Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-19 / 170. szám, kedd

Csehszlovákia Kommunista Pártiának országos konferenciád Ján Žabenský elvtárs felszólalása (nyitrai kerület) A második ötéves terv irányelvtervezete számol a tüzelöanyagalap kiterjesztésével Szlovákiában, éspedig a novákyi bánya kiépítésével, a keleti tárna üzembehelyezésével és egy teljesen új üzem ciklusos módon való felépítésével. E terv megvalósítása érdekében idejében el kell készíteni és jóváhagyni ezen új üzemek terveit. Gyakorlatból tudjuk, hogy a bányákat tervező irodák a tervrajzok kidolgozásánál nem rugalmasak és ez a munka igen hosszadalmas. A tervrajzok jóváhagyásánál a helyzet még rosszabb s ennek következménye lehet, hogy az említett új üzemek építésének határidejét nem tartják be A további új üzemek építésévei kapcsolatban nem gondolnak lakásegvségek építésére, aminek rossz befolyása lesz az állandó munkaerők toborzására. Ezt igazolja a jelenlegi helyzet is, amikor is sok brigádos a vállalt munkaidő után csupán azért távozik el a munkaüzemből, mivel nem kapott lakást. Az új teleaüléseken figyelmet kell fordítani az utak. a csatornák kiépítésére és a környezet elrendezésére. E munkákban két évvel maradtunk el. Többek között az is okozza ezt, hogv a prievidzai település építésébői 22 vállalat veszi ki a részét. A helybeli turbocentráléból hamu hull és 4 kilométeres körzetben ellepi Handlová környékét. A hamu kiküszöbölése érdekében több 10 millió korona értékű berendezést állítottak üzembe, azonban nem gondoltak a felfogott hamu elszállítására. A berendezés nincs kihasználva és Handlová lakosai joggal nevezték el porteriesztő berendezésnek, mivel a turbocentrálé kéményeiből naponta 34 vagon por kerül a levegőbe. Szükséges, hogy az Energetikaügyi Minisztérium és más illetékes szervek ezzel a kérdéssel foglalkozzanak. A terv rendszeres nem teljesítés? a handlovái Nagybányában már sok kárt okozott népgazdaságunknak. Ha a handlovái kérdések megoidása továbbra is abban merül ki, hogy utasításokat adnak ki a tüzetes helyszíni vizsgálat mellőzésével, nem javul meg a helyzet. Handlová kérdéseit sürgősen meg kellene oldani, mivel már most. a második ötéves terv első évének kezdetén elmaradunk teljesítésében és így további aránytalanságok keletkeznek tervgazdálkodásunkban. Handlován a terv nem teljesítését az utóbbi években sorozatos reorganizálással akarták megoldani. Ennek következtében az egyes fejtési részlegeken gyakran változtak a vezetők. A múlt év során a bánva első fejtési részlegén két vezető, a másodikon három, a harmadikon öt, a negyediken hat, az ötödiken öt, a hatodikon, amelyet bányatűz miatt az év első felében lezártak két és a hetedik részlegen úgyszintén két vezető váltotta fel egymást. A vállalat vezetőségében egy jottányival sem volt jobb a helyzet, mivel itt két igazgató és három főmérnök váltot. ta fel egymást Ilyen körülmények ! között nem lehet irányítani a termelést, te|jesíteni a tervet. Az ilyen reorganizáció, jobban mondva dezoraanizáció feltételei közepette kellett teljesíteni a miniszter 43. számú utasítását, amely a vállalat vezetőségének feladatául tűzte ki az új munkamódszerek egész sorának bevezetését. A Tüzelöanyagügvi Minisztérium segítséget nyújtott a bányának azzal, hogv Holy mérnökkel az élen 4 tapasztalt mérnököt küldött az üzembe. Azonban helvtelen volt az, hogv a miniszter utasítása alapján valamennyi intézkedést egyszerre akartak életbeléptetni. Az ilyen eljárás következményeire figyelmeztetett J^koubek. a vállalat főmérnöke. Figyelmeztetését nem vették számításba és rövid idő múlva elmozdították főmérnöki beosztásából