Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-16 / 167. szám, szombat

Csehszlovákia Kommunista Pártiénak országos konferenciája František Vodsloň elvtárs felszólalása (prágai kerület) (Folytatás a 4 ildalról.) nemzeti bizottság centrális ügye. De itt is megkötöttük az államhatalom helyi szerveinek kezdeményezését. A költségvetés jóváhagyása a nemzeti bizottságok formális aktusává váll csupán. A nemzeti bizottság itt sem vehet részt a költségvetés összeállításában, s nem változtathat rajta. Az érvényes irányelvek szerint a íénzügyminisztérium az egyes fejeseteknek megfelelően szétírja a kerületi költségvetéseket. Az egyes fejezetekben és csoportokban 13 fajta Blapvető kiadás van feltüntetve. Ebben a szervezési tagozottságban a kerületi nemzeti bizottság szétírja a költségvetést a járásokra, a járások pedig a helyi nemzeti bizottságokra. Ebben a felosztásban a szétírás természetesen direktív jellegű. Ez azt jelenti, hogy a nemzeti bizottságok ezen a szétíráson lényegében semmit sem változtathatnak. Ez a '•akorlat gátolja a helyi nemzeti bizottságok kezdeményezését, lehetetlenné teszi, hogy saját feltételeik szerint ítéljék meg, mely feladatokat tartják a legfontosabbaknak, hol lehet valamit megtakarítani és hol van szükség a kiadások bővítésére. Nyíltan megmondják, tudatában vannak annak, hogy nem követelhetnek mindent, de nem tudják megérteni, miért n m tudják úgy széttervezni a kormány pénzeszközeit, ahogy arra a községben szükség van. S ez azután arra vezet, hogy a helyi nemzeti bizottságok ülései gyakran csak formálisak. A költségvetéseket a községek és a járások gazdasági feladataitői függetlenül állítják össze. A nemzeti bizottságok nem hajlandók megtárgyalni a költségvetést, amelyen természetesen mit sem változtathatnak. Gyakran a lakosság sem érdeklődik a község költségvetésének ilyen formális megtárgyalása iránt. Ez az eljárás a nemzeti bizottság tagjait és dolgozóit nemcsak passzivitásra neveli, hanem arra is, hogy a kiutalt hiteleket minden áron elköltsék valamire, csakhogy azok el ne vesszenek, mert ezeket az összegeket hosszas procedúrák nélkül nem tudják más célokra, olyan célokra fordítani, amire szükség volna. Ha a mondottakhoz hozzátesszük, a béruházási tervezés, az anyagitechnikai ellátás, a villamosítás, a helyi nyersanyagforrások felhasználása szakaszán tett megszorításokat, kialakul szemünk előtt az a helyzet, hogy a helyi nemzeti bizottságok tulajdonképpen eddig semmit sem intéztek el és a nemzeti bizottság a községekben elveszti választóinak bizalmát. Sőt még azt is mondják, vajon milyen létjogosultság van tulajdonképpen a nemzeti bizottságnak, amikor semmit sem tud elintézni. Ez a nemzeti bizottságok tagjainak rezignáltságához vezet, mert a nemzeti bizottságok semmiképpen sem érdekelt területe gazdasági és pénzügyi terveinek összeállításában és nem érdekelt anyagilag sem gazdálkodásának eredményében, területe_ tervének teljesítésében. Az esetek százait és ezreit lehetne felsorolni, melyek bizonyítják, hogy a nemzeti bizottságok keze meg van kötözve, hogy lehetetlenné teszik minden józan ész ellenére a dolgozók kezdeményezésének érvényesítését, mind a központilag tervezett szakaszokon, mind pedig azokon, amelyeket közvetlenül a nemzeti bizotságoknak kell igazgatniok. Továbbá azzal a kérdéssel akarok foglalkozni, hogy irányítja a kormány a nemzeti bizottságokat. A nemzeti bizottságok általános irányítására alakult bizottság gyakorlati tevékenységében sem vált be. Ha a kormányt, mint eddig, nem halnozzák el a kérdések tömkelegével az egyes ügyosztályok, amelyeket ők maguk megoldhatnak, akkor nagyobb lehetősége nyílik közvetlenül, vagy elnöksége útján a nemzeti bizottságokat irányítani és hatékonyabban segítheti őket alapvető és égető kérdéseik megoldásában. Bizonyos, hogy maguknál a nemzeti bizottságoknál is, a kerületi nemzeti