Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-16 / 167. szám, szombat

Cfehsiiovákia Kommunista Pártjának országos konferenciája Oldrich Burda elvtárs felszólalása (Hr. Králove-i kerület) (Folytatás az 5. oldalról) lyásuk alól. Ahol ezt nem teszik, ott az EFSZ-ek megalakítása érdekében folytatott agitáció gyenge eredményeket mutat. Ami a régi EFSZ-eket illeti, nálunk a szövetkezetek többsége kisebbségi. Az adott helyzetben amikor az EFSZ-ek gyakran elszigetelődnek a kis- és középparasztok tói, a kulákok még bizonyos befolyást gyakorolnak a földművesekre. A földműveseknek a fennálló szövetkezetekbe való megnyerésénél ismételten találkozunk a kulák befolyásával és érveivel. Ezért a fennálló szövetkezetek tagalapjának kibővítése sem mehet végbe a kulák elleni harc nélkül. Ne becsüljük túl a kulákok erejét, másrészt a kulákok elleni harc gazdasági, politikai szükségességének lebecsülése kerületünkben azt jelentené, hogy nem haladunk előre sikeresen a falu szocializálásában. Mi eddig éppen a kulákok elleni politikai harcban hátul kullogtunk és gyakran adminisztratív beavatkozásokra korlátoztuk munkánkat. Most .amikor a konferencia megvalósítja az osztályharc elvi kérdését, az a fő, hogy ne kövessük el a régi hibákat. Az osztályharc kérdéseit mindeddig a marxizmus-leninizmus tanácsadó és tanulmányi helyein és az aktívákon megmagyarázzuk, ami helyes. Helytelen azonban, hogy közvetlenül a falvakban nem rtíagyarázzuk eléggé ezeket a ké-déseket. Azt hiszem, hogy az osztályharc problémáinak megvilágítása nem lehet öncélú, hanem szoros összefüggésben kell állnia az új EFSZ-ek megalakításának munkájával. Ezért a falu helyzetének gazdaság

: elemzésével együtt osztály- és politikai elemzést is kell végezni, hogy tudjuk kire támaszkodjunk a szövetkezetek megalakításánál és honnan, mely oldalról várhatunk ellenállást. Emellett sok hibát kell helyrehozni abból az időből, amikor a középparasztokat is kulákoknak bélyegezték és még máig is kulákokként szerepelnek a begyűjtési meghatalmazottaknál és a GTÁ-kon. Az elméleti kérdések magyarázatával összefüggésben figyelmeztetni kell arra, hogy funkcionáriusaink nincsenek megelégedve a Nová Mysl színvonalával. A Nová Mysl számos jó cikke -ellenére elméletileg nem eléggé kielégítően indokolja és dolgozza fel a pártpolitika számos elvi kérdését. Például a Nová Mysl kevéssé világítja meg a kulákok kiszorításának és korlátozásának politikáját, melyet a pártkongresszus tűzött ki. Ugyanezen időben, amikor a Központi Bizottság hangsúlyozta, hogy a kulákokkal szembeni politikánkban alapjában véve nincs mit változtatni, a Nová Mysl negyedik számában cikket közöltek, mely tartalmával határozottan nem segített a kulákok elleni álláspont megvilágításában és csupán zavart keltett az elvtársak körében. A Nová Mysl cikkei nem eléggé érthetőek, a kevésbé tapasztalt dolgozók számára nehezen emészthetőek és igen gyakran elvontak. Ami a készenlétet illeti, lassan kezdjük megszokni, hogy aminek magyarázatára most lenne szükségünk, a Nová Mysl jelentékeny késéssel közli. Nem lenne rossz, ha az elvtársak kiterjesztenék a lap szerzői körét gyakorlati emberek bevonásával. Kerületeinkben és járásainkban már számos tapasztalt és elméletileg fejlett elvtárs van, akik cikkeikkel sokat segítenének különösen a közgazdasági kérdésekben, amiben a Nová Mysl még jelentékeny hiányosságokban szenved. Meg vagyunk győződve arról, hogy a pártmunkának az SZKP XX, kongresszusa utáni felélénkülése elősegíti a párttagok fejlődésének javítását és szabályozását. A pártszervezetek vonzóereje azzal nő, hogyan tudják megoldani a komoly helyi problémákat. Ez azonban nem csupán a pártszervezetektől függ, Elősegíti-e a pártszervezet vonzóerejét például az, hogy a Győzelmes Február Üzemben, mely kerületünk legnagyobb üzeme, az összes dolgozók tudják, hogy a pártszervezet nem képes megoldani a tervezés komoly hiányosságait, az