Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-18 / 169. szám, hétfő

Csehszlovákia Kommunista Pártiának országos konferenciája (Folytatás a 8. oldalról.) /amelyeket bátran bíznak meg funkciókkal. A konferencián jelen van: 87 olyan küldött, akik 1921-től ;1945-ig terjedő években léptek be a pártba. Olyan küldött, aki hazánk felszabadítása után lett párttag, 606 van ,a konferencián és ebből a számból 82 küldött kevesebb mint 5 éve tagja a pártnak. A szavazati joggal rendelkező küldöttek korösszetétele a következő: ,35 évig 35,9 százalék 35—45 évig 39,2 százalék •45—60 évig 23,5 százalék 60 éven felül 1,4 százalék Az országos konferencia küldötteinek nemzetiségi összetétele megfelel £ dolgozók pártban való szervezettségének a cseh országrészekben és Szlovákiában és kifejezi pártunkban a proletár nemzetköziség elvének érvényesülését. A szavazati joggal rendelkező küldöttek közül 84 százalék cseh nemzetiségű, 14 százalék szlovák nemzetiségű, 2 százalék magyar, ukrán és lengyel nemzetiségű. Az országos konferencia küldötteinek össz-számából 66 nő, vagyis 9,5 százalék. A konferencián résztvevő nők száma nem felel meg annak az aránynak, amilyen mértékben asszonyaink és lányaink a szocialista építésben az építömunkába bekapcsolódtak. A nyitrai, besztercebányai és prešovi kerületi szervezetek egyetlen női párttagot sem küldtek ki a konferenciára. A küldöttek nagyobb százalékban a következő kerületekből vannak jelen: Üsti n/Labem 25 százalék Hradec Králové 21,2 százalék Kassa 17,5 százalék A mandátumbizottság megállapítja, hogy a kerületi bizottságok plénáris ülésein pártunk aktív tagjait választották meg az országos konferenciára, azokat, akik megállták helyüket a munkásosztály harcaiban a burzsoázia ellen és az új társadalmi rend kiépítéséért folytatott harcban. Erősödjék és szilárduljon Csehszlovákia Kommunista Pártja, dolgozó népünk ösztönzője és győzelmeinek szervezője! josef Štetka elvtárs felszólalása Pátrunknak a X. pártkongresszusán megválasztott Központi Ellenőrző Bizottsága megtárgyalta az SZKP XX. kongresszusának eredményeit és a CSKP KB márciusi és áprilisi ülésén hozott pártunk munkájára vonatkozó következtetéseit és egyértelműen teljes bizalmat szavazott pártunk Központi Bizottságának. A Központi Ellenőrző Bizottság bírálóan és önbírálóan foglalkozott a pártalapszabályzat teljesítését illető psszes kérdésekkel az ellenőrzött szakaszokon és emellett önbírálóan megálllapította a maga és az alsóbbfokú ellenőrző bizottságok munkájában levő ..hiányosságokat. Megállapította, hogy a X- Pártkongresszus óta az ellenőrző bizottság teliesítette ugyan a párt központi bizottsága irányelveiben és a párt alapszabályzatában adott feladatokat, de már k°vésbé következetesen ellenőrizte azt, hogyan teljesítik az illető pártszervek az ellenőrző bizottságok határozatait és javaslatait. A Központi Ellenőrző Bizottság megállapította, hogy az alsóbb fokú ellenőrző bizottságok jó határozatait és javaslatait a járási és kerületi titkárságok figyelemre méltatás nélkül elrakták az íróasztalokba vagy pedig formálisan tárgyalták meg. A Központi Ellenőrző Bizottság egyetértett pártunk Központi Bizottságának a párt pénzgazdálkodási ügyeiben, a párt nyilvántartási rendjének következetes megvalósításában és vezetésében hozott intézkedéseivel, a tagsági nyilvántartás megfelelő vezetésének biztosításával, a tagsági igazolványok kicserélésével és az alapszervezeteknek az egész párt költségvetésébe való bekapcsolásával. A