatkészen harcoltak a közös ellenség ellen. Több európai ország meghódítása után a hitleri Németország a Szovjetunióra vetette fő erőit, hogy leigázza a szovjet népet és megszilárdítsa világuralmát. A szovjet nép a fasiszta hordák ellen vívott hősies harcával lekötötte és szétzúzta az ellenség fő erőit s ezáltal jobb feltételeket teremtett a fasiszta hódítók elleni harc megszervezéséhez a hitleristáktól megszállt országokban. Ezt a tényt különösen jól használta fel Jugoszlávia Kommunista Pártja, amely hősies munkát végzett. A jugoszláv kommunisták súlyos körülmények között állottak népüknek a fasiszta elnyomók ellen vívott ?iarca élére, a nép szabadság- és függetlenséqharcának élére. A jugoszláv nép kommunista pártjának vezetésével. Tito elvtárssal az élen, fegyverrel a kezében harcolt a szabadságért és lényegesen hozzájárult "KÖZÖS ellenségünk szétzúzásához! Elvtársak! Az SZKP KB és a szovjet kormány a múlt évben erélyes lépéseket tett az 1948-ban megzavart szovjet—jugoszláv kapcsolatok megÜJ SZO 1956. június 21. javítására. Ebben az ügyben kezdeményezést tettünk jugoszláviai utunkkal, hogy normalizáljuk országaink kapcsolatait és felújítsuk a Szovjetunió és Jugoszlávia népeinek barátságát. Őszinte óhajunkat, hogy felújítsuk a két ország népeinek hagyományos testvéri barátságát, a jugoszláv vezető tényezők támogatták. A baráti kapcsolatok újrafelvétele és fejlesztése teljesen megfelel mind Jugoszlávia munkásosztálya és valamennyi dolgozója érdekeinek, mind a Szovjetuniónak, mert elősegíti a békét és a szocializmus fejlődését. Egyben a szovjet-jugoszláv kapcsolatok megjavítása, valamint Jugoszlávia és a népi demokratikus országok barátságának felújítása jelentősen megjavította Eurjpa helyzetét és nagy, pozitív befolyást gyakorolt a nemzetközi életre. Teljes joggal mondhatjuk, hogy a Szovjetunió Jugoszlávia őszinte és hűséges barátja, országunk népei a szocializmust építő jugoszláv népeknek szívük mélyéből sok sikert kívánnak. Jugoszlávia barátai az összes népi demokratikus országok, melyek éppúgy, mint a Szovjetunió, azt kívánják, hogv a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság növekedjék és szilárduljon, mint a munkások és parasztok szocialista állama. Ezt azért mondjuk, hogy hangsúlyozzuk Jugoszláviához való viszonyunk elvi eltérését egyes kapitalista államokétól. amelyek Jugoszlávia iránti „barátságukról" szónokainak. Az ő barátságuk Jugoszlávia iránt az államaink közötti konfliktusból született. abban a reményben, hogy ez a konfliktus hozzájárul ahhoz, hogy Jugoszlávia letérjen a szocializmus útjáról, abból a reményből fakadt, hogy ebben az országban a tőkés elemek kezdenek majd fejlődni és szilárdulni és Jugoszlávia végezetül visszatér a kapitalista fejlődés útjára. Ezek az újdonsült „barátok" nagyon kívánták ezt, mert ők maguk is a kapitalista rendszer védelmének szemszögéből indulnak ki. Jugoszláviával való barátságunk a nagy szocialista elveken, a teljes egyenjogúságon, valamennyi állam szuverenitásának tiszteletbentartásán, a szocializmust építő országok kölcsönös támogatásán, az egész világ békéjéért fáradhatatlanul harcoló országok kölcsönös támogatásán alapul. A Szovjetunió Kommunista Pártja a munkásosztály, a dolgozó parasztság és a népi értelmiség élcsapata. Leninisták vagyunk és Lenin hívei mindennél előbbre helyezik a nép érdekeit és azokért harcolnak. Országunk kommunista pártja 1ÍJ17 októberében Oroszország néptömegeit határozott támadásba vitte a kapitalizmus ellen, a történelem folyamán első ízben alapjaiban építette át a társadalmat és egészen új szocialista alapokra helyezte. A szovjet hatalom évei alatt felépítettük a szocializmust. Megvalósítjuk azt, amiről a dolgozó emberek évszázadokon át álmodtak. És ez az oka annak, amiért Jugoszláviának kívánjuk, szilárdítsa meg a munkásosztály által kivívott győzelmeit, azt kívánjuk a szocialista útra lépett Jugoszláviának, hogy ezen az úton új győzelmeket érjen el. Közös céljaink, e cél elérésének érdekében folytatott kölcsönös együttműködésünk — ebből fakad a szocialista országok testvéri barátsága. A béke és a szocializmus