Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-18 / 169. szám, hétfő

Csehszlovákia Kommunista Pártjának országos konferenciája Alexej Čepička elvtárs felszólalása (folytatás a 9. oldalról) tásával hova-tovább mind jobban elsajátítottam a személyi kultusz vonásait is. Ha még hozzászámítom a személyi kultusz e belső vonásaihoz a kultusz külső megnyilvánulásait is, a fényképkiakasztást, különféle jelszavak hangoztatását a manifesztációknál, az érdemek kihangsúlyozását a sajtóban és más módon, akkor nem kétséges, hogy a személyi kultusz jellegzetes hordozójává váltam. Csupán a XX. kongresszus bírálata következeiében tudatosítottam mindezen összefüggéseket és nyilvánvalóan káros következményeket. E hiányosságok korábbi tudatosítását megakadályozta bennem az a hamis feltevés, hogy a részleges hiányosságok megszüntetése csak idő kérdése, míg a fő feladatokat már elértük és továbbra is sikeresen teljesítjük, továbbá nyilvánvaló az is, hogy más szakaszokon aránytalanul több és nagyobb hiányosságok vannak. Nem titkolom, hogy mind ezen és más hiányosságok megszüntetése nem lesz könnyű számomra. Kezdetben nem akartam beismerni, hogy a hibák fő oka •bennem van. Egy belső hang csökönyösen azt ismételte bennem, hogy ezeket az okokat valami másban kell keresnem. Ezt a törekvést még az az érzés is erősítette, hogy el kell hagynom a hadseregben folytatott munkát, amely annyira a szívemhez nőtt. Csupán az összes bíráló hangok figyelmes összefoglalásával és mélyreható elemzésével jutottam arra a következtetésre, hogy magamon kell kezdeni a dolgot, megszüntetni az összes helytelen módszereket, lenini szerénységet tanulni és megszabadulni mindazon tulajdonságoktól, jobban mondva hibáktól, amelyek a személyi kultuszszal járnak. Meg van a szilárd akaratom arra, hogy ezt nem csak szavakkal, hanem tettekkel is bebizonyítsam. Még nem tudom, hol fogok dolgozni, de legyen az az bárhol,, mindent megteszek arra, hog bárhol, mindent megteszek arra, hogy mint kommunista harcos kétszeres szorgalommal a lehető legjobban teljesítsem kötelességemet a párt és dolgozó népünk iránt. (Taps.) Mindig a legnagyobb szorgalommal dolgoztam, hogy becsüleltel teljesítsem a rám bízott feladatckat. Azonban az elért eredmények döntenek és semmi más. Ezeket az eredményeket számos hiányosság gyengíti. Mélységesen sajnálom, hogy nem tudtam elkerülni a hibákat, hogy ezek a hibák nemcsak az én személyes tevékenységem bírálatára, hanem a hadsereg bírálatára is vezettek. Teljes tudatában vagyok annak hogy mennyivel nagyobb eredményeket lehetett volna elérni e hibák nélkül. Csupán az az egyetlen vigasztalásom, hogy hadseregünk ma szilárd, erős, párthű és a párt vezetése alatt gyorsan megszüntetheti az összes hiányosságokat és tovább növelheti harci erejét. A párt személyekre való tekintet nélküli merész bírálatával, a hiányossáaokkal szembenvaló nyílt állásfoglalással bebizonyította hatalmas erejét, állami vezetési és politikai érettségét és képességét a szocialista építés legbonyolultabb feladatainak sikeres megoldására, mint népünk igazi és elismert vezére. (Taps.) julius Ďuriš elvtárs felszólalása A lenini normák érvényesítése pártunkban állami és gazdasági apparátusunk hiányosságainak megszüntetésétől és a második ötéves terv sikeres teljesítésétől függ. Pártunk Központi Bizottsága határozatainak és a XX. kongresszus eredményeinek vitája után sok elvtárs azt kérdezte, vajon az elkövetett hibák feltárása és okainak nyílt megtárgyalása nem gyengíti-e meg a nép, a párt és vezetésünk egységét, vajon nem segít-e az ellenségnek? Nyugodtan azt válaszolhatjuk: nemcsak nálunk Csehszlovákiában, hanem a szocialista világrendszer összes államaiban is az emberek száz és százmillió teremtő aktivitása fejlesztésének mélyreható folyamata megy végbe. Ez százmilliók teremi/> vitája a szocialista építés alapvető problémáiról. Ez nemcsak a párttagoknak, hanem minden polgárnak, Í tömegeknek' a történelemben soha sem látott, soha sem tapasztalt tskolázását jelenti arra, hogyan