Központi Ellenőrző Bizottság már többször javasolta a fenti intézkedések egy részét. A Központi Ellenőrző Bizottság emellett azonban megállapítja, hogy az alsóbb pártszervek nem teljesítik eléggé és következetesen a Központi Bizottság határozatait. Pártunk Központi Bizottsága 1954-ben szabályzatot adott ki a párttagok és tagjelöltek nyilvántartásának vezetésére, melyben részletesen elemezte a helyes tagsági nyilvántartás vezetésének minden kor'-rét és alapvető feladatát. A tagsági nyilvántartás helyes vezetéséért, minden változásáért és a szabályzat betartásáért a járási vezető titkár ót; az alapszervezet elnöke felelősek épp úgy, mint ahogy az ügyek ellenőrzéséért a járási ellenőrzöbizottságok elnökei viselnek teljes felelősséget. Sajnos ezeket a jő határozatokat nem úgy teljesítik, ahogyan arra szükség lenne. A tansági nyilvántartás vezetésének e szabályai pártunk szervezeti láncszemeinek fontos részét képezik. Amint azonban az ellenőrzések és revíziók alkalmával kitűnik, továbbra is hiányosságok vannak a tagsági nyilvántartás vezetésében azért, mert nem teljesítik felelősséqgel pártunk Központi Bizottságának a tagsági igazolványok és tagjelölti igazolványok kicserélésére vonatkozó határozatát. Szükséges — és ezt külön hangsúlyoznunk kell. hogy nemcsak a mi ellenőrző bizottságunknak, hanem főleg a járási ellenőrző bizottságoknak — melyeknek ez közvetlen feladatuk — ellenőrizni a párttagok és tagjelöltek e felelős nyilvántartását, továbbá szükséges, hogy a titkárok és főleg a járási pártbizottságok vezető titkárai teljes felelősséget érezzenek a tagsáii nyilvántartásért, főleg ami a tagoknak egyik szervezetből a másik szervezetbe, egyik járásbői vagy kerületből a másik járásba vagy kerületbe való átjelentkezését illeti. Nagyon hasznos lenne, ha tájékoztathatnánk az orszáqos konferenciát az összes hiányosságokról. Nem érdektelen, hoov milyen utat tettünk meg a X. kongresszus őta pártunk kiépítésének és tömörítésének útján. Pártunk újtípusú párt, Lenin pártja. Messze volnánk már, ha ezeket az alapelveket teljes mértékben érvényesítettük volna, de ehhez is hiányzik az ellenőrzés. És Lenin azt tanítja, hogy az ellenőrzés a bolsevik párt rendjének és sikereinek 90 százalékát jelenti. Elvtársak, habár ma lényegesen jobb áttekintésünk van a tagság állapotáról, szociális ö

c-?etételéről, méi ma is hiányosságok mutatkoznak. Például a Karlovy Vary-i kerületi ellenőrző bizottság 11 új igazolvány elvesztését állapította meg. És a Karlovy Vary-i járás Leopold Sadova bányájának üzemi szervezeteiben az elnök is elvesztette pártigazolványát. Az olomouci kerület Sumperk járásában három új tagsági igazolvány veszett el. A jihlavai kerületbeli. Moravské Budejovice-i járásban a régi igazolványokban különféle bélyegfajtákat találtak. Nem volt ez bélyeggyűjtemény, hanem „jól gondolt" dolog, mert az illető azon a véleményen volt, hogy ha az igazolványba postabélveget tesz, az mindegy, hiszen a párt és az állam az egy. (Nevetés.) Megállapítottuk, hogy ezekben a régi igazolványokban az ellenőrzésnél propagandabélyegeket, szakszervezeti bélyegeket, a CSSZBSZ bélyegeit és mint már mondtam, még postabélyegeket is találtak a párt tagsáqi bélyegei között. Más kerületekben is hasonló hibák mutatkoztak. Nincs arra idő, hogy mindent felsoroljak és nincs is rá szükség. Egészben véve a tagsági igazolványok kicserélése kedvező eredményeket hozott nemcsak a tagnyilvántartás jobb rendjének bevezetésével, hanem a tagdíjfizetési