Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-21 / 172. szám, csütörtök

Aliírták a siovjet;ugosiíáv köiös nyilatkozatot és deklarációt A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányának közös nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról) mokratikus együttműködésének minden formáját ezen a téren. Ezért megegyeztek abban is, hogy közös céljuk az atomfegyver általános eltiltása, úgyhogy az atomenergia kizárólag az emberiség békés céljait szolgálja. Ogy vélik, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet lehetővé teszi erélyesebb lépések megtételét a negatív elemek tcvábbi kiküszöbölésére, amelyek a „hidegháború" időszakéban meggátolták az európai népek együttműködését és úgy vélik, hogy az összeurópai kollektív biztonság, a gazdasági együttműködés, a kulturális kapcsolatok bővítése terén létesítendő szélesebbkörű egyezmények hozzájárulnának Európa katonai tömbökre való oszlásának megszüntetéséhez és megkönnyítenék az európai népek sokoldalú együttműködése fejlődésének Útjában ' álló legfőbb vitás kérdések megoldását. Ami a német kérdést illeti, mindkét kormány úgy véli, hogy most, amikor a háború utáni Németország területén két szuverén állam alakult, egyesítésükhöz szükséges, hogy tárgyaljanak egymással a Német Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság. Ügy vélik továbbá, hogy a többi államoknak s elsősorban a nagyhatalmaknak hasonlóan kell eljárniuk mind a német nép érdeke, mind pedig közös érdekeik miatt. Tekintetbe véve, milyen kilátásokat nyújt a nemzetközi feszültség már eddigi általános enyhülése, a két kormány figyelmet szentelt annak a veszélynek, amely az államok közötti helyi konfliktusokból és súrlódásokból keletkezhet. Szilárd elszántságukat nyilvánították arra, hogy hozzájáruljanak e veszély kiküszöböléséhez egyrészt az Egyesijlt Nemzetek Szervezete útján, másrészt pedig közvetlenül az államokkal fenntartott kapcsolataik útján. Emellett továbbra is a törvényes jogok elismerés bői, valamennyi nép önálló nemzeti fejlődése erdekének elismeréséből indulnak ki. A két kormány azt a szilárd meggyőződését fejezi ki, hogy a nemzetközi helyzet megjavulásának egyik lényeges feltétele az államok növekvő gazdasági kapcsolata, valamennyi nép egyre intenzívebb részvétele az anyagi és szellemi értékek kicserélésében, a néptömegek egyre nagyobb méretű bekapcsolódása a nemzetközi együttműködésbe, az egész világ általános jóléte, a béke és a haladás érdekében való közeledés. A két kormány megegyezett abban, hogy e cél elérése érdekében a legnagyobb erőfeszítést kell tenni, hogy a legnagyobb mértékben fejlődjék a nemzetközi kereskedelem és gazdasági együttműködés, hogy a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok terén meg kell szüntetni a megkülönböztetés minden formáját, beleértve az e mb a r g o t és az egyes nemzetek gazdasági fejlődésének gátolását. A két kormány úgy véli, hogy a kulturális és tudományos téren folytatott együttműködés valamint a kapcsolatok bővítése szintén ezt a célt szolgáló fontos tényező. Ebben az értelemben fogják a jövőben is támogatni a függő területek emancipációjának folyamatát s ebben elsődleges szerepet kell játszania az Egyesült Nemzetek Szervezetének. A két kormány megegyezett abban, hogy a fejlett és fejletlen országok közötti mély szakadék a világ egyik legnagyobb problémája és e kérdés megoldásához szükséges, hogy a fejlett államok segítséget nyújtsanak a kevésbé fejlett országoknak széleskörű nemzetközi akció keretében. Ebben a szellemben a jövőben is arra fognak törekedni, hogy az ENSZ keretében egyre szélesebbkörű és hatékonyabb intézkedéseket tegyenek a kevésbé fejlett területek gazdasági és műszaki megsegítésére. A két kormánynak az a véleménye, hogy ezt a segítséget, a kevésbé fejlett .országok gazdasági színvonalának felemelésében kifejtett együttműködést minden katonai