bizottságoktól kezdve egészen a helyi nemzeti bizottságokig sok hiba és hiányosság fordul elő. Bürokratizmus és sok egyéb rendellenesség, amit a választók joggal bírálnak. Ezeket a nemzeti bizottságok is bírálat és önbírálat tárgyává teszik. A prágai kerületi nemzeti bizottság, valamint a CSKP járási bizottsága, kerületi nemzeti bizottsága és járási nemzeti bizottsága következetesen foglalkoztak a második ötéves terv irányelveihez fűzött hozzászólásokkal és a megfelelő gyakorlati következtetéseket levonták belőlük abban az értelemben, hogy a járási és helyi pártszerveknek és nemzeti bizottságoknak — természetesen az adott lehetőségeken belül — sokkal nagyobb szabadságot adnak, ^lem hoznak annyi határozatot, mint az előtt és ez már mutatja jótékony hatását. Ha a nemzeti bizottságok tevékenysége önállóbb alapra helyeződik, nem lesz szükség az irányításnak olyan mődszereiie, amelyeket a legrészletesebb előírások, kormányrendeletek, minisztériumi hirdetmények, a nemzeti bizottságok részére kiadott utasítások lavinája jellemez. Ügy vélem, olyan szervet kellene alakítani, amely megvizsgálná a különféle törvények és rendeletek helyességét az alkotmány szempontjából. Most kellene vizsgálni és cl kellene törölni azokat a határozatokat és törvényeket, amelyek ellenkeznek az alkotmánnyal, vagy pedig egymással állanak ellentétben, vagy elavultak már. így például az 1953 december 18-4fi kelt kormányhatározatot, amely megkönnyíti a nőknek és idősebb személyeknek munkábalépését. E határozat alapján a Belügyminisztérium és a Munkaerőügyi Minisztérium olyan utasításokat adott ki, amelyeknek gyakorlati megvalósítása szöges ellentétben áll az alkotmánnyal. Az alkotmány ugyanis minden egyes polgárnak jogot biztosít kereseti tevékenységének gyakorlására, köztársaságunk bármely területén. E rendelet alapján viszont ma a munkásokat és főként a prágai kerület nőit megakadályozzuk abban, hogy Prágába állásba lépjenek, jóllehet tudjuk, hogy Prágában a munkások tízezrei járnak be a prágai kerületből. Továbbá javaslom, hogy a személyzeti és a káderpolitika irányítása az állami apparátusban és a nemzeti bizottságok apparátusában ne tartozzék a Belügyminisztériumhoz, hanem a kormányelnökséghez és hogy a káderpolitikát válasszák külön a személyzeti kérdésektől, mert ez a két kérdés annak ellenére, hogy egymással összefügg, különböző jellegű. A decentralizációnál meg kellene határozni, milyen kérdéseket kell a nemzeti bizottságoknak önállóan megoldaniok, és miben vesznek részt csupán befolyásuk és együttműködésük útján a helységben, járásban, kerületben (felülről irányított vállalatok stb.) az állami irányítás egységének oly módon való megőrzése mellett, hogy a centrális irányítás révén jobbban fejlődjék a helyi szervek kezdeményezése. Számos hozzászólás hangzott már el a nemzeti bizottságokról szóló új törvényekkel kapcsolatos vitában és a helyi nemzeti bizottságoknak a falvakon hnűködő háromtagú tanácsaira vonatkozóan. Ennek indokai a törvények megvitatásából már általánosan ismertek. Ezért célszerű volna a nemzeti bizottságokról és a választási törvényről szóló törvényes rendelkezéseket oly módon megváltoztatni, hogy az ezer lakoson alul községekben a helyi nemzeti bizottság 11 tagját válasszák meg és a bizottság tanácsának öt tagja legyen. A nemzeti bizottságok a népi hatalom forradalmi szerveiként keletkeztek. 