ellenségei nagy reményeket fűztek a Szovjetunió és a Jugoszlávia között keletkezett konfliktushoz, azt hitték, sikerül ellenségeskedést szítaniok országaink népei között. Cinikusan és nyíltan hangoztatták, hogy mindaz, ami Jugoszlávia és a Szovjetunió kapcsolataiban bekövetkezett, előfordulhat más szocialista országok kapcsolataiban is. Ez azért történt, mert nem tudták megérteni a megdönthetetlen történelmi törvényeket, azt remélték, hogy & kapitalizmus ölébe nemcsak Jugoszláviát, hanem a többi szocialista országokat is visszatérítik, amelyek dolgozói megdöntötték a kizsákmányolók hatalmát és egyszer s mindenkorra a szocializmus útjára léptek. Vajon a Kínai Népköztársp-ág, Lengyelország, Csehszlovákia, Bulgária, Magyarország, Románia, Albánia, a Német Demokratik s Köztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Vietnami Demokratikus Népköztársaság, a Mongol Népköztársaság népei. Jugoszlávia népei azért vették kezükbe a hatalmat, hogy azt ismét visszaadják a kapitalistáknak, hogy visszaadják nekik a gyárakat és üzemeket, visszaadjanak minden nemzeti kincset és újból magukra vegyék a kapitalista rabszolgaság bilincseit? Nem, ezeknek az országoknak legjobb fiai és lányai nem azért, áldozták életüket, nem azért ontották vérüket, nem azért építették fel a néo tulajdonát képező gyárakat és üzemeket, új városokat. Azért harcoltak, hogy valóban szabadok és függetlenek legyenek, hogy népi demokratikus államuk megszilárduljon, hogy egyre örömteliesebben viruljon a néptömegeknek, országaink egyedüli igazi urainak élete. És éppen ezért mondottak csődöt az ellenség támadásai. Az imperialisták terveiben külön helyet foglalt el a népi Kina, amely nézetük szerint Jugoszláviával való kapcsolatainak rosszabbodása után elszakadhatott volna a szocialista tábortól és a kapitalista fejlődés útjára léphetett volna. Mennyi tintát fecséreltek a burzsoá firkászok, hogy megindokolják ezt az őrült eszmét! Sohasem értik meg, hogy nincs olyan erő, amely megbonthatná országaink népeinek testvéri barátságát, amelyek e barátságban erejük forrását látják. A szocializmus országainak népei tudatában vannak, hogy minél tömörebbek és hatalmasabbak lesznek a szocialista országok, annál szilárdabb lesz barátságuk, annál sikeresebben fognak előrehaladni nagy céljuk, a szocializmus felé, annál megbízhatóbban lesz biztosítva a béke ügye az egész világon. A Szovjetunió és Jugoszlávia kapcsolatainak ideiglenes megszakadását, mely országaink népeinek nem kevés szomorúságot és kárt okozott, a szocializmus ellenségeinek nem sikerült úgy kihasználniok, amint szerették volna. A szocialista országok egyöntetű egységet és tömörültséget mutattak. Szilárdan állottak és állanak a Szovjetunióval való megbonthatatlan barátság platformján és őrzik erőik kiapadhatatlan forrását — testvéri egységüket. És most, amikor teljes objektivitással, megállapítást nyert, hogy a Szovjetunió és Jugoszlávia kapcsolatainak konfliktusa indokolatlan volt és nem ártott közös ügyünknek, a kommunista és munkáspártok valamennyi népi demokratikus országban habozás nélkül megkezdték baráti kapcsolataik felvételét Jugoszláviával. A szocializmus ereje, a munkásosztály ereje a proletárok sorainak, a proletár szo'idaritásnak tömörségében rejlik. Marx és Engels, a tudományos kommunizmus nagy alapítói, akik hirdették a halhatatlan jelszót: „Világ proletárjai egyesüljetek!", a munkásosztálynak megbízható utat mutattak a társadalom átalakítására. Mi marxisták-leninisták rendíthetetlenül az ő álláspontjukat valljuk és mindent megteszünk, hogy soraink egyre szorosabban és szilárdabban tömörüljenek. A munkásosztály erőinek tömörségében rejlik győzelmének biztosítéka (viharos, hosszantartó taps.) Ezért pártunk mindent megtett és a jövőben is megtesz, hogy fejlődjék és szilárduljon valamennyi ország munkásosztályainak és pártjainak barátsága. A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának határozatai feladatul tűzik ki a különféle országok munkáspártjaival való kapcsolatok felvételét. E feladat teljesítése érdekében pártunk kitartóan törekedni fog, hogy kapcsolatokat