Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-16 / 167. szám, szombat

Csehszlovákia Kommunista Pártiának országos konferenciája Bohumír Lomský elvtárs felszólalása (Folytatás a 6. oldalról) seregünk tartalékos parancsnoki kádereinek iskolázását, a polgári védelem és a Hadsereggel Együttműködő Szövetség kérdéseinek megoldását. Ha értékeljük a hadsereg harcképessége emelésében és az ország védelmi képességének emelésében elért eredményeket, látnunk kell, hogy a kétségtelenül elért sikerek nem az egyének érdemei, hanem a párt, a kormány és a nép rendszeres gondoskodásának, a párthoz és néphez hü tábornokok, tisztek, altisztek étfjjá* katonák szorgalmas és önfeláldozói munkájának eredményei. A párt- és. ifjúsági szervezetek — segítségének eredményei. Ezzel összefüggésben kö-_ szünetünket fejezzük ki a szovjet, hadseregnek, mely e téren valóban testvéri segítséget nyújtott és nyújt nekünk. Hadseregünk tagjai nemcsak katonai kötelességeik teljesítésével,< hanem népgazdaságunknak nyújtott" segítségükkel is bizonyítják hűségüket. E segítség terjedelmét bizonyítja pl. az, hogy 1955-ben a hadsereg tagjai egyetlen hónap leforgása alatt csupán az aratási munkákban három és fél millió munkaórát dolgoztak, A párt Központi Bizottságának a hadseregre vonatkozó bírálata és a lefolytatott vita elősegítette munkánk számos hiányosságának feltárását, melyekkel ha nem is minden nehézség nélkül, de következetesen leszámolni igyekszünk. Folyamatban van a minisztérium irányító szervei számának csökkentése és decentralizálása. Bizonyos káderváltoztatásokat is megvalósítottunk. Intézkedéseket tettünk és teszünk a gazdaságosság emelésére, a felesleges dicsekvés megszüntetésére és további javaslatokat tárgyalunk és valósítunk meg. A pártszervezetekben folytatott vitában azonban egyes helytelen nézetek is felmerültek. Olyan intézkedéseket javasolnak, melyek a katoínai élet szigorú szervezettségének, a •katonai fegyelemnek meggyengítésé- ' re, az igényesség csökkentésére vezetnének és elősegítenék a katonaságnak elvonását a kiképzéstől. Az ilyen javaslatok a hadsereg harci felkészültségének és harcképességének csökkentésére vezetnek és ezért nem engedhetünk meg ilyesmit. Elvtársak! A párt vonala hazánk, védelmi képessége megszilárdításának kérdéseiben helyes és helyes is volt. Most az a fő, hogy mindenütt alaposan teljesítsék és eltorzítását megakadályozzák. Tudatában vagyunk annak, hogy a. párt vonalának teljesítése a honvédelem kérdéseiben azt jelenti, hogv az osztatlan parancsnoki teljhatalom megszilárdítása alapján tovább növeljük a hadsereg harci felkészültségét f O és harcképességét. Feladatunk a legkorszerűbb technikával felszereini hadseregünket, sokoldalúan megjavítani különösen a politikai és nevelő munkát, megszilárdítani a hadsereg és a nép kapcsolatát, megszilárdítani a Szovjetunió és a többi népi demokratikus országok hadseregével való szövetséget és gyorsan megszüntetni a hiányosságokat. Nagyok és igényesek a teljesítésre váró feladatok, hanem a parancsno-kok, a politikai szervek, a pártszervezetek és a hadsereg összes tagjainak önfeláldozó szorgalmával és kezdeményezésével becsülettel teljesítjük kötelességünket. Megvannak erre az összes feltételek. Néphadseregünk bírja a párt, a kormány és a nép teljes támogatását, mindent megkap, ami feladatának teljesítéséhez szükséges. Ha a párt Központi Bizottsága még nagyobb figyelmet fog szentelni a hadsereghek, — amint azt Novotný elvtárs mondta — akkor ez további nagy segítséget fog jelenteni. A parancsnoki kar és a hadsereg minden tagja hálásak ezért a nagy segítségért és nevükben biztosíthatom önöket, hogy a párt és a -nép soha sem csalatkozik bennük, mert bármikor becsülettel elvégzik feladataikat a szocialista haza védelmében. (Taps.) Márie Urbanová elvtársnó