és a novákyi bányába helyezték át. Azért történt ez, mŕfel nem fogadta el szó nélkül Stuchliknak, a binyakörzet volt igazgatójának utasításait, sőt figyelmeztette azokra a komoly hiányosságokra, amelvek még ma is éreztetik hatásukat. A többi műszaki dolgozóknak nem volt merszük szembeszállni az igazgató helvtelen intézkedéseivel, me'-t attól féltek. hogy Jakoubek mérnökhöz hasonlóan járnak el velük is. A műszaki dolgozók kezdeményezését teljesen letörték. Stuchlik így céltudatosan kialakította a feltételeket ahhoz, hogy rendszeresen félrevezesse a vezető politikai és gazdasági szerveket. Az érdekesség kedvéért egv példát említek. Pártunk irányelve értelmében be kellett vezetni a munka új formáit, melyek a dolgozóknak lehetővé teszik a munka termelékenységének és ígv a béreknek a növelését. A minisztériumban dolgozó elvtársak azonban a minisztériumi brigáddal és Stuchlik elvtárssal olyan munkahelyeken is szorgalmazták a munka új formáinak bevezetését, ahol erre nem voltak meg a kellő feltételek. Konkréten a második fejtési részlegen egy új módszer bevezetése azzal járt, hogy nagymértékben csökkent a kitermelés és így a bányászok bére is. Ennek következtében maqlazult a munkaerkölcs. Csaknem két hónapig tartott, amíg a tröszt vezetősége megváltoztatta döntését és beleegyezett a helyes módszer alkalmazású

v a. Az emutett és be nem vált új módszer bevezetése korlátozta az úi fejtési részlegek feltárását is Ez a tény és a vezető párt, valamint gazdasági szervek helvtelen táiékoztatáSÖ olyan helyzetbe juttatta a handlovái Nagybányát, hogv ma a fejtési munkahelyek erős ••hiányával küzd, ami kihat a termelésre. A fogyatékosságok következtében a felelős párt- és gazdasági dolgozók nézetei gyakran nem voltak egységesek, az egészüzemi bizottság és a párt alapszervezetei nem tudták a tagokat olyan intézkedések teljesítésére mozgósítani, amelyek már előre sikertelenségre voltak kárhoztatva. Stuchlik elvtárs egyoldalúan tájékoztatta a minisztérium egyes gazdasági dolgozóit és a CSKP Központi Bizottságának politikai dolgozóit, anélkül, hogy ezek a dolgozók a helyszínen győződtek volna meg a helyzetről és anélkül, hoqv beszéltek volna a handlovái, vagy a járáson dolgozó kommunistákkal. Az a nézet alakult ki, hogv a handlovái kommunisták nem harcolnak elég hatékonyan az utasítások teljesítéséért és hogy a handlovái Nagybánya műszaki téren felkészült a fejtési terv teljesítésére. Az SZLKP Központi Bizottságának kezdeményezéséből a handlovái kérdések megoldása érdekében brigád alakult a legjobb műszaki dolgozókból és más bevált szakemberekből, akik ismerik a handlovái bánya viszonyait. Feladatuk volt a fejtést biztosító terv kidolgozása. Ez a brigád megvizsgált minden munkahelyet, tanácskozott a bányászokkal, az előmunkásokkal és a műszaki dolgozókkal és igazolta az egéezüzemi bizottság, valamint az alapszervezeti bizottságok véleményét, hogv a bánya műszaki téren nincs eléggé felszerelve. A brigád a megállapított fogyatékosságok alapján konkrét tervet dolgozott ki kiküszöbölésükre, a fejtés biztosítására, hogv a handlovái Nagybánya a lehető legrövidebb időn belül a terv kitűzte feladatokat becsületesen teljesítő üzemek sorába léphessen. A kommunisták és Handlová valamennyi dolgozója le akar számolni a terv nem teljesítésével. Az üzemet az élenjáró vállalatok sorába akarják emelni, biztosítani akarja a szükséges tüzelőanyagalapot népgazdaságunk számára. (Taps.) CftCH H-T"