vezet a proletárdiktatúra a demokrácia magasabb formáihoz, a mélységesen emberi szocialista demokratizmus és humanizmus korszakához. Az új feltételek közepette a szocialista világrendszer fennállása, a szocialista termelési viszonyok magasabb színvonalú fejlődése feltétlen szükségletként megkövetelik a tör'énelem egyetlen alkotója, a nép teremtő képességeinek tudatosítását és maximális kifejlesztését. Mit nyer tehát az ellenség? A tömegek, a termelők és gazdák egy személyben fennálló nagy politikai aktivitása nem gyengíti, hanem ellenkezőleg migarősítK a szocialista rendszer minden egyes országát. A kommunista pártok vezetése alatt tudatosan felismerik és felhasználják a gazdasági törvényeket a szocialista gazdaság kiépítésében. Tovább nő és szilárdul a kommunisták vezető szerepe. Ez azonban megköveteli ama tény megvilágítását, melynek magyarázata megkönnyíti, hogy megértsük, mién gyökerezett be nálunk oly erősen a személyi kultusz. Miért nem fejthette ki Központi Bizottságunk és a politikai iroda teljes mértékben irányító tevékenységét, miért és hogyan nehezítették meg abban, hogy teljesíthesse a kollektív vezető szervek funkcióját? Az osztályharc kiélesedéséről szóló tézisek nálunk is a pártmunka lenini normáinak megsértésére és a vezető szervek kollektív tevékenységének korlátozására vezettek. 1948 februárja után nemcsak ritkán hívták össze a Központi Bizottságot, de még csak nem is döntött a párt az állami és gazdasági élet legfontosabb kérdéseiről. Azonban maga a Központi Bizottság elnöksége is ebben az időszakban csak formálisan volt irányító szerv. A valóságban hosszabb időn át á legkomolyabb párt-, gazdasági és állam' dolgokról az elnökség nélkül döntöttek. Gottwald elvtársnak a várba költözése és az elnökség nélküli döntés lehetővé tette Slánskýnak, hogy elszigetelje Gottwald elvtársat a tömegektől, meggyengítette a válasz10 Cl .1 S 7 ô 1956. június 18. tott szervek és a kormány munkáját is. A pártelnökség pl. nem döntött az állambiztonsági, bírósági ás a hadsereggel kapcsolatos kérdésekről, melyek fokozatosan kicsúsztak a párt ellenőrzése alól. Ez magyarázza a munkaszakaszok nagy hiányosságait. Itt van a vitában felmerült számos kérdés magyarázata is, hogy miért érhetett el ilyen arányokat Čeoička elvtárs befolyása és kultusza. Hibáinak ezekről az, okairól azonban Čepička elvtárs nem beszél. Többet tudott volna mondani és többet is kellett volna mondania. (Taps.) Čepička elvtárs, mint igazságügyminiszter, később mint nemzetvédelmi miniszter aktívan hozzájárult a választott szervek és a párton belüli demokrácia kollektív munkájának korlátozásához, adminisztratív módszereket vitt be a párt, az állami és a gazdaság életébe. Ki kell mondani ezeket a tényeket, mert máskülönben a párt tagjai nehezen tudják megérteni, hogy miért nehezítették e hiányosságok oly sokáig pártunk vezetését. Most mtg van adva minden feltétel arra, hogy Központi Bizottságunk és a politiai iroda teljes mértékben érvényesítse a lenini alapelvek szellemében a ko'lektív irányító szerv funkcióját. A párt vezetősége kipróbált és bevált dolgozókból tevődik össze. Most az a fő, hogy ne engedjünk a lenini normák keresztülviteléből. Egyrészt egyidejűleg lássuk a hibák okait teljes egészükben, másrészt támadóul és teljes biztonsággal teljesítsük a párt vezető szerepét, hogy így a lenini normák életadó ereje áthassa életünk minden pórusát. A második ötéves tervről folytatott vitában köztfrsaságunk dolgozóinak milliói olyan mérleget készítettek, hogy új és felemelt feladatokat adhatunk, mivel sikeresen teljesítettük a megelőző feladatokat és azok alapján építünk. Hogyan kell megítélnünk például adminisztrációnk hiányosságait? A szocalista termelő viszonyok és termelő erők sikeres fejlesztése szélesen kifejlesztette népünk teremtő és öntudatos részvételét az államigazgatásban és a gazdaság irányításában. A széles tömegek tapasztalatai, melyek a történelmi jelentőségű feladataikból erednek, most lehetővé teszik a nép öntudatos