Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-16 / 167. szám, szombat

Csehszlovákia Kommunista Pártjának országos konferenciája Vilihald Bezdiček elvtárs felszólalása (brnói kerület) (folytatás a 10. oldalról) lene a kiválogatás hibáira, hanem magasfokú tevékenységet kell kifejteniük a családokból káderszempontból alkalmas, tehetséges gyeremekeknek a főiskolákra való toborzásában. (Taps.) Ami a tudomány és a kutatás ápolását illeti a főiskolákon, főleg a technikai főiskolákon, most túlnyomórészt országépítésünk időszerű problémáira irányítjuk figyelmünket, s emellett nem feledkezünk meg az alapvető kutatásról és tudományos munkáról. A technikai főiskolákon azonban nem érezzük a Csehszlovák Tudományos Akadémia irányító funkcióját, amely a technikai főiskolák tudományos munkáját a valóságban lebecsüli. Ezt szemléltetően bizonyítja maga a műszaki szakosztály, amely minden más szakmával szemben aránytalanul nagyon kis számú tagbői áll. Ezért véleményem szerint a Csehszlovák Tudományos Akadémia a technikában nem is játszhat — és ha ez az állapot így marad, — a jövőben sem játszik majd különösen fontos szerepet; ezzel azonbgn nem tagadom, nagy jelentőségét a népgazdaságban. A technikai főiskolák széleskörű kapcsolatban állanak a gyakorlattal. A professzorok, tanársegédek és a szakdolgozók fontos, aktuális gyakorlati problémákat oldanak meg és népgazdaságunknak már sokmilliós összegeket takarítanak meg. így például Sváb tanársegéd feltalálta és a gyakorlatban bevezette a gyenge teherbírású talajon való épületek építését. Olyan új módszer ez, amely minden egyes épületnél milliós öszszegeket takarít meg, több vagon cementet és sok tonna acélt. Az új lakótelepei, amely 25 ezer lakos számára épül Prievidzán, népgazdaságunknak e módszerrel sok értéket takarított meg. Még nagyon sok ilyen esetet sorolhatnék fel. Az építészeti gyakorlati munka azonban nem egyszer visszaél a főiskolai tanítók munkájával azáltal, hogy problémákat oldat meg velük akkor is, amikor csak a felelősség átvételéről van szó. Elrettentő példa Kassa, ahova professzorokat hívtak Prágától, Brnőból és Bratislavából, csupán annak igazolására, hogy egy új épület pincéjébe szivárgó vízről nem tehet az építőüzem. Természetesen nem így képzeljük el a gyakorlattal való együtműködést. A főiskolák és a gyakorlati munka kapcsolaténak kétoldalúnak kell lennie. Üzemeink főiskoláinkért mindeddig nagyon keveset tettek. Ezt bizonyítja például az, hogy a prágai technikai főiskola gépészeti fakultásán a hallgatók nagyon elavult szerszámgépeken, vagy más gépeken tanulnak dolgozni, olyanokon, amelyeket a termelési gyakorlati munkában már régen nem használnak. A fiatal mérnököknek a leghaladóbb és legújabb technika hordozóivá kell válniok. De vajon hogyan lehetnek azzá ilyen körülmények között? Az Iskolaügyi Minisztérium a főiskolákat nem láthatja el folyamatosan új gépekkel, olyanokkal, amelyeket a fejlődés magával hoz, ebben az üzemek viselik a felelősséget és rájuk hárul az a nagyon sürgős feladat, ami fölött el kellene gondolkozni. Bizonyára csodálkozásba ejti önöket is, hogy az építészeti főiskoláknak nincs joguk maguknak tervezni saját beruházásszükségleteiket, jóllehet, ezek az iskolák nevelik a gyakorlati szakembereket. A technikai főiskola nagyon nehéz, bonyolult és komoly építészeti, gyakorlati problémákat old meg. A tervező intézetek kapacitása túl van terhelve és ezért a legminimálisabb szükségletek tervezésére hosszú ideig várni kellene. Ha a főiskola maga akar tervezni, akkor a pénzügyminisztérium rendelete szerint sok kilogramm súlyú dokumentáción kívül (ennek egy része teljesen felesleges) további 14 okmányt kell beszereznie, többek között bizonylatot arról, hogy a tervek megfelelőek. Ezt a bizonylatot attól a tervező szervezettől kell beszerezni, ahol gyakran megfelelő termelési gyakorlatot nélkülöző volt hallgal^ink ülnek, akik csak néhány évvel ezelőtt fejezték be