4""" Karel Közel elvtárs felszólalása (prágai kerület) A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa óta eltelt időt a Prága IX. Vysočany ipari körzet pártszervezeteinek élénkebb tevékenysége jellemzi. Ehhez jelentékenyen hozzájárul a szervezeteinkben lefolyó éles önbírálat és bírálat. A bírálat mindenekelőtt számos hiányosságunkat leplezte le az alapszervezetek pártmunkájának irányításában, főleg a párt vezető szerepében és a kollektív vezetésben. Itt nagyon sok hibát követtünk el. Egyrészt nem törődtünk a párttagok politikai fejlődésével, sokszor helytelenül magyaráztuk és főleg nem indokoltuk a megvalósítandó feladatokat. Azt hittük, hogy a párt összes tagjainak világosan érteniök kell egyik vagy másik feladat jelentőségét, hogy a magasabb pártszervek határozatait nem szükséges alaposan megmagyarázni. Másrészt gyakran a tagok passzivitásáról beszéltünk, azonban megfeledkeztünk arról, hogy a párttagok aktivitása a mindennapi feladatok megadásával növekszik. Akkor a szervezet összes tagjai részt vesznek elvégzésükben. Ily módon gyakran olyan helytelen következtetéseket vontunk le, hogy egyes párttagok nem akarják teljesíteni a feladatokat, sőt hogy egyesek még pártunk politikájával sem értenek egyet. A személyi kultuszról folytatott vita jelentékenyen hozzájárul a kollektív vezetés helyes módszerének érvényesítéséhez. Egyes alapszervezetek elnökei kisajátították maguknak az önálló döntés jogát, önállóan készítették elő a határozatokat, taggyűléseket és számos más rossz tulajdonságot vettek fel, ahelyett, hogy megtanácskozták volna a dolgokat a bizottság szélesebbkörű kollektívájával és a taggyűléssel. Ez a gyakorlat azt mutatta, hogy ily módon megsértették a pártmunka helyes alapmódszereit és megakadályozták a párttagok és funkcionáriusok további fejlődését. Ha az elkövetkező időszakra meg akarjuk teremteni a feltételeket további és merész feladatok elvégzésére, akkor rendkívüli figyelmet kell 0 J szó 1956. június 19. srentelni az alapszervezeteknek és megtanítani őket a valóban bolsevik munkastílusra, mert ettől függ. hogy milyen ütemben é.ünk el komoly javulást a pártmunka helyzetében. Ennek az alapvető feladatnak megoldása egyúttal további hiányosságok láncolatának megoldását jelenti, melyek az alapszervezetek munkájával függnek össz?. Mindenekelőtt a magasabb pártszervek munkarendszeréről van szó; járásunk üzemeinek kommunistái teljes joggal elítélik a pártmunkában megnyilvánuló nehézkességet, a nagymérvű formalizmust és bürokratizmust, melyek pártéletünkben is gyökeret vertek. Bírálták a Központi Bizottságtól kezdve és a járási bizottságnál végezve a pártfunkcionáriusokat azért, mert elhagyták a régi, de igen jól bevált pártmunkamódszert, a doigozó néppel való szüntelen és szoros kapcsolatot. A Központi Bizottság a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongreszszusából levont következtetései alapján olyan határozatot hozott, hogy az összes pártszervekben és szervezetekben a lenini munkastílus szellemét érvényesítsék. Ezért számos gyűlésen idézték Lenin szavait, hogy az emberek igazi életének megismerése azt jelenti, hogy megosztjuk az emberekkel gondjaikat és örömeiket, tanulunk tőlük és segítünk nekik. És éppen ebben láttuk a magasabb pártszervek nagy hiányosságát. Azt hiszszük, hogy még a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa jtán is, és Központi Bizottságunk határozatai ellenére is az összes funkcionáriusok nem követik ezt az utat. Itt a Központi Bizottság március29—30-i ülésének és az április 19—20-i ülés határozati anyagának megtárgyalására gondolok. Milyen sokat segítene nekünk és egész pártunknak, ha éppen ebben az időben részt vennének gyűléseinken és javaslatainkat, megjegyzéseinket átvinnék a párt magasabb szerveibe, a Központi Bizottságba, a kerületi és városi bizottságokba. Eddig