Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-16 / 167. szám, szombat

Csehszlovákia Kommunista Pártiának országos konferenciája Josef Vetrovec elvtárs felszólalása (plzeni kerület) Hogyan és miben segítsük kulturális téren a szocializmus építését hazánkban ? E tekintetben sok nézet van s ez végereílménybea nem baj. De szerintem Kém jó az, fia ezek a nézetek és ellenvélemények a színházban, esztrádműsorokon, kabaréelóadásokon és más művészi tevékenység keretében a néptömegek közé kerülnek és rossz irányba terelik a közönséget. Nem jó az, hogy ezt az állapotot sok esetben megnyugtatónak és helyesnek tartják. Az utóbbi hónapokban sokat beszélnek és írnak a kultúra liberalizmusáról. De ha létezik liberális „szabadság" a kultúrában, ha ezt a liberális „szabadságot" érvényesíthetik a kulturális dolgozók, akkor logikus, hogy nagyrészt liberális kapcsolatok keletkeznek a kultýra és a dolgozók tömegei között, hogy maga a kultúra is liberálissá válik. Az utóbbi időben a művészek körSóen sok a vita atról, mit jelent tulajdonképpen az eszmeiség. Egyfelől az eszmeiséget általában tagadják, másfelől vulgarizálják az eszmeiséget. Azokat a dogmákat, amelyek bizonyos időben a kulturális dolgozók körében minden fronton uralkodtak, most a liberalizmus pótolja. A színházak, esztrádelőadások és más rendítek dramaturgjai erről egyöntetűen meggyőznek bennüket. A nevelő tevékenységet gyakran pótolják a kispolgári előítéletek, az elmaradottság és a maradi gondolkodás ápolásával. Legelőször kezdtünk beszélni a szürkeségről, a sematizmusról, a gondolatszegénységről és az unalmasságról. És most a XX. kongresszus után, amikor a kulturális dolgozók körében kialakult „a felülről jövő parancs" bizonyos fogalma, valóságos anarchiát láthatunk. Miért van ez így? Ügy vélem, színművészetünk egész problémája abban van, hogy a Kulturális Ügyek Minisztériumát a mostani időkben feleslegesen bonyolult, tisztán adminisztratív és amellett következetlen módon irányítják. Ez az eljárás annál komplikáltabb, mert nem tárgyalt közvetlenül a színházakkal, hanem a kerületi és járási nemzeti bizottságok közvetítésével, és a színház a minisztériummal szintén csak ezek közvetítésével tárgyalt. Úgy vélem, hogy a Kulturális Ügyek Minisztériuma nem látott tisztán a színházak irányításának módszereiben. És most, a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa után — ne hogy azt a benyomást keltse, hogy a minisztérium irányítja a színházakat, egyáltalán nem irányítja őket. A színházakat a kerületi nemzeti bizottsághoz, az pedig a minisztériumhoz utasítja. Ez zavart okoz. A Kulturális rügyek Minisztériumán dolgozó mintegy 720 hivatalnok hatáskörében vannak a várak, kastélyok, népmüvelés, műemlékek, színházak, film, sajtó. Csak a legfontosabbakat soroltam fel. A színházi szakosztályt egész sor ügy terheli. Feltétlenül felül kell vizsgálni az eddigi gyakorlatot. Szerintem helytelen lenne, ha ezt az állapotot a gazdaságban alkalmazott decentralizálás módjának gépies alkalmazásával reorganizálnák. A színjátszás decentralizálását nem volna szabad a Kulturális Ügyek Minisztériumán és a kerületi nemzeti bizottságokon működő tisztviselők adminisztratív ügykörévé korlátozni. Ma nem rendelkezünk és a közeljövőben sem lesznek szakképzett kádereink, amelyek ezt a munkát a kerületi nemzeti bizottságokon a színház érdekében jól és nem bürokratikus módon intéznék. Ha ma a minisztérium komoly hibákat követ el 19 kerületben működő 55 színház irányításában, hogyan akarjuk aztán megvalósítani azt, hogy minden kerületi nemzeti bizottságon a dramaturgiát, a káderkérdéseket, a színház gazdasági és pénzügyi kérdéseit szakember intézze. A Kulturális Ügyek Minisztériuma a kerületi nemzeti bizottságok osztályaira bízta a színművészetünk fejlődésével összefüggő egyes alapvető kérdések megoldását és a kerületi nemzeti