iskoláikat. Ebből az alkalomból teljes egyetértésemet nyilvánítom Svoboda mérnök elvtárssal, aki a vitában azt mondotta, hogy a tervezésben tapasztalt embereknek kell dolgozniok, akik a termelésben már legalább 5—10 éves gyakorlatot szereztek. Nagyon erélyesen bírálni kell azt az eljárást, ahogy a végzett főiskolásokat az egyes munkahelyeken elhelyezik. Különösen sajnálatos dolog, ha szakemberek idegen munkakörbe kerülnek. Duzzasztógátak szakembereit útépítésre, az útépítőket pedig vízvezetékek és csatornázások építésére osztják be. A legdrasztikusabb példa az egyik erdészeti gazdasági aspiráns esete, 'akit az Erdészeti és Faipari Minisztérium mindmáig nem tudott elhelyezni és ma is a brnói nemzeti bizottságon dolgozik, mint gépírónő. A tudományos káderekkel való pazarlást igazán nem engedhetjük meg magunknak. Szeretnék most rámutatni a brnói főiskolák egészségtelen fejlődésére. 1918 óta Brnóban fokozatosan nem kevesebb, mint 26 különféle főiskolai fakultás nyílt meg. Mindezen főiskolák számára azóta egyetlen önálló épület épült, valamint 1

lh pavilon egy fakultás számára. Ezért az egyes fakultásokat már a burzsoá köztársaság alatt gimnáziumokban, a Vakok Intézetében, diákotthonokban, óvodákban, bérházakban, sőt a községi szegényházban helyeztek el. Sajnos, Brnóban, lényegében semmi sem változott, sőt a helyzet az utóbbi évek folyamán még rosszabbodott is annak következtében, hogy az egyik főiskola kiszorította a másikat, ahelyett, hogy magát a főiskolát szűntették volna meg vagy helyezték volna máshová. Iti van végül a legf.iatalabb főiskola is — a Katonai Technikai Akadémia, amely 8 fakultás épületét, valamenynyi kollégiumot, internátusokat a vasútigazgatőság épületét, számos további objektumot, sőt még a kerületi büntetőtörvényszék épületét is elfoglalta. Nagyon hálásan vesszük tudomásul Lomský tábornok elvtárs, nemzetvédelmi miniszternek azt a kijelentését, hogy a Nemzetvédelmi Minisztérium rendet akar teremteni a felfuvalkodottság, szerénytelenség, a fennhéjázás és a pazarlás jelenségeinek. Kijelentését kötelező ígéretnek tekintjük valamennyi főiskola ésszerű, egyenletes elhelyezéséről és működésének biztosításáról küszöbön álló tárgyalásokra. Ezek a tárgyalások azt célozzák majd, hogy Brnóban a hadsereg, illetve a polgári technikai főiskola és egyéb tanintézetek érdekeinek megkárosítása nélkül oldják meg az elhelyezés kérdését. (Taps.) Brnóban valaha két technika működött, mindegyik 5 fakultással, saját épületben, saját műhelyekkel és laboratóriumokkal. Most a brnói polgári technikai főiskolának egyetlen saját épülete sincs. A Katonai Technikai Akadémia létesítése után ezt a főiskolát erősen megcsonkították, megszüntették gépipari és elektrotechnikai fakultásait, jóllehet Brnóban összpontosul a Csehszlovák Köztársaság gépipari termelésének jelentős része. Emellett a brnói technikai főiskola jó mérnökkádereket adott Brno, Gottwaldov, Jihlava, Olomouc és Ostrava kerületeknek. Hasonlóképpen szükség van arra, hogy Brnóban jogi fakultást létesítsenek. A brnói főiskolák nevében kijelenthetem, hogy minden erőfeszítést megteszünk mindazon feladataink becsületes teljesítése érdekében, amelyek nemcsak a második ötéves tervből, hanem a Csehszlovák Köztársaság fejlődésének egész perspektívájából származnak. Jaroslav Rybka elvtárs felszólalása (C. Budéjovice-i kerület) A strakonicei Cseh Motorkerékpárgyárnak a második ötéves tervben tenrielését kereken 120 százalékkal kell növelnie, ebből a motorok gyártását 200 százalékkal. Ez azt jelenti, hogy 1956-ban 120 000 motorkerékpárt és 35 000 kerékpármotort kell gyártanunk. Ezt a gyarapodást CO százalékban a munkatermelékenység növelése révén kell elérnünk. Örvendetes jelenség, hogy munkásaink és műszaki dolgozóink meg vannak győződve e feladat telejsíthetőségéről. A párt és a kormány tézisei, amelyek a műszaki fejlesztés feladatával foglalkoznak, megmutatják, hogyan biztosítsuk e merész és nagy