erkölcs általános emelkedésével. Egyes esetekben jelentős emelkedésre került sor, mint pl. a nachodi Autodružstva tagsági igazolványainak kicserélésénél, ahol a tagsági járulékok átlaga 14 koronáról 26 koronára emelkedett, a Csehszlovák Állami Utak trutnovi üzemi szervezetében, ahol 9 koronáról 21 koronára és a Železní Hrádek-i alapszervezetben, ahol 12 koronáról 34 koronára emelkedett a tagsági járulékok összegének átlaga, j Másrészt csúnya jelenségeket is megállapítottunk. A Csehszlovák Államvasutak trutnovi úgynevezett „útmesteri szakaszán" a taggyűlésen pausál tagsági járulék fizetésére hoztak határozatot, mely szerint nagy kegyesen nyolc koronát akarnak adni a pártnak. És ez nem egyedülálló eset. Ez a Központi Bizottság határozatának durva megsértését jelenti, melynek a párt alapszabályzata szerint egyedüli joga meghatározni a tagsági járulékok összegét. Mindenütt következetesen meg kell követelni a határozatok teljesítését és meggyőzni az összes párttagokat a megállapított tagsági járulékok fizetésének szükségességéről, mint a párt iránti kötelességről. Befejeztük ugyan a tagsági igazolványok kicserélését, de eddig még nagyszámú tagsági igazolvány fekszik a járási bizottságoknál és az alapszervezeteknél. Az okok különfélék. A tagok elköltözése, a munkahelyváltoztatás, a párttagok nyilvántartási szabályainak betartása a rendes ki- és bejelentkezés elvégzése nélkül. Felemlítek néhány példát és az elvtársak ne haragudjanak rám, ha pontosan megnevezem őket. A Karlovy Vary-i kerületben 50 kézbesíthetetlen igazolvány fekszik. Hradec Královén két járásban 722 az át nem vett igazolványok száma. Nem tudják kézbesíteni őket. Elvtársak, ez nem tanúskodik a pártszervek és funkcionáriusok és a párt fizetett apparátusának jő munkájáról. Ami az alapszervezeteknek az egész párt költségvetésébe való bekapcsolását illeti, nagy lépést jelentene előre az, ha ma egyetlen központból gazdálkodhatunk és onnan tekinthetjük át a dolgokat. A Központi Bizottság osztja el erőit és a pénzeszközöket és a Központi Bizottság határozza meg a tagsági járulékok összegét. Az ellenőrzés során azonban megállapítjuk, hogy például České Budejovicén az utóbbi három hónap leforgása alatt a pártszervek egyáltalán nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Ami az ellenőrző bizottságoknak a járási konferenciákon adott jelentését illeti, röviden csupán annyit mondhatok, hogy a régebbi időkhöz viszonyítva egyes járási bizottságok valóban becsületesen kidolgozták jelentésüket. Epyes ellenőrző bizottságok azonban nemcsak hogy átadták a járási pártbizottság irodájának jelentéseiket felülvizsgálatra, ne hogy hibák legyenek a jelentésben, de azt is megengedték, hogy a vezető járási titkár a jelentést saját szája íze szerint átalakíthassa. Sőt még egy példát találtam, mikor a Karlovy Vary-i Páfka elvtárs vezető titkár tíz percet adott a járási ellenőrző bizottság elnökének jelentésének megtételére. Érthető, hogy tíz perc alatt nem lehet mérleget ismertetni az egész évi tevékenységről. Elvtársak, még egy megjegyzésem van. Megnyilvánulnak olvan törekvések, mint a kongresszus összehívásának követelése, a tagsági járulékok leszállításának követelése. Tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy a kapitalista köztársaság idején is élt a párt. És a Kommunista Párt tagjának lenni kockázatot jelentett. Léptennyomon csendörök, munkából való elbocsátás. A Központi Bizottság határozata alapján a munkanélküliek ingyen fekete bélyegeket kaphattak párttagsági igazolványukba. Tapasztalataim alapján, elvtársak, azt állítha tom, hogy a tagsági igazolványok ellenőrzésénél nem találtam fekete bó lyeget. Az elvtársak lelkük mélyéből szégyelték volna azt mondani a part nak, hogy nem tudják megfizetni az 50 fillért. (Taps.) Ez pedig könnyen lehetséges volt. Tíz korona koldussegélyt kaptak és utolsó koronájukat megosztották a párttal. 