bizottságok nem voltak képesek ezeket a kérdéseket helyesen értelmezni és helyesen megoldani. Meg kell valósítani kultúránk irányításának decentralizálását ? Igen. De úgy, hogy a lehető legnagyjob mértékben korlátozzuk a felesleges adminisztratív összekötőket, hogy a kultúrában minél jobban korlátozzuk a művészi kérdésekbe beavatkozó tisztviselők számát és az alkotó művészeknek biztosítsuk a lehető legnagyobb kezdeményezést, érvényesülést és ezzel a felelősséget is. Ez nem jelenti azt, hogy a művészek kénye kedvére bízzuk a dolgokat. Ez nem jelenti azt, hogy eltérjünk kultúránk irányításának fő elveitől, hanem azt jelenti, hogy kultúránk irányításában érvényesítjük művészéletünk legegészségesebb, legprogresszívebb erőit. Ez azt jelenti, hogy kitárjuk az ajtót a legprogresszívebb művészek döntése előtt a művészi tevékenység egyes szakmáiban. A színjátszást úgy kell értelmezni, mint szerves egészet, amelynek köztársaságunkban a speciális kerületi és helyi követelményeken kívül nagy szerep jut a szocialista kultúra, a szocialista realizmus, a nagy nemzeti csehszlovák színjátszás fejlesztésében és ápolásában. A Kulturális Ügyek Minisztériumának elsősorban az legyem a feladata, hogy az egyes kulturális ágazatok munkáján kívül távlati fejlődésüket is összhangba és párhuzamba hozza az állam alapvető szükségleteinek, a szocializmus építésének teljesítése és valőraváltása érdekében. Ez eddig nem így volt. A kulturális berendezésekben legszegényebb kerületekre, igy a budejovicei, Karlovy Vary-i, plzeni és jihlavai kerületeknek sokáig ígérgették a kulturális berendezéssk építését. Már régen határoztak arról, hogy a prágai kerület túlméretezett színházapparátusát a plzeni kerületbe, Klátovyba helyezik át. Ez a kérdés a mai napig sincs megoldva. A hivatásos színjátszás szakaszán a Kulturális Ügyek Minisztériuma a feladatokat közvetlenül átruházza a színházakra. A színházak felelős dolgozói közvetlenül a miniszternek tartozzanak felelősséggel és aztán a kerületi nemzeti bizottságok választó szerveinek, ne pedig a hivatalnokoknak, vagy a kerületi nemzeti bizottságok néhány adminisztratív dolgozójának. Engem, mint színészt és színház

1 dolgozót bánt, hogy sem a második ötéves terv téziseiben, sem másutt, sem a Kulturális Ügyek Minisztériumában nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Nem tudtunk meg semmit a csehszlovák színjátszás és kultúra feladatairól és fejlesztéséről. Szükséges, hogy a Központi Bizottság az eddiginél nagyobb mértékben foglalkozzék a kultúrával, annak egyes ágazataival. A művészek elé a párt nagy és megtisztelő feladatot tűzött. De nem mindenki és nem mindig érti meg azokat. Ez igaz. De azok száma, akik egyre mélyebben fogják fel küldetésüket, társadalmunkban, állandóan szaporodik. Mert hiszen mindent, amit alkottunk, a szocialista korszak emberének alkotjuk. Nem lehet és nincs humánusabb művészet, mint a szocialista művészet. Nincs és nem lehet szebb művészi küldetés, mint az a művészet, amely a szocializmusért vívott harc nevében népünk alkotó erejének szabadságát dicsőíti. Jiljí Barák elvtárs felszólalása (olomouci kerület) Pártunk és kormányunk az utóbbi években a mezőgazdasági termelés növelésére összpontosította figyelmét. A fő feladatok egyike az, hogy a mezőgazdasági termelés növelése mellett megműveljünk minden termőterületet a határvidéken. A párt felszólította a fiatalságot, lásson hozzá a parlagon heverő földek megműveléséhez. A CSISZ másodig kongresszusa tavaly egyhangúlag vállalta ezt a feladatot. A fiúk és lányok ezrei utaztak a határvidékre, hogy teljesítsék a párt kitűzte feladatot. Közéjük tartozom én is és velem együtt további 34 fiú és lány a prerovi járásból, örülök, hogy kerületünk ifjúsága nevében köszönthetem az országos pártkonferenciát és tájékoztathatom arról, hogyan teljesítik feladatukat az ifjúsági