feladatokat. / Ha utói akarjuk érni és meg akarjuk előzni a legfejlettebb tőkés államokat az egy lakosra jutó termelésben, sürgős feladat számunkra a motorkerékpárgyártás műszaki fejlesztése. Tekintettel a gyártott motorkerékpárok nagy számára, az új technikába befektetett összegek igen kifizetődnének. Ugyanez érvényes a gépkocsi és traktorgyártásra is. Helytelen volna, ha az új technika kérdését csupán egy oldalról vizsgálnók. Tudjuk, hogy gyárainkban mind ez ideig igen sok kihasználatlan tartalék volt, amelyek elősegítik a termelés, a munkatermelékenység fokozását, az önköltségek csökkentését. Mindmáig elégtelenül fejlődik az újítómozgalom, a feltalálók mozgalma, nem használjuk ki kellően az úgynevezett kisgépesítésre szolgáló anyagi eszközöket stb. Tapasztalataink, amelyeket a műszaki fejlesztésről szóló párt- és kormánytézisek alkalmazása során szereztünk, azt mutatják, hogy e téziseket a gyakorlati munkában nem becsülik kellőképpen. Egy példát említek. A termelés lényeges növelésének elérésében döntő szerepet játszanak az egy rendeltetésű, speciális gépek, amelyek segítségével gépesíthetjük é automatizálhatjuk a gyártási folyamatot. Köztársaságunkban azonban nem biztosítjuk kellőképpen az ilyen egyrendeltetésű különleges gépek gyártását. Igen hosszú idő — két-három esztendő — is eltelik a tervrajzok elkészülte és a gép üzembeállítása között. A tőkés államokban hasonló gépi berendezések szállítási határideje 9 hónap a rendeléstől számítva. Ha számbavesszük, hogy köztársaságunkban forgácsoló megmunkálásra szolgáló egyrendeltetésű gépek gyártásával mindössze két üzem foglalkozik, amelyek kapacitása távolról sem felel meg még a saját üzemük szükségletének sem, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy az új technika, nevezetesen a forgácsoló gépek előállításának módját tüzetesen felül kell vizsgálnunk. Jelenleg gyárunk egy igen nagytermelékenységű gépi berendezést állít elő — az első csehszlpvák tengelygyártó automata gépsort. Ezen a gépsoron a munka termelékenységi a következőképpen emelkedik: régente egy tengely gyártási ideje 50 perc volt, ez most másfél percre csökken. Az önműködő gépsor munkábaállításával a munkatermelékenység tehát több mint harmincszorosára emelkedik. Az automata gépsor gyártása gyorsabb befejezésének útjában néhány komoly akadály áll. Elsősorban az elektromotorok igen hosszú szállítási határideje — 18 hónap, továbbá az öntvények, elektroszerelési anyagok hosszú szállítási határideje stb. Mindezek a nehézségek lényegesen lassítják az új technika megteremtésének és a gyártási folyamatba való bevezetésének ütemét. Hasonló nehézségeket kell leküzdeni munkásainknak és technikusainknak más különleges gépek gyártásánál is. Technikusaink azonban minden téren aránylag rövid idő alatt képesek utólérni és megelőzni nevezetesen Nyugat-Németországot a gépkocsik és motorkerékpárok sorozatgyártása technológiája műszaki színvonalának emelésében. Erről tanúskodik néhány a mi üzemünkből vett példa is. Technikusainknak a kutatóintézettel együttműködésben sikerült megoldaniok a galvanikus úton történő fémezés műszakilag igényes problémáit. Munkába állítottunk egy fényező rézés egy fényező galvanikus nikkel fürdőt. Egyes műszaki elemeket szabadalomra terjesztettünk fel. A galvanikus fémbevonás terén tehát utóiértük a tőkés országok fejlett technológiáját és sokszorosára növeltük a munka termelékenységét a régi technológiához képest. Gyárunkban sürgető feladat a zománcozó korszerűsítése és kapacitásának növelése. A kutatóintézet, amely műszaki dolgozóinkkal együttműködve foglalkozik e kérdéssel, csupán a kutatás munkáját végzi és nem oldhatja meg átfogó módon az egész tervezet problémáját. A Projekta vállalatnak sincsenek képzett szakemberei. A szállítóberendezést a hrudími Transporta nemzeti vállalatnak kellene előállítania, de nincs kapacitása. A tunelkemencék a Milevskoi Ötéves Terv Gyár szektorába tartoznak, de