Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-18 / 169. szám, hétfő

Csehszlovákia Kommunista Pártiának országos konferenciája Josef Machek elvtárs felszólalása (Č. Budéjovicei kerület) Habár az első ötéves terv éveiben és a rákövetkező két évben kerületünkben kétségtelenül sokat tettek az ipar és mezőgazdaság fejlesztésére és az utóbbi évben az egységes földművesszövetkezetek megszilárdítására és fejlesztésére is, általában véve nem sikerült elérni a határvidék és belső területek életszín vonal-különbségének jelentősebb enyhítését. Prachatice járásunk példáján igyekszem legalább igen röviden megmutatni e különbség okait Ha összehasonlítjuk a múlt évben elért gazdasági eredményeket, az látjuk, hogy az EFSZ-ek egy hektárra eső átlagtermelése járásunk délá részében 4730 korona értékű, egy munkaerő produktivitása 17 595 korona értékű és a termelési költségek a szövetkezeti tagak saját munkáján kívül az elért jövedelmek 47,5 százalékát teszik ki. Ezzel szemben a hegyi szövetkezetek egy hektáron elért átlag termelésben csupán 2384 korona értéket, egy személy munkatermelékenységében pedig 11.540 korona értéket értek el. A termelési költségek itt azonban az egész jövedelem 59 százalékát teszik ki. Ez kétségtelenül szükségszerűen megnyilvánul a munkaegység értékében is, mely a szövetkezetek első csoportjában 22—30 korona között mozog pénzben, a hegyi szövetkezetekben azonban csupán 6—14 korona között van. Ugyanilyen különbségek vannak až állami gazdaságok és az egyénileg gazdálkodó földművesek gazdasági eredményeiben is. Šumava hegyvidékei nagy gazdasági különbségének okai már s vidék zord időjárásában rejlenek. Ennek az állapotnak további komoly oka a népesség kis száma, ami abból ered, hogy a járást elmaradottsága és zord viszonyai miatt jelentékeny összeg befektetés ellenére sem lehetett rendesen betelepíteni. Ezt továbbá a belső területek járásaiból felelőtlenül kiválasztott emberek, a helytelenül megoldott anv?gi előnyben részesítés okozza, mely a hegyi körzeteikiben elégtelennek mondható. Az egész dolgot megnehezíti az, hogy óriási költségekkel, 40—60 000 korona költséggel kijavítjuk a régi kőházakat, mélyek gyakran magános vidéken, a termeléstől, iskoláktól és elárusító helyektől nagy távolságban vannak, villanyosítás stfo. nélkül, és ezekbe a •házakba nehezen nyerünk települőket, mert ezek jól tudják, hogy a házak tetszetős külseje ellenére nedves Jaká.sban fognak élni, mely rövid időn belül további jelentős javításokat igényel. Azt hisszük, Kogy alaposan felül kell Vizsgálni e körzet betelepítésének eddigi problémáit és célszerűbb, komplexebb megoldást kell találni. De még e kérdés legjobb megoldása sgm segíthet sokat , ha tovább folytatódik az elnéptelenedés. Az utolsó két év alatt a járás 260 embert vesztett. Ezt mindenekelőtt az ipari termelés hiányos fejlődése okozta, melyet még az utóbbi években is az ügy kárára felelőtlenül oldották meg és még le is csökkentettek. Ez az irányzat — talán a termelés gazdaságossá tétele és koncentrálása vagy pedig egyes minisztériumok kényelmessége következtében — még ma is fennáll. Néhány kevésbé szilárd ember, akiket a belország magasabb életszínvonala befolyásol, elmenekül a hegyi viszonyok közötti nehéz úttörő munkától. Nem utolsó sorban tok fiatalember megy iskolákban tanulni és nagyon kevesen térnek vissza a járásba, mivel, látnak érvényesülési lehetőséget kitanult szakmájukban és jobb kilátásaik vannak az ipari területeken. További komoly ok a mezőgazdasági termelés és begyűjtés sablonos tervezésében rejlik. E körzetekben minden szempontból kitűnő feltételek vannak, a szarvasmarha-tenyésztésre. Ezt maga az a tény bizonyítja, hogy a múltban ezek a körzetek állattenyésztési szempontból