1945 után nagy volt a jogkörük és tekintélyük. Ezért minden kérdést megoldhattak területükön akkor is, ha sok esetben még nem voltak törvények és rendeletek, csak egyes dekrétumok és a régi törvényekből indultak ki, amelyeket új forradalmi szellemben értelmezték. És a nemzeti bizottságok akkoriban mégis sok nagy, egyenes történelmi feladatot oldottak meg, mint például az államosítást, a határvidék betelepítését, az árulók és a kollaboránsok elleni harc,a földreform kérdéseit. Ha tovább folytatjuk a nemzeti bizottságok e dicső hagyományait, akkor e bizottságok ismét azzá válnak, aminek lenniök kell, a népi hatalomé helyi szerveivé, ahogy ezt Marx és Lenin tanítja és amfht azt a Szovjetunió és valamennyi népi demokratikus flllam tapasztalatai megmutatták. A nemzeti bizottságok a szocialista demokratizmus alappilléreinek egyikévé vállanak, azzá, amiben a szocialista állam a burzsoá demokratikus államból különbözik. A nemzeti bizottságok a nép közvetlen uralmát fejezik ki, a nép akaratának közvetlen végrehajtói a helyszínen, s ezt a mi népi demokratikus rendszerünk ezerszerte szilárdabban teszi, mint bármelyik burzsoá állam. Azonban maga az élet sürgetően az elé a szükségesség elé állít bennünket, hogy megteremtsük a nemzeti bizottságok számára az előfeltételeket ahhoz, hogy még szorosabb kapcsolatban álljanak a néppel. Ha kommunista pártunk vezetésével megvalósítjuk c-zeket a fontos intézkedéseket, bebizonyítjuk, hogy az ötéves terv teljesítésében széleskörűen kifejlődik a dolgozók kezdeményezése és bátrabban, gyorsabban haladhatunk előre, népünket még elégedettebbé és boldogabbá tehetjük. Ján Kováč elvtárs felszólalása (kassai kerület) A második ötéves terv irányelvtervezete Rudňanyban egy nagy, különféle vasércfajták előkészítésére és feldolgozására alkalmas üzem kiépítésével számol. Ezt a javaslatot öszszes dolgozóink nagy megelégedéssel fogadták. Az új üzem felépítése számos problémát és hiányosságot megold, amely most gátolja fejlődésünket. Magának az üzemnek felépítése azonban már most azt igényli, hogy nagy figyelmet szenteljünk a közlekedés, a vízellátás, a villanyenergia stb. problémái megoldása tervezésének. További, az új üzem felépítésével összefüggő igen jelentős probléma főként az üzem kapacitása kihasználásának távlata, a rudňanyi vasérclelőhelyek fejtési módjának jelenlegi helyzete. Meg kell teremteni a feltételeket arra, hogy megfelelő módon kihasználjuk az új üzem kapacitását. Ez annyit jelent, hogy már most elő kell készíteni az egész ércfejtés feltételeit oly módon, hogy 1959-b^n nagy mennyiségű vasércet és más ércfajtát fejthessünk. Mi a jelenlegi helyzet a fejtés formáinak és módjainak szempontjából ? Elmondhatjuk, hogy habár az üzemnek a fejtési formával kapcsolatban kidolgozott terve van, a szakemberek véleménye szerint ez a fejtési mód már elavult és nem felel meg azon adott feltételeknek, melyek az idők folyamán Rudňanyban kialakultak. Ezért szükséges lesz a lehető legrövidebb időn belül olyan szakember-csoportot szervezni, mely alaposan megvizsgálná a helyzetet és világos távlatot adna az üzemnek a fejtési módszerek és formák tekintetében. Elvi álláspontot kell elfoglalni az új munkaformák alapján való fejtés tekintetében. Itt az új, bevált szovjet módszerek, a nyitott kamrákkal való fejtés, és a raktározásra való fejtés. Jelenleg az a helyzet, hogy e jelentős fejtési módszerben nincs minden tekintetben világos álláspontunk. Rudňanyban már néhány éve alkalmazzák a kamarafejtési és a raktározásra való fejtést. Meg kell azonban mondani, hogy ezt a módot az illetékes szervek eddig még egyáltalán nem hagyták jóvá, egyszóval: feketén alkalmaztuk ezt a módszert. Az a helyzet, hogy például a bányahivatal csak azután hagyta jóvá az új fejtési módszert, amikor a munkát már befejeztük és kifejtettünk minden vasércet. Ez az állapot teljesen helytelen és előnytelen. Nagy súlyt kell fektetni arra, hogy az egyes új fejtési módszerek előkészítési javaslatait az illetékes szervek idejében ellenőrizzék és jóváhagyják. Az 1956. évi ipariműszaki és pénzügyi tervb'en már a nyitott kamrával való fejtés intenzív alkalmazására számítanak a tervezett munkaerőlétszám mellett. Ennek ellenére azonban egyes hivatalok, mint pl. a bányahivatal, a főosztály és mások nem foglalnak mindig és idejében álláspontot e nagy jelentőségű módszerek