anyagellátás problémáit stb., mert az illetékes központi gazdasági szervek nem reagálnak a pártszervezet javaslataira. Lehetetlenség az, hogy a múlt évhez hasonlóan még ebben az évben is egész éven át foglalkozni kelljen az üzem komoly tervprobiémáinak megoldásával, és a minisztériumon és a miniszterelnökséggel folytatott eredménytelen tárgyalások után teljes tanácstalanságban a párt Központi Bi zottsága Politikai Irodájához kelljen fordulni. Sok esetben még olyan a helyzet, hogy a pártszervezetek a sürgős gazdaság' problémák megtárgyalását csaknem titkosnak tartják. Nem csoda tehát, ha a pártszervezetek egy része nem eléggé vonzó a dolgozók előtt, ha még azt sem tudják, hogy tulajdonképpen mivel foglalkozik a pártszervezet, mit old meg és mit akar cselekedni helyi viszonylatban. Most még nagyobb súlyt kell fektetnünk a tagok jobb előkészítésére és arra is, hogy a pártszervezeteknek a sürgős kérdésekkel kapcsolatban i hozott határozatának teljesítésére azonnal a megtárgyalásuk után megszervezzék a tömegpolitikai munkát, a népnevelők munkáját, a munkahelyeken rendezett beszélgetéseket, nyilvános gyűléseket stb. Meg fogjuk oldani a bürokratizmus kérdését magában a pártgazdálkodásban. A pártgazdálkodás túlságosan centralizált. Például a járási pártszervezet adminisztratív erői fizetésének 20 koronás változtatását egészen- a Központi Bizottságig viszik fel döntésre. A jelenlegi állapot következménye különösen a járásban mutatkozik meg, ahol a járási dolgozók egy része nem képes elvégezni a nagytömegű adminisztrációs munkát, habár nem ritkán 16 órát is dolgoznak naponta. Itt még nem beszélek takarítónőink normájáról. A megoldást a gazdasági decentralizálásban és az adminisztráció leegyszerűsítésében látom. Végül néhány tapasztalát és javaslat a hegyi szövetkezetek problémáihoz, melyekről itt már ugyan beszéltek, de ezek kerületünkben különösen égető problémák. Egyet értünk azzal, amit itt egyes • elvtársak már mondtak, hogy a magasabb fekvésű körzetekben el kell érni, hogy a fő piaci termelés az állattenyésztési termelés és egyes ipari növények termelése legyen. Ennek elérésére alapvetően ki akarjuk bővíteni a takarmányalapot a hegyekben. Emellett az első komoly probléma a talajjavítás, mely mindeddig nagy területeken jelentősen elhanyagolt állapotban van. A talajnak csupán trágyázással és a magasabb fekvésekben műtrágyázással való termékenyítése az eddigi alacsony marhaállomány mellett jelentősen nehéz feladat. Ezért feltétlenül szükségesnek tartjuk a talajnak egyidejű zöld trágyázással való javítását, ami a hegyi körzetekben a füves vetésforgó szerinti (eljárás megvalósítását követeli. A szántóföldek állapotának rendezése megköveteli az állami tervben feltüntetett szántóföldterületek vál toztatását. Mindeddig ilyen irányú tárgyalásaink a központi szervekkel sikertelenek voltak. Az elvtársak ugyan egyetértenek velünk, de senki sem hajlandó ezeket a változtatásokat a tervben keresztülvinni. Nem tartható tovább a jelenlegi állapot, amikor a legmagasabb fekvésű hegyi szövetkezetekben évente átlagosan 300 vagon gabonát vásárolunk fel, emellett oda ismét háromszáz vagon magvastakarmányt, cukorgyári répaszeletet szállítunk. Csupán a múlt évben lemaradó hegyi szövetkezeteknek 4 696 000 korona pénzsegélyt nyújtottak, emellett e szövetkezetek helyzete lényegében semmit sem javult, mert nem oldottuk meg a termelési problémákat. A takarmányalap megjavítása lehetővé leszi számunkra a szarvasmarhaés tehénállomány lényeges növelését. Elemzésünk alapján négy-öt év leforgása alatt a legmagasabb fekvésű hegyi körzetekben 12—15 ezer darabbal, vagyis 30—35 százalékkal emelhetjük a szarvasmarhaállományt. A hegyi területeken kedvező feltételek vannak tenyészállat-állomány megteremtésére. Nincsenek azonban elég tapasztalt kádereink, akiket megnyerhetnénk erre a munkára, a fajtenyésztésre alkalmas területeken. Ezzel összefüggésben