a legjobbak közé tartoztak. A terv azonban előnytelen és veszteséggel járó mezei gazdálkodást kényszerített a körzetre, mely még jobban elmélyítette a növénytermelési és állattenyésztési termelés közötti aránytalanságokat. Az aránytalanságot még jobban növeli a mezőgazdasági termelésnek sertéshizlalásra és tenyésztésre való helytelen irányítása. Súlyosan elhanyagolták a sumavai réteket és legelőket — az egész hegyi gazdálkodás legkitűnőbb forrását. Nem tartották rendben a vízlecsapoló és meliorációs hálózatot; e hálózatokat a szabad állatlegeltetéssel, főleg a hegyi pásztorszövetkezetek időszakában tönkretették és eliszaposították, az iszapos réteket széttaposták és felbarázdálták. Ezzel szemben a rétterületekről való gondoskodást, a felszíni rendezést, meszezést és trágyázást nagyon elégtelenül végezték, ami együttesen azt okozta, hogv ma a réti növényzet túlnyomó része gondozatlan, és alacsony tápértékű gyomos területek lepték el. Az utóbbi években számos szárazabb területet, főleg az állami gazdaságban ió szándékkal felszántottak és besoroltak a szántóföldek közé és ez a terüiet a terv értelmében túlnyomóan gabonatermelésre szolgált. Az utóbbi három évben ezt az új szántóföldet 2355 hektárral bővítettük. Az eddigi tapasztalatok azt mutatták, hogy a szántóföldterület kiterjesztése még a fenti feltételek között is csupán addig lehetséges, míg legalább két-három éven át biztosíthatjuk istállótrágyával való trágyázását. Helyes lesz, ha az így felszántott terület túlnyomó részében — legalább addig, amíg rendbehozzuk a réteket és legelőket — biztosítjuk a szarvasmarha-nevelés fejlődését, amivel elegendő istállótrágyát nyerünk és míg saját éghajlatunkhoz szokott gabona- és kapásnövényfajtákat termesztünk — bevezetni a takarmányvetési eliárásokat, váltó mezei gazdálkodással. Ez hozzájárul a föld humusztartalmá'nak növeléséhez, termékenységének fokozatos emeléséhez és így legalább részben megakadályozzuk a további eróziót. Savanyú földjeink termékenységének emelését nem képzelhetiük el jelentékeny mennyiségű mész felhasználása nélkül. Az eddigi juttatások, habár ebben az évben kissé jobb a helyzet, még mindig gjégtelenek. Emellett azonban a Helyi Gazdálkodási Minisžtérium szerveinek erős központosítása és csekélv operatív beavatkozása következtében a járási bizottság egyes intézkedései ellenére a gazdag és könnyen hozzáférhető, jó minőségű mészkőlelőhelvek járásunkban a mezőgazdasági termelés kárára kihasználatlanul maradnak. Nem csekély probléma e helyi járások számára alkalmas fajtáiú gabonaneműek, kapásnövénvek, lóherék és füvek termesztése. Mindeddig a kísérleti intézetek semmilyen figyelmet nem szentelnek e kérdésnek. Ezt a tényt igazolja, hogv az egész Šumaván egvetlen magnemesítő állomás sincs és ahelyett, hogy a mi körülményeink közt kitenyésztett, edzettebb fajtákkal hozz? iárulnänk az alacsonyabb fekvésű körzetek termeléséhez. úgy mint azelőtt, ezt fordítva tesszük és a vetőmagokat és ültetvényeket jelentékeny mennyiségben az alacsonyabb fekvésű körzetekből hozzuk be. / Javasoljuk, hogy pártunk Központi Bizottsága hagyja meg az illetékes minisztériumoknak, az Állami Tervhivatalnak és a Mezőgazdasági Tudományos Akadémiának, hogv a kerületi szervek együttműkdésével konkrét javaslatot dolgozzon ki e nehézségek megoldására és azt terjessze kormányunk elé. Ladislav Štefan elvtárs felszólalása (ostravai kerület) Még nagyon sok probléma van, amit a vitában résztvevők nagy száma is bizonyít, amelyekről a küldöttek közül mindegyik szeretne az országos konferencián beszélni és hozzájárulásával elsősorban az olyan kérdések megoldásában szeretne segíteni, amelyek kedvezőtlenül befolyásolják a pártmunkát és a gazdasági szervező tevékenységet. Pártmunkánkat