létesítsen a többi országok munkásosztályainak pártjaival, jobb kölcsönös megértésre fog törekedni. Tudjuk, hogy még számos elvi politikai ellentét áll fenn e pártok és a kommunisták között. Tudjuk azonban, hogy nem kevés olyan kérdés van, amelyekben álláspontjaink közelednek, főként az olyan létfontosságú kérdésekben, mint a békeharc, a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a népek közötti baráti kapcsolatok felvételéért vívott harc. Elvtársak! Óriási változások történtek a világban. A szocializmus világrendszerré vált. Ez világtörténelmi fontosságú jelenség. Fennáll és egyre szilárdul a szocialista államok világa, amelyben a munkásosztály, a dolgozó parasztság és értelmiség a kommunista, munkás és szocialista pártok vezetésével a szocializmus útjára lépett. Most a világ 15 országának népei élnek és harcolnak a szocializmus zászlaja alatt, és ezek az országok magukba foglalják az egész emberiség több mint egyharmadát. Ezek az országok sikeresen fejlesztik szocialista alapokon gazdaságukat. Fennáll' a kapitalista államok világa, amelyeknek gazdasága a tőkés monopóliumok nyereségeinek, a dolgozók fokozott kizsákmányolása útján való növelése érdekében fejlődik. Számos tőkés állam gyarmatosító politikát folytat, a gyarmati és függő országok elnyomásának politikáját űzi. A két ellentétes társadalmi és politikai rendszer fennállása cáfolhatatlan tény. Ha nem ismernők el ezt a tényt, azt jelentené, hogy szemet húnynánk a valóság felett. A szocializmus évről évre egyre jobban feltárja gigantikus alkotó erőit, döntő fölényét a kapitalizmus felett. A szocializmus eszméi számos ország népeire hatalmas vonzóerőt gyakorolnak. Sok ország, elsősorban azok, amelyek nemrégen szabadultak fel a gyarmati elnyomás alól, mint India, Burma, Indonézia, Egyiptom és mások, egyre erélyesebben harcolnak az imperialista elnyomás, a kapitalista monopóliumok uralma ellen, országuk szabad és független fejlődéséért, hogy az imperialista államok ne avatkozzanak bele ügyeikbe. Aktívan harcolnak a békéért és a népek biztonságáért. Büszkék vagyunk arra, hogy a szocializmus országai sikeresen fejlődnek mint független, önálló államok. Közösek a céljaik és közösek az érdekeik, aminek alapján megszilárdul és fejlődik a szocialista államok népeinek testvéri kapcsolata. A szocialista országok kommunista és munkás pártjai, amelyeknek teljesen egyöntetű politikai nézeteik vannak, szervezik és ihletik e testvériséget és együttműködést. Pártjaink egysége azon alapul, hogy valamennyi párt forradalmi pozíciót foglal el, a marxizmus-len inizmus tanai szerint igazodik és azt alkotó módon érvényesíti, tekintetbe véve országának sajátosságait. Teljesen természetes és törvényszerű, hogy pártjaink közötti kapcsolatokban nem lehet olyan kérdés, amiben egymás között ne egyeznénk meg. És ha felmerül is valamilyen nehézség és meg nem értés kölcsönös kapcsolatainkban, ha egységesek leszünk, akkor e nehézségeket hamarosan leküzdjük. És ez érthető, mert pártjaink közös célokat, érdekeket követnek és ezért leküzdenek az új társadalom, a kommunista társadalom kialakításának útjában álló minden akadályt. A Szovjetunió Kommunista Pártja szükségesnek tartotta és tartja nemcsak a Szovjetunió és Jugoszlávia közötti gazdasági, tudományos és műszaki együttműködés sokoldalú fejlesztését, hanem a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége tevékeny kapcsolatainak és együttműködésének megvalósítását is. (Hosszantartó taps.) Az SZKP XX. kongresszusa után új kedvező előfeltételek alakultak erre, a további sikeres együttműködés új távlatai nyíltak meg. Ebből az alkalomból üdvözöljük a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének — a jugoszláv munkásosztály harcos pártjának, a jugoszláv nép harcos vezetőjének tagjait (taps). Meggyőződésünk, hogy pártjaink együttműködése rendkívül fontos a szovjet-jugoszláv állami kapcsolatok további sikeres fejlődésére. A véleménycsere alapján most meghatároztuk pártjaink együttműködésének konkrét formáit, ami lehetővé teszi a szocialista tapasztalatok behatóbb és sokoldalúbb kicserélését, a nemzetközi