azonban az a helyzet, hogy a ČKD Stalingrad-üzem hat napon belül lefolyt 50 gyűlésén a párt központi, kerületi, városi bizottságának egyetlen funkcionáriusa sem vett részt. A magasabb pártszerveknek és technikusai t. ČKD Stalingrádban, a ČKD ookolovóban. a VŽKG-ban. és a IX. körzet többi üzemeiben az országos konferencia tiszteletére vállalt szocialista kötelezettségvállalásokkal és főleg teljesítésükkel bizonyították, hogy mennyire becsülik szeretett pártunkat. Éppen az idén ünnepeljük a ČKD Stalingrad-üzem, a mi üzemünk 60 éves fennállását, az üzem dolgozóinak 60 éves harcát. A párt vezetése alatt az elmúl* 14 év folyamán üzemünk a felismerhetetlenségig megváltozott. Termelésünk mennyiség és minőség dolgában is sokszorosan megnövekedett. A szociális és kulturális berendezések nagy fejlődését egyáltalán nem lehet összehascnlítam a mú'ttal. És ezért dolgozóink megértik Csehszlovákia Kommunista Pártjának programját és politikáját és tevékeny. önfeláldozó munkájukkal támogatják. Ilyen körülmények között az üzemben elismerik a párt vezető szerepét. Természetesen ezzel együtt megnövekedett pártunk felelőssége az üzem további fejlődéséért. Stalingrád üzemünk három év óta sikerrel teljesíti tervét. Üzemünk dolgozói az országos pártkonferencia határozatai alapján elvárják az összes tényleges hibák és hiányosságok gyors megszüntetését. A rossz tervezés és a szükséges anyagbiztosításért való aggódás, nálunk éppen úgy, mint más üzemekben, a fő kérdések közé tartozik, melyekről az üzemben állandóan beszélnek és beszéltek. Nehéz vezető gazdasági dolgozóink helyzete, akik tisztán látják, hogy a második ötéves terv irányelveiben megszabott feladatokat a jövőben sem biztosíthatják kellő mennyiségű anyaggal. Ily módon a munkahelyeken eredménytelenül beszélhetünk arról, hogy tervgazdaságunk van; amikor minden munkás látja maga körül a hiányosságokat, az ördögbe küld bennünket és kineveti az Állami Tervhivatalt. Mondjátok meg az Állami Tervhivatalban és a Kohóipari Minisztériumban dolgozó kommunista elvtársak, miért vagytok ily nehézkesek és miért veszitek semmibe a tőlünk érkező megjegyzéseket és javaslatokat? Nincs talán pártszervezetetek? Igaz, hogy szervezeteiknek nincs ellenőrzési joguk, de az alapszabályzat értelmében kötelességük figyelmeztetni a párt Központi Bizottságát a hiányosságokra. Erről az elvtársak valószínűleg megfeledkeztek. Javasolnám ezért, jöjjetek el üzemünkbe és nézzétek meg, hogyan birkóznak meg a kommunisták nálunk feladataikkal és problémáikkal. Ilyen körülmények között nem marad más hátra, mint hogy azt higgyük, hogy tervezésünk gazdasági szükségleteink mögött marad, ami az Állami Tervhivatalnak a való ezt a teljesen elégtelen kapcsolatát egy 2000 párttagot számláló szervezettel szemben, nagymennyiségű írott papírral pótolják, ami azután hosszadalmas úton vándorol hozzánk. És ugyanez az eljárás megismétlődik, ha magyarázatra vagy válaszra várunk. ítéljétek meg magatok, vajon helytállni nk-e. ha a lenini munkamódszerekről csak beszélnénk és mindjobban belefulladnánk a bürokratizmus mocsarába. Ezen a példán szeretném megmutatni, hogy milyen nehezen szabadulunk meg a csökevényektől és milyen csökönyös maradisággal ragaszkodunk még olyan munkaformákhoz is, melyeket kommunista pártunk X. kongresszusán, és most az SZKP XX. kongreszusa után ismét bíráltak. Számos alkalommal beszéltünk a bürokratizmus elleni harcról, de éppen ott hagyjuk felburjánzani, ahol legjobban elszaporodott. Ezzel Lenin elvtárs szavait is megerősítjük, hogy a papírtengerben elfullad minden élő munka. Az egyetlen helyes út hiányosságaink gyors megszüntetésére, ha