aktivitásának továbbfejlesztését. A szocialista világrendszer keletkezése lehetővé teszi azt, hogy a termelési viszonyoknak, mint a termelőerők fejlődése fő hajtóerejének szerepét megsokszorozzuk, megteremtsük a kölcsönös együttműködést és segítséget, ami hathatósan befolyásolja a termelőerők további fejlődését, mindenekelőtt a döntő történelmi tényezőt — a dolgozó tömegeket. Az elért eredmények még jobban bővítik a további decentralizálás objektív és szubjektív feltételeit, az adminisztráció egyszerűsítését és az irányítás bürokratikus módszereinek megszüntetését. Most az a fontos, hogy dolgozó népünk gazdasági és államapparátusa a nép érdekében végzett tevékenységét még inkább a nép részvételével végezze és ne váljék a népgazdaság további fejlesztésének akadályává. Ezek a következtetések a Pénzügyminisztérium és bankjai munkájára is vonatkoznak. A második ötéves tervről folytatott vitában és itt a konferencián is számos bizonyíték van Pénzügyminisztériumunk és bankjaink hiányosságaira és epyúttai számos értékes javaslatot tesznek munkánk megjavítására. Hiányosságaink e helyes és alkotó bírálata, továbbá a dolgozók aktív részvételének további elmélyítése a gazdasag irányításában nagy segítséget nyújtanak majd a Pénzügyminisztérium munkájában és a gazdaságosság növelésében. A határozati javaslatban számos intézkedést javasolnak a pénzügyek és a hitelezés egyszerűsítésére, a minisztériumok, főosztályok, vállalatok és nemieti bizottságok vezető dolgozói felelősségének és jogkörének emelésére, a pénzeszközökkel való gazdálkodás, népgazdaságunk forrásai tartalékainak jobb kihasználására és a bankfiókok és a termelés kapcsolatának megjavítására. 1957-ben a minisztériumokban 55 százalékkal, a vállalatokban 58 százalékkal csökken a pénzügyi terv mutatóinak száma. Ezenkívül a minisztériumoktól szükségelt formulárék száma 27-ről 11-re, a vállalatoktól szükségelt formulárék száma 36-ról 11-re csökken. Még ebben az évben egyszerűsítik a nemzeti bizottságok könyvelési nyilvántartását és a jövő évre előkészítik a gazdasági és költségvetési szervezetek egyszerűsítését. A vállalatok apró kiskereskedelmi bevásárlásait 20 Kčs-ban állapították meg. Azonban itt látni kell, hogy a múlt évben ezek a húsz koronás vásárlások 450 millió koronába kerültek. Ezekért az állami pénzekért a kiskereskedelemből a lakosság számára tartalékolt gyártmányokat vontak el, ami gátolja a forgóeszközök visszatérését. Mindezen intézkedések megvalósításában mindnyájan közös felelősséget kell éreznünk azért, hogy ne fizessünk rá ezekre az intézkedésekre, hanem a dolgozó nép húzzon hasznot belőlük. Hogyan gazdálkodunk például a legértékesebb alappal, a munkaidőalappal, vagyis az élő munkával? 1955-ben az egész iparban a nyolc órai munkaidőből 40 perc maradt kihasználatlanul, tehát több mint 8 százalék és ez már a törvényes szabadságidő leszámítása után maradt fenn. Másrészt azonban az egész iparban több mint 220 millió munkaórát dolgoztak le rendes munkaidőn felül vagyis az összes ledolgozott munkaóráknak csaknem 7 százalékát. És hogyan gazdálkodunk fontos alapjaink hallatlan kapacitásával? 1956-ban az egész gépiparban a gépek napi átlagos 17 órára tervezett munkaidejét csak 60 százalékra használták ki, ez annyit jelent, hogy a gépek kb. 10 órát dolgoztak. Hogy milyen hatalmas belső tartalékokat helyezhetnénk üzembe jobb adminisztráció mellett, arról azok a példák tanúskodnak, hogy a háború előtti időszakkal és világszínvonallal összehasonlítva sokkal lassabban létesítjük a nagy beruházási egységeket. Igy például a gőzturbinákat, turbogenerátorokat és cukorgyári berendezéseket kétszeres, a gázgyárak és kazánok berendezését háromszoros idő alatt készítjük el. Mozgósítanunk kell e hatalmas tartalékokat, ha biztosítani akarjuk a munkaidő lerövidítését. A második ötéves tervben le akarjuk rövidíteni a munkaidőt. Ezt a lerövidítést azonban mindeddig kb. csak két harmadrészben biztosítjuk a munkatermelékenység emelésével, míg a fennmaradt részt az alkalmazottak