felszólalása(gottwaldovi kerület) Az országos konferencia tiszteletére a gottwaldovi Svit üzemben 156 vállalati, illetve üzemi kötelezettséget vállaltak. Kerületünk ipara a tervfeladatokat a nyerstermelésben az év első négy hónapjában 102,4 százalékra teljesítette és ez meggyőző bizonyítéka annak, hogy dolgozóink teljesít'k kötelezettségeiket. Sikereink azonban még átütőbbek, a pártszervezetek munkája még hatékonyabb volna, ha nem gátolna benjiünket a népgazdaság irányításának alacsony színvonala valamennyi szakaszon. Nem vagyok az első és bizonyára nem az utolsó vitafelszólaló, aki a tervezés hibáiról beszél, mégis néhány példát sorolok fel. A valasi faüzemek — a Bystrice

% pod Hostynem üzem december 29-én kapott Csupán tervet, mégpedig az év egy hónapjára szólót. Az üzem kénytelen volt munkásokat elbocsátani és túllépni béralapját. Március utolsó napján végül megkaptuk az első negyedévi tervet, amely előirányozta a dolgozók számának fokozását és, magasabb nyerstermelést írt elő. Ezáltal az elért eredeti eredmények 8 százalékkal rosszabbodtak. Júliusban^ azonban a munkások számát további' nyolcvannal akarják csökkenteni. Az önköltségekben az üzemnek a bükkgömbfa felvásárlását folyóméterenként 179 koronával kell kalkulálnia, jólle-; het a gömbfát 200 koronáért kell vásárolnia. Ez azt jelenti, hogy saját hibáján kívül egy évi önköltségeit csupán a gömbfa tervezett és valódi ára közötti különbségben több mint egymillió koronával túlhaladja. Az Erdészeti és Faipari Minisztérium III. főosztálya ismeri ezen üzem raktár- és kezelő helyiségeit, de a gömbfa indokolatlan mérvű szállításával az üzemet csupán fekbérben félmillió koronával károsította meg, nem tekintve az ebből keletkező további károkat. Az iparvágány egész hosszában szószerint gömbfával megrakott vagonok százai álltak abban az időben, amikor például a hranicei cementgyárnak égető szüksége volt vagonokra. A legérdekesebb a dologban az, hogy a szállításért, ami komoly károkat okozott nekünk, az állami erdészet dolgozói több százezer korona prémiumot kaptak. És mindez azért, mert az Erdészeti és Faipari Minisztérium II. és III. főosztályának vezető dolgozói nem tudnak egymással megegyezni. Ez a mucsai gazdálkodás előidéz olyan eseteket is, hogy Bystricába impregnált talpfák érkeznek Zvolenból, jóllehet üzemünk közvetlenül a helyszínen talpfát impregnál. Más esetben Bystricából kellett impregnált oszlopokat szállítani Zvolenba és nyers talpfákat a csehországi Breznicében levő impregnáló üzembe. És Šmid, a III. főosztály előadója az üzem dolgozóira még haragudott is, hogy ilyen esztelenségek ellen tiltakoztak. Tervezésünk és népgazdaságunk irányításának bírálatánál újból mag kell emlékeznem a volt Bata-kombinát túlzott delimitációjáról. Ez a kombinát magába foglalta a bőrcserző, a cipőkészítő üzemet, harisnya, gumikészítőüzemet, gépgyárat, a kereskedelmet és a kutatóintézeteket. Lehetséges, hogy egy teljesen önellátó kombinátnak ez az összetétele nem felel meg a mi népgazdaságunknak, de ép ésszel nem érthetjük meg, hogy egy vállalat helyén miért kellett 34 vállalatot létesíteni. Hogy az adminisztratív munkák elburjánzottak, azt talán nem kell hangsúlyoznom. Rosszabb az, hogy az azelőtt kölcsönösen együttműködő szektorok kapcsolatait megbontották, az együttműködés helyét gyakran súrlódások foglalták el, a régebbi egységes vállalat különféle szakaszainak arányos fejlődése komoly veszélyben forog. Svitnek például nincsenek alkatrészei egyes cipőgyártó gépekhez, amelyek emiatt már több éve nincsenek üzemben. A minisztériumok között folyó hosszas huzavona veszélyeztette jó hírnevünket a külföldi piacokon, ahova nem szállítottunk préselt gumicipőformákat. 