az alapoktól kezdve Lenintől tanulunk. Foglalkozni szeretnék még egy másik jellegzetes vonással, amely oly világosan kifejezi a lenini munkastílust. Lenin nagy jelentőséget tulajdonított a vezető pártszervek, kormányszervek néppel való kapcsolatának. Ez az SZKP XX. kongresszusán elhangzott több vitafelszólalásban is kifejezésre jutott, ahol az elvtársak visszaemlékeztek arra. hogy Lenin elvtárs még a Szovjetunió legnehezebb időszakában is időt talált a munkásokkal és földmüvesekkel való beszélgetésekre és hogy éppen ezekből a találkozásokból merített nagy reményt a kommunizmus győzelmére. Példás szerénységével megnyerte az egész munkásosztály bizalmát. A szerénység és az egyszerűség azok a vonások, amelyeket az emberek a legjobban becsülnek és e két tulajdonságot mindnyájunknak, minden kommunistának és mindenekelőtt minden funkcionáriusnak el kell sajátítania, akármilyen magas pozícióban van, ha élvezni akarja a dolgozók széles tömegeinek bizalmát. Nagyon sokat beszéltek nálunk a második ötéves terv irányelvtervezetéről. Üzemeink munkásai, mérnökei élettől \aló tökéletes elszigetelődéséből származik és érthete len álláspontot teremt az üzem megjegyzéseivel szemben. Azt hiszem, hogy egy percre sem szabadna tovább szem elől vesztenünk egy további fontos kérdést, vagyis az anyagalap kérdését, mert a tervezés és az anyagszükséglet a sikeresen teljesített feladat testvérei. Az ellátási nehézségek vállalatunkban az utóbbi időben a vállalat anyagellátásának csökkenésével arányban növekednek Az 1954 évhez viszonyítva 40 százalékkal csökkentettük anyagállományunkat. Ezzel természetesen a normán felüli készleteket likvidáló vállalatok élére kerültünk, másrészt azonban a termelési feladatok biztosításában elképzelhetetlen nehézségeket okoztunk, mert ez a csökkentés a fokozott termeléskiterjedés idejében történt. Most olyan helyzetben vagyunk, hogy az °gész üzemapparátus és a tömegszervezetek minden erejének megfeszítésével a szükséges anyagot gyakran teljesen szokatlan eszközökkel biztosítjuk, hogy megakadályozzuk egyes termelési osztályaink leállítását. Rá szerelnék mutatni arra, mit jelent ez a gyakorlatban. Az év második negyedévében a kohók a megrendelt anyag mennyiségének 37 százalékát szállították, de számos anyagfajtából egyáltalán semmit sem szállítottak. Vastag piéhből 650 tonna helyett a kohók 114 tonnát szállítottak. Az országos konferencia alkalmából, mikor üzemünk gazdasági dolgozóinak alkalmuk nyílott beszélni Reitmajer miniszter elvtárssal a nálunk fennálló helyzetről, csodálkozott a dolgokon. Az írásbeli feljegyzések szerint a kohókban minden a legnagyobb rendben van. Természetesen mint más helyeken, úgy itt is, a papír arra szolgál, hogy a megmunkáló és energetikai gépeket ráfessük. Ez a helyzet nemcsak a Stalingrad-üzemben. Hasonlóképpen van ez a ČKD Sokolovóban, a hostivaŕi TOS-ban, a košíŕei Ján Švermaüzpmben és a ČKD Dukla-üzemben. Ami azonban a legjobban megdöbbent bennünket az, hogy a központi helyek nem eléggé tájékozottak és nem ismerik a helyzetet, ami arra vezet,. hogy lebecsülik a helyzet következményeit. fyz anyagbiztosításnál és a többi követelményeink biztosításánál számos gazdasági szervben a decentralizáció szavával találkozunk. És Šimúnek miniszter elvtárs nagyon részletesen beszélt a decentralizáció kérdéséről. Az elvtársak azt mondják nekünk: Most nem tehetünk semmit, decentralizációt tervezünk és valóst tunk meg és azután minden világos lesz. Azt hiszem, hogy a decentralizáció szót sokszor varázsigeként használják és visszaélnek vele, mert mögötte hiányosságok és sok-sok kifogás rejtőzik. Josef Verner elvtárs