és politikai feltétel nélkül kell megvalósítani. A két ország kormányai újból megerősítették, hogy a békés és tevékeny együttműködés politikáját védelmezik, amelynek a szuverenitás, a függetlenség, a területi sértetlenség, a meg nem támadás, az egyenjogúság, a kölcsönös tiszteletbentartás, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvein kell alapulnia, ami az utóbbi évekbeli kialakult nemzetköz fejlemények szükségleteiből ered és a különféle társadalmi, gazdasági és politikai rendszerű országok sokoldalú együttműködése további megszilárdításának és erősítésének leghatásosabb eszköze. A megbeszélések folyamán rendkívüli figyelmet szentelnek a két ország kapcsolatai megvizsgálásának és nagy megelégedéssel állapították meg, hogy a Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányai 1955. június 2-án aláírt deklarációjában kifejezett elvek, amelyeken kölcsönös kapcsolataik alapulnak, alapul szolgáltak a sokoldalú baráti együttműködés fejlesztésére, javára váltak a béke és a nemzetközi együttműködés érdekeinek. A két fél igyekezetének érdeméből jelentős sikereket értek el a deklaráció szerinti szerződéses intézkedések megoldásában. A két kormány megelégedéssel mutat rá a kölcsönös igények sikeres megoldására, ami megkönnyítette az előzőleg megszakadt gazdasági kapcsolatok helyreállítását és a gazdasági együttműködés mindkét fél számára előnyös alapokon történő fejlesztését. Ebben az értelemben rendezték az árucserét, kötöttek hosszúlejáratú hitel- és beruházási egyezményeket, tudományos és kulturális együttműködésről szóló egyezményt, az atomenergia békés felhasználásában való együttműködésről szóló egyezményt stb. Kulturális egyezményt írtak alá, amely széles alaookra helyezi a kulturális eavüttműködést és a kölcsönös látogatásokat. Megepvezés jött létre a tájékoztatási szolgálatról. A szovjet-jugoszláv politikai és egvéb kapcsolatok teljes normalizálása és az elért eredmények megmutatták. hogy a két országnak a béke és a szocializmus érdekeiből fakadó együttműködése a belgrádi deklaráció elveinek mindkét, fél részéről való tiszteletbentartásán alapul. A belgrádi deklaráció a függetlenség, a? egyenjogúság, áz egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvein alapúi, amelyek egyre szélesebb mértékben érvényesülnek, s ezeket az elveket egyre több kormány és ország teszi magáévá gyakorlati politikájában. Ezek az elvek továbbá a két orszig kapcsolatai sokoldalú és termékenyfejlesztésének legnagyobb lehetőségeit nyújtják. A lefolyt megbeszélések a két kormán"nak nagyon hasznos alkalmat nvújtottak a kölcsönös együttműködés további tehetőségeinek megvizsgálására. A két kormány a jövőben is folytatni óhajtja vezető tényezőinek személyes kapcsolatait és rendszeres véleménycseréit politikai és egyéb olyan kérdésekről, amelyek mindkét felet érdeklik. Megállapítást nyert ennek lehetősége és megegyezés jött létre arról, hogy tovább bővítik a két ország gazdasági kapcsolatait és árucseréjének terjedelmét és emellett hangsúlyozták a hosszúlejáratú gazdasági egyezmények hasznosságát. Elhatározták, hogy bővítik a tudományos együttműködést és kölcsönös látogatásokat tesznek tudósok, szakértők, főiskolások, a tudományos irodalom dolgozói. A megkötött kulturális egyezmény alapján kidolgozzák a kulturális együttműködést megfelelő munkatervekkel. A két kormány nagy jelentőséget tulajdonít a kettős állampolgárságról nemrégen aláírt konvenciónak, amelyben jelentős hozzájárulást látnak kölcsönös kapcsolataik rendezéséhez. Mindent megtesznek e megegyezés teljesítésének megkönnyítésére. Mivel a politikai, társadalmi és szakszervezetek eddigi kapcsolatai — melyeknek célja a szocialista tapasztalatok és nézetek kicserélése volt — sikeresen fejlődtek és hasznos eredményeket hoztak, a két kormány megegyezett abban, hogy a munkakapcsolatoknak ezt a fajtáját, amely mindkét