50 fillért ad tak egyhetes bélyegért, 50 fillérért Zorka cigarettát vásároltak. De elégedettek voltak, nem csapták be a pártot. Örülünk, hogy sok fiatalabb elvtársnak és elvtársnőnek már nem kellett megismernie az első köztársaságbeli rendszert. De, elvtársak, egyet mindenkinek meg kell értenie. Azt, hogv ma a Kommunista Párt tagjának lenni megtiszteltetést jelent; — és megtiszteltetés, olyan pártban lenni, mely megalapítása óta nehéz harco kat vívott és súlyos áldozatokat ho zott. Kizárólagosan és egyedül a pártnak és hős harcosainak köszönhető, hogy ma nálunk mindenkinek lehetősége van dolgozni, hogy nincs munkanélküliség. Egyedül és kizáró lag a pártnak, szeretett pártunknak tartozunk hálával a kapitalista viszonyok alól való tényleges felszabadulásért. Vegyék tudomásul ezt mindazok a párttagok, akik legalapvetőbb köteles ségüket, amilyen a tagsági járulékok rendes fizetése, sem akarják teljesíteni a pártunk alapszabályzatában meghatározott többi alapelvekkel együtt. Elvtársak, úgy gondolom, hogy a Központi Ellenőrző Bizottság nevében, mint annak elnöke legalább egy kis áttekintést adtam a hiányosságokról és egyúttal megjelöltem legközelebbi feladatainkat, melyeknek teljesítésével előrehaladunk — és DOcsássátok meg, ha mint régi bolsevik nyíltan megmondom — előrehaladunk a nehézségekre és akadályokra való tekintet nélkül, előre, szeretett pártunk Központi Bizottságának vezetésével! (Taps.) v Alexej Čepička elvtárs felszólalása Elvtársak, nagy felelősség érzésével lépek elébetek. Hiszen bizalmatokból a párt jelentős párt- és állami funkciókat bízott rám, melyeket hosszú éveken át betöltöttem. Mint a helyi, járás; és kerületi pártszervek funkcionáriusa kezdtem munkámat. Képviselői feladatokat végeztem. Később pártunk Központi Bizottságának, politikai titkárságának és /égül politikai irodájának tagjává lettem. 1947ben a Belkereskedelmi Minisztériumnak, majd az Igazságügyminisztériumnak és az Egyházi Ügyek Állami Hivatalának vezetésére kaptam megbízást. Egyúttal betöltöttem a megújhodott Nemzeti Front Központi Akcióbizottsága főtitkárának funkcióját és 1950 tavaszától a nemzetvédelmi miniszter funkcióját. Később a miniszterelnök első helyettesévé neveztek ki. Az SZKP dicső lenini XX. kongresszusa után kifejlődött bírálat kimutatta, hogy a párt és állami funkciók betöltéséilen számos hibát követtem el és hiányosságok voltak munkámban. Ezért a Központi Bizottság határozata értelmében felmentettek a politikai iroda tagságától, a miniszterelnök első helyettese és nemzetvédelmi miniszteri funkcióimtól. A Központi Bizottság áprilisi ülésén beismertem, hogy tevékenységem bírálata helyes és indokolt volt. A Központi Bizottság azon határozata, hogy felmentett funkcióimtól helyes volt és megfelel ama követelményeknek, melyeket a párt érdeke hibáim és hiányosságaim miatt megkövetelt. A magas pártfunkcionáriusokra vonatkozó intézkedés nem csupán személyi ügy vagy az egyén magánügye. M'nden egyes kommunista bírálatának és önbírálatának nemcsak a bírált személy, hanem az összes párttagok tanulságává kell válnia, mint a