ez a gyár sem hajlandó vál,lalni a zománcozók számára szükséges tunelkemencék gyártását, mivel nincs szabad kapacitása. Hasonló a helyzet a ledeči Kovofiniš nemzeti vállalatnál is. Emellett nem érdektelen, hogy az utóbbi vállalat zománcozó berendezés helyett burgonyaültetőgépeket gyárt. Mindebből látható, hogy hiányzik olyasvalaki, aki e különféle nemzeti vállalatok munkáját egybehangolná és irányítaná, hogy a zománcozó komplex gépesítése sürgősen megoldható legyen, s hogy a meddő papirosháború és vitatkozás helyett végre hozzáfogjunk a műszaki fejlesztés tervének gyakorlati megvalósításához. E helyzetből a kiutat a következő intézkedésekben látjuk. Fel kell építeni egy szakosított üzemet, vagy néhány üzemet, amelyek rendelésre szállítanának minden olyan gépi eszközt, mely szükséges a műhelyek automatizáló és mechanizáló berendezésre való felszereléséhez, mégpedig minél rövidebb határidőre. (Taps.) A másik megoldás: Adjanak a gyártő vállalatoknak kellő anyagi eszközöket, hogy maguk teremtsék meg a szükséges kapacitásokat a tervez? irodákban és a termelésben, és maguk biztosítsák a forgácsoló és forgácsolásmentes megmunkálás, hegesztés és zománcozás gépesítéséhez és automatizálásához szükséges valamennyi felszerelés tervezését és előállítását. Noha a műszaki dolgozók és a munkások örömmel üdvözölték a párt és a kormány téziseit a műszaki fejlesztésről, a valóság elsősorban az új technika fejlődéséhez szükséges előfeltételek megteremtésében egészen más. A vállalatok műszaki-termelési és pénzügyi terveiben, amelyek a vállalat számára megteremtik a termelési és gazdasági feladatok teljesítésének minden előfeltételét, nem fordítanak kellő gondot a műszaki fejlesztés és az új technika bevezetésével kapcsolatos feladatok teljesítésére. Az Állami Tervhivatal viszonylag kevés gondot fordít e kérdésre. Technikusaink, elsősorban az üzemi konstruktőrök és technológusok előtt nem nyílt kellő lehetőség ahhoz, hogy a helyszínen ismerjék meg a műszaki haladás legújabb külföldi vívmányait. Ezidén szemmelláthatón megjavult a műszaki dolgozók külföldi tanulmányútjainak terén a helyzet. Kétségtelen, hogy az idegen országokban szerzett tapasztalatok értékes hozzájárulást jelentenek majd gyárainkban a műszaki fejlődés megvalósításához. ' Eladási lehetőségek, gazdaságos termelés szempontjából a motorkerékpárgyártásban még egy probléma merült fel: műszakilag tökéletesebb gyártmányok sorozatos gyártása. E feladat teljesítése lehetetlen jól szervezett és céltudatos fejlesztés híján. Vegyük például a motorkerékpárokat. Jáwa ČZ típusú egységes motorkerékpárunkat tekintik a világ legjobb motorkerékpárjának külsejét és menetképességét tekintve. Van azonban rajta még javítanivaló. Konstruktőreinknek céltudatosan, gyors ütemben kellene dolgozniok új motorkerékpártípusok megtervezésén és a legrövidebb időn belül el kellene készíteniük a prototípusokat a sorozatgyártás számára. Tekintetbe kellene venni azt is, hogy a motorkerékpár szerkezetét a leghaladóbb technológia alapján oldják meg, csökkentsék az egyes alkatrészek súlyát. Ez lényegesen olcsóbbá is tenné a termelést. A motorkerékpárok jól szervezett műszaki fejlesztésétől függ jelentős mértékben, hogy képesek leszünk-e érvényesülni a külföldi piacokon és megtartani jelenlegi piacainkat a világ 112 országában. Ügy látszik, a Gépkocsi- és Mezőgazdasági Gépipari Minisztériumban egyes felelős dolgozóknak egyelőre teljesen mindegy, hogy micsoda új motorkerékpártípusokkal lepik meg a piacot egyes külföldi tőkés vállalatok. Ez a nemtörődömség ártalmas és nem indokolható semmiképpen. Fennáll a veszély, hogy megismétlődik az a helyzet, amely nemrég a skuterek (alacsony építésű motorkerékpárok) esetében állt elő. Gyártásukban lemaradtunk, noha már 1948-ban megalkottuk az első prototípust. Csak tavaly történt döntés arra nézve, hogy kidolgozzuk az új prototípusokat és előkészítsük a skuterek sorozatgyártását. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy mindmáig nem történt döntés, melyik gyár fogja előállítani őkeí és melyik az a gyár, amelynek már, jövőre 5000 darabot kell belőlük eí-» készítenie. Ügy vélem, helyénvaló volna, ha végét vetnők a fejlesztés ügyében tanúsított közömbös magatartásnak, és sokkal bátrabban utalnánk ki az új motorkerékpár-típusok fejlesztési munkáinak biztosításához szükséges, anyagi eszközöket. Helyénvaló volna, ha a fejlesztési munka céljaira felszabadítanák a legtehetségesebb ter-: vező mérnököket és lényegesen fokoznák anyagi érdekeltségüket. A motorkerékpárgyártő iparban és az egész gépiparban a legfontosabb és döntő tényező a tervező mérnök, š az új technika fejlődésének múlhatatlan előfeltétele a rendszeres, erőteljes és céltudatos kutató, tervező munka. Ezt szem előtt kell tartaniok a vállalatok és a minisztériumok minden vezető gazdasági dolgozójának. Tervező mérnökeink érzik és tudják, mit kell tenni a műszaki fejlődés érdekében, és ha kedvező feltételeket teremtenek munkájukhoz, képesek új eredeti dolgokat alkotni, amelyekkel a siker reményében vehetjük fel & versenyt a külföldi piacokon. A párt Központi Bizottsága bizonyos intézkedéseket tett a vállalati igazgatók jogkörének bővítésére. Ä nagyobb hatáskörrel egyidejűleg természetesen felelősségük is megnő azért, hogy a vállalat jól dolgozzon, hogy a műszaki fejlődés zavartalanul haladjon. Ezek az intézkedések bi-: zonyára rövid időn belül éreztetik kedvező hatásukat az új technika fejlesztésének és gyakorlati alkalmazá-. sának cselekvőkész biztosításában is". További kérdés az úgynevezett kétlaki munkások problémája. Miért vetem fel ezt a kérdést? Az egységes földművesszövetkezetek további fejlődése a mi járásunkban, a strakonii ceiben, valamint az egész kerületben — amint azt- a kerületi pártbizottság tagjaként tapasztaltam — szükségessé tették, hogy ezeknek az egykori zselléreknek javarészét megnyerjük a már fennálló és az újonnan alakítandó egységes földművesszövetkezetek számára. A tapasztalat azt mutatja, hogy e törpebirtokosok túlnyomó része nem vesz részt az EFŠZek alakításában, nem lép be a szövetkezetbe. Lássunk néhány számadatot a mi kerületünkből. Tavaly májusban, vagyis abban az időben, amikor sor került az EFSZ-ek szélesebbkörű megalakítására és fejlesztésére, kerületünkben 25 568 munkás élt, akiknek gazdaságuk is volt, de fő foglalkozásukat a mezőgazdaságon kívül űzték. Ez a mezőgazdasági üzemek 50,8 százalékának felel meg. A kétlaki munkások gazdaságaiból, amelyek együttesen a kerület mezőgazdasági üzemeinek felét teszik ki, kereken mindössze 15 százalék tartozik jelenleg az EFSZ-ekbe. Ez azt bizonyítja, hogy e zsellérek számaránya az EFSZ-ekben aránytalanul csekély a tulajdonképpeni földművesek, nevezetesen a középparasztok számához képest. Ez a helyzet százszázalékosan igazolja azt a tapasztalatunkat, hogy az új EFSZ-ek javarészét úgy alakíthattuk meg, hogy megnyertük a földműveseket, főként a középparasztokat. Helytelen volna, ha nem látnók azt a forradalmi szerepet, amelyet a kétlaki munkások játszottak az EFSZ-ek alakításának kezdeti időszakában, nevezetesen 1949—1950-ben. Sokan közülük tevékenyen vettek részt az akciókban, harcoltak a szövetkezetek megalakításáért. Igaz, egyesek közülük ma is tevékenyen és lelkesülten küzdenek az EFSZ-ek alakításáért és aktívan dolgoznak egyes szövetkezetekben. Zömük azonban a szövetkezeten kívül áll. Ez a probléma főként kerületünk ipari járásaiban (Strakonice, České Budéjovice, Tábor és Písek) égető. Miért nem lépnek be ezek a kétlaki munkások az EFSZ-ekbe, miért nem harcolnak a szövetkezet megalakításáért? Igaz, ma még komoly hibákat követünk el a velük végzett politikai munkában. Éppen az ipari járások üzemeiben a politikai munka, a népnevelő munka mindmáig kevés gondot fordít ezekre a kétlaki parasztokra. A falusi pártszervezetek politi(Folytatás a 12. oldalon.) o j szo 1956. június 16. 11