ország* érdeke, a jövőben megkönnyítik és meggyorsítják. A Szovjetunió kormánya és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársasig kormánya úgy vélik, hogy a megbeszélések folyamán megtárgyalt valamennyi kérdéssel kapcsolatos termé keny véleménycsere arról tanúskodik, hoov a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányküldöttségének Joszip Broz-Tito elnök vezetésével a Szovjetunióba érkezése új, fontos szakaszt nyit a Szovjetunió és a Jugoszláv Népköztársaság népei együttműködésének és barátságának fejlődésében, a két ország népeinek, a béke és a szocializmus megszilárdításának érdekében. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége kormányának nevében N. A. BULGANYIN A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányának nevében J. BROZ-TITO Moszkva, 1955. június 20. Joszip Broz-Tito elnök elutazott Moszkvából Moszkva, június 20. (TASZSZ). — Június 20-án moszkvai időszámítás szerint 15 órakor a Román Népköztársaság felé vezető útján, Joszip BrozTito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke feleségével, és a kíséretével elutazott Moszkvából Kijevbe. A Jugoszláv és Szovjet államlobogékkal díszített kijevi állomásra a vendégeket elkísérték a kormány és a Kommunista Párt vezető képviselői, a Szovjetunió miniszterei, a Szovjetunió marsalljai, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának képviselői és más hivatalos személyiségek. A jugoszláv küldöttség nagyon elégedett látogatásának eredményeivel K. Popov cs sajtóértekezlete Moszkvában (Moszkvai tudósítás.) — Közvetlenül a közös nyilatkozat aláírása után két órával, a jugoszláv küldöttség elutazása előtt K. Popovics, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság külügyi államtitkára a moszkvai Üjságfróházban sajtóértekezletet tartott, amelyen nagy számmal vettek részt szovjet és külföldi újságírók. Popovics elvtárs a bevezetőben kijelentette, hogy N. Sz. Hruscsov és J. Broz-Tito legutóbb mondott beszédei eléggé világosan megmutatják a jugoszláv küldöttség szovjetunióbeli látogatásának jelentőségét és ezért csupán a kérdések megválaszolására szorítkozik. Es ilyen kérdés főleg a nyugati tudósítók részéről elég hangzott el. A Reuter hírügynökség tudósítója megkérdezte, vajon Tito elnöknek a Dynamo-stadionban mondott beszédéből lehet-e a német kérdés tekintetében azt a következtetést levonni, hogy Jugoszlávia hamarosan elismeri az NDK kormányát. K. Popovics azt válaszolta, hogy neki nem tűnik úgy fel, mintha Tito elnök szavaiból ilyen következtetést lehetne levonni. Arra a további kérdésre, „vajon a jugoszláv küldöttség elégedett-e a tárgyalások eredményével?" — K. Popovics azt válaszolta. „Igen, a jugoszláv küldöttség nagyon elégedett a látogatás eredményével." A nyugati tudósítók újból visszatérve arra, amit Tito elvtárs kedden a német kérdésről mondott, tudni akarták, vajon az elnök szükségesnek tartja-e az össznémet választásokat. Annak, amit Tito elnök mondott, alapgondolata az — jelentette ki K. Popovics — hogy Tito elnck hangsúlyozta a Nyugat- és KeletNémetország közötti kapcsolat szükségességét. Amennyiben a két Németország, valamint a többi érdekeit országok egyetértenek azzal, hogy jő volna össznémet választásokat tartani, akkor Jugoszlávia bizonyára nem tesz ez ellen semmi kifogást. A I'Humanité tudósítója megkérdezte, hogyan kell értékelni Nehru indiai elnök és t Nasszer egyiptomi elnök jugoszláviai látogatását, valamint Tito elnök legutóbbi útját. K. Popovics azt válaszolta, hogy mindezek az utak és találkozók beleillenek a jugoszláv külpolitika keretébe és elősegítik a béke ügyét. Az Unita tudósítója a következő kérdést tette fel: „A két kormány, a szovjet és a jugoszláv kormány reményét fejezte ki, hogy Kínát hamarosan felveszik az ENSZ-be. Várható-e konkrét kezdeményezés Jugoszlávia részéről?" K. Popovics erre azt válaszolta: „Amikor a jugoszláv