számának emelésével kellene biztosítani. Ez annyit jelent, hogy ugyanolyan mennyiségű gyártmányok, előállítására, több dolgozóra van szükség. Ez azt bizonyítja, hogy fontos intézkedések, bérjavítások, a nemzeti biztosítás megjavítása és az árleszállításra vonatkozó fontos intézkedésekre fordított sok milliárd korona csupán akkor jelenthetné az életszínvonal emelését, ha karöltve halad a munkatermelékenység, a termelés emelésével. Ezért ha azt a feladatot tűzzük ki, hogy történelmileg legrövidebb időn belül elérjük és túlhaladjuk a kapitalista államok egy főre eső termelését, akkor a párt vezető szerepének, népünk és mindnyájunk teremtő erejének a gazdaság, technika és gazdaságosság irányításának magas színvonalában kell megnyilvánulnia. Amint a marxi tanítás mondja, a gazdasági korszakok nem abban különböznek egymástól, hogy mit termelnek, hanem abban, hogyan és nvlyen termelőeszközökkel termelnerf, Ezek a lehetőségek társadalmunkban adva vannak és ezért megvalósítások tőlünk függ. Ezért fogjuk hiányossá gainkat kiküszöbölni és a feladatosa a nézetek, az akarat és tettek szilán', egységében sikeresen teijesíter.' (Taps!) Ladislav Mašek elvtárs felszólalása (libereci kerület) Könnyűiparunk és mindenekelőtt a textilipar komoly szétforgácsoltságban szenved. Csupán kerületünk üzemeinek 22 százaléka általában 300 alkalmazottat foglalkoztat. Ez annyit jelent, hogy az üzemek túlnyomó többsége kicsi és kévés alkalmazottai dolgozik. Az ennyire szétforgácsolt termelés valóban nem gazdaságos. Nem használják ki célszerűen a műszaki és adminisztratív kádereke', és igen nehezen érvényesül az új technika. E kis üzemek többségében hosszú éveken át egyáltalán semmilyen beruházást sem eszközöltek. A múlt évszázad végéről és a jelen évszázad elejéről származó gépi berendezéssel dolgoznak. A textil mellett a libereci kerületben gazdag hagyományokkal rendelkező üvegipar van. A második ötéves terv feladatai számítanak a libereci kerület üvegiparának fejlesztésére. Habár az üvegipar fejlesztésének kérdését már az 1953. évi kormányhatározattal rendezték, azonban ez a kormányhatározat nem biztosítja a kiviteli társaságok távlati tételeinek teljesítését. Foglalkozni kell. a Železný Brod-i és jablonicei üveggyára', kiépítésével és centralizálásával, hogy új munkamódszereket vezethessünk be és gépesíthessük az elavult munkafolyamatokat. Különleges figyelmet érdemelaz üveghuták gyorsított kiépítése és gépesítése, hogy megfelelő nyersanyagalapot teremtsünk a másodtermelési vállalatok számára. Ugyancsak égető kérdés a gáz táv.vezetése. A Sztálin-üzemek felelős tényezői kijelentik, hogy felülről diktálták nekik az 1956. évi gázjuttatás tervét, hogy ez nem reális és nincsenek meg teljesítésének előfeltételei sem az idén, sem az elkövetkező években. Tekintettel arra, hegyez veszélyezteti az első termelést, a Tüzelőanyag- és Energetikaügyi Minisztériumnak komolyan foglalkoznia kellene ezzel a problémával. A textiliparban is hasonló a helyzet. Míg egyes nagyobb szövődéket félautomatákkal és nagyobbteljesítményű gépekkel láttak el, a fonodák berendezése elavult. Az ilyen elavult üzemekben gyártott fonálnak nincsenek meg azok a technológiai tulajdonságai, melyeket a teljesen automatizált szövődék megkövetelnek. Az automatákon azután nem érik el a kellő hasznossági teljesítményt. Ilyen állapot mellett azután a munkatermelékenységet nem a rendelkezésre álló kevés korszerű gép kihasználásával, hanem a munkaintenzitás növelésével lehet elérni. A fonodákban pl. régebben 12 gyaratolő gépen dolgoztak és most ugyanolyan feltételek és ugyanannyi nyersanyag mellett 26 gépen dolgoznak. Régebben a szövődékben két-három, legfeljebb négy közönséges szövőszéken dolgoztak, most Ugyanilyen feltételek mellett hat, nyolc sőt még több szövőszéken dolgoznak. Természetes, hogy nem mehetünk tovább ezen az úton és a munkatermelékenység növelésére más feltételeket keil találni. Meg kellene gyorsítani a komplex fejlesztési és távlati tervek kidolgozását az összes