brigádok. Brigádunk a rimarovi járásban, Moravice községben kezdett dolgozni az állami gazdaságban. Az első napok nehezek voltak. Egyetlen paraszt sem akadt köztünk. A helyi lakosok és az állattenyésztő farm dolgozói sem néztek ránk jó szemmel. Noha a brigídnak nem volt hozzáértő vezetője, s elég szerszám, gép és más felszerelés sem állt rendelkezésünkre, a brigád járásunk és kerületünk más brigádjaival együtt nekifogott a munkának. Mindjárt az elején megalakítottuk az ifjúsági alapszervezetet, amelynek vezetősége a tábor vezetőjével együtt szervezte a munkacsoportokat, biztosította a brigád munkájának naponkénti értékelését, a legjobb dolgozók megállapítását. Tisztességtudó magatartásunkkal, sport. 10 I J S /f) 1956. június 16. kultúra és szórakozások révén»fokozatosan kiépítettük kapcsolatainkat a lakosokkal és megnyertük bizalmukat. Megmutattuk, hogy a határvidéken is lehet dolgozni és nehéz körülmények között is el lehet érni jó eredményeket. Bár tavaly a hozamok nem voltak még nagyok, mégis meghaladták az előző év eredményeit és ez idén még jobbak lesznek. A skályi brigád tagjai több mint 200 mázsa burgonyát termeltek egy hektáron, a jamarticei elvtársnők a lenápolás normáját több mint 500 százalékra teljesítették, a mi brigádunk is jó eredményeket ért el a len és zab termesztésében. Egész brigádunk lelkesedéssel, lendülettel dolgozott, a brigádtagok mindenütt ott voltak, ahol munkájukra szükség volt, nem nézték, éjjel van-e vagy ünnepnap. A szövetkezeti tagokkal együtt kijelentették, hogy az aratást szeptember 25-ig elvégzik, azon a napon lesz az aratóünnep. A szövetkezeti tagok velünk együtt csépeltek, az egyéni gazdálkodók fogatot és szekeret kölcsönöztek és szeptember 25-én az egész falu — CSISZtagok, szövetkezeti tagok és egyén

1Ieg gazdálkodók együtt szórakoztak, ünnepeltek. Az ünnepségre eljött Kusák elvtárs is, a járási pártbizottság vezető titkára, és gazdaságunk igazgatója is, akinek nagy öröme telt bennünk, mert bebizonyította a köz, ségbeli polgároknak, hogy az ifjúság a párt vezetésével alkalmas és képes a feladatok teljesítésére. Utunkon nem állít meg senki. Nem tartóztathat fel bennünket sem az úgynevezett Szabad Európa, sem a névtelen levelek, amelyek brigádunk címére érkeztek. A Szabad Európa kétszer beszélt már brigádunkról. Ellenünk uszította a falut, igyekezett lesemmizni az ifjúsági brigád jelentőségét. Mi további becsületes munkával válaszoltunk, elmélyítettük együttműködésünket a szövetkezettel és a helyi ifjúsági szervezettel és tovább harcolunk a szocialista faluért. (Taps.) Brigádjaink munkája nem volt mindenütt egyenlő. Maguk a brigádtagok sem voltak mentesek hibáktól. Egyesek részegeskedtek, nem dolgoztak becsületesen, becsmérelték a kollektív munkát, nem tartották tiszteletben a brigád munkarendjét, egyes falvakban helytelen fellépésükkel nem nyerték meg a lakosság bizalmát. Mindezért mi, párttagok, a kerületi és járási bizottságok funkcionáriusai viseltük a teljes felelősséget. Egyes tagokat ki kellett zárnunk a brigádokból, sőt egyes brigádokat fel is kellett oszlatni. Ma az ifjúsági brigádokban csak a legjobbak maradtak meg, akik teljesíteni akarják feladatukat és nekünk az a kötelességünk, hogy figyelemmel forduljunk feléjük. A brigádok munkája jobb volna, ha az Állami Gazdaságok Minisztériuma, a főosztályok és az igazgatóságok teljesítenék mindazt, amit pártunk Központi Bizottsága határozatba vett. Az említett hivatalos szervek tavaly sok esetben nem utaltak ki földet a brigádosoknak. Néhány helyen még ez idén sem látták meg, hogy a föld kiutalása elősegíti egyrészt a munkaversenyt, másrészt a föld jobb megművelését. Mindmáig sok brigádnak nincs hozzáértő vezetője, nem utaltak ki fogatot és gépeket, amint azt pártunk Központi Bizottsága elhatározta. Helyén való volna, ha a miniszter elvtárs elmondaná, hogyan teljesítik