főleg az alapszervezetekben befolyásolják egyes fogyatékosságok, amelyek kiküszöbölésére önmagukban nem vagyunk képesek. Elsősorban a központi szervek részéről nyújtott pártutasítások közvetlenségéről és gyorsaságáról van szó. Vegyük például čepička elvtárs visszahívását funkciójából. Felvetőd'k a kérdés, helyes volt-e az, hogy a Központi Bizottságnak bizonyos időbe tellett amíg visszahívását közölte a párttagokkal. Ogy vélem, hogy ez nem volt helyes, még pedig azért, mivel időközben különböző hírek kaphattak szárnyra. Lehetséges, hogy azt a választ kapom, hogy értsem meg, a Központi Bizottságnak meg voltak az okai a késedelmes közlésre. De szeretném elvtársak, ha ti is megértenétek, hogy mi ilyen esetekben nem minden aggodalom nélkül várjuk, hogy milyen „biztos hírrel" forduinak hozzánk a munkások, hogy ezzel kapcsolatban nyilatkozzunk és mikor megállapítjuk, hogy semmit sem tudunk, előfordul, hogy néha őszinte, máskor pedig rosszindulatú tanácsot adnak, hogy mit hallgassunk és mit olvassunk, hogy mi is informálva legyünk. És közben elegendő a gyors közlés, hogy az ilyen nézeteket megakadályozzuk. Mi nem a szenzációt hajhásszuk, hanem a tárgyilagos tájékoztatást, hogy meggátolhassuk a munkahelyeken az üres vitákat. Mi azt akarjuk, hogy a világos és igazsághoz hü tájékoztatással az emberekben kiépítsük a párt iránti korlátlan bizalmat és ezáltal olyan tekintélyt adjunk a pártnak, amilyen megilleti és amilysnre szükségünk van. Az emberek akármilyen válasszal nem elégszenek meg, követelik a kérdések sorának magyarázatát, amelyeket a rossz tájékozottság miatt gyakran nem tudunk megmagyarázni. Ha egyfelől azt akarjuk, hogy idejében és tárgyilagosan legyünk tájékoztatva, a Központi Bizottság minden alapvető kérdéséről és intézkedéséről, akkor másfelől ;ndítványaznunk kell, hogv sajtónk, amikor néha a párt és kormány ún. populáris intézkedéseiről tájékoztatja a közönséget, arra nagyobb komolysággal és tartózkodással járjon el és ne essen elcsépelt frázisok használatába. Azokkal a kérdésekkel kapcsolatban, amelyeknek megoldása az alapszervezetek keretein kívül történik, szükségesnek tartom még megemlíteni, a pártkáderekkel való gazdálkodás problémáját. A párt irányító munkájának megjavítása nagyobb igényeket támaszt a gazdasági vezetéssel szemben és ennek az igényességnek nemcsak a politikai, hanem a szakmai képzettség és rátermettség is feltétele. A gazdasági kérdések megértése azt jelenti, hogy meg kell ismerni, tanulmányozni, szóval tanulni kell azokat. És milyen lehetőségeink vannak erre? A funkcionáriusok általános véleménye kb. ez: Mikor? Amikor funkciójukat teljesítik — és rendszerint nem egyet, — nincsen erre idejük. Hiszen a magánéletben is sok időt pazarolnak feleségeikkel folytatott vitára arról, hogy nétfőtől szombatig gyűléseznek és fő a fejük a gondtól, hogy gyermekeik sok esetben rosszul tanulnak, mert nevelésükre kevés idejük van. Aztán idegeskednek, prakticizmusba esnek és előbb vagy utóbb politikailag, de még inkább szakmailag nem képesek feladataik teljesítésére. Aztán felvetődik a kérdés, mit csináljunk velük, hová tegyük őket. Ha közvetlenül a munkahelyeken működő funkcionáriusokról van szó, akkor ez nem oly nehéz dolog. Rosszabb az eset azokkal, akik valamilyen magasabb funkciót töltenek be. Kínos viták és még Kínosabb megoldás követi ezt. Ogy vélem, hogy valamennyien, akik itt üiünk és velünk együtt a pártfunkcionáriusok többsége üdvözli a beszámoló ama részét, amelyben arról van szó, hogy a párt iskolázza és tanulmányokra küldi a pártban bevált funkcionáriusokat és dolgozókat, hogy biztosítsa technikai fejlődésüket és egyidejűleg megerősítse a pártot a főiskolákon. Hiszen ez valóban szükséges. Bár nem akarok