prágai Starek elvtárs vitafelszólalásában helyesen kifejezte. A javulás első lépése a bírálat elfogadása, a hibák beismerése, a hibák gyökerének és okainak feltárása és elemzése. Ez irányban hozzá akarok járulni egyes körülmények megvilágításához, hogy megmutatkozhassanak az összefüggések és kitűnjék, hogy a részleges hiányosságokból, ha a bírálattal :dejében meg nem szüntetjük őket, nagy hibák nőnek ki, melyek áldatlan befolyást gyakorolnak a funkcionárius munkájára. Magyarázatom tehát nem sz mélyes felelősségem meggyengítése, sem pedig a hibák mentegetése. Azt hiszem, hogy e hibák keletkezését legjobban bizonyos idősorrendbeli ,összefüggés alapján lehet legjobban megérteni. A nemzetvédelmi miniszteri funkc

:őmmal való megbízatásomkor a súlyosbodó nemzetközi helyzetre való tekintettel a korszerű néphadsereg gyorsított ütemű kiépítésének feladatát, teljes harcképességű hadsereg lehető leggyorsabb előkészítését tűzték ki feladatul. E feladat teljesítésének irányelvei és utasításai a Kassai Programban voltak lefektetve, melyből ebben az időben még sok feladat megoldatlan maradt. Az a feladat, hogy hadseregünk fegyverzetét, felszerelését, kiképzését, szervezetét a szovjet hadseregael azonosítsuk — mint a ^Cassai Kormányprogram meghatározta — rendkívüli intézkedéseket követelt meg. A párt és a kormány e célbői jelentékeny pénzösszegeket szabadított fel és nagy politikai segítséget és támogatást nyújtott. Legalább a legszükségesebb feladatoknak rövid határidőn belüli sürgős megoldását kapkodás jellemezte és innen már csupán egy kis lépés van a türelmes megtárgyalástól a felsőbbséges megtárgyalásig, sőt parancsolgatásig. A politikai megokolás, megvilágítás és a nemzeti bizottságokkal való megtárgyalás hiánya az épületek átvételékor sok félreértést okozott. A toborzást is gépiesen végezték és ez gyakran okozott jogos elég detlenséget. A tapasztalatok és az ellenőrzés hiánya okozta, hogy helyenként a hadsereg anyagi biztosításának igényei túlzottak voltak és a pénzeszközöket nem mindig használták fel a legnagyobb körültekintéssel és gazdaságossággal. Ezek és más hiányosságok a katonai szervek munkájában nem segítették elő a hadsereg és a nép kapcsolatának megszilárdítását. Ugyanebbe az időszakba tartozik a hivatásos katonai művészegyüttesek, színházak és opera keletkezése is. A hadsereg kulturális intézményeinek elburjánzását jogosan bírálták. Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak erről. Azt hittem, hogy hazánkban, ahol számos hivatásos művészegyüttes és zerekar, színház és 12 operálván, amivel a lakosság számához viszonyítva a világon egyetlen más ország sem dicsekedhet, nem túlméretezett követelmény, hogy a hadseregnek a Központi Művészegyüttes és a Központi Színház mellett minden katonai körzetben egy művészegyüttese, és színháza legyen. A hadsereg-vándoroperájának létesítésében népi demokratikus rendszerünk fölényét és előnyét láttam, mely a katonák között folytatott munkában még az operát is kulturális tömegeszközként érvényesítheti és még a nyári táborokoan. a távoleső helyőrségeken is hozzáférhetővé teheti a katonáknak a művészet e tetőfokát. A hadsereg-opera létesítésével továbbá az volt a célunk, hogy a művészegyüttesek szólistáinak lehetőséget nyújtsunk arra, hogy operában is fellépjenek és ezzel emeljék szakképzettségüket, továbbá, hogy így olyan szólista együttest rendszeresítsünk, mely különbén eltávozott volna a hadseregből, azért, hogy másutt valamely operánál dolgozhasson. A