kérdésében. Ezzel összefüggésben üzemünkben igen fontos és égető a vasérclelőhely kitermelhetőségének kérdése. Elmondhatjuk, hogy mindeddig az állapot teljesen elégtelen; az egyes blokkok kitermelhetősége 60 százalékot ér el, ami gazdasági szempontból igen helytelen. A régi fejtési munkák mellett egyes esetekben olyan a helyzet, hogy a bányában jelentékeny mennyiségű vasérc marad betemetve. Ez a helytelen állapot egyenesen a vasérctartalékokkal való pazarlást jelenti. A továbbiakban szeretnék arról beszélni, hogy a kišovcei és švábovcei mangánércbányák bányászainak milyen rendetlenségét kell eltűrniök a tervezésben. Jelenleg egész fejtésüknek átlag 75 százalékát kénytelenek a hányóra tárolni. És ez így fog menni az év végéig, mert nincs lehetőség a vasérc elszállítására. A vállalat erre természetesen egyáltalán nincs felkészülve. Az utóbbi hetekben a szükséges javítások nélkül megváltoztatták a tervet és ennek következtében a hányóra való kiszállítással kapcsolatos költségek még emelkedtek. Ezért a központi szervekben a lehető leggyorsabban meg kell oldani a pénzügyi kérdést. Az üzem kommunistái azt a nézetet vallják, hogy nem célszerű a hányóra kihordani a vasércet, ahol nincsenek sem műszaki, sem pedig raktározási lehetőségek. A kifejtett vasérc termelési költségei ezzel az eddigi gépesítés alapján és az üzemből való elszállítást beszámítva kb. 30 koronával emelkednek tonnánként. Ha a vasércet a kohók hányóira halmoznák, megszűnnének ezek a költségek. Ezért be kell szüntetni e pénz- és munkapocsékolást. Ugyancsak meg kell gyorsítani a poprádi vasércből nyert tiszta mangán legmagasabb fejtési százalékának elérésére irányuló kutatásokat és ezért a kísérleti szakemberek ne készítsenek diplomamunkákat, hanem inkább népgazdaságunk érdekeit tartsák szem előtt, vagyis adjanak lehetőséget a kohóknak arra, hogy a kevésbé jó minőségű mangánunkból is a lehető legtöbb értékes nyersanyagot nyerjék. (Taps.) A gazdasági apparátusunk olcsóbbá tételéért folytatott harcban célszerű lenne megszüntetni a mangánércbányák vállalati igazgatóságait és tevékenységüket közvetlenül átvinni az üzemre vagy pedig a kiíovcel és ívábovcei bányákat beosztani a Szepesi Vasércbányák vállalati Igazgatósága alá. Ezzel kb. 50, többé-kevésbé szakképzett műszaki és adminisztratív dolgozó szabadulna fel a termelés számára. Elvtársak! Még egy biráló megjegyzésem lenne a levočai járásra vonatkozólag. Široký elvtárs beszámolójában arról beszélt, hogy Kelet-Szlovákiát és főként a prešovi kerületi ipari színvonalát Szlovákia többi kerületének színvonalára kell emelni. Igaz, hogy a kassai kerület gazdag nyersanyag-alappal és főleg a szepesi és gömöri vasércbányák gazdagságával rendelkezik, és ezzel a köztársaság egyik fontos nyersanyag-alapja és országos méretekben a vasérckíncs magas százalékát nyújtja, ami a második ötéves tervben Rudňanyban még egy harmadával emelkedik. A kassai kerület ugyan gazdag nyersanyagokkal rendelkező kerület, azonban vannak elhanyagolt járásai, mint pl. a levočai járás is, mely a prešovi kerülettel határos, ahol ugyanazok a feltételek, és a hegyi községekben ugyanolyan élet és kulturális színvonal van, mint amiről tegnap a prešovi elvtárs beszélt. A levočai járásban a gazdasági funkcionáriusok igyekeztek olyan berendezéseket elhelyezni, melyek iránt más kerületekben és járásokban nincs érdeklődés, mint pl. a kerületi levéltár, a vakok intézete, a siketnémák intézete stb. De még ezekről az intézetekről sem gondoskodnak a legjobban. Ki kell bővíteni és "iiépíťeni a vakok tanonciskoláját, ki kell bővíteni a műhelyeket, de mindezekről a bratislavai „Invalid" szövetkezet nem sokat gondoskodik. A levočai kórház pszichiátriai intézete igen elhanyagolt állapotban van. Nem tudom, hogy a magasabb szervek, mint az Egészségügyi Minisztérium és Megbízotti Hivatal mennyire ismerik e nehezen