általánosítani, mégis szeretnék ismertetni egy tényt. Főiskoláinkon az emberek egész :ora tanult és tanul, akik ugyan párttagok, de a párt tekintettel arra, hogy fiatalok és a pártban nem dolgoztak, nem nőtt a szívükhöz. Tanulmányaik elvégzése után közülük sokaknak furcsa szempontjaik vannak. Kerülgetik a pártmunkát, azzal érvelnek, hogy értsük meg, sok munkájuk van, tovább kell tanulniok, a taggyűlésen a beszámoló előkészítésére nincs idejük. Határozottan nem így kellene festenie az új munkásértelmiség egy részének. Ügy gondolom, hogy a főiskolai pártfunkcionáriusok is kemény következtetéseket vonhatnának le maguk részére az ilyen tényekből, ez lényegesen megjavítaná a főiskolákon a politikai munkát, hogy ilyen esetek minél kisebb számban forduljanak elő. A második ötéves terv irányelvtervezete a nehéz ipar további fejlesztését tartja szem előtt, és az irányelvtervezettel kapcsolatos megjegyzések a népgazdaság irányító rendszere lényeges megjavításának és egyszerűsítésének szükségességéről beszélnek. A Vítkovicei Vasművekben a megjegyzések nagy része — több mint 8000 — egyöntetűen rámutatott arra, hogv a második ötéves terv feladatai reálisak és teljesíthetők olyan feltételek mellett, hogy teljesítve lesznek egyes alapvető követelmények, így például a Klement Gottwáld Vasművek elé azt a feladatot állították, hogy az árutermelést 53 százalékkal, ebből a gépipari termelést pedig átlagosan 70 százalékkal kell növelni. De szükséges megemlíteni, hogy a jövőben az év folyamán lehetetlen háromszor, négyszer és még többször emelni a tervezett feladatokat. Hogy milyen nehézségeket jelent ez az üzem irányításában, a tervezésben azzal nem foglalkozom, ez az igazgatók dolga. Csak néhány szóval szeretnék rámutatni arra, hogy milyen nehézségeket okoz e feladatok biztosítása a dolgozók körében. Sok funkcionárius azt mondja, hogy könynyebb az érctelepen egy műszak elvégzése, mint megokolni az új felemelt feladatokat. De mi nem védekezünk az emelés ellen. Mi teljesítjük, amit tőlünk követelnek. De természetesen a versenyt ezzel nem támogatjuk. A verseny formálissá válik és sok dolgozó azzal gyanúsít bennünket, hogy be akarjuk őket csapni, hogy a kötelezettségvállalásokkal a feladatok biztosítására kényszerítjük őket és bizonyos idő múlva újra kezdjük. Mi a Vítkovicei Vasművekben tudatában vagyunk annak, hogy a második ötéves terv feladataiban való részvételünk döntő jelentőségű, Je néha az az érzésünk, hogy ezzel a hozzájárulásunkkal nincsenek tisztában központi gazdasági szerveink. Másképpen hogyan volna lehetséges, hogy olyan mostohán bánjanak a nagyolvasztók és acélművek korszerűsítéséhez, az idejétműlta hengersorok megjavításához, a megmunkáló gépek korszerűsítéséhez és javításához szükséges beruházások engedélyezésével, amelyek sok esetben 30—40 évesek, technikailag teljesen elégtelenek és a pontosság mai követelményeinek egyáltalán nem felelnek meg. Az a véleményem, hogy lehetetlen a munkatermelékenység növelése a fizikai erőkifejtés szüntelen fokozásával, hanem csak a technikai fejlődés, gépesítés és automatizálás útján. De mi a valóság? Itt például 1955-ben a kunčicei Klement Gottwáld Oj Kohó acélüzemeiben 324 túlórát doigozott le átlagosan évente egy dolgozó. Ügy látszik, hogy ez év júniusában a helyzet még rosszabb lesz és arról n m is beszélek, hogy megkezdődött a szabadságok ideje. Ha a központi szervekben dolgozó elvtársak velünk egy véleményen vannak, magyarázzák meg, hogy a/ új technika és a haladó technológia hozzáférhető ismereteire épített technikai fejlődés reális tervében az egész ötéves terv idejére előirányzott 1900 millió koronát miért csökkentették 735 millióra, amely összegge' nem tudjuk biztosítani a legalapvetőbb beruházási