34 szétforgácsolt vállalat és vállalatocska perspektíva-tervei csupán utópia, mert senki sem tudja, hogyan fognak tovább fejlődni, ki — kinek fog engedni, hosszadalmas veszekedések folynak a termelési területekért stb. Kételkedem az ilyen „szervezés" hasznosságában. A tervezéshez tartozik a fogyasztási szövetkezetek átszervezésének szakadatlan láncolata is. Ennek három év óta egyetlen eredménye van: növekednek az adminisztrációs munkák, nehézkes a falusi kereskedelem. Nehezen indokolható számos gyártmány sorozatos termelése a termeiő szövetkezetekben is. Az otrokovicei modern cipőkrémgyárát csak 40 százalékban használják ki, de két évvel ezelőtt Szlovákiában az ottani termelőszövetkezetek új cipőkrémgyárat létesítettek. A termelés irányításával és tervezésével közvetlenül összefügg az új technika bevezetésére irányuló törekvés. Itt is sok kárt okoz azonban az erős centralizmus. Ha a második ötéves tervben válóban fel akarjuk újítani gépállományunkat, akkor meg kell szabadulnunk minden bürokratikus előírástői, amelyek szerint az új gépek termeléséhez vezető út a konstrukciós rajzok elkészítésétől 5—6 évig tart. Az ilyen gép tulajdonképpen már régi akkor, mikor elkezdjük sorozatgyártását. A gépiparban dolgozó elvtársaknak ugyan ezer kifogásuk van mentségükre, de ha tovább folytatjuk az eddigi gyakorlatot, akkor soha új technikát nem ^tudunk bevezetni éš a külföldi piacokon sem álljuk meg helyünket. A plasztikus anyagok — amelyeké kétségtelenül a jövő — termelése sem fejlődhet új gépek nélkül. A napajedlai Fatra-üzem elvtársainak érthetetlen, hogy a gottwaldovi kutatóintézetben megoldott gépszerkezeteket nem gyárthatják ugyanazon objektum gépgyárai, hanem egy más csehországi üzem gyártja azokat. Dolgozóink számos ilyen esetet bírálnak. Ezért bizonyosan élénk visszhangot kelt konferenciánknak az a határozata, amely csökkenti a minisztériumok számát, változtatásokat eszközöl a tervezés rendszerében és jogkörüket decentralizálja. Majd mi magunk gondoskodunk arról, hogy a konferencia határozatait a gyakorlatban el ne ferdítsék, senki se találjon olyan hátsó ajtót, ahol becsempészhetné a bürokratizmust életünkbe. (Taps.) Még néhány megjegyzést szeretnék tenni az emberről való szociális gondoskodásról. Társadalmi rendszerünk sikerei vitathatatlanok. Még meggyőzőbbek lesznek azonban, ha megszüntetjük a bérpolitika terén levő hibákat. Ügy vélem, helytelen Svitben Jiholen mintájára bevezetni a bérrendszert, mert ez a mi viszonyainkban nagyon bonyolult, áttekinthetetlen, megnehezíti a bérek kiszámítását és a szükséges ellenőrzést. Végül meg kellene szüntetni a kiáltó különbségeket a különböző iparágazatol: ugyanazon foglalkozásban levő dolgozói munkájáért való jutalmazásban. A Svit és a Vörös Október üzemek gumimühelyeinek kalanderistái teljesen egyforma munkát végeznek, ugyanolyan feltételek mellett egyforma eredménnyel, mégis mindegyiket másképpen jutalmazzák, mert az egyik üzem az vegyiiparhoz, a másik pedig a könnyűiparhoz tartozik. Az emberről való gondoskodáshoz tartozik a lakásépítés is. Éppúgy, mint más kerületekben, nálunk Is állandó lakáshiány mutatkozik, a lakásépítés nem fedi az igazi szükségletet. Erre főleg a gottwaldovi kerületben fizettünk rá. Gottwaldovban, amely eredetileg nem volt a kerületi székhely, a gyári lakásokat a kerületi szervek dolgozói kapták meg, s nekünk nem engedtek új lakásokat építeni. Az Állami Építészeti Bizottságnak sokkal erélyesebben kellene követnie a lakástervezés megvalósítását, kivívnia a panel-építkezések gyorsabb fejlődését és nem szabadna figyelmén kívül hagynia az új és jó építőanyagot — az agyagbetont sem. A munkások nagyon hálásan fogadták azt a konferenciahatározatot, amely szerint egységesíteni kell a munkások és hivatalnokok nemzeti biztosítását, valamint azt a határozatot is, mely szerint le kell szállítani a járadék jogosultság korhatárát. A szocializmus humánus küldetésének megfelelne