sújtott polgárok számára kijelölt kórházi osztály helyzetét, ahol kb. 75 ágy van, de a létszám magasan százon felül van. Helyes lenne, ha felszabadítanák a valamikori Csáky-grófok egyik kastélyát a könnyebb beteg polgárok számára, akik itt dolgozhatnának valamelyik EFSZ-ben vagy állami gazdaságban. Maga a járási székhely igen régi, történelmi emlékekben gazdag, és a Műemlékvédő Hivatal gondozza. Igaz azonban, hogy az emberek nem ebből élnek. Szükséges tehát, hogy a Megbízottak Testülete elnökségének 1955. június 9-én hozott határozatát teljes mértékben realizálják, hogy a levočai járás legalább részben a többi járások színvonalára emelkedjék. Szilárdan meg vagyunk győződve arról, hogy az országos konferencia állást foglal ezekben a kérdésekben, hogy a kassai kerület is teljesíthesse feladatait a második ötéves tervben. Oldrich Burda elvtárs felszólalása (Hradec Králove-i kerület) A SZKP XX. kongresszusa utáni időszak meggyőzően megmutatja, milyen rendkívüli befolyást gyakorol egész életünkre a pártmunka további felélénkülése. Novotný elvtársnak teljesen igaza van, amikor azt mondja, hogy a pártmunka lenini módszereinek érvényesítése nem valósulhat meg a régi szokásokkal folytatott harc nélkül és ez sok nevelő munkát fog igényelni. Helyesen hangsúlyozták a párt jobb tájékoztatásának szükségességét, ami kétségtelenül befolyást gyakorol majd főleg agitációs munkánk nagyobb hatásosságára. A beállott javulások ellenére azonban nyíltan meg kell mondani, hogy a párt tájékoztatásában még sok hiányosság van felülről lefelé. Különösen a nemzetközi problémákkal kapcsolatos párttájékoztatás elégtelen. Niiícs elég anyagunk a jugoszláv állam építési, közgazdasági és pártkérdéseire vonatkozólag. Jobban kellene tájékoztatni a párttagságot India politikai és gazdasági problémáiról és számos más kérdésről, melyek iránt dolgozóink rendkívül élénk érdeklődést mutatnak. Főleg a XX. kongresszus után tűnt ki, hogy a párttájékoztatás leghatékonyabb módszerei a vezető pártdolgozőkkal rendezett beszélgetések és aktívák, melyeket még gyakrabban kellene megtartani. A kerületekben sokat segítene még, ha a Központi Bizottság időnként összehívná a pártmunkások és az egyes szakaszok dolgozóinak. tanácskozásait, melyeken még bevezető beszámoló nélkül is lehetőségünk nyílna megkérdezni a nem eléggé világos dolgokat és kölcsönösen megtárgyalni a gyakorlati munka égető kérdéseit. Továbbá megfontolandó, vajon nem kellene-e nemzetközi kérdésekkel foglalkozó olyan lapot kiadni, mint amilyen a múltban a Svetové rozhlady című lap volt. A Novoja Vremja lefor-í dítása helyes dolog és sokat segít nekünk. Azonban elvtársaink nehezen reagálhatnak arra, ami bennünket kü-" Ionosképpen érdekel, vagy ami nem elég világos dolgozóink előtt. A Rudé Právonak is meg kellene javítani munkáját ebben az irányban. Nem elég csupán nyilvánosságra hozni a megvitatott kérdések visszhangját, amint ez a múlt napokban történt, hanem ügyesen és azonnal megvilágítani a homályos pontokat és kellő érvekkel kell felfegyverezni a pártot. A konferencián megoldott elméleti kérdések kétségtelenül nagy segítséget jelentenek a pártnak és biztonságot adnak nekünk gyakorlati munkánkban. Mi magunk is meggyőződtünk arról, hogy az elméleti ismeretek hiánya, például a mezőgazdasági politikában, mily nagy mértékben gátolja gyakorlati munkánkat a falun. A SZKP XX. kongresszusa után nálunk is felmerültek olyan nézetek, vajon a kulákok kiszorításának és korlátozásának politikája helyes-e a mai feltételek között. Ma az a feladat vár ránk, hogy nagyjából földműveseink háromnegyed részét még meg kell nyerni az EFSZ-ekbe. A gyakorlatból megismertük, hogy új EFSZ-ek megalakítása nehezen valósítható meg a kulákok politikai és gazdasági korlátozása nélkül, anélkül, hogy kivonnák a földműveseket befo(F'ilvtatás- a 6 ''dalon.) 0 J S Z ö 1956. jún-us 16.