munkásmozgalom, a szocializmus érdekében való közös munkálkodást (taps). A szocializmus országainak a jelenlegi nemzetközi helyzetben különleges szerep jutott. Lényegüknél fogva a nemzetközi fejlődés békés tényezői, az általános biztonság megszilárdításának következetes és szilárd harcosai. Következetesen és szilárdan harcolnak a béke és kölcsönös bizalom megszilárdításáért, valamennyi ország széleskörű és sokoldalú együttműködésnek fejlesztéséért. A békés egymás mellett élés, mint korszakunk elve egyre több hívet szerez világszerte. Meggyőzően bizonyítják ezt az utóbbi idők eseményei, amikor a befolyásos államok egész sora hivatalosan állást foglalt a területi sérthetetlenség és szuverenitás kölcsönös tiszteletbentartásának, a meg nem támadás, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás, az egyenjogúság és kölcsönös előnyök, a békés együttélés elvein alapuló békés együttműködés mellett. Ezzel egyidejűleg szem előtt kell tartani, hogy egyes államok uralkodó körei még mindig megkísérlik, hogy a régi, hírhedt erőpolitikához ragaszkodjanak. Af élet azonban sürgetően kényszerít* őket, hogy vegyék tekintetbe a jelenlegi idők könyörtelen áramlatát, a népek akaratát. Drága elvtársak! összegyültünk itt a szovjet-jugoszláv tárgyalások sikeres befejezése alkalmából, amikor Tito elvtárs és barátai befejezik szovjetunióbeli látogatásukat. Azt mondhatjuk, hogy tárgyalásaink barátiak és teljesen nyíltak voltak. Már tavaly, amikor Jugoszláviában jártunk barátságos és nyílt véleményecserére került sor. Még nyíltabb és barátságosabb volt a tárgyalások szelleme most, Tito elvtárs és barátainak szovjetunióbeli látogatásakor. Megegyezés jött létre és aláírjuk a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság és a Szovjetunió kormányainak közös nyilatkozatát. A szovjet és jugoszláv népeknek minden okuk meg van arra, hogy elégedettek legyenek e tárgyalások eredményeivel. A Szovjetunió és Jugoszlávia régi baráti kapcsolatainak felújítása történelmi ténnyé vált. Fáradhatatlanul fogunk harcolni azért, hogy minden téren fejlődjék országaink barátsága, kicseré'jüli a szocialista országépítésben nyert tapasztalatainkat, gondosan tanulmányozni fogjuk mindazt az újat' ami a szocializmust építő összeS testvérnépek munkájában és harcában születik. (Viharos taps.) A nyugati államok egyes tényezőit nyugtalanítja országaink baráti kapcsolatainak, a Szovjetunió és Jugoszlávia népei kapcsolatainak felújítása. Erre azt mondhatjuk nekik: Ha félnek, urak, hogy barátságunk ártani fog más országoknak, biztosíthatjuk önöket, hogy mi nem akarjuk ezt. Ha azt gondolják, hogy közeledésünk Jugoszlávia és azon országok kapcsolatainak rosszabbodásához vezet, amelyekkel jó kapcsolatokat tart fenn, akkor mélységesen tévednek. Mi azt akarjuk, hogy azok a jó kapcsolatok, amelyeket Jugoszlávia a többi országokkal felvett, a jövőben is tovŕbb fejlődjenek. A Szovjetunió baráti kapcsolatait nemcsak Jugoszláviával, hanem valamennyi országgal fejleszteni és szilárdítani akarja. Csupán abból indulunk ki, hogy a közöttünk levő jó kapcsolatok ne ártsanak más államoknak, hogy ezek a jó kapcsolatok elősegítsék a nemzetközi feszültség enyhülését, a „hidegháború" maradványainak felszámolását, hozzájáruljanak a fegyverkezés csökkentésének megoldásához, a tömegpusztító fegyverek, az atom-, hidrogén és egyéb feqvverfajták telies betiltásához. És ezért a Szovjetunió és Jugoszlávia baráti kapcsolatainak felújítása csak örömmel tölthet el minden becsületes embert valamennyi országban, mert ebből nemcsak a mi népeink, hanem a béke megszilárdítása és a népek biztonsága valamennyi harcosának haszna származik. (Hosszantartó taps) Éljen Jugoszlávia _ és a Szovjetunó népeinek barátsága is testvéri együttműködése! Hosszantartó taps, hurrá kiáltások.) Éljen a hős és dolgos jugoszláv nep, amely harcban edzett vezérének — a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének vezetésével a szocializmust építi. (Viharos taps, hurrá kiáltások). Éljen az egész világ népeinek békéje és barátsága! (Hosszantartó, viharos taps, hurrá kiáltások, valamennyien felállnak).