az is, ha nagyobb gondot fordítanának .az öreg munkásokra. A terv mutatószámaiban a vállalatoknak bizonyos könnyítéseket kellene tenniök, hogy a terv teljesítésének megzavarása nélkül csökkent munkaképességű munkásokat alkalmazhassanak. Karel Nemec elvtárs felszólalása (Karlovy-Vary-i kerület) A tudomány és a technika fejlődése egyre nagyobb követelményeket ró ránk, a jáchymovi bányák dolgozóira. Hisz az atomkorszakban élünk. Ezért nagyon sok függ az atomenergiatermeléshez szükséges nyersanyag fejtésétől. Mi, a jáchymovi bányák vájárjai örülünk annak, hogy közvetlenül részt veszünk a világbéke megszilárdításában. Igyekezünk, hogy elég nyersanyagot adjunk új, nagyobb teljesítményű gépek számára, hogy segítsük a legnagyobb mértékben megerősíteni hazánkat. E törekvésünkben azonban még sok hibát követünk el, ami akadályoz bennünket abban, hogy még több uránércet adjunk. E hibák közé tartozik elsősorban a dolgozókról, főleg a brigádosokról való elégtelen gondoskodás. Már amikor brigádosokat toboroznak a jáchymovi bányákba, nem beszélnek velük az igazsághoz híven, elferdített képet adnak nekik a jáchymovi bányák életéről, munkakörülményeiről és helyzetéről. A jáchymovi bányákban látjuk, hogy a párt- és a kormány gondoskodik a dolgozókról. Ez szemléltetően kifejezésre jut az új lakásegységek építésében. E gondoskodásnak azonban fogyatékosságai is vannak. A vízvezeték építésére adott kormányhatáridőt nem tartották be és több mint 250 lakásegységet nem adhatnak át rendeltetésének amiatt, hogy nincs viz. Az üzemi szervezeteknek az üzemben való ellenőrzési joga is nagyon kevéssé érvényesül. Nemcsak az üzemi szervezetek, hanem az összüzemi bizottság, valamint a járási pártbizottság hiányos munkájáról tanúskodik az, hogy amikor ez év áprilisában leszállították a kiskereskedelmi fogyasztási árakat, a jáchymovi körzetben ezzel egyidejűleg a munkások jövedelme is csökkent azáltal, hogy megvonták tőlük a lakbérre kiutalt pótlékot. Ez az intézkedés helyes volt ugyan, de már régebben meg kellett volna tenrii, ezt a pótlékot ugyanis jogtalanul fizették ki. Ezzel egyidejűleg rendezték a fémtartalmáért kifizetett prémiumokat is, mégpedig úgy, hogy egyes esetekben a vájárok keresete 10—18 százalékkal csökkent és ennek következtében megtörtént, hogy a jáchymovi vájárok ez év áprilisában nem az életszín-: vonal emeléséről, hanem csökkené-? séről beszéltek és ez végül megnyíl-: vánult a termelési terv teljesítésében is. A prémium-rendszer ugyanis úgy volt kidolgozva, hogy kétféleképperi lehetett azt magyarázni. A prémiumokat helytelenül fizették ki. 100 százalékos prémiumot, ami vájároknak és a többi dolgozóknak, a technikusoknak és kollektoroknak jár, akik szintén részt vesznek a termelésben és igényük van ércprémiumra, az említett 100 százalékos termelésen felüli termelésért fizettek ki. Csak 8l hónap után jöttek rá, hogy ezeket á dolgozókat az említett 100 százalékos termelésért is prémium illeti. Meg kellett kezdeni a prémiumok helyes kifizetését. A vájárokat meg tudtulc győzni, hogy nem kaphatnak olyan jutalmat, ami nem illeti meg őket, dé nem tudtuk megmondani, hogy miért jöttek rá a prémiumok helytelen kifizetésére csak ily hosszú idő után, mégpedig éppen a fogyasztási árucikkek leszállítása idején. Ňemzeti vállalatunk szervezete sem tökéletes még. Főleg az új tömbök előkészítését sok ízben hanyagul végzik. Végül előfordul az is, hogy rohammunkával, vasárnapi műszakokkal lehet csak teljesíteni a termelési feladatokat. A középtechnikai kádereknek nincs megfelelő szakképzettségük. Nem szervezik a munkát. A jáchymovi bányák mellett működő CSKP járási bizottságnak megszüntetése és üzemi bizottságok megválasztása a jáchymovi vállalat egyas körzeteiben, jelentős javulást hozott a pártszervezet munkájában. Jobbá, szorosabbá vált