nemzeti vállalatoknál, amelyek kifejeznék a népgazdaság szükségleteit és összhangban lennének az« egyes kerületek lehetőségeivel és szükségleteivel. A termelést nagyobb egységekbe kell összDontosítani e tervekben, melyekben sakkal hatékonyabban lehet kihasználni a korszerű berendezéseket. Mindenekelőtt az előtermelést, vagyis a textilipa-Mn a fonodákat, az üvegiparban a hutákat kellene előnyben részesíteni a korszerű gépekkel és berendezésekkel való felszerelésben, és így biztosítani az alapanyaq minőségének lényeges javulását, ami dontő befolyást gyakorol mind a másodtermelés munkatermelékenységére, mind a gyártmányok végső minőségére. Mindeddig azt tartották az üzem korszerűsítésének, ha pl. a szóvódékben magasteljesítményű szövőszékeket állítottak be, de teljesen megfeledkeztek a segédberendezések, mint pl. a klimatizáció, a porszívás stb. beszerelésének szükségességét-ó;. Nem vették tekintetbe azt, hogy e segédberendezések képezik a teljes automatagépek jobb kihasználásának alapját. Főleg a szövődékben és fonodákban levő klimatizációs berendezés van olyan állapotban, hogy nem elégíti ki a technológia követelményeit. A textiliparban túlnyomó részben nők dolgoznak. Ez általánosan ismert. Ennek ellenére megfeledkeznek a szociális berendezésekről, melyeknek ugyan közvetett, de annál jótékonyabb hatásuk van a munkatermelékenység növelésére. A minisztériumi dolgozók eddigi gyakorlata az volt, hogy a beruházási és generáljavítási eszközök csökkentésénél mindig ezeket a tervbevett szociális berendezéseket törölték azzal az indokolással, hogy a termelés előbbre való. Ez már hosszú évek óta az alkalmazottak jogos elkeseredettségét váltja ki, akik azt mdndják: azt akarjátok, hogy fokozott teljesítményt nyújtsunk. azt akarjátok, hogy több műszakban, hogy éjjel is dolgozzunk, de a mi jogos követeléseinkre nints pénzetek. A nagyteljesítményű gépek és berendezések beszerzésénél tekintetbe kell venni általános felhasználhatóságukat is. Ez itt különbözik a gépipartól. Textiliparunkban ugyan egyelőre tipizált gépparkkal rendelkező üzemekre van szükségünk, azonban ezeket az előszövő, Jackard stb. berendezésekkel kell ellátni, hogy a jóminőségű gyártmányokat gazdaságosan és főleg nagy választékban gyárthassuk. Például a vetélő nélküli szövőgépek a fejlődés jelenlegi stádiuma mellett nem teljesítik a követelményeket, habár jelentékeny haladást jelentenek a textilipar technológiájában. Helytelen lenne tehát e gépek tömeges bevezetése anélkül, hogy fokozottabb figyelmet fordítanánk' a gépek szükséges berendezésekkel való gyorsított kiegészítésének. Mindeddig nem lehetünk elégedettek a gépipar munkájával az új gépek gyártása terén. A tapasztalatotokat kevéssé használják ki és kevéssé érvényesítik. Például az első kísérleti légnyomásos vetélő nélküli szövőgépek kísérleti sorozatát Gottwaldovban, a másikat Tŕebíčben gyártották. A vízcseppel működő vetélő nélküli kísérleti gépek első sorozatát a Jiríkov-i Grafostrojban, a másodikat a týniš- tei TOS nemzeti vállalatokban gyártották. Ez természetesen lelassítja a fejlődést, mert a drágán szerzett tapasztalatokat félre teszik és aztán újra drágán szerzik meg. A könnyűipar vállalatai nagy összegeket vonnak le a leírások címén, azonban a kiosztott beruházási összegek minimálisak és nem elégségesek az eddigi gépi berendezések és üzemi épületek legalább részleges felújítására sem. Azt hisszük, hogy mep! kellene határozni a leírások bizonyos százalékát, mellyel biztosítanók a vállalatnak a legszükségesebb felújítást Dolgozóink bírálják a termelési tervek állandó megváltoztatását. Ezeí; a változtatások évről évre nőnek és zűrzavart idéznek elő a tervezésben hatalmas veszteségeket okoznak a munkatermelékenységben és az ön költségben. A termelést így az egye^ időszakokban hajrázással biztosítjuk. mÍQ egy más időszakban egyáltalán nincs munka. Nem használjuk xki a nagyteljesítményű gépeket, melyeknek döntő befolyást kellene gyakorolniok a termelékenységre és amelyek(folytatás a 11. oldalon)