felszólalása (pardubicei kerület) A Központi Bizottság a legutóbbi két ülésén a szakszervezetek munkájával is foglalkozott. Nem hiába beszéltek újból a szakszervezetekről azon hozzászólások alapján, amelyeket az egyes üzemekben működő szakszervezetek munkájával kapcsolatban tettek. A konferencia küldöttei és a mi pardubicei küldöttségünk is azt várta, hogy Zupka elvtárs ezzel kapcsolatban határozott állást foglal és megmondja, hogy a szakszervezet hogyan számol le a fogyatékosságokkal és milyen utat választ. De Zupka elvtárs magyarázatával nem vagyunk megelégedve. Vagy azt bizonyítja, hogy nem bízik abban, hogy rövid időn belül leszámolunk a szakszervezetekben mutatkozó hibákkal, vagy pedig az üzemekben fennálló helyzet ismeretének hiányát bizonyítja. Hogyan értékelik a Központi Szakszervezeti Tanács IV. plénáris ülésének tárgyalásait? Általában a vita jó volt, főleg a tagság soraiban éles. A beszámolóban nem volt önbírálat, így folyt le a IV. plenáris ülés tárgyalásainak megvitatása az üzemekben. Az üzemi bizottságok, a szövetségek kerületi bizottságai és a kerületi szakszervezeti tanácsok határozottan nem teremtették meg azt az erős bürokratikus centralizálást, amely ma a szakszervezetekben van. Egyes elvtársak így vélekednek, hogy itt van a párt, hogy kézen fogjon bennünket, vezessen és megmutassa, hogy mit hogyan kell tennünk. Sokszor ez annyira megy, hogy az elvtársak a kerületekben várják, hogy milyen irányelv érkezik felülről, vagy pedig mit mond a kerületi pártbizottság. Hiányzik a kerületekben az egyes szervek aktivitása, kezdeményezése. Ez az erős bürokrácia nem alulról felfelé alakult ki. Egy példán mutatok rá arra, hogy az erős centralizálás, a gondolkodás hiánya és a fejetlenség hová vezethet. Februárban, amikor olyan erős fagyok voltak és amikor főleg a bányákban és építészetünkben nagy veszteségek keletkeztek, a szövetség Központi Bizottsága március 2. és 3án kétnapos plenáris gyűlésen a kulturális nevelő munkát tárgyalta. Erről szervezési intézkedé érkezeti közvetlenül az üzembe. Összehívtuk tehát az elnökök és a kulturális nevelő munkát végző előadók aktiváját. 70—80 ember gyűlt össze, eljöttek az összefagyott kőmunkások és én tájékoztattam őket a kulturális nevelő munkáról, az üzemi klubokról és a sajtóról stb. ők erre úgy reagáltak, hogy megkérdezték: „Elvtárs, mi lesz a családi pótlékokkal, ha nem dolgoztuk le a 15 napot és a 120 órát?" Mi azokat az ügyeket oldjuk meg, amelyek benne vannak a tervben, de nem oldjuk meg azokat, amelyek tagságunkra és embereinkre nehezednek az üzemekben. A mi szövetségünk esete nem egyedüli. Általános tünet ez minden szövetségben. Az erős bürokrata centralizáció alapjin olyan gépezet alakult ki, hogy minket funkcionáriusokat lefelé úgy kellet lökdösni mint a sakkfigurákat. Éhből aztán további dolgok keletkeztek, mint a határozat komolytalan felfogása, az egyes irányelvek és utasítások felelőtlen megkerülése, mivel azokat nem lehetett megoldani. Ez egészen a taggyűlésekkel szemben való helytelen viszonyra vezetett. Senk. sem járt a gyűlésekre rendesen. Am kor valaki olyan helyzetben vo't, mint pl. az építőmunkások ez év februáriában és én a kulturális nevelő munkáról kezdtem volna nekik beszélni. hát egész biztosan nem szívesen láttak volna engem, annak ellenére, hogy a kulturális nevelő munkára szükség van a szakszervezetekben. Nézetünk szerint a IV. plenáris gyűlés után egyes dolgokra azonnal reagálni lehetett, hogy látható legyen az, hogy megvan a jó szándék és az akarat az ügv megoldására. így pl. az egyes kerületekben beszüntették a szakszervezeti szövetségek bizott(Folvtatás a 7. oldalon.)