az üzemekben levő alapszervezetekkel fenntartott kapcsolatuk, az összüzemi bizottság tagjai ós az instruktorok kara által. Szükséges, hogy a magkutatás íejp Iődésének jelfenlegi idejében a párt Központi Bizottságának illetékes tényező;, valamint a kormány is fokozott figyelmet szenteljen a jáchymovi bányakörzet problémáinak. Stanislav Prokop elvtárs felszólalása (plzeňi kerület) Engedjék meg először is, hogy az ejpovicei vasércbányák és ércdúsítók nevében jelentsem konferenciánknak, hogy teljesítettük kötelezettségünket: a konferencia tiszteletére üzembe helyeztük az utolsó, tizedik agglomerációs kemencét. (Taps.) Ami azonban e kötelezettségünk megvalósítását az ejpovicei bányákban és agglomerációs üzemrészlegekben megelőzte, jellemző egész beruházási felépítésünkre és annak hiányosságaira. Az ejpovicei agglomerációs üzem építését hat kormányhatározat előzte meg és csupán a hetedik valósult meg. Nehezen hihető, hogy oly magas szerv, mint kormányunk, hat határozatot hoz, amelyek nem valósulnak meg, egyrészt azért, mert nem reálisak, másrészt pedig azért, mert határidőn belüli teljesítésük nincs biztosítva. Még érdekesebb volna azonban megállapítani, ki adja kormányunknak azokat az alapokat, amelyek szerint határoz és azután ezért az istenes tevékenységért a felelősséget viseli. Mivel ez az állapot már ismert, és egy évvel ezelőtt bírálták is, a kormány határozatot hozott, hogy a kohó- és ércbányászati miniszter elvtárs vonja felelősségre azokat a felelőtlen dolgozókat, akik a kormánynak ilyen indítványokat terjesztenek elő. Mivel ennek már egy éve, remélem, hogy valóban levonták ezeket a következtetéseket. Amikor végre az agglomerációs építkezésről szóló hetedik kormányhatározatnak reális alapjai voltak, újabb huzavona kezdődött az építés körül. Először két beruházó váltotta fel egymást, míg megalakult végül a „Ejpovicei Vasércbányák és Agglomerációs Berendezések" nevű vállalat, amely az építést befejezte és azt üzembe helyezte. Az volt a helyzet, hogy az egyik invesztornak például vállalati igazgatósága volt Prágában mintegy 80 alkalmazottal és Ejpovicén, Prágától 80 kilométerre üzeme volt 40 munkással. Hasonló volt a helyzet a fő szállítónál is, amely az építkezés folyamán változott, egyszer három igazgató is kicserélődött és ugyanekkor három ízben megváltozott az a fő igazgatóság, amely az építkezést vezette. Olyan helyzet állott elő, hogy az egyik vállalat a szervezést és az építési hely előkészítését végezte, míg a másik vállalat magát az építkezést valósította meg. És igy történt, hogy felépült például a központi betonozó, amely „a jó gazdaságosság" nevében 300 méternyire volt az iparvágánytól, valószínűleg azért, liogy a cementet szállító vagonok kirakása amennyire csak lehet, „gyorsan és gazdaságosan" történjék. Ehhez még hozzá kell tennünk, hogy ilyen módon tulajdonképpen az építészeti termelés bűneit leplezték. Az építészeti termelés tervének teljesítése gyakorlatilag mindig egyforma, — vagyis nem teljesítik. — A beruházási felépítésben ennek az állapotnak óriási következményei vannak. Gyakran mondjuk, hogy a terv törvény. De hozzá kell tennünk, hogy ez a törvény nálunk nem mindenkire egyformán érvényes. Ha például a bánya nem teljesíti a tervet, az egész köztársaság a feje tetejére áll, de az építészetnek ezt hoszszú éveken át eltúrik. Beruházási felépítésünk egy másik fájdalmas pontja a szerelési munkák. Ma az az állapot, hogy a tervez* intézet tervrajzokat készít, a gyár szerelési berendezéseket termel és u speciális szerelési vállalat ezt a berendezést szereli. Egyik a másiktól semmiképpen sem függ és rendszerint nem is törekszenek nagyon valamelyest együttműködni. Inkább az fordul elő, hogy egymás hibáit ürügyként felhasználják. Sokkal jobb volna, (Folytatás a 8. oldalon.) 0 J SZÖ 1956. június 16