helyesnek tartjuk, hogy a mezőgazdasági szakemberek megnyerésére nagyobb előnyöket nyújtsanak azoknak, akik a hegyi körzetekben levő szövetkezetekbe, vagy állami gazdaságokba jönnek. Nem gondolunk zsír, a sertésállomány növelésére, mert nevelésükhöz nincs megfelelő takarmányalap, azonban egyes helyeken ki akarjuk terjeszteni a juhtenyésztést. A feltétlenül szükséges intézkedések további csoportja a határmenti körzetek beépítése, amit most kerületünk két járásában végzünk. Ez alkalomból szükségesnek tartjuk felhívni a figyelmet arra, hogy a hegyi körzetek jelenlegi termelési helyzetében és a kevés ipari munkalehetőség mellett egyes helyeken nehezen oldjuk meg a határmenti körzetek betelepítését, mert egyrészt megnyerik az embereket, másrészt a már ott élő emberek fokozatosan elköltöznek. Ezért a mezőgazdasági termelés megoldásával egyidejűleg munkalehetőségeket kell adni a hegyi körzetekben egyes iparvállalatok felújításával, esetleg új üzemek berendezésével. Nem kívánunk valamilyen messzemenő beruházásokat. Nagy lehetőségünk van köés mészkő fejtésre, lehetőségek vannak az eddig bezárt fűrésztelepek kihasználására, melyeket felhasználhatunk az EFSZ-ek építkezési szükségleteinek előállítására. Szükségesnek tartjuk végül figyelmeztetni a hegyi körzetek mezőgazdasági munkája gépesítésének sürgős megoldására. Eddig a GTÄ-knak nincs elég talajjavító gépük, nincs elég szénabegyűjtésre alkalmas gépük a mi nehéz terepünkön. Tökéletesíteni kell a lenbegyűjtéshez szükséges kombájnokat a hegyi körzetek viszonyaira. Az EFSZ-ek gépesítési feladatai közül meg akarjuk oldani az állattenyésztési termeléshez szükséges gépesítés kérdéseit, mely munkaerőhiány következtében sokkal égetőbb probléma, mint a síkságokon. Hálásak leszünk minden tanácsért és bírálatért, mi is ezt tervezzük és örömmel üdvözöljük a Központi Bizottság azon határozatát, hogy meg kell oldani problémáinkat, hogy a legrövidebb időn belül megjavítsuk a hegyi körzetek termelését az ötéves terv sikeres teljesítése és a hegyi körzetekben lakó dolgozók termelési és életfeltételeinek további megjavítása érdekében. (Taps.) Bohumír Lomský elvtárs felszólalása Elvtársak! Pártunk külpolitikánkban teljes mértékben érvényesíti a külöböző társadalmi rendszerű államok békés együttélése lenini alapelvét. Erről tanúskodik a kapitalista államokkal való kulturális és kereskedelmi kapcsolatok megjavítása, a Szovjetunió tömeggyilkoló fegyverek betiltására és a fegyveres erők leszállítására vonatkozó javaslatainak támogatása, az 1956. évi nemzetvédelmi költségvetési kiadások leszállítására és 6

ÜJ SZÓ 1956. június 16. hadseregünk létszáma csökkentésének következetes megvalósítására vonatkozó javaslatok. Pártunk és kormányunk tettekkel bizonyítja, hogy békét akarunk, építeni akarunk és Viszszautasítjuk a háborút, mint a vitás nemzetközi kérdések megoldásának eszközét. A békepolitika azonban főleg az Amerikai Egyesült Államok és Nyugat-Németország agresszív 'reakciós köreinek ellenállásába ütköztek, amelyek szorgalmasan tovább folytatják háborús előkészületeiket. Tegyük fel a kérdést, hogyan reagáltak a reakciós körök a szocialista tábor hadseregei létszámának csökkentésére. Semmit sem, tettek a fegyverkezés és a háborús előkészületek korlátozására, sőt ellenkezőleg, az Amerikai Egyesült Államok a jövő évi költségvetési javaslatban a hatalmas 41,5 milliárd dolláros katonai kiadásokat 42,5 milliárd dollárra emeli, vagyis az összes költségvetési kiadások 65,3 százalékára és az Egyesült Államok kormánya ezenkívül még további fél milliárd dollár megszavazását követeli. Jelentékeny részt szentelnek a légierők, főként, a stratégiai repülés kiépítésére és a tömeggyilkolő fegyverek termelésére. Nyugat-Németországban a szövetségi kormány jelentékeny tevékenységet fejt ki a Nyugat-Németország-i Bundeswehr gyorsított kiépítésére. Általános katonai kötelezettséget készül bevezetni és 12 