a lakások, tehénistállók beruházási építkezésének tervét, hogyan gondoskodnak az olyan fiatal emberről, polgárról, aki elhatározta, hogy családot alapít, és tartósan ott marad a határvidéken. (Taps.) Ezzel kapcsolatban az sem ártana, ha a miniszter elvtárs elmagyarázná, milyen következtetéseket vont le az ifjúsági brigádok első országos értekezletéből, amelyet márciusban tartottak meg és milyen következtetésre jutottak ezzel kapcsolatban főosztályaink. Beszéltem a miniszter elvtárssal és megállapítottam, hogy ő maga egyáltalában nincs tájékozódva afelől, milyen volt az értekezlet vitája, hogy ennek alapján intézkedéseket tehessen. Egy év alatt egyetlen házépítést sem láttam és igen kevés gondot fordítanak a tehénistállók építésére is. Még hiányosabb az emberről való gondoskodás. Egyfelől a fiúkat és lányokat a határvidékre hívjuk, másfelöl pedig sok esetben egyes elvtársak felelőtlen eljárása következtében nem teljesítjük azt, amit teljesítenünk kellene. Rá szeretnék mutatni egy ilyen esetre, amilyen tucatjával fordul eiö állami gazdaságainkon. Az egész jarásban vízhiány van, ezt leginkább a mi ifjúsági brigádjaink sínylik meg. Ott is, ahol lehetséges volna vizet nyerni, hivatalaink nem törődnek ezzel a kérdéssel. Brigádunknak például vízvezetékszerelésre lett volna szüksége, ki kellett volna tatarozni az üzemi konyhát és új tűzhelyet keilett volna beszerezni. Tavaly júniusban ellátogattak hozzánk az elvtársak a párt Központi Bizottságáról, velük jött a kormány meghatalmazottja és megállapították, hogy a brigádnak szüksége van vízre, hogy a kályha nem felel meg, hogy meg kell javítani. Mindmáig kályhánk nincs, a javítást sem végezték el, a mosdó ügyét sem intézték el, hosszas harc után a múlt héten végre elvégezték a vízvezetékszerelést, bár már több mint egy esztendeje vagyunk brigádban. Hol a bajok fő gyökere? Az Állami Gazdaságok Minisztériumában és a főosztályon. A főosztályon dolgozó elvtársak nem akarták engedélyezni a javításokat. Ma szereztem tudomást róla, hogy 6 hónap múltán mégis hozzájárultak és százhúszezer koronát engedélyeztek. Át kell azonbari építeni az egész épületet, amire semmi szükség. Hát nem nevetséges do-i log ez? Az egyik oldalon nem tud-i juk, honnan vegyük a pérjst a ja-í vitásokra, a másik oldalon meg használható, jó helyiségeket lebontunk. A' brigád és a pártszrevezet nem ért' egyet a főosztály e döntésével és azt követeli, hogy fejezzék be a fürdőszoba építését, az üzemi konyha tartarozását, a fennmaradó pénzt pedig családi lakóházak tatarozására fordítsák. Ha majd fiataljaink megházasodnak, legyen hol lakniok. A terv gyakran nem felel meg a termelés gyakorlatának. Érdemes volna megfontolni, hogy a határvidékre több szarvasmarhát juttassunk, növeljük a burgonya és a len termőterületét, és a lehető legkisebb mértékre csökkentsük a gabona és a répa vetésterületét, számbavéve a hegyvidéki tájak természeti adottsá-. gait. Technikusaink munkája nem mindig helyes. Mi ennek az oka? Nem adnak nagyobb hatáskört, nem vonják őket személyesen felelősségre és fizetési viszonyaik sem felelnek meg munkájuknak. Alacsony kereset, kis felelősség és szűk hatáskör azt a helytelen nézetet keltik az állami gazdaságok technikusaiban, hogy nem érdemes dolgozniok, hogy a legjobb lesz elszökniök a határvidékről, mindez kifejezésre jut a rossz mtinkaerkölcsben, a munka helytelen megszervezésében a mi ifjúsági brigádjainkban. Mindnyájan ismerjük az ötéves terv javasolt irányelveit, amelyek értelmében a mezőgazdasági termelést 30 százalékkal kell növelni. Tudjuk, hogy ez a feladat teljesíthető. A határvidéken rejtett tartalékaink vadnak. Fiataljaink azért mentek oda, hogy e tartalékokat feltárják. Ehhez leginkább a minisztérium részéről van szükségünk segítségre. Támogassatok abban, hogy megszüntessük mindazokat a hibákat, amelyeket felszólalásomban