Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-16 / 167. szám, szombat

CsefisiM mmunista Pártjának országos koitférencPa Jiŕí Ryska elvtárs felszólalása (ostravai kerület) (Folytatás a 8. oldalról.) hogy milyen a helyzet a kommunisták elosztását tekintve a bányákban. A kommunistáknak éppen ott kellene dolgozniok, ahol valóban döntés történik a fejtési és feltárási terv teljesítéséről. De éppen ezeken a helyeken legkevesebb a kommunista. A mi üzemünkben két pártszervezet van, összesen 238 taggal, közülük e legfontosabb munkaszakaszokon csupán 47 kommunista dolgozik. A többiek kisegítő és karbantartó munkát végeznek. Ennek az oka részben az is. hogy a szervezet tagjainak kora viszonylag előrehaladott és az öreg bányfisrok már nem végezhetnek termelőmunkát. Ez magától értetődőn fék?zi a pártmunkát e fontos szakaszokon. Az új szénkészletek feltárását szolgáló előkészítő munkák mind ez ideig nem mennek végbe olyan ütemben, amilyet egyes gyors feltáró kollektívák, például Ochmanský, Boháč és más elvtársak munkacsoportjai elérnek. Gondoskodnunk kell róla. hogy valamennyi hasonló munkacsoport elérje az említettek színvonalát. Komoly a helyzet a frontelökészitő brigádok számára szükséges legfontosabb anyaggal és gépekkel való ellátás terén is. Nincs kellő számban THacélszerelvény, nagyteljesítményű fúrógép, a légnyomás sem kielégítő hiányzik sok kisebbfajta anyagféleség, nem kaptuk meg a régóta igért milszekund-robbantó gépeket stb. Komoly dolgok ezek, amelyeket gyorsan, konferenciázás nélkül kell megoldani, már csak azért is, mert hosszabb ideje beszélünk róluk. Nem kevésbé fontos bányáink eddigi szervezete és irányítása is. A szabályzat kellő hatáskörrel ruházza fel a nemzeti vállalatok igazgatóit. A gyakorlatban azonban más a helyzet, mivel a teljes jogkört a tröszt tulajdonítja magának. Ez nem felel meg a termelő munka érdekeinek, és a vezetés eddigi módszere ezer lehetőséget nyújt a felelőtlenségre, a személyes felelősség elkerülésére. Számos felelős tényező és a bányászok véleménye szerint a bányák vezetésének eddigi rendszerében felesleges közbeeső láncszem van az OKR-kombinát és az üzemek között: a trösztök. A dolgot úgy kellene megoldani, hogy az üzemeket alkalmas káderekkel erősítenék meg, az eddigi trösztökből, hasonlóképpen meg kellene erősíteni szakemberekkel az OKRkombinátot, amely közvetlenül irányítaná az üzemek munkáját. Ügyeini kell azonban, nehogy a tíösztböl mindén alkalmazott a kombinátba szökjön és ott megbújjon valami íróasztal mögött. Leginkább arról esik szó minálunk és ezt várjuk konferenciánktól is, hogy lényegesen csökken az adminisztratíva. Ez azonban kizárólag felülről lefelé hajtható végre, nem pedig fo-lított irányban. Most már tőlünk függ, hogyan váltjuk valóra mi odalent az országos konferencián jóváhagyott hathatós intézkedésekét és hogyan járulunk hozzá második ötéves tervünk feladatainak teljesítéséhez. Arnošt Kasala elvtárs felszólalása (pardubicei kerület) A pardubicei járás egyike azoknak, ahol az országos jelentőségű vegyiipar van összpontosítva. A járás egyik részében fokozatosan egy üzemcsoport alakult, a Synthesia, a Rybitvi kelet-csehországi vegyiüzemek, UMA, és Két kutatóintézet. Mindezeket a vállalatokat jelenleg egy energetikai központ látja el. Már 1954 után valószínű volt, hogy a háború előtt, esetleg a háború alatt épült föerömű távolról sem tudja teljesítőerejével fedezni a felsorolt üzemek szükségletét és ezért 1949-ben megkezdték egy új hőerőmű építését. 