hadosztályt kiépíteni már 1957 első felében, vagyis kilenc hónappal előbb, mint ahogy a párizsi egyezményben tervezték. Nyugat-Németország már átvette az első jelentősebb fegyverszállítmányt. Az Atlanti-tömb agreszszív céljaival összefüggésben a tömb vezérkara a hálorú kezdetén az atomés hidrogénfegyverek meglepetésszerű felhasználására számít. Ezért gyors ütemben kiépítik a repülőtereket és szüntelenül emelik az atomfegyvereket és irányított lövegeket kezelő amerikai egvségek számát különösen Nyugat-Németországban. Az Egyesült Államok visszautasítja a Szovjetuniónak a tömeggyilkoló fegyverek betiltására irányuló javaslatait és a világ közvéleményének tiltakozása ellenére tovább folytatják kísérleteiket. 1956 május égén Bikini szigetén újabb hidrogénbombát robbantottak. Emellett még a lefegyverzésre irányuló saját javaslataikat is visszavonják, mihelyt kitűnik, hogy valamennyire is részben elfogadható a Szovjetunió és a többi békeszerető országok számára. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa megmutatta, hogy az imperialista háborús körök gyönyörű szavakkal leplezett szorgalmas katonai előkészületei ellenére nem tarhatjuK elkerülhetetlennek a háborút. Ezért a világban mindjobban szaporodnak azok a társadalmi erők, melyek képesek megakadályozni a háborút és megvédelmezni a békét. A, fegyverzetben és a korszerű hadvezetés módszerében beállott öszszes változások megkövetelik, hogy a hadsereg vezetésének szervezete és rendszere biztosítsa az összes katonák legnagyobb akarat- és cselekvési egységét, a parancsnokok lehető leggyorsabb elhatározási képességét és operatív beavatkozását a gyorsan változó harci helyzetekben. A hadseregvezetés ilyen szervezését és rendszerét csupán az osztatlan parancsnoki teljhatalom alapelvén lehet kiépíteni, mint azt már Novotný elvtárs beszámolójában hangsúlyozta Az osztatlan parancsnoki teljhatalom lényegéből fakad minden parancsnok felelőssége a pártpolitika megvalósításáért a hadseregben és az a kötelesség, hogy állandóan az alárendeltek egész kollektívájának teremtő kezdeményezésére és ^tapasztalataira, párt és ifjúsági szervezeteink szervező és nevelő erejére támaszkodjék. Ebben a kérdésben nem volt mindig világos a helyzet és a nemrég lefolyt vitában egyes elvtársak hajlandóságot mutattak arra, hogy az osztatlan parancsnoki teljhatalom elvét személyi kultusz elvével összetévesszék. Ez helytelen. A párt mindent megtesz annak érdekében, hogy az osztatlan parancsnoki teljhatalom elvét szüntelenül szilárdítsa a hadseregben. A parancsnok parancsa törvény az alárendelteknek, melyről nem lehet vitázni. A parancsnokok osztatlan parancsnoki teljhatalmát és tekintélyét azonban azzal fogjuk legjobban megszilárdítani, ha a parancsnokok állandóan tovább képezik magukat politikailag és szakmailag, hogy alárendeltjeik példás, igazi nevelőjévé és tanácsadójává váljanak. Hangsúlyozni kell, hogy a szocialista tábor országainak hadseregei a dicső szovjet hadsereggel az élükön és közöttük a mi hadseregünk is e tarsadalmi erők hatalmas támaszát jelentik. Mi nem akarunk háborút, békére törekszünk, azonban tevékenységünkben az adott helyzetből kell kiindulnunk. Ez megköveteli tőlünk, hogy állandóan éberek legyünk és szüntelenül emeljük hazánk védelmi képességét,- növeljük fegyveres erőink harci felkészültségét és harcképességét. Ez megköveteli, hogy a hadsereget és főleg a légelhárító védelmet — a légierőt — a tudomány legújabb ismereteire támaszkodó legkorszerűbb technikával szereljük fel. Védelmi képességünk nagy megerősítését fogja jelenteni a második ötéves terv igényes építő feladatainak teljesítése, amivel a világ legfejlettebb ipari államai közé fogunk kerülni. A jelenkori hadsereg harckészségét és harcképességét már nem értékelhetjük a második világháború legigényesebb mértékével sem. A X. kongresszus óta pártunk vezetése alatt a csehszlovák hadsereg szervezetileg