követelmények fedezését, sem pedig a kitűzött feladatok teljesítésének reális lehetőségét, de még a gépiberendezések egyszerű megújítását sem. A gépészek bebizonyítják, hogy milyen igényt lehet támasztani a pontosságra az összezsugorodott anyagnál. Az üzem fűtésével kapcsolatos összes követelményeket néhányszor bevették a kollektív szerződésbe. Ez idén reméljük, hogy megkezdik a központi fűtés építését. De tekintette! arra, hogy a gőzkazán nincs bevéve a beruházásokba, körülbelül ez idén sem fogunk fűteni. A beruházási tevékenység eddigi rendszere nem határozza meg az új beruházások üzemképességéért és technikai színvonaláért a felelőst, mivel a beruházási építésben több minisztériumnak alárendelt szervezet vesz részt. Ezzel kapcsolatban szeretnék állást foglalni Poláček elvtárs felszólalásihoz. Amikor a konferenciára indultam tanácskoztunk, hogy miről beszéljek a felszólalásomban és az elvtársak azt tanácsolták, hogy beszéljek a bérpolitikáról. Tekintettel arra, hogy a Rudé Právo egészen érthetően írt a bérpolitikában megvalósításra kerülő intézkedésekről, megegyeztünk abban, hogy erről nem kell beszélni. Hogy miért beszélek mégis erről? Ugyanis Poláček elvtárs felszólalása azt az érzést keltette bennem, hogy csak ismételte azokat a dolgokat, amelyek a Rudé Právoban közölt intézkedések javaslatában és irányelveiben már benne voltak. (Taps.) Néhány őszinte szót a miniszter elvtárs javaslatáról: miniszter elvtárs, ha így lépnék fel az alapszervezet taggyűlésén a nehézgépipar fogyatékosságainak bírálata után, akkor az elvtársak ezt mondanák nekem: agitátorokból már elegünk van. Mi jó' tudjuk, hogy milyenek a távlataink, de te mint miniszter, mondd meg, hogy azokat a fogyatékosságokat, amelyekről itt beszéltünk, hogyan oldjuk meg. (Taps.) Azt tanácsolnám, hogy a miniszter elvtárs gondolkodjék e fölött és azt hiszem igazat adna nekem. Ha már itt tartunk elvtársak, akkor/ még egy felszólaláshoz szeretnék hozzászólni. Zupka elvtárs felszólalásához. (Taps.) Azt gondolom, hölgy végérvényesen véget kell vetni a proklamációknak. (Taps.) Véget kell vetni a minden oldalról jövő szüntelen tanácsadásnak, hogy mit csináljon az alapszervezet, mivel ott van a Központi Bizottság, amely világosan kitűzi az irányvonalat. (Taps.) Természetesen nagycm érthetően ki kell fejeznünk, hogy a .kommunisták itt is felelősségteljes szakaszra vannak állítva és nekik mint olyanoknak a konferencián meg kell mondaniok mit kell tenni a kommunistáknak a szakszervezet munkájának megjavítására. És most újból a beruházási építésről. A beruházási építés eredményei a szétforgácsolódottság következtében aztán olyanok, hogy elképzelhetetlen követelményeket támasztanak a dokumentációval szemben, a tervek és azok megvalósítása között nagy az időbeli különbség. Hosszadalmas az éoítés és az abból gyakran eredő még új, ún. melegében lévő beruházások elévültsége. Például a Vítkovicei Vasművek hideohengerlőjének építéséhez szükséges dokumentáció kidolgozását í 1949-ben kezdték meg. Ma már 1956ot írunk és a hideghengerlő 1959-üen kezdi meg működését. Tehát a hengerlő terve és üzembehelyezése közötti különbség 10 év, miközben NyugatNémetország a követelményeinknek megfelelő hengersort 14 hónap leforgása alatt kínálja. Nekünk aztán igazán van mit behoznunk, ha a világszínvonalat nézzük. És még egy csekélységet elvtársak. Az egyik elvtárs arról beszélt, hogy a tehénistállök építkezéséről készített dokumentációhoz 4,5 kg papírra van szükség. Az csekélység. Az új hengerlő dokumentációjához 120 kg papírra volt szükség. Én nem tudom, hogy hány darab fát pusztít el a kéregrágó féreg, de az a véleményem, hogy egyes bürokratáinkkal nem tudná felvenni a versenyt, mégha prémiumot is kapna. (Taps.) És