hivatásos művészegyütteseknek továbbá segítséget kellett volna nyújtaniok a hadsereg népi alkotó művészetének és népi alkotó együtteseinek fejlesztésében és színvonalának emelésében. Végül a saját katonai művészegyütteseknek közelebb kellett volna hozniuk a művészeket a katonasághoz, hogy harc esetén közvetlenül a frontokon dolgozhassanak. Ügy tetszett, hogy a saját művészegyüttesek gazdasági szempontból is olcsóbbak lesznek, mint a polgári együttesek vendégszereplései. Végül a katonai együtteseknek dolgozó népünket, főleg a határvidéken élő dolgozókat is szolgálniok kellett volna, és segíteniök a kultúrforradalom feladatainak teljesítésében. A gyakorlat azt mutatta, hogy ezek a nézetek helytelenek voltak és a gyakorlatban a hadsereg tényleges (szükségleteinek eltúlzására, "őt az ország kulturális életétől való bizonyos elszigetelődésére került sor. Hasonlóképpen a testnevelés terén hozott intézkedések sem töltöttek be minden várakozást. Azt hittem, hogy a hadsereg testnevelésének tömeges fejlesztése mellett éppen a testnevelés jelentőségére, különösen az ifjúság, közötti propagálására nézve, helyes lesz, ha a hadsereg reprezentációját a Központi Hadseregházban összpontosítjuk. Azonban a Központi Hadseregház építésének már a kezdetén túlkapásokra került sor, melyekre rossz szemmel néztek. Habár ez esetben rövidesen helyrehoztuk a hibákat, még sem sikerült megszüntetni.azt az áldatlan befolyást, melyet egyes esetek a Központi Hadseregház sportolóira gyakoroltak. Mindezek és más hasonló jelenségek ugyancsak meggyengítették a nép és a hadsereg viszonyát. Ezen időszak fő hiányossága azonban a politikai munka színvonalának a harci felkészültség színvonala mögötti hátramaradása. Ez azzal fifgött össze, hogy minden erőt a fő feladat, vagyis a harcképesség kérdéseire összpontosítottak. Ennek következtében maguk a parancsnokok gyorsabban emelték színvonalukat, mint a politikai dolgozók. Saját politikai felkészültségük azonban roszszabb minőségű volt. mint a szakmai felkészültségük és mindez akadályozta azt, hogy teljes mértékben kifejlődjék a nevelés a parancsnoki karban és a katonaság közt. A szakismeretekben fennálló hézagok és az alacsony politikai színvonal, továbbá a parancsnokok és a politikai dolgozók ifjú kora, hiányos élettapasztalataik érzékenyen meggyengítették a katonai nevelést is, mivel tehetséges nevelők nélkül nem lehet sikeres eredményt elérni a nevelésben. Ismételten hangsúlyozom, hogy e néhány tény felsorolása egyáltalán nem akarja meggyengíteni személyes felelősségemet a hibákért és hiányosságokért. Az összes hiányosságok fő oka közvetlenül bennem volt éí nem rajtam kívül. Megkísérlem e hibáknak legalább néhány okát megvilágítani. A hadsereg kiépítésének első időszakában elért kedvező eredmények, sikerek és elismerések fokozatosan a részleges hiányosságok lebecsülésére vezettek engem. E sikerek túlbecsülése és a kommunista azon kötelességének lebecsülése, hogy harcoljon minden hiányosság ellen, fokozatos önelégültség és érinthetetlenség forrásaivá váltak. Egyes olyan beavatkozások és intézkedések, melyek kedvező eredményt hoztak, még megerősítették az autoratív tevékenységre és döntésre való hajlamomat. Jogosan bíráltak engem az elvtársak, hogy egyre kevesebbet érintkezem és tanácskozom velük. Az időveszteség nélküli tárgyalásra való törekvés, az emberekkel való türelmetlen bánásmódra vitt engem. Most látom, hogy a sztálini munkastílus fokozatos elsajátíOJ SZO 1956. június 18. 9