kormány e nézetét nyilvánította és hangsúlyozta. "hogy milyen jelentősége volna Kína felvételének az ENSZ-be, érthető, hogy kezdeményezést fejt ki és megfelelő lépéseket tesz e hasznos cél elérésére." ..Hogyan értékeli ön az SZKP és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége nézeteinek közeledését?" — .kérdezte egy szovjet tudósító. „A világ valamennyi munkásosztálya és haladó mozgalma együttműködése fejlődésének szempontjából pozitívumként értékelem. Pozitívum a világbéke megszilárdítására is." A Scintea tudósítójának arra a kérdésére, hogy a jugoszláv kormány milyen fontosságot tulajdonít a küszöbön álló romániai látogatásnak, K. Popovics azt válaszolta, hogy Jugoszlávia ezt a látogatást Jugoszlávia és Románia kapcsolatai normalizálásinak és megjavításának további fejlődéséhez nagy hozzájárulásnak tekinti. E. Šip. Deklaráció a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányküldöttségének Szovjetunióban tett hivatalos látogatásáról Joszip Broz-Tito, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének főtitkára, Edvard Kardelj, a JKSZ KB Végrehajtó Bizottságának titkára és a JKSZ KB tagjai, Jakov Blazsevics, Veljko Micsunovics, Kocsa Popovics és Mijalko Todorovics, mint a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének és Jugoszlávia dolgozói Szocialista Szövetségének képviselői, N. Sz. Hruscsowal, az SZKP KB első titkárával, N. A. Bulganyinnal, K. J. Vorosilovval, A. I. Mikojannal, V. M. Molotowal az SZKP KB elnökségének tagjaival D. T. Sepilovval, az SZKP KB elnökségének póttagjával, az SZKP képviselőiként az elvtársi őszinteség és nyíltság szellemében véleménycserét folytattak a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének és az SZKP-nak kapcsolatairól és együttműködéséről. E megbeszélések eredményeként a két fé! a következőkben egyezett meg: 1. Az 1955. június 2-án kelt belgrádi deklaráció a két szocialista ország kapcsolatait egészséges alapokra helyezte és e deklaráció elvei egyre nagyobb mértékben érvényesülnek kölcsönös együttműködésükben. 2. A két ország együttműködésének és kapcsolatainak általános fejlődése a belgrádi deklaráció után, valamint ezen országok népei politikai és egyéb társadalmi szervezeteinek kapcsolata kedvező politikai előfeltételeket teremtettek az SZKP és JKSZ együttműködéséhez is. A JKSZ és az SZKP küldöttsége a fent említett helyzetből kiindulva és tekintettel azokra a konkrét viszonyokra, amelyek közt a jelenlegi szocialista mozgalom fejlődik, a marxizmus-leninizmus internacionalista elveihez igazodva megegyeztek abban, hogy a két párt eddigi kapcsolatait hasznos és szükséges tovább fenntartani és fejleszteni, szocialista országaink együttműködése további megszilárdításának és felvirágoztatásának érdekében. Szükséges ez a nemzetközi munkásmozgalom együttműködésének, a szocializmus jelenlegi fejlődése számos kérdésének, valamint az egész világ különböző társadalmi és politikai rendszerű népei békés együttélése és együttműködése fejlesztésének a békének, a népek szabadságának és függetlenségének érdekében is. E pártok képviselői abból indulnak ki, hogy az SZKP-nak és a JKSZ-nek, mint azon vezető pártok kapcsolatainak továbbfejlesztése, ahol a munkásosztály van hatalmon és amely országok közös céljukul tűzték ki a szocialista társadalom teljes felépítését hazájukban, valamint az emberiség haladásának és a tartós békének biztosítását, kétségtelenül hozzájárul a Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság további együttműködésének fejlődéséhez, a jugoszláv népek és a Szovjetunió népei szilárd barátságának megszilárdításához. 