ez a helyzet dolgozóink előtt jól ismert. Nem közönbös számunkra. Felháborítja őket és aztán nem a technikai fejlődés tervéről beszélnek ironikusan, hanem a technikai hanyatlás tervéről. És nem akarják szó nélkül nézni azt, hogy vállalatunk, amelynek gyártmányai a világ fő piacain dicsőséget szereztek a csehszlovák iparnak, fokozatosan lemarad és hanyatlik. Ezekkel a kérdésekkel közvetlenül összefügg-az egész ipar irányításának problematikája és szervezése. A mai állapotokban, amikor érthetően minden koronával takarékoskodnunk kell, másfelől megengedjük magunknak a bonyolult összetételű, kiterjedt és költséges irányító apparátust. ' amely amellett még nem is rugalmas és nem képes biztosítani a második ötéves terv szocialista iparosításának hatalmas feladatait. A mai helyzetben az irányítás rendszerének egyszerűsítésére vezető legfőbb útnak tartjuk elsősorban az irányítás lényeges decentralizálását és az egy vezető elvének következetes érvényesítését minden fokon. Tudomásul kell venni, hogy a vállalatért az igazgató, a minisztériumért a miniszter felel ás véget kell vetni a kétes hatású elburjánzott ellenőrzésnek. Főleg az Állami Bank, a Pénzügyminisztérium, a Nemzetvédelmi. Belügyi-, Külkereskedelmi és az Állami Ellenőrzés Minisztériumának, valamint az Állami Tervhivatalnak szerveiről van szó. Ezeknek az ellenőrző szerveknek, főleg az Állami Banknak, a Pénzügyminisztérium, kerületi ellenőrző igazgatóságdínaK, a nemzeti bizottságoknak stb. nagyon különbözők az érdekeik. De közös vonásuk érthető okokból az, hogy nem értenek és természetesen nem Is érthetnek ahhoz, amit ellenőriznek és a bizalmatlanság és az ellenőrzés ilyen rendszere végül arra vezet, hogy vállalatunkban is annyi ellenőrző bizottság létesül. Igaz ugyan, hogy egyik a másik után járják az üzemeket, de rendszerint semmit sem oldanak meg, amiért tagjai egyes dolgozóktól kiérdemelnék akadémiai címük mellé még az ingyenélő dicstelen címét is. Az irányelvtervazet helyesen mondja, hogy csökkenteni kell a tervmutatók számát. Az egyes tényezők véleményétől eltérően ez alatt nemcsak az egyes mutatók gépies kihúzását és csekélyszámú csökkentését értjük. Ellenkezőleg, a népgazdaság fejlődése tervének eddigi mutatóiból csupán néhány alapvető gazdasági mutatót kell meghagyni, amelyek megszabják a népgazdaság fejlődésének irányát és ütemét. Ezzel az intézkedéssel csökkenteni lehetne a terv terjedelmét a mostani állapotoknak kb. egytizedére. Akkor lehetséges, hogy megszűnnek azok az esetek is, amikor vállalatunk tervező osztályának vezetője az anyagtechnikai ellátás tervének adatait Prágába szállítva kénytelen volt teljes két fülkét lefoglalni a vonatban azok elhelyezésére, megszenvedte, amíg ezeket a titkos iratokat a vonatból az állomás elé szállította és onnan két autótaxi segítségével a minisztériumba vitte, De tárfvilagosan el kell ismerni, hogy szenvedését nem lehet összehasonlítani a minisztérium tervezési osztálya vezetőjének helyzetével (taps), az anyag elraktározásával kapcsolatos bonyolult problémák megoldásakor és helyes lenne, ha az illetékes miniszter megmondaná nekünk, hogy egyáltalán képesek-e az emberek ennyi anyag feldolgozására. Befejezésül nyíltan meg kell mondani, hogy a dolgozók hozzászóláséi tiszteletbentartását és megoldásit gondosan szem előtt tartják és mi ma az előterjesztett javaslatokból látjuk, hogy azokkal a Központi Eizottsán foglalkozik. De emellett még egv dolgot kell tudatosítani. Az országos konferencia legjobb következtetése és intézkedése is kevés hatást érne el, ha mi, a párttagok, de főleg a küldöttek nem vinnének át az elfogadott határozatokat minden szakaszra. mivel a mi munkánk nem végződik. hanem kezdődik (Taos.) ÚJ S ?.F) 1956. június 18. 1