megszilárdult, növelte harckészségét, minőségileg megjavultak a parancsnoki káderek. Hadseregünk a magasabb harcképesség felé haladó útján számos hiányosságot feltár és leküzd, melyek gátolták gyorsabb fejlődését. A harci felkészültségben parancsnokaink és a katonai vezérkarok nem csekély sikereket értek el az új módszerű harcvezetés tudományának elsajátításában. Határozottan végezni kell azonban az önelégültség hangulatával, mélyrehatóbban kell tanulmányozni és elsajátítani a jelenlegi harci tudomány leghatékonyabb módszerét. Szélesebb mértékben kell kifejleszteni a katonai-tudományos munkát és nagyobb mértékben, gyorsabban kell érvényesíteni a kiképzésben a harci felkészültség olýan módszereit, melyeket az új módszerű harcvezetés és a katonaság állandó magasfokú harci felkészültségének kívánalmai megkövetelnek. A hadseregnek korszerű harci technikával való ellátása is megjavult a párt és a kormány gondoskodásának, fejlett iparunknak és ipari dolgozóinknak köszönhetően. Engedjék mejj, hogy e helyről az öszszes katonák nevében köszönetet mondjak pártunknak és kormányunknak, munkásainknak, mérnökeinknek és tudósainknak. '(Taps.) Lényegében befejeződött hadseregünk gépesítése. Légierőnk korszerű lökhajtásos, vadász és bombázó repülőgépekkel rendelkezik. Még más világszínvonalat elérő fegyvereink is vannak. Azonban a haditudomány és a technika hatalmas fejlődése megköveteli, hogy mi is még intenzivebben fejlesszük hadászatunkat és a legkorszerűbb technikát vezessük be a hadseregbe. A technika természetesen csupán akkor teljesítheti felaťatát a harcban, ha a parancsnokok és a katonák mesteri módon elsajátítják. A párt mindig arra tanít és tanított bennünket, hogy néphadseregünk legyőzhetetlen lesz, ha ezer meg ezaf szállal kapcsolódik dolgozó népünk < höz. Hadseregünk mélyen a népbeii gyökerezik. Parancsnoki karunk 99,7 százaléka a dolgozók soraiból kerül ki. Ebből 65,5 százalék a kommunista, akik védelmezik a párt politikáját é.t harcolnak megvalósításáért. Tagadha-r tatlan azonban, hogy egyes esetekbenelőfordul e kapcsolat gyengülése. Főként az elszigetelődést, a szerénytelenség, a feltűnésvágy, fölényesség és a pazarlás jelenségeit kell megszüntetni. A káderpolitikában bizonyos javulás elérése ellenére még következetesebben kell betartani a káderelosztás lenini alapelveit, melyek a kádereknek munkaképesség és politikai fejlettség szerinti elosztását követelik meg. Feltétlenül kell kádertartalékot kialakítani, nagy gondot kell fordítani főként az ifjabb parancsnokok-' ra, amire a hadvezetőség már megteszi a szükséges intézkedéseket. Még nagyobb figyelemmel kell eljárni az összes katonák személyi kérdéseinek megoldásában. A hadsereg kiépítésében jelentékeny szerepet játszik a pártpolitikai munka. Nincs olyan szakasz a hadseregben, ahol ne érvényesülne e munka kihatása. Hogy a hadsereg erkölcsi politikai állapota egészségesnek mondható, hogy a 'hadsereg tagjai hűségesek a párthoz, kormányhoz és a dolgozó néphez, ahhoz nagy mértékben hozzájárult éppen a pártpolitikai munka, a pártszervezetek és az összes kommunisták munkája. Ennek ellenére azonban semmi esetre sem lehetünk elégedettek. A pártpolitikai munka az utóbbi években nem tudott lépést tartani a hadsereg szükségleteinek és feladatainak növekedésével. Ez nemcsak a politikai szerveknek és a pártszervezeteknek, hanem azon parancsnokoknak is bűne, akik inkább a katonaság harci felkészültségét irányítják és a pártpolitikai munka irányításáról megfeledkeznek. A pártpolitikai munka hatékonyságát a katonák fegyelmének állapotából, katonai kötelességük teljesítésében tanúsított önfeláldozásukból és aktivitásukból és a kommunista nevelésükben elért eredményekből kell megítélni. Ha minden eshetőségre biztosítani akarjuk magunkat, nem elég csak a hadseregnek figyelmet szentelni. Fokozni kell az ifjúság védelmi előkészítéséről való gondoskodást, had(Folytatás a 7. oldalon.1