3. A két fél azon szemponthoz igazodva. hogy a szocialista fejlődés útjai a különböző országok és különféle viszonyaik szerint eltérőek és a szocializmus fejlődésének gazdag formái elősegítik megszilárdítását, valamint abból a tényből kiindulva, hogy mind a két féltől távol áll az, hogy a maga nézeteit rákényszerítse a másikra, a szocialista fejlődés útjai és formái tekintetében megegyezett abban, hogy az említett együttműködésnek a teljes önkéntességen és egyenjogúságon, a baráti bírálaton, az elvtársias véleménycserén kell alapulnia és a pártjaink között esetleg felmerülő vitás kérdésekben az elvtársi eszmecserén. 4. A JKSZ-nek és az SZKP-nek az említett elveken alapuló együttműködése elsősorban a két ország szocialista építési formáinak és módszereinek kölcsönös megismerésén alapul, Továbbá szükséges, hogy véleménycserére kerüljön sor azokban a kérdésekben, amelyben mindkét fél érdekelt a szocialista elmélet fejlesztése szempontjából, valamint a népek közeledését és kölcsönös kapcsolatait és az emberiség általános haladását érintő kérdésekben. 5. A világ jelenlegi anyagi és szellemi átépítése, ami megnyilvánul a szocializmus erőinek óriási megnövekedésében, a nemzeti felszabadító mozgalom terjedésében, a munkásosztály fokozott szerepében a jelenlegi nemzetközi konkrét kérdések megoldásában, a nemzetközi munkásmozgalomra számos nagy feladatot ró. Ez a tény arról tanúskodik, hogy szükséges tudományosan elemezni az anyagi és társadalmi alapvető tényezőket és jelenségeket, valamint a jelenlegi világfejlemények irányzatait Ezért a két fél megegyezett abban, hogy a marxizmus-leninizmus elveihez híven kölcsönösen segíteni fogják egymást mind kapcsolataikban, mind általában a nemzetközi munkásmozgalomban s emellett együttműködnek és véleménycserét folytatnak a szocialista tudomány terén. 6. Ami a JKSZ és a SZKP együttműködésének konkrét formáit illeti, a küldöttség megegyezett abban, hogy ez az együttműködés személyes kapcsolat, írásbeli és szóbeli véleménycsere útján, továbbá küldöttségek, anyagok, irodalom kölcsönös kicserélése útján valósul meg. E célból a párttényezők kölcsönös találkozókat tartanak, ha erre szükség lesz, hogy megtárgyalják az időszerű kérdéseket, amelyek mind a két felet érdeklik. Általában a konstruktív elvtársi vita valamennyi formáját felhasználják. 7. Az SZKP és a JKSZ képviselői ezt a kölcsönös eqyüttműködést a többi kommunista és munkáspártokkal fenntartott kapcsolataik részének tartják, valamint a szocialista és egyéb haladó világmozgalmakhoz fűződő kapcsolatok részének. 8. Az SZKP és a JKSZ úgy vélik, hogy a tartós békéért és népek biztonságáért, a szociális haladásért Vívott harc érdekében szükséges valamennyi haladó és békés erő nagyméretű együttműködése. Ez az együttműködés egyre fokozottabban nyilvánul meg világméretbén és legkülönfélébb formákban. Ez az együttműködés a jelenlegi társadalmi fejlődésnek egyik legégetőbb szükségessége. Ezeknek a kapcsolatoknak egyenjogúságon, őszinteségen és demokratikus elveken kell alapulniok. A legkülönfélébb problémák kölcsönös megismerésére kell szolgálniuk és e kérdésekről kölcsönös tanácskozásokat kell folytatni. Hozzá kell járulniok a kölcsönös megértéshez, a különféle pártok álláspontjának és nézetének türelmes megvilágítása útján. Emellett feltételezik ezen együttműködés valamennyi részvevőjének teljes cselekvési szabadságát fejlődési viszonyai alapján és összhangban azon közös haladó célokkal, amelyeket el akar érni. A JKSZ és az SZKP képviselőinek meggyőződése, hooy a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság és a Szovjetunió munkásmozgalmának együttműködése az említett elvek alapján és formáiban népeik javát és a szocialista országépítés érdekeit szolgálja. Megoyőződésük, hogy ezáltal kiveszik részüket a világ szocialista és egyéb haladó mozgalmai közeledésére irányuló törekvésből s Így az egyetemes békének, az emberiség általános haladásának érdekeit szolgálják. A JKSZ Központi Bizottsága nevében JOSZIP BROZ-TITO főtitkár Az SZKP Központi Bizottsága nevében N. SZ. HRUSCSOV első titkár Moszkva, 1956. június 20. OJ S2

0 n 1956. június 21.