említettem. Jó fiatalságunk van, amely teljesíti feladatát a határvidéken. Elvtársak, bízzatok bennünk, az ifjúság ott fog dolgozni, ahol a legnagyobb szükség lesz rá. Vilibald Bezdiček elvtárs felszólalása (brnói kerület) Technikai főiskoláink fő feladata, hogy szakképzett kádereket neveljen, ápolja a tudományt és a kutató munkálatokat, kapcsolatban álljon a gyakorlattal, népszerűsítse a tudományt és a technikát a dolgozók legszélesebb tömegei körében. Azoknak a műszaki-mérnöki kádereknek színvonala,, amelyeket népgazdaságunknak adunk, kétségtelenül évről évre emelkedik. Ez az állítás nem származik valamilyen öntetszelgő elbizakodottságból, hanem a gyakorlati szakemberek vé--' leményéböl, akik a diplomavázsgák biztosai. De távolról sem vagyunk elégedettek munkánk eredményével és tudjuk, hogy vannak tartalékok, amelyek lehetővé teszik a fiatal mérnökök szakképzettségének még jelentős mértékben való emelését. Súlyos dolog azonban, hogy termelési gyakorlatunk egyes fiatal mérnökök szemére veti azt, hogy kevéssé éreznek személyes felelősséget. Az új szocialista ember nevelése még erősen a szakmabeli tanítás mögött kullog. Ebben nemcsak a főiskolák tanítói bűnösek, hanem elsősorban a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség és a pártszervezetek. Sokkal nagyobb mértékben foglalkozni kell ezzel a veszélyes fogyatékossággal, minden erőt latba kell vetni és minden nevelői művészetet ki kell fejteni e hiba kiküszöbölésére. A brnói főiskolai hallgatók becsületére szolgál, hogy az utóbbi eseményekben nagyon jól viselkedtek, politikai fejlettséget és érettséget mutattak. A prágai főiskolák küldöttei, akik exportált helytelen politikai határozatokkal jöttek Brnóba, nem értek el sikert náluk. (Taps.) Egyes helyekről egyenesen kiűzték őket, máshol pedig a főiskolások észszerű saját álláspontra helyezkedtek és tiltakozásul a reakciós határozatokkal szemben elhatározták, hogy brigádokat alakítanak a gépipari kiállítás további kiépítésére. (Taps.) Amennyiben egyeseknél hamis nézetek nyilvánultak meg, — s valóban kevés akadt ilyen — maguk a főiskolások erélyesen és határozottari rendet teremtettek velük. Mindazonáltal a főiskolai hallgatók Brnóban is hoztak határozatokat, amelyek egyrészt bírálják a hiányosságokat, másrészt javaslatokat tesznek, vagy követelményeket hangoztatnak a főiskolák munkájának megjavítására. Megegyeznek a CSKP Központi Bizottságának a főiskolák színvonala további emeléséről és fejlesztéséről ez idén kiadott határozatában levő reform-intézkedésekkel. Ügy vélem, ennek többek között a jó pártmunka az oka, de ezzel egyáltalán nem akarom azt mondani, hogy ez a munka hibamentes. A mérnökök egyre inkább tudomá-í nyos műszaki dolgozókká válnak. Azt, amit azelőtt mérnökök végeztek, ma már gyakran megtudják csinálni ipariskolát végzettjeink és a mérnökök egyre inkább az alkotó, feltaláló munka területére kerülnek, amire oktatásuk is irányul. Ezért a főiskolákon folyó tanításnak és nevelésnek ezt figyelembe kell vennie. Ez' a tény államunk valamennyi dolgozójának egyre növekvő szakképzettségéből, hazánk szocialjsta rendszeréből következik. Jogos panaszok hangzottak és hangzanak el a főiskolai hallgatók káder-válogatásáról. Látnunk kell azonban azt a tényt is, hogy főiskoláinkra kevés hallgató jelentkezik éppen a munkás és parasztcsaládokból. Hogyan tegyünk eleget annak a követelménynek, hogy a diákok kiválogatása osztályszempontból jobb legyen, amikor például arra a fakultásra, ahova 180 hallgatót kell felvenni, 150 fiatalember jelentkezik és közülük csupán 40 származik munkás- és parasztcsaládból? A munkás- és parasztcsaládoknak tudatában kellene lenniök annak, hogy milyen fontos és mennyire kötelező tehetséges gyermekeiket főiskolára kül* deni. Az üzemi és falusi pártszervezeteknek nemcsak panaszkodniok kelf . (folytatás a 11. oldalon)