200 tonna gőzkapacitású » hőerőmű építését tervezték, amely megfelelt az elektromos energiatermelés kapacitásának. Központi szerveink előtt biztosan ismeretesek azok az okok, amelyek miatt az új hőerőmű építése nagyon hosszú ideig tart. Hiszen csupán a próbaüzembehelyezés 1953-tól 1955-ig tartott. Igaz, hogy ebben az időben egéa® sor komoly hiányosság mutatkozott, amelyek közül legjelentősebb volt az a körülmény, hogy a leghivatottabb szakemberek sem voltak képesek a hőerőmű állandó teljesítményét, a feltételezett teljesítmény 60 százaléka fölé emelni. A minisztérium átvevő bizottsága a tervező és az átadó beleegyezésével kijelentette, hogy a tartós teljesítmény maximálisan 125 tonna, ami csak kissé haladja meg a feltételezett kapacitás 60 százalékát. Ez a teljesítmény még a saját fogyasztással is csökkent. Ennek a helyzetnek következményei magától értetődőek és katasztrofálisnak is mondhatók, amit végeredményben teljes mértékben bebizonyított az idei tél. Közvetlen hatása volt ennek 1956 első negyedévében a Rybitvi kelet-csehországi vegyiüzemekben a termelési feladat teljesítésére. Emellett a vegyipar termelésének terjedelmét lényegesen növelni kell és a második ötéves tervben új üzemrészeket kell megindítani. A jövő kilátások szempontjából ez a helyzet ugyan meg van oldva, mivel ki van dolgozva a beruházási fpladat az eddigi hőerőmű bővítésére. De az az idő, amikor már számíthatunk a kibővített kapacitású hőerőmű termelésére, még nagyon messze van. És biztosan nem tévedek, ha azt mondom, hogy még azon radikális intézkedések mellett is, amelyeket talán meg lehetne tenni, a kibővített hőerőmű feladatát legkorábban 1959ig teljesíthetné. Az a nézetem, hogy a vegyiipari minisztérium főenergetikusának és a főosztályok energetikusainak ezt a problémát minél hamarabb meg kellene oldaniok. Azonnal keresniök kellene pótgőzforrásokat, amelyek már e télen hozzájárulnának járásunkban a vegyiiparban mutatkozó helyzet megoldásához. Ugyanilyen körülményes vegyiüzemeinkben a gáz kérdése is. Ebben az évben a Rybitvi kelet-csehországi vegyiüzemekben a termelés menete komolyan akadályozva volt és a kisfogyasztók ellátása is korlátozva vo'.t. Javasoljuk, hogy tegyenek intézkedéseket egy távvezeték gyors ütemben való kiépítésére Pardubice és Olomouc között és eddig az ideig, míg ez el nem készül, a világítógáz folyamatosabb és elegendő mennyiségben való gyártását biztosítsák — a Sztálinüzemekben és Kiadnon is. Iparunkban a termelési feladatok sikeses teljesítésével kapcsolatban msg kell látnunk dolgozóink egyes követelményeit is. EVisorban azcknak a követelményeknek rugalmasabb elintézéséről van szó, amelyek a dolgozóknak munkahelyükre való utazásával kapcsolatban fordu'nak elő. Foglalkozni kell a Csehszlovák Államvasutaknak a vállalatokkal és üzemekkel szemben való álláspontjával. Például tanúi vagyunk annak, hogy a Csehszlovák Államvasutak akkor állítanak be vasúti kocsikat, amikor akarnak, és akkor vontatják őket el, amikor akarják. A veszteglési dijat pedig az üzemek fizetik. De egész sor bizonyítékunk van arról, hogy a kiürített vagonok hosszú órákon keresztül állnak a mellékvágányokon anélkül, hogy a Csehszlovák Államvasutak onnan kivontatnák és felhasználnák őket. A járási pártbizottságban a központi és kerületi bizottság határozatával és beszámolójával összhangban, a pártmunka megjavításának szakaszán új utakra tértünk. Elsősorban a járési bizottság tagjainak munkáját javítjuk meg. A járási bizottság és irodájának üléseire kollektíven gondosan előkészítjük az anyagot, amivé! elérjük azt, hogy az égető kérdéseket alaposabban megtárgyaljuk. Eddig komoly hibákkal küzdünk munkánkban és így még nagyobb kárunkra van az, ha pártmunkánkat még valaki más is nehezíti. Ügy gondolom, hogy az egyes gyakran nagyon komoly kérdések megoldására helyes lenne, ha a minisztérium és a főosztályok dolgozói, főként ha kommunisták, felvilágosítanák az intézkedésekről vagy a helyzetről az összüzemi vagy a járási pártbizottságot. A pardubicei járásban talán még nem fordult elő, hogy vegyiipari minisztérium, vagy a minisztérium képviselői közül, vagy a főosztályok képviselői közül valaki ellátogatott volna a járási pártbizottságra, hogy fontos kérdésekről tanácskozhattunk volna velük. így például januárban a Dymitrij üzem I. számú részlegén bizonyos nyersanyagokban komoly hejyzet állott elő. Ennek az lett a következménye, hogy a részleg munkásai és technikusai saját hibájukon kívül kevesebb bért és fizetést kaptak. A dolgozók körében mutatkozó komoly felháborodást haladéktalanul meg kellett oldani,,,-,Ezért kértük, hogy Budinsky igazgató elvtárs, látogasson el az üzembe. Budinsky eiv^ társ eljött ugyan az üzembe, talán foglalkozott is az üggyel, de az egész helyzetről nem értesítette sem az összüzemi sem a járási pártbizottságot. A pártszerveknek úgyszólván ki kellett nyomozniok, hogy a főosztály mennyiben vesz részt az ügy megoldásában. Hasonló eset fordult elő az UMA üzemben is, ahol a vegyiipari minisztérium dolgbzói ellenőrizték az üzem gazdálkodását. Jelenlétük és a dolgozókhoz intézett kérdéseik érthetően izgalmat keltettek az üzemben. Az ellenőrzés befejezése után az elvtársak, ahogy jöttek, el is mentek anélkül, hogy az üzem valamelyik felelős szervét, főleg a pártbizottságot az ellenőrzés eredményéről és intézkedéseikről felvilágosították volna. Az üzemben az ellenőrzés után sokkal több a találgatás, mint azelőtt, Ez természetesen nem jSrul hozzá az üzem dolgozóinak nyugalmához, nem tekintve azt, hogy az ellenőrzést végző elvtársak helytelen eljárása folytán egyes emberek az üzemi igazgatóval szembehelyezkedtek. A?ért beszélek erről, hogy hasonló esetek töbl?é ne ismétlődjenek és javasoljuk, hogy keressenek megoldást arra, hogy a pártszerveket akár az üzemben, akúr a járásban megismertessék azokkal az eredményekkel, amelyeket a vegyiipari minisztérium, vagy a főosztály dolgozói az üzemben elértek. ján Zemánek elvtárs felszólalása (besztercebányai kerület) 1960-ban a kékkői szénbányáknak körülbelül 900 ezer tonna szenet kell kitermelniök, beleszámítva az épülőben levő üzemek fejtését. Ez az 1956. évi termelés kétszeresének felel meg. A kékkői bányászok teljes tudatában vannak azoknak a feladatoknak, amelyek rájuk várnak és amelyekre már most felkészülnek. Ezt bizonyítja, hogy már két negyedévben elnyertük a Tüzelőanyagügyi Minisztérium és a Szakszervezeti Szövetség vörös zászlaját. (TŽips.) Emellett azonban fel kell hívni az országos konferencia figyelmét néhány fontos probléma megoldására, amely nélkül nem iehet teljesíteni e nagy feladatokat. A fokozott követelményeket a tervezés és a dokumentáció terén biztosítani kell "lódon, hogy a lehető leggyorsabban megkezdhessük a kékkői és a felsőesztergályi új üzemek építését. Az eddigi gyakorlat azt bizonyította, hogy az új üzemek a hiányos tervezési felkészültség é.s az építkezési termelés elégtelen biztosítása miatt túlságosan hosszú ideig épültek, ezt mai nagy teladataink msl'.et: nem engedhetjük meg. Ez a tény ne n felel meg a szénipar fejlődése nagy követelményeinek. Az új üzemek felépítésével egyidejűleg egybe kell hangolni a felszíni berendezések felépítését olyan módon, hogy' ne maradjanak el a földalatti építkezések mögött. Az új üzemek építésével egybe kell hangolni a technikai fejlesztést és biztosítani kell a legnehezebb munkák, főleg a földalatti munkák teljes gépesítését, mégpedig kiváló minőségű bányagépekkel. A helyzet azonban az, hogy pótalkatrészek hiánya és az anyag rossz minősége miatt gyakori az üzemzavar a gépi berendezésekben es ezzel kapcsolatban sok a leállás a fejtésnél. Ez főleg a nehéz páncélos szállítógépek különféle fajtáinál, az ,,Ostroj" szállítószalagoknál, a villamos fúrógépeknél, de főieg a különböző típusú szivattyúknál fordul elő. Példaként rámutatok, hogy mintegy 8 kihasználtatlan fúrógépünk van, mert nem biztosították az alkatrészek, főleg a kapcsolók pótlását. A fejtés fokozásával szorosan öszszefüggő további komoly probléma a nem kielégítő szállítás. Az üzemből történő szénszállítás tehergépkocsikon történik, ami nagyon drága és az egy tonnára eső termelési költséget átlagosan 6,50 koronával drágítja. Van ugyan egy vasútvonal, ame'y magyar területen átvezet, de az' csak csekély hordképességű. A teherkocsin mai hiánya ellenére a vasúti kocsikat alépítményük csekély hordképessége miatt csak 50 százalékban használhatjuk ki. A becslés szerint ez a vasútvonal nem biztosítja a tervfeladatok szerint 'kibányászott szén elszállítását a most épülő Dolina üzemből sem, amely üzem 1960-ban teljes kapacitással fog dolgozni. Ha hozzászámítjuk a további épülő üzemek szénfejtését, a kékkői és a felsöesztergályi bányákét_ valamint az építészeti termelés szükségleteit, világos képet kapunk arról, hogy komolyan foglalkoznunk kell népgazdasági szempontból a Losonc—Kékkő vonal kiépítésévei. Ezzel pedig az irányelvtervezet nem számol, jóllehet az egész járás lakosai az irányelvtervezet megtárgyalásánál erre mutattak rá a leginKább. A kékkői szénmedence fejlesztésevei kapcsolatban meg kell oldani a szociális kérdéseket és a lakásépítést, mert a terv feltételezi a munkaerők számának növekedését. E célból 960 lakásegységet kell építeni és a legényszállások befogadóképességét 850 ágyra kell bővíteni. A terv 368 lakásegység építésével számol, a legényszállások befogadóképességének bővítésére azonban nem gondol. Az eddigi feltételek nem biztosítják dolgozóink követelményeit. A kórház építését csak 1959-ben akarják megkezdeni; pedig az eddigi ideiglenes, 45 ágyas kórház nem képes fedezni a 37 ezer lakosú járás szükségleteit. Az egész dél szlovákiai szénmedence komoly problémája a nagy ivóvízhiány. Az ivóvíz problémáját 1950-től a mai napig nem oldották meg. A jövőben az egész területet hozzá akarják kapcsolni a közép-szlovákiai vízvezeték rendszerhez, amely mű azonban csak a harmadik ötéves tervben kerül megvalósításra. Besztercebányai kerületünk jelentős helyet foglal el a nyersanyagforrások biztosításában és a színes fém termelésben. A földtani kutatások eddigi tapasztalatai kerületünkben azt mutatják, hogy további intenzívebb kutatással újabb színes fém- és érclelőhelyeket nyerhetünk, íőleg a körmöci, selmeci, újbányái, nyustyai, losonci, zólyomi járásokban. Ajáijljuk az országos konferenciának, hogy a földtani kutatásnak nagyobb figyelmet szenteljen, főleg a vállalatok és intézetek káderbeli biztosításának és az egyes részlegek kádereinek a kutatómunkák gyors és jóminöségű elvégzése érdekében. Alžbeta Adlerová elvtársnő felszólalása (kassai kerület) A Keletszlovákiai Gépgyár viszonyairól fogok beszélni. Ezt a gyárat 1949-ben kezdték építeni. 1950-ben elkészült egy csarnok. Igen örültünk neki, hogy Kelet-Szlovákiában nagy gépgyár épül. Örömünk azonban korai volt. Azóta a gyár építése nem halad előre, még távlati képünk sincs a jövőről. E kérdésünkre a második ötéves terv irányelvei sem adnak választ. Milyen körülmények között dolgoznak a munkások ebben az üzemben? Az alapüzem egyetlen csarnokból áll, amelyben a megmunkáló és a bádogsajtoló nyert elhelyezést. Az alapüzem mellett van még egy műhelyünk is, amelyet az építőipari vállalattól kaptunk kölcsönbe; a távolság a két épület között 2 km. Ebben a műhelyben a munkások mindent kézi erővel végeznek. Az öntöde 5 km távolságban van az alapüzemcől. Egykori kapitalista vállalat ez, amely megérett a lebontásra. Itt is a munka java részét kézi erővel végzik. Az efféle termelés semmiesetn; sem mondható gazdaságosnak; ezt bizonyítja, hogy vállalatunk 400—600 százalék üzemi rezsi-költséget mutat ki. Ez természetesen rossz vért szül a munkások között, akik azt mondják, hoyy efféle gazdálkodás mellett soha nem vergődünk zöld ágra. Csupán az alapüzembe és vissza történi szőllitásoivon a második ötéves terv során Káron.millió koronát takaríthatnánk meg. A minisztérium, bár tud a helyzetről, nem oldja meg e kérdést. Nincs állandó termelési tervünk. Ilyen viszonyok között nehéz biztosítani a tervteljesítést, növelni a munkatermelékenységet, csökkenteni az önköltséget. Tavaly az alapszervezet bizottságának egyre csak azzal kellett törődnie, hogy min fognak dolgozni a munkások, mert a volt vállalati igazgató, Uhnavy elvtárs e kérdéssel igen keveset törődött. Idén a helyzet anynyiban javult, hogy év elejétől teljesítjük a tervet. Ezzel azonban nem lehetünk elégedettek, mert noha a terv teljesedik, az emberek kihasználatlanul töltik idejüket és elvándorolnak a vállalattól, mert kevés a munka. Csupán 1955-ben 1060 ember hagyta el a vállalatot. Svatoš elvtárs, a második számú főosztály vezetője ez év május 16-án meglátogatta üzemünket. Örültünk, hogy beszélni fog a vállalat konkrét feladatairól, a gyártási tervről stb. Éppen nyilvános pártgyűlés volt, amelyen ö is részt vett. Svatoš elvtárs azonban semmit sem mondott nekünk. Ügy látszott, Svatoš elvtárs egyáltalán nem azért jött az üzembe, hogy segítsen, vagy problémákat megoldjon, hanem, hogy egyszerűen kirándulást tett Kassára. Az a benyomásom, hogy Svatoš elvtárs egyáltalában nem alkalmas személy oly fontos funkció betöltésére, mint egy főosztály vezetése. Csak két ízben járt az üzemben és akkor is kizárólag a vállalat vezetőségével értekezett, aztán végigsétált a csarnokon, munkással nem áilt szóba, s azt gondolta magában, hogy eleget tett a tömegekkel való kapcsolatnak. A munka biztosításának és a géppark kihasználásának kérdését a főosztály úgy oldja meg, hog> egymás után leszerelteti a gépeket, mert nálunk nincsenek kihasználva, ahelyett, hogy gondoskodna e gépek számára munkáról. A bürokráciával kapcsolatban csak néhány gyöngyszemet említek, amelyek természetesen megkeserítik életünket. Egy elektródhoz például, amelynek ára néhány fillér, két papiros kell. Zárszámadáskor úgy járkálnak a munkások a papirosokkal, mintha hirtelenében könyvelésre adták volna fejüket. Az igazgatónak annyi illetékessége sincs, hogy dönthessen róla, ki érdemel prémiumot. Ezt is a főosztály határozza meg, amely csak papirosjelentésekből ismeri az embereket. Néhány szó a pártmunkáról. Pártszervezetünk munkája fokozatosan javul. Városi szervezetünkben és egész kerületünkben sem fordult elő, hogy akárcsak egy javaslat hangzott volna el pártkongresszus összehívására. Ezzel szemben elvtársaink a vita során indítványokkal léptek fel, hogyan lehetne minél gyorsabban leküzdeni a hibákat, hogy biztosítsuk a párt általános irányvonalának megvalósítását. Igen éles bíráló szavak hangzottak el a párt Központi Bizottságának munkájáról is. Az elvtársak rámutattak arra, hogy a Központi Bizottság tagjai és a központi apparátusok dolgozói közül igen kevesen járnak el a párt alapszervezeteibe. A Központi Bizottság tagjai nem ismerik az odalent kialakult konkrét helyzetet és az apparátus dolgozói gyakran helytelenül tájékoztatják őket. Bízunk benne, hogy ez a hiba a párt országos konferenciája után megszűnik. A kassai városi pártbizottság plenáris ülésén és sok szervezetben az elvtársak azt javasolták, bővítsék ki a városi bizottság plénumát. Ebben az értelemben az alapszabályzat módosítását javasoljuk. A kassai városi pártszervezetnek több mint 6000 tagja és tagjelöltje van, összesen 240nél tőbb alapszervezetet képvisel, a plénumnak 21 tagja és 7 póttagja van. Ekkora szervezethez képest a fenti szám igen kicsi. Ez főként abban nyilvánult meg, hogy a plénum tagjai nem mindig vettek részt a plenáris gyűlések beszámolójának előkészítésében. Ma ezt a fogyatékosságot már megszüntettük. A városi pártbizottság mellett három szakbizottságot alakítottunk, az egyik az ipar továbbfejlesztésével, a másik az ipar és az építőipar műszaki fejlesztésével, a harmadik a vállalaton belüli önálló elszámolás bevezetésével foglalkozik. E szakbizottságokban